Vendég a háznál
2003. Július. 2.
Kossuth rádió, 13.05
- Jó napot kívánok. Egyetlen egy dolog izgatna. Én 22 hetes terhes voltam, amikor elvetéltem és azt mondták, hogy 6 hónapos várakozási idő szükséges. Ezt mi letöltöttük, azóta hát várakozunk. De nekem közben megcsinálták ezt a magzatvízvizsgálatot Pesten, és azután kb. olyan 4. hétre vetélhettem el. Azt mondták, hogy nincs összefüggés, a vizsgálat eredménye, az teljesen negatív lett. Tehát végül is a magzatnak semmi baja nem lett volna, a boncolási jegyzőkönyv szerint úgyszintén.
R.: - És akkor miért csinálták meg a vizsgálatot?
- Az AFP szintem alacsonyabb volt.
R.: - Értem.
- És engem is csak az érdekelne, hogyha végképp, tehát ezt a 6 hónapot ugye az ember természetesen kivárja, mert mondom, nekem is ezt mondták, hogy mennyi idő az, amikor már érdemes esetleg egy újabb dolog végett elmenni az orvoshoz, hogy hát már próbálkozunk és még mindig semmi.
R.: - Úgy érzi, hogy lelkileg teljesen rendbejött?
- Hát igazából nem. Én úgy érzem, hogy akkor jönnék teljesen rendbe, ha már sikerült volna.
R.: - Első baba lett volna?
- Nem, második, csak az első után nekünk ez 8 és fél évre sikerült.
R.: - Tehát nem volt könnyű akkor teherbe esnie ezzel a másodikkal. És valamiféle segítséggel esett teherbe vagy pedig végül is 8,5 év után jött a baba?
- Nem, 2 évvel ezelőtt volt egy nőgyógyászati műtétem, ahol kiderült, hogy mindkét petefészkem PCO-s, tehát policisztás. Akkor volt egy ilyen kimetszés belőle, meg volt egy olyan nőgyógyászati cisztám, ami körbefonta az egyik méh, tehát a petefészkemet, meg -vezetéket és ezután eltelt durván 1 év és azután lettem terhes. Mit lehetne tenni, vagy hová lehetne fordulni? Gondoltunk mi arra a férjemmel, hogy ez a lombikprogramba, ha végképp nem jön össze, be lehetne-e iratkozni, vagy éppen menni, hogy mennyi idő?
R.: - Persze, persze.
- Mert itt mondtak olyat, hogy hát 1 év, mivelhogy már terhes voltam, meg van már saját gyerekünk, de lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb, hogy ez konkrétan mennyi, mert igazából senkitől se kaptam választ.
R.: - Mi történt itt tulajdonképpen? Próbáljuk végigkísérni a folyamatot.
dr. Csákány M. György, szülész-nőgyógyász: - Jó kérdés, jó kérdés.
- Dr. Csákány M. György szülész-nőgyógyász.
dr. Csákány M. György: - Valószínűleg az történt, hogy a szérum AFP vizsgálatnál alacsonyabbnak találták az értéket, és erre valaki nem helyesen azt mondta, hogy ezzel nagyobb a kromoszóma-rendellenességnek a kockázata. Csináltak egy amniocentézist, az amniocentézisnek nála bejött az 1%-os kockázata. Ha 4 héttel utána bekövetkezett vetélés, hát, ha nem is bizonyíthatóan, de elképzelhető, hogy összefüggésben van.
R.: - Miért nem kellett volna az amniocentézist elvégezni?
dr. Csákány M. György: - Mert ez az AFP, ez az alacsony AFP, ez egy tévhit. Statisztikusok igazolták, hogy a nagyon alacsony AFP értékkel összefüggésben gyakoribb a kromoszóma-rendellenesség. De az összefüggés nem erős, nem igaz, nem kellően igazolt. Tehát ez egy hisztéria, amelyik most itt elterjedt a magyar lakosságban, valamilyen téves tájékoztatás révén és viszonylag, alig alacsonyabb, 1-2 értékkel alacsonyabb AFP-nél is rohannak amniocentézis genetikai vizsgálatot csinálni, pedig a kockázat ezzel nem nő meg lényegesen. Vannak számítások mennyivel, ezek minimális, a kor az egyetlen, amivel egyértelműen tudjuk, ill. vannak olyan egyéb vizsgálatok is, tarkóvastagság mérés, ill. vannak vizsgálatok, amik valóban utalnak erre, a kicsit alacsonyabb AFP nem. Itt nem tudom konkrétan mennyi volt, de ezeknek általában az az oka, hogy korábban veszik le, szóval ez az AFP ez egy hiszti, alacsony AFP dolog ezt hadd minősítsem kis túlzással, de hisztériának.
R.: - Merünk itt számokat mondani? Mi az, hogy alacsony?
dr. Csákány M. György: - Nem, nem. Ezt MOM-ban adják meg.
R.: - Ezek nem standard értékek?
dr. Csákány M. György: - Éppen hogy standardizált értékek. De nincsen ilyen. Nincs olyan AFP érték, amire azt lehet mondani, hogy feltétlenül amniocentézist igényel, lefelé, fölfelé igen.
R.: - Tehát akkor itt az történt, hogy nem kellett volna valószínűleg ezt az amniocentézist elvégezni.
dr. Csákány M. György: - Igen, feltehetően ez fölösleges volt.
R.: - Persze a két terhesség között is voltak itt események, amelyekről a mama itt beszámolt.
dr. Csákány M. György: - Mindenesetre, aki egy PCO-s betegség után egy éven belül terhes lesz, az jól kezelhető. Ez a kezelés sikerre vezethet nyilván, újra lehet gyereke.
R.: - Akkor hogyan tovább? Igen, mert ő ezt kérdezi, hogy iratkozzunk-e be a lombikprogramba?
dr. Csákány M. György: - Nem, hát ugyanaz a kolléga, aki nyilván a PCO kapcsán kezelte, ugyanazt a kezelést megismételve, most is segítséget fog tudni nyújtani.
R.: - Tehát nem kell nekik a lombik iránt érdeklődni?
dr. Csákány M. György: - Nem, egyelőre nem. A lombik iránt az érdeklődjön, akinek lezárt petevezetője van, vagy igazolhatóan több éven keresztül sokféle manipuláció sikertelensége után sem jön össze a gyerek. Tehát az nem lombikkal kell kezdeni, azért az túlzás.
 
R.: - Jó napot kívánok, Vendég a háznál.
- Jó napot kívánok. Én egy 3 gyerekes anyuka vagyok, és az a gondom, hogy a legkisebbik most lesz 5 hónapos, és begyulladt a szeme. És eddig mindig sikerült neki kikezelni azzal a kamillával, aztán elvittem a körzeti orvoshoz, ő adott neki ilyen szemcseppet, mert azt hitte, hogy kötőhártya. Utána 1 hét múlva nem múlt el neki, megint visszavittem, akkor elküldött a Heim Pál Kórházba, azt mondták, hogy össze van neki tapadva ez a könnyelvezető csatornája.
R.: - Így van, ilyen van.
- És akkor azt átfújták neki, vagy mit csináltak vele.
R.: - Igen?
- És mondták, hogy vigyem vissza 1-2 hét múlva, ha nem javul. Visszavittem egy 1 hét múlva, akkor egy másik doktornő volt ott, ő megint közölte, hogy megint át kell fújni. Most kérdeztem, hogy ez meddig megy így, mert hallottam olyat, akinek 7x fújták át. És mondjuk, ezt nem találom jónak. És hát kértem, mondtam, hogy inkább hagyjuk a dolgot, adjon valami, ha tud valami szemcseppet adni, és hátha azzal ki tudom kezelni. Ő azt mondta, hogy ő adhat nekem, de ezzel nem fogok menni semmire. Hát, most az az igazság, hogy csöpögtetek neki, most átment a bal szemére, aztán hol jobb, hol rosszabb, de igazán nem múlt el. És nem tudom, hogy most, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó dolog, mert azt mondták, hogy úgy született. De szerintem nem született úgy, mert neki 3 hónapig semmi baja nem volt az égadta egy világon a szemének. Csak jött egy ilyen náthaszerű valami, egy ilyen enyhe valami, és neki akkor kezdődött ez a szemkönnyezés. Én most azt sem tudom, hogy őszinte legyek, hogy mit csináltak vele, mert én bementem, és én láttam egy olyan véres tűszerű valamit ott. Magától akkor ez a könnycsatorna dolog ez nem oldódik meg? Mert én mondtam a doktornőnek, hogy a nátháját kezelnék talán, akkor az talán kipucolódna neki.
R.: - És a náthája miért nem múlik szegénykémnek?
- Hát én nem tudom.
R.: - Szívja rendesen az orrát?
- Hát azt mondták, hogy most ne szívjam, mert végül is most nem tudom, hogy mit csináltak vele, mert lehet, hogy fölszúrták, és akkor lehet, hogy valami baktériumot fogok neki bevinni az orrába.
R.: - Hát az ember nagy pánikba tud esni, még akkor is, ha 3. gyerek. De hát ilyen pici, és ennyi baja van. Náthás, a szemével van baj, az orrát nem lehet szívni. Próbáljunk itt egy kicsit akkor rendet tenni.
dr. Sényi Katalin, gyermekszemész: - Nagyon fontos, hogy jól megfigyeljük a tüneteket.
- Dr. Sényi Katalin, gyermekszemész.
dr. Sényi Katalin: - Igaza volt az anyukának, 5 hónapig nem volt panasza. Ha könnycsatorna-elzáródás van, az a 2-3. héten, de legkésőbb 2 hónapos korban megjelenik.
R.: - Mi jelenik meg?
dr. Sényi Katalin: - Az jelenik meg, hogy áll a szemrésbe a könny, és nem vörös a szeme. Azt mondta az anyuka, hogy begyulladt a szeme. Tehát nem látszik vörösnek a szeme, hanem esetleg váladék marad, reggelre összeragad, csipásodik, de a szeme fehérje teljesen tiszta. Nem kötőhártya gyulladásról van szó a könnycsatorna-elzáródásnál, hanem nem tud letisztulni a szemből a könny a normális útján. Tudjuk, hogyha meghatódunk, akkor szipogunk, pl. temetésen mindenki az orrát fújja. Normális útvonal a könnynek az orr felé egy kis csatornán vezet. Na most, újszülött korban valóban nagyon kevés a könny, és pont annyi, amennyi elpárolog, és ezért nem derül ki rögtön. Tehát nem születés pillanatában derül ki az, hogy egy gyereknek el van záródva a könnycsatornája, azonban 1-2 hét múlva akár fényre, ingerre több könnye termelődik, sírás is elkezdődik, könny nélkül sírnak persze, természetesen a csecsemők, de egy idő után aztán megtermelődik annyi könnye, amennyi már kibuggyanhat a szemrésből.
R.: - Elnézést, de miért természetes, hogy könny nélkül sírnak a csecsemők?
dr. Sényi Katalin: - Mert pont annyi könnye termelődik, amennyi szükséges, hogy nedvesen tartsa a szemet, és nincsen fölösleges könnymennyisége. Érzelmi könnyei még nincsenek. Ez így alkotta meg a természet. A könnycsatorna elzáródásának tehát nagyon jelleges tünetei vannak, ezt a gyerekorvosok felismerik, a védőnők is. Nem vörös a szem, hanem csak váladék képződik, esetleg a szemrésbe áll a könny, nem tud lefelé letisztulni. Későbbiek folyamán is, ha lázas lesz a gyerek, vagy valamilyen nagyobb orrmelléküreg-gyulladása van, akkor is látjuk ezt a tünetet, hogy áll a szemrésbe a könny, sőt az anyuka a gyerek szemén veszi észre azt, hogy csillog a gyerek szeme, megméri a lázát. Ez azért van, mert az orrnyálkahártya beduzzad. Igenis, van összefüggés az orr és a szem között. Tehát az én, mégiscsak a második variációt javasolnám, hogy tisztítsuk ki az orrát, és hogyha szépen le tudja szívni, ki tudja tisztítani az 5 hónapos babának az orrát, és azt látjuk, hogy még mindig áll a szemrésben a váladék, akkor meg kell néznünk, hogy milyen baktériumflóra van ott, ki kell tenyészteni, meg kell nézni, hogy milyen baktériumok nőnek ki a táptalajon. Úgy hívjuk ezt, hogy leoltás, de nem, semmi különösebb oltással nem függ össze, hanem leoltjuk táptalajjal a váladékot, és megnézzük, hogy milyen antibiotikumra reagál. Vannak ilyen antibiogrammok, és azt meglátjuk, azt az antibiotikumot adjuk a babának. Valóban, ha 5 hónapos korban teljes elzáródás volt a könnycsatornában, feltételezzük, hogy a kolléga a Heim Pál Kórházban ezt jól megállapította, akkor sajnos egy hét múlva még egyszer át kell mosni, ha nem is felszúrni, de még egyszer át kell mosni a könnycsatornát, mert 5 hónapig állt a szemrésbe a könny. Azonban az anyuka nem ezt mondta, hanem azt mondta, hogy csak 5 hónapos korban jelent meg a probléma. Úgyhogy én úgy igazítanám helyre a dolgot, hogy megnézetném egy alternatív módon. Meg kellene, vissza lehet menni a Heim Pálba, és ott is meg tudják csinálni a leoltást, meg kellene még egyszer nézni, hogy ez a váladék, ami a szemrésben kamillázással nem takarítható ki, milyen baktériumokból és milyen hámsejtekből áll.
R.: - Nagyon rosszul hangzik egy laikus számára ez az átszúrják a könnycsatornát. Az anyuka véres tűkről beszél. Ez tényleg egy ilyen nagyon durva eljárás?
dr. Sényi Katalin: - Egy tompa eszközzel dolgozunk, egy kicsi szondával, aminek a vége tompa. Az egész átmérője kevesebb, mint 1 mm, mert a csatorna 0,7 mm nagyságú egy újszülöttnél, és annál is kisebb, és ezért ez az eszköz élesnek látszik, de valójában tompa, üreges, benne folyadékot tudunk fecskendezni a csatornával, és egy meglévő csatornába fecskendezzük a folyadékot, és a folyadék csinálja magának az utat. Nem is a szonda. Valóban, ha nagyon masszív volt az elzáródás, teljesen heges esetleg, akkor egy átmenetileg 1-1,5 percig egy ilyen savós váladék ürülhet az orrból. Az azt jelenti, hogy megnyílt a könnycsatorna. De ez aztán meg is oldódik, le is áll, és a tű az nem szokott véres lenni, max. hogy az orrából egy ilyen rózsaszínes savó ürül, ha nagyon aktív a gyulladás, akkor picit hosszabb ideig is tarthat ez a véres váladékképződés. Azonban erről én előre meg szoktam nyugtatni a szülőket, hogy ne féljenek tőle, és nem szoktam kiküldeni azért, hogy lássák, hogy milyen rövid idő alatt végére tudunk jutni ennek a dolognak. Annyi traumát sem jelent a gyereknek, mint mondjuk, egy nehéz tisztába tevés, mert hamarabb megcsináljuk, mint a tisztába tevést.
 
- Jó napot kívánok. Nekem volna egy olyan kérdésem, hogy van egy 11 éves fiam, és éjszakánként gyakran csikorgatja a fogát, de nagyon erősen.
R.: - Igen?
- Mi okozza ezt?
R.: - Mi okozza? Lehet, hogy lelki oka van, vagy van valami a összefüggés?
dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Lehet lelki oka is, meg 11 éves korban még nem alakult ki teljesen valószínűleg a maradó fogazat. Még előfordulhat, hogy tejfog található a szájüregben.
- Dr. Czukor József, gyermekfogorvos.
dr. Czukor József: - Általában érdekes módon a felső tejszemfog szokta okozni azt a problémát, és hát olyan furcsa bekopás jön létre az élet folyamán ezen a tejfogon, hogy szinte játszik a gyerek vele, de nemcsak éjszaka, hanem napközben is. Nekem az egyik gyereknél fordult ez elő, hogy amíg megvolt ez a foga, addig éjszaka nem lehetett mellette aludni, és aztán egyik pillanatra a másikra megszűnt.
R.: - Merthogy nem illenek össze?
dr. Czukor József: - Hát tulajdonképpen még nem alakult ki az a rágópálya, ami végleges. Még esetleg zavaró lehet és ezzel hát, hogy pszichés okai vannak-e? Talán-talán, de nehezen vezethető erre vissza. Na most, én azt tudom javasolni, hogy mindenképpen nézze meg szakember, hogy valóban mi okozza, mert lehet látni, ilyen kis kazetták kialakulhatnak a fogon, lehet látni, hogy mivel játszik, mivel csikorog. Ő, ha ezen lehet mondjuk, egy egyszerű kis, minimális becsiszolással javítani akkor az szinte eltűnik egyik napról a másikra. Ha már nem fejfogazati korszak van, hanem mondjuk, tegyük föl, már kialakult a maradó fogazati korszak, akkor meg előfordulhat az, hogy átmenetileg ilyen fogszabályozáshoz hasonló harapásemelő sínt kell kezelni vagy valami ehhez hasonlót.
R.: - Nagyon kényelmetlen nem?
dr. Czukor József: - Nagyon kényelmetlen, de érdekes módon gyerekek sok mindent megszoknak. Sokkal bonyolultabb készülékeket, már fogszabályozó készülékeket megszoknak, mint ami.
R.: - Magát a gyereket megzavarja, az alvását nem zavarja?
dr. Czukor József: - Biztos, hogy nem zavarja, nem is tud róla. Csak a környezetét.
R.: - Azt zavarja csak, aki hallja.
dr. Czukor József: - Csak a környezetét.
R.: - És a fogaknak árt?
dr. Czukor József: - Hát tulajdonképpen azért nem túlságosan hasznos, mert ez lehet olyan erős ez a csikorgatás, hogy esetleg nemcsak azt az esetleg útban lévő tejfogat mondjuk, koptatja, hanem mondjuk más fogakat is. Úgyhogy mindenképpen az okát ebben a korban meg kell nézni ezután.
R.: - Ebben a korban? Mikor nem kell megnézni? Kisebbeknél?
dr. Czukor József: - Hát mondjuk 6-7 éveseknél, amikor nagyon sok átalakulás történik a szájba, akkor olyan túl sok teendő nincsen vele, mert szinte néhány héten belül megszűnik az ilyen probléma. De 11-12 éves korban azért már nézze meg szakember.
 
- Jó napot kívánok. Szauerné Melinda vagyok Érdről. Nekem van egy olyan gondom, hogy van egy 4 és fél hónapos kisfiam, akinél epeköveket találtak.
R.: - Ilyen picinél miért keresték?
- Cukorbeteg vagyok, és össze vannak nőve picit a lába ujjacskái, és ugye, azt mondták erre, hogy ez egy minor anomália, nézzük meg, hogy a pocakjában minden rendben van-e, hogy megvannak-e a vesék, meg minden.
R.: - Igen.
- Hát minden megvan, csak epekő is van hozzá.
R.: - És erre mit mondtak?
- Gondoltak arra, hogy hátha toxoplazma, vagy CNV vírusfertőzés terhesség alatt. Most ezeknek már megjöttek az eredményei, mind negatív lett és mégis azt mondják, hogy lehet, hogy mégis az volt, hogy egy CNV-fertőzés, mivelhogy már 3 hónapos volt, amikor ezeket a véreket, meg a vizeletet levettük, hogy már nem mutatható ki. Nem tudom, hogy esetleg egy gasztroenterológusnak volna egy ötlete, hogy mi az, amit még esetleg keresni lehetne vagy nyugodjunk bele ebbe, hogy ez valószínű terhesség alatti CNV-fertőzés volt?
R.: - Mondja, miért olyan nagyon fontos keresni, hogy mitől van? Miért nem azzal foglalkoznak, hogy mit kell most tenni vagy kell-e tenni valamit?
- Hát egy kicsit lassan is fejlődik, a súlya is egy kicsit lassabban indult meg. Mondjuk, most már egészen megy a súlya, de azért lassabban ment a súlya. Hát és csak a kíváncsiság, hogy esetleg.
R.: - Értem. Jó, mert ugye az ember arra gondol, hogy hát istenem, hogyha meg tudom, hogy toxoplazma vagy bármi, azzal nem vagyok előbbre.
- Mondjuk, ez is igaz, hogy.
R.: - Igen, azzal kell foglalkozni, hogy most mi van, mit mondanak, hogy mit kell ezzel az epekővel csinálni?
- Hát erre most azt mondták, hogy még egy 3 hónap múlva visszakontrolláljuk, megnézzük, hogy mi van és utána esetleg gyereksebésszel beszélni. Mivelhogy nem szeretnek kicsiket műteni, hogy várjunk, és majd esetleg, ha nagyobb lesz, akkor kéne, hogy megműtsék ezeket a köveket.
R.: - Hát azt gondolom logikusan, bár hát természetesen nem vagyok orvos, és majd orvos válaszol erre a kérdésre, de azt gondolom egyszerű laikusként, hogy addig, amíg a gyereknek különösebb panasza nincsen, és ameddig szoros kontroll alatt tartom, tehát nézem, nézegetem ezt az epekövet.
- Igen, mondjuk, ez megvan.
R.: - Addig olyan különösebben nem aggódnék. Maga is azt mondja, hogy megindult a fejlődése, hogy hízik. Mennyi most a súlya ennek a kisfiúnak?
- Most 5400.
R.: - Szopik?
- Igen, de most már kap gyümölcsöt is egy 3 hete.
R.: - Mert kevés a tej, vagy?
- Igen, igen, kicsit kevesebb lett és inkább gyümölcs, mint a tápszer.
R.: - Hát gondolom, hogy ezek az idegességek is oda vezettek, hogy nagyon.
- Igen, az nagyon betett.
R.: - Nagyon betett magának, ugye, hogy kevesebb lett a tej. Szóval nézze, én mondom, egyszerű anyaként azt mondom, hogy ha a gyerek fejlődik, ha én állandóan hordom a kontrollra, és ott nem kapkodnak rémülten a fejükhöz, akkor olyan nagyon abba nem mélyülnék el, hogy a terhességem második hónapjában mi történt, aminek esetleg ez, meg ez a következménye addig, ameddig valami nem kényszerít erre.
- Pici figyelemzavara, meg egy kis mozgáskoordinációs zavara is van.
R.: - Mi az, hogy figyelemzavara a 4 és fél hónaposnak?
- Nem úgy figyel igazán, ahogy kéne. Tehát rövid ideig lehet vele csak szemkontaktust teremteni. A kezét nem nézegeti, játékok után még nem nyúl. Tehát egy kicsit ilyen szempontból le vagyunk maradva.
R.: - Magának első gyereke?
- Nem, második.
R.: - És ahhoz hasonlítja?
- Most már hozzá nem, most már egy átlag 4 hónaposhoz. Védőnő vagyok, úgyhogy van egy kis tapasztalatom, hogy hogy kéne, hogy működjön egy 4 és fél hónapos, és hogy az átlag 4 hónaposhoz képest is egy kicsit le van maradva.
R.: - Én azt gondolom, vagy azt akartam mondani, hogyha azt mondta volna, hogy első gyerekes, nem mondja, hogy védőnő, hogy magát elrontották az orvosok. De akkor meg azt mondom, hogy magát elrontották a tanulmányai. Nem?
- Az is lehet.
R.: - Egy picit a, picit a nagykönyv szerint akar menni, és hát azért lássuk be, volt ennek a gyereknek ehhez képest sok baja, hogy egy picit talán lassabb legyen az első néhány hónapban. Én csak nyugalomra tudnám magát bíztatni és hagyja a könyveit.
- Na most diabéteszes is vagyok, tehát hogy.
R.: - Igen, de hát nyilván a terhessége alatt ezt nagyon gondosan figyelemmel kísérték. Meg hát gondolom, az első gyereknél is az volt.
- Igen, igen. Abszolút, igen.
R.: - Van egy jókedvű kisfia?
- Igen.
R.: - Eszik.
- Igen.
R.: - Hízik.
- Igen.
R.: - Nem túlzott egy picit az izgatottsága?
- Nem tudom. És ha nem műtik, akkor mi lesz vele, és meddig marad, és dédelgessük vagy elhullik magától, vagy mondjuk az is érdekelne, hogy avval most mi fog történni?
R.: - Túlságosan megnyugtattam ezt a mamát? Én úgy éreztem, hogy túlreagált ez a helyzet.
dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos: - Én ugyanezt válaszoltam volna, vagy ugyanezeket mondogattam volna az anyukának, hogyha az én rendelőmben jelenik meg ezzel a problémával.
- Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.
dr. Szamosfalvi Imre: - Ami még pontosításra szorul, és hát ezt nem tehette meg a telefonbeszélgetésnek a során, az az, hogy milyen szintig történtek az anyagcsere-vizsgálatok a gyereknél. Ha ő úgy látja, hogy az ő szellemi fejlődése nem egészen tökéletesen olyan, mint amilyennek elképzeli, ez lehet szubjektív vélemény egy anyuka részéről. De hát ennek most már nagyon pontosan körülírt neurológiai módszerei vannak, hogy kiderítsék, hogy objektíve ez az elmaradás a gyerek részéről vagy pedig csak az anyukának a túlaggódása? És akkor a következő lépés, az az, hogy akkor mi magyarázza? Mert epekőtől nem marad el gyereknek a szellemi fejlődése. Tehát hogy nem sorolható-e be valami általános anyagcsere megbetegedésnek a keretei közé az, hogy egyrészt epeköve van, másrészt pedig egy kicsikét a szellemi fejlődésben elmaradott ez a gyerek.
R.: - Születnek epekővel gyerekek?
dr. Szamosfalvi Imre: - Én még nem találkoztam vele. A legfiatalabb, amiről egyáltalán tudok az 10 esztendős korban volt, de, tehát akit konkrétan, tehát láttam a gyereket, akinek 10 esztendős korában epeköve volt, de ez nem zárja ki azt, hogy ne létezne ilyesmi. És ugye, ahogy finomodnak a vizsgálati anyagok, kivizsgálta ezelőtt 15 esztendővel vagy 20 esztendővel a megszületett » gyerekeknek az epeköveit?
R.: - Pont ezt akartam mondani, hogy itt is egy véletlen, egy véletlen kapcsán derült ki, hogy epeköve van a gyereknek. Egy más összefüggésből indultak. Tehát lehet, hogy más gyereknek is van epeköve, csak miután ennek sincsen a világon semmi tünete, ezért a többinek sem megy utána senki.
dr. Szamosfalvi Imre: - Azt nem tudjuk, hogy kislánynak 10 esztendős korában kiderültek az epekövei, volt-e egy éves korában vagy fél éves, vagy 2 hónapos korában epeköve. A másik az az, hogy az anyagcsere megbetegedések közül egyre többet és többet fedeznek föl. Csak ezeknek a gyakorisága egyre kisebb és kisebb. Tehát van olyan anyagcsere megbetegedés, amelyik 1:40 000 valószínűséggel fordul elő, valamelyik 1:100000-hez, aztán valamelyik 1:1 000 000-hoz valószínűséggel fordul elő. Több 100-ra tehető az ilyen anyagcsere megbetegedéseknek a száma, és egyáltalán olyan laboratórium, amelyikbe bevisz az ember egy ilyen gyereket, és azt mondja, hogy tessék szíves lenni kivizsgálni, akkor azt mondják, hogy még 220 anyagcsere megbetegedés irányába tudunk igenlő vagy nemleges választ adni a szülőnek. Úgy tűnik, hogy ez egyre inkább egy dzsungellé válik, amiben szinte lehetetlen tájékozódni. Ami itt a legfontosabb az az, hogy nagyon pontosan, én nem gondolom, hogy hónapról hónapra kell követni ennek a gyereknek az epeköveit, de hogy félévenként, évenként egyszer valamikor megnézni, hogy milyen tendenciát mutat. Tehát hogy van-e növekvő jellege ennek az epekőnek. Amennyiben ez van, ne adj isten, hogyha szellemi teljesítőképességében is valamiféle negatív változást észlel az ember, ezek azok a tényezők, amik aztán fokozott figyelmet és esetleg több beavatkozást igényelnek, és nagyobb intenzitású nyomozást. Úgyhogy van-e a hátterében valamiféle gond vagy pedig nincsen.
|