Vendég a háznál
2003. Május. 8.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Mondjuk, elmész egy buliba, és akkor hazatelefonálsz, hogy anyu, jól vagyok, minden rendben, még csak az első kólánál járok, vagy ilyesmi?

- Nem, ez csak ilyen hosszabb távú kirándulásoknál kell tennem. Volt olyan, hogy azt mondta, hogy minden nap telefonáljak, de azóta sikerült eljutni, hogy talán egyszer a tábor időtartama alatt.

Rip.: - Tehát akkor terhedre volt egy kicsit.

- Igen, egy kicsit. Jó érzés, hogy érzem, hogy foglakoznak velem, de énszerintem ezt kicsit már túlzásba viszi.

Rip.: - Mit szoktak szólni a szüleid, hogyha elmész házibuliba?

- Hát teljesen pozitívan állnak hozzá, és elengednek.

Rip.. - Meddig engednek el?

- Hát ameddig a buli tart úgy általában, hogyha nem nagyon későn van vége.

Rip.: - Azt mondod, hogy anyukám, fél kettőre itthon vagyok, akkor az úgy rendben van?

- Hát, attól függ.

Rip.: - Mit szoktak mondani, hogyan engednek el?

- Hát, hogy vigyázzak magamra és, hogy ne csináljak nagy bajt.

Rip.: - Mit szeretnek jobban a szüleid, hogyha te mész házibuliba, vagy hogyha te hívsz gyerekeket?

- Szerintem nekik teljesen mindegy. Ők szeretik, hogyha én jól érzem magam, és elengednek bárhova, ahol jó a közösség.

Rip.: - Ahogy én érzem rajtad, a szüleid megbíznak benned.

- Szerintem túlságosan is megbíznak bennem.

Rip.: - Ezt hogy érted?

- Hát, hogy rosszabb vagyok, mint aminek hisznek.

- Amit én látok az, hogy nekem mondjuk, van a szomszédom, aki huszonéves, meg azért látni az iskolában, meg ismerősömnek a fiatalabb testvéreinél is, hogy így egyre inkább megy le minden szempontból a korhatár az idővel. Tehát anyukámék úgy mentek el csak bulizni, hogy reggel jöttek haza, amikor húsz évesek voltak, mi már elmegyünk tizenhat évesen, sőt most már azt látom, hogy a tizennégy évesek is elmennek, és ez egyre inkább.

Rip.: - És ez jó?

- Hát igazából nem tudom, de, hogyha még sokáig lesz így, akkor eléggé elfajulhatnak a dolgok.

Rip.: - Mikor kicsi a gyerek úgy hívjuk, hogy gyerekzsúr, mikor nagy a gyerek, úgy hívjuk, hogy buli van. Ezekre a mamának igen nagy gond előkészülni, mert azért odajön tíz, tizenöt óvodás gyerek például, akkor nehéz ezt elképzelni, hogy őket majd leültetem a családi asztalhoz késsel, villával valamit etetni. Mit csináljunk, kenőkéket?

- A kenőkék jók volnának, hogyha föltekerjük a szőnyeget.

Rip.: - Mert különben lecsöppen.

- Hát elkerülhetetlen, hát még felnőtt is lecsepegteti.

Rip.: - Lajos Mari, gasztronómus.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Tulajdonképpen olyan kézbe fogható kis falatnyi dolgokat kell készíteni, amivel a gyerek nem sokáig sétál a lakásban, vagy az asztal körül, és mondjuk, amikor egy olyan dolog jön, hogy torta, vagy ilyesmi, akkor meg szigorúan leülésre kell őket késztetni. Szóval tényleg nem az a lényege egy gyerekzsúrnak, hogy utána két napig takarítsunk és a fél lakás tönkremenjen, hanem az, hogy jól érezzék magukat. Nem kell komplikált dolgokat csinálni. Legyen sok gyümölcs, legyenek apró kis csipegetni valók, és hát mindig az a tapasztalatom, hogy még mindig a legnagyobb, sajnos a legnagyobb sikere ilyesminek van, hogy pattogatott kukorica, meg chips, meg ilyenek. Ezeket, ha egy mód van rá, elkerülhetjük, hiszen ezeket egész éven át úgyis eszik. Ilyen kis úgynevezett kanapékat készítenék, amire többféle dolgot rápakolok.

Rip.: - Kicsi sajtocska, rá egy uborka.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Kicsi sajtocska, egy uborka, egy alma. Kitennék aszalt gyümölcsöt, diót, mandulát, mazsolát. Azt is, amit úgy kis kezükbe tudnak fogni, és elszemezgetnek. Tehát semmi olyat nem érdemes adni, ami ilyen pancsolással jár, mert az a Murphy törvény, ami kiömölhet, az kiömlik.

Rip.: - Na most én még egyet nem szeretnék nekik adni, üzletben kapható üditőitalokat. Mit adjak helyette?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Limonádét.

Rip.: - Limonádét?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Limonádét. Nagyon jó limonádét tudunk otthon készíteni, nagyon egészséges. Sokkal olcsóbb.

Rip.: - És a turmix vajon?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Turmix fakultatív, mert van, amelyik gyerek szereti a banánturmixot, van, amelyik nem szereti. Akkor most hány turmixot kell készíteni? A limonádé a legjobb. Természetesen a természetes gyümölcslevek is nagyon megfelelők. Mondjuk, lehet bízni bizonyos gyártóknak a tisztességében. A rostos gyümölcslevekre is gondolunk.

Rip.: - Megnőttek a gyerekek, kamaszok. Irdatlan mennyiségeket esznek és húsz, harmincnál kevesebb létszámban nemigen fordulnak elő a buliban. Velük mit csináljak, hogy mégis jól lakjanak?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Én kerítenék egy áldozatos anyukát, anyuka társat, vagy valakit a családból, és semmi mást nem csinálnék, mint sütnék öt tepsi pizzát.

Rip.: - Pizzát?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Pizzát, igen. Ami tulajdonképpen egy kelt tészta, borzasztó gyorsan megvan, a légkeveréses sütőbe egyszerűen be lehet tenni akár három tepsivel. Kenyértészta, amit egy kis olajjal lazítunk. Tetejét megkenjük mindig valamilyenféle paradicsom alappal, és akkor, ami tetszik, azzal meg tudjuk pakolni. Húsz, huszonöt perc alatt megsül.

Rip.: - Na most olyan tetszik nekem, ami nagy mennyiségű, és nem irdatlan drága. Mondjuk, nem a legdrágább sonkát szeretném rárakni.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Akár párizsit is rárakhatsz összevagdosva, gombát, zöldségeket. Egy dologgal kell vigyázni, hogyha például kukoricát, vagy zöldborsóval akarjuk csinálni, akkor azt csak a sütés utolsó öt percében szabad a tetejére rakni.

Rip.: - Mert különben megsül?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Megkeményedik, ilyen kopogóssá válik igen. De hát jó sok sajtot kell rátenni. Abból se kell a legdrágább. Nagyon jól hasznosíthatók a maradékok. Azért csinálnék ilyen olaszos változatot, amire azért tennék egy pár szem olíva bogyót, oregánó nevű fűszert, azt ne sajnáljuk ki belőle, mert az adja meg a pizzának az egész mediterrán jellegét.

Rip.: - Miben különbözik ez a pizza fűszerkeveréktől?

Lajos Mari, gasztronómus.: - Hát abba egy picit több, más, minden keverék van, de az igazi, elég az oregánó, hát arról, a paradicsom és az oregánónak az illata az, ami a pizza. Olaszországban csinálnak olyan pizzákat, hogy krumplis pizza. Tehát alulra teszi, paradicsomot nem tesz, megkeni olíva olajjal, főtt krumplit, vékonyan felkarikázott főtt krumplival betakarja, tetejére tesz egy kis bacont mondjuk, és vastagon megszórja sajttal. Isteni. Csupa ilyen tepsis dolgot csinálnék, mert ez úgy mennyiség, ezt úgy lehet enni.

Rip.: - Kicsi a sütőm. Megsüthetem előre, hidegen is jó ez.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Hát a pizza nem annyira, akkor süssél inkább fasírtot úgy, mint hogyha pizzát sütnél. Darált húst jól befűszerezünk, mint hogyha egy valódi fasírtot csinálnánk, mondjuk egy picikét fűszeresebbre és akkor olyan ujjnyi vékonyan elkenjük a tepsiben ezt a masszát, megsütjük olyan félideig, és akkor a tetejére lehet tenni hámozott paradicsomot, amit konzervben lehet kapni. Azt úgy nagyjából elvagdosunk, olajban előre párolt gombát mondjuk, kis fűszerekkel összekeverve, és sajt a tetejére, vissza a sütőbe, és egy másik húsz perc, és akkor kisebb, nagyobb kockákra tudjuk vágni. Azt például előre megcsinálhatod. De nem előző nap, mert akkor nagyon megdermed, az úgy nem jó.

Rip.: - Édességet is akarnak persze enni.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Tiramisu.

Rip.: - Hát ez tényleg a legegyszerűbb.

Lajos Mari, gasztronómus.: - Babapiskótából, mascarpone, de, hogyha nincs mascarpone, mert az viszonylag drágább, az se baj, akkor jó friss tehéntúrót vásároljunk, és amilyen mennyiségű a tehéntúró, annyi legyen a tejszint. Akkor áttörjük a tehéntúrót, ezt nem lehet megspórolni, szitán át kell törni a tehéntúrót, vagy ilyen szitakanálban, ne legyenek benne csomók, túrót összekeverjük tetszés szerinti mennyiségű cukorral, egy pici kis citromhéjjal, vagy narancshéjjal még finomabb. Akkor fölverjük a tejszínhabot habfixszel, ha nem akar nagyon megállni. Nagyon lazán belekeverjük a túróba és ettől kezdve ugyanaz a rétegezés, tehát kávé, tejeskávéba mártogatott babapiskóta, jó nagy, mély tálba, akár mélyebb tepsibe is, ha nagyon sokan vannak, tehát babapiskóta réteg, rá ez a krém, ez a finomság. Na most ezt aztán föl lehet tuningolni gyümölcsökkel még. Teszünk bele apróra vagdalt narancsot, banánt, ami van. A banánt be kell citromozni, mert meg fog barnulni. Megint egy sor tégla, egy sor nád, és akkor a végén vastagon kakaó. Nagy siker.

Rip.: - Nemrég múltál el hét éves, és a születésnapodra a szüleid az egész óvodás csoportodat meghívták egy játszóházba. Miért?

- Azért, mert az oviban nem olyan izgalmas játszani, meg ott ilyen több játék van.

Rip.: - És ki találta ki azt, hogy ne az óvodában, hanem egy játszóházban legyen a születésnapod?

- Anya, mert minden nap játszóházban szokott születésnapom lenni, hogy ilyen izgalmas legyen, meg azért, mert a teknős csoport még nem volt ilyen játszóházba születésnap.

Rip.: - Amikor anyának eszébe jutott ez az ötlet, te mit szóltál hozzá?

- Hát én azt mondtam, hogy menjünk el oda, mert oda érdemes elmenni, mert az jó hely.

Rip.: - A csoportból más gyereknek is volt már játszóházban a születésnapja?

- Nem. Mert itt a csoportba.

Rip.: - Mitől volt izgalmasabb a játszóházban a születésnapod?

- Azért, mert ott van egy csúszda, meg ott vannak ilyen labirintusok, és ott azért jó játszani, mert az ilyen helyeken sokkal több játék van, és ott nagyon sokat lehet játszani. Ott volt az egyik labirintusba, ott egy jó kis búvóhely, ahova van a sarokba egy kis táblarész, és ott játszhatunk ilyen kutyásat. Ettünk tortát.

Rip.: - Anya vitte oda a tortát?

- Nem, mert nem szabadott vinni tortát, hanem ők csinálják.

Rip.: - Szerinted mások miért nem tartják a születésnapjukat játszóházban?

- Szerintem hát, nincsen szerintem olyan sok pénzük, hogy tudjanak menni ilyen helyekre. Mert például az drága volt.

Rip.: - Ez pénzbe került?

- Igen.

Rip.: - És ki fizette?

- Anya.

Rip.: - Amya mindig ilyen nagylelkű, hogy meghívja az óvodás barátaidat ide, oda, amoda?

- Igen, meg apuval úgy tartottuk meg a születésnapját apunak, hogy azt mondtuk, hogy menjen le egy kóláért, addig mi odatettük a tortát, meggyújtottuk, és mindenhova elbújtunk, és amikor kinyitotta az ajtót, azt mondtuk, hogy boldog születésnapot.

Rip.: -. Ez volt apa születésnapján. Most pedig a te születésnapodról beszélünk. Nem lett volna jó, ha itt az óvodában tartod meg csak úgy, símán?

- Nem, mert akkor a többiek úgy nem örülnének annyira, hogy ilyen jó kis csúszda van, meg elvetős golyós játék.

Rip.: - Neked nemcsak az jó, hogy te örülsz, hogy te vagy boldog a születésnapodon?

- Nem, mert a többieknek az rosszul esne, hogyha mondjuk csak kettő, mondjuk tíz gyereket, vagy valamennyit meghívnák, mert akkor úgy a többieknek rosszul esik, hogy nem hívjuk el a többieket.

Rip.: - Végül is te annak örültél a legjobban, hogy a többiekkel együtt játszhattál?

- Igen, mert hogyha mondjuk otthon tartanám, az nem olyan izgalmas, mert otthon nagyon sokat unatkozom, amikor nincsen óvoda.

Rip.: - Van neked testvéred?

- Nincs. Csak egy élő tengeri malacom.

Rip.: - És kivel szoktál otthon játszani?

- Hát egyedül eljátszok, vagy a tengerimalacot kiveszem, és játszunk.

Rip.: - Az előbb a lányával már beszéltem a születésnapjáról, nemrég volt hét éves. Mi fontos egy születésnapban?

- Hát, igazándiból az első ilyen óvodai élmény volt, hogy születésnapot hallottam, és nagyon ne tetszett az, hogy a kis szekrényekbe betesznek egy-egy levelet, és nem mindenki kapott ám meghívót, és láttam úgy a gyerekeken, hogy ez nem igazán esik jól nekik. Mert szerintem egy kisgyerek éppen akkor, abba az állapotába nem tudja eldönteni, hogy ki az ő barátja, barátnője és lehet, hogy azért a szülő is befolyásolja ezt a dolgot, és nekem nagyon nem tetszett az, hogy mondjuk, öt borítékot kioszt egy anyuka, és akkor a többiek ott állnak és nézik, hogy ők nem mehetnek. És lehet, hogy jól sikerül, lehet, hogy nem, lehet, hogy jó helyre tették a borítékot, de valahogy nem volt szimpatikus, és aztán így elhatároztam azt, hogyha az én lányomnak lesz, akkor úgy csinálom, hogy minden gyerek jól érezze magát, és akkor innen jött az ötlet, hogy akkor elmegyünk egy játszóházba. A gyerekek maguktól hoztak ajándékot, és ez annyira jól esett, hogy én igazándiból csak egy olyan szülinapot szerettem volna, hogy jól érezzék magukat. Tehát én nem szerettem volna azt, hogy ajándékokat hozzanak. Én nem is akartam ilyet, és mégis minden gyerek valami apróságot hozott, és rengeteg ajándék volt, és ünnepelték, és nagyon, nagyon jó volt. Előtte volt kettő, ami ilyen nagyon szervezett volt, de nem az én részemről, hanem másik anyukát is bevontam ebbe a dologba, mert egy nap eltéréssel pont akkor volt a másik kislánynak is a születésnapja, és gondoltam, hogy akkor így együtt megtartjuk. És az a baj, hogy ott az anyuka ott elkezdett szervezkedni, pénzt begyűjteni, hogy akkor vegyenek a szülők a gyerekeknek valami ajándékot, és nagyon rosszul sült el, mert én nem ezért szerettem volna megtartani ezt a dolgot. És aztán idén is, és idén meg az volt a legjobb, hogy a gyerekek rajzoltak, és annyira szépeket, és így látszott, hogy hazamentek, és a szülőkkel együtt csinálták, és nem játékokat hoztak, hanem a rajzok, azok olyan kedvesek voltak.