Vendég a háznál
2003. Augusztus. 4.
Kossuth rádió, 13.05

- Annyival biztos, hogy nincs tanulás, nem kell edzésre menni, de ez van amikor rossz.

Riporter: - Nem fáradsz el, nem sportolsz.

- Igen, és azért rosszabb, mert akkor otthon tul vagyok pörögve.

Riporter: - Nem tudsz lemenni a játszótérre, vagy a strandra?

- De a játszótérre mindenképpen, de a strandra nem mindig, mert anyukámék van amikor elmennek dolgozni és nem tudunk elmenni.

Riporter: - Amikor anyukádék elmennek dolgozni, akkor kivel maradsz otthon?

- Van egy babysitter, ő legtöbbször a Bianka miatt van, ő a húgom, Ani néninek hívják, ő szokott ránk vigyázni. Nyáron ritkán, mert akkor a szüleimnek is kevesebb a munka, de szokott ő is vigyázni.

Riporter: - Mi az amit nyáron meg lehet csinálni és az előtte lévő hónapokban nem?

- Nyáron tovább fent lehet maradni, nincs holnap iskola, többet tudunk együtt játszani, beszélgetni, együtt lemenni a strandra.

Riporter: - Iskola időszakban mikor szoktál lefeküdni?

- szeretek minél korábban lefeküdni, de ez nem mindig történik meg, mert be kell pakolnom, fürödnöm kell. Este még sok dolgom van ezért ez elhúzódik 9-ig fél 10-ig is.

Riporter:- Nyáron meddig maradsz fenn?

- Szeretek fennmaradni, mert nem annyira fáradok el este, és attól függ, ha megy a tv-ben jó film, akkor megnézem, és utána lefekszem. Társasozni is szoktunk, a hétvégén sokat kártyáztam a szüleimmel minden félét.

- Most már egy kicsit nagyobbak a gyerekek, bátrabban indulunk neki hosszabb kirándulásra, üdülésnek. Hagyománnyá vált, hogy két hetet a férjem húgánál töltünk, ők a Balatonra utaznak, és mi vigyázunk a házukra. Mi lakótelepen lakunk, ez számunkra nagy változás, örülünk, hogy két hetet családi kertes házban tölthetünk. Az 5 éves kislányom nagyon várja, számít rá, hogy újra ott leszünk, és az unokatestvér játékaival játszhatunk. Általában el szoktunk menni közösen négyesben egy-két hetes nyaralásra. Tavaly még a kislányom egy éves volt, még kértünk a nagymamáktól segítséget, 3-4 napra lejöttek utánunk a Balatonhoz, és így megtudtuk oldani, hogy esténként a férjemmel el tudjunk menni egy kicsit.

Riporter: - Különben nem mennek el, csak a férjével, csak kettesben.

- Eddig nem mentünk el, de most két éve, hogy megszületett a kislányom, nem voltunk külön, de most tervezzük, hogy most a nyáron szeretnénk elmennie egy hosszú hétvégére. Három-négy napra, csak ketten. Most külföldre megyünk, kapott szabad jegyet, és azt szeretnénk kihasználni. Különben itthon töltjük a nyarat, közel lakunk a Római Fürdőhöz, sokat ki fogunk járni. Egyrészt a Dunapartra, most meg már tervezzük, hogy a strandot is megpróbáljuk.

Riporter: - A nyár nagy részét itt fogják tölteni a panellben, a négy fal között a lakótelepen?

- ellent kell mondanom, mert nem töltjük a négy fal között a napot, 9 óra felé indulunk a Dunapart felé vagy a strandra. Haza jövünk ebédre, alszanak egy nagyot, és amikor kánikula vané akkor van itthon egy játék, nem rögtön ébredés után megyünk le, hanem 5-6 óra fele megyünk le ujra a levegőre. Csinálunk természetbarát hajót, káposztalevélből készítjük, hurkapálcát, ágat szúrunk, falevelet teszünk rá, és elindítjuk, arra szoktuk mondani, hogy jönnek a kacsák és ők is megeszik, és ezt vidáman nézzük, hogy ez két funkciós hajó, hogy etetjük is a kacsákat de mi is szórakozunk, figyeljük, hogy meddig tudunk elnézni utána, hogy úszik le a Dunán a kishajó.

Riporter: - Mennyire nehéz két pici gyereket egész nyáron szemmel tartani, rájuk figyelni, programot adni nekik?

- Nehéz, egész napos koncentrációt igényel. Váratlan dolgokat tudnak csinálni, a Dunaparton is figyelni kell őket, hogy ki megy a vízbe.

Riporter: - Ezekből a koncentrációkból hogy tud kikapcsolódni?

- Néhány percre, amikor látom, hogy szépen elfoglalják magukat, és éppen épül a sárból készülő vár, vagy a kavicsokat dobálják a vízbe, akkor meg kell tanulni, hogy azokra a pár percekre ellazuljon az ember, és ezekbe bele lehet kapaszkodni. Ezeket az évek során megtanulja az ember, hogy azokat a10-15 perceket, amíg ül az ember, használja ki, hogy ül, és pihen, pár sort elolvas az újságból, könyvből. És folytatódik. Amikor ők alszanak délután, akkor az embernek magára is jut kicsi ideje, nem sok, mert a háztartást is el kell látni. Ilyenkor az van, hogy amikor jó idő van, akkor szaladunk le. Koncentrálni kell hogy van-e ennivaló. Ha van egy kis szabad időm magamra is kell figyelni, a háztartási munkát is végezzem, és minden elő legyen készítve arra, hogy útra készek legyünk.

Riporter: - Nem szokott ettől kicsit zizi, feszült lenni?

- De szoktam, ezért nagyon örülök, hogy ki tudunk mozdulni, hogy van arra lehetőségünk, hogy elmenjünk nyaralni. Fontos, és érzem hogy jót tesz, amikor el tudunk menni itthonról, máshol tudunk pihenni. Mert ezek is szép napok, de kell az embernek a környezetváltozás. Az sokat segít, és az is jó, hogy megtudjuk azt is oldani, hogy csak kettesben tudjunk elmenni a férjemmel. Igazából akkor tudok pihenni, ha nem kell a picikre figyelni. Én imádom őket, meg nagyon szeretem, de azért az igazi pihenés az, amikor ők is alszanak, amikor az igazi csend beáll. Nem baj, hogy az embernek van olyan igénye, hogy kicsit egyedül legyen a férjével, vagy csak egyedül a gondolataival.

Riporter: - Elég lesz erre a hosszú hétvége?

- Igen elég lesz.

Riporter: - Kint a standon kivel, mit lehet játszani.

- Van egy jó nagy labda, és azt kivisszük a strandra, és ha ráugrok akkor lemerül és elkezd forogni.

Riporter: - Kivel szoktál játszani a strandon.

- Apával, egyszer levizipisztolyoztam a kukiját.

Riporter: - Apával ugyanolyan játszani, mintha egy barátoddal játszanál?

- Nem, mert apuval jobb. Mert akkorát belerúgok a labdába, de az a nagy labda azért is jó, hogy , vagy fel lehet tölteni vízzel, és ha akkorát belerúgok, akkor felmegy, és ha visszapattan a vízbe, akkor lemerül, mert nagy a súlya. A levegő is benne van meg a víz.

Riporter: - Azt még nem árultad el, hogy miért jobb apával játszani, mint a barátoddal?

- Azért jó, mert sokkal jobb játékokat ki tud találni apa. Feltesszük a labdát a vízre, vagy bementünk olyan vizilabdásba felvettük a bukósisakot, ki kellett cselezni másikat és apát állandóan kicseleztem és elcsúszott a vízbe.

Riporter: - Apa mindig ráér játszani, ha kéred őt?

- Igen.

Riporter: - Ha nagyon fáradt nem helyettesíti őt az anya?

- Ha nagyon kifáradt akkor lefekszik, én meg mindig bekenem a hátát, hogy ne égjen le.

Riporter: - anyával mit lehet játszani a strandon?

- Jó sok mindent, vízi lemerülést, de anya nem bírja ki sokáig, én elbírok számolni 150-ig, de az anya csak 10-igt bírja.

Riporter: - amikor nem a vízben játszotok, hanem a füvön, akkor mit csináltok.

- Vagy fára mászunk, vagy kicselezzük egymást, vagy a fán játszunk majmosat, csak anyának mindig csúnya a keze, ha lecsúszik a fáról. Én meg nem, mert én mindig bekenem olyannal, ami szárazon tartja, és elkezdek himbálódzni, és akkor apa ott áll én meg beleugrok a nyakába.

Riporter: - Szoktatok-e nyáron elutazni valahová?

- Szoktunk a Balatonra, minden nyáron strand után elmegyünk Balatonra.

Riporter: - Ott mit lehet csinálni?

- Anya nem engedi meg, hogy bemenjek a közepébe, mert fél, hogy elmerülök.

- Minek a közepébe?

- A Balaton közepébe.

Riporter: - Apa be szokott menni a közepébe?

- Nem, csak én szeretnék, de én már egyszer bementem, kicsi időre, de utána rögtön kijöttem.

Riporter: - Mitől más ez a nyaralás?

- Hogy ott szoktunk labdapörgést játszani. Ráfekszünk a labdára, és úgy magadat kell hajtani vízbe, nem a labda kell, hogy hajtson, hanem te magadat körbe-körbe a labdán.

Riporter: - Amikor lent vagytok a Balatonon, és végre lepihensz, és nem játszol, akkor mit csinálsz?

- Akkor semmit, mert én soha nem fáradok el játékban, felülök ilyen jó nagy felnőtt motorra, és azt vezetem egyedül.

Riporter: - Hova mennek az idén nyaralni?

- Franciaországba megyünk.

Riporter: - Hányan mennek?

- Hárman megyünk, a kislányunkat is visszük magunkkal.

Riporter: - Mennyi idős a lányuk?

- Ősztől 6 éves lesz.

Riporter: - És mióta járnak együtt nyaralni?

- Még nem volt egy éves mikor mentünk, nyáron született és az első születésnapján már voltunk külföldön nyaralni.

Riporter: - Bírja ő is és maguk is ezt az utat?

- Igen, mert mi mindig megpróbáljuk úgy alakítani az utazásokat, hogy az neki is, és nekünk is élmény legyen.

- Voltunk kétszer Horvátországban, egyszer Hollandiában, egyszer Ausztriában, egyszer Olaszországban, és ez lesz a hatodik közös út.

Riporter: - Tehát ez azt jelenti, hogy egy éves korától viszik a lányukat ezekre a hosszú utakra. Soha nem jutott eszükbe, hogy itthon hagyják a gyermeket, és csak maguk nézzék meg az országokat. Mert végül is ezt nem is lehet úgy feldolgozni, nem is olyan fontos.

- Nem jutott eszünkbe, mert úgy gondoltuk, hogy ezek nagy közös élmények neki is. Úgy szervezzük az utakat az első két évében, amikor kisebb volt, tengerparti, napon kifekvős, úszkálós utak volta, de amikor megyünk akár városokba is, hát nyilván nem úgy bírta, mint a felnőtt, de vannak olyan részek, napok, és dolgok, amiket ő is nagyon szeret. Firenzében nyilván nem megyünk el 4-5 órára képtárat nézni, de például kastélyokat, az utcát, boltokat kisebb múzeumokat ezeket ő is nagyon élvezi.

Riporter: - Akkor Firenzében nem nézték meg együtt az Ufici Képtárat?

- Nem.

Riporter: - És mi az, amit meg tudtak nézni a lányukkal?

- Firenzében voltunk egy-két szép palotában, sétáltunk a parton, voltunk egy-két játékboltban és olyan helyeken ami neki is érdekes, nem csak nekünk.

Riporter: - És nem szorult össze a szívük, hogy egy ilyen fontos képtárat kihagytak?

- Azt gondolom, hogy az sokkal nagyobb öröm, mindannyiunknak, hogy olyan dolgokat nézzünk meg, ami őt is érdekli, és neki is élmények maradnak ezek az utak.

- Arra azért adnak, főleg a nyugat-európai országokban, hogy a gyereknek is legyen szórakozás. Vidámparkot is találtunk, de ahol lehetett az állatkertet is megnéztük, és az egésszel így sikerült biztosítani, hogy ő is eljött olyan programokra, amik őt egyáltalán nem érdeklik.

Riporter: - Például?

- Van Gogh kiállítás Amsterdamban nem annyira érdekelte, úgy néztük végig, hogy egyikünk a képeket nézte, a másik a lábunk alatt futkározó gyereket. Nem azt mondom, hogy mindenre emlékszünk. ami ott történt, de kárpótolja, hogy együtt vagyunk mindenhol.

Riporter: - Hogyan utaznak?

- Kocsival utazunk, de most hogy nagyobb már nem muszáj csak éjszaka utazni. Azt szoktuk csinálni, hogy másfél-két óránként megállunk, és akkor tud játszani. De nagyon jó gyerekünk van.

Riporter: - És amikor másfél kétóránként megállnak egy autópálya melletti parkolóban, mit lehet játszani?

- Akármit. Futkározni lehet, és ez fontos dolog, de megpróbálunk olyan helyen megállni ahol van egy játszótér, és ott mászókázik, hintázik.

Riporter: - Autópálya mellett van ilyen?

- Ha Ausztria fele megyünk akkor igen, 20 km-ként hatalmas, gyönyörű, gondozott tiszta játszóterek vannak. Ezek olyan országok, ahol fontosak a gyerekek, számítanak arra, hogy oda gyerekek mennek minden egyes út mentén. Kávézóban külön ki van alakítva gyereksarok. Ahogy bemegyünk a gyerekkel, nagyon sok helyen már hozzák a kifestőt, lufit, ceruzát és ők erre oda figyelnek.

Riporter: - akkor a lányuk ezeken a hosszabb utakon sosem szokott nyüsszögni, nagyon elfáradni?

- De, gyerekből van, mindent szokott, és mi azt mondjuk, hogy 10 percen belül megállunk, és akkor megállunk.

- Jó napot kívánok, Formanek Tamásné vagyok, az ötödik gyermekét váró édesanya. Ehhez a hogy utazunk témához szeretnék hozzá szólni. Mi 9 évvel ezelőtt kezdtünk el utazni, Belgiumba mentünk, egy gyerekkel, majd utána különböző korú gyerekekkel csináltuk majdnem folyamatosan. Az a véleményem, hogy egy autóban otthonosabb tud lenni a gyerek, tudunk neki játékokat adni, akkor állunk meg, amikor neki jól esik.

Riporter: - Nagyon hosszú az út, nem?

- Mi egyszer utaztunk nappal, amikor megtanultuk az utat, és utána mindig este indultunk. 7 óra körül szoktunk indulni, és mindig az autóban ettünk. A férjem akkor evett, amikor megálltunk, és a gyerek menet közben.

Riporter: - Szerencséjük volt, hiszen vannak olyan gyerekek, akik rosszul viselik az autózást.

- Amikor hat éves lett a legnagyobb, akkor haza fele jövet reggelenként mindig rosszul lett. Ha éjjeli alvás után megitta a valamilyen almalevet akkor rosszul lett, körülbelül Győr környékén, de akkor már nagy nehezen kibírtuk Budapestig. Ez vált be, keksz, ropi, hogy kicsit is tudjon enni. Nagyon sok játékot vittünk.

Riporter: - Mi volt, ami leginkább lekötötte őket az autóban?

- Kicsi korban a sípolós játékok, majd vettem neki olyan játékot, amit kifejezetten utazásra találnak ki, mágneses az alja, vagy dobozban kis kockák, amik nem tudnak leesni. Csomó könyvet, a papa nagy bánatára vittünk mesekazettákat, amit beraktunk. Az volt a baj, hogy néha majdnem a papa aludt el. Nem azt mondom, hogy kényelmes volt, de nekünk ez vált be. Próbáltuk repülővel is.

Riporter: - Az miért nem vált be, azon kívül, hogy az nyilván drágább?

- Ez volt az egyik, de magán a repülőtéren nagyon sok kötöttség van egy kisgyereknek. Ne menj oda, ne nyúlj bele, vigyázz erre, vigyázz arra, ott tényleg viselkedni kell majdnem egy órát. Aztán fent a repülőn az érdekesebb, ott hoznak enni, meg játékot, kifele menet megint sokáig tart, amíg a gyerek szabad lesz. Nekünk nem vált be a repülőgép. Élénk gyerekeink vannak.

Riporter: - Azt elviselte, hogy be van zárva egy autóba, akár 10 órán keresztül?

- Mindig meg kell állni tankolni, a szükséges dolgokat ellátni, és ez nem olyan sok idő. Az első gyerekünk nyugodt volt, jól bírta, a második nem aludt éjszaka, de már ilyen egy éves korában is, alig aludt valamit az autóban. Gondoltuk, hogy kipróbáljuk a Dedalon kúpot, az egy kicsit nyugtat is, a kisfiam, aki akkor 2 éves kor előtt volt, este 8-től reggel 3-ig beszélgetett az édesapjával, én meg vígan aludtam mellette, merthogy lefoglalta a papát, és nekem nem kellett vele beszélgetni.

Riporter: - És most mi az, amit előre megterveztek Párizsból.

- Az már egyértelmű, hogy a Szonja nem hajlandó Párizsból hazajönni úgy, hogy az európai Disneylandet ne néznénk meg. Van egy pár olyan hely, csak kicsit nagyobb, mint itthon a Csodák Palotája, azt is megnézzük. Van egy Geord nevű háromdimenziós mozi, ami nekünk nagy élmény volt, és ahogy nézegettük az interneten, vannak olyan filmek, amik gyerekeknek is érdekesek. Van 3-4 fix program, amit mindenképpen szeretnénk megnézni. a többi alakul, ha látunk olyan múzemuot, aktuális kiállítást, ami minket érdekel, azt megnézzük. Ebben az időszakban lesz Sagal kiállítás, azt megnézzük, nem vonjuk meg magunktól ezt az örömöt.

rip: - Nem jutott eszükbe, hogy otthon hagyják a lányukat, és maguk menjenek el két hétre kikapcsolódni?

- Én nem bírnám, egy-egy éjszakát máshol szokott aludni, akkor is hiányzik, nyilván kell kikapcsolódás, de el nem tudom képzelni, hogy akár két éjszakát is máshol aludjon.

rip: - Ugyanúgy teljesek ezek a kiruccanások külföldre, mint amikor csak ketten voltak?

- Mások, de a teljesről az jutna eszembe, hogy sokkal teljesebbek, mert ez neki is nagy élmény. Tavalyi olaszországi út után hetekig, hónapokig beszélt róla, hogy milyen jó volt. Nyilván egy 4-5 éves gyerek nem úgy fogja a dolgokat, mint egy nagyobb. Nyilván múzeumba nem annyira lehet vele menni, vagy rövidebb időre. De meggyőződésem, hogy amikor egy külföldi országban van a más hangok, más fények, emberek, szokások, hogy másképp beszélnek ott az emberek az nagyon sokat számít a későbbiekben is. Hogy ezáltal nyitottabb lesz a világ iránt, kevésbé fog félni dolgoktól. Meggyőződésem, hogy ez jót tesz neki, nekünk élmény, mert szeretünk utazni, és jó látni, hogy ő is élvezi, csak hármasban vagyunk, és egymásra figyelünk. Legnagyobb program, hogy hova menjünk, mit nézzünk meg és ezek nekünk is nagy feltöltődéses élmények vele együtt.

A műsort Uhrin Csaba és Horváth Ida készítette.