Vendég a háznál
2003. Május. 19.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Hoztál egy dossziét magaddal. Na mutasd.

- Igen. Így néz ki a dosszié, benne van két papír.

R.: - Térkép, mindegyik térkép ugye?

- Igen.

- Te rajzoltad?

- Én rajzoltam, szeretek térképeket rajzolni.

R.: - Ez Magyarország például.

- Hát igen, például.

R.: - Ezt fejből rajzoltad, ezt a térképet?

- Fejből, igen.

R.: - És nem másoltad, tehát nem rátettél egy átlátszó papírt. Tanultátok már az iskolában Magyarországot?

- Nem tanultuk, énnekem csak a hobbim a térképrajzolás, meg a térképek nézegetése otthon.

R.: - Mióta hobbid ez neked?

- Fél éve körülbelül.

R.: - Hány éves vagy?

- 9 éves vagyok.

R.: - Tehát akkor nyolc és féléve korodban egyszerre csak úgy gondoltad, hogy te térképet fogsz rajzolni.

- Igen, úgy gondoltam decembertől. Csak megláttam egy térképet és barom tetszett nekem és énnekem is hobbimmá vált a térképrajzolás.

R.: - No nézzük azt a másikat, ez például sokkal színesebb, sárga, kék, piros, zöld.

- Ez például Európa. Az elejét elkezdtem fejből rajzolni, aztán már ránéztem a térképre is néha, néha, mert azért a pontos vonalak kedvéért, hogy ne tévesszek egy vonalat sem.

R.: - Vannak ezek között az országok között olyanok, ahol már voltál?

- Vannak persze.

R.: - Melyek?

- Hát például Ausztria, mint tudjuk, Magyarország, Olaszország és Görögország.

R.: - Hát akkor te nagyon sok helyen voltál már.

- Hát Ausztrián keresztül akkor mentünk, amikor például Olaszországba mentünk nyaralni, például. Görögországba pedig repülővel mentünk nyaralni.

R.: - Lehet, hogy föntről a repülőről láttad ezeket az országokat és olyan volt, mintha térképet néznél?

- Nem, nem láttam föntről ezeket az országokat, tíz kilométer magasan mentünk.

R.: - És mi szerint választottad meg, hogy melyik országot milyenre színezzed? Például Olaszország zöld, Franciaország kék.

- Hát figyeltem arra, hogy két egymás mellett lévő országnak ne legyen ugyanolyan színe, mert akkor egybeolvadna, de hát, ami illik az országhoz szerintem.

R.: - És te hogy képzeled egyébként, hogy az igazi térképészek, akik igazi térképeket rajzolnak, azok hogy csinálják ezt?

- Hát először is megrajzolják nagy-nagy munkával hónapokon keresztül, aztán pedig ki kell nyomtatni.

R.: - De le kell vajon fényképezni föntről a magasból ezeket az országokat, hogy kirajzolódjanak a körvonalak?

- Hát egy térképrajzolónak sok tájat kell látni, hogy tudja, mert ha mondjuk, elmehet bármilyen országba és nem tudja, hogy ott milyen hegyek vannak, vagy hol vannak hegyek, az mondjuk kicsit érdekes lenne.

R.: - És elképzeled, miközben rajzolod ezeket az országokat?

- Elképzelem, természetesen. Összesen szívesen elképzelem.

R.: - Na például Olaszországról mit képzelsz, ott már voltál is?

- Hát a tengerpartot képzelem Olaszországról, képzelem Vatikánt.

R.: - Azt milyennek?

- Hát az egy ilyen hatalmas kerítés, ilyen hatalmas kőkerítés veszi körül az egész Vatikánt, és középen ilyen nagy torony van. Aztán még San Marino-t is elképzelem. Ezt könnyű elképzelni, három hegyre épült San Marino három hegycsúcsra.

R.: - Téged a földrajz érdekel a legjobban, vagy csak a térképrajzolás?

- Földrajz.

R.: - Akkor mondok még neked országokat, és mi jut eszedbe róla? Bulgária, itt van Szófia fővárossal, ilyen barnás színűre rajzoltad.

- Nagyon érdekes. Bulgáriáról ide most nem jut eszembe sajnos, semmi.

R.: - Anglia.

- A híd jut eszembe, meg hatalmas város, London jut eszembe.

R.: - Melyik országba mennél el a legszívesebben?

- Legszívesebben talán, most ránézek a térképemre, ha gondolkodni kéne, én a Spanyol-félszigeten gondolkodom mindenképpen, talán Gibraltárra, oda mennék el a legszívesebben, nagyon meg szeretném nézni ezt a tájat, valahogy engem az a táj a Spanyol-félsziget, a Balkán-félsziget az engem nagyon érdekel. Meg még nagyon érdekel a Balti-félsziget.

R.: - Félszigetek érdekelnek.

- Szigetek, félszigetek, a hegyes vidékek érdekelnek, a tengerpartok érdekelnek, mint például Franciaország, annak gyönyörű tengerpartja van, mégsem egy félsziget.

R.: - Hát persze. És az nem érdekel téged annyira.

- Dehogynem, nagyon érdekel Franciaország, és nagyon el szeretnék menni Breve-be, Quamper-ba, Párizsba.

R.: - Világutazó szeretné lenni?

- Nagyon sok országos meg szeretnék ismerni. Vannak olyan országok, amiket hát olyan ország nincs, amit nem szeretnék megismerni, de olyan ország van, ahova csak maximum három napra mennék el.

R.: - Mert többet nem szánsz rá.

- Nem, többet nem. Ott olyan helyek vannak, amik nem olyan kultúráltak például.

R.: - Az mit jelent neked? Például a sivatagban biztos nem olyan kultúrált, vagy…

- De az érdekel, az egy érdekes terület. De mondjuk egy puszta síkság, amiben nincs semmi, kisodort fák, nem szép terület, most nem akarok országot megnyilvánítani ezzel kapcsolatban, de vannak ilyen országok.

R.: - Ez a furcsa nekem, hogy tájakat szeretnél látni városokat, hegyeket, tengereket és az emberek, akik ott élnek?

- Azok is nagyon érdekelnek.

R.: - Mit gondolsz, nagyon különbözőek?

- Hát, szerintem minden ember különböző, minden embernek van egy külön kis egyénisége. Én úgy tudom, hogy nincs olyan ember a világon, aki pontosan ugyanolyan lenne, mint a másik. Csak, ha klónozzák, maximum úgy.

R.: - Mit gondolsz, hogy attól, hogy egy ember például itt az általad olyan kedvelt Gibraltár környékén, ott délen, a melegen születik, hogy itt fönt mondjuk, Oslóban egy egészen másfajta természeti környezetben, attól ő más lesz egy kicsit?

- Jellemvonásai mások.

R.: - Jellemvonásai?

- Például északon inkább ilyen nagyon rendkedvelőbbek az emberek, délebbre pedig nem annyira rendkedvelőbbek. Délen pedig az embereket az érdekli, hogy megcsinálják a munkájukat, és akkor mennek olyan dologra, amit szeretnének.

R.: - Hogy vidámabbak az emberek, északon meg zárkózottabbak maguknak valóbbak? Mitől van ez szerinted?

- A hidegtől. Mert hogyha ide is Magyarországra jön egy hideg forint északról, akkor mi sem örülünk annyira, hogy kiugrándozunk a Duna partjára.

R.: - És mi magyarok itt Európa közepén, se nem lent, se nem fönt.

- Se nem nyugaton, se nem keleten.

R.: - Ahogy mondod, mi milyenek vagyunk szerinted?

- Szerintem? Nem vagyunk olyanok, mint az északiak, sem olyanok, mint a déliek. Nagyon érdekes világ.

R.: - Mondd, készülsz a nyárra? Már nem sok van hátra a tanévből.

- Készülök.

R.: - Mit szeretnél a nyáron?

- Elmenni nyaralni.

R.: - Hova?

- Most van egy barátunk, elvisz minket egy hétre oda a Balatonra, aztán még el fogunk menni Siófokra, de az nem biztos, vagy Miskolc-Tapolcára, ezek közül valamelyikre. Azt mondták, hogy szinte lehetetlenség, hogy most elmenjünk külföldre, de jövőre megígérem, hogy ahova akarod, mondjuk nem olyan helyre, ami távoli mondjuk az USA-ba, de valahol itt Európában elmehetünk nyaralni tengerpartra oda, ahova akarod, nyugatra, keletre, oda, ahova akarod. Északra, délre, oda, ahova akarod. Ezt mondták.

R.: - Mert idén nincs rá pénz.

- Idén nincs rá pénz, sajnos.

R.: - Vannak ilyen nyarak.

- Nem baj, én nagyon örülök neki, hogy megyünk Siófokra, vagy Miskolc-Tapolcára, meg hogy mehetek a Balaton-partra egy hétre, ezeknek mind nagyon örülök.

R.: - Nyaraltatok már külföldön?

- Én igen, nagyon sokszor kicsi koromban.

R.: - Hol?

- Krétán, Jugoszláviában és meg Olaszországba szoktuk a legtöbbet menni.

R.: - Eszter?

Eszter: - Én sokszor.

R.: - Te Stefi?

- Én is sokszor.

R.: - Mindenki volt már külföldön kicsi korától kezdve? Mi abban a jó, hogy egy másik országban lehet nyaralni?

- Megismerjük a másik kultúrát, igen, meg a tengert.

R.: - Hát ez olyan iskolásan hangzik, Stefi, tényleg? Úgy mondjuk, hogy hú! De megismerném a másik országot.

- A tengerpart jó, hogy tenger.

- Nekem úgy van, hogy nagyon nem szeretek elején menni úgy, hogy nem tudok úgy, ahogy ők beszélnek, és utána meg tudod szokni azt a környéket, ahol laksz, és nagyon tetszik, hogy mikor jössz hazafelé, legjobb otthon. De azért ott is jó egy idő után, mondjuk az elején is és talán nagyon jó, hát ilyen nagyon finom ételek vannak, stb. A kultúra is nagyon más, meg ahogy szórakoznak az emberek.

- Én Lengyelországot ismertem meg nagyon, ott lakik az apukám és ott nagyon kedvesek az emberek, mindenkivel nagyon jóban vannak, illedelmesek, tehát nagyon kedvesek.

- Hát, a görögök is nagyon aranyosak és tanultam már sokszor már nagyon részletesen a görögöknek a mitológiáját és ugye templomok, meg ilyen nagyon szép festőművészet, meg szobrászat, meg ilyen dolgaik vannak. Olyan néha mulatoznak, meg ilyesmi.

R.: - Miben mások, mint mi vagyunk?

- Sokkal beszédesebbek, mondjuk, én nem vagyok nagyon beszédes, de szerintem ők sokkal beszédesebbek, meg állandóan megkérdezik, hogy akarsz valamit, vagy ilyesmi?

- A németek, azok nagyon hangosak szerintem, mert amikor a nagymamámmal voltam Olaszországban elment mellettünk egy német turistacsoport és azt hittük, hogy majd megsüketelünk.

- Én egyszer voltam még Törökországban és a török piacok ilyen nagyon durva, mert mindent le lehet alkudni, és akkor van egy, volt ilyen, hogy nagyon összevesztünk a törökökkel, merthogy nem adja annyiért, de szerintem nagyon furcsák a törökök.

R.: - Szóval külföldön nyaralni jó?

- Igen.

R.: - És itthon?

- Itthon is, itt mondjuk, lemehetsz a boltba, és akkor nyugodtan kérhetsz valamit, mert akkor értik.

- Én egyszer voltam Hévízen mostanában, és nekem nagyon furcsa volt, mintha külföldön lettem volna, pedig mindenki magyar volt és minden ilyen magyaros volt, de hát a szállodában tök ilyen külföldi, mindenhol németül volt kiírva, meg angolul, olyan furcsa volt. De utána, ahogy magyarul beszéltek, az megnyugtatott.

R.: - Összeállt már a nyári programotok?

- Hát megyek Peopleteam-be

P.: - Hova mész?

- Peopleteam-be megyek nyaralni a szüleimmel, rajztáborba, rajzfilmes táborba, és megyek edzőtáborba én.

- Én is megyek a Peopleteam-be, és utána meg végig Balatonon leszek és élvezem az életet.

R.: - Hogy adta a fejét arra, hogy tábor kezdjen szervezni?

Sárvári István, táborvezető: Ó, ez egy érdekes történet. Nekem van egy barátom, egy kollégám, ő 91 óta csinálja ezt a tábort. Én 2000-ben csatlakoztam a csapathoz és 2000-től nem azért, mert én csatlakoztam, egyre nagyobb igény volt a táborra, és egyre jobb lett a táborunk. Ez annak is köszönhető, mert valóban a gyerekekért dolgozunk, illetve vannak olyan táborok, voltak olyan táborok, amik szép lassan úgy elhaltak. Nem tudjuk, mi lehetett az oka, a lényeg az, hogy nagyjából egyedül maradtunk ilyen nagy nyelvi és számítástechnika tábor. Kétszáz gyerek van lent egy turnusban, egy turnus az 12 nap. És hát 2000-ben én csatlakoztam, és évről-évre egyre többen jönnek hozzánk táborozni, és valahogy így kerültem ebbe bele.

- Gyerekkorában nagy táborozó volt?

S.I.: - Nem, én soha nem voltam táborban.

R.: - Soha?

S.I.: - Soha, gyerekkoromban soha nem voltam táborban.

R.: - Nem engedték a szülei vagy nem akart menni?

S.I.: - Talán mind a kettő. Nem táboroztam soha és végzettségre se pedagógus vagyok, úgyhogy…

R.: - …hanem közgazdász.

S.I.: - Hanem közgazdász, igen. Viszont az egész családom apai ágon pedagógus, úgyhogy lehet, hogy onnan maradt bennem ez.

R.: - A gének hirtelen feltörtek, igen.

S.I.: - A gének feltörtek, igen, és így kerültem én tulajdonképpen a gyerekek közelébe.

R.: - Tavaly nyáron már együtt táboroztatok?

- Igen.

R.: - Hol volt a tavalyi tábor?

- Tatán. Peopleteam

R.: - Magyarázd meg ezt a szót.

- Embercsapat, a people, az az ember, a team pedig a csapat.

R.: - Úgy gondoljátok, hogy egy tábornak az a lényege, hogy emberek csapatba tömörülnek, csapatba szerveződnek?

- Nem, ebben úgy volt öt csapat, mindegyiknek volt neve, és ezek a csapatok egymással versenyeztek, egymás ellen ilyen vizipisztolyos, ilyen háború, meg ilyenek, meg hogy ki tud több információt Tatáról, és így járkálni kellett a városban, és minél több információt kellett szerezni, minden csapatnak megvolt a jelképe. Volt, amelyiknek boszorkány, varázspálca.

R.: - A tiédnek?

- Hát egyszer boszorkány, meg pók.

- Szerintem is ilyen tök helyén csapatokra oszlunk, és nagyon jó programok vannak, meg ilyeneket ki se lehet találni, szóval ilyen nagyon ilyen maffiából, ilyen vizipisztolyos. Meg esténként nagyon jó diszkó szokott lenni, meg a szobatársaid is ilyen nagyon aranyosak, és akkor hajnalig beszélgettek.

R.: - De hát ez minden táborban így van, nem? Hát az ember minden táborban hajnalig beszélget, minden táborban lövöldözik egymást a vizipisztollyal. Mi a különbség?

- Az, hogy délelőtt angol nyelvtanulás van, többfajta, van német, francia, van angol.

R.: - Őszintén szólva nekem furcsa, hogy ezek a táborok valamilyen tanulás köré szerveződnek. Számítástechnika tábor, angol tábor, úszó tábor, szóval, valamit mindenhol tanulni kell, miközben azt mondtátok, hogy a nyár, az a szórakozásé.

- Hát jó, mert nem felejti el az ember a mondjuk, az angolt, hogyha elkezdődik, meg gyakorolsz is, hogy bepótold, amit lemaradtál mondjuk, meg ilyenek.

R.: - Nagyon céltudatos vagy.

- Szerintem is ez, hogy nem felejtesz el dolgokat, meg jó is, hogy utána gondolsz arra, hogy már délután valami tök nagy játék lesz, meg ilyesmi.

R.: - Ugyanúgy tanítják az angolt, például ebben a táborban, mint iskolában?

- Valamivel gyorsabban haladunk, kevesebben vagyunk egy angol csoportban, jó fejek a tanárok is. Tehát olyan viccesek mindig.

R.: - Van valami tábori induló?

- Van. Egyet kitaláltunk.

- Úgy kezdődik, hogy: Minden gyerek kicsi és nagy lázban ég, szeretik és imádják a jó zenét. Ez egy tuti tábor, ez a refrén. És akkor mást is meghívunk, hogy ő is jöjjön el.

R.: - Tehát 2000-ben életében először belekerült egy táborszervezői maffiába - hogy itt a kifejezéseknél maradjunk.

S.I.: - Így van. Igen így van. A maffiáról fontos, hogy ezt a tábornak, ezt a gyerekek nagyon szokták szeretni, úgy, hogy ez megmaradt bennük.

R.: - Hát a gyerekek itt csak azt tudták mondani, hogy tök jó, hogy klassz, hogy gyertek ti is. Miközben én végig azt kerestem, hogy mi ennek a tábornak a specifikuma?

S.I.: - Hát talán az, amit a gyerekek, ugye, nehezebben tudnak megfogalmazni, hogy beszéltek ugye arról, hogy délelőtt tanulnak, a tanulást azért szeretik a gyerekek a táborban nemcsak azért, merthogy hallottuk, hogy nem felejtik el, tudnak pótolni. Más egy kicsit az oktatási rendszer nálunk, mint egy középiskolában vagy egy általános iskolában. Az órák sokkal inkább beszéd-centrikusabbak, sokkal inkább a már tudott anyagra építenek és próbálják elmélyíteni nyelvtant, szókincset, sokkal közvetlenebb a légkör a diák és a tanár között. Vannak lent olyan nyelvi tanáraink minden turnusban Amerikából, Angliából érkeznek hozzánk, velük muszáj kommunikálni a gyerekeknek, mert a délutáni programon együtt vesznek részt. Tehát ott tudja gyakorolni, meg mer szólalni a gyerek, míg lehet, hogy az iskolában erre nincs neki alkalma. És próbálunk szókincset, tehát azért ez fontos, hogy a nyelvtant tudja, de fontos, hogy meg merjen szólalni.

R.: - Mondja úgy őszintén azért kell ez a nyelvtanítás, hogy a szülők odaküldjék a gyereket?

S.I.: - Jól érzi, ebben van egy ilyen, van egy ilyen dolog. Tehát azt szoktam mondani, hogy a gyerekek 90 százaléka azért jön a táborba, hogy jól érezze magát, és ugye a szünidő, vakáció van, nyaraljon. A szülők 95 százaléka azért küldi a gyereket a táborba, hogy tanuljon. Ezért is szükség van erre a nyelvtanulásra, de azért is szükség van, mert úgy gondoljuk, hogy legyen egy tábor és délután a nyelvtanulás után valóban egy idézőjelbe téve, egy fejetlenség uralkodik a táborban.

R.: - Míg ülnek délelőtt és tanulják az angolt, addig úgy nagyjából elvan a táborvezető, meg a táborban a felügyelő pedagógusok. De délután, amikor kiszabadul a palackból a szellem, akkor hogy lehet tulajdonképpen megtartani mégiscsak a szervezettséget. Szándékosan nem mondom a fegyelmet.

S.I.: - Van ugye, ketten a kollégámmal csináljuk ezt a tábort, mi vezetjük ezt a tábort, tehát látunk rá a tábor különböző pontjaira. Programok, tanárok, tanítás, büfé, konyha, tehát mi látjuk ezt a dolgot. Vannak szervezők, akik segítenek nekünk abban, hogy ezek a programok összeálljanak. És hát ott vannak a tanárok. Nagyon jó arány van a táborban, kétszáz gyerekre jut negyven tanár. És ahogy a gyerekek elmondták, csapatokba szervezzük őket. Vagy öt, vagy tíz, ez mindig létszámtól függ, csapatot, mi tíz csapatot szervezünk, és egy csapatban van még 15 gyerek, vagy 20 gyerek, és akkor erre a 20 gyerekre jut körülbelül öt tanár csapatonként. Vagy mondjuk négy tanár. És ők felügyelik ezt a csapatot. Tehát, amikor versenyek vannak, programok vannak, akkor egymás ellen küzdenek a csapatok, és így könnyebben átlátják a tanárok.

R.: - Minden le van leplezve, az egész csapatosdi csak azért van, hogy ti valamilyen módon rendben tarthatók legyetek. Az ember kinyitja ilyenkor május végén az újságot, akkor tábor, táborhirdetés után. A szülőnek nagyon nehéz dolga van, ha csak nem informálisan próbál meg tájékozódni, hogy minek alapján bízhat meg ő az egyikben, és küldheti abba, és minek alapján legyenek kétségei egy másik iránt. Mit javasol a szülőknek, hogy mit nézzenek, amikor tábort választanak a gyereknek?

S.I.: - Én azt tudom javasolni, hogy először is érdeklődjenek, ha van erre lehetőségük osztálytársaktól, pedagógusoktól, szülőktől. Tehát mivel ez most már tényleg 12 éve működik ez a tábor, azt szokták mondani, hogyha 12 éve csináljuk, és visszajárnak a gyerekek, akkor itt lehet, hogy tényleg működik valami. Nézzük meg, hogy mit ajánlanak és mennyiért. Tehát itt tényleg van egy árfüggvénye minden tábornak. Lehet egy táborra azt mondani, hogy drága lehet egy táborra azt mondani, hogy olcsó.

R.: - Maguké mennyibe kerül?

S.I.: - Mi, a 12 nap nálunk 55 ezer forintba kerül.

R.: - Háromszori étkezés?

S.I.: - Háromszori étkezés, illetve korlátlan gyümölcsfogyasztásunk van. Ezen kívül, a szülő kifizeti az 55 ezer forintot, nincs más költsége. Amiben van 55 nyelvóra, étkezés, szállás, programok, ajándékok a gyerekeknek, és mondjuk, erre azt mondja, hogy 30 ezer forint, akkor ott el kell kezdeni picit gyanakodni szerintem.

R.: - Akkor tehát meg kell nézni, hogy van-e múltja annak a tábornak, meg kell nézni, hogy mit adnak a pénzemért, a nem feltétlenül kevés pénzemért, hogy mit adnak érte. Mit kell még megnézni?

S.I.: - Hát azt is fontos megnézni, hogy kik csinálják ezt a tábort. Tehát hogy ki áll a tábor mögött. Olyan kérdéseket szoktunk kapni, hogy ha befizetik az előleget, van nekünk egy előlegünk és lelépünk a pénzzel, főleg ilyet szoktak kérdezni, akkor ők mit csináljanak?

R.: - Merthogy ez az ember tapasztalata, hogy van ilyen.

S.I.: - Ez a tapasztalata, igen. Szóval sajnos tényleg ezért hirdetjük magunkat, mert mi egy alapítvány vagyunk, hogy bátran jöjjenek, mert múlttal rendelkezünk. Az is le van írva a tájékoztatónkba, hogyha valaki befizeti az előleget, vagy a teljes összeget és nem tud eljönni, a táborozás kezdete előtt egy nappal is visszaadjuk a pénzt, tehát nálunk nincs ilyen, hogy akkor most lefoglalt egy helyet és akkor miért nem jött táborozni. Tehát feltétlenül meg kell nézni, hogy kik állnak a tábor mögött. Ezt meg már csak úgy tudják megnézni, hogyha telefonálnak, és információt kérnek és kérdezősködnek, mert azt is meg szokták kérdezni a szülők, hogy milyen párt áll mögöttünk vagy milyen egyház áll mögöttünk. Tehát a mai világban már tényleg olyan kérdéseket kapunk, hogy egy pillanatra én is meg szoktam lepődni, de aztán természetesen elmondom, hogy mi egy alapítvány vagyunk úgy, hogy érdeklődni kell.

R.: - Táborozó gyerekek szülei:

- A táborban szereztek egy nagyfokú önállóságot, mert hát lementünk meglátogatni, amint láttuk, le voltak fektetve szabályok, és a szerint éltek. Az élet, meg az élet adta lehetőségekkel való élés, hát ez is egyfajta tudás. Eszembe jut ennek kapcsán, hát visszaemlékszek saját gyermekkoromra, hát én ilyen idős koromban közértbe alig mertem tejet kérni, amikor…

R.: - 12 éves korában?

- Hát, amikor a szüleim átküldtek a szemben lévő közértbe olyan zavarban voltam, hát ők meg hát elmennek akárhova, hogyha bemegyünk egy könyvesboltba, hogy ő elmegy, kiválasztja a könyvet, megveszi.

R.: - És ez minek köszönhető?

- Nagyon sok minden megváltozott, mert a mi időnkben nem ilyenek voltak a táborok, ott ilyen feszes fegyelem volt. Én úgy láttam egy egészen rövid táborozás után, hogy sokkal felszabadultabb. Nem jó kifejezés, hogy felnőttebb, de hát tulajdonképpen felnőttebben viselkedik.

R.: - Azt mondja, hogy nem ilyenek voltak a saját tapasztalatai, és nem félti a lányát ettől a fene nagy szabadságtól?

- Nem, nem, mert ez nem egyoldalú dolog, nemcsak szabadság van, felelősségteljes gondolkodásban zajlik ez. Felállítottak szabályokat, amik sokkal kötetlenebbek, közvetlenebb életet biztosít, mint egy ilyen poroszos világban. Ugyanakkor ezeket a szabályokat be is kell tartani. Mert hogyha szigorú szabályok vannak, akkor nem kell gondolkozni, akkor csak úgy kell élni, szóval a parancsot teljesíteni kell, de hát itt meg van egy nagy felelősség, hogy azokat, amik az én korlátaim, arra figyelni kell, hogy mikor érem el, akkor álljak meg, csináljak mást.

R.: - És minek alapján ismerik ilyen nagyon jól a tábort?

- Meglátogattuk mi is, láttuk mi magunk is. Tehát éppen vetélkedőből érkeztek vagy éppen lovagolni voltak, vagy éppen egy színjátszás közepén, vagy egy vendég zenekart láttak vendégül ott benn, a tábor keretein belül, vagy éppen láttuk, hogy ebédosztás van, azt jelenti, hogy hatalmas kosár gyümölcs, tehát ami szem, szájnak ingere, amit a gyerekek egyébként már a látvány miatt is, tehát pluszban szívesen vesznek. Fiatalok a tanárok, több nyelven beszélnek, nagyon jó fejek, nagyon barátságosak, nagyon jól értenek a gyerekek nyelvén. Szóval én úgy látom, hogy én több táborban is részt vettem, vagy elmentem már több táborba és ez egy fantasztikus tábor.

R.: - Irigyli a lányát a maga fegyelmezett táboremlékeivel?

- Igen. Egyértelműen. Tényleg jó volt látni, hát ennyi, nemcsak a lányomat, hanem ennyi felhőtlen boldog embert ritkán lehet egy helyen látni. És hogyha már csak ez van, már az megérte.

R.: - Telefonon lehet jelentkezni a táborba?

- Így van, telefonon lehet jelentkezni a táborba. Van nekünk egy telefonszámunk ez a 329-0064-es telefonszám, ez egy budapesti szám. Van mobilszámunk is, az pedig: 30 200-2180 ez az én mobiltelefonszámom. Sok szeretettel várom az érdeklődőket, illetve akinek van Internet lehetősége, van nekünk egy weboldalunk, az pedig ez a szokásos: www.szigoruantabor.hu, itt minden megtudnak rólunk.

R.: - Egy dolgot persze még nem mondtunk, ami azt gondolom egy tábor esetében nem olyan nagyon fontos, de hol lesz a tábor idén?

- Tatán. Az első turnus június 30-án kezdődik, és az utolsónak augusztus 16-án van vége, közte a 12 napos turnusok.