Vendég a háznál
2003. Március. 28.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Tehát, látogatási idõn túl is.

- Látogatási idõn túl is. Van itt egy bejárati kapu, ami távirányítással mûködik, de fittyet hánynak rá, van, amelyik át is ugorja, sokszor már volt olyan esetem.

R.: - És nem tud utána szaladni.

- És nem tudok utána szaladni, mert ugye, itt a portán, mire innen kimegyek, és többel - hogy mondjam -, 4-5 emberrel úgyse merünk szembeszállni, nem vagyunk biztonsági õrök, és nekik áll legjobban feljebb. Volt olyan kollegám, akit kirángattak az ablakon.

R.: - Innen a portásfülkébõl?

- Igen.

R.: - Egészségügyi törvény 2. fejezet: \"A beteg jogai és kötelezettségei. A kapcsolattartás joga: 11. §. (4) bekezdés: A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülõje, törvényes képviselõje, illetõleg az általa vagy törvényes képviselõje által megjelölt hozzátartozója mellett tartózkodjon. (1) bekezdés: A jogokat a beteg a fekvõbeteg gyógyintézetben meglévõ feltételektõl függõen, betegtársai jogainak tiszteletben tartásával, és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja, ennek részletes szabályait a fekvõbeteg gyógyintézet házirendjében kell meghatározni.\"

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - A mi kórházunk volt az egyik elsõ intézmény, amelyik fontosnak tartotta, hogy a szülõk a gyermekeikkel együtt a kórházban tartózkodjanak, ha súlyos betegségrõl van szó, vagy a mûtétet követõ állapotban ápolhassák a gyermekeiket.

R.: - Harmat György, a Madarász Utcai Kórház fõigazgatója.

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Körülbelül egy hónappal ezelõtt megkerestem az ombudsmant, hogy kezdjünk el vizsgálódást abban az ügyben, hogy a gyermekkórházakban, elsõsorban a gyermekkórházakban, de természetesen a felnõtt intézményekben is, hogyan alakult az ápolt betegek, a látogatók és az orvosok, illetve az ápoló személyzet viszonya. Minderre azért volt szükség, mert a már néhány éve elfogadott egészségügyi törvény lehetõvé teszi a szülõknek, hogy akár a nap huszonnégy órájában a gyerekük mellett tartózkodjon, ugyanakkor az egészségügyi törvény, illetve hát, mindazok a szabályzók, amik rendelkezésünkre állnak, nem adják meg a feltételeit az állandó szülõi tartózkodásnak. Ez a két gond ellentéteket, illetve problémákat szül a kórházi ellátás során a szülõk, az ápoló személyzet, illetve bizonyos szempontból kellemetlenségek sorozata keletkezik a gyermekek ellátása során, és azt szeretnénk, hogy ezek a problémák valamiféle törvényes úton is megoldást nyerjenek.

R.: - Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére.

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Nagyon sokszor elõfordult már, hogy a szülõ akarta meghatározni, hogy hogyan szúrjam meg a gyereket. Én általában kézfejet szúrok, és akkor mondtam neki, hogy ne, ja, merthogy ezt az ujját szopja. Sok mindent figyelembe vesz az ember, de ha egyszer ott van vénája, s akkor azt kell megszúrni, s akkor én is mondtam a szülõknek, hogy én sem mondom meg az anyukának, hogy otthon hogyan rántja be a bablevest. Volt olyan is, hogy injekciót föloldottam, most nem engedem meg, mert eszik, most nem engedem meg, mert éppen elaludt, tehát majdnem hogy õ döntötte el, hogy én mikor adhatom be az injekciót, szóval azért vannak szabályaink, házirendünk, de hiába adja az ember oda a szülõ kezébe, elolvassa, vagy egyáltalán el sem olvassa, nem tartja be, szóval nem lehet velük betartatni.

R.: - Régebben betartották, 15-20 évvel ezelõtt?

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Igen, mert ha azt mondták, hogy 3-4-ig vagy 3-6-ig van látogatás, tudomásul vették a kedves szülõk, hogy lejárt a látogatásnak az ideje, és eltávoztak, tehát hazamentek. Ma már, ha valaki úgy gondolja, akár tíz órakor is besétálhat, például valamelyik nap is visszajött egy anyuka, durcásan bejött, hogy saját felelõsségemre elvittem a gyereket, azóta is lázas, és most visszahoztam, de úgy mondta, minthogyha mi tehettünk volna arról, hogy õ elvitte, és azóta is lázas.

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Ez egy kórház, ahol gyógyítás folyik, nyilvánvalóan nem helyes, hogyha a kórtermekben több szülõ nem a gyermekkel, hanem egymással foglalkoznak, rendszeresen mobiltelefont használnak, és ezzel lényegében zavarják a gyógyítást. Már elõfordult, hogy a szülõ úgy gondolta, hogy nincs szükség az infúzióra, és kirántotta az infúziót, vagy a szülõ jelenlétében a gyermek elsétált az infúzióval. Ez természetesen nem okoz gondot, de maga az, hogy egy bekötött infúzióval a gyermek, miközben a szülõ máshol tartózkodik, elsétál, az mindenképpen a gondozás és az ellenõrzés hiányát mutatja. Minden egyes szülõ és gyermek mellé nem tudunk külön nõvért állítani, hiszen ilyenkor már nemcsak a gyermeket kéne ápolni és figyelni, hanem a szülõt is ellenõrizni kell folyamatosan, és ez újabb és újabb feladatokat jelent az ápoló személyzet számára.

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - A gyógyszerek, ahogy elõ vannak írva, azt be kell adni idõbe, tehát az nem kifogás, hogy most alszik, most ez vagy az, tehát ne õ határozza meg, hanem amit a nõvér mond, igenis, vegye tudomásul, hogy ezt így kell, de fölülbírálják sok esetben.

R.: - Varga Gáborné, Anikó osztályvezetõ fõnõvér.

Varga Gáborné, osztályvezetõ fõnõvér: - Hát, ilyenkor nem sok mindent tud csinálni a nõvér, benn alusznak az anyukák a gyermekükkel, és ugye, az esti gyógyszer este tízkor jár, és akkor már többnyire el vannak altatva a gyerekek, és van, amelyik szülõ azt mondja, hogy jó, rendben, van, amelyik azt mondja, hogy nem, meg kell várni, amíg fölébred a gyermeke.

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Az egészségügyben dolgozóknak az erkölcsi megbecsülése és a társadalmi értékrendje, az nagyon erõsen csökkent az elmúlt idõszakban. Nem fogadják el, nem képesek megérteni azt, hogy az egészségügyben dolgozók a munkájuk során a gyermekek, illetve a betegek javát szolgálják, tehát mindaz a javaslat, és mindaz a viselkedési norma, amit próbálunk kialakítani, az nem a kórházi dolgozók érdeke, hanem a betegek érdeke.

R.: - Böszörményi Margit, nõvér.

Böszörményi Margit, nõvér: - Nagyon sok esetben nem értik meg, hogy idõbe fel kell kelni, tehát, itt van egy bizonyos napirend, amikor fürdetni kell, gyógyszert be kell adni, éjszaka elég sokáig fenn vannak, itt beszélgetnek, reggel nem tudnak felkelni, tehát többször vissza kell mennünk egy gyerekhez, amire nem igazán van itt idõ. Tehát, nem tudjuk idõbe beadni a gyógyszert, mert most õ etet, most õ fürdet, most õ tisztáz, tehát hátráltatnak ilyen téren a munkába.

R.: - Tehát a napirendet nem tartják be.

Böszörményi Margit nõvér: - Mintha egy szállodába lennének, és azt csinálnak, amit õk gondolnak. Például, amikor a gyereket infúzióra kellett volna tenni, és akkor húzzák az idõt, hogy most nem, most nem, és amikor este akartuk fölrakni, mert ugye, ez így egész nap ment, hogy õ megpróbálja etetni, és este meg nem engedte, merthogy most a gyerek aludni szeretne.

R.: - S a végén ki gyõzött?

Böszörményi Margit, nõvér: - Hát ilyenkor szólunk az ügyeletes orvosnak, és akkor az orvos talán meg tudja gyõzni.

R.: - Talán?

Böszörményi Margit nõvér: - Hát igen, talán, nem mindig fogadnak szót az orvosnak sem, ehhez joguk van, ezt mondják.

R.: - \"A kórházban kezelt gyermek jogai, 3. pont: \"A szülõket arra kell ösztönözni, hogy beteg gyermekük mellett lehessenek, anyagi segítséget kapjanak, és ez ne járjon többletköltséggel vagy fizetésük csökkenésével. A szülõket fel kell világosítani a kórházi életmód és a belsõ házirend felõl, hogy aktívan részt vehessenek a gyermek ápolásában.\"

R.: - Itt, a folyosón máris találtam néhány anyukát, mennyire tudnak együttmûködni az itt dolgozó nõvérekkel?

- Elég jól, elég jól tudunk velük, végül is nincsen velük semmi gond.

R.: - És Ön?

- Én is nagyon meg vagyok elégedve a nõvérkék munkájával.

R.: - Bent is aludt?

- Igen, igen. Mi már második alkalommal vagyunk itt, második mûtéten, és mind a két alkalommal nagyon aranyosak, kedvesek voltak, elmagyarázták, hogy mit lehet mûtétek után, tehát hogy lehet etetni, szóval nagyon sok mindenbe segítettek.

R.: - Örült - gondolom -, hogy bent aludhatott.

- Igen, nagyon, teljesen más, mint hogyha az ember bejárna a gyerekéhez, tehát sokkal jobb, meg ha mást nem, meg tudom nyugtatni, hogyha sír, mert nem biztos, hogy egy nõvér meg tudná ugyanúgy nyugtatni, mint ahogy én a saját gyerekemet.

R.: - Persze, ezt a gyerek is érzi.

- Így van, így van.

R.: - Carta, 7. pont: \"A kórházban megfelelõ fizikai, érzelmi és nevelõ környezetet kell kialakítani a beteg gyermek számára, mind a felszerelést, mind pedig a személyzetet és a biztonságot illetõen.\"

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - A szülõk - ahogy hallom - nagyon jól meg vannak elégedve a nõvérekkel, illetve orvosokkal, meg végül is, majdnem mindennel. Ezt így, a mikrofont látván, ezt mondták a szülõk, de sajnos a gyakorlatban nem ezt a példát mutatja, mert nagyon sok összetûzés van.

R.: - A helyettes fõnõvér, Orosz Anna.

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Én majdnem minden kisgyerekkel találkozom, mivel rutinszerûen vérvétel van, akármilyen betegséggel jön egy gyerek, van, amelyik szülõt meg lehet gyõzni, hogy maradjon kinn a kezelés alatt, de nagyon sokat nem.

R.: - Ez mennyire akadályozza Önt, hogyha benn maradnak?

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Van, mikor zavaró, mert mondjuk lehet, hogy a gyerek elfelejt sírni, mert nem fáj, de a szülõ ott sziszeg, meg jaj, meg ne így, meg ne úgy, még jobban bepánikol a gyerek. Tehát, sokkal jobban járna a gyerek is, a szülõ is, meg én is, hogyha a beavatkozásnál nincs jelen. A gyerek hazament, visszajött valami panasszal, fölvettük, és már épp meg akartam szúrni, mikor apa berohan, és azt mondta, hogy nem kell össze-vissza szurkálni a gyerekt nem olyan beteg, fölvette a pakolóra, és kivitte. Mondom, rendben van, apuka, nem kötelezõ megszúrni. Nem lehet megmagyarázni nekik, hogy egy gyerekhez egy szülõ legyen bent, mert bejön az apa, bejön a nagymama, a szomszédasszony meg bárki, s akkor ott vannak egy boxba, tehát minden gyerekhez kettõ vagy három felnõtt, s benn van hat felnõtt. Most ha adott esetben hirtelen be kellene avatkozni, nem is férünk oda a gyerekhez, mert annyi a szülõ. Azt a szabályt be lehetne hozni, hogy igenis, van látogatási idõ, tehát napi két óra alatt, aki akarja, megnézheti egyenként, nem tömegesen, én szerintem ez, ez így nagyon jó lenne. De hát itt is vannak kivételek, mert vannak olyan beteg gyerekek, akik még igenis, igénylik a szülõket. Tehát nehéz így eldönteni, hogy most õt fölveszem, de ezt látja is az ember, ajakhasadékos gyereknél nagyon jó, ha benn van az anya, habár régen is meggyógyultak a gyerekek, tehát, hogy ölbe van, vigyáz, hogy a szájához ne tudjon hozzáérni. Igen, ezt, ezt úgy el kell fogadni, hogy van, amelyik gyereknek igenis jó, hogy itt a mamája, de nagyon soknak nem jó. Nem is oly rég volt, hogy egy mamát figyelmeztettem, hogy anyuka, el tetszett menni, és a rácsot lent hagyta, a gyerek meg aludt. Én mindig azt szoktam nekik mondani, hogy mi, annak idején egy nõvérnek az állásába került, hogyha lenn hagyta az ágyrácsot, és netalán kiesett volna a gyerek. Na most, õ ezt nem vállalta föl, holott én csak jóindulatúan szóltam, hogyha legközelebb elmegy, húzza föl az ágyrácsot, kiment, mit mondott? Ez a nõvér, ez hülye, és szépen átsétál a másik kórterembe, és a másik boxban beszélgetni a szülõvel, a gyerek meg kiesett. Például az, hogyha egy kisbaba beteg, a szülõ egész nap ölbe veszi, és itt rázza, és jön-megy a folyosón, ezzel nem segít a kisgyereken, mert valahol pihennie is kéne a gyereknek - azt gondolom -, vagy rá kell szólni, hogy legyen kedves fölöltöztetni a gyereket, ne úgy sétáljon kint, mert egy beteg gyerekrõl van szó. Az, hogy egész nap itt hurcibálja, és itt kaszinóznak, végül is, meg egyik kórterembõl bemennek a másik kórterembe...

R.: - Hogy érti, hogy kaszinóznak?

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Traccsparti.

R.: - Ja, a szülõk együtt?

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Együtt.

R.: - Karjukban a csecsemõvel?

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Így igaz, így igaz.

R.: - Így meg is fertõzhetik akár egymást!

Orosz Anna, a kórház helyettes fõnõvére: - Igen, például, hiába mondjuk, hogy azért vannak boxosítva a kórtermek, de õk szépen átsétálnak egyik boxból a másikba, tehát a fertõzést nem is lehet így szelektálni, mert a szülõket nem lehet meggyõzni, hogy ne menjen át a másik kórterembe gyerekestõl beszélgetni!

- Takarítónõ vagyok, szombaton is kettõig szól a munkaidõm, és hat óráig voltam benn, mert egy kisbabához bejöttek nyolcan, csupa sárosan, koszosan. Ezt nem lenne szabad egyáltalán megengedni, hogy, de hát, hiába van kiírva, mindenhol ki van itt írva, hogy egy emberhez csak egy látogató jöjjön, de hát, vannak olyan családok, akik egyszerûen nem értik meg, és nem tud az ember mit tenni ellene, mert hogyha szólnánk, még agyon is ütnének minket, én garantálom.

R.: - A látogatók?

- A látogatók. Az ember szól, hogy csupa sáros a lába vagy valami, akkor olyan dolgokat kap meg, hogy...

R.: - Miket mondanak?

- Hát azt, azt nem szeretném itt elmondani, hogy miket, szóval mindent, mindenféle, hát itt, itt például meg kell nézni, tilos a dohányzás...

R.: - Ki van írva.

- ...ki van írva mindenhol, a kórház területén, és itt pláne a folyosón, és itt az erkélyen, azt a dajdajozást egész éjjel-nappal, itt feküdtek a folyosókon, jöttem be szombat reggel, valami eszméletlen, mindenhol hömpölyög a szemét, a cigarettacsikkek, minden, szóval egyszerûen eszméletlen.

R.: - Nincs itt egy õrszolgálat vagy portás, aki rájuk szólna?

- Sajnos, sajnos, hát a portás, az ugye a kapunál van, és hát az ember fél.

R.: - Attól fél, hogy kupán vágják? Már elnézést, hogy így fogalmazok.

- Pontosan. Sajnos némelyik ugye, nem ismeri a lehúzót, letöri, lecibálja.

R.: - Ja, a vécélehúzót.

- Vécélehúzót, lefirkálnak, kifeszegetnek, múltkor is két fiatalember bejött, olyan huszonöt éves forma, és csak azt láttam, mert frissen le volt mosva a vécé, hogy fölállt ott a tetejére, és onnan az aknából vett ki valamit a vécétartályból, hát, hogyha nem tudja maga után lehúzni a vécét, akkor ott hagyja benne.

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Az egyébként megterhelõ munka mellett arra kell figyelni, hogy ezeket a hát idézõjelben, rendbontókat is valamilyen módon megfelelõen instruáljuk, illetve megpróbáljuk visszaállítani a normális állapotokat.

R.: - Ismét a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatóját, Harmat Györgyöt hallják.

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Egy õrzõ-védõ szolgálat alkalmazása igen komoly anyagi feltételt szab a kórháznak, azt kell mondanom, hogy a minimum 2-3 személyes õrzõ-védõ szolgálat alkalmazása, az 2-3-szor annyiba kerül, mint egy orvosnak vagy egy szakképzett vezetõ asszisztensnek az alkalmazása, és erre a kórháznak pénzügyi feltétele, lehetõségei nincsenek. A szülõk úgy gondolják, hogy a törvény lehetõvé teszi az itt tartózkodásukat még akkor is, hogyha ez a gyermekek gyógyulásának a körülményeit veszélyezteti. Megérthetõ, hogy a szülõ szeretne a beteg gyermekével tartózkodni, de azt is meg kell érteni, hogy egy olyan kórteremben, ahol három vagy négy kiságy van, maximum egy szülõnek az átmeneti vagy végleges tartózkodását engedélyezhetjük. De a szülõk azt szeretnék, hogyha rajta kívül még a másik szülõ, esetleg a nagynéni, a nagybácsi, az összes látogató is benn tartózkodhatna a kórterembe, ezt viszont nem tudjuk megengedni, hiszen sem a légköbméter, sem pedig a fûtési, szellõztetési rendszer ezt nem biztosítja. A betegeknél mégiscsak az ápolás és a gyógyítás az elsõdleges, gyógyszerelni kell a gyermekeket, esetleg infúziót kell bekötni, esetleg vénás injekciót kell adni, és ha a kórterem tele van szülõkkel, akik az esetek egy részében sajnos nem is egészségesek, akkor még az is elõfordulhat, hogy a gyermek nemhogy gyógyul, hanem még rosszabb állapotba kerül. És erre szeretnénk tulajdonképpen fölhívni a közvélemény figyelmét, hogy meg kell változtatni azt a szemléletet, ami lassan kezd elburjánzani, hiszen mégiscsak elsõdlegesen a gyermekek gyógyulása a legfontosabb szempont, és nekünk azt kötelességünk biztosítani, hogy a lehetõ legjobb körülmények között gyógyuljanak a gyermekeink. Ha a szülõk bent akarnak tartózkodni a kórházban, akkor vigyázniuk kell a kórtermek és a mellékhelyiségek és az egyéb helyiségek tisztaságára, és ha valami mégis történik, tehát, itt összekoszolódik vagy egyáltalán nem megfelelõ az a helyiség, amit használnak, akkor õ maguknak is rendet kell tartaniuk, és vigyázni kell, ugyanúgy, mint otthon. A gyermek környezetében lévõ szobában lehetõleg tiszta és fertõzésmentes környezetet kell kialakítani, ugyanerre kéne törekedni a kórházban is. Minálunk már nagyon régen nincs valódi látogatási idõ, figyelembe vesszük azt, hogy a szülõk néha csak késõ munkaidõ után tudnak bejönni a kórházba, de ez teljesen elmegy extrém irányba. Tehát elõfordul, hogy este 8-9-10-11 óra körül jelentkezik egy szülõ vagy egy hozzátartozó, aki otthon se menne vendégségbe egy csecsemõhöz 11 óra után, itt úgy gondolja, hogy õ bejöhet a kórházba, és megnézheti az unokaöccsét este 11 óra után is, és amennyiben itt a kórházi portaszemélyzet vagy a nõvérek megkérik, hogy ilyen idõpontban ne látogasson, akkor föl van háborodva, hogy neki joga van bármikor bejönni a kórházba. Na most, ez súlyosan sérti az intézmény mûködését, és a házirendjét, és ez az egyik olyan kérdés, ami miatt kértük az ombudsman véleményét és vizsgálatát, hogy próbáljuk meg ezt a kérdést valamennyire rendezni, és kialakítani egy normális egészségügyi kórházi mûködést, és egy olyan egészségügyi kultúrát, egy látogatási kultúrát, egy betegápolási kultúrát, amiben a szülõk és a hozzátartozók is megtalálják az õket megilletõ helyet.

R.: - Az intézményre hárítható-e a felelõsség, hogyha a gyerek ápolása közben, a szülõ jelenlétében történik valamilyen baleset?

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Ez is egy nagyon fontos kérdés, és ez is hozzátartozik ahhoz a csoporthoz, amely szempontjából úgy gondoltuk, hogy körül kell járni ezt a problémakört, és az ombudsmannak is ez az egyik fontos kérdés, amit föltettünk. Hivatalosan, ha a gyermek a kórházban tartózkodik, és kórházi ápolás alatt áll, bármi történik vele, tehát az állapotrosszabbodás, vagy valamilyen rosszullét, vagy valamilyen baleset, akkor ez a kórház, illetve a kórházi ápolás felelõssége. Kérdés azonban, ha a szülõ tartózkodik a gyermekkel, és a szülõ vesz részt az ápolásban, és õ követ el valamilyen hibát, vagy nem figyel oda, akkor ha valamilyen gond van, akkor ez kinek a felelõssége. És erre sajnos tényleg számtalan példa van, de a legegyszerûbb, amikor a kis csecsemõknél az ágyrácsot, a felvilágosítás és oktatás ellenére, a szülõ nem húzza föl, és elõfordulhat, hogy a kisgyermek kiesik az ágyból, és ez természetesen, akkor egy baleset következményeképpen valamilyen sérülés lehetõsége áll fenn. Ilyenkor tényleg kérdéses, hogy egy szülõ jelenlétében felelõssé tehetõ-e a kórház az okozott balesetért? De ugyanígy elõfordulhat az is, hogy valamilyen beavatkozás, vagy injekció beadása, vagy egy vénás infúzió szükségességét a szülõ öntörvényûen megakadályozza, vagy elhárítja, és akkor megint kérdés, hogy a gyógyításban okozott balesetért vagy kárért, ha ezt a szülõ viselkedése okozza, mennyiben okolható a kórház vagy az ápoló személyzet?

R.: - Mit vár ettõl az ombudsmani vizsgálattól, rendelkezéstõl?

Harmat György, a Madarász Utcai Gyermekkórház fõigazgatója: - Ha egy áttekintõ vizsgálat történik, ami átfogóan több egészségügyi intézményre kiterjed, és magát a problémát több oldalról megvilágítjuk, tehát ha magát, a diagnózist bemutatjuk, akkor ez már egy lépés afelé, hogy fejlõdés legyen. És innen már csak meg kell próbálni teremteni azokat a feltételeket, amellyel tovább javíthatjuk a betegellátás feltételeit, a kultúrált beteglátogatást, a megfelelõ szülõi viselkedést, és mindenképpen az amúgy is nehéz, orvos-beteg, nõvér-betegápolói kapcsolatnak a javítását. Hiszen kevés az, hogy mi nagyon sok energiát fordítunk erre a problémára, kell, hogy a társadalom és a szülõk is erre odafigyeljenek, és minél jobb körülményeket biztosítsunk azoknak a gyermekeknek, akik a kórházban fekszenek.

- Kezit csókolom!

Mv.: - Szerbusz Bori, hogyhogy most otthon vagy?

- Hát, kivették az orrmandulámat.

Mv.: - Miért vették ki az orrmanduládat?

- Hát, mert már én is szeretnék, úgyhogy folyton náthás vagyok.

Mv.: - Mikor vették ki?

- Tegnap.

Mv.: - Milyen volt a mûtét?

- Hát nem túl jó, nekem nem annyira tetszett.

Mv.: - Bementetek a kórházba, és akkor mi történt veled?

- Hát, ott még egy kicsit vártunk, hát egy másik lányt is mûtöttek, és akkor azután én jöttem.

Mv.: - Milyen volt a mûtõ, Bori?

- Nem volt túl szép.

Mv.: - Elaltattak téged?

- Igen.

Mv.: - Nem emlékszel onnantól kezdve semmire?

- Ühüm, onnan már nem.

Mv.: - És amikor fölébredtél?

- Hát, akkor már ott voltam az ágyban.

Mv.: - És ki volt ott melletted?

- Édesanyám.

Mv.: - Édesanyád ott is aludt veled?

- Igen.

Mv.: - Egy éjszakát kellett bent töltened, ugye?

- Igen.

Mv.: - Fájt valamid, Bori?

- Hát, amikor nyelek, de talán holnapra elmúlik.

Mv.: - Ehetsz akármit?

- Nem, hát nem nagyon reggeliztem, az az igazság, ettem egy kis csokit, cukrot.

Mv.: - Csokit meg cukrot?

- Ühüm, de nem sokat szabad enni.

Mv.: - Megérte nehezen nyelni a csokiért, ugye?

- Hát, mindent.

Mv.: - És mit mondott anyukád meg apukád, ügyes voltál a mûtét alatt?

- Ühüm, igen.

Mv.: - Doktor bácsi, ápolónõ is megdicsértek?

- Hát, erre nem emlékszem.

Mv.: - Hát biztos, majd ha újra elmentek, akkor meg fognak dicsérni, hogy szépen és ügyesen gyógyultál, nagyon örülök Bori, hogy beszélhettünk, jó gyógyulást, szia!

- Én is, köszönöm.