Vendég a háznál
2003. Július. 17.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Mennyi ideig tart a nyári szünet?

- Hatvan napig.

- Egy és fél hónap.

Rip.: - Hatvan, az kettő. És mikor kezdődik a tanév, mikor kell újra iskolába jönni?

- Hát gondolom nyáron.

- Tavasz körül.

Rip.: - Tavasz körül kell újra iskolába jönni? Tehát most elmegyünk június végén, és tavasszal kell újra iskolába jönni?

- Igen.

Rip.: - Igen? De ez azt jelenti, hogy akkor az egész szeptember, meg október, meg tél, meg minden ez szünet lesz?

- Igen.

Rip.: - Akkor hány hónap szünet lesz szerinted Ricsi?

- Három.

Rip.: - Van egy július.

- Július, augusztus, szeptember, október.

Rip.: - Ez mind szünet lesz. És, hogyha tavasszal kell jönni, hát akkor még a november, december is szünet?

- Igen.

Rip.: - És mit csinálsz te ilyen hosszú ideig, mond?

- Lemegyünk a Velencei tóra, ott leszünk négy napot. Lemegyünk Battára. Az apukámnak a papájáékhoz. Máshova nem.

Rip.: - És akkor te tavasszal jössz iskolába. És addig otthon vagy, és amikor éppen nem utazol sehova ebbe a négy, öt, hat, hét hónapban, akkor mit fogsz otthon csinálni?

- Én addig ott leszek az apukámnak a papájáéknál.

Rip.: - Tehát végig te ott leszel, és majd tavasszal jössz iskolába.

- Lehet, hogy szeptemberbe kezdődik a suli.

Rip.: - De nem biztos?

- Hát szerintem biztos. Szeptember közepén mondjuk.

Rip.: - Tehát akkor egy-két, három hónap azért van erre a szünetre. Ez hosszú, vagy rövid ez a szünet?

- Hosszú.

Rip.: - Jó, hogy hosszú, vagy rossz, hogy hosszú?

- Jó.

Rip.: - Mire?

- Az, hogy kiugrálhassuk magunkat, játszhatunk, focizhatunk.

Rip.: - Te azt mondtad, hogy ne biztos, hogy olyan jó, hogy ilyen hosszú ez a szünet.

- Nem, mert úgy megbutulunk, mint a nem tudom mi.

Rip.: - Hogy, mi az, hogy megbutulunk?

- Hát, hogy nem leszünk okosak. Elfelejtjük, hogy mondjuk huszonöt, meg huszonöt az mennyi, ilyeneket.

- Aki okos az nem felejt.

Rip.: - Azon kívül, hogy jól kiugráljuk magunkat a nyáron, mit jó még csinálni ebbe a jó hosszú időben?

- Lemenni a strandra, meg sokat játszani.

- Elutazni.

- Mi is el fogunk utazni a nagymamáékhoz. Ők azt hiszem Mádon laknak. Nem tudom, lehet, hogy nem Mádon. Még csak kétszer voltam ott.

Rip.: - Mit fogsz csinálni a nyáron?

- A nagymamához menni az anyuval, meg az apuval.

Rip.: - És ő hol él?

- Hát velünk élnek.

Rip.: - És akkor te mit csinálsz itt Pesten, amikor olyan nagyon sokszor itt vagy ebben a hosszú, szép szünetben?

- Hát akkor sokat szoktam mindenkivel foglalkozni. Meg lemegyek a barátomhoz. Ott lent play stationozunk.

Rip.: - Mennyi szabadságuk van nyáron?

- Két hét, amit egyszerre ki tudok venni.

Rip.: - A feleségének is körülbelül ennyi?

- Igen, körülbelül.

Rip.: - A fennmaradóm időben ki tud vigyázni a gyerekekre?

- Esetlegesen nagymama, nagypapa, de mondjuk, annyi gond van ezzel, hogy ők vidéken laknak, tehát egy olyan százhúsz kilométeres távolságra.

Rip.: - És akkor a nagyszülőkre nem lehet számítani, akkor azt nem lehet megoldani, hogy ott legyenek a gyerekek, amíg az óvoda zárva van?

- Összesen egy-egy hét, esetleg mondjuk akkor, hogyha kilenc hét lesz, akkor egy.

Rip.: - Mi az, hogy kilenc hét, kilenc hétig lesz zárva az óvoda?

- Igen úgy tudom, hogy három hét, három hét, összesen hat hét, ami alatt biztosan zárva lesz és akkor három hét olyan, amit egy másik óvodában itt a lakótelepen meg lehet oldani. Tehát ilyen összevont csoport keretébe. Tehát más gondozókkal, más óvónőkkel, nem az őáltaluk megszokott óvónőkkel lesznek, más óvodai gyerekek lesznek.

Rip.: - És akkor mit fognak csinálni, mi lesz a gyerekekkel?

- Sok esetben van az, hogy egyébként is, hogyha betegek és nem tudjuk őket nagymamához leadni, akkor volt már olyan, hogy mondjuk a feleségem dolgozott délelőtt, én meg délután, tehát így beosztottuk, hogy nap valamely szakában mindig legyen velük valaki, de olyan is volt már, hogy mondjuk a Marci fiamat elvittem magammal dolgozni és akkor hát velem volt egész nap.

Rip.: - És tud úgy rendesen dolgozni, hogy benn van a fia a munkahelyén?

- Nem fix munkahelyem van. Én kereskedő vagyok, tehát gyakorlatilag nyílászáró kereskedőkkel tartom a kapcsolatot, mint gyári képviselő. És hát ezekhez a kereskedőkhöz, az ő üzletükbe szoktunk elmenni, és ott amíg én tárgyalok, addig ő mondjuk, leül egy asztalhoz és akkor rajzol. Vagy ha esetleg van a kereskedőnek ott olyan családtag, mert ezek általában családi vállalkozások, akkor mondjuk, adott esetben volt már olyan is, hogy az ő gyereke is ott volt, és akkor mondjuk, az alatt az idő alatt el tudtak játszani.

Rip.: - És hányszor volt ilyen, hogy a fiát bevitte a munkahelyére?

- Ebbe az évbe öt, hat alkalom biztos volt már.

Rip.: - És most több héten keresztül nyáron benn lesz a fia, együtt fognak dolgozni?

- Valamennyi idő biztos, hogy így lesz megoldva, valamennyi idő úgy lesz, hogy nagymama, valamennyi idő úgy, hogy a feleségem mondjuk, délelőtt velük van, délután meg én.

Rip.: - És ez így jó, hogy felváltva dolgoznak? Meg tudják rendesen csinálni a munkájukat?

- Hát nem igazán. Tehát nyilván a gyerek, az nem egy aktatáska, akit leteszek egy sarokba, hogyha ha éppen mondjuk, útban van, mert a tárgyalás menete úgy követelné meg. Hiszen ő mindig valamiért nyafogni fog. Vagy pisilni kell neki, vagy éhes, vagy szomjas, vagy egyszerűen igényli azt, hogy foglalkozzak vele, és akkor nyilván őrá oda kell figyelni. Vannak olyan üzleti partnerek, akik ezt tolerálják. Adott esetben nekik is van gyerekük, és akkor ezt megértik. Sőt vannak hasonló cipőben, hogy ők sem tudják hova tenni, de épp a múlt hónapban volt egy ilyen visszajelzés, hogy egy ilyen patika felújításon dolgoztunk, és ott bizony nem nézték jó szemmel, hogy a Marci jött velem fölmérni.

Rip.: - Hány éves vagy?

- Tizenkettő.

Rip.: - Megkezdődött a vakáció. Mit tervezel?

- Lemegyek Balatonra, focizgatok.

Rip.: - Balatonra kivel mész?

- Apukámékkal, meg ilyesmi.

Rip.: - Strandolsz?

- Igen strandolok, meg minden félét csinálok. Labdázok, csinálok össze-vissza mindent.

Rip.: - Na ez az össze-vissza minden, ez hogy néz ki?

- Átúszom például a Balatont.

Rip.: - Nem mondod? Részt veszel a Balaton átúszásban?

- Igen.

Rip.: - Ilyen jól úszol?

- Igen. Három éves korom óta úszok. Három éves koromban bajnok voltam.

Rip.: - Húha. Ez milyen bajnokság volt három éves korodban?

- Hát ez ilyen óvoda bajnokság és én voltam az első kiscsoport, nagycsoport és középső csoport közül és én voltam a kiscsoportos. És akkor tanultam meg úszni.

Rip.: - Egyébként is jársz úszni valahova?

- Nem járok, mert nincs hozzá ilyen türelmem, mert amikor így elhülyéskedek, akkor jó. Szóval nem szeretek úszni járni így, iskolával, meg ilyesmi.

Rip.: - Mert egyébként jártok az iskolával?

- Igen járunk az iskolával, csak én nem megyek.

Rip.: - Ami kötelező az már nem olyan jó.

- Hát nem, mert kötelező hát az meg nagyon hülyeség, hogy az iskolával ilyet kell csinálni.

Rip.: - Miért mi az, ami nem hülyeség amit az iskolában kell csinálni?

- Tanulni és úszni meg kötelező. Szóval ezt nem értem. Miért nem tanulni kötelező?

Rip.: - Mi az ami jó, hogy az iskolában kötelező és tanulni kell?

- Matematika. Hát így néha matematika órán hülyülünk a fiúkkal, meg elhülyéskedünk.

Rip.: - Hát a matematikához nem igazán való a hülyéskedés.

- Hát úgy csináljuk, hogy egy labdát például odadobunk egymáshoz és meg kell mondani, hogy például hatszor hat, meg ilyesmi. Szóval kicsit nehezebb feladatok, de azért ez is még másodikban volt.

Rip.: - Na most itt a szünetben lementek a Balatonra, de hát gondolom, hogy nem egész nyáron leszel ott, vagy igen?

- Nem ilyen három, négy napig.

Rip.: - A többi napokon hát végül is a szünet majd két és fél hónap, miket csinálsz még?

- Hát megyek meccsre, ilyen foci meccsekre, meg megyek apukámhoz nyaralni.

Rip.: - Hova?

- Zuglóba. Elmegyünk így Városligetbe, meg elfocizgatunk, meg nem tudom.

Rip.: - Iskolában vannak kötelező olvasmányok, esetleg elolvasol egy, két ilyen könyvet?

- Hát igen.

Rip.: - Mit?

- Misi mókus kalandjai. A tücsök és a birka kalandjai, meg ilyenek. Ilyen állatok ilyen kalandjai, és meg a Vuk. Idáig ezt olvastuk.

Rip.: - Előfordul, hogy ebben a nagy nyári vakációban unatkozol?

- Nem nagyon. Egyszer maximum.

Rip.: - Egyszer? Akkor miért unatkoztál?

- Fiúk beteg volt, senki nem volt lent az utcán. Éppen elmentek kirándulni, azt apukámhoz elmegyek, hogyha unatkozok, azt velük elmegyek, így eljátszunk. Focizgatunk, meg mindent csinálunk. A legtöbb nyáron a focizás.

Rip.: - És nyáron milyen munkái lesznek? Jó szemmel fogják nézni, hogy mindig viszi a fiát?

- Részben elfogadják, de biztos lesz olyan, ahol, ahol ez nem vet rám jó fényt, de hát nagyon más választásom nincsen. És akkor hogyan készülnek ezeknek a dolgoknak, problémáknak a fényében a nyárra? Milyen stratégiát találtak ki?

- Az egyik stratégia az, hogy ebbe az időszakba tervezzük azt, hogy elmegyünk nyaralni. Egy-két hetet szeretnénk elmenni valahova a gyerekekkel együtt, és hát a többi időben mondjuk, most annyival szerencsésebb a helyzet, hogy a feleségemnek péntekenként nem kell dolgoznia, tehát így csak heti négy napot kell megoldanunk.

Rip.: - Volt már ilyen nyárra precedens, hogy ennyire meg kellett osztani magukat a gyerekek és a munka között?

- Igen ez gyakorlatilag tavaly is így volt, úgyhogy némi gyakorlatunk már van a dologban.

Rip.: - És ez így jó, ez így természetes, ez így rendben van?

- Jobb lenne, hogyha mondjuk, nyáron is nyitva lehetne az óvoda, de hát azt is megértjük, hogy egy felújításra szükség van egyrészt, másrészt pedig az óvónőnek is szüksége van arra, hogy ő is el tudjon menni nyaralni, vagy ki tudja venni az éves szabadságát. Másrészt pedig van azért egy olyan oldala is a dolognak, hogy nem biztos, hogy egy gyerek látja azt, hogy a szülői mondjuk mit dolgoznak, vagy egyáltalán hogy telik egy napjuk.

Rip.: - Ezt nem értem.

- Sok gyerek adott esetben, akinek mondjuk ez megoldott kérdés az csak azt látja, hogy a szülei dolgoznak egy helyen amiről ugye hallanak otthon, hogy apa itt dolgozik, ott dolgozik, de mivel nem megy be erre a munkahelyre, ezért nagyon fogalmuk nincsen arról, hogy valójában mi ez az egész. Viszont, ha így eljön velem, akkor látja azt, hogy hogyan történik egy napom.

Rip.: - Ez biztos, hogy néhány alkalommal jó és ugye minden rosszban van valami jó, ez is egy ilyen dolog, de nem unja meg utána, hogy mindig apánál vagyok, mindig csak rajzolni kell és apa nem tud úgy foglalkozni velem, nem tud úgy játszani velem, mert ő most dolgozik?

- Volt egy, két olyan alkalom ezeken a napokon, hogy akkor tehát egy-egy tárgyalást mondjuk arrébb toltam és akkor megálltunk egy játszótérnél és akkor bement játszani, mit tudom én, egy fél órára, és akkor ez egy kicsit azért úgy kikapcsolja ebből a lelkiből.

Rip.: - És magát mi kapcsolja ki? Hogy lehet úgy dolgozni, hogy most van egy tárgyalásom, utána megállok az autóval egy játszótér mellett, a fiammal játszom jókedvűen, utána újra folytatom a tárgyalást? Maga ezt simán bírja?

- Nagyon más választásom nincsen. Úgyhogy nyilván ez azért plusz megerőltetést jelent, de ugyanakkor azt is tudom, hogyha velem van a fiam, akkor legalább tudom, hogy mi van. Mondjuk, ha elmenne egy akármilyen táborba, ahol mondjuk, ott van egy hétig, akkor aztán végképp nincsen rálátásom arra, hogy mi van a gyerekkel egész nap. Vagy, hogyha egy baby sitterre bíznám, a baby sitter, az mondjuk, elmondja, hogy mi történt esetleg. Ha esetleg valami sérelem éri a gyereket, akkor nem vagyok benne biztos, hogy el meri mondani, másrészt a gyerekek fantáziálnak annyit, hogy sok esetben, ha olyat mond, akkor nem is biztos, hogy az ember komolyan veszi, hogy ez tényleg megtörtént ez az esemény, ez a mondjuk negatív dolog, vagy csak mondjuk a gyerek kitalálta.

Rip.: - Attila, hány éves vagy?

- Tizenegy éves.

Rip.: - Most már elmúlt tíz óra. Rendszeresen jársz ide az éjféli pingpongra?

- Nem, csak most érkeztem először, mert mondták, hogy nagyon jó, meg minden, aztán eljöttem, mert jó is, meg jól lehet biliárdozni. Most tanultam meg.

Rip.: - Itt maradsz hajnalig, a zárásig?

- Igen.

Rip.: - Pingpongozni tudsz?

- Pingpongozni, azt tudok.

Rip.: - Te, és most megkezdődött a nyári vakáció, mit fogsz csinálni?

- Én jövök rendszeresen majd ezután. Aztán meg nem tudom, kocsikázunk biztos.

Rip.: - Kivel?

- Haverokkal. Meg ilyen barátokkal, ilyen nagyobb barátokkal.

Rip.: - Hát gondolom, hogy nagyobb barátok, hogyha kocsikáztok, azért csak nem te vezetsz!

- Hát, jó is volna.

Rip.: - És merre kocsikáztok?

- Hát Békás körül.

Rip.: - Na jó hát Békás azért nem egy akkora terület. Elég gyorsan be lehet kocsikázni. Lesz valami konkrét célja is, vagy csak maga a kocsikázás élvezete?

- Nem. Van, hogy kimegyünk például az Omszki tóra, meg mindenhova el tudjunk menni.

Rip.: - És ha mondjuk a kocsikázás nem össze, és nem jutsz ki távolabb, akkor mit csinálsz?

- Hát akkor elmegyek strandra fürödni, bárhová, csak jó legyen.

Rip.: - És, ha rossz idő van?

- Akkor nem tudom. Rossz időben is szoktunk focizni, kosarazni, minden csak lenn legyünk az a lényeg.

Rip.: - És például egy könyv belefér ebbe a nyári vakációba?

- Hát.

Rip.: - Ingatod a fejed.

- Nem igazán.

Rip.: - Miért nem?

- Hát nem tudom, nincs idő rá.

Rip.: - Idő?

- Olvasni azt szoktam, meg szeretek is, de nincs időm rá, mindig lenn vagyok, aztán felmegyek enni, megint lemegyek. Túl sok a program.

Rip.: - Csupa magad korú, vagy valamivel idősebb fiúval.

- Hát azokkal igen. Jó mászkálni.

Rip.: - Gondolom, hogy valamikor a szüleid is szabadságon vannak, akkor elmentek valahova?

- Akkor elmegyek. Én akkor legtöbbször velük vagyok, úgyhogy ha szabadságon vannak, akkor velük vagyok mindig.

Rip.: - És akkor mit csináltok?

- Hát akkor szoktam olvasni.

Rip.: - Nem az van a mögött, hogy akkor inkább olvasok, csak hagyjatok békén?

- Nem.

Rip.: - Nem?

- Szoktam olvasni, aztán megyek, kajálok, beszélgetünk, tévézünk, videózunk. Mindent.

Rip.: - Tévében, videóban mit szeretsz?

- Milyen filmeket? Hát olyan jó filmeket, olyan izgalmas. A nővérem az viszont horror mániás, az mindig horrorokat vesz ki. Hát az mondjuk többször vett ki horrort, mint akciófilmet, Mondjuk én minden filmet szeretek vígjátéktól kezdve mindent.