Vendég a háznál
2003. Augusztus. 8.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Mi az, hogy drog? Annyit beszélnek ma erről.

- Szóval van olyan, hogy mindig föl kell injekciózni, és így benyomják a vérükbe.

R.: - Ezt honnan tudod ilyen részletesen?

- Az Aktívban - azt hiszem - láttam, hogy így szívják föl a fecskendővel azt a drogot.

- Beveszik, és akkor elkezdenek szédülni, izzadni, és hányni, fáj a hasa, és sokat hány.

R.: - S mire jó ez, hát Te is csupa olyan tünetet mondtál, ami igen kellemetlen az embernek, elkerülni próbáljuk ezt, akkor miért teszik ezt?

- Lelki betegség ellen, azt hiszik, hogy ez segít, még drogosabbak akarnak lenni, de erre van terápia is.

- Hát szerintem mindenkit levesznek a lábáról így, és azért veszik meg a menő csávóktól ezt a drogot, mert nagyon szeretik már a életüket, és szerintem meg akarnak így halni, nem úgy, hogy leszúrják magukat, meg fejbe lövik, hanem hogy ilyen betegségben haljanak meg szerintem.

- Nem, nem szereti az életét, mondjuk vagy meghalt az anyja.

R.: - Tehát valami nagy szomorúság érte?

- Igen.

- Például, hogyha már az egész családja nem él, s csak ő van egyedül.

R.: - S hogyha valaki nagyon szomorú, akkor voltaképpen mi hogy segíthetünk neki abba, hogy ne drogozzon, akkor mit tudsz Te tenni?

- Biztatjuk, hogy menjünk, menjen el ilyen drogterápiára.

R.: - S ott mi történik? Nagyon szakszerűen használod ezt a szót.

- Beszélgetnek, elmondja, hogy mi baja van.

- Szerintem úgy kéne leszoktatni a drogról, a szülei, hogyha már meghaltak, akkor majd mi is úgy fogjuk, úgy fogjuk gondozni, mint ugyanúgy csinálták a szülei.

R.: - Tehát akkor ez azt jelenti, hogy én tehetek a másik emberért valamit, hogy ne drogozzon?

- Megpróbálunk úgy viselkedni, mint a szülei.

R.: - Vagy például az, hogy elvisszük, aki drogos, egy orvoshoz, és akkor adunk be neki, és már az anyja így meghalt, és a szülei meghaltak, és akkor adunk, egy orvoshoz elvisszük, és akkor az ad neki valamilyen ilyen elfelejtőt.

R.: - Amikor drogmegelőzésről beszélünk, akkor mindenki a másikra mutat, a Drogmegelőzési Intézet kire mutat?

Dr. Felvinczy Katalin, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet: - Hát igyekszünk nem mutatni senkire.

R.: - Dr. Felvinczy Katalin, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet.

Dr. Felvinczy Katalin, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet: - Azzal együtt, hogy minekünk a tevékenységünk az valójában nem közvetlenül az érintettekkel kapcsolatos, inkább feladatunk az, hogy ezen a területen lévő szakmai tevékenységnek a szakmaiságát igyekezzük támogatni, fejleszteni.

R.: - Akkor hol folyik valójában a drogmegelőzés?

Dr. Felvinczy Katalin, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet: - Hát azt gondolom, hogy az élet mindennapjaiban folyik a drogmegelőzés meg a drogok iránti érintetté válás is, vagy a drogok által érintetté válás is az élet mindennapjaiban folyik. Ha mindenképpen valamilyen intézményhez szeretnénk kötni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy hát a drogmegelőzés leghatékonyabb műhelye természetesen a család, a következő igen hatékony műhely pedig az iskola. A drogprobléma hátterében is pontosan ugyanazok a nehézségek húzódnak meg, mint úgy általában másfajta életvezetési problémák, magatartásproblémák hátterében. Persze van valamilyen sajátos mintázódása ezeknek a háttértényezőknek, ez sem olyan egyértelmű kérdés, de ez is csak egy a problémák közül, úgyhogy én nagyon jónak tartanám, és azt hiszem, hogy az nagyon sokat segítene, hogyha tudnánk mindannyian, és nemcsak elvileg tudnánk, hanem érzelmi szinten is tudnánk, hogy viszonyulni tudnánk ahhoz, hogy a kábítószer problémát azt ne a misztikum területén tartsuk nyilván. Mi magunk sajátos jelentéssel ruházzuk fel a kábítószer problémát, miből adódólag azt tényleg egyszerűen, és kiváltképpen az illegális szerek problémája az abszolút egy ilyen misztikus ködben jelenik meg még mind a mai napig, azt gondoljuk például, hogy, hogy aki kábítószert fogyaszt, vagy kábítószert már kipróbált, az egy másik ember. Azt kell tudnunk, hogy minden ötödik fiatal próbált már illegális szert, minden ötödik fiatal más, valamilyen fajta ördög megszállta teremtés lenne, tehát felismerjük, itt van, itt ülünk alkalmasint egy helyiségben, beszélgetünk velük, megbeszéljük, hogy mi a bevásárolni való, holnapra mi a házi feladat, mert ezek pontosan ugyanolyanok, mint az összes többi, csak megkülönbözteti őket az a körülmény, hogy kipróbáltak valamilyen illegális szert.

R.: - Jó, tehát nem másak ezek a fiatalok, ugyanolyanok, akkor hogy viszonyuljunk hozzájuk, mit tegyünk?

Dr. Felvinczy Katalin, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet: - Nem szeretném azt a félreértést kelteni, hogy semmilyen szempontból nem mások, csak azt szerettem volna mindezzel mondani, hogy nem ismerjük fel, nincsenek olyan félreérthetetlen megkülönböztető fizikai jegyei azoknak a fiataloknak, akik, amit teljesen egyértelműen tudjuk, hogy ez ilyen, az olyan. Hát hogy hogyan kezeljük? Ami elsőnek eszembe jut ezzel kapcsolatban, az az, hogy őszintén, olyan módon, hogy saját magunkhoz is őszintén. Tehát, hogy ne féljünk bevallani a saját személyes ambivalenciánkat, rettegésünket, azt az élményt, hogy eszköztelenek vagyunk. Végül is a pedagógiában, illetőleg a pedagógiai pszichológiában egy bevált módszer és általában a különböző ilyen magatartási problémák kezelésénél gyakran javasolják a pszichológusok, a pedagógusok, hogy az úgynevezett Gordon-módszert alkalmazzák, ami ugye a személyes közlésekre, az énközlésekre helyezi a hangsúlyt, ilyen értelemben én azt gondolom, hogy talán a legszerencsésebb közelítés e tekintetben is az, hogyha, ha a mi személyes viszonyunkat nem rejtjük véka alá ehhez a kérdéshez. Mindenki jobban jár egyébiránt, hogyha a mi személyes viszonyunk, őszinte reakciónk kiderül ezzel kapcsolatban. Nem erkölcsi prédikációkat intézünk a gyerekhez, az a gyerek számára sokkal értelmezhetőbb, hogyha én azt mondom, hogy én halálosan rettegek, hogy nem tudok mit kezdeni a te gondoddal, mint hogyha azt mondom neki, hogy tisztességes ember ilyet nem csinál. Tehát én azt gondolom, hogy őszintének kell lenni, hogy állandó jelleggel törekedni kell arra, hogy minél nagyobb fokú tájékozottságra tegyünk szert, tehát olvasottak, tájékozottak, képzettek legyünk ezen a területen, mert az nagyon sokban segíti az embert, hogyha sokféle forrásból információt szerez, sokféle tapasztalattal van dolga. A legfontosabb sajátossága a pedagógusnak, és ez az, ami a legtöbbet tud tenni a gyerekért, hogyha kíváncsi, ha érdeklődő és kíváncsi marad azzal kapcsolatban, amit a gyerek képvisel, mond, gondol a világról. Most érdeklődőnek lenni a gyerekkel szemben az egy nehéz feladat, merthogy ne az iránt érdeklődjünk, ami szerintünk a gyereknek fontos kellene, hogy legyen, hanem az iránt, hogy valójában mi fontos a gyereknek. És mi szülők egyébiránt ezt nagyon gyakran elvétjük, mert amikor hazajön a gyerekünk az iskolából, akkor azt kérdezzük tőle, hogy mit ebédeltél, és megkérdezzük tőle, hogy feleltél-e, most ez a két dolog, ami a gyereket eléggé mérsékelten érdekli. Ami őt érdekli, hogy mi történt az emberi kapcsolataival mondjuk, meg, szóval hogy úgy egyáltalán vele mi történt, és vele nem az történt, hogy történelemből feleltették, még csak meg se tudom fogalmazni igazán pontosan, hogy mi az, ami, de hogy, hogy azok a személyes élmények. Azok a, azok a viccek, azok a szívatások, amit a tanárral, amit egymással végrehajtottak, hogy megpróbálták lemásolni a történelem dolgozatnak a megoldó kulcsát, és hogy végül is miért tántorodtak el ettől a megoldástól, ezek az érdekes események a gyerekeknek. Ez a probléma meglehetősen nehézkes, merthogy nagyon nehezen tudjuk azokat a kérdéseket feltenni, ami a gyerek szempontjából fontos kérdés.

R.: - Találkozol Te a droggal a munkád során?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Másfél éve kezdtem el itt dolgozni, és én azt hiszem, hogy nem annyira jellemző a mi kollégiumunkban, aztán csináltam egy felmérést, és így bizony-bizony találkozunk vele.

R.: - Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged.

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Ez egy szociológiai kérdőíves felmérés volt, az általános szociális helyzetüket és az egészségügyi vonalon mérte a dolgokat, amibe beletartozott a drog, az alkohol és a kábítószer is. És kábítószerrel kapcsolatban igazából az volt a legfontosabb kérdés, hogy milyen kábítószereket ismer, és hogy kipróbálta-e már, tehát tulajdonképpen teljesen általános kérdés volt, és azt tapasztaltuk mi is, hogy körülbelül 20%-nyi az, aki gyakran használ drogokat.

R.: - Mi a dolga egy szociális munkásnak egy kollégiumban?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Az egy elég kiforratlan dolog, hogy, hogy pontosan az iskolákba és a kollégiumokba mi dolga lehetne egy szociális munkásnak. Én úgy gondolom, hogy elsősorban mindenképpen az, hogy a gyerekekkel olyan kapcsolatot alakítson ki, hogy azzal hatékonyan segíteni tudjon, valamint nagyon sok gyerek nem tud például arról sem, hogy milyen problémával kihez fordulhat. Nem tudok mindent én fölvállalni, de tudom azt, hogy mikor, kihez kell küldeni a gyerekeket, vagy kiket tudok nekik ajánlani, és hát természetesen, amit mi négy éven keresztül tanulunk, hogyha olyan családi helyzetbe van, ahol anyagi gondokkal küszködnek, vagy pedig valami bármilyen más problémájuk van, akkor tudok nekik segíteni akár segélyekkel, akár a gyermekjólét felé közelítve.

R.: - Tehát Te úgy érzed, hogy neked sikerült ilyen viszonyt kialakítani velük?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Igen.

R.: - Te benn laksz velük a kollégiumban?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Nem, nem, nem, napi nyolcórás munka.

R.: - Mikor kell ott lenned?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Déltől nyolcig szoktam általában ott lenni, de ezt elfelejtettem mondani, önismereti csoportot is tartok, és azok általában negyed nyolctól vannak kilencig, fél tízig elhúzódva.

R.: - És amikor nem önismereti csoportot tartasz, akkor mit csinálsz, jársz a folyosókon, be-bekukucskálsz egy-egy szobába, megkérdezed, hogy vagytok?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Hogyha már beszélgetni akarnak velem a gyerekek, akkor általában bejönnek ők a szobába, természetesen ilyen is van, hogy a folyosón találkozunk, és akkor ott beszélgetünk. Eleinte nem tudták hova tenni, hogy ki vagyok, mit akarok, a mai napig tanárnőnek hívnak azok, akik nem tegeznek, mert általában mindig fölajánlom, hogy tegezzenek.

R.: - Mit csinálsz akkor, hogyha valaki hozzád fordul, és azt mondja, hogy hát igen, én néha elszívok tanárnő, most akkor ez baj, nem baj, mit csináljak, erre mit lehet válaszolni?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Hát abba a szerencsés helyzetbe vagyok, hogy a párom meg a drogambulancián dolgozik, tehát igazából egyrészt nem könyvekből szereztem az ismereteimet ezzel kapcsolatban, másrészt pedig a párom által elég nagy belátásom van a drogambulancia és ezen belül a drogosok működésébe, tehát igazából elég értelmes dolgokat tudok szerintem mondani, ami...

R.: - Volt már ilyen?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Igen, igen, megkérdezem, hogy mit használnak. Hogyha azt mondja, hogy füves cigit, akkor úgy gondolom, hogy azért mindenféleképpen oda kell rá figyelni, hiszen az, ez lehet az első lépése is annak, hogy ő később drogkarriert fog befutni, és hogyha ő azt mondja, hogy őt ez zavarja, és akar ezzel valamit kezdeni, akkor meg tudom mondani, hogy kihez forduljon.

R.: - És ha nem zavarja, akkor nincs dolgod?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - De, akkor tovább figyelemmel kísérem, és természetesen sokat beszélgetünk velük. Mindenképpen elmondom, hogy milyen, milyen jogi vonatkozása van ennek a dolognak, tehát mi történhet vele, mert az egy dolog, hogy ő jól érzi magát a bulikon, de mi van akkor, hogyha elkapja a rendőrség, vagy, vagy tetten érik az iskolába, vagy akár az utcán, vagy bárhol a rendőrség?

R.: - Ezt úgy is fogalmazhatnám, hogy ijesztgeted?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Egy picit benne van, viszont mindenkinek természetesen ez az elsődleges, hogy, hogy ne csinálja ezt a gyerek.

R.: - Ez az, amikor a gyerek elmenekül egy ilyentől, egy ilyen tanácstól!

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Nem, nem menekülnek el, az az igazság, hogy a jogi részét nem ismerik a gyerekek szerintem, tehát hogyha ilyet hall, ez neki új információ, és nagyon sokszor rákérdeznek, hogy ez tényleg így van? Esetleg...

R.: - És akkor ezek után abbahagyják?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Nem, ilyennel még nem találkoztam, de szerintem jobban odafigyelnek rá, ezt nem tudom pontosan, mert nem vagyok ott hétvégén velük a diszkóban meg itt, ott, amott, de szerintem nem.

R.: - Nem dolga a szociális munkásnak néha-néha elmenni a diszkóba is?

Balogh Ágnes szociális munkás, Szeged: - Erre még nem gondoltam, lehet, hogy dolga lenne, de léteznek erre úgynevezett party-szervizek, és ott dolgozó szociális munkások, nem tudom, hogy Magyarországon van-e ilyen, de tervbe van véve, hogy lesz, és azt hiszem, hogy ez inkább az ő dolguk lenne, tehát hogyha én ott dolgoznék, biztos elmennék.

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Számtalan sikerélményem van így a munkám kapcsán, hihetetlen visszajelzések érkeznek.

R.: - Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat.

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Nem kell semmi ilyen nagyobb dologra gondolni, nekem ezek mégis nagyon fontosak, kliensnek a mosolya, egy kolléga visszajelzése, vagy, vagy bármi, ami nagyon meg tudja erősíteni az embert abban, hogy van valami keresnivalója ezen a pályán, avagy nincsen.

R.: - Hogy tudsz segíteni a hozzátok forduló drogosoknak, mi az, amit Te tudsz adni?

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Az első és talán legfontosabb az, hogy, hogy én nem tanácsot szeretnék adni, hanem nagyon sok minden más mellett egy kicsit visszajelezni, hogy az, amit ő elmondott, vagy megosztott velünk, vagy velem, az bennem, bennem mi az, amit kiváltott, vagy éppen ami ezzel kapcsolatban bennem megfogalmazódott. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy talán egy kicsit hozzásegíteni ahhoz, hogy rájöjjön egy picit bizonyos dolgokra. Elsősorban ő van a középpontban, és nekem semmiképpen nem célom az, hogy kivegyem a felelősséget a kezéből, ugyanakkor, amikor leülök valakivel szemben, akkor azt nagyon fontosnak kell tartanom, hogy ne elsősorban észben hasson rám, vagy fejben, hanem valahol egy kicsit lejjebb, a szívemben, a lelkemben, s ennek a kettőnek mégis valahol egyensúlyban kell lennie. Nem tudok valami általános receptet mondani arra, hogyha valaki bejön hozzánk, és én ezt és ezt mondom neki, akkor ő, akkor ő hihetetlenül és csodálatos módon meg fog gyógyulni. Dolgozunk, és próbálkozom, és valahol talán partner próbálok lenni, megpróbálom nem minősíteni, hanem beleérezni magam a helyzetébe, megérteni, egyfajta ilyen feltétel nélküli elfogadás, ami nem azt jelenti, hogy ő egyedül dominál ott a helyzetben, és ráül a fejemre, hiszen azért ülök ott, hogy valamilyen módon mégiscsak előrébb jussunk. Aztán az is, olyan is volt, amikor, amikor ez nekem nem sikerült, mindenkinek - azt gondolom -, meg kell találnia a számára szimpatikus vagy segítő személyt. Lehet, hogy valakinek én abszolút nem, nem jövök be, de van, aki meg pont úgy érzi majd, hogy talán én vagyok az a személy, aki, akiben tud annyira bízni, hogy akkor dolgozzunk együtt, nézzük meg, hogy ebből mi sül ki. Lehet, hogy olyan szempontból egy kicsit előnyösebb helyzetben vagyok, mint egy családtag, hogy nem vele együtt élek, ugyanakkor mégis ez lehet egy nehezebb kiindulási pont is, ami abszolút nem véd meg engem attól, hogy akár a magánéletembe vagy a baráti körömbe, hogyha olyan probléma adódik, akkor én azt olyan flottul tudjam kezelni, ez, ez nem így működik.

R.: - Meg lehet-e fogalmazni általában, hogy miért válnak az emberek drogossá?

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Nagyon sok okot fel lehet esetleg sorolni. Ugyanúgy a genetika és a családfa ott van az ember életében, mint a különböző környezeti hatások, és még sok minden más. De azt gondolom, hogy nem drogosként születik az ember, de mégis már a magzati kortól kezdve nagyon sok minden hatásnak ki van téve, és ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy mi hogyan fogunk viselkedni, vagy élni az életünkben, rengeteg tényező dominál ebben, ez egy kísérő tünet, azt gondolom. Ez az egész családot érinti és a környezetet, tehát aki maga a szert használja, talán lehet azt mondani, hogy ő egyfajta tünethordozó.

R.: - Minek a tünetét hordozza?

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Valami nem, nem jól működik, vagy nem úgy működik, ahogy esetleg ők szeretnék.

R.: - Na de hát a legtöbb család nem működik tökéletesen, még sincs minden családban drogos!

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Ez így van, viszont nagyon sokan megtanulják kezelni a problémáikat. Ugyanakkor nem gondolom, hogyha valami nem jól működik, akkor azt csak droggal lehet elintézni, számtalan ember van, aki, aki, akinek ez kihat a lelkére, akinek különböző betegségei jönnek elő, és nem tudják az orvosok, hogy nincs, tehát nincsen mögötte szervi háttér, vagy olyan szervi probléma, ami ezt igazolná. Nagyon fontosnak tartom azt is, mert ez nagyon fiatal korban igen fontos lenne, hogy a gyerekek, a fiatalok megtanuljanak olyan probléma-megoldási mechanizmusokat, ami lehetőséget ad nekik arra, hogy át tudják fordítani, át tudják fogalmazni magukban a problémáikat, vagy akár valakihez fordulni tudjanak, számtalan lehetőség nyílik erre, nem biztos, hogy a drog az egyetlen.

R.: - Kitől tanulják meg, és hogyan?

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - A szülői minta, az mindenképpen nagyon fontos, de nem gondolom, hogy ez egyedül az édesanyának meg az édesapának a feladata. Nyilván a nagyszülők vagy a tágabb, sokkal tágabb környezet, az a jó, hogyha a gyerekek megpróbálnák elsajátítani: saját maguknak legyenek fontosak bizonyos értékek, elvek, ne azért, mert az anyu meg az apu ott áll mellettem, vagy azért, mert a tanár, vagy bárki más megbüntetne azért, hogyha én ezt elkövetném. Nagyon fontos egy gyerek számára a belső érzelmi biztonság, ha én ezt megpróbálom, próbálkozom ezt nyújtani neki, akár, hogy foglalkozom vele, hogy beszélek hozzá, hogy beszéltetem őt, hogy kíváncsi vagyok a véleményére, hogy, hogy nem hozom - idézőjelben - megalázó helyzetekbe, tehát ezek számára adhatnak olyan belső biztonságot, ami aztán egyfajta védelmet nyújthat neki, vagy legalább valamiféle szemléletet, felfogást.

R.: - Ez tulajdonképpen a drogprevenció, amit akár már hatévesen is el lehet kezdeni?

Zágon Zsuzsanna szociális munkás, Rév, Szenvedélybeteg Segítő Szolgálat: - Az általános iskola felső tagozataiban mindenképpen el lehet kezdeni, lehet, hogy akár már korábban is, nem biztos, hogy csak, kizárólag a kábítószerekről kell beszélgetni a gyerekekkel, hanem csoport formában nagyon sok minden szóba kerülhet. Gyereknek kamaszkorban hihetetlen módon felerősödik az ítélőerejük, a bírálókészségük, bírálóképességük, és nagyon-nagyon sok mindenről véleményük van, még ha nem is mondják ki akár. Vagy, vagy vitatkoznának legszívesebben, vagy folyton szemtelenek, vagy, vagy, és nem azt gondolom, hogy ez a gyereknek a jelleméből adódik, hanem valami, akár az élettani változások, a környezet, az a sok-sok minden, amivel nem tudnak mit kezdeni, és olyan nagy kuszaság van bennük, az ki is fáraszthatja őket. Persze túl egyszerű lenne azt mondani, hogy te most azért működsz így, mert, vagy hogy én felmentelek az alól, ez alól, mit tudom Janikát szurkáltad a pad alatt azért biztos, merthogy nagyon fáradt vagy, keveset aludtál éjszaka, szóval nem, nem szeretnék ennyire sarkítani, azt gondolom, hogy sokkal bonyolultabb ennél. Akár csoport formában és nem kizárólag a kábítószerekről általános iskola felső osztályában én azt gondolom, hogy mindenképpen jó lenne, hogyha lehetne akár önismeret formájában beszélni nagyon sok mindenről.

R.: - Mit tanácsolnál annak, aki éppen a drog után akar nyúlni, és Te ott vagy még, és egy szót szólhatsz hozzá? Mindenki mondjon valamit!

- Hát el kell vinni orvoshoz, meg barátokat is kell neki szerezni.

- Én azt mondanám neki, hogy ne nyúlj hozzá, mert belehalhatsz, talán meggondolod magadat.

- Ne szeressél olyan port, ami nem cukorból van, hanem másból.

- Jó azt ajánlani, elhívnám onnan, és azt mondanám neki, hogy ne használd, mert nem, nem egészséges.

- Én azt tenném, hogy rászólnák, és állandóan figyelném, hogy nehogy a drog után nyúljon.

- Azt is fogom mondani, ha például nem önmagának árt, hanem az anyukájának meg az apukájának.

- Ezzel nem szabad olyan kísérleteket végezni, amit még nem ismersz, és semmiképpen ne igyunk meg kísérleti lét vagy port, vagy bármit.

- Én azt is ajánlom, hogyha a droghoz nyúlna, először szóljon a barátjának, s ha például az én legjobb barátom drogozna, elvenném, és odaadnám a rendőröknek.

- Például azt, hogy amikor ő elmegy, akkor utána küldünk valakit, hogy figyelje, hogy nehogy a droghoz nyúljon, és közbe addig, aki ott maradt a házba, az addig átnézze a házat, hogy hova tette el még a drogot.

- Például, ha lássuk, hogy, de ő nem látja, hogy mi ott vagyunk, és mi lássuk, hogy hozzá akar nyúlni a droghoz, akkor elveszi, de mi kövessük, nézzük, hogy mindig hová megy.

R.: - De gyerekek, ez azt is jelenti, hogy nagyon kell az embereknek egymásra figyelni az életbe, ugye, tehát azért figyelni, hogy ki bánatos, mit akar, hogy akarja megoldani, hogy akar megvigasztalódni, hát nagyon kell az embereknek egymásra figyelni? Figyelnek ma az emberek egymásra, mit gondolsz, úgy a felnőttek is?

- Hát nem nagyon, de van olyan, aki szereti a másikat, az figyel.

- Műsoraink szövege olvasható az Interneten a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján.