Vendég a háznál
2003. Május. 6.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Neked ez a második terhességed. Ez ugyanolyan, mint az első?

- Hasonlóság abban mindenképpen megvan, hogy az első három hónap nekem kellemetlen volt. A hányinger, hányás nagyon erősen jelentkezett nálam, aztán a három hónap elmúltával ez megszűnt.

Rip.: - Milyen vizsgálatokat csináltak nálad, ami esetleg eltér az átlagtól?

- Másodiknál már elmúltam harmincöt éves, tehát ebben a korban már kötelező azt a genetikai vizsgálatot megcsinálni, amivel a Down-kórt szűrik. Ezt a vizsgálatot csinálták. Ezzel többféle dolgot szűrtek, azon kívül még megállapították a gyermek nemét is, tehát én azt is tudom. Az elsőnél az ultrahang, tehát körülbelül a huszonnyolcadik, harmincadik hét körül végeznek egy ultrahang vizsgálatot. Akkor tudták megmondani, a másodiknál meg már jóval előbb, már a harmadik hónapnál tudtam, hogy a második is kisfiú lesz.

Rip.: - Nem érezted, hogy ez felesleges, vagy nem féltél tőle, hogy megcsinálják ezt a vizsgálatot?

- A fájdalmat nem, attól nem is féltem volna egyébként se, de ezáltal abban biztos lehetek, hogy nem fog kiderülni a szülésnél, hogy esetleg beteg. Legfeljebb attól féltem volna, hogy nehogy valami probléma legyen a vizsgálat kapcsán. De hát az orvosok erről is megnyugtattak, hogy ez minimális százalékban fordulhatna elő, úgyhogy nem éreztem feleslegesnek.

Mv.: - Jó napot kívánok! Vendég a háznál.

- Jó napot kívánok! Vég Anikó vagyok. Ehhez a korion-biopsziához szeretnék hozzászólni.

Mv.: - Parancsoljon.

- Nekem volt kettő is, mert az első babámnál kiderült, hogy Down-kóros, és csak azt szeretném mondani, hogy én huszonöt éves voltam akkor, amikor ez történt, és szerintem itt nem igazán magyarázzák el, hogy az amniocentézis és a korionbiopszia, az külön dolog. A korionbiopsziát, azt sokkal hamarabb lehet csinálni, és hamarabb is van eredménye.

Mv.: - Az első esetben hányadik hétben csinálták önnek?

- Tizennyolcadik hétben. Amikor kiderült, tehát az mondjuk késő, de hát ott az AFP volt alacsony eleve, és a második esetben pedig tizenhatodik, tizenötödik. De az azért, mert a placenta hátsó falon volt, és akkor lehetett csak, de utána úgy lett egészséges a kisfiam, hogy szívfejlődési rendellenességei voltak. Tehát ezt meg kellett operálni.

Mv.: - Miféle szívfejlődési rendellenessége volt?

- Hát egy aorta szűkülete volt, meg egy nagy VSD-je.

Mv.: - Csecsemőkorban műtötték?

- Nyolc naposan, meg négy hónaposan.

Mv.: - Nyolc naposan már. De jól sikerült ugye?

- Jól, igen, hál istennek azóta már nagyobb. Hát most egy éves múlt, tehát frissek az élmények.

Mv.: - És az első terhességét megszakíttatta.

- Igen, igen, igen.

Mv.: - Igen. És akkor mennyivel azután következett a második terhesség?

- Hát három hónapot kellett kihagyni, és utána rögtön teherbe is estem. Tehát rá majdnem egy évre született meg a kisfiam az előző császár. Mert az is császármetszés volt, meg placenta prébia volt, meg mindenféle.

Mv.: - Tehát akkor maga úgy tapasztalja, hogy nem tesznek különbséget a kétféle vizsgálat között?

- Nincs igazából felvilágosítás. Tehát mindenki erről beszél, holott ez azért különböző dolog, és az, hogy ez nemcsak az idősek. Tehát én nagyon sok kismamával beszélgettem ott, és akinél baj volt, az nagyon sok fiatal volt, ilyen huszonévesek. Nálunk is 0.5 volt azt hiszem, a MOM, és egy a százötvenhez volt az esély, hogy beteg a baba.

Mv.: - Igen.

- És hát ez az egy százalék, az nekem száz százalék volt, tehát végül is lehetett volna, hogy semmi baja nincsen, de mégis.

Mv.: - Egy pillanatig nem gondolkodott, hogy megszakíttassa az elsőt?

- Nem, nem, hát első baba, fiatal vagyok. Mondjuk, a férjem negyven éves, de hát igazából itt az anya kora számít. Nem, nem, nem gondolkodtunk, és hát másodszorra pedig ez a szívbetegség jött össze.

Mv.: - Nagyon sokan egy ilyen sikertelen próbálkozás után, és egy ilyen Down-kór ígérete után félnek attól, hogy a második is az lesz, miközben az orvosok azt mondják, hogy semmi összefüggés nincs a kettő között.

- Nincsen, nincsen. Végül is nekünk is mondták, de természetesen nem meri megtenni az ember, hogy még egyszer ne, tehát, hogy anélkül vállaljon egy terhességet, és nyilván, ha egy következőt vállalunk, akkor vele ezt is, és hát ott meg a szív kivizsgálás, szívultrahangokat megcsináltatjuk.

- Nagyon sokféle rendellenességgel születhet. Kiemelten említeném a kromoszóma rendellenességeket, amik közül a Down-szindróma a leggyakoribb.

Bem.: - Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Ennek az előfordulása Magyarországon, hogyha együtt vesszük a megszületett és meg nem született Down-szindrómás gyermekeket, akkor az elmúlt húsz, harminc évben körülbelül másfélszeresére nőtt.

Rip.: - Mi lehet ennek az oka?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Tulajdonképpen az, hogy az anyai életkor harmincöt év felé kitolódott. Nagyon sokan szülnek harmincöt, negyvenöt éves kor között, és ebben az időszakban a Down-szindróma kockázata a népességben körülbelül tízszeresére fokozódik. Tehát addigi egy, másfél ezrelékről, egy, másfél százalékra nő ez az arány.

Rip.: - Ugyanakkor a fiatalabban szülők körében is terjed, emelkedő tendenciát mutat a Down szindróma. Miért van az, hogy csak harmincöt éves kor után szűrik?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Eddig valóban csak arra volt lehetőségünk, hogy harmincöt éves kor után szűrjék, úgynevezett invanzív beavatkozásokkal a Down szindrómát. Valamilyen méhen belül vett anyagból vett mintából, magzatvízből, szövetmintából tudtak kromoszómát meghatározni és akkor tudták méhen belül megállapítani a Down szindrómát. Most az utóbbi néhány évben lehetőségünk van arra, hogy anyai vérből is szűrjék a Down szindrómát.

Rip.: - Ez egy egyszerűbb, kockázatmentesebb vizsgálat?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Egyszerű, kockázatmentes vizsgálat. Nem elég, hogy a két anyagot, tehát az úgynevezett AFP-t, meg a HCG-t határozzák meg az anyai vérből, hanem abban az esetben, hogyha kóros értékeket találnak, egy speciális úgynevezett genetikai ultrahang vizsgálattal, tehát hüvelyi ultrahang vizsgálattal mérve a magzatnak különböző bőrredőit és egyéb paramétereit, ki lehet szűrni a Down szindrómának körülbelül a 40 %-át.

Rip.: - A 60 %, amennyit nem tudnak, ez egy súlyosabb adat.

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Igen, létezik olyan módszer is már Magyarországon, kisebb közösségekben meg is próbálták, amivel a kromoszóma rendellenességek 90 %-a kiszűrhető, de pillanatnyilag ez országosan még nem elterjedt. Én úgy tudom, hogy erre az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felhívta a szakma és az Egészségügyi Minisztériumnak a figyelmét. Tekintve, hogy nagyon nagy pénzbe kerül az, hogy később ezeket a Down szindrómás gyerekeket úgy felneveljék, megfelelő ellátásba biztosítsák, ezért a jobb megelőzési lehetőségek felé tendál ma a magyar egészségügy. Ez lenne az, hogyha a tizedik, tizenharmadik gesztrációs héten, tehát nem a tizenhatodik, tizennyolcadikon, mint ahogy Magyarországon ma történik, minden terhesnél el lehetne végezni azt a bizonyos hüvelyi ultrahang vizsgálatot. Ezzel ki lehetne szűrni a Down szindrómások olyan nyolcvankilenc, kilencven százalékát. Egy kísérleti populációban ugye, Szeged környékén, a Szegedi Egyetem női klinikáján elvégezték ezt a vizsgálatot, és valóban azt találták, hogy 90 %-ban kiszűrhetők a kromoszóma rendellenességek.

Rip.: - Mi a drága ebben a vizsgálatban az ultrahang, vagy mi az, ami miatt ez nem tud elterjedni?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Nagyon drága a készülék is. Ugye ez egy speciális vizsgálófejjel ellátott készülék, de borzasztóan drága a megfelelő szakember képzése is. Németországban van egy úgynevezett minőségbiztosítási rendszer, ahol egy speciális tanfolyamon képzik ki a megfelelő ultrahang szakembereket ennek a bizonyos tarkóbőr átlátszóságnak a mérésére. Ezeknek az orvosoknak vizsgázniuk kell ebből, és a későbbiek során is bizonyos esetszám után ellenőrzik őket, utánamérnek, hogy valóban jól csinálják-e. Tehát ez egy nagyon, nagyon bonyolult metodika, amit speciálisan meg kéne a szakembereknek tanulni, és létre kéne jönni ugye, annak a speciális bizottságnak, ami ellenőrzi is, hogy jól csinálják. Tehát ez nem egy olyan nagyon egyszerű vizsgálat, mint gondolnánk.

Rip.: - Pedig a prevenciós szerepe miatt óriási jelentősége lenne.

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Igen, én is úgy gondolom, és nagyon remélem, hogy a következő években mielőbb ez el fog terjedni Magyarországon is.

- Jó napot kívánok! Kezit csókolom, Szilágyi Zoltán vagyok.

Rip.: - Parancsoljon.

- Na most én egy felvetéssel jönnék tulajdonképpen. Lehet, hogy nem is nekem jutott már ez eszembe, meg lehet, hogy butaság is, meg naivitás, amit én mondok, de hát mi babavárás előtt vagyunk, és nagyon sok vizsgálatot el szeretnénk végeztetni. Hát azzal, hogy mindenféle kockázatot, meg problémát megelőzni, ami ilyenkor előfordulhat esetleg. Tehát kromoszóma vizsgálattól kezdve nagyon sok mindent, és fel is hívtuk ezt az Optimális Családtervezési Szolgálatot Budapesten. Na most nekünk ez nagyon jó is lett volna, mert nagyon sok vizsgálatot térítésmentesen végeznek el.

Rip.: - Így van.

- És hát azért ez is számítana nekünk, viszont hát olyan gond van, hogy őnekik ez három hónapig tartana, tehát egy tanfolyam is van mellette. Na most hát heti kettő, vagy három alkalom azt hiszem választható délelőtt, vagy délután. Na most hát mi vidéken lakunk, és elég nagy problémát jelentene. Nem is annyira a felutazás, hanem az, hogy feleségem még ugye dolgozik, hát nyilvánvalóan csak akkortól tudna itthon maradni, hogyha már van baba.

Rip.: - Igen.

- Na most hát előtte meg ezt megoldani, hogy ő minden egyes alkalommal vagy elkéredzkedjen a munkahelyéről, vagy ez miatt szabadságot vegyen ki, meg az összes többi vizsgálatot, amit esetleg el akarunk végeztetni emellett, ez eléggé probléma. Na most ez lehet, hogy nem csak nekem jutott már eszembe, hanem másnak is, hogy hát ez szóval, ilyen eső után köpönyeg, hogyha már megvan a baba, és ugye van valami probléma vele, utána ez elég nagy gond. Mi inkább meg szerettük volna ezt előzni mindenféle vizsgálattal, hogy ne forduljon elő semmiféle probléma esetleg, amiről nem tudunk még. Nem 100 % az, hogy rögtön ugye az első baba már egészséges lehet. Tehát mindenféle kockázatot ki akartunk zárni.

Rip.: - Én máris meg vagyok véve, amint egy fiatal férfi ilyen problémával felhív engem. Én nagyon felelősségteljes gondolkodásúnak gondolom ezt az édesapát. Igaza van, vagy túlzott aggodalom, amiről ő beszél?

- Ez nem a túlzott aggodalomról és a gondoskodásról szól, hanem az egészségügy finanszírozásáról.

Bem.: - Dr. Csákány M. György, szülész-nőgyógyász.

Dr. Csákány M. György, szülész-nőgyógyász.: - Ideális az lenne, ha minden nő, minden pár úgy esne neki a terhességnek, hogy minden vizsgálatot, mindenféle, szó szerintem idézem őt, mindenféle vizsgálatot elvégeznének. Erre nincs mód. Erre egyszerűen nincs mód. Erre nincs a világon egészségügy, ami erre alkalmas, és ahol ezt el lehet végezni térítésmentesen. Azt hiszem érthető, hogy miről van szó. Itt arról van szó, hogy vannak célszerűen elvégzendő, kötelező vizsgálatok a terhesség előtt, nem sok ilyen van. Hogyha valaki jelentkezik prekoncepcionálisan.

Rip.: - Mi van?

Dr. Csákány M. György, szülész-nőgyógyász.: - Az alapvető belgyógyászati vizsgálatok. Kiderítendő, hogy nincs-e magas vérnyomás, a cukorbetegsége, megkapta-e időben a különféle védőoltásokat, például rubeola elleni védettsége van-e. Ezeket a vizsgálatokat valóban helyes elvégeztetni a terhesség előtt, de ezek a vizsgálatok tulajdonképpen megvannak.

Rip.: - Ott vannak a háziorvosnál.

Dr. Csákány M. György, szülész-nőgyógyász.: - Annál az embernél, aki rendszeresen jár egészségügyi gondozásra. Részt vesz a szűrővizsgálatokon. Tehát részt vesz abban a programban, amit egészségügynek lehet hívni, egészséges életmódnak lehet hívni. Nagyon sok vizsgálat van, amit célszerűen el lehet végezni. Mondok egy, mondjuk toxoplazma, CMV. Tehát azok közismert dolgok is, amelyeket azonban a magyar egészségügy nem vállal. Az optimális családtervezési szolgálat az egyetlen, ahol ezt sikerült elintézni, hogy ingyenesen menjen, de gondoljuk meg, hogyha ezt százezer házaspár próbálná minden évben megpróbálni, körülbelül ennyien akarnak gyereket, akkor ezt ebben a pillanatban a magyar egészségügy nem tudja vállalni, ne finanszírozható. Az igény jogos, a lehetőségekkel lehet, hogy kellene élni. Az eredmények kétségesek, mert akkora eredményességhez ez nem vezetne, mint amennyi. Tehát az úgynevezett koszbenefit, az nem jön ki. Ha kijönne, akkor finanszírozná, ugyanis nem egy állam egészségügye. Ezt a világon sehol nem fizeti az állam. Magánindítványra, tehát, ha ő maga kéri és fizeti, akkor nagyon helyes, akkor mellé kell állni. Azt támogatni kell, ha valakinek erre megfelelő indítéka van. De ez üzlet, nem egészségügy.

Rip.: - Ha már megszülettek a Down kisbabák, akkor mi a teendő a szülőknek?

- Születés után három hónapos korig rendkívül jó, hogyha a gyerek elkerül hozzánk a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet fejlődésneurológiai osztályára.

Bem.: - Dr. Gisztl Erzsébet.

Dr. Gisztl Erzsébet: - Ahol hétfőtől, péntekig tartó bentfekvést igénylő kivizsgálás során felmérjük a gyereknek a mozgásállapotát, felmérjük az értelmi képességeit, felmérjük a különböző érzékszervi rendellenességeket. Tudni kell, hogy rendkívül gyakori a nagyothallás közöttük, gyakori a kancsalság, egyéb szemészeti problémák. Gyakran előfordul a szívhiba, körülbelül 40 %-ban van szívhibájuk ezeknek a gyerekeknek, akik esetleg kevésbé terhelhetők, mint az egészséges szívvel született Down szindrómások. És ezután az öt napos kivizsgálás után a mamának egy speciális programot tanítunk, amivel sikerül elérni azt, hogy a gyerekeknek a mozgásfejlődése javulni fog, és valamelyest a figyelme, a későbbi tárgy kontaktusa és a szocializációja, tehát a normál társadalomba való beilleszthetősége is.

Rip.: - Miért ez a három hónap vízválasztó? Mi történik azután, nem jól fejleszthetők a csecsemők?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Minél fejletlenebb egy agy, annál inkább lehet külső ingerekkel beavatkozni ebbe a kóros fejlődésbe. Három hónapos kor alatt lehetőség van arra, hogy úgynevezett elemi reflexeket, elemi mozgásmintákat gyakoroltassunk a gyerekkel, ami látványosan meg tudja javítani a későbbi mozgásfejlődést. Három hónapos kor után ezek az elemi mozgásminták, amik tulajdonképpen a későbbi emberre jellemző mozgásnak kicsinyített másai, ezek fokozatosan gátlás alá kerülnek az idegrendszerben és körülbelül hat hónapos kor után már nem is válthatók ki. Úgyhogy körülbelül ez a három hónapos korig szeretjük mi, de maximum hat hónapos korig az a határ, ameddig ezzel a módszerrel, úgynevezett Katona módszerrel el tudunk kezdeni dolgozni ezekkel a gyerekekkel. Általában születésnél megtekintés alapján is felvetődik a gyanú, és el szokták küldeni ezeket a mamákat, illetve hát a gyerekeket kromoszóma vizsgálatra. A biztos diagnózist mindig csak a kromoszóma vizsgálat adja, ami alapján azt is meg lehet mondani, hogy későbbiekben az újabb gyerekeknél várható-e az ismétlődés. 91 %-ban ez egy véletlen baleset. Tehát 91 %-ban olyan típusú a Down szindróma, amikor nem várható a következő gyerekeknél ismétlődés, viszont 4-5 %-ban előfordulnak olyan típusok, ahol a szülők egy úgynevezett kiegyensúlyozott kromoszóma rendellenességet hordoznak, és ezért aztán a későbbi gyerekek kockázata nagyobb.

Rip.: - Mi a helyzet azokkal a rendellenességekkel, amelyekben az orvosok sem biztosak, és a három hónap után tudja meg a szülő? Arra is vonatkozik-e, hogy a korai fejlesztés pótolhatatlan?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Én mindenképpen úgy gondolom, hogy a korai fejlesztés pótolhatatlan. Most már huszonhárom év tapasztalat áll mögöttem. Nem annyira csak Down szindrómások, hanem egyéb szülési sérült kiscsecsemőknek a korai fejlesztésében, illetve korai kezelésében, és azt kell mondjam, hogyha idejében sikerül elkezdeni, akkor egy oxigénhiányos, vagy agyvérzett gyereknek is 40-50 % esélye van arra, hogy teljesen egészséges lesz. Ami azt jelenti, hogy úgy jár, úgy beszél, mint a többi két éves. Csak ezt nagyon korán kell kezdeni, lehetőleg három hónapos kor alatt.

Rip.: - Tudja-e a szülő ezt tesztelni, mire figyeljenek oda feltétlenül?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Down szindrómások esetén a csökkent izomtónus, az szinte kötelező. Nagyon, nagyon kevés olyan Down szindrómás gyereket láttam, akinek nem volt csökkent izomtónusa. Azokat a gyerekeket, akik olyan nagyon lazák, nagyon petyhüdtek, nagyon csökkent mozgásdinamikájuk van, feltétlenül el kell kezelni, korán mozgáskezelésben részesíteni. Figyelmi téren elég megtévesztő tud lenni, mert ezek a gyerekek rendkívül kedvesek, aranyosak, jól szocializáltak. Nevetnek vissza az emberre. Értelmi képességekben való elmaradás az a későbbiekben szokott előjönni. Akkor, amikor már az akaratlagos mozgások kerülnek előtérbe. Tehát nyúl a gyerek tárgy után, de nagyon sokáig nem nyúl. Megfogja, és rögtön eldobja, nem nézegeti. Egy csomó ilyen gyanújel van, ami hát énszerintem, a háziorvos, meg a védőnő feladata, hogy ezeket a gyerekeket kiszűrje.

Rip.: - Ön szakemberként hogy látja, mi lesz a jövő? Eljutunk odáig, hogy minden ilyen rendellenességet ki tudunk szűrni?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Mindegyiket, tehát 100 %-ig nem fogjuk tudni kiszűrni. Mindig lesznek véletlen mutációk, mindig lesznek véletlen balesetek, mindig lesznek szűrésből éppen valami miatt kimaradt mamák. Nekem is nem egy olyan betegem van, aki azért született meg, mert a mama már azt hitte, hogy menopauzában van, de mégis terhes volt. Ezek között a bizonyos későn szülők között mindig beakadnak véletlen balesetek is. Én azt hiszem 100 %-ig nem fogjuk tudni kiszűrni. Törekedni kell arra, hogy minél többet szűrjünk ki, és erre való törekvések úgy látom, vannak is Magyarországon.

Rip.: - Nincs-e későn, amikor már minden kiderül, minden vizsgálat lezárult, hogy probléma van a magzattal?

Dr. Gisztl Erzsébet, gyermekideggyógyász.: - Ilyen szempontból sokkal jobban járnánk ugye ezzel a bizonyos tíz, tizenharmadik gesztációs héten elkezdett nemzetközi protokoll szerinti ajánlással, mint a jelenlegi tizenhat, tizennyolcadik héten kezdett vérvizsgálatokkal. Tehát ilyen szempontból biztos, hogy jobban járnánk. Azt is hozzá kell, hogy tegyem, hogy olyan esetről is tudok, nem egyről, ahol megállapították a méhen belüli kromoszóma rendellenességet, és a szülő ennek ellenére vállalta a gyereket. Együtt él a családdal, az boldog, örül, segít otthon, szeretik otthon. Úgyhogy az nem jelenti azt, hogy az egy katasztrófa. Olyanokról is tudok külföldön, akik örökbe fogadnak Down szindrómás gyerekeket.

- Sajnos a legeslegfontosabb tünetcsoport egy sérült kisgyereknél az, hogy a világra való odafigyelése rendkívül gyenge.

Bem.: - Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.

Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.: - Nekünk külső motivációként, ingerként kell nap mint nap biztosítani számára ezt az ingercsomagot, mert ő maga nem kész rá, nincs benne késztetés, hogy elindítsa, mert egyszerűen, vagy az értelme, vagy a mozgása, vagy az érzékszervei gátolják ebben. A játékba van beépítve maga a terápia. Nincs jogunk feltételezni azt, hogy egy sérült kisgyermeknek nem a játéktevékenység az, amellyel a világot megismeri. Mi biztosítja ezt? Hát a legkülönfélébb látásfigyelmet fejlesztő játékhelyzet, az édesanya ölbe veszi, mondókázik vele, pacskolja, cirógatja, csip-csip csókázik, ringatja, feldobja. Mi minden ez, ha nem az újszülött csecsemőkorban elvégezhető játékhelyzet, amivel a gyermek az egyensúlyát fejleszti. Szülő át sem gondolja. A hallását fejleszti azzal, hogy mondókázik neki. Hogy a szemkontaktust teremt vele, tehát az együttműködő képességét fejleszti azáltal, hogy beszél a szemébe, hogy elbújik előle és kukucska játékot játszik, amivel a figyelmét kelti föl, hogy merre van a mama, keress meg. Hogy rátesz a fejére egy pelenkát, és hol van az én kicsi fiam, kicsi lányom, húzd le a pelenkát. Mi ez, ha nem a fogás, a kíváncsiság, a figyelem, a megfigyelés, az együttműködés képessége és mindez ez a játék tulajdonképpen örömet okoz. Azt akarja a gyermek, hogy újból és újból ismételjük meg. Tehát így idegződik be az a mozdulat, és így jön létre a világgal való kapcsolata, megismerés. Hogy sokszor meg kell ismételni, hogy abból egy idegrendszeri mechanizmus alakuljon ki.

Rip.: - Ezt használják föl, ezt a képességét, késztetését a gyereknek a gyógyításra?

Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.: - Ezt használjuk föl.

Rip.: - Általában milyen típusú sérülésekkel jönnek önökhöz?

Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.: - Nagyon jellemző a koraszülöttséggel együtt járó agyvérzettek, söntösök, nagyon nagy számban vannak. Itt azért mellékesen hadd említsek meg egy nagyon szép esetemet, történetemet, hogy semmi sem reménytelen. Három sönt van most is a kis fejecskéjében, huszonhárom agyműtéten esett át, fut, szalad, beszél, önálló, egy tündéri kis fiúcskává vált, pedig hát az indulás, az kegyetlenül rossz volt, és súlyos volt.

Rip.: - Honnét tudják a szülők, hogy Önhöz kell jönni? Tehát Ön kapcsolatban van kórházakkal?

Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.: - Igen is, meg nem is. Tehát van kapcsolatom kórházakkal, van kapcsolatom neurológus szakorvosokkal, gyerekgyógyászokkal, de még mindig érdekes módon nagyon sok az a csecsemő és kisgyermek, aki hozzám kerül, aki a szülőtől hallja. Tehát nem szakembertől hallja. Ez az információ, ez mindannyiunk bánata. Állandóan megakad a kórházi osztályokon. Nem kap a szülő a kezébe egy listát, és nem mondják azt a szülőnek, hogy anyuka, ne egynél ragadjon le, nézzen meg három, négy műhelyt, és amelyiket Ön a legszimpatikusabbnak találja.

Rip.: - Hogy lehet önöket megkeresni?

Tunyogi Erzsébet, a Gyógyító Játszóház vezetője.: - Hát vagy az orvosán keresztül, vagy pedig egyszerűen telefonon felhív minket, és kér egy időpontot. Mi kivétel nélkül, válogatás nélkül mindenkit fogadunk, nulla napos kortól, hat-hét éves korig. A telefonszámunkat engedje meg, hogy elmondjam. 3412-985.