Vendég a háznál
2003. Április. 1.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Hol néznek rád furcsán?

Név nélkül: - Munkahelyen, iskolában, akkor, ahogy így beszélgetünk másokkal, ismerõsökkel, ilyen helyeken.

R.: - Úgy érzed, hogy lenéznek azért, mert három gyereked van?

Név nélkül: - Van, aki le, igen, van, hogy minek három gyerek?

R.: - Mondják is?

Név nélkül: - Hát, így szembe nem nagyon, de a hátam mögött hallottam már, hogy na, ez se normális, hogy három gyereke van. Azt mondják így szembe, hogy milyen bátor, aztán ennek a bátornak adnak mindenféle felhangot.

R.: - Hol tapasztalsz ilyet? Önkormányzatnál, orvosnál, közértben?

Név nélkül: - Az önkormányzatnál, ott például, amikor az ember bemegy, hogy van ez a kiegészítõ családi pótlék jelen esetben, amit lehet kérni, és megkéri az ember, akkor úgy hallja vissza, hogy minek neked három gyerek, ha te segélyt kérsz? És ez havi négyezer-kétszáz forint gyerekenként tehát semmi, pénzileg semmi, de ott azért jön vissza, hogy minek neked ez, akkor minek szültél három gyereket, ha nem bírod eltartani?

R.: - Aztán hol tapasztaltál még ilyet?

Név nélkül: - Én az iskolában, ahova járok, ott szoktam rám furcsán nézni, hogy három gyerek meg iskola meg, hova az a három gyerek, meg miért?

R.: - Milyen iskolába jársz most?

Név nélkül: - Fõiskolára, fõiskolán vagyok negyedéves szociálismunkás-hallgató, és ott.

R.: - Orvosnál, kórházban, amikor szültél, ott mi volt?

Név nélkül: - Ott nem, ott végül is nem. Ott csak csodálkoztak, hogy, de ott is az olyan többi anyuka, tehát az orvosom, õ nem, soha nem mondott ilyet, õ úgy örült. Rajta nem látszódott. De a többi anyuka az úgy furcsállta, hogy három gyerek, Úristen!

R.: - És mit szólsz te ehhez?

Név nélkül: - Hát, elfogadtam már. Mi öten vagyunk testvérek, tehát ezt így már én tapasztaltam, mikor nagyobb voltam, hogy anyut is kicsit furcsán nézték, hogy miért öt gyereke van.

R.: - Egyetértesz te ezzel, hogy furcsállják a három gyerekedet?

Név nélkül: - Nem, nem.

R.: - Nincs ebben semmi furcsa?

Név nélkül: - Nem, szerintem nincs, nincs.

R.: - Munkahelyeden nem volt ebbõl gond sohasem?

Név nélkül: - A munkahelyemen, hál’istennek, nem, mert a fõnököm nagyon jó, de a kollegáim, azok már úgy, van, aki furcsállja, hogy miért van három gyerekem.De hát, õk meg nem számítanak, úgymond, de a fõnököm az abszolút, õ hál\'Istennek, családbarát, úgyhogy õvele nem volt semmi ilyen gond.

R.: - Nehezebb elhelyezkedni egy anyának, ha három gyereke van?

Név nélkül: - Sokkal. De nemcsak ha három, ha eleve gyereke van egy anyának. Tehát eleve úgy indítanak, hogy bemegy az ember, jelentkezik, megkérdezik: - Gyerek? Mondja, hogy igen, egy, és akkor úgy kezdik, hogy: - Nagymama, nagypapa? Ki vigyáz a gyerekre, ha beteg? És akkor közlik, hogy hát, akkor köszönjük szépen, magát nem vesszük föl.

R.: - Van ilyen ismerõsöd, aki így járt?

Név nélkül: - Van, van, van. Osztálytársam van, aki közel egy éve nem talál munkát, és van mindenféle végzettsége, nyelvvizsgája, magasan kvalifikált, és nem tud elhelyezkedni.

R.: - Pusztán azért, mert gyereke van.

Név nélkül: - Igen. És nem is három, hanem csak egy darab gyereke van, és nem is egyedül neveli, tehát még az se mondható, hogy nincs apuka, aki besegítsen, hanem ketten nevelik. Nagymama is van, de sehol nem alkalmazzák, mert mi lesz, ha a gyerek beteg lesz?

R.: - Ennek ellenére ti szeretnének negyediket, ha jól tudom.

Név nélkül: - Én negyediket, a párom, az még ötödik-hatodikban is gondolkozik, de azt nem, nem nagyon. Hát, ez attól függ, sajnos, ez lakásmérettõl függ, hogy vállaljuk-e a negyediket vagy nem. Szeretnénk, de attól függ, hogy tudunk-e nagyobb lakásba költözni, lesz-e lehetõségünk, mert ez is elég nehéz így, sok gyerekkel.

R.: - Van egy réteg, a pályakezdõ réteg, itt beszélhetünk a diplomásokról és a nem diplomásokról, és bizony, a legújabb kutatások szerint a diplomás pályakezdõknek majdnem a tíz százaléka nem talál állást. És lehet, hogy ez összefüggésben van azzal is, hogy most már a nõk öt-tíz százaléka nem is akar egyáltalán gyermeket vállalni, talán pont emiatt a félelem miatt. Erre tudnak-e valami támogatást nyújtani, hogy a pályakezdõk is alkalmasak legyenek tapasztalat nélkül állásra?

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - A képzés mellett a pályakezdõ úgy gondolja, hogy valamiféle képzésre van szüksége, illetve tapasztalatszerzésre, akkor ennek megvan a lehetõsége, hogy elmenjen cégekhez szakmai gyakorlatot szerezni, és ez alatt õ tud részesülni bizonyos támogatásban.

R.: - Dr. Lévai Katalin, a Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje.

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - Ez mindenképpen egy olyan támogatás, ami kifejezetten nekik szól. De alapvetõen mégis úgy gondolom, hogy jogos a munkaadók részérõl az az igény, hogy õk olyan embert szeretnének, akinek van tapasztalata, de ugyanakkor arra oda kell figyelniük, és egyre többen talán fel is ismerik, a munkaadók is, hogy a fiataloknak nagyon sok olyan elõnyük van, ami esetleg már a következõ korosztálynak nincs. Ilyen elõny például az, hogy ha egy cégnél elhelyezkedik, akkor szocializálódik arra a cégre, tehát alkalmazkodik annak a cégnek az elvárásához, és mi abban tudunk segítséget nyújtani, hogy a cégeket ösztönözzük arra, hogy a pályakezdõk számára építsenek ki karrier utakat, és segítsék abban a bekerült fiatalt, hogy hogyan juthat elõre egy bizonyos cégen belül. Ha mi a cégeket egy ilyen típusú gondolkodásra, munkaszervezésre ösztönözzük, akkor ezzel segítettünk az ambiciózus pályakezdõknek, akik hát, így egy nagyon szép életpálya-utat futhatnak be.

R.: - Milyen támogatást kérhet egy pályakezdõ fiatal, hova kell fordulnia, mekkora összeget kaphat?

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - Mi a cégeknek adunk támogatást. Tehát mi azt tudjuk csinálni, hogy céget, aki fölvesz pályakezdõt, annak adunk támogatást. Tehát a fiatalnak meg kell találnia azt a céget, amelyik ilyen támogatást elnyert.

R.: - És akkor azokat a cégeket kell megkeresnie a fiatalnak, aki ilyet elnyert, mert õ például akkor hajlandó fölvenni szakmai gyakorlatra?

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - Így van, igen.

R.: - Mert nekem az a tapasztalatom, hogy még egy végzett egyetemistának szakmai gyakorlatra is iszonyú nehéz munkahelyet találnia.

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - Ez így van. Ez valóban így van, hogy nehéz, hogyha nem kurrens szakmában akar elhelyezkedni. És sajnálatos módon, egyre több szakma leértékelõdik. Amik korábban nagyon jó szakmának tûntek, például jogi terület, közgazdaság, érdekes módon, ezek nagyon elvesztették a vonzerejüket. Az olyan cégekhez tud menni, ahol ezt vállalják. Egyre több cég ismeri fel azt, hogy milyen elõnyök származnak abból, ha egy fiatalt alkalmaz, nem beszélve arról, hogy ott még viszonylag alacsony béreket kell fizetni. Ott a reménye annak, hogy õ betanítja, ahhoz a céghez szocializálódik. Tehát mi abban tudunk segíteni, hogy egyrészt a szemléletet változtassák meg a cégek, és ismerjék fel azt, hogy õk milyen elõnyökkel járhatnak, és mondom, cégeket tudunk támogatni abban, hogy alkalmazzanak nehezen alkalmazható munkaerõt. Ezt meg is tesszük különbözõ formákban, tehát a távmunka, részmunka elterjedésével ezeket ösztönözzük.

R.: - Sajnos, van egy veszélye annak, hogyha fiatalt alkalmaznak a munkáltatók, bár oda szocializálják, hogy viszont az a fiatal elmegy szülni.

Dr. Lévai Katalin, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlõség fõigazgatóság vezetõje: - Ezt nem úgy kéne felfogni, hogy ez egy veszély. Egy mai modern cég az mindenképpen kell, hogy gondolkodjon úgy, hogy családbarát cégként tudjon mûködni. Mi ebben ott tudunk segítséget nyújtani, hogy elindítottunk egy családbarát munkahely programot, amelyik egy átvilágító rendszert is mûködtet, vagyis mi megkérjük a cégeket, hogy dolgozzanak ki olyan kritériumrendszert, aminek alapján õk saját magukat családbarátnak nevezik. Tehát vegyék figyelembe azt, hogy amíg valaki GYES-en van, otthon van a gyerekével, addig tarthassa a kapcsolatot a céggel, addig ne veszítse el a kontaktust, érezze azt, hogy oda tartozik. Ha képzést nyújt a cég, akkor õvele ugyanúgy számoljon, mint aki dolgozik. De ehhez persze, hozzátartozik az is, hogy egy fiatal anya akkor fog tudni részt venni egy, ilyen cég által szervezett képzésen, ami az õ karrierútját segíti majd a jövõben, hogyha van segítõ családtag. Na most, ez nemcsak nõ lehet, lehet elsõsorban férj, vagy társra gondolok, aki segítõ családtag, de hát, a tágabb családon belül is találhat ilyen embert.

R.: - Gyermekvállalás során nagy változás az, hogy nemcsak az édesanya, hanem az édesapa is otthon maradhat egy pár napra a gyermek születése után. Mi is ez a változás pontosan?

Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje: - Korábban is megszervezték az apák, hogy otthon maradhassanak vagy szabadsággal, vagy más módon.

R.: - Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje.

Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje: - Most jogszabály ad arra lehetõséget, hogy 2002. december elseje után született gyermekek esetében a gyermek születésétõl számított két hónapon belül ezt a szabadságot az apa igénybe veheti. Ennek a terhe nem a munkáltatóé, hanem az állam fedezi.

R.: - Hány napig maradhat otthon az édesapa?

Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje: - Öt napig maradhat otthon, erre van lehetõség.

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Budapestrõl telefonálok, és ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy az ikrek dupla GYES-t kapnának, tehát hogy van egy ilyen kormányrendelet. Gondoltak-e arra, hogy azok, akiknek másfél év van a két gyerek között, hogy azokat viszont ez elég rosszul érinti. Tehát, énnekem húsz hónap van köztük, itt a szomszédnál tizenöt hónap van a két gyerek között. És hogy, tehát, jogosnak tartom, hogy kapjanak õk kettõt, de addig, amíg az enyém is GYES idõben van, akkor, ami közte van, akkor ilyen alapon az enyém is megkaphatná. Végül is ugyanaz a költségem van, tehát jó, nyilván, születéskor nem, tehát ezt megértem, hogy akkor legyen nekik több, de végül is, én is két gyerekágyat vettem, én is két babakocsit vettem, mert nem sikerült átrakni, illetve hát eleve, egyszerre is kettõt vettem, hogy egyikkel közlekedni az utcán, másikkal meg a BKV-n. Végül is csak ezt szerettem volna elmondani, hogy, tehát most nem ellenük beszélek. Szóval hogy azok, akik ugyanígy vannak, mert jó, nyilván, ahogy úgy, mert ugye, még az volt a másik indok, hogy nem tudják a tankönyvet átvenni, mármint hogy nem örökölheti, hanem egyszerre kettõt kell megvenni. Hát, ez végül is, nálunk is fennállhat, mert hogyha olyan iskolában, még egy iskolán belül is más tanító más tankönyvekbõl tanít. Tehát még ugyanazzal az iskolán belül is, ugyanúgy meg kell venni a kettõt. Szóval hogy csak ennyi lett volna, amit el szerettem volna mondani, hogy itt több anyukával beszélgettünk, amikor hallottuk a rádióban, mi most többen vagyunk, akik ugyanígy vagyunk. Ráadásul még nem veszik föl a gyerekemet az óvodába, mondván, hogy az anyuka otthon van a másodikkal. Végül is nem az van, hogy egy van nekem, hanem tehát ugyanúgy otthon vagyok kettõvel, mint aki ikrekkel van kettõvel otthon.

Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje: - Nem az elsõ a hallgató, aki ezt a kérdést nekünk feltette. Most arra volt lehetõség, hogy az ikergyermekek után dupla összegben kaphassák a szülõk a gyermekgondozási segélyt. Valószínû, hogy a következõ lépések egyike lesz, amikor, ha több a családban, több gyermekgondozási segélyre jogosító korú gyermek van, hogy esetleg figyelembe vehetõ. Ma még erre nincsen lehetõség. Tudjuk, hogy ez méltánytalannak tûnik. Ahhoz, hogy ez a kérés, amit a hallgató elmondott, teljesíthetõ legyen, ez nem szándék kérdése, ennek nagyon komoly anyagi vonzata van. De amint hallottuk is, hogy a népesedés helyzetének javításával most központilag foglalkozunk, és központi kérdés, fontos kérdés, nagyon könnyen meglehet, hogy ezek a kérések, kérdések a közeljövõben tán teljesítésre kerülhetnek. Van, amikor egész kevés különbség van, tíz-tizenegy hónap két gyermek között, majdnem a gondok is hasonlóak, mintha ikergyermekeket nevelnének, de ma még erre, vagyis 2003. január elsejétõl nincs lehetõség. Talán majd a késõbbiek során.

R.: - Az anyuka arra is panaszkodott, hogy õ olyan hátrányos helyzetet kell, hogy elviseljen, hogy az óvodába a nagyobbik gyermekét nem veszik föl, mert õ úgyis otthon van a kicsivel.

Forgó Györgyné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje: - Részben megértem a döntést, hiszen így olyan szülõknek a gyermekét tudják felvenni, aki ezáltal munkaviszonyba tud állni, és munkát tud létesíteni, míg õ akkor sem tudna dolgozni, ha a nagyobbik gyermeke kerül óvodába, mert a kisebbik gyermekkel otthon van. Részben érthetõ ez a döntés, természetesen, akit ez kedvezõtlenül érint, ez nem így gondolja.

R.: - Milyen változások várhatók az uniós csatlakozás után a gyermektámogatási rendszerben?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Közvetlenül a csatlakozással összefüggésben semmi változás nem várható, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozással csak a jogi keretek és lehetõségek változnak meg azon állampolgárok részére, akik magyar állampolgárok, és valamelyik uniós tagállamba teszik át a lakóhelyüket, vagy éppen végeznek munkát. Vagy pedig fordítva: az uniós állampolgár jön Magyarországra vagy dolgozni, vagy pedig lakni. Ezen személyekre ugye, a jelenlegi szabályok szerint sem a magyar, sem az illetõ európai ország szociális rendszere nem terjed ki. A csatlakozást követõen minden különösebb ceremónia nélkül az uniós jog hatályossá válik.

R.: - Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje.

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Az unió jogában érvényesül több nagyon fontos alapelv, többek között az ellátások exportálhatóságának az elve, ami azt jelenti, hogy Magyarországon lévõ valamennyi szociális, társadalombiztosítási, egészségbiztosítási ellátásra a jogosultságot megszerezhetik az uniós állampolgárok is, meg ezeket az ellátásokat, ha a körülmények úgy hozzák, külföldre is minden további nélkül lehet majd folyósítani. Ma ez sem adott. Korlátozás kizárólag csak az olyan ellátásoknál lesz, amelyek vagy a rászorultsághoz igazodnak, vagy pedig valamilyen speciális eseményhez. Ilyen speciális esemény mondjuk, a szüléshez igazodik nálunk az anyasági támogatás. És ugye, itt ennek elõfeltételei többek között, hogy megjelenjen terhes tanácsadáson. Na, ez kivételes ellátás, amit az uniós állampolgár nem szerezhet meg. Vagy pedig a rászorultság alapján járó különféle segélyeket, amit az önkormányzatok adnak. Ezek olyan speciális, egyénre szabott ellátások, amelyre ez az exportálhatóság elve nem érvényesül. De az összes többi, táppénztõl a családi pótlékon keresztül, gyermeknevelési támogatáson át egészen a fogyatékossági támogatásig, oda-vissza, bármelyik országban is legyen valaki, jogosultak lesznek, akár ide kell folyósítani, akár külföldre. Az a hivatal, amelyik ezeket az ellátásokat fogja megállapítani, az Államháztartási Hivatal, amelyiknek lesz egy ilyen szervezete országos hatáskörrel, amelyik megállapítja a jogosultságot, folyósítja az ellátást, akár belföldre, akár külföldre, és ez a hivatal lesz kapcsolatban valamennyi európai országnak a megfelelõ összekötõ szervével, hogyha egyik országból a másik országba kerül át a folyósítás, ott beszüntetésre kerüljön, itt pedig megállapításra vagy fordítva.

R.: - Ebben az esetben mit jelent ez? Tehát ezen a területen milyen változást fog ez hozni?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Két EGK-rendelet van, ami foglalkozik a társadalombiztosítási ellátásokkal, nyugdíjellátásokkal és a családi ellátásokkal. Ez a két rendelet a 1408/71-es EGK rendelet és az 574/72-es EGK rendelet. Ezeknek a jogszabályoknak van egy személyi hatálya, ami azt jelenti, hogy kikre kell alkalmazni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy alkalmazni kell a munkavállalókra, tehát bármilyen jogcímen munkát végeznek a magyar, illetõleg majd az uniós állampolgárok, a nyugdíjasokra, a diákokra, a munkanélküliekre és ezek családtagjaira. A megszerzett jogot gyakorlatilag a másik országban is továbbvihetik anélkül, hogy ott is meg kellene szerezni ismételten a jogosultságot.

R.: - Tehát ha én elmegyek egy másik országba dolgozni, akkor melyik rend szerint fogom kapni a családi pótlékot?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - A családi ellátásra egy rendkívül fontos elv az irányadó, ez pedig azt mondja ki, hogy annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyik országban a munkavégzés helye, vagy még precízebben szólva: ahol a munkavégzésre irányuló jogviszony létrejött. Tehát, ha magyar állampolgár Ausztriában, egy osztrák munkáltatónál kezd munkát végezni, onnantól kezdve az osztrák ellátás vonatkozik rá, az osztrák mérték szerint kaphatja a családi ellátást. Elõfordulhat, hogy mindkét szülõ jogosult, mert mondjuk, mindkét szülõ munkaviszonyban áll két különbözõ államban, mondjuk, az anya Magyarországon marad munkaviszonyban, az apa Ausztriában van munkaviszonyban. Ilyen esetben az dönti el a jogosultságot, hogy a gyermekek tartózkodási helye melyik országban van. Ha mondjuk, Magyarországon vannak a gyermekek, akkor ez azt jelenti, hogy elsõsorban a magyar szociális ellátórendszer szabályai szerint, viszont az osztrákok kötelesek kiegészítést fizetni, ami azt jelenti, hogy ugye, az osztrákok elég nagymértékû differenciát fognak fizetni, tehát a magyar összeg és az osztrák összeg közti különbözetet.

Mv.: - Spoller György, Stockholm.

Spoller György (Stockholm): - Hála a jó Istennek, oda jutottunk, hogy a svéd lakosság szaporodik. Ez egy hosszú stagnálás után történik.

Mv.: - Minek következtében állt ez elõ?

Spoller György (Stockholm): - Ez most módi, módi. Most ez jött, a módi, és nem azért, mert belátták azt, hogy Svédország ki fog halni, rengeteg idõs van most is, de egy icipici tendencia mutatja azt, hogy egy pici lakossággyarapodás történik.

Mv.: - Végre egy jó divat.

Spoller György (Stockholm): - Ez egy jó divat, igen, igen, én is azt mondom. És tényleg lehet látni itt a környékben is, hogy azok a családok, akik ide ebbe a kis városrészbe, Stockholmtól pár kilométerre, csak kívül, egy elõvárosba költözködnek, azok általában gyerekekkel jönnek ide, most már jobb.

Mv.: - És a családtámogatási rendszer, az ösztönzi ezt a gyerekek születését?

Spoller György (Stockholm): - Hogyne, természetesen van itt is ez a családi, ez a, hogy is mondják Magyarországon? A GYES...

Mv.: - GYES-nek mondják, igen, hogy az édesanyák három évig otthon maradhatnak.

Spoller György (Stockholm): - Olyan csak Magyarországon van, itt csak kilenc hónapig szabad otthon lenni. Tehát ebbõl a szempontból Magyarországon ez sokkal jobb. De azt a kilenc hónapot sem szabad az asszonynak végig itthon lennie, tehát az anyukának, hanem azt meg kell osztani a férjével.

Mv.: - Ez viszont nem rossz!

Spoller György (Stockholm): - Nem, én is úgy gondolom.

Mv.: - És a papák ezt szívesen vállalják?

Spoller György (Stockholm): - Igen, igen, most már igen. És már oda jutottunk, hogy a munkahelyeken teljesen akceptálják.

Mv.: - Nagyon, nagyon tetszik.

Spoller György (Stockholm): - De ez úgy van, hogy nem maradhat, csak bizonyos, azt hiszem, három hónapot, három hónapnál többet nem maradhat, vagy pedig kettõ hónapot kell neki otthon maradni.

Mv.: - Értem. Hát...

Spoller György (Stockholm): - Csak akkor folyósítják az összeget.

Mv.: - És az az összeg az meglehetõsen magas, vagy a fizetéssel...

Spoller György (Stockholm): - Nem olyan nagyon magas, az egy nagyon mérsékelt összeg, de abból, ha az egyik dolgozik, a másik ezzel hozzájárul, akkor abból meg lehet élni, igen.

Mv.: - És utána kapnak valami olyasmit, mint nálunk a családi pótlék?

Spoller György (Stockholm): - Természetesen, családi pótlék jár igen, mindenkinek, függetlenül attól, hogy milyen keresete van, igen.

Mv.: - Úgy tudom, hogy a gyerektámogatási rendszer abban is nagyon fejlett, hogy ingyenes étkezést, tankönyveket kapnak a gyerekek?

Spoller György (Stockholm): - Igen, ez így van. Ingyenes étkezés és ingyenes tankönyv, igen.

R.: - Dr. Dani Csaba.

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Ausztriában nem univerzális rendszer van, mint Magyarországon, tehát nem állampolgári jogon jár, hanem járulékfizetéshez kötött rend van. Elvében más, mint Magyarország, viszont értékét tekintve magasabb, és más szisztéma szerint állapítódik meg a családi pótlék, mint Magyarországon.

R.: - Tehát a pénz, az magasabb, és az idõbeli támogatás?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Hát, erre viszont azt kell, hogy mondjam, hogy pont fordítva van általában. Magyarországon hosszabb ideig tartanak, külföldi országokban inkább az a jellemzõ, hogy rövidebb ideig adják, viszont a mérték a külföldi országokban általában magasabb, Magyarországon viszont kisebb.

R.: - Nagyon sokan dolgoznak most is Németországban. Várható, hogy még többen mennek. Tudjuk-e azt, hogy Németországban milyen rendszer van most?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Németországban rendkívül magas színvonalú rendszer van. Gyermekenként a családi pótlék összege az 100 euró körül van. Sok országban folyósítanak a fõiskolai, egyetemi tanulmányi idõre is, például Németországban is, ez Magyarországon még soha nem volt így, lehet, hogy majd egyszer itt is így lesz, de ma még fõiskolai, egyetemi tanulmányi idõre nem folyósítanak családi pótlékot.

R.: - Mi újság Olaszországban?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Olaszországban is biztosítási elv alapján megy. Megjegyzem egyébként, hogy ez inkább az általánosabb, kevesebb országban van állampolgári jog, inkább járulékból fedezik, mint költségvetésbõl. És ott az európai országokhoz képest kisebb mértékû ellátások vannak. Húsz év körüli idõpontig majd\' minden országban, így Olaszországban is megállapítanak családi pótlékot.

R.: - Mivel az élet nagyon sok érdekességet produkálhat, nem lesz ebbõl, egy kicsit zavar, hogy kinek mi jár, és kitõl mit kap? Ez pontosan le van fektetve, és minden ország adott hivatala pontosan tudja, hogy kinek mi jár?

Dr. Dani Csaba, az Államháztartási Hivatal osztályvezetõje: - Hát, mint említettem, ez a két jogszabály, a 1408/71-es meg az 574/72-es, ezeket rendkívül régen alkották meg, ugye 1971-ben meg 72-ben, innen látszódik, hogy azért eléggé stabil jogszabálya az uniónak. Ez az uniós jogszabály gyakorlatilag nem azt mondja meg, hogy mi jár az illetõ uniós állampolgárnak, hanem koordinál, irányelveket szab meg, hogy ha az uniós állampolgárok mozognak az államok között, akkor ne legyen abból bizonytalanság, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni. Erre vonatkozó elvek nagyon kristálytisztán lefektetettek és könnyedén alkalmazhatóak, mûködõképesek.

- Holnapi mûsorunk tartalmából: Kismamák vizsgálata. Döntsön a neurológus! Dilemmák egy védõoltás körül. Fogzástörténetek. Az Önök kérdéseire válaszolunk.

- A mûsort Mohácsi Edit, Sándor Kata és Horváth Ida készítette.