Vendég a háznál
2003. Április. 9.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Szeretne még egy babát?

- Hát, én is szeretnék, mondjuk, már nem vagyok fiatal, három gyerekem van, a kislányom, a legkisebb az 8 éves, hát és mondjuk úgy, a férjem is szeretne még, hogy esetleg hátha lehetne még egy kislányt, szóval a kislány is nagyon emlegeti hogy anya, egy hugi olyan jó lenne. Hát tulajdonképp én sem vagyok nagyon ellenére ennek a dolognak, de hát akkor, amikor ez megtörtént, hogy elkötöttek, és hogy császárral született, tehát hogy nem tudom, hogy lehet-e esetleg negyedik császár.

R.: - Tehát megtörtént ez az elkötés. Visszafordítható beavatkozás-e ez?

Csákány M. György: - Elvileg igen.

R.: - Csákány M. György, szülész-nõgyógyász.

Csákány M. György: - Gyakorlatilag azonban nem ezzel kell, hogy úgy mondjam, vacakolni, hanem, ha már nagyon akar gyereket, 43 évesen azután, hogy egyszer úgy döntött, hogy már soha sem akar, elõször is meg kéne gondolni, hogy tényleg mennyire akar. Azért egy, 43 éves korban egy terhességnek sokkal több szövõdménye van, mint fiatalabb korban, a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség. Az elõzetes három császármetszés, hát, valamelyest ez is növeli a kockázatot, csökkenti a kedvezõ kimenetel esélyét. Ez nem döntõ kérdés. Én magam is tudok olyan asszonyt, akit én magam ötször operáltam.

R.: - Mármint, hogy császármetszéssel.

Csákány M. György: - ...császármetszéssel, igen, és biztos, hogy vannak ennél nagyobb számok is, a fáma szerint Robert Kennedynek 11 gyereke született ugyanattól az asszonytól császármetszéssel. De ebben nem vagyok biztos, hogy igaz, ezt én is csak hallottam. Másik kérdés az az, hogy lehet-e gyereke. Lehet. Ha hormonálisan rendben van, tehát van rendesen peteérése, akkor lombikbébi programban kérheti.

R.: - Tehát így értette, hogy nem ezzel kéne vacakolni, hanem....

Csákány M. György: - Igen, hanem lombikbébi...

R.: - ...lombikbébi felé fordulni.

Csákány M. György: - Igen, mert az gyorsabb. A legcélravezetõbb módszer az újabb terhesség vállalásához, ebben az esetben a lombikprogram, mert idõben biztos, hogy az a leggyorsabb.

R.: - Tehát gyorsabb annál, mint megpróbálni ezt az elkötést megszüntetni.

Csákány M. György: - Hát, az elkötés megszüntetése mûtéttel történik. Ez egy hasmûtét. Nem tudom, milyen módszerrel történt az elkötés, de nagy valószínûséggel hasmûtétre van szükség. A hasmûtét után van egy hosszú lábadozási idõszak. A hasmûtét kimenetele eleve kétséges. Az, hogy megszüntetik a lekötést, vagy kivágják a lekötött, leégetett, s a többi darabot, és utána úgymond rekanalizálják, tehát újra létrehozzák a csatornát, az egyáltalán nem jelent kellõ biztonságot egy új, egészséges terhesség létrehozásához, és hát, csak amit elmondtam, tovább tart, mint egy fél év. Ennyi idõ alatt már majdnem szülhet, hogyha lombikban az elsõ ciklusban sikerrel jár.

R.: - Várjuk kérdéseiket a 328-89-72-es számon.

- A szoptatással kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Rendszeresen hallgatom az adásukat, és már nagyon sok tanácsot kaptam, de most teljesen már tanácstalan vagyok.

R.: - No, miért?

- Hét hónapos a kisfiam, öthónapos koráig csak szoptattam, tehát öthónapos kora óta már eszik fõzeléket, gyümölcsöt, tehát tulajdonképpen nappal minden rendben van, de az éjszakák egyre rosszabbak. Három hónapos korában már átaludta az éjszakát, és onnantól kezdve most ott tartunk, hogy ötször ébreszt, és nem alszik vissza, hanem muszáj, vagy cicit kap, tehát vagy meg kell szoptatnom, vagy pedig elfogadja a vizet. És próbáltam beszélni már a védõnõvel, õ azt tanácsolta, hogy etessem meg még este is többször, mert biztosan éhes, és nem.

R.: - És akkor is felébred?

- Akkor is elébred, igen.

R.: - És a sima víztõl megnyugszik?

- Hát ötször ébred, tehát abból mondjuk, kétszer elfogadja a vizet, és tovább alszik, de háromszor elkezd sírni, és akkor pedig a tejet kéri. Na most, próbáltuk azt, hogy a férjem maradt ébren vele, egy cumisüvegbõl a tejet, hogy rám van-e szüksége, tehát anyára ébred fel, vagy pedig éhes effektív, és hát...

R.: - És jobban aludt akkor, amikor a papa maradt fenn?

- Ugyanúgy felébredt, megitta üvegbõl a tejet, és aludt tovább. Tehát, hogy tudna-e valamit tanácsolni, hogy mit tegyek. És ez nem csak az én gondom, mert a kismama, akivel egy szobában voltam a kórházban, ugyanezzel... Én arra gondoltam, hogy én vagyok a hibás, de nem lehetek hibás, tehát az én tapasztalatlanságom, mivel elsõ baba, hogy az alvási ciklusok végén õ felébredt az éjszaka folyamán, és én ezt úgy értékeltem mindig, hogy õ esetleg kér valamit. És most meg esetleg már rögzült benne.

R.: - Ja, hogy megszokta-e. De akkor, amikor felébred, hát ugye mondja, hogy három hónapos korában viszont nem ébredt fel.

- Igen, akkor átaludta az éjszakát, és onnantól kezdve egyszer ébredt, aztán kétszer, háromszor, és most meg már nagyon kellemetlen.

R.: - És amikor így egyszer meg kétszer ébredt fel, akkor õ sírt, vagy csak úgy lehetett hallani, hogy egy kicsit nyöszörög, és maga rögtön odaugrott?

- Hát ez volt, azt hiszem, a hiba. De most már nem tudom korrigálni igazából.

R.: - Hát, illetve nagyon nagy önfegyelem kell hozzá.

- Igen, igen. Tehát az egyik védõnõ azt tanácsolta, hogy hagyjam sírni, és egy pár éjszaka alatt túl vagyunk rajta. Én már erre is hajlanék, de hát természetesen ezt próbálom még másként megoldani. Tehát azért telefonáltam, hogy hátha van egy barátságosabb megoldás is.

R.: - Mert hogy a mama, úgy tûnik, nagyon álmos, és nem érti a dolgot. Mi történt?

Szõdy Judit: - Hát, megmagyarázni én sem tudom pontosan, de azt tudom, hogy nagyon-nagyon sok baba így mûködik, tehát úgy három hónapos koráig, három-négy, végigalussza az éjszakát, és utána elkezd felébredgetni.

R.: - Szõdi Judit, pszichológus, szoptatási tanácsadó.

Szõdy Judit: - Ennek részben pszichés magyarázata is lehet, bár nem biztos, hogy ez tényleg így van. A lényeg az, hogy a kisbabák ilyenkor kezdik el felfedezni, vagy egy kicsit késõbb, talán 6-7 hónapos korban, hogy a mama, az elveszíthetõ, tehát hogyha eltûnik a látómezejébõl, akkor õ ezt úgy értékeli, hogy nincs meg, és emiatt bizonytalan lesz. Azután ez fokozódik a hetedik-nyolcadik hónapban, amikor egy valódi úgynevezett szeparációs félelme van a kisbabának, amikor tényleg az egyetlen biztos pontja az anyukája. Tehát, ez a baba okosodásával együtt romlik a helyzet sajnos. Két szélsõséges dolgot tudok sajnos javasolni, mert a baba az nem tud olyan mértékben alkalmazkodni, hogy ilyen köztes megoldásokat elfogadjon. Az egyik az annyi, hogy a baba, az legyen a mamához közel valahol, tehát a kiságya legyen az anya ágya mellett, vagy akár az is egy kicsit formabontó megoldás, de sokaknak bejött, hogy egy matracot lerakunk az ágy mellé, tehát az anyuka ágya mellé...

R.: - Tehát a saját ágya mellé.

Szõdy Judit: - ...és akkor elég csak lenyúlni, és megsimogatni, nem kell felkelni, nem kell átmenni egy másik szobába, és ez is sokszor megnyugtatja a kisbabát. Ugyan megmaradhatnak az éjszakai felébredések, de mégis sokkal pihentetõbb, vagy akár meg lehet szoptatni így éjszaka, hogy csak lenyúlok érte, megszoptatom, de nem kell annyira fölébredni, mint hogyha átmászkálnánk a másik szobába. A másik megoldás, az a másik véglet, amikor egyszerûen úgy döntök, hogy éjszaka nincs szoptatás. Most ezt elég nehéz kivitelezni, de meg lehet csinálni. Ez az apuka felkel a babához módszer, ez elég jó. Kérdés, hogy apuka bírja-e, mert õ meg megy dolgozni reggel. A másik pedig az, hogy hát az anya mászkál be hozzá, és csak simogatja a hátát, és, tehát azt, hogy ott hagyom sírni, ezt senkinek nem ajánlanám. De azt, hogy idõnként bemegyek, megsimogatni a hátát, és megnyugtatom, hogy tényleg itt vagyok, létezem, nem kell aggódnod, ez egy mûködõ dolog, csak akár egy-másfél hétig is eltarthat.

R.: - Ezek között az alternatívák között egy nem szerepelt, amire a mama legelsõ sorban gondol, hogy tudniillik éhes a gyerek.

Szõdy Judit: - Nem hiszem, hogy éhes lenne egy gyerek hét hónapos korában. Tehát legalábbis ennyiszer nem. Szóval ez túlzás, hogy ötször-hatszor felébred azért, mert éhes lenne, fõleg, hogyha eszik mást is már este, ami laktatóbb, akkor nem hiszem. Ez akkor természetes meg, hogyha 2-3-4 hónapos a baba, és csak anyatejet kap, hiszen az anyatej, az másfél-két óra alatt teljesen felszívódik.

R.: - Igen, szóval héthónapos korban ez már nem valószínû. Sõt, én azt gondolom, hogy a védõnõ tanácsa, hogy este adjunk neki jó sokat, nem azt segíti, hogy nyugodt és pihentetõ legyen az álma.

Szõdy Judit: - Hát meg nem is lehet annyit, szóval ezt nem én határozom meg, hogy most este van, és most egyél kétszer annyit. Tehát ez, nem lehet egy gyereket megtömni, nem kivitelezhetõ ez a javaslat.

R.: - Szerdai telefonügyeletünk most hívható, 328-89-72.

- Egy olyan ügyben szeretnék kérdezni, hogy a kisfiam júliusban múlt 2, és a szobatisztaság egy részével nincs gondunk, mert a pisilés, az tulajdonképpen, az megy, mert többnyire szól, nagyon ritkán adódik probléma. De a másik fele, a szilárdabb része, az sajnos nem megy. Hogy ilyen korú gyereknek kötelezõ-e már valami jelzést adni, vagy még ezzel nem kell sehová fordulni, vagy ez még ilyen korban nem probléma?

R.: - Ez azt jelenti, hogy õ minden alkalommal szól, ha pisilnie kell, de ha kakilnia kell, akkor nem szól, ugye?

- Igen, igen. A pisilés, az éjszaka is teljesen száraz marad a pelenkája, de a kakilás, az nem. És minden idõben tudom, tehát reggel szokta elvégezni a nagydolgát, és amikor ráültetem, megpróbáltam már úgy, hogy hát üljön egy darabig, hogy hátha sikerül a bilibe, de inkább visszatartja.

R.: - Igen.

- És akkor felkel, és utána öt perc múlva elvonul valahová, és akkor bemegy a pelusba, vagy a bugyiba. Minthogyha szégyellné, vagy félne tõle, hogy hát ez egy rossz dolog.

R.: - Biliben próbálkoznak, vagy vécén?

- Hát volt, hogy mutogatta, hogy vécé, mert ugye hát látja, ahogy mi ugye rajta ülünk, és hát gondoltam, hogy esetleg az tetszik neki, hogy akkor õ is oda. És van úgy, hogy el tudom kapni, tehát hogy mondja, és akkor viszem, mondjuk a fele, az még belemegy a vécébe, és úgy egyikre sem igazán. Mondom, mikor úgy bepánikol. Tehát nem, hagyjam õt békén, olyankor nem. Ha netán elköhinti, hogy na, kaka, akkor ugye én szaladok vele, és akkor utána nem, nem, nem, anya, hagyjam, hagyjam békén, és akkor, akkor semmit nem enged magával.

R.: - Rendkívül gyakori ez a probléma, és nem csupán ilyen piciknél, mert hát két és fél éves korban még igazán kicsinek tekinthetõ a gyerek a problémához viszonyítva. De négy-öt éves korban is elválik egymástól a szobatisztaságnak ez a két fele.

Szamosfalvi Imre: - Én azt szoktam a szülõknek mondani a szobatisztasággal kapcsolatban, hogy a kettõ és a három éves kor közötti idõszakban várható az, hogy a gyerek szobatiszta legyen.

R.: - Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.

Szamosfalvi Imre: - Kell egy fizikai érés, hogy képes legyen visszatartani a vizeletét, székletét, tehát hogy befolyásolni tudja, a másik az pedig az, hogy értse, miért akarom én azt, hogy ne a pelenkába menjen a széklet és a vizelet. Ez az az érési folyamat, ez, mint ahogy a biológiában minden, az -tól-ig határok között változik. Én nem igazán hiszek benne, hogy kétesztendõs kor alatt ezt nagyon meg lehetne értetni a gyerekekkel, hogy mit akarunk tõlük. Tehát én semmi szín alatt nem erõltetem a kétesztendõs kor alatti szobatisztaságot. Utána is csak értelmezésre javaslom megtanítani a gyereket, hogy na látod. Na most, erre a nyár a legalkalmasabb, amikor nem pelenkát adok rá, ha olyan jó idõ van, akkor akár meztelenül tartom, és akkor azt mondom, hogy most pisilsz ide, a bilibe, vagy most van a kaki, és akkor ezt így szeretném látni, vagy itt szokásos megoldás, hogy az a bilibe kerül. Ha ezt a gyerekkel sikerül megértetnem, akkor onnantól kezdve már csak várakozást szoktam javasolni a szülõknek, hogy mikor dönt úgy a gyerek, hogy õ innentõl kezdve nagylánynak vagy nagyfiúnak tartja magát. És ugye a példákat, azokat minden gyerek látja valamilyen formában maga elõtt, vagy a szülõktõl vagy az óvodás, vagy a bölcsõdés társtól, és akkor egyszer csak megérik benne az a döntés, hogy na, akkor innentõl kezdve ezt én is így akarom csinálni. Amikor hogy mondjam, nagyobb jelentõséget kezdünk tulajdonítani az egész ügynek, mint amekkora jelentõsége ennek igazándiból van, az már a gyereknek gondokat okozhat. Amit még itt mondott, hogy és mi a helyzet a 4-5 esztendõs, meg a 6 esztendõs korban. Ez már sokkal inkább pszichológiai jellegû probléma.

R.: - Ez már következménye annak, amirõl az imént beszélt? Tehát engem az a helyzet érdekel, amikor a gyerek tökéletesen teljesíti a pisilést a szobatisztaság vonatkozásában, de nem hajlandó ugyanúgy vécébe vagy bilibe elvégezni a dolgát.

Szamosfalvi Imre: - Ebben a vonatkozásban én úgy gondolom, hogy nem én vagyok igazán a kompetens.

R.: - 14 óráig várjuk hívásukat a 328-89-72-es számon.

- A mai mûsort hallgattam, illetve hát mindig szoktam hallgatni a mûsorukat, és gratulálok is hozzá, mert nagyon jó.

R.: - Köszönöm.

- A kislányommal van olyan gond, olyan 6 hónapos kora körül jelentkezett egy székrekedés. Azóta a kislányom két és fél éves, és még mindig fennáll ez a helyzet. Mindenféle vizsgálat megvolt a Heim Pál Kórházban, teljesen normális minden, tehát semmilyen betegség, meg egyébként is gyönyörûen fejlõdik, értelmes, tehát minden a legnagyobb rendben van, kivéve ezt, hogy önállóan nem hajlandó székletet üríteni.

R.: - Az mit jelent, hogy önállóan nem hajlandó?

- Hát, muszáj beöntést adni neki, hogy széklete legyen, tehát ez ugye nem tartható már ez az állapot, önállóan kellene székletet ürítsen. Az étrendjét is folyamatosan ugye felügyeltük, de inkább az volt a gond, hogy komoly készítmények sem tudtak székletet produkálni, tehát amire azt mondták az orvosok is, hogy nem igaz, hogy nem hajtja meg. Õ nem produkált székletet. És mi is gondoltunk arra ugye, hogy mikor már fel van több napja gyûlve a széklet, és akkor fél is, hogy kikakálja.

R.: - Pontosan, pontosan.

- Tehát ezt is látjuk, csak egyszerûen nem tudjuk, hogy mit tegyünk.

R.: - Mit mondott, hogy most mennyi idõs?

- Kettõ és fél éves.

R.: - Kettõ és fél éves. Mi a helyzet a szobatisztasággal?

- A pisi, az rendben van teljesen. Mondjuk, megvan a magunk kis története, mert volt egy kislányunk, aki most lenne 8 éves, 3 éves korában meghalt daganatos betegségben.

R.: - Értem.

- És ugye mi borzasztóan féltünk itt, és azt is mondták, hogy lehet, hogy nem tudtuk ezen túltenni magunkat, és hogy a szorongásunk vetülhet ki a gyerekre, és ilyen formában, hát ilyen székrekedést okoz. Tehát most járunk pszichológushoz is, de nincs lényeges javulás.

R.: - És a pszichológus mit tesz most?

- Hát, tulajdonképpen eddig, ami történt, hogy feltártuk a múltat, hogy próbáljuk ezt lezárni magunkban, de a gyerekkel még nem történt semmi különös. Tehát végül is, õ is azt mondta, hogy testileg, szellemileg nagyon szépen fejlett, nagyon erõs akaratú, nagyon vezetõ típusú, tehát a bölcsõdében is szervezi a gyerekeket, tehát abszolút nem zárkózott. Van egy ötéves kisfiunk is, õ is teljesen egészséges, tehát õneki rendben is van minden.

R.: - Elképzelhetõ, hogy a családnak a múltja valóban ilyen módon beleszól a kislánynak a hétköznapjaiba?

Hódi Ágnes: - Egész biztos, hogy beleszól.

R.: - Hódi Ágnes, pszichoterapeuta.

Hódi Ágnes: - Ez a tragédia, ami a szülõket érte, ez nap, mint nap jelen van, ezt az apuka is világosan érzi, és el is mondta nekünk. Ami megnehezíti ennek a kislánynak a dolgát ebben a székletürítési kérdésben, az picit az életkora is Tehát az nem hangzott el a riport során, hogy mikortól fogva kezdték volna próbálni azt, hogy a szobatisztaság felé irányítsák a kislányukat, de igaziból még csak most érkezne el az ideje annak, hogy ez a kislány ezzel a témával egyáltalán foglalkozni kezdjen. Két és fél éves korra érkezik el egy gyerek testi fejlettsége, és szellemi fejlettsége arra a fokra, hogy egyáltalán képes valamilyen ösztöntevékenységérõl lemondani a szülei kedvéért, vagy az önállósodásnak a kedvéért, és mostanáig az õ székletével való találkozása az egy átlagosan fejlõdõ gyerek esetében egy véletlen, mert nem találkozik ezzel a problémával egy gyerek. Ezzel szemben ennél a kislánynál féléves kora óta az õ kakija, az a családi figyelem középpontjában helyezkedik el. Tehát nagyon-nagyon központi kérdés ez mindenki számára, és valahogy az az érzés is, hogy az õ testével valami nem jól mûködik, valami belül elromlott, valamit onnan ki kell szedni, ami hozzá tartozik, ami az õ testének a része. Ugyanis itt el kell azt mondani, hogy két és fél éves korban egy gyerek még nem tudja szilárdan elkülöníteni az õ testétõl az õ testének a produktumait, hogy úgy mondjam, az az õ testrésze.

R.: - Tehát, minthogyha egy testrészét veszítené el?

Hódi Ágnes: - Mintha egy testrészét veszítené el, ami miatt egészen biztos, hogy fontos az, hogy a családban a nagyobbik gyermeknek az elvesztése lelki értelemben is a búcsúzás megtörténhessen, azaz, hogy valamilyen értelemben itt a testre való figyelés biztosan másképp történik, mint egy átlagos családban.

R.: - De hát van egy egészséges báty.

Hódi Ágnes: - Aki, már nem tudom, hogy pontosan idõben ezek a dolgok hogy követték egymást, mert annyit hallottam, hogy 8 és fél éves volt a nagylány...

R.: - Lenne most...

Hódi Ágnes: - Lenne most.

R.: - Három évesen halt meg...

Hódi Ágnes: - Hároméves volt.

R.: - És most van egy ötéves kisfiú, és ez a kettõ és fél éves kislány.

Hódi Ágnes: - Azért az nagyon fontos itt, hogy ennek a testvérnek az elveszítése életkorát tekintve nagyon hasonló idõszakban zajlott, mint amekkora kislányról most itt szó van. Azt egészen biztosan tudom mondani, hogy ha ez a kicsi lány pszichoterápiába kerülne, mint ahogy úgy gondolom, hogy erre feltétlenül szüksége van, vagy legalábbis a szülõkkel való konzultációra egy gyerekpszichológussal, akkor a középpontjába ennek a munkának a veszteség kerülne. Tehát az, hogy a szülõk sem tudnak valamit elveszíteni, ami az õ testük része valamilyen értelemben, nem tudnak elengedni valamit, egy lelki tartalmat, egy emléket, egy érzést, és ezzel szándékuk ellenére mindenképpen akadályozzák azt, hogy a pici lány valamirõl le tudjon mondani, valamit el tudjon engedni, amit el kellene.

R.: - Én annak is jelentõséget tulajdonítok, hogy kialakult itt egy szertartás a székelés körül. Nem is csak az, hogy beadunk egy gyógyszert, hanem egy beöntés, ami egy nagyon intim, és viszonylag hosszadalmas szertartást jelent. Minthogyha ez részévé vált volna a család életének. Errõl a szertartásról, errõl a nagyon intim szertartásról is le kéne mondania a kislánynak.

Hódi Ágnes: - Feltétlenül megnehezíti a továbbiakat, hogy ez egy bevett szokássá vált. Alapvetõen mindig azt képviseljük, szemben az orvosi állásponttal, és ebbõl nagyon sok konfliktus van orvos és pszichológus között, hogy a végbél kifelé irányuló mozgásra és beavatkozásra alkalmas, ellenezzük és korlátozzuk a kúpokat, a különbözõ lázmérõ popsi-piszkáló ceremóniákat. Tudjuk azt, hogy van, amikor arra szükség van. Amikor ilyen szélsõséges székletvisszatartásról van szó, akkor nagyon érthetõ, hogy a szülõk megijednek, adott esetben két hétig is visszatarthatja a gyerek a székletét, és akkor már nagyon fájdalmas a székletürítés. Mindenképpen úgy gondolom, hogy sürgõs beavatkozásra van szükség, de ez nem beöntés formájában kell, hogy történjen. A beöntésnek azzal együtt, hogy egy kín a gyerek számára, van egy fajta öröm nyeresége. Mindenkinek a számára öröm nyereség ez, mert hogy lehet együtt lenni, tényleg ennek az intimitása is adott, ugyanakkor valamilyen nem egészséges irányba tereli az intimitásnak a területét. Tehát egy gyerek, aki nem tud kakilni, valamilyen módon egy görcsös állapotban van. Amit el kell érni, az az, hogy ez a görcs ez valamilyen módon oldódjon, és nem feltétlenül a záróizmok szintjén kell ezt a görcsöt állandóan ingerelni, vagy azt várni, hogy ez magától megoldódjon. Én úgy gondolom, hogy tényleg nagyon jól látható, hogy itt egy családi görcsrõl van szó, tehát nem családterápiát javasolnék, de nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy a szülõk szakemberhez fordultak a gyászmunka céljából, és úgy gondolom, hogy ezt kiegészítendõ nagyon érdemes volna célzottan a kislány panaszával kapcsolatban gyerekpszichológussal konzultálni, hogy csináljuk, mit csináljunk. Mert a napi helyzetekben nagyon nehéz, amikor tényleg ott van, hogy látom, hogy már szenved a gyerek, fájdalmai vannak, sok gyerek elbújik ilyenkor, akkor tényleg mit csináljak. A legjobb szándékom ellenére sem tudok mást tenni, hozom a beöntést, mert már megsajnálom, elegem van, feladom.

R.: - Meg hát azért legyünk õszinték, a glicerin kúp helyett a csecsemõnek nem ajánlhatunk pszichoterápiát, ez nem egy életszerû megoldás.

Hódi Ágnes: - A csecsemõnek ajánlhatunk szülõ konzultációt, és ez a szülõ konzultáció minden esetben arra irányul, hogy azokat a közös, nem egészséges kommunikációs módokat vagy mintázatokat feltárni, és utána ezt megérteni, hogy miért van erre szükség, és ezeket helyettesíteni mással, ezt egészen pici kortól kezdve eredményesen lehet alkalmazni. Én úgy gondolom, hogy itt tényleg párhuzamosan kell történnie ennek a két dolognak, és ha a szülõk a gyászukban segítséget kapnak, akkor ez a kislány gyász nélkül el tudja engedni a kakiját, akármilyen viccesen is hangozhat ez, a félelem attól, hogy elveszíti, ez nagyon sok évre meghatározó problémává szilárdulhat. Sok olyan gyerek van, aki hajlandó székletürítésre, de csak a pelenkába, aki a vécétõl fél, vagy csak a fürdõkádba, vagy csak a bokorba. Nagyon sok mindenbe belemennek a szülõk azért, hogy ez megtörténjen. Ezt valamikor meg kell állítani, és ennek a fejlõdésnek az útjából, azt hiszem, hogy ennek ezt a gyászt kell valamiképpen leválasztani.