Vendég a háznál
2003. Április. 4.
Kossuth rádió, 13.05
- Elárulom: a bõrgyógyászat egy nagyon érdekes területe az orvostudománynak, inter-diszciplinális tudomány, és egy nagyon kedves ideggyógyász kollegám szokta mindig azt mondani, amikor közös betegeink vannak, hogy én ne csodálkozzak ezen, mikor én csodálkozva, csodálkozni kezdtem, hiszen mind a kettõ, tehát a idegrendszer is, és a bõr is ugyanabból az embrionális csíralemezbõl, az ektodermából alakult ki! Hát, õ ezt viccesen mondta nekem, de azt hiszem, hogy ebbe nagyon sok igazság van, hogy tényleg sok a határterület.
Mv.: - Dr. Nagy Éva, bõrgyógyászt hallották.
Mv.: - Látom, elõkészített egy fényképet.
- Igen, õ a középsõ, az én kislányom, az érettségi.
Mv.: - Érettségi kép, nagyon szép kislány!
- Igen.
Mv.: - Szép fekete haja van, mint magának, én nem látom ezen a képen, hogy különösebb aggodalomra adna okot a haja!
- Sajnos igen. Hát, amikor észrevettük, szerintem olyan tizenhárom éves volt, elkezdett hullani, és már látványos volt, úgyhogy mint mindenki észrevette, õ is észrevette, hogy hullik a haja. És akkor elvittem bõrgyógyászatra, ott egy ideig, a Mária utcába hordtam rendszeresen õt orvoshoz, ez ment egy ideig, nem is tudom hány évig, egy-két évig, hát, eredmény nem volt, hajszesszel kezeltem, amit kaptam, és azt kellett gyakran bekenni a fejbõrét és ilyesmi, de sajnos hatástalan volt. Utána egy belgyógyászati vizsgálata is volt, majd nõgyógyászati vizsgálat, nõgyógyászaton kapott egy fogamzásgátló szert.
Mv.: - Igen, ezt szoktak adni.
- Igen, az az igazság, azt azóta is szedi, illetve most a nyáron volt egy idõszak, amikor már attól féltem, hogy most már hogy 7-8 éve megszakítás nélkül szedi ezt a fogamzásgátlót...
Mv.: - És nem javult semmit?
- Nem javul sajnos, nem javul, nem javul az állapota. Amikor most abbahagyta, még rosszabb lett, a nyáron még rosszabb lett, és akkor újra elment a nõgyógyászhoz, és megcsinált újra egy hormonvizsgálatot, és ugyanezt írta újra fel.
Mv.: - És nem állapította meg ez a hormonvizsgálat, hogy mondjuk a férfi hormonok viszonylag nagyobb számban vannak jelen?
- Hát ez, ez, ez, ez magasabb, ez azt hiszem, ez, igen.
Mv.: - A kislány hát mégis milyen állapotban van, azt mondja, hogy megviseli õt ez a helyzet?
- Lelkileg, inkább lelkileg.
Mv.: - Magát viseli meg jobban vagy õt?
- Azt hiszem, mind a kettõnket.
Mv.: - Sírnak emiatt otthon együtt?
- Nem, nem, soha, nem, nem.
Mv.: - Nem.
- Hát, tulajdonképpen talán az is van, hogy amikor ez kiderült, inkább elmentünk orvoshoz, meg amit lehetett, mindent megpróbáltam, természetgyógyászoktól kezdve mindenfelé voltam már, és mindent végig csináltunk, és elmentünk orvoshoz, igen. Ott elmondtuk a problémát, de mi, otthon aztán errõl nem, mintha, mintha nem létezne, szóval nem akartunk, nem akartunk róla tudomást venni, szóval otthon ilyenrõl nem beszél, nem téma.
Mv.: - És ez jó?
- Nem tudom, de azt hiszem, az se lenne jó, ha errõl beszélgetnénk, vagy beszélnénk.
Mv.: - S maga mibõl érzi, hogy a lányát ez nagyon zavarja?
- Hát, tulajdonképpen azért beszélünk róla, de nem - hogy mondjam -, nem úgy, hogy hát, például amikor elmegy fodrászhoz, korrigálja ezt a problémát, hogy befesteti a haját, és így kicsit kiszõkíti, hogy ilyen kétszínû legyen a haja...
Mv.: - Melíroztatja?
- ...melíroztatja magyarul, igen, és, és megpróbálja, és nagyon el vagyok keseredve, mert mikor ilyenkor hazajön a fodrásztól, látom azt, hogy - hogy mondjam Önnek -, hogy a fej, fejbõrét a fejtetõn. És nem biztos, hogy olyan nagyon jó neki ez a, ez a módszer, sõt biztos, hogy inkább árt, de annyira nem is nagyon merem neki mondani, hogy ne csinálja, illetve idõnként mondom, de nem is tudom, hogy mondjam, de néha nagyon, õ is ki van sokszor.
Mv.: - Úgy látja egyébként, hogy a kislánynak a kapcsolatteremtésében is zavaró ez a hajprobléma, tehát õneki emiatt gátlásai vannak?
- Egy, egyértelmû, hogy gátlásai vannak, de eléggé visszahúzódó és egy, nincs elég önbizalma a kislánynak sajnos semmilyen téren.
Mv.: - Pedig hát egyetemi hallgató, nyilván nagyon értelmes és...
- Okos, okos...
Mv.: - Okos.
- ...okos kislány, és annak ellenére õ nem, abszolút önbizalomhiányba szenved, ezt ki merem mondani, hogy...
Mv.: - Vannak barátai?
- Vannak, vannak osztálytársai, akikkel még általános iskolából is, meg a középiskolából is megvannak neki a barátjai.
Mv.: - Fiúk?
- Hát, tulajdonképpen nincs, most van neki barátja, de úgy igazán hosszú távú kapcsolatai, én nagyon félek sokszor, hogy talán ez miatt sincs.
Mv.: - Soha nem merült föl, hogy e mögött nem biológiai ok van, vagy nem genetikai ok van, hanem lelki ok?
- Jártunk már pszichológusnál is.
Mv.: - És?
- Valahogy úgy éreztem, hogy meg õ is, hogy, hogyha a kiváltó okot nem tudjuk megszüntetni, mert ez a probléma én úgy érzem, hogy a hajhullás nem azért kezdõdött, mert...
Mv.: - Mert lelki problémái voltak?
- Igen, mert lelki, hanem ez már csak ráteszi.
Mv.: - Hanem fordítva?
- Fordítva, a hajhullás az oka annak, hogy õ gátlásosabb és lelki problémái vannak, nem fordítva, Ön így gondolja?
- Igen, igen, igen, igen.
Mv.: - És nem jutottak ezzel a pszichológussal semmire?
- Nem, végül is nem.
Mv.: - Megszûnt ez a kezelés akkor?
- Megszûnt, igen megszûnt.
Mv.: - Bõrgyógyásszal újra nem próbálkoztak?
- Nem, nem láttuk értelmét, mert rengetegszer, el se tudom mondani, mennyi felé mentem már én a kislányommal, mindenfelé, és sajnos megoldhatatlan probléma.
Mv.: - Mit szeretne, akkor tulajdonképpen milyen megoldásban bízna?
- Régebben olvastam már újságba, hogy van ilyen hajátültetés, de mindig ez olyan volt, hogy ez olyan elérhetetlen sajnos, csak úgy...
Mv.: - Anyagilag gondolja?
- Anyagilag, igen anyagilag ez elérhetetlen, és ezzel nem is foglalkoztam, de nagyon bántó, és az embereknek az egészsége, meg, meg egy, az egész mindene függ tõle, a boldogsága...
Mv.: - Úgy gondolja, hogy a lánya boldogsága múlik ezen?
- Igen, de azt hiszem, az enyém is.
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Elõször is tudnunk kell azt, hogy a haj az erõ, a hatalom szimbóluma, nõknél a nõiességnek a jelképe, tehát, hogyha valamiképpen sérül a haj, akkor ez nagyon meglátszik az illetõ küllemén, megjelenésén.
R.: - Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász.
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Vannak a hajnak úgynevezett betegségei, ilyen vele született rendellenességek azért nem gyakoriak, tehát ezekkel igazából nem is érdemes foglalkozni, bizonyos belbetegségek vagy egyéb betegségek is járhatnak olyan hajhullással, mondjuk, vagy a hajnak olyan elváltozásaival, amik bizony nagyon nagy gondot okoznak a betegnek. Elsõsorban ezekre kell gondolni, másodsorban pedig a lelki okokra, természetesen ez sem ilyen egyszerû, mert attól, hogy valakinek egy belgyógyászati betegsége van, mondjuk a pajzsmirigyével van probléma, az okozhat hajnövekedési zavart vagy a hajat megváltoztathatja, de emellé is társulhatnak lelki problémák. Na most, mindig szerepet játszanak a lelki dolgok, mert hiszen, ha az illetõ egészséges, és azzal jön, hogy hullik a hajam, megváltozott a hajam minõsége, vékonyabb lett, akkor avval együtt, hogy valóban ki kell vizsgálni, hogy van-e valami organikus oka ennek a hajhullásnak, de rögtön fölötlik bennem az, hogy lelki oka van. Hiszen hogyha tartós stressz vagy félelem van, az érszûkületet okozhat, ami károsítja a hajhagymákat, és ez hajhulláshoz vezethet, hogyha ez a stressz mondjuk tartós vagy gyakran visszatér.
R.: - Mit tud tenni egy bõrgyógyász akkor, ha fõleg lelki okokra vezethetõ vissza a betegsége, mi ilyenkor a teendõ?
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Én mindenképpen azt vallom és gondolom, hogy az embernek nemcsak teste van, hanem lelke is. Tehát hogyha hozzám bejön egy beteg, akkor túl azon, hogy konstatálom, hogy ez és ez a baja, emellett mindenképpen foglalkozni kell pszichésen is a beteggel. Hiszen vegyük azt, hogy egy nõrõl van szó, akinek tényleg rendkívül fontos az, hogy a haja szép legyen, a megjelenése jó legyen ez által, tehát mindenképpen beszélgetni kell a beteggel arról, hogy mi volt az aktuális stresszhelyzet, mert hiszen lehet, hogy az a mandula már egy éve gócos, és egy éve ott vannak a baktériumok, de miért pont most kezdõdik a hajhullás? Tehát mi történt az életében a munkahelyén, otthon, ami hirtelen megindította ezt a hajhullást?
R.: - Tehát Ön elõször inkább a lelkét ápolja a betegnek, és csak másodsorban, mint bõrgyógyász gyógyítja?
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Nem, én egyidejûleg mind a kettõvel foglalkozom, tehát amikor bejön hozzám egy beteg, és látom, hogy csúnya a haja, akkor nemcsak a haját figyelem, hanem az egész embert, megnézem, hogy hogyan jön be, hogy mozog, milyen a mimikája, milyen az öltözködése, amikor ül és beszélgetünk, akkor hogy gesztikulál, tehát a testbeszédet. Ez nekem rengeteget elárul, és miközben õ mondja a problémáit, én kérdezek a magánéletérõl, esetleg a munkahelyi dolgairól, akkor közben bennem már kialakul a kép, hogy mennyire kell odafigyelnem a lelki dolgaira, mennyire hozzáférhetõ a beteg, mennyire hajlandó egyáltalán velem ilyen téren együttmûködni. Mert vannak, akik azt mondják, hogy, hogy nem, õk ebben nem hisznek. Akkor természetesen nem lehet tolakodni, de azt vettem észre, hogy az utóbbi idõben egyre könnyebb a betegekhez hozzáférni, hiszen õk is igénylik, mert érzik, hogy probléma van. Ugye változik a világ, változnak az életkörülmények, nehezebb, a nõknek fõleg nagyon nehéz mostanában az életük, tehát szinte nincs olyan ember, aki ennek ne örülne, és amikor létrejön ez az összhang köztem és a beteg között, akkor megbeszéljük, hogy mi az organikus háttér, mit kell tennünk. Tehát soha abba a hibába nem eshetek, hogy, hogy mindent a lelki dolgokra fogok, hiszen azért ez nem olyan egyszerû, tehát az organikus háttér és a lelki okok együtt, hiszen a test és a lélek az egységben van. Tehát nem lehet különválasztani, úgyhogy ilyen értelemben foglalkozom a beteggel, s azt vettem észre, hogyha kivizsgáltam, fölírtam a gyógyszert, a folyadékot, stb., amire szüksége van, és beszélgetünk, ne legyen elkeseredve, amikor fáradt, akkor nyilván rosszabb lesz a haj állapota, szinte úgy összerogyik, zsíros lesz, nincs tartása, és amikor kipiheni magát, és jobban van, akkor ez jobb lesz. És aztán megérti a beteg, elfogadja, ez nagyon fontos, hogy fogadja el, amit mondok, akkor nagyon lassan, tehát ez nem egyik napról a másikra megy, rendbe hozható.
R.: - El kell utána a beteget küldeni esetleg pszichológushoz vagy pszichiáterhez, vagy erre nincs szükség?
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Hát, hogyha olyasmit találok, vagy úgy látom, hogy olyan rossz állapotban van a beteg, mondjuk depressziós, tehát hogyha tényleg valami pszichiátriai problémája van, szorong, akkor természetesen elküldöm. Például, amikor egy gyerek tépi a haját, azzal jön a mama, hogy kihullott a haja, akkor én körülbelül öt percen belül rájövök, hogy ezt kitépkedte, ennek megvannak a jelei, ezért jövök rá gyorsan, és akkor, akkor viszont ragaszkodom a pszichológushoz. Hiszen én nem vagyok pszichiáter, én csak olyan értelemben foglalkozom a beteggel, amennyit az én határaim megengednek, hiszen én bõrgyógyász vagyok, de ha megértem a betegeket, és az úgynevezett egészséges beteg, tehát lelkileg egészséges beteggel foglalkozom, akkor mindenképpen célt érünk. Hangsúlyozom: ha valamit úgy problémát találok komolyabbat, akkor elküldöm természetesen.
R.: - A hajhullás mellett van még egészen speciális jelenség is, amikor a szempilla vagy a szemöldök hullik ki, ez is tulajdonképpen ugyanebbe a kategóriába tartozik?
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Igen, ez a teljes hajvesztés, illetve teljes szõrvesztés, mert ilyenkor szempilla, szemöldök, nemi szõrzet, minden kihullhat, ez már egy immunbetegség, de itt is nagyon gyakran föllelhetõ egy kezdeti stressz, ami beindítja a szõrzet elvesztését, tehát elõbb foltokban elindul a hajhullás, és aztán az egész haj kihullik, szempilla, szemöldök. Nem egy gyakori dolog, tehát itt nem mondhatom azt, hogy, hogy X betegnél ezt és ezt láttam, biztos, hogy az ilyen betegekkel beszélgetek, és számomra megvan a jelentése ennek is, hiszen egy ilyen teljesen meztelen, csupasz test, egy haj nélküli fej, ez számomra szimbolizálja a csecsemõkort, a teljes szõrtelenséget, tehát lehet, hogy ilyen jelentése van.
R.: - Tehát mondjuk, vissza akar menni esetleg a csecsemõkorba, mert akkor még jó volt?
Dr. Mátrai Eszter, bõrgyógyász: - Számomra körülbelül ezt jelenti.
Mv.: - Nagyon régen tapasztaltam a hallgatóknak azt az elementáris érdeklõdését, amit egy olyan mûsor után, amiben egy édesanya felajánlotta a segítségét, hogyha hajhulló gyereknél, fiatalnál nem jár az orvosi kezelés eredménnyel, akkor õ tudna pszichológust is ajánlani, rajtuk ugyanis ez segített. Hallgassunk meg néhányat ezek közül a telefonok közül!
- Három kicsi gyermekünk van, a legkisebb négy és fél éves, és sajnos neki is kihullott mindene, na most, sajnos õt kezelik is nagyon erõsen hormonkészítményekkel, de én ezzel az anyukával szeretnék tapasztalatot cserélni.
- Én az elõzõ mûsor, illetve vendégüknek, betelefonálónak, aki a hajhullás miatt a pszichológusnál járt...
Mv.: - Igen.
- ...azt mondta, hogy megadja, tehát meg lehet kapni az õ telefonszámát...
Mv.: - Mondom, jó?
- Igen.
- Hallgattam a mûsorukat, és egy anyuka telefonált be, akinek a lányának kihullott a szemöldöke...
Mv.: - Igen.
- ...szempillája, annak a telefonszámát szeretném.
Mv.: - Diktálom.
- Kezit csókolom, minden nap szokom hallgatni a rádióban a mûsort...
Mv.: - Köszönöm.
- ...na most hallgattam, egy öt perccel ezelõtt volt vége, a hajhullással kapcsolatba...
Mv.: - Igen.
- ...egy hölgy telefonált, nálunk ugyanez a probléma van a fiamnál, tizenöt éve...
Mv.: - Tizenöt éve folyamatosan?
- Tizenöt éve, igen, foltokba hullik a haja, és mindenfele voltunk orvosnál, aki, a kórházba minden negatív, és foltokba hullik.
Mv.: - Tényleg csak néhány a sok közül, és itt életkorra és országhatárokra tekintet nélkül jöttek, jöttek, jöttek a telefonok.
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Nagyon nehéz általánosságokat mondani, mindig mindenféle tünettel kapcsolatba.
R.: - Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus.
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Elmondanám, hogy el kell különítenünk a hajtépéstõl...
Mv.: - Igen.
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - ...nagyon sokszor ez, fõleg kicsiknél ugye, csak az eredmény az, ami látható. És ezért nagyon sokszor kiderül, hogy egy hajtépésrõl van szó, ami egy másik betegségcsoportba tartozik, ugyan a pszichológián belül helyezkedik el ez is, de egészen más háttéren alakul ki, és nagyon sokszor késõbb is azt látjuk, hogy nem spontán hajhullásról van szó, hanem egy a kezdete, kezdetben egy, egy hajtépésrõl, és utána az újranövekedés akadályozottá válik emiatt, az állandó irritáció miatt. Nagyon fontos tényleg ennek az orvosi hátterét tisztázni, és kizárni minden olyan orvosi zavart, ami ezt elõidézheti. Összességében azt tudom mondani a hajhullásról, a spontán hajhullásról, hogy ez egy depresszív tünet, tehát valamilyen veszteségérzés az, amit ilyenkor keresni szoktunk, kicsit csúnyán hangzik ez, hogy keressünk valamit, mert ez ellentmond annak a nyitottságnak, amit képviselni kell egy tünettel szemben vagy egy emberrel szemben, mégis leggyakrabban valamilyen elszenvedett veszteségek azok, amikkel találkozunk, amikor feltárunk egy ilyen esetet. Ezek a veszteségek lehetnek nagyon mélyen fekvõ vagy szubjektív veszteségek is, tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki meghalt, vagy valami ténylegesen egy gyászolni való történet, például találkoztam olyan kisgyerekkel, aki átmenetileg az óvodakezdéskor hullatta a haját pici területen, nem is tartott sokáig, de ezzel reagált.
Mv.: - A bõrgyógyász is elmesélt egy történetet egy kisfiúról, aki minden év szeptemberében hátul...
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Hátul, az a leggyakoribb.
Mv.: - ...hullatta ki a haját, aztán kiderült, hogy ez bizony az iskolakezdéssel van összefüggésben.
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Igen, tehát mindenképpen valahogyan valamirõl való lemondás vagy valaminek az elvesztése, egy motívuma szokott lenni ennek a tünetfajtának. Ami miatt óvatosan mondanék bármit, az az, hogy ugyan a családban a tünet van elõtérben, attól, ami, az, amitõl szenvednek, de hogy ez milyen személyiségháttéren következik be ez a tünet, ez nagyon különbözõ, tehát hogy mennyire megtartott és mennyire egészséges valakinek a személyisége, arról a tünet önmagában nem ad megbízhatóan felvilágosítást. Egy ilyen tünet nagyon-nagyon sokféle más pszichés betegséghez is társulhat, vagy adott esetben nincs mögötte semmilyen súlyos személyiségzavar, hanem valamilyen reakcióról van szó, ami jól követhetõ, és ami könnyen, gyorsan rendezhetõ.
Mv.: - Könnyen, gyorsan?
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Van, amikor igen, tehát például egy ilyen óvodai beszokási nehézséggel vagy testvér születik, tehát ahol van valamilyen körülírt nehézség, és nincsen ennek semmilyen elõzménye, nincsenek betegségfolyamatra utaló jelek, ott nagyon gyakran ez konzultációval rendezhetõ. Ez nem igaz a nagyokra, tehát a másik kiemelt életkor, amikor ez el szokott kezdõdni, ez a serdülõkor, itt sajnos nem tudom biztatni azzal a szülõket, hogy ez könnyen, gyorsan rendezõdik, nagyon-nagyon hosszú és intenzív munkát igényelõ problémáról van szó, borzasztóan elkeserítõ, amikor visszaesések történnek, és mindig történnek visszaesések...
Mv.: - Igen, éppen ezt akartam kérdezni, hogy akkor sikerül rendezni a problémát, majd egy újabb gond fellép, de ekkor megint ez a tünet jön elõ?
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Így van, tehát ez egy ilyen jellemzõ reakciómóddá válhat, hogyha stabilizálódik, mintegy ilyen nem tudatosan választott módja a reakcióknak, és ez sajnos újabb és újabb megterhelések hatására ugyan kisebb mértékben, de újra és újra elõállhat.
Mv.: - De akkor legalább tudja már, hogy hova kell mennie, és nem feltétlenül a hajszeszhez nyúl.
Hódi Ágnes, pszichoterapeuta, gyermekpszichológus: - Igen, illetve azért ez a visszaesés soha nem ugyanoda történik, ahonnan az elõzõ alkalommal elindultunk, hanem azért mindig egy picit jobb lesz, és jobb lesz, de nagyon hosszú folyamatról van szó, és azt mondanám, hogy heti több találkozást igényel, nagyon-nagyon komoly zavarról van szó. Ami még bonyolítja a hajhullást, az az, hogy gyakran egy tünetváltás történik, tehát, hogy ez a tünet megszûnik, és jön helyette egy másik, valamilyen testi tünet, ami megnehezíti azt, hogy ettõl az egész problémacsomagtól meg lehessen szabadulni. Mert látszólag megszûnik a probléma, akkor gyorsan megszakítják a kezelést, és akkor eltelik egy kis idõ, és kiderül, hogy nagyon meghízott, nagyon lefogyott, ezek a panaszok valahogyan egy tõrõl fakadnak, és arra kell törekedni, hogy, hogy magát a fenntartó okot szüntessük meg, és ne a tünetet.
- Mûsoraink szövege olvasható az Interneten, a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján.
|