Vendég a háznál
2003. Április. 10.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Annál nehezebb visszakerülni a munkaerõpiacra, mennél tovább volt az anya GYES-en?

- Egyértelmû összefüggés van. Tehát egyrészt, hogy mennyi ideig volt távol, a másik pedig, hogy hány gyermeke van.

Bem.: - Nagy Beáta, szociológus.

Nagy Beáta, szociológus.: - A gyermekszám, fõleg a harmadik gyermektõl szignifikánsan megmagyarázza azt, hogy miért nincsen egy nõ a munkaerõpiacon. A harmadik gyereknél ez megjelenik. Ott már az anyákban a szándék is lényegesen kisebb, hogy visszamenjenek dolgozni. Ott egy hihetetlenül nagy szakadás van. Egy, két gyerekkel a nõk még igyekeznek reintegrálódni, de a harmadik gyerektõl már egy teljesen más korszak következik.

Rip.: - Arról tudunk-e valamit, hogy melyek azok a belsõ és láthatatlan és közgazdaságilag leírhatatlan okok, amelyek miatt a nõk nem képesek visszakerülni a munkába a GYES után?

Nagy Beáta, szociológus.: - Aki több ideig távol van a munkaerõpiacról, az veszít a szaktudásából. Tehát az a bizonyos emberi tõke, az egész egyszerûen amortizálódik. Nem tanul meg dolgokat, nem vesz részt képzéseken. Hát, hogyha valaki korábban devizapénztáros volt, és azóta bevezették az eurót, és minden megváltozott gyökeresen, annak ez egy más fajta, hát ez egy nagy kihívás és kérdés, hogy visszaveszik-e a régi munkahelyére. Tehát az az egyik, hogy a szaktudás amortizálódik, a másik tényezõ nyilvánvalóan az, hogy a nõknek az önbecsülése is csökken. Tehát nem hiszik el magukról, hogy õk képesek másra is, minthogy a saját kis lakásukon, házukon, gyerekükön kívül mással foglakozzanak. Tehát szükség lenne afféle asszertivitás-tréningre, ahogy ezt most divatos mondani, tehát, hogy megerõsíteni õket abban, hogy igenis õk is teljes értékû emberek, akik sokat tudnak nyújtani a környezetüknek és hát a vállalatok, munkáltatók bizony komolyan nehezítik a nõi munkavállalóknak az életét. Tehát visszamenni úgy, hogy tudják, hogy állandó stressz, amiatt, hogyha beteg a gyerek, akkor mit szól hozzá a munkáltató, mikor fogja elbocsátani õket, hogy fogja megoldani a következõ ilyen helyzetet. Ha szeretne még egy gyermeket, akkor azt vajon hogy lehet beilleszteni, és ehhez nem kell karriert építeni megítélésem szerint. Mert hogyha valaki csak dolgozik, csak idézõjelbe téve dolgozni szeretne, az õ életében is ez már konfliktusba kerül egymással.

Rip.: - Mit tehet az az egyén, aki nem szeretne ebbe a helyzetbe kerülni, de mégis otthon is szeretne maradni a gyerekével? Hogyan tervezze elõre az életét ahhoz, hogy egy picit nagyobb biztonságba érezhesse magát?

Nagy Beáta, szociológus.: - Szerintem minden embernek el kell dönteni a saját preferenciáit. Biztos, hogy a gyermekének akkor a legjobb, hogyha õ maga, tehát az anya jóban van magával. Tudja, hogy mit szeretne csinálni. Ha dolgozni szeretne, és abban nagy örömét leli, és szívesen dolgozik, akkor dolgozzon, mert a gyermek szerintem megérzi azt, hogy a mama lelkiekben máshol jár, és nem otthon vele játék közben. Tehát követni kell ezt a belsõ hangot, hogyha valakinél ez megjelenik, és nem kell röstellni azt sem, hogyha adott esetben nem csinál karriert. Másrészt talán meg kell becsülni saját magát. Nem szabad azt hinni, hogy az amit õ csinál, legyen az házimunka, gyereknevelés, hogy az semmit nem ér. Azért, mert láthatatlan, azért az még egy nagyon, nagyon fontos hozzájárulás az egész családnak, meg a társadalomnak a jólétéhez.

Rip.: - Bea, ezt nagyon szépen mondta és nagyon kulturáltan, de valójában azt mondta, hogy nincs is-is, vagy, vagy a döntés.

Nagy Beáta, szociológus.: - Hát nehéz. Na tehát, azt gondolom, hogy nagyon kevés is-is van. Tehát mindenki azt szeretné, hogy és legyen. Család és munka. A rendszerváltozás óta egyre többször jelenik meg, hogy vagy ez, vagy az. Valamelyik területen nagy áldozatot kell hozni. Most vannak olyan cégek, amelyek segítik a fiatal nõket abban, hogy családot tudjanak alapítani. A fiatal férfiak is segítenek ebben, hogy ez könnyebben menjen. Azt gondolom, hogyha errõl egyre többet lehet hallani, és ez megjelenik elvárásként a cégekkel szemben, hogy a jó példákat illik követni, akkor talán elõbb, utóbb elérhetünk oda, hogy nemcsak a multinacionális cégek lesznek azok, amelyek föl tudják mutatni azt, hogy van vállalati óvodájuk, hogy rugalmasan lehet náluk dolgozni, hogy odafigyelnek a kismamák igényeire. Hanem talán átterjed a példa más cégekre is, de nem vagyok nagyon optimista e tekintetben. Azt gondolom, hogy ehhez kormányzati nyomás kell. Tehát kötelezni kell arra a munkaadókat, hogy ez egy fontos szempont legyen. Már csak azért is, mert az Európai Unión belül ez úgyis jönni fog. Tehát jó, ha már erre felkészülünk most, és tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet diszkriminálni a nõket a munkaerõpiacon.

- Elõl járóban el kell mondanunk, hogy az Európai Unióban nincs egységes társadalombiztosítási rendszer. Tehát, minden ország megõrizte a saját egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási rendszerét.

Bem.: - Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Minden ország teljesen önállóan dönti el, hogy milyen járulékokért, milyen adókért, milyen ellátásokat nyújt a biztosítottai számára.

Rip.: - Tehát az uniós csatlakozás után, ha én itt maradok Magyarországon, és itthon szülök, akkor továbbra is pontosan ugyanazok az ellátások illetnek meg, mint idáig.

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Igen, természetesen. Az unió csak arról rendelkezik, hogy aki a szabad mozgás jogával élve egyik országból átmegy egy másik országba, ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az egyik országban kilépett a társadalombiztosítási rendszerbõl, és egy másik országba belép.

Rip.: - Ha én átlépek Ausztriába, akkor mi vonatkozik rám?

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Az uniós rendelet pontosan meghatározza, hogy mikor történik meg ez a kilépés és a belépés. Tehát meghatározza, hogy ki, hol van biztosítva, kinek mikor kell járulékokat fizetnie, és melyik országban. Alapvetõen az a szabály, hogy mindenki ott biztosított, ahol dolgozik és csak egy helyen, egy országban legyen biztosított. Tehát visszatérve a kérdésére abban az esetben, hogyha egy magyar állampolgár Ausztriában munkát vállal, ott fizeti a járulékokat, akkor az osztrák belsõ szabályok alapján lesz õ jogosult minden olyan ellátásra, amit az ottani osztrák egészségbiztosítás nyújt. Természetesen, hogyha valamilyen ellátáshoz korábban megszerzett magyarországi idõket figyelembe kell venni, tehát mondjuk egy szülés esetén, valamilyen készpénz ellátást kíván igénybe venni Ausztriában, akkor figyelembe fogják venni a Magyarországon megszerzett biztosítás idejét.

Rip.: - Lehet-e az, hogy ha én mondjuk Ausztriában dolgozom, és ott terhes leszek, akkor eldöntöm, hogy hol szülök, itthon-e, vagy Ausztriában?

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Az uniós rendelet pontosan meghatározza, hogy hol kell járulékot fizetni, és minden állampolgár ott jogosult az ellátások igénybevételére, ahol a járulékait megfizette. Olyan nem képzelhetõ el, hogy valaki két országban is jogosult legyen a teljes ellátásokra. Természetesen sürgõsségi ellátás esetén, ami egy terhességben elõfordulhat, mindig jogosult lesz az illetõ az ellátásokra, feltéve, hogy elõzetesen annál a biztosítónál, ahol a járulékait megfizette, ahol a jogosultsága megvan, kiváltott egy nyomtatványt. Ennek a nyomtatványa E 111-es, és ennek a felmutatásával, vagy bemutatásával megkaphatja a sürgõsségi ellátást. Ez nemcsak a terhesség esetére vonatkozik, hanem ez minden turistára vonatkozik, aki turistaként egy másik EU-s tagországba kíván átlépni. Javasolom, hogy a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál ezt a nyomtatványt váltsa ki utazása elõtt.

Rip.: - Tehát annak, aki itthon marad Magyarországon, nagy változás nem történik. Annak, aki elmegy külföldre, az adott ország biztosítási rendszere vonatkozik rá. Akkor most fölmerül a kérdés, hogy hogyan viszonyul a magyar rendszer a különbözõ országok rendszeréhez, mit lehet elmondani itt a szüléssel kapcsolatos különbözõ biztosításokról, tehát a szülési segélyrõl, a gyermekgondozási díjról és a gyesrõl?

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Európa Tanácsnak vannak bizonyos olyan dokumentumai, olyan egyezményei, amelynek minimum szabályokat elõírnak minden a dokumentum, az egyezményekhez csatakozó országok részére. Az európai szociális chartának Magyarország is részese, részesei leszünk a közeljövõben az európai szociális kódexnek. Ezek a dokumentumok szülés esetén elõírnak bizonyos minimum feltételeket. Például, tizenkét hétig kell adni azokat a pénzbeli ellátásokat, amik egy biztosított nõnek a szülését követõen járnak. Magyarország ennek a feltételnek megfelel, hiszen a terhességi gyermekágyi segély a szülési szabadság idejére, tehát huszonnégy hétig jár, a GYED a gyermek két éves koráig és még utána három éves koráig a GYES-t is biztosítjuk.

Rip.: - Ez Európában így van, vagy Európában más a helyzet?

Dr. Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõosztályvezetõje.: - Nincsen konkrét információnk arra vonatkozóan, hogy az egyes tagországok, tehát mind a huszonöt tagországban ez hogyan mûködik. Mindenki megõrizte azokat a rendszereket, és azokat az ellátásokat, amik ha történelmi hagyományain, illetõleg jogszabályain alapulnak. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy a készpénzellátások folyósításának az idõtartama az a kelet-európai, vagy volt szocialista országokban a történelmi hagyományokon alapulva, lényegesen hosszabb, mint amit a jelenlegi uniós tagországok nyújtanak a biztosítottaiknak, de hát az ellátási mértékek ugye, azok a mindenkor befizetett járulékokon alapulnak, tehát természetesen ebben nem vagyunk ugyanazon a szinten.

- Én 54 éves vagyok, a lányom 33 éves, boldog családi életet él, a fiam 25. Még szingli, tehát még egyedül élõ, egzisztenciáját most teremtgeti. Nagyon nehezen boldogulnak a mai fiatalok. Most fiús fejjel gondolkodom.

Rip.: - Mert a lányán már túladott?

- Hát igen, õ már 26 éves korában férjhez ment, most Németországban él, két gyönyörû lányunokám van, és figyelembe véve az enyémet, ahogy indult, ahogy mi eszméltünk korszakváltozás, stb. mindenen keresztülmenve, tehát a nõk sorsa szabja meg tulajdonképpen a mai generáció sorsát is, és úgy érzem, hogy a világ sorsát is.

Rip.: - És úgy látja, hogy a fia most várja azt a mintában önökhöz hasonló lányt, aki majd úgy élhet tovább vele, mint önök?

- Igen, igen, mert egy nagyon csinos, nagyon jóvágású, jó gondolkodású, szolidan nevelt, az értékekre odafigyelõ. Nagyon nehéz dolguk van megismerni, összetalálkozni azzal a lánnyal, aki majd a leendõ gyermekeinek az anyja lesz.

Rip.: - Igen, meg úgy tûnik ugye, a statisztikák is ezt mutatják, hogy egyrészt a házasságkötések száma mérhetetlenül csökken, másrészt pedig nagyon kitolódik az az idõ, amikor a fiatalok családot alapítanak.

- Igen, mert egzisztenciális gondokkal küzdenek. Sikerorientált, mert pénzorientált világban élünk, mert a család elvesztette az alapvetõ funkcióját, merthogy szétesett, mert a nõk emancipálódtak. Miért? Mert nem volt elég egy kereset, mert pillanatnyilag a lányom, aki Németországban él, nagyon helyzet és ismeret alapján tudom szintetizálni az én véleményemet, az például, a fogorvos anyós nem dolgozott attól a perctõl kezdve, hogy megszülte a harmadik gyermekét, mondván, hogy õ családanya, és hogy meg tud élni egy keresetbõl. Tehát az emancipált nõk javarésze azért emancipált és dolgozik, mert a férj nem keres annyit. A társadalmaktól függ, hogy most elismerik-e az anyát, vagy nem. Tehát van-e becsülete, akkor marad anyának.

Rip.: - Bocsásson meg, hogy közbeszólok, az Ön lánya dolgozik?

- Most pillanatnyilag nem. Na köszönöm, a kérdését, mert most százfelé indultam el a gondolatszálaim. Most azért nem, mert a férje, mint közgazdászdoktor és olyan munkakört tölt be, hogy ott szintén el tudja tartani a családot. Habár a lányom körmeszakadtáig ragaszkodott volna, hogy igen, igen õ dolgozni megy. Nem, belátta, hogy az ott kinn élõ nõk javarésze diploma ide, diploma oda, ha gyermek van, vállalja az anyaságot. Nincs olyan, hogy étkeztetés az iskolában, mert rohan haza a gyerek, mert a mamának otthon kell lenni, és ott gyereket nevel. Igen, a nõk fejébe és lelkébe kellene, vagy eldönti, hogy most nem fog, szóval nem is tudom. Látod, bocsánat, látja Ön, kérdezni fogok. Ön hogy látná azt, hogy egy nõnek a helyzete, tehát egy nõ mitõl lesz boldog, hogy anyává válik, az marad véletlenszerûen, vagy rá felkészítik, és ha majd úgy hozza az élet, hogy nem kell gyereket nevelni, akkor dolgozzon. Merthogy másutt Németországban és bárhol is úgy van, ha majd felnõttek a gyerekek, beülök az iskolapadba, leszek állatorvos, fogorvos, akármi. Bennem is van egy ilyen. Most felnõttek a gyerekeim, nagyon szeretem az állatokat, lehet, csak anyagi kérdés Magyarországon, hogy nem ülök be az Állatorvosi Egyetemre.

Rip.: - Ez így van.

- Szóval én nem is akarok visszaélni a türelmével. Ennyi.

Bem.: - Kedves vendég a háznál! Sokszor szerettem volna már tollat fogni, mostani állapotom is rendbe jönne magától, de engedjék meg, hogy panaszkodjam. Talán én sem csak a magam nevében. Kislánykoromban volt egy versike, amit mondókaként hajtogattunk. Egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek. Vajon ez hatott-e rám, vagy az, hogy egy öcsém van, aki kilenc évvel fiatalabb nem tudom, de soha nem rejtettem véka alá, hogy több gyermeket szeretnék, ha férjhez megyek. Már dolgoztam, amikor leendõ férjemmel megismerkedtem. Összeházasodtunk és született négy gyermekünk. Õk most tíz, hat, öt és három évesek. De ezt így egy mondatba sûríteni nem lehet. Elsõ gyermekünk már megfogant, csak mi nem tudtuk, amikor ígéretet tettünk férjemmel a munkahelyemen, hogy végigdolgozom az évet. Nem így lett. Mármint hamarabb megszületett gyermekünk, minthogy szerzõdésem kinevezéssé érhetett volna. Második gyermekünk pedig addig váratott magára, hogy orvoshoz kellett fordulnunk, pedig az építkezési kölcsönszerzõdésben két gyermeket vállaltunk. Harmadik gyermekünk az elõzõ kettõt fölözve isteni adomány, hiszen még javában szoptattam, mikor megállapította az orvos a terhességet, illetve december 24.-én éjjel jött a világra a baba. Negyedik gyermekünk jött volna jókor. Felvettek másoddiplomás képzésre, amit feladtam, mert nem tudtam volna egyedül a kötelességeimet elvégezni. Egyedül? No nem, a férjemmel nincs semmi baj. A gyermekeket boldogan vállalta mindig. Itthon sokat dolgozik, házon kívül annál többet. De ami a gyerekekkel kapcsolatos, az rám vár. A tanulást pedig a kevés idõmben magamnak kellett volna megoldanom. Most, hogy lejár a GYES, szabadság, gondoltam visszatérek a pályára, és a tanulást is vállalom. Esetleg a munkahelyen segítségével fõállású anyaként itthon maradva tanulnék. Egyik lehetõség sem rám vár. A munkahelyemen négy, öt hajadon dolgozik, akik ezek után fognak szülni. Miért jobb rájuk építeni, mint arra, aki túl van már ezen az életszakaszon. Harmincöt évesen leírják az embert? Keresem a hasonló cipõben járókat, de csak nagyokat sóhajtozunk. Kell a gyermek, boldog családokat az országnak. Ki ma Magyarországon a boldog? A gazdagság nem boldogít, egyes hírek is ezt igazolják. Hajadon kortársaim irigyelnek, mert van családom, tehát nekik sem az igazi. Én viszont állíthatom errõl az oldalról, hogy egy sokgyermekes anyát sem tud a család, háztartás, gyermeknevelés, állatkert feladata önmagában boldoggá tenni. De azt, hogy négy gyermekünk van nem bánom, sõt, köszönöm minden nap, hogy ilyen kedves, aranyos vendégeink vannak a háznál. Szívesen leveleznék hasonló gondolkodású anyákkal. Címemet odaadhatják mûsorkészítéseik során nekik. Köszönöm. És köszönöm, hogy meghallgattak és jó egészséget, sok szép mûsort kívánok mindnyájuknak!