Vendég a háznál
2003. Augusztus. 6.
Kossuth rádió, 13.05

- Kezét csókolom. A problémámat szeretném elmondani. Van egy 14 éves fiunk, és kiderült, hogy színtévesztő, holott korábban nem tapasztaltuk ezt nála, és emlékszem, hogy régebben kiválasztotta a színeket. Számítógépezés okozhat-e ilyet. Ami pályákat megcéloztunk, a vegyi területe, és a villamossággal foglalkozó terület kiesett.
- Most mi lesz a gyerekkel?
- Most felvették gimnáziumba, ez volt a kézenfekvő.
- Szakmunkásképzőbe ment volna?
- Szakközépiskolába, vegyészetre, villamossági területre, de kiestek ezek már.

- Színtévesztővé válik az ember, vagy születik?
- Színtévesztőnek születik.
- Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos.
- Ez nem alakul ki, és nem változik, a számítógéptől nem lehet kapni. A színtévesztésnek többféle fajtája van, a laikusok azt mondják, a piros meg a zöld, de más színtévesztések is vannak, ott alapos szakember vizsgálatra van szükség, hogy behatárolják, hogy melyik színtévesztésről van szó, és milyen fokon?
Ismerek embereket, akiknek van jogosítványuk, és színtévesztők, de más színben tévesztenek, és nem olyan nagy mértékben, tehát nem jelentenek veszélyt a közlekedésben.
- De ha valaki színtévesztő azon nincs segítség?
- Azt változtatni nem lehet.
- Miért a fiuk döntő többsége színtévesztő, a lányok kevésbé?
- Mert ez az un. X-kromoszóma, a női nemi kromoszómához kötött megbetegedés. A fiuknak X-kromoszómájuk egy van, a lányoknak kettő van. Hogy mindkettő színtévesztő gént és ugyanazt a színtévesztő gént hordozza, annak valószínűsége nulla. De a fiuknak egy van, és az színtévesztő gént hordoz, akkor színtévesztő lesz. Ez az öröklődés ugyanaz, mint a vérzékenységnél. Színtévesztő-génhordozó anyának minden második fiúgyereke színtévesztő lesz. Ott sem mindegyik, csak a második. A lányok közül minden másodiknak adhatja át a színtévesztő gént, és akkor lehet színtévesztő fiú unokája, de nem kötelező. Sokszor a családokban nyomát nem látják, hogy valaki színtévesztő lett volna, mert lappangó.
- Nyugtassuk meg, hogy a fiuknak is lehet jogosítványuk, annak ellenére, hogy színtévesztők.
- Igen, de ahhoz szemészeti szakvizsgálat kell, hogy abba a csoportba tartozik-e, akinek megengedhető, hogy jogosítványa legyen.

- Egy nagy fia van, kisebb lánya, mennyire kell őket külön fiúnak, külön lánynak nevelni.
- Ezek minták, a lány figyeli az anyukát, a fiú az apukát. Ezt tapasztalom, a fiam olyan szeretne lenni, mint az apja, öltözködésben, viselkedésben. Olvas az apja, ő is olvas. Átveszi a humorát, szavajárását. A kislányom engem figyel, úgy pakol, neki fontos látni, hogy én mit csinálok, és ő is pakol, figyeli, hogyan kell főzni. Ők ezt hozzák magukkal.
- Akkor mindenhatók a minták nem is kell őket fiúnak, vagy lánynak nevelni, a minták nevelik őket?
- Biztos vannak bennünk is társadalmi elvárásunk, amit úgy is mondunk, hogy bele sem gondolunk, hogy milyen legyen egy fiú, vagy egy lány. Biztos mondok én is mondatokat, hogy nem úgy viselkedsz, ahogy egy fiúnak, vagy egy lánynak kell. Biztos mondjuk mit várunk el a fiútól, és mit a lánynak. Igenis beszélgettünk arról, hogy mondtam a Barnabásnak, hogy mit szeretnétek, hogy milyen férfi váljon belőle. Beszélgettünk, mert néha nehezen indul el karatézni. Mondtam te Barnabás, felnőtt férfi leszel, el kell tartani a családodat, tőled függ majd, hogy a család boldog lesz-e, és erősnek kell lenni. Kitartóságra, küzdőképességre tanít a karate. Azt mondom neki, tanuld meg, mert arra készítem fel, hogy tanuld meg, hogy majd amikor egyedül kell megállni a lábán, akkor meg tudjon állni a lábán, de így vagyok a Biankával is. Mert mondtam, hogy mire felnősz, megtanítalak főzni és egy csomó olyan dologra, amit egy nőnek tudni kell, amit egy nő maga tanul meg, itt a család, a férjed, és főzni kell, beosztani az idejét, vagy bele rokkan, vagy meg tudja csinálni. Megfelel az ember, mint anya, mint nő. És mondtam a lányomnak, bár még csak öt és fél éves, hogy mind megtanítom, hogyan kell gyereket nevelni, háztartásról gondoskodni, mellette dolgozni.
- És ezt elfogadják, amiket mond nekik szóba, biztonságban érzik magukat?
- Igen, elfogadják, lehet, hogy ösztönösen akkor kezdek el róla beszélni, amikor erre fogékonyak, én azt érzem, lehet jó korban is vannak, nem jött el a kamaszkor, amikor dacból mást akar csinálni. De remélem, hogy ez nem jön majd annyira elő, talán egy kamasz is akkor lázad, ha nincs párbeszéd, nem tudja a szülő, hogy ő milyen. Beszéltünk a Barnabással, hogy jön a kamaszkor változni fog. Milyen nehéz, mert a gyerekből felnőtté kell alakulni, és ez az átalakulás nehéz folyamat, ezzel mindenki megküzd, és akkor ne akarj egyedül maradni, itt vagyunk mi is, és segítünk. Hogy beválik-e vagy nem, de ha visszagondolok, hogy igenis milyen fontos volt, hogy segítsenek, mert az ember tele van gátlásokkal, szorongásokkal, és ha ebben segítséget kap, talán nincs is mi ellen lázadni, hanem ezt a folyamatot megszüljük. Könnyebb, ha megbeszéljük, segítünk egymásnak.

- Mennyi idős vagy?
- 13 éves.
- Most kezdesz el nagy ember lenni.
- Lehet, nem tudom.
- Vagy nem érzed magad nagynak?
- Nem mindig.
- Mikor lesz egy gyerek férfi?
- 18 éves korában, amikor van kocsija.
- Melyik a kettő közül?
- Ha van kocsi.
- Ha valaki elmúlt 18 éves, de nincs kocsija, nem tekinthető férfinak?
- De, de ha 17 évesen megvan a jogsija, akkor tényleg férfi.
- Ez az egyetlen jele a férfiasságnak?
- Nem, de legfőképp igen.
- És még mi?
- Szeret, legalábbis a legtöbben szeretnek bütykölni, számítógépet, meg ilyeneket.
- Mitől lesz egy fiúból úgy felnőtt, hogy azt lehet mondani, hogy férfi a talpán, és rá lehet bízni akár egy családot is?
- Adottságtól függően, mennyire megbízható. De ahhoz régóta kell ismerni.
- Te ismersz olyant, akire azt mondod, hogy ez megbízható, és így kell kinéznie egy igazi férfinak.
- Egy valakit ismerek, de ő sem mindenben megbízható.
- Milyen ez az ember?
- Nagyon kedves és imád száguldozni.
- Kocsival?
- Kocsival is, motorral is.
- Ki neked ő?
- Barátom. Legjobb barátom.
- És mennyi idős?
- 30 éves.
- Neked 13 éves fejjel 30 éves a legjobb barátod?
- Igen. Nagyon sok felnőtt ismerősöm van.
- Saját korosztályodból nincs legjobb barátod?
- De, van egy biciklis csapat, egész Csepelt ismerem, a suliban is szinte mindenkivel jóban vagyok.
- Érezted, hogy na most aztán férfi vagyok a talpamon?
- Nagyon jó dolgot sikerül csinálni a biciklivel, nagyot ugrottam, de amikor negyvennel átmentem két ember között. Alig volt hely, sikerült átmenni. Ez veszélyes volt, de bíztam magamban.
- Lehet hogy te ügyes vagy, de a járókelő nem, megijed, vagy eléd esik.
- Csengettem, de lehet, hogy nem hallották, és áttéptem ott negyvennel.
- Mit szóltak ehhez?
- Semmit.
- Utána megkaptad a magadét?
- Nem. De volt még egy, az még brutálisabb volt, Szadán voltam, és lejtőn mentem le, és van egy balkanyar, és rá lehet ugratni, és ötvenkettővel bevettem egy éles kanyart.
- Ilyenkor egy másik ember előtt vagy büszke, vagy önmagad előtt?
- Önmagam előtt. Egyszer a Rózsadombon lejöttem hetvennel az volt a rekordom.
- Egyenes, vagy kanyargós úton?
- Egyenes, és a kanyarban fékeztem.
- Én hallottam, valakiről, akit a kanyarban elütött egy autó. Alig tudták összekanalazni. Ügyelni kell, és a kanyarban jól kell fékezni.
- Ilyenkor azt reméled, hogy ez mással megtörténik, de veled nem.
- Jó fékek kellenek, és megbízom a fékeimben.
- Lányok előtt is szoktátok fitogtatni magatokat?
- Igen, néha.
- Nekik tetszik, hogy így téptek a bringával?
- Is-is. Meg akarom tanulni, hogy felemelem az elejét, az enyémmel még nem megy, azt akarom megtanulni, jobban tudok gyorsulni.
- Karban tudod tartani, vagy valaki más szereli?
- Amit megtudok csinálni, azt megcsinálom, de ki kell centíroztatni a kereket, mert egy nagy nyolcas van benne.. Hátsóm defektes is lett. Tükörsima, és azért esek, mert könnyen csúszik, de sima úton jobban megy.
- Mit tudsz még megcsinálni?
- Tisztítani, kilazul valami, megcsinálom. De a szomszédságban van egy motorgyűjtő, és oda viszem, és megmutatja, hogyan kell megcsinálni.
- Lehet, hogy autószerelő leszel?
- Nem, számítástechnikus.
- Mit remélsz a szakmától, mi benne a jó?
- Nagy jövője van.
- Mit jelent ez?
- A jövőben mindent a számítógép fog végezni. Én két éves korom óta gépezek, három éves korom óta biciklizek, és kamerázni szeretek, video, fénykép. Hazamegyek, bekapcsolom a számítógépet, üvöltetem, kinyitom az ablakot, viszem a szervizbe a bringát, haza jövök kiveszem a tesóm bringáját, és kimegyek a ház elé, és hallgatom a zenét. És a Montecarlót megnézem, nagyon szeretem a Forma-1-et, egy éve vagyok megszállottja, a barátom már ki is vitt a Hungaroringre, de idáig azért nem nagyon néztem, mert nem értettem egy csomó dolgot, apukám régebben magyarázta.
- Kérdeztem, hogy milyen az igazi férfi, mint amilyen te is szeretnél lenni, mesélted a barátodat, az apukádat nem mesélted, ő nem példakép neked?
- Néhány dologban igen, de én nem fogok rákban meghalni. Nem fogok cigizni, inni, de viszont azzal az ő kitartása erős volt, abban példakép. Ha valamit elkezdett, azt precízen megcsinálta. Augusztusban meghalt. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy rákos volt, de ez erős volt neki. Nem is akart nagyon élni, februárban tudta, hogy meg fog halni, inkább nem is törődött vele.
- Korábban tapasztaltad, hogy nagyon akart meggyógyulni?
- Persze igen, de amikor másodszor volt rákos megműtötték, de másnap cigizett, és ezen ki voltunk borulva. De meg akart gyógyulni, és meg is gyógyult.
- Amikor az apukád ilyen beteg volt, beszélgettetek a halálról, mert azt mondtad, ő tudta, hogy meg fog halni.
- Nem nekem mondta, a nagybátyámnak.
- Te nem kérdezted erről?
- Nem, én sejtettem.
- Gondolkodtál, hogy milyen az amikor egy ember meghal?
- Igen szoktam.
- Mit gondolsz a halálról?
- Nem tudom, azt mondom, hogy amíg van élet, addig ki kell használni, nem kell drogozni, de ki kell használni.
- Apukád mondta, hogy lenne még valami, amit meg szeretett volna csinálni?
- Februárban tudta, érezte, akkor kiment Németországba, a másik két testvéremhez, őket is szeretem, és haza jött és ment a kórházba.
- Te akkor sokat voltál vele? Bementél hozzá gyakran?
- Nem túl gyakran, amikor elkezdtem hozzá bejárni, akkor halt meg. Táborban voltam sokat, nem nagyon tudtam bemenni.
- Mit gondolsz, hogy ő most hol van, mi van vele, hogy meghalt?
- Gondolom, hogy isteni dolog van, csak nem keletkezik a semmi a semmiből. A Bibliában nem hiszek, olvasok ilyeneket, hogy a Föld keletkezése, meg a dínók, meg ilyenek. Kiskoromban is oda voltam a dinókért.
- Biológiailag, földtanilag meg lehet magyarázni, hogy a föld hogy keletkezett, egy állat hogy jött létre, attól nem lehet, hogy mögötte van egy isten?
- Biztos, hogy van valami, mert a világ sem keletkezett a semmiből. Biztos van fent valami.
- Mit gondolsz mi lesz az emberrel, apukád hol van?
- Elméletileg a temetőben, de biztos létezik. Az is volt már, hogy az ember meghalt, és mégiscsak élt.
- Hallottál ilyenről?
- Igen, és álmodtam is, hogy aludtam, és azt álmodtam, amit én akartam, és láttam magamat kívülről. Hittem a Bibliában, de már nem. Jártam hittanra, és a nagymamám mutatta meg a Bibliát.
- Anyukád is?
- Ővele templomba jártam.
- És most nem hiszed, ami benne van?
- Nem annyira, nem az egészet.
- Nehéz dolgok ezek?
- Igen, halál után, hogyha létezik megtudjuk.