Vendég a háznál
2003. Május. 9.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Milyen volt idáig a terhessége?

- Elég nehéz, hát először nem tudtuk, hogy miért, aztán kiderült, hogy azért, mert kettő, tehát kétszeresen jelentkeztek a problémák és a rosszullétek.

R.: - Mikor derült ez ki, hány hetes terhesen?

- Tíz hetes. Amikor megtudtam, hogy ketten vannak, akkor két napig nem aludtam, mert úgy megrémültem, de hát szerintem most kétszeresen odafigyelek a fejlődésükre is, meg arra, hogy ne okozzak nekik problémát. Az, hogy hát végül is táppénzen vagyok, az meg szerintem még egy plusz nyugalmat is biztosít nekik, hogy fölöslegesen munkahelyi problémákkal nem terhelem magam.

R.: - Kell-e valamire vigyázni?

- Pihenés, mozgás, egészséges táplálkozás, még az elején vagyok, majd hogyha elkezdenek növekedni, ahogy közelgek a szülés felé, egyre nagyobb lesz a súly, akkor kell jobban odafigyelni rájuk.

R.: - Lehet-e már tudni a nemüket?

- Sajnos nem, az lenne a jó, hogyha egy fiú, egy lány, persze lényeg az, hogy egészségesek legyenek.

R.: - Édesapának milyen volt megtudnia, hogy kettő lesz?

- Egy ilyen esti séta keretében történt ez, miután ők délelőtt tudták meg, gondolom, hogy megfelelő helyet akart neki találni, és egy lámpaoszlop alatt jelentette be nekem, de hát a kezdeti talán nem is sokk, de meglepetés után egyből egy boldogság öntött el, mivel egyébként is két gyereket szerettünk volna, s így legalább egybe letudjuk. Mindenképpen egy csodálatos dolog, és nagyon várjuk már őket.

R.: - Nagyobb felelősség-e rögtön két gyereket nevelni?

- Hát mindenképpen nagyobb felelősség, mind anyagilag, mind hát ugye, a feleségemnek is nagyobb megterhelés ez, de szerencsére majd az édesanyám tud segíteni, meg hát én is természetesen, ami ugye a munka mellett tudok, segítek majd neki.

Mv.: - Lapozgatom ezt a nagyon szép könyvet, aminek az a címe, hogy Szoptatás. Az a kicsi baja van, hogy a könyvesboltokban nem kapható a német szerző könyve, és azt keresem, még nem nagyon ismerem ezt a könyvet, hogy van-e olyan címszó, hogy az ikrek szoptatása?

- Van benne, igen.

Mv.: - Van benne? 138. oldal, az ikrek szoptatása, mi a speciális az ikerbabák szoptatásában?

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Hát az, hogy ketten vannak, tehát kétszer annyi tejet kell termelni, de ezt meg is teszi a szervezet, hogyha kétszer annyit szopik a kétszer annyi baba, mintha egyedül lenne.

R.: - Sződi Judit, szoptatási tanácsadó.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Igazából biológiailag nincs sok extra benne, technikailag van, mert ugye igény szerinti szoptatást biztosítani egy ikerpárnak az, az nagyon nehéz, tehát nagyon megterheli az anyát, főleg, hogyha nincsenek összhangba a kicsik, tehát hogyha külön-külön ébredgetnek föl, akkor szinte az egész nap a szoptatással telik. Van, aki ezt meg tudja tenni, akinek, főleg akinek van otthon segítsége, és az nagyon jó, de van, aki szépen finoman össze szokta hangolni az ikreket, és akkor egyszerre szoptatja a kettőt.

Mv.: - Hát ez abból a szempontból jó, hogy egyik gyereknek se kell megtanulnia, hogy várni kell a másikra, de a mama számára ez dupla megterhelés?

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Már a szervezete számára, úgy érted?

Mv.: - A szervezete számára, úgy értem.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Kétszer annyi kalóriát fog bevinni, tehát ez alkalmazkodik, hát az első időkben talán olyan 800 gramm körül termel egy anya tejet az ikreknek, és ugyanez megtörténhet akkor is, hogyha egy gyereket szoptat, csak mondjuk 7-8 hónapos korig, tehát ez nem egy akkora megterhelés, mint ahogy látjuk, vagy első...

Mv.: - Váltogatni kell-e, hogy az egyik szoptatásnál Józsikát rakom a bal mellemre, a másik szoptatásnál pedig Pistikét?

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Ez nagyon-nagyon attól függ, hogy éppen az adott babák hogy viselkednek, hogy fejlődnek, mennyire ügyesek, hogyha nagyjából egyforma mennyiséget szopnak, és egyformán ügyesek a szopásban, akkor ezzel nem kell foglalkozni, ha viszont az egyik baba kevésbé jól szopik, akkor jobb, hogyha mind a két mellet fölkínáljuk, tehát hogy mind a két mell megkapja a kellő ingert.

Mv.: - Én azért is kérdezem, mert az embernek - lehet, hogy ez nem igaz - van ilyen benyomása, hogy talán az egyik melle több tejet termel, a másik melle kevesebbet, tehát hogy...

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Van ilyen...

Mv.: - ...ne kerüljön hátrányba egyik baba sem.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - ...előfordulhat, hogy az egyik mell jobban termel, a másik pedig nem, de ezt észreveszi az anya.

Mv.: - Na most, előfordulhat - gondolom - ikerbabáknál, hogy nem ugyanannyi az igénye, az egyik naponta tizenhatszor akar szopni az első hétben, a másik csak kilencszer.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Igen, ezt mondtam az elején, hogy ezt elég megvalósítani, hogyha van segítsége az anyának, aki akár még a pelenkázásban is segít, hiszen ez egy nagyon-nagyon komoly munka, főleg az első félévben, akkor meg lehet tenni, de tulajdonképpen nagyon sokan arra állnak rá az első 3-4 hét után, hogy megpróbálják összehangolni a két kisbabát.

Mv.: - Hát ezt én nagyon megértem.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Én is.

Mv.: - Van-e még valami, amit ikermamáknak tudniuk érdemes?

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - Nagyon gyakorlati dolog, hogy a szoptatáshoz javasolt testtartást például náluk nagyon komolyan kell venni, hogy párnákkal tegyék körbe magukat, ha kell, akkor a kisbaba alá is tegyenek párnát, mert tényleg rengeteget fognak szoptatni, tehát nagyon sokat ülnek, és egyszerűen elfáradhatnak az izmaik és a csontrendszerük, tehát ez nagyon fontos. És az, hogy hogy tartják a babát, az nagyon-nagyon fontos lehet, tehát hogy jól kapja be a mellet a kisbaba, és hogy mind a kettőre tudjanak odafigyelni, ez meg egy külön nagy energiabedobás kérdése.

Mv.: - És akkor még nem beszéltünk a hármas meg a négyes ikrekről.

Sződi Judit, szoptatási tanácsadó: - A hármas ikreket is hallottam már, hogy csak anyatejjel táplálták, de hát ehhez egy, ez egy külön órarendet kellett összeállítaniuk, a két baba szopott, a harmadik pedig megkapta azt a tejet, amit az anyuka az előző szoptatás után lefejt, és utána így ez forgásban ment, de megoldották végül is.

\"Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha a mellékelt levélben felvetett problémákat Önök is felvetnék, és figyelemmel kísérnék az ügy fejleményeit, ha lesznek. Császárné Csíkhelyi Boriska. Szili Katalin házelnök részére. Tisztelt Cím! Egy kérdéssel fordulnék Önhöz, illetve az ügyben illetékesekhez: mennyivel különb egy ikerpár egy másfél év korkülönbséggel született testvérpárnál? Én egy gyesen lévő édesanya vagyok, jelenleg kétéves fiammal és féléves kislányommal vagyok itthon. Amikor a kislányom megszületett, fiam után automatikusan törölték a gyest, mondván: a kicsi után jár csak. Úgy érzem, a kormány ez év januárjától életbe lépett, ikrekkel kapcsolatos döntése többeket hátrányosan különböztet meg. Kezdjük a születésnél, amikor is az egyszeri anyasági támogatás összege az öregségi nyugdíjminimum 225%-a, az ikrek esetében ez 300% gyerekenként. Miért kell több mint 15 ezer forint többlet gyerekenként azonkívül, hogy mindegyik baba után megkapják az összeget? Folytassuk a gyes összegével: ikrek esetében dupla összeg jár a gyermekek tankötelessé válásának évének végéig, például a 2003. január 10-én született ikrek szülei 2009. december 31.-ig kapják a dupla összeget, ez több mint hat év. Miért nem lehet az ikreket is háromévesen óvodába adni? Egy nem ikreket nevelő szülő a gyermek hároméves koráig kapja napra pontosan a gyest, ráadásul - mint az én esetemben is - csak egy gyermek után. Még arra a másfél évre sem vagyok jogosult a dupla ellátásra, az ikrek szülei viszont négyszeresen is megkapják. Az indoklás mindig ugyanaz: a folyamatos többletkiadás. Tájékoztatásul leírnék pár dolgot, amit a számításokból kifelejtettek: a testvéreknek is külön kell enni és inni adni, a testvérek sem tudják egymás pelenkáját hordani, a testvérek sem tudnak egymás ágyában aludni, egymás széttaposott cipőjében járni, sőt a téli és nyári eltolódás miatt egymás ruháiban járni. Amilyen méretben az egyiknek napozó kell, a másiknak bundazsák. Nem értem tehát, hogy miért kerül olyan sokkal többe egy ikerpár, miért kell az ikreket ennyire látványosan megkülönböztetni, és a többséget hátrányos helyzetbe hozni? Mennyivel lesz egy ikerpár hasznosabb tagja a társadalomnak, mint egy testvérpár? Félreértés ne essék, nem az ikrektől sajnálom a támogatást, hanem a hátrányos megkülönböztetést fájlalom! Hol itt az egyenjogúság? Egyszerűen meg lehetett volna oldani a nemcsak engem bántó problémát, minden gyermeknek hároméves koráig járjon az ellátás, nem lettek volna irigykedések, félreértések és fájó sebek! Köszönöm, hogy elolvasta levelem, bízom benne, hogy a jövőben esetleg találnak valami megoldást a sok hozzám hasonló problémával küzdő szülő számára. Üdvözlettel Császárné Csíkhelyi Boriska.\"

- Műsorunk levélcíme: Vendég a háznál, Magyar Rádió, 1800 Budapest.

\"Tisztelt Asszonyom! Az Országgyűlés elnökének írt levelére szíves engedelmével én válaszolok. Az elnökasszony egyetért abban, hogy minden gyermek és szülője egyformán fontos, és nem lehet megkülönböztetett módon támogatást biztosítani. Az ikres szülőknél a jogalkotó arra volt tekintettel, hogy egyszerre, egyidejűleg jelentkezik egy családban többletkiadás, és azt szándékozott ellensúlyozni az anyasági támogatás megemelt összegével. Ikergyermekek esetében a nagyszülő nem, vagy csakugyan nagyon ritkán tudja vállalni a gyermekek ellátását, felügyeletét, vagyis a nagyszülői gyes igénybevételét, ezt is végig kell gondolni. Amennyiben Önnek az első gyermek születése előtt már volt szolgálati ideje, akkor talán a gyed igénybevétele kedvezőbb anyagi helyzetet teremthet, mint a valóban törvényösszegű gyes. Tisztelt Asszonyom! Nem szeretném megkerülni a választ, most az ikres szülők a korábbinál valóban kedvezőbb helyzetbe kerültek, kérem azonban, ebből ne vonjon le olyan következtetést, hogy az Ön vagy más gyermekét hátrányos megkülönböztetéssel, diszkriminációval kívánta sújtani a jogalkotó! Az Országgyűlés elnökétől azt kérték legutóbb, hogy támogassa a következőket: a kettőnél több ikergyermek esetén a gyerekszámmal megfelelően járjon a gyes. Az elnökasszony álláspontjának ismertetése érdekében írom meg, hogy ezt a kérést, mint megalapozatlant, és a nem ikres szülőkkel szembeni túlzott megkülönböztetést nem támogatta, helyette a minden gyermeket érintő ellátási formák (családi pótlék, gyes, gyed) mielőbbi és további emelését szorgalmazza. Megköszönöm, hogy megosztotta velünk a véleményét, abban bízom, hogy a nehézségek ellenére a gyermekei sok örömet ajándékoznak Önnek. Tisztelettel dr. Wéber Attila, kabinetfőnök.\"

- Műsorunk levélcíme: Vendég a háznál, Magyar Rádió, 1800 Budapest.

Részlet egy hallgatónk leveléből: \"Ígéretemhez híven leírom ikres tapasztalataimat. Legelőször is mélyen felháborít egyes anyukák véleménye, akik összehasonlítják az ikres anyukák sorsával magukat, ha hamar jött a második gyerek. Egy lapon, napon sem említhető, míg neki a második gyermek megszületik, körülbelül tíz és fél hónap telik el, addig nekem egyszerre két gyermek nő, két kislány, éjszaka felsír, fogzik, fáj a torka netán, egyszerre éhesek, satöbbi. Mindenből kettő kell már a tíz és fél hónap alatt is, volt olyan, hogy elindultunk óvodába két fém háromkerekű biciklivel, de a második utcasarkon már egyik sem akart pedálozni. Az ikerterhesség eleve veszélyeztetett dolog, de hogy kettő lesz nekünk, tíz nappal a születésük előtt derült ki. Sok-sok öröm volt nevelésükben, de ha egyik elkapta az oviban a torokfájást, tíz napig jártunk injekciókra, mert a másik is elkapta. Én neveltem egyes gyermeket előttük is, utánuk is, tudom, mennyivel könnyebb, négy gyönyörű gyermekem van egyébként. Tíz és fél hónapig két gyermeket kellett esténként megfüröszteni, ötven darab pelenka volt forgalomban, karácsonyra, mikor vendégnek mentünk, mire összecsomagoltam mindnyájunkat, elment a kedvem, hogy elinduljunk, már akkor fáradt voltam. Öt hónapig szoptak, volt bőven tejem, Isten áldásai, ajándékai voltak a gyermekeim. Jó lenne, ha senki nem nyilatkozhatna olyan dolgokról, amit nem élt át. Ikres édesanyának lenni életforma akár egynemű, akár különnemű gyerekek vannak, kevés a pihenés. Aztán a kamaszkor, amikor alakul az ízlésük, biztos, hogy nem egyforma ruha kell nekik, egyiknek találunk egy nap ruhát, boltba be, boltból ki, de a másiknak nem, jobban el lehet fáradni, nem beszélve arról, hogy jó képet kell vágni a dologhoz. Majd holnap újrakezdeni, mintha megmásztam volna a Bükköt (hozzánk ez van közel). Nem sajnáltatni akarom magunkat ikreseket, csak bepillantást adtam magunkról. De nem beszéltem még a fertőző betegségekről, ami folyamatában volt, egyik átesett, másik megkapta tőle, hát mit mondjak, nem volt könnyű, de gyönyörű.\"

Mv.: - Milyen korú most a két kisgyerek?

- Hat és fél évesek, az egy fiú, egy lány, Zsolt és Zsófia. Szeptembertől iskolába mennek, és nagyon várják.

R.: - Milyen volt az óvodai élet, hogy sikerült őket beszoktatni?

- Ők egy csoportba járnak az óvodába, és én úgy éreztem, hogy könnyebb volt így, hogy ők ketten egyszerre mentek és egy csoportba, mert Zsoltika egy kicsit talpraesettebb, önállóbb, és Zsófinak szüksége van erre, hogy valaki legyen közvetlenül mellette, aki, akit ismer, és rá tud támaszkodni.

R.: - S nem gondolt arra, hogyha külön mentek volna, akkor lehet, hogy a kislány is megszokta volna egy idő után, csak talán az elején lett volna nehezebb?

- Nem tudom, tehát ez így meg se fordult a fejünkbe, egyikünknek se, óvónőknek se, hogy külön csoportba. Mert rövid idő alatt, tehát hetek alatt teljesen beilleszkedtek, és akkor egy néhány hét után nem ültek már egymás mellé az asztalnál, nem kellett az ágyakat egymás mellé tenni, hogy ők ott feküdjenek, egy idő után külön is mentek az óvodába, ha a másik beteg volt, akkor, akkor csak az egyik, tehát utána már külön lehetett őket szakítani, csak a beszokás szerintem így könnyebb volt.

R.: - Lehet, hogy pótolták egymásnak az anyát.

- Igen, valószínű, hogy, tehát azért hároméves korig otthon voltak, ők mindig együtt játszottak, egy szobába tartózkodtak, és nem veszekedősek, tehát biztos, hogy így könnyebb volt nekik.

R.: - Mikor lettek szobatiszták a gyerekek?

- Másfél-két évesen, tehát volt egy ilyen féléves átmenet, hogy nappal már nem, de éjszaka még igen, aztán volt olyan már bennünk is, hogy óvatosságból, hogy na mégis, akkor, mikor huzamosabb ideig láttuk, hogy na nincs a pelenkába semmi, akkor próbáljuk meg úgy, hogy, hogy akkor csak egy kis bugyi, és, és végül is ment, ment.

R.: - Egyszerre lettek szobatiszták?

- Nem, a kisfiú hamarabb szobatiszta lett, Zsófinak kellett egy kicsivel több idő, de, tehát egy ilyen 2-3 hónapos különbség van közöttük mindenbe, és ez itt is megnyilvánult.

R.: - Ezek szerint a fiú a dominánsabb a kapcsolatban?

- Igen, tehát ő erősebb fizikumú is, sokkal strapabíróbb, amit fizikálisan meg lehet csinálni, neki gyorsabban mennek ezek a dolgok, Zsófinak a kézügyessége meg a finomsága, precízsége az, ami, ami teljesen más, és lényegesen erősebb oldala.

R.: - Megszokta a kicsi lány is, hogy fiúval játszik, a testvérével, és a kisfiú is, hogy lánnyal játszik, a testvérével, mit tapasztal, hogy más gyerekkapcsolatokban is szívesen játszik az ellenkező neművel a kislánya vagy a kisfia?

- Igen, mind a ketten babáznak, mind a ketten játszanak autóval is, az óvodába egy olyan baráti csoport van, hogy a Zsófi egyedül a kislány, és a testvérén kívül van még két kisfiú, az utcába viszont többnyire lányok vannak, és ők járnak hozzánk játszani, úgyhogy Zsoltika is olyankor bekapcsolódik, és a lányokkal játszik.

R.: - Mi az, amit problémának lát, amely probléma volt a gyerekek kapcsolatában?

- Én úgy érzem, hogy elég szerencsések voltunk ilyen téren, mert a mai napig nem veszekedős gyerekek. Tehát különösebb problémát, amikor kicsik voltak, talán az adott, hogy egyszerre kettőt hogyan lehet, hogy hogyan lehet őket egyszerre etetni, hogy fogunk elindulni, hogy mire mindent rájuk adtam. Meg én is felöltöztem, akkor az első, amelyik fölöltöztettem, mondjuk, mondta, hogy anya, pisilni kell, akkor kezdtük, hogy levetkőzünk, megyünk, tehát ilyen problémák voltak, úgyhogy egy-egy elindulás eléggé nehézkes, főleg téli időszakba, amikor sok ruhát kell felvenni.

R.: - S most az iskolába menés előtt nem tart egy picit, hogy na mi lesz?

- De ettől félek, mert dolgozunk, szerencsére van munkahelyünk, úgyhogy ők napközisek lesznek, és az nem elég, amit ők a napközibe fognak tudni gyakorolni, és amikor este fél öt, öt órakor hazamegyünk, hogy utána még két kisgyerekkel hogy az írást, az olvasást hogy lehet gyakorolni, nem igazán tudom.

Kozek Lilla, pszichológus: - Megpróbálom mindegyiket a maga ügyességeibe fejleszteni, és az is érdekes, hogy látjuk azt, hogy, hogy miben kevésbé erős az adott gyerek, például a kisfiunk nem mond annyi szót, nem olyan gazdag még a szókincse...

R.: - Hát mert fiú!

Kozek Lilla, pszichológus: - Hát igen, de ahogy akkor azt lehet fejleszteni.

R.: - Kozek Lilla, pszichológus.

Kozek Lilla, pszichológus: - Ő viszont nagyon türelmes, és rendkívül kitartó megfigyelő másfél éves korára, tehát hogy negyedórákat képes az ablakba állni és várni, hogy a szomszéd kutya mikor bújik elő a házából. Ez tényleg nagyon jó.

R.: - Soha nem estél abba a hibába, hogy mégiscsak összehasonlítottad őket?

Kozek Lilla, pszichológus: - De, különösen így az elején voltak, hogy ki mennyit eszik, meg főleg az ilyen számszerű dolgok, hogy jaj istenem ez nem eszik annyit, ez most többet eszik, akkor most mi lesz. De valahogy az idők során megtanultam, mindenki annyit eszik, amennyire éppen éhes, s ebből nem csinálok gondot, hogy ki eszik többet, ki nem, próbálok felváltva legalább a kedvükre főzni, és eddig még nem fogytak egyszer se. A másik nagyon lényeges tapasztalat, amiért örülök, hogy ikreink vannak, hogy megtapasztaltam a saját határaimat már nagyon korán, tehát hogy a szülő, főleg az édesanya, mert én is úgy voltam, hogy, hogy várom a gyerekeimet, és szeretnék nekik mindent megadni, mindent biztosítani, hogy, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek, és a legőszintébben.

R.: - Most ez fizikailag képtelenség két gyerek esetében!

Kozek Lilla, pszichológus: - És ez már úgy a 6-7. hónap táján, a várandósság 6-7. hónapja táján, ez onnantól kezdve fizikai lehetetlenség, hogy elég helyet adj nekik, mert ugye ikreket nagyon ritkán, szinte soha nem szülnek 4,5 kilósan fejenként. Tehát hogy nem fognak olyan születési súllyal indulni, mint mondjuk egy ilyen kis díjbirkózó, egészségtől kicsattanó csecsemő, és mégis bízni abban, hogy igenis helyt fognak állni. Akkor az egyiket szoptattam, akkor a másik sírdogált, és persze a szívem szakadt meg érte, de tudtam, hogy ezt most muszáj neki kivárni, s így érdekes, hogy sokkal türelmesebbek egymással, hogy most már rendszeresen etetik egymást, hogy ülnek az etetőszékekben, és egymást kínálgatják. Én tudom, hogy sok gyereknek nehéz megosztani a saját ennivalóját, sokszor egész nagy koráig, azt mondani, hogy tessék, itt a fele csokim, a második gyereknek, tehát a sorban, testvérsorban második, harmadik gyereknek már sokkal kisebb problémát okoz, mint az elsőnek.

R.: - Tehát te úgy látod, hogy mindenképpen előny az, hogy ők ketten vannak, és hogy ez hosszú távon is előny lesz, tehát látszik már most is, hogy ők szoros viszonyba vannak, tehát felfedezik egymást, keresik egymás társaságát?

Kozek Lilla, pszichológus: - Igen. Még nem is látták egymást, ugye, a kiságyból nem nagyon nézegettek még ki, amikor már hallhatták egymás hangját. S akkor tudtam azt, hogy ők fölkelnek mondjuk, olyan hat óra tájban reggel, de hogy én ráérek fél hét, hétkor bemenni, mert ők elbeszélgetnek, és, és nem unja, a nem tudom én, mozgó, zenélő mobilját nézegetni. Egyszerűen nem kezd el unatkozni, hanem van társasága, s akkor most is úgy van, hogy fölkelnek hét óra, fél nyolc tájban, és nyolckor van a reggeli, én addig zuhanyozok, megcsinálom a reggelit, valahogy sokkal szabadabb vagyok, és nem érzem úgy, hogy rossz anya lennék, mert, mert nyolckor van a reggeli.

R.: - De nem érzed néha azt úgy, nincs elég kezed, és nem tudsz ott lenni minden pillanatban, hiszen ketten kétfelé mennek?

Kozek Lilla, pszichológus: - Hát néha érzem azt, de azért sokszor van az a tapasztalatom, hogy a szükség igenis, megtanítja az embert a találékonyságra. Tehát hogy ami valamelyik nap volt, hogy az egyik gyerek a hátamra csimpaszkodott, a másikat az ölembe tartottam, és akkor valahogy így meséltem nekik. Vagy egy nagy terpeszt csinálunk, és leülünk a földre, és akkor terpeszülésbe mind a kettőt odagyűjtöm. Tehát hogy meg lehet oldani, hogy mind a kettő ott legyen. Most már a két gyerek együtt húsz kiló, tehát így szoktam őket cipelgetni, hogyha azt akarom, hogy egyszerre érjünk oda mondjuk, a reggelihez vagy ilyen fontosabb napirendi pontokhoz, és úgy érzem, hogy na most itt, nagyjából itt a határ. És így várjuk a harmadikat, és, és nagyjából itt érzem azt a fizikai korlátot, hogy lehet, hogy egy, nem tudom milyen 2-3 hónap múlva már nem fogom cipelgetni a két gyereket, de viszont szépen megtanulnak lépcsőn mászni, tehát lejönnek a hálószobából a konyhába...

R.: - Merthogy kettőt nem tudsz fölvenni.

Kozek Lilla, pszichológus: - Merthogy kettőt nem tudok fölvenni, viszont megérti, hogy óvatos, kapaszkodik, korlát mellett, tehát ezeket...

R.: - Önállóbbak lesznek?

Kozek Lilla, pszichológus: - Igen, ezeket, ezeket a dolgokat mind szépen megértik. És az a, az a csodálatos és az nagyon klassz, amikor tanulnak egymástól, tehát hogy az egyik gyereknek megmutatom a képeskönyvben, hogy melyik a süni, s utána a másiktól megkérdezem, és megmutatja, vagy hogy az egyik kitalálja, hogy egy dobozból hogyan lehet kiszedni a benne levő kockákat, s azt a másik megfigyeli, és utána másnap megcsinálja.

R.: - Tehát erősítik egymást, és nem gyöngítik, annak ellenére, hogy nyilván nálatok is azért valamelyik egy kicsit dominánsabb.

Kozek Lilla, pszichológus: - Én azt tapasztalom, hogy, hogy erősítik egymást, hogy például van egy újabb kedves játékuk, hogy telefonálnak egymással, egy gyerek nem tud egymagában telefonálni, és akkor szia, és akkor ezt mondja, egy játékkocka az a telefon, és akkor abba telefonálnak. Az, hogy dominánsabb, az az igazság, hogy annyira jó helyzetben vagyok, hogy nem vagyok magamra hagyva a két gyerekkel, tehát a férjem is jelen van a családban, nagyszülők is jelen vannak a családban, és így mindenkire jut elég figyelem.

- Műsoraink szövege olvasható az interneten, a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján.