Vendég a háznál
2003. Augusztus. 5.
Kossuth rádió, 13.05

- Te mit szoktál olvasni?

- Kötelező olvasmányokat.

- Nem. Azokat olvasom, ami jó, bármit, csak ne kötelező legyen.

- Milyen iskolába jársz?

- Általános iskolába, hetedikes vagyok. Vagdostam a kezemet, és túl ideges voltam, sírógörcseim voltak.

- Anyuval nem lehetett volna megbeszélni?

- Nem.

- Miért?

- Mert nincs. Apukám külföldön van, a bátyámmal, nagymamámmal és az apukám szüleivel lakom.

- Az apukád milyen időközönként szokott haza jönni?

- Két, három éve láttam, ott összejött egy nővel. Csinált egy problémát.

- Van rá esély, hogy visszajön?

- Nem. Ismerem, a bátyámmal is beszélgettünk, de a bátyám is azt mondta, hogy nem érdekli. Nem valami jó anyám volt. Összejött az egész így.

- Miért kerülnek ide a gyerekek, hogyan lesz a gyerek depressziós?

- Több oka van, genetikailag is lehetnek, örökletes, a másik az életkörülmények is befolyásolják.

- Dr. Herczeg Ilona az Országos Pszichiátriai Központ főorvosa.

- A legtöbb ide kerülő gyerek elsősorban környezeti okok miatt kerül ide. Tehát a család, iskola és az ezekben való konfliktusok, amik ide vezetik gyereket.

- Hány százalékuk lesz depressziós, mert az ő világukban érintetlennek kell, hogy legyenek.

- Kicsiknél a gyerekek 1 %-a az, aki olyan depressziós lett, hogy az nem az enyhe depresszió. Ahol 12 éves kor fölött lehet meghúzni a határt, ott 2 %, és az efölötti a serdülőknél 5-6 % körül van.

- Mitől lesz egy 6-7 éves gyerek depressziós?

- Csecsemő is lehet depressziós, az elhanyagolás érzelmi, de fizikai is, az, ami a depressziós állapotot kiválthatja, gyakran síró, keveset mozgó csecsemőt látunk. A későbbi időszakban a gyerekek fel tudják fogni, és értékelni tudják a körülöttük folyó eseményeket. Egy óvodás leginkább az otthoni súlyos körülmények miatt, szülők válása, családi tragédiák miatt lehetnek depressziósok. Minél nagyobb, annál inkább képes mimikával, gesztusokkal, szóban is kifejezni, hogy mi a baja. Ebben a korban észrevehető. Későbbi időszakban egyre finomabb dolgokra is képes reagálni. Adott esetben depresszív módon reagálni. Otthon teljes családban él, de konfliktusokkal terhes, akkor megpróbál keresni magának elfogadható környezetet. Haveri kör, de az milyen, hogy az valahogyan képes legyen az otthoni dolgokat ellensúlyozni.

- Ha jól gondolom a kedélybetegségben az egyik kritikus pont a serdülőkor?

- Az életben vannak megterhelő szakaszok, amikor az ember valamilyen begyakorolt szerepből át kell lépjen egy másikba. Az is megterhelő szakasz, amikor a gyerek iskolába kerül, amikor az általános iskolát befejezi és jön a középiskola. Ez nagyon megterhelő időszak. Sok dolga van, meg kell tanulnia a szülőktől távol lenni, saját kapcsolatkört kell kialakítani, fel kell készülni a felnőtt életre, begyakoroljon szerepeket. És ha nem sikerül, van-e aki segít, tehát megterhelő időszakok, és a serdülőkorban van egy ilyen ugrás.

- Csomó újságban látom, hogy jön a bizonyítvány, és a gyerekeknek rossz kedvük van, és félnek haza menni. Olyan, mintha kicsordulna a pohár a bizonyítványosztáskor.

- Egy stabil jó kapcsolat van a családban a szülő és gyerek között, akkor a szülő tudja, hogy mit várhat a gyerektől, a bizonyítvány miért alakulhatott ki nála.

- Ez nem meglepetés?

- Az nem lehet meglepetés jó családi körben, a mai iskolarendszer, egyértelműen teljesítmény-centrikus és negatív visszajelentésekkel él. Nincs egyensúlyban az énkép kialakítása szempontjából a visszajelentés a gyerekekre, hogy ezt jól csináltad, ezt viszont rosszul. Mert akkor van két információja, de csak a rosszat kapja.

- A mai gyerekek, mintha mennének, jönnének a világban, mintha nem lenne céljuk.

- A gyerek a felnőttek életét figyeli és válik felnőtté. Az elmúlt időszakban hatalmas változások voltak, és a szülők téblábolnak, hogy mihez kezdjenek. Nincs fix kialakult kép, hogy mit hogy lehet elérni. Ezt a mintát mutatja a szülő, a gyerek sem fogja tudni, hogy mi az, amit el szeretne érni.

- Van egy másik csoport, akinek az édesapja, édesanyja látástól-mikulásig dolgozik, és nincs idő a gyerekekre.

- Igen, ez a családi élet megváltozásával is együtt jár. Régebben nagy családok voltak, ott is lehetett dolgozni a szülőknek, de valaki jelen volt a családból, aki a szülőket helyettesítette. Ez sincs most, és amikor a szülők dolgoznak, valóban nagyon nehéz helyzet áll elő. Azt hozzá kell tennem, hogy nem a gyerekkel eltöltött napi időmennyiség a döntő, hanem a minőség. Kell lenni időnek, és annak a minősége, ami számít. Ne egymás mellett üljünk, hanem beszélgessünk, olyanról, ami a gyereknek fontos.

- Olvasod a könyvet?

- Igen, erőt szeretnék nyerni az életbe. Remélem, hogy a következő idő jobb lesz.

- Mit értesz azon, hogy erő? Nem azt érted rajta, hogy erős legyen a karod, hanem valami mást?

- Igen, többször öngyilkos akartam lenni, csak problémáim voltak, ezt ki kell állni, kell az életerő. Kiugrottam mindenből azért vagyok itt, mi lesz ezután, nem tudom. A mamámmal is összekoccantam, otthon nem szeretek lenni.

- Mit jelent, az hogy összekoccantál.

- Veszekedtünk, amikor bejött látogatni, kiabáltam, hogy nem akarok haza menni. Mindenért veszekszik, ha nem úgy sikerül a takarítás, ahogy ő akarja, ordibál, vagy zörög a porszívó. A válás is, mert elváltak. Ez kényszerházasság volt, csak hát a muszájból ment hozzá, az anyukámnak kellett a szőlőt művelni. És kertes családi kertes házban laktunk, a testvérem és anyukám művelt, kiutat keresek a helyzetből. Ahhoz hogy ne kiabáljon velem, ahhoz két hónapnak el kell telnie. A gyógyszereket be kell szednie. Olyan hely kell, hogy iskolába is tudjak járni. Műszaki középiskolába járok, közel van a kollégium.

- Érdekelnek a műszaki dolgok?

- Igen, a számítógépek érdekelnek, meg is lehet javítani. A tanárokkal is összekoccantunk, szívattak minket egy kicsit. Volt egy kis tárgyalás és azt mondták, hogy nem fognak annyira pikkelni ránk. Volt egy dolgozat, kellett volna 2 pont az ötöshöz, és nem adott neki csak négyest, a másiknak több pont kellett volna az ötöshöz, és neki megadta.

- Mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?

- Gépkezelő, géptervező, számítógépes géptervező. Még nem tudom.

- Mit lehet ezekkel a gyerekekkel kórházban csinálni. Tudjuk, ha egy gyerek kórházba kerül, az otthoni környezethez képest romolhat az állapota. Ingerszegény környezetbe kerül.

- Igen, de egy problémákkal teli időszakban elszakad a mindennapi környezetétől.

- Herczeg Ilona pszichiáter.

- Ezzel együtt vannak olyan súlyos állapotok, amikor nem lehet más tenni. Szélsőséges eseteknél, vagy kicsiknél úgy veszünk fel gyereket, ha a gondozója, szülője is itt van. Magában, ami hátráltatja a gyógyulását. A gyerekek nagy része felfogja, hogy azért van itt, hogy segítsenek rajta.

- Bekerül ide egy gyerek, rendbe rakják, meggyógyítják, és hazakerül, remélhetőleg nem ugyanabba a környezetbe, és ha ugyanabba a környezetbe kerül? Ez úgy tűnik a családokat is meg kell gyógyítani.

- Igen, tegnap is megfogalmazta az egyik fiú, hogy nem akar haza menni, mert az a helyzet fogadja otthon, mint amiért bejött. Igen, az embernek dolga, hogy a családi problémákat is próbálja elrendezni, ha a szülő is beteg, orvost kell neki keresni. A család a szülők közötti, vagy a gyerek-szülő közötti helyzet konfliktusokkal terhes, családterápiát.

- A depresszió fajulhat oda, hogy öngyilkosságba menekül a beteg. Gyerekeknél mennyire van ez így.

- Itt is gyakran van, 9-10 éves korig azt lehet mondani, hogy az öngyilkosságok gyakorisága stagnál, nincs olyan értelmi szinten, hogy meg tudja szervezni, hogy \"sikeres\" legyen. A serdülőknél nő a gyakoriság.

- Azt mondják, hogy az utolsónál mindig van jelzés, talán ha észreveszik, van valami segítség.

- Nem mindig, most is van egy kislány, aki kétségbeesésében nem igazán öngyilkosságot, önsértést kísérelt meg. Búcsúlevél, barátoknak tett vallomások. Nem a szülővel beszéli meg, remélheti, hogy segíteni tud, nem lenne ebben a helyzetbe. A sorozatos konfliktusok, traumák utáni depressziós állapotban pedig az, ami sajnos a gyerekeknél reális, reménytelen, ad jelzéseket, hogy baj van segíts, de nem veszik észre, és ezért.

- Kivel szoktál pókerezni?

- Apukámmal, amikor otthon van,

- Pénzben játszotok?

- Igen, százasokba, kétszázasokba.

- Szoktál nyerni is?

- Igen, többször is.

- Milyen gyakran kártyázol az apukáddal?

- Hát hétvégén, amikor van szabadidőnk, vagy segít a mostohaanyámnak, vagy valami ilyen, én meg tanulok.

- Hétvégén találkozol apukáddal, miért?

- Mert hétköznap dolgozik, és estefele jön haza, és akkor alszom. Én kollegista vagyok, és azért csak hétvégén tudok vele találkozni, hétvégén vagyok otthon.

- Ez milyen iskola?

- Reggel felkelünk, az iskolában tanulunk, gyakorolni is lehet, fél 10-ig nézhetjük a tévét. Én most hetedikes vagyok.

- Elég nehéz lehet, hogy általános iskolában kollégiumba kerültél.

- Nem, jobb, mintha otthon járnék iskolába. Otthon lennék iskolába, ott verekedés van, meg bonyodalom.

- Ha jól értem akkor azt mondod, hogy szívesebben vagy kollégiumban, mint otthon?

- Igen.

- Miért jobb a kollégiumban?

- A lányokkal beszélgetni lehet, elmondjuk, mit fogunk csinálni. Otthon nem jó, mert csak mosnak, takarítanak, és nem csinálhatunk semmit, pedig ezeket nekünk is meg kellene tanulni. A kollégiumban jobban meg lehet tanulni. Anyám elhagyott kicsi koromban, nekem mostohaanyám van. Öngyilkos akartam lenni.

- Neked mit jelent az, hogy bonyodalom?

- Azért, mert ilyenekben nem szeretek benne lenni, veszekedés, verekedés közben, azért mondom bonyodalom. Inkább kollégiumban szeretek lenni, és az apám is mindig magyaráz, kiabál.

- Mi lesz, ha haza mész? Vagy vissza mész a kollégiumba?

- Biztos jobb kedvem lesz.

- Mit szeretnél?

- Visszamenni a kollégiumba, inkább visszamegyek az apához, hogy tudjak segíteni, nem nagyon fog sikerülni. A kistesómat ápolom, meg ilyen. Nekem van négy testvérem, és egy mostohabátyám, de ő Németországban él.

- Ő nem szokott segíteni?

- Ünnepekkor jön hozzánk.

- Herczeg Ilona pszichiáter.

- A mindennapos egészségügyi kultúrában ezek a lelki problémák, azoknak a kezelési lehetőségei nincsenek az emberek tudatában. Sokkal több problémát lehetne megelőzni, mint ami jelenleg zajlik. A gyerekek lelki betegségei gyakorivá válnak. A szakma nagy ütemben fejlődik, és egyre inkább képes észlelni, és gyógyítani ezeket az eseteket. A mindennapi terhek a rövid időn belül bekövetkező változások teherként nyomják a gyerekek vállát, és elősegítik, hogy ez kialakulhasson.

- Nekem úgy tűnik, hogy legjobb lenne, az és a leginkább akkor tudnának meggyógyulni a gyerekek, hogyha a szülők észre vennék a bajokat, és orvosolnák a bajokat. Beszélgetnének, kirándulnának.

- Az érzelmi jólét, az egymással való kapcsolatok, a kötődés milyensége, el is enged, megtart, de meg is segít.

- Milyen furcsa, hogy a családok anyagi jóléte?

- Igen, arról beszélünk, hogy anyagi jólét, de az anyagi jólét nem fogja mindentől megvédeni a gyerekeket, így ettől sem.

- A régi nagy családokban, ahol együtt éltek a generációk, akkor ott lehetősége volt a gyereknek, ha nem is szülővel, de akkor ott volt a nagyi, a nagypapa, akivel meg lehet beszélni.

- A szülő és a nagyszülő között alapjában az a különbség, hogy a szülőnek dolga van a gyerekkel, fel kell nevelni, szerepe szerint szigorú egy bizonyos szintig. A nagyszülő felszabadultan dédelget. A gyerek mehetett a nagymamához, nagypapához, ahol elfogadást kapott, amire a bajban mindenkinek szüksége van.