Vendég a háznál
2003. Június. 17.
Kossuth rádió, 13.05

- Volt egy nagynénim Borosjenőn, Arad megyében, és akkor nagynénémnek volt szőlője Apateleken, és oda szoktak ők kikocsizni, és a nagy boldogság volt, ha véletlenül úgy mentek, hogy én is mehettem velük kocsin. Óriási élmény volt kocsin menni lóval. Borosjenő, ott folyt a Kőrös. Nem tudom már melyik Kőrös volt, csakhogy ott viszont egy családos unokanővérem volt, annak volt egy kislánya, eggyel volt fiatalabb nálam, és akkor engem oda kicsaptak, hogy menjek el, és akkor hát én ott voltam a Panninál. Pannika kertjük végében ott folyt a Kőrös, és akkor nyáron csak végigmentünk a kerten fürdőruhában, és mindjárt ott volt a víz nekünk. És akkor ott játszottunk délelőttönként, délutánonként, úszkáltunk. Ott nagyon jó volt.

R.: - Mások nyaraltak?

- Egy-egy kirándulással és volt nálunk is, hogy a család kirándult a nagyerdőbe, mert Aradon volt, Arad közelében volt egy nagyerdő és akkor fölpakoltunk. Tudom, hogy aztán nagyon öröm volt, amikor hát ott kibontottuk a csomagokat, az étkezéshez. A gyereknek ezt a szenzáció, hogy mi jön ki abból a papírcsomagból. Édesapám, édesanyám szóval az egész család fölkerekedett és akkor elmentünk a nagyerdőbe. A kadovai erdőbe mentünk, az egy szép kirándulóhely volt és nagyon-nagy szerettem odamenni. Akkor az egész család ment, még azt hiszem, akkor már a nővéreim is férjnél voltak, és a sógoraim is jöttek, hát nagyon jó volt. És akkor játszottunk, sokan voltunk, akkor ilyet, hogy hátulsó pár előre, és akkor szaladtak a felnőtt nővéreim, és az nagyszerű volt, a sógoraim. Aztán a szüret, szenzáció volt a hegyalján, jöttek a többi unokák és volt két leányunoka, az volt az Ica, meg a Panni, meg én voltam, földben volt az ágyunk megágyazva, nem tudom matracokon vagy miken és akkor hát feküdtünk és beszélgettünk és élményeket meséltünk, meg riogattuk egymás. Ez is volt. De nagyon-nagyon jó. Nappal pedig, hát éjjel lent már akkor nyomták a szőlőt, vagy kicsit torkoskodtunk, kicsit kóstolgattuk a mustot. Na és utána aztán a szőlőn keresztül vezetett az út föl a hegy tetejére, és akkor átmentünk a hegy túlsó oldalára. Ott volt egy szép erdő, oda leültünk és akkor beszélgettünk. Mesélgettünk egymásnak.

R.: - Nem tetszettek többre vágyni, nem volt ez kevés?

- Nem, nem. Mert ha volt egy pár szál virág, akkor azt leszedtük, annak örültünk és hazavittük és akkor eltettük vízbe. Te ez élmény volt, mert friss levegőn voltunk és hát erdőben és hegyen voltunk, az elég volt. Nem vágytunk másra.

R.: - Vakációnak van-e ma még olyan varázsa a gyerekek számára, mint régen?

Morovikné Fülöp Csilla, pedagógus: - Jelenleg, ahol én tanítok, úgy érzem, hogy érzem, hogy nincs. És ez az általános tapasztalatom 23 év után, hogy sajnos ez elveszti a varázsát. Kezdődik talán azzal, hogy nem mindenhol írjuk föl ezt az áció, káció, akáció, vakáció dolgot. Sajnos a szülők elfoglaltsága miatt azt hiszem, hogy nehéz a gyerekeket nyáron igazából elhelyezni. Tehát vannak a nyári táborok, a kerületenként megszervezett nyári táborok, a nyári napközik és esetleg az iskolában nyári táborok, ami két hét, vagy a gyerekek elmennek esetleg többször. Nagyon kevés helyen van nagymama, vagy azért mert fiatalon meghalt, vagy azért merthogy a csonka családok hozzák maguk ezt is. Például ügyeleti napokon is, ha ügyeletet tart az iskola kettő napot, vannak olyan gyerekek, akiket kénytelenek a szülők behozni, nem tudják otthon hagyni pihenni a gyereket, mert nincs olyan, aki vigyázzon a gyerekekre. Tehát azt hiszem, hogy a gyerekek szeptemberben fáradtan jönnek az iskolába, nem igazán pihenik ki magukat. Hiszen abban, hogy nincsen programok, ebben lehet kifáradni az állandó őrjöngésben. Én sokat voltam nyári napközis táborban is, nekem nagyon fárasztó volt reggeltől, hét órától öt óráig, ez a gyereknek még rosszabb. Mindenhonnan összeverődött, minden iskolából összeverődött gyerekek, akiket lehet, hogy csak ott ismer meg, minden nap másik csoport, másik turnus, innen kiabálunk velük, onnan kiabálunk velük, szóval nagyon nehéz. És a táborokat illetően pedig a nagyon szélesek a lehetőségek, csak sokan nem használják ki, illetve anyagi okai vannak, azt hiszem, annak, hogy nem mennek a gyerekek táborba. Én rendszeresen táboroztatok itt ebben az iskolában. Megpróbáljuk, szóval az a két hét, az garantáltan pihenés, meg élmény a gyerekeknek, de a többiről sajnos nem tudok.

R.: - Engem az nagyon meglepett, hogy gyakran már az ó, ió, ció, áció, káció, akáció, vakációt se írják föl, ez vajon mit jelez az igazából?

- Sokkal, sokkal messzebbre el tudnék menni. Én azt hiszem, hogy az abszolút érzelemsivár környezet, a gyerekeknek minden mindegy, nem érdekli, tehát van úgy, hogy az ember próbál velük humorizálni és ülnek és néznek, mindegy.

- Ez két okot is vet föl, vagy két magyarázatot, elfelejtünk megtanulni örülni, tehát, hogy az élményt megragadni, hogy érzelmi sivárság ez olyan, hogy tehát egy nagyon jó dolgot kapok, de már nem tudok neki örülni, a másik meg, hogy lehet, hogy rásejt egy gyerek, vagy tapasztalata van róla, hogy nincs is minek örülni. Tehát, hogy jön a vakáció, ami voltaképpen mit is jelent az én számomra? Vajon melyik az erősebb vagy hol lehetne ezt megragadni?

- Én azt hiszem, ezt, hogy jön a vakáció, és mit jelent számomra, ugyanolyan napok, annyi, hogy nem kell iskolába jönni. Jaj de jó nem kell iskolába jönni, de egy idő után hiányzik az iskola, mert megunja azt, hogy kimegy a térre játszani, focizni, nem ülnek le a szülők vele társasozni, nem viszik el ide-oda, vagy esetleg elviszik de a strandolásból is egy idő után elég. Maga a család nem működik már nagyon sok helyen és biztos, hogy nem tudjuk azt megadni azt a szeretet, mint egy édesanya, bármennyire próbáljuk itt az iskolában.

R.: - Azért ez egy viszonylag pesszimista látásmód egy fiatal pedagógustól. Szomorú képnek tűnik.

- Már nem vagyok olyan fiatal, nem szeretnék pesszimista lenni, de sokszor összetörik az ember. Lehet, hogy már fáradtak is vagyunk, de a férjem is pedagógus, ő középiskolában tanít úgy, hogy téma ez otthon, tudunk beszélgetni róla, de látom akár az utcán, szóval én is nagyon el vagyok keseredve és félek, hogy nehogy ez legyen a jövő, hogy egyszerűen elfelejtjük egymást szeretni, egymás felé fordulni emberi módon viselkedni.

- A ti szüleitek, apa, anya, vagy akivel élsz és esetleg mesélgetett a gyerekkoráról, hogy töltötték ők gyerekkorukban a nyarakat?

- Hát anyukám fogott egy denevért, hát azt mondta, hogy nagyon aranyos és én is szeretnék fogni egy denevért.

- Itt valaki még jelentkezett. Anyáék sose meséltek egyébként erről, hogy az ő gyerekkorukban jött a vakáció, és akkor mi volt?

- Hát elmentek Balatonra, anyukámék elmentek a nagymamához, mikor én még nem voltam meg és anyukám és apukám fogott mind a kettő két macskát és, szerintem, nem tudom, lehet, hogy azt hitték, hogy igazit fogtak, de szerintem döglöttet fogtak.

- Anyukám az apukájával elment sátorozni, hegyeket mászni, meg a strandra.

- Anyukám egyszer egy kakast nagy nehezen megfogott, mert kiszökött a kis lakásából.

R.: - Ha majd ti lesztek szülők, akkor mit fogtok mesélni a gyereketeknek szerintetek? Szerinted mit fog mesélni a gyerekednek, hogy no abban a vakációban, abban a nyárban az nagyon jó volt?

- Én arról mesélnék, hogy amikor már nagy vagyok, és akkor, amikor kicsi voltam, elmesélem, hogy mi történt.

R.: - Ami úgy nagyon jó volt, és szeretnéd a gyerekednek elmondani, és ha majd a gyerekeddel riportozok, akkor majd azt fogja mondani, hogy igen, anya mesélte.

- Akkor milyen jó volt a strand, meg az állatkertben.

- Hát azt, hogy gyerekkoromban nagyon sokat utaztam, Horvátországban is voltam már, és nagyon szép, és lehet, hogy vele is el fogok utazni és mondja, hogy anyu már mesélte, és majd is el fog utazni velem esetleg. De apuval nagyon sok nyárt töltöttünk együtt, meg karácsony, meg húsvét, nagyon szeretem aput, meg anyut is.

R.: - Ki beszélne, még mit a gyerekének a saját nyarairól?

- Milyen jó volt elutazni Battára focizni, mert ott van egy focipálya. Az, hogy lemegyünk Balatonra, ott is van focipálya, lemegyünk telekre, az anyu barátnőjéhez, ott lehet hátul ott kint focizni, hát nem tudom.

- Azt üzenem neki, hogy milyen jó volt az iskola, mert lehet, hogy ő is iskolás lesz.

R.: - Nyáron hogyan változik meg a családi életük, mi más ilyenkor?

- A leginkább abban különbözik az év többi részéről, hogy sokkal többet vagyunk együtt, hiszen nincsenek a gyerekek iskolában, a kicsi óvodában és én sem dolgozom nyáron.

R.: - Ugyanazt az életet élik, mint évközben csak éppen nem járnak be az óvodába, az iskolába?

- Olyan értelemben igen, hogy majdnem ugyanakkor fölkelnek a gyerekek reggel, tehát a napi ritmus, az ebéd, a vacsoraidő, bár mondjuk az egy kicsit kijjebb tolódik, de a napi ritmus, az majdnem ugyanaz, csak az elfoglaltságok mások.

R.: - Mi az, ami ilyenkor előkerül, amire egész évben vártak és csak most tudnak vele foglalkozni?

- Ilyen játék vagy ilyesmi, nincsen, amivel csak nyáron szoktunk foglalkozni, hanem inkább olyan programok, ahova együtt el lehet menni, azok szoktak évközben háttérbe szorulni vagy a hét végére. Ilyenkor járunk gyakrabban az állatkertbe, Szentendrére, Duna-partra, strandra esetleg, múzeumba is szoktunk ilyenkor többször menni úgy, hogy elmenni ismerősökhöz, mármint így ismerősöknek a nyaralójába egy pár napra, tehát azért az nem olyan nyaralás, hanem csak úgy fogjuk magunkat és kitaláljuk, hogy elmegyünk.

R.: - És mi az, amit ilyenkor kérnek a gyerekek, hogy anya csináljuk, tavaly nyáron is csináltuk.

- Ilyen nem nagyon szokott lenni. A nagy, az azt szokta kérni, hogy ugye előre megtervezzük a nyaralást, azt úgy körülbelül ő szereti tudni, és azt mondja, amikor hazajön egy nyaralásból, hogy jaj de jó, akkor most maradjunk itthon.

R.: - Szokott olyan lenni, hogy egész nap nem csinálnak semmit, hogy a három gyerek csak elnyúlik az ágyon, vagy a szőnyegen és csak úgy pihennek, vagy könyveket lapozgatnak.

- Ilyenre nem emlékszem, hogy mind a három ezt szokta csinálni, a két kisebbik az óvódás, meg a harmadikos, ő igényli a tevékenységet, a nagy ilyen, hogy reggel leül egy könyvvel, és akkor azt mondja, hogy ő addig szeretne ott maradni, feküdni, ülni, amíg azt el nem olvassa.

R.: - Ha nem adna tevékenységet a két kisebbnek, akkor unatkoznának?

- A középső hajlamos rá, hogy unatkozzon, a kicsi, azt mindig talál magának valamit.

R.: - Végül is, akkor úgy néz ki egy nyári napjuk, mint egy sima évközbeni hétköznap délután? Semmiben nem különbözik?

- Talán még egy kicsit nehezebb is, úgy értem, hogy az, hogy együtt vagyunk egész nap, az egy idő után ráunnak egymás társaságára, tehát kell olyan elfoglaltságot keresni, amihez más gyerekeket is be tudunk vonni. Ilyenkor szoktunk vagy együtt menni másokkal strandra, Duna-partra vagy csak lemegyünk a játszótérre, ahol a többiek ott vannak. Ez nyáron egy kicsit nehezebb, főleg, amikor elutaznak, és akkor ilyenkor kell valami különlegeset kitalálni, ilyenkorra szoktam, mondjuk, a bobobzást tartogatni, vagy csak elmenni Visegrádba vagy Leányfalura, amire évközben vagy nincs időnk, vagy nincs kedvünk.

R.: - Ez hatvan, hetven napon keresztül megy, egész nyáron?

- Tulajdonképpen egész nyáron, így van, ki kell valamit találni, jobban mondva hát vannak az előre eltervezett nyaralások, amikor elutazunk a Balatonhoz vagy elmennek a nagyok az iskolának valamelyik táborába.

R.: - Előre tudatosan kiterveli, hogy melyik nap, mit fognak csinálni, vagy spontán, ahogy éppen jön?

- Nem szoktam előre megtervezni. Vannak ötletek a fejemben, de nagyon gyakran van olyan, hogy kitalálok valamit, és a gyerekek azt mondják, hogy aznap nekik ahhoz nincs kedvük, valami máshoz van kedvük. Vagy az időjárás nem olyan, de leginkább ez szokott lenni, hogy eltervezem mondjuk, hogy kirándulunk, és azt mondják, hogy hát ők ma nem szeretnének kirándulni, menjünk három nap múlva.

R.: - Egyedül van nyáron is a három gyerekével, nem nagyon fárasztó végigcsinálni a nyarat, minden napra programot adni, vagy hogy ne unatkozzanak valamilyen tevékenységbe belevinni őket?

- Elég fárasztó, főleg azért, mert nehéz mindegyiknek a kedvére tenni, de azért az apukájukkal is nyaralnak a nyáron és már tavaly is kértem, hogy legyen egy olyan hét, amikor én egyedül megyek el valahova, és ők az apukájukkal vannak.

R.: - Ilyenkor érzi, hogy elengedik magukat, hogy már nincsenek benne, azokban a kötöttségekben, amit az iskola vagy az óvoda diktál? És igazán olyan felszabadultan olyan nyáriasan érzik magukat?

- A két nagynak mindenesetre nagy pihenő az, hogy nem kell iskolába menni, a kicsi, az szokta már emelgetni nyár közepén, hogy mennyire hiányoznak az óvódás barátai, meg egyáltalán az óvoda, tehát ő, ha tehetné és ott lennének nyáron a barátai, akkor lehet, hogy eljönne az óvodába, bár ő is otthon van a nagyokkal. A nagyok nagyon élvezik azt, hogy nem kell iskolába menni és az iskolához kapcsolódó kötelességeik nincsenek.

R.: - Miért van az, hogy a kicsinek ennyire hiányoznak a társai, vagy ennyire hiányzik az óvoda, ez életkori sajátosság egy óvódásnak a sajátossága?

- Úgy emlékszem a nagyra már nem emlékszem vissza, de a középső is nagyon szeretett óvodába járni. Tehát nyilván a közösség az, hogy jól el tud ő játszani a testvéreivel is az óvódás, de igazán jól a kortársai között érzi jól magát, és ők hiányoznak neki.

R.: - Mi az, amit gyermekei szoktak emlegetni, amire a legszívesebben emlékeznek vissza, amivel a legszívesebben foglalják le magukat nyáron, mi az a tevékenység, mi az a dolog?

- Én úgy látom, hogy azt nagyon élvezik, hogy ilyenkor én is ráérek, és akkor lehet, hogy egész délelőtt csak társasjátékozunk, vagy legózunk együtt. Tehát ez az, amikor nem kell nekem se dolgozni menni, nem kell a munkámmal kapcsolatos teendőimmel foglalkozni.

R.: - És ez ez így szokott lenni, hogy minden nap több órát társasozik velük?

- Énnekem ez hozzátartozik a nyárhoz igen, hogy velük vagyok, tehát hogy ilyenkor nem mondom azt, hogy nekem most takarítani kell, mondjuk, hanem azt mondom, hogy jó, hát akkor majd holnap együtt megcsináljuk a takarítást, hogyha most úgy gondoljátok, akkor fogjunk neki egy hosszabb játékhoz. Mert vannak olyan társasjátékok, amikbe azért nem kezdünk bele évközben, mert mondjuk egy menet másfél, két óráig tart.

R.: - És tényleg másnap segítenek összetakarítani?

- Általában szoktak segíteni, bár ezt évközben is megteszik, hogyha éppen olyan kedvük van.

R.: - Nyáron csak esti mesék vannak, vagy napközben is előkerülnek a könyvek?

- A kicsi szokta igényelni, hogy napközben is meséljek, főleg, hogyha a két nagyobb valamivel elfoglalja magát, és nem játszanak vele, akkor van olyan, hogy odahozza és azt mondja, hogy most akkor ezt olvassuk el vagy azt a mesét.

R.: - Augusztus végén érzik már a nyár végét, az iskola közeledtét maga, illetve a gyermekei?

- A kicsi az már nagyon várja, addigra, hogy újra óvodába járhasson, a két nagynak inkább a társaság hiányzik, én meg egy kicsit azért úgy elfáradok ebben a nyári abban, hogy mindannyian mindig otthon vannak.

R.: - Hogyan lehet újra elkezdeni a tanévet, mennyire nehéz átállni a nyári szabadságból a rendszeres iskolába, óvodába járásba?

- Az a része nem nehéz, hogy mivel hozzászoknak, hogy nyáron ugyanúgy felkelünk, napirenddel nincsen gond, a középső az, akinek olyan nehezen indul be az iskola, olyan nehezen áll rá, hogy akkor megint ott kell ülni, ha van kedve, ha nincs kedve. Mert nyáron ugye az összes program olyan, hogy hátha nincs kedve, akkor vagy mást találunk ki, vagy nem vesz részt abba, de ez az iskolai kötöttségbe úgy nehezebben rázódik ő bele. A két fiú, az egy kicsit könnyebben.

R.: - Vajon milyen lenne a gyerekek számára, egy általános iskolás gyerek számára, aki egész évben húzza az igát, milyen lenne egy abszolút optimális vakáció? Tündérezzünk.

- Jó. Hát mindenféleképpen jó lenne, ha el tudna menni az osztálytársaival. Vagy idegen gyerekekkel, tehát a szülei nélkül. Nagyon jó lenne, ha minimum két hetet tudna a szülőkkel tölteni, nem feltétlenül külföldön, sőt én azt mondom, hogy talán Magyarországon. De hátha tengerpartot akarnak, akkor tengerpart, tehát mindenképpen a szülőkkel és nagyon ideális lenne a nagyszülőnél, nagymamánál vidéken, ha van vidéki nagyszülő, de ha nincs, akkor is egészen más egy nagymama, mint az anyuka. És a nagyobbat meg kéne próbálni egy picikét hagyni önállóságra nevelni, és picit, nem tudom ezt mondjuk minden szülő eldönti magában, tehát minimális időt a napközis táborban. De tudom, hogy a szabadságokat nem mindenki tudja így megélni, de esetleg azt, hogy több táborba, kézműves táborba, sporttáborba eljutni. De mindenféleképpen végig táborozni a nyarat, és én azt mondom, hogy a szünet előtti utolsó héten akkor se feltétlenül úgy tanulni, hogy tanulni, de egy-két alapvető osztást, szorzást, pici olvasás, ilyesmi belefér természetesen. Menetközben akár ilyen feladat lehet, hogy írjál le öt nyári élményt, és ezt folyamatosan esetleg leírhatja, csak félő, hogy leírja az első öt napot vagy az utolsó ötöt. De mindenféleképpen azt, hogy gyerekek között legyen, és legyen a szüleivel, hogy legyen időnk a gyerekeinkre.

R.: - Ha végigfuttatunk egy ilyen ideális nyarat, fontos az, hogy a gyerektől megkérdezzük, hogy neked ehhez meg ehhez van-e táborhoz van-e kedved, szeretnél-e menni?

- Fontos megkérdezni, és amennyiben húzódzkodik, akkor azt hiszem, hogy olyan irányban kell terelni, hogy megértse, hogy azt, hogy én elküldöm táborba én nagyon szeretem, és igen hiányzik és a tábort nem végig kell sírni, mert én nagyon örülök annak, hogy be tudtam fizetni és attól, hogy egy picit elmegyünk a másiktól még közelebb kerülünk, mert annyira jó hazamenni. Úgyhogy mindenféleképpen, ha ő nem akarja, nem erőszakosan, de nagyon ügyes meggyőzőssel rá kell vezetni, hogy ő akarja. De persze fontos esetleg az ő igénye, hogy mit tudok neki megadni. Mert ha nem tudom, láttam a görögországi tengerpartot, de jó lenne, és ugye, még nem tudja esetleg az értékeket, ebben segíthet az ember, de mindenféleképpen meg kell őt győzni, hogy menjen táborba. Vagy menjen el külön vagy a nyaralását irányítani.

R.: - Ha erre nincsen mód, és valóban a mindenkori lakásban marad a gyerek nyárra, vagy nagyon kicsi kivétellel az a nyári szünet nagyon hosszú, ahhoz hogy ne fáradjon bele a semmittevésbe, mit tud a szülő, aki esténként hazajön a munkából, mit tud a szülő a gyerekéért tenni, hogy mégiscsak tartalmas, pihentető, kikapcsoló napjai legyenek?

- Hát mindenféleképpen valahogy reggel vagy előző este meg kéne beszélni, hogy hogyan tervezi a napot a gyerek. Pici feladatot biztos adnék neki, vidd le a szemetet, sétáltasd meg a kutyát vagy valami, vagy nagyobb gyerek menjen le a közértbe, hozzon egy liter tejet, mert este tejbegríz lesz. Biztos, hogy megnézném az újságot és bekarikáznám, hogy mi az a film, amit javaslok, hogy megnézzen, és nem is merném el képzelni, hogy a hátam mögött mást csinál. És én a saját lányomból indulok ki. Belefér egy aranyos videofilm megnézése, például. Esetleg az anyukák megtaníthatják varrni, hímezni vagy mutathatnak valamit, vagy kezükbe adhatnak egy könyvet, vagy elmondhatja, hogy este, ha ezt megcsinálod, akkor le tudunk ülni egy kicsikét kártyázni kint, a teraszon, vagy valami, szalonnasütés, vagy valami. Szóval ezt is meg lehet oldani és esetleg, hát ma már ugye van lehetőség a telefonok világában, ekkor és ekkor hívják föl, vagy ekkor és ekkor hívlak, és egy ellenőrzés szinten, hogy hol van.

R.: - A szülő, hogyha nem tudja akármi miatt biztosítani a tábort a mások által adott élményt, akkor, ha egy kicsit ráfigyel, meg így kézben tartja a gyerekének a szabad napjait, akkor azért nagyon sok másfajta élményhez juttathatja, mint ami az iskolának a mindennapjai. Tehát egy kis ráfigyelés, megszervezés, meg átgondolás kérdése ez.

- Igen, és úgy gondolom, hogy ez a gyereknek ad egyfajta önállóságot, mindenféleképpen úgy kell beállítani, hogy én már megbízom benned, te már nagy gyerek vagy, és ugye, most nem tudunk elmenni nyaralni, mert dolgozni kell. Ezzel bevonjuk őt a család ügyeibe, ami rá tartozik és biztos, hogy akkor ő is ezt fontosnak érzi, és nem fog elkallódni, nem fog kint az utcán szaladgálni, rossza csinálni, elkeveredni bandákba. Gondolom én.

- Ha majd neked gyereked lesz, akkor egy dolgot mondj, hogy hova fogod őt vinni nyáron, vagy mit fogtok együtt csinálni? Mit szeretnél?

- Ugyanazt, mint mi apuval, elutazni, mert én nagyon szeretek utazgatni és még a repülőt is nem próbáltam, de hátha repülő, és az nekem jólesik, akkor lehet, hogy sokszor fogok én is elutazni.

R.: - És ha nem lesz pénzed, akkor mi van. Hát azért az nem egy olcsó szórakozás?

- Hát nem tudom, akkor esetleg lemegyek Balatonra, mondjuk, most az apukám fizeti. Én levinném őt Balatonra.

R.: - Szeretnétek a gyereketekkel a nyáron sokat együtt lenni majd? Ez fontos, hogy egy szülő ebben a hosszú-hosszú nyárban sokat legyen a gyerekével?

- Hát persze, nagyon fontos, mert szinte a család ezért tart össze, mert a gyerek, ugye, hogyha kettő van akkor nagyon összetart a család és nem válnak szét.

R.: - Szeretnél a gyerekeddel majd sokat lenni a nyári szünetben, ha majd lesz gyereked, és te nagy leszel?

- Igen.

R.: - Mire jó az?

- Azért, mert sokat lehetünk vele és tudunk vele sokat játszani.

R.: - Neked lesz türelmed a gyerekeddel játszani, nem fogod mondani, hogy bocsánat, én egy felnőtt, komoly ember vagyok, hagyjál engem.

- Nem.

- Mire lesz jó neked, hogy a gyerekeddel játszol, mi a jó abban?

- Hát nem tudom.

R.: - Veled szoktak játszani a szüleid?

- Igen. Nagyon-nagyon sokat foglalkoznák a gyerekemmel, mert már így is tudnám, hogy így legyek. Anyunak a testvérének lesz, és azt mondta, hogy majd az ölembe vehetem. Szerintem az a jó benne, hogy mind a ketten nem fogunk unatkozni, de lehet, hogy a felnőttek hamar megunják ezt a játékot, mert ez gyerekes dolog nekik.

R.: - De te nem fogod megunni a kisgyerekeddel a játékot?

- Hát én nem, mert én nagyon szeretek játszani.