|
Vendég a háznál
2003. Április. 16.
Kossuth rádió, 13.05
- Jó napot kívánok! Egy vidéki városból telefonálok, és egy az óvodás gyermekem táplálkozása miatt aggódom. Egy évvel ezelõtt az önkormányzat az étkeztetést egy vállalkozónak adta ki. Addig a gyerekek táplálkozásával nem is volt semmi probléma. Fõleg azt vették figyelembe, hogy hát egészséges étkezésben legyen részük. Azóta, hogy azt a vállalkozótól kapják, úgy tûnik, hogy most már az anyagiakon van a hangsúly, és egyre gyakrabban látom azt, hogy a gyerek porból készült italokat iszik, hogy az uzsonnáján a vaj, vagy a túrókrém, amit kap, az lila színû, meg a lekvár, az nagyon citromsárga. És hát ez elkezdett engem most már aggasztani, fõleg, hogy a gyermeknél valamilyen allergiás tünetek is megjelentek, amire azt mondják, hogy lehet, hogy ezek az adalékanyagok okozzák. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e erre valami szabályozás, hogy ez rendben van így, hogy ezt kapják a gyerekek?
Rip.: - Én mindenképpen azért azt gondolnám miután ez egy önkormányzati fenntartású óvoda.
- Igen, csak mindig elutasítanak bennünket, hogy menjünk a vállalkozóhoz, ott tegyünk panaszt. A vállalkozókat pedig soha nem lehet elérni természetesen. Úgyhogy.
Rip.: - De hát nem maga vette föl a vállalkozót.
- Hát ezt mondjuk mi is, hogy a szerzõdést nem kötöttük, de hát igen.
Rip.: - Így van. Maga kinek mondja ezt egyébként, ki a partner, akivel vitatkoznak?
- Hát, egyelõre még itt a szülõk egymással, és hát az elõzõ polgármesterrel. Tehát, most õ azóta már nincsen hivatalban, úgyhogy most újra el kellene kezdeni. Csak most már azt gondoltam, hogyha van erre valami írás, ahol utána lehet nézni, és esetleg a szabályokat, vagy valami elõírásokat mutatni, hogy ez így valahogyan nincsen rendjén, mert a gyerekek tizenkét éven keresztül fogják ezt enni? Miért kellenek ez a plusz adalék anyagok, ez egyszerûen nem fér a fejembe.
Rip.: - Egyébként az óvónõk hogy viszonyulnak ehhez?
- Hát õk buzdítanak minket arra, hogy próbáljunk meg tenni valamit, mert õk már próbálkoztak, õket is elutasítják, úgyhogy itt csak falakba ütközünk, de az az igazság, hogy tényleg most már nálunk, hát még nem tudok semmi biztosat, mert még most várom az eredményét a fiam vérvételének, de az már kimutatódott, hogy valami allergia mindenképpen lehet. Nem tudom, hogy ez az IGR szintje, az húszszorosa a normálisnak, és azt mondják, hogy lehet, hogy nem fogja tudni kimutatni, mert éppen ezek az E-betûs adalékanyagok közül lesz valami, és, hogyha még ezt az óvodába folyamatosan ezt kapja, mert jó, itthon megpróbálom én ezt kiiktatni.
Rip.: - Csak nehezen fogja tudni bebizonyítani, hogy nem maga tömte tele otthon valamivel a gyereket. Szóval, ördögi kör abban az esetben, hogyha nem tudnak megegyezésre jutni.
- Most lehet, hogy egyedül az én gyerekem ilyen, nem tudom én, az ötszázból, amelyikre ez esetleg hatással lehet. Lehet, hogy másoknak is vannak panaszai, csak nem is gondolnak, vagy nem jutottak el eddig erre a szintre.
Rip.: - Van doktor úrnak mostanában tapasztalata, hogy milyen a közétkeztetés a bölcsõdékben, az óvodákban?
- Én egy, talán a legnagyobb iskolai, meg óvodai étkeztetéseket biztosító vállalatot ismerek. Ezek erre vannak szakosodva.
Bem.: - Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.
Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.: - Ezért én nem találkoztam ilyen jellegû problémákkal a rám bízott óvodákban és iskolában. Az ÁNTSZ az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak viszont kötelessége ez, hogy folyamatosan karbantartsa, és ellenõrizze a közétkeztetésnek ezeket az intézményeit. Úgyhogy azt nem értem, hogy itt miért a szülõknek kell összedugni a fejüket, és miért az önkormányzaton keresztül? Szóval ilyen, jaj, istenem hogy is fogjak hozzá címû dologgal birkózik ez az anyuka. Mert, hogyha õ tud róla, hogy másik két, három, vagy öt szülõnek valamiféle gondja van ezzel kapcsolatban, akkor én azt hiszem, hogy ennek formái vannak. Vagy egy levélben, amit hárman, vagy öten, vagy tízen aláírnak, megkérik, hogy fokozott figyelemmel, és ilyen, meg ilyen kérdéseikre adjon választ az ÁNTSZ ezzel a vállalkozóval kapcsolatban, vagy pedig személyesen bemennek, és az illetõ tisztiorvosi hivatalnak az illetékes megbízottjával megbeszélik ezt. Elõterjesztik a panaszukat, és így lehet elõrehaladni ebben a kérdésben, hogy mi a teendõ, mit lehet tenni, mi az, ami ezen a területen a megoldást hozhatja.
Rip.: - Mindez persze egy kisvárosban és az édesanya nem véletlenül be sem mutatkozott, csak annyit mondott, hogy egy kisvárosból telefonált. Ott ezek a dolgok egy picit nehezebben mûködnek. Én aggódva látom, és tapasztalom, most nem általában a minõséget, mert az egy másik probléma a gyerek közétkeztetésben, hiszen arra is vannak azért panaszok. Itt a töpörtyûkrém, a túl zsíros, és a hasonló dolgokra gondolom, nos, nem errõl beszélek, hanem arról, hogy sok helyütt vezettek be úgynevezett reform étkeztetést. Ezeken a területeken, ami egy picit a szülõcsábítás témakörébe tartozik, vajon minden rendben van-e?
Dr. Sz.I.: - Hát, erre önként adódik a válasz, hogy biztosan nincs rendben minden. Sokkal inkább azt látom, hogy a tisztaság vonatkozásában történnek ellenõrzések, a fertõzések elkerülése érdekében történnek ellenõrzések, és a minõség, tekintettel arra, hogy olyan nagyon sok tényezõ nem csak megállapodás kérdése, hogy egy bölcsõdében, egy óvodában, vagy egy iskolában mit szolgálnak föl, hanem bizony nagyon sokszor és nagyon súlyos anyagi korlátok is meghatározzák, plusz az élelmezés vezetõnek az ügyessége is benne van.
Rip.: - És a szakértelme.
Dr. Sz.I.: - És a szakértelme. Erre egyértelmûen megnyugtató, vagy kielégítõ választ szerintem a jelen körülmények között nem lehet adni.
Mv.: - Várjuk hívásukat. 328-89-72.
|
