Vendég a háznál
2003. Március. 21.
Kossuth rádió, 13.05

- Ekkor tájt kezdõdött az elemi, a betûket már tudtam, valami börtön lesz ez is, itt nincs kegyelem. Kezeket karba, engedelmesen ültem, vártam, s jó viseletemért óra végén a néni megdicsért. No, ez nem nehéz - gondoltam, s nagyon csodálkoztam késõbb, a nyelvtanon, azt tanítják, amit úgyis tudunk, és a számtan, az a százszor megunt kétszer kettõ. A földrajz az igen, az új volt, tetszett rettenetesen, meg a térképek, hogy egy perc alatt a messzirõl oly sokat mondanak. Jó tanuló, nem lázongtam soha, de csak akkor tetszett az iskola, amikor semmi sem feszélyezett, ha hagyták, hogy természetes legyek.

- Én azt gondoltam, hogy mindenképpen a legközelebbi iskolában nézek szét elõször, és hogyha abban az iskolában van olyan tanító néni, aki nekem szimpatikus, és úgy gondolom, hogy az én lányomnak megfelelõ lesz az õ személyisége, akkor mindenképpen a lehetõ legközelebbi iskolába adom be. Mert, mivel a nagyobb lányom már iskolás, ezért tudom, hogy bármilyen megértõ a tanító néni, az oktatási követelmények manapság olyanok, hogy így is nagyon nagy teher nehezedik a gyerekekre, és már nem akartam, hogy még az utazás terhét is a gyerekre akasszuk.

R.: - Milyen tanító nénit választottak?

- Én azt láttam rajta, hogy nagyon nyugodt, engem ez fogott meg a legjobban, a nyugodtsága, mert ez átragad a gyerekekre is. Azon kívül nagyon szép, összeszedett mondatai voltak, a gyerekekre odafigyelt, nemcsak csoportosan tekintette az osztályt, mint egy tömeget, hanem látszott, hogy a gyerekekhez személyesen is hozzá tud szólni.

R.: - Ez az osztály, ez az iskola, ahová a lánya fog járni, ez egy hagyományos osztály vagy valamiben specializált?

- Ez egy teljesen hagyományos osztály, fölajánlanak az iskolában néhány fakultációs lehetõséget, de ezt nem kötelezõ igénybe venni.

R.: - S nem szerette volna a lányát egy olyan iskolába vinni, ahol már az elejétõl kezdve különfoglalkozások vannak, különbözõ specializációk, jó lesz neki egy hagyományos iskolába?

- Én azt gondolom, hogy ezek a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy az egész napjukat feladatokkal töltsék el. Amennyi feladat rájuk hárul azzal, hogy, hogy naponta el kell készíteni a házi feladatot délután, délelõtt pedig azon a négy tanítási órán oda kell figyelni, ha az én gyerekem napközis, ráadásul a délutánjait is csoportban tölti, ott is a többi gyerekhez kell alkalmazkodnia, a tanító nénihez kell alkalmazkodnia, a napirendhez szintén, hogy nem gondolnám, hogy túl sok különórával terhelni lehet még õket. Én akkor látom kiegyensúlyozottnak a gyerekemet, hogyha van idõ, ideje arra, hogy egy-két órát szabadon játszhasson. Annak ellenére jár az én lányom is, vagy fog járni, meg a nagyobbik most is jár különórákra, de ezek inkább mozgásos órák, mert azt gondolom, hogy nagyon keveset mozognak, sokat ülnek az iskolapadban.

R.: - Flórának is ugyanúgy tetszik, ugyanúgy szimpatikus a tanító néni, mint magának?

- Igen, szerintem egy ilyen kisgyereknek a tanító néni, az olyan, mint egy isten, meg fölnéz rá, tiszteli, alig várja, hogy beszélhessen hozzá, hogy csak egy mondatot szóljon vissza neki a tanító néni. Ezek a gyerekek még nagyon-nagyon tudnak ragaszkodni, és aki, amelyik felnõtt szimpatikus nekik, az, azért nagyon tudnak rajongani, és én úgy látom, hogy a Flórában ez megvan.

R.: - És mi lesz majd õsszel?

- Én már nem tartok az iskolától, mikor az elsõ lányom ment, akkor, akkor voltak szorongásaim, azt hiszem, a szülõnek is bele kell abba tanulni, hogy hogyan készüljön fel õ maga lelkileg, meg egyáltalán az életünket hogyan szervezzük meg.

R.: - Azt mondta, hogy most már nem fél, nem szorong az iskolakezdéstõl, lehet, hogy ebben az is benne van, hogy a két lánya között is van különbség?

- Igen, én most úgy érzem, hogy a kisebbik lány sokkal talpraesettebb, gyorsabb észjárású, tehát könnyebben tud alkalmazkodni már az iskolai körülményekhez is, talán egy-két hónappal idõsebb is, mint az elsõ volt, amikor õ iskolába ment, meg nagyobb a teherbíró képessége is.

- Egy hatéves kisfiú a harmadik gyerekünk, és iskolakezdési gondjaink vannak, megfelelt volna az iskolába, tehát semmilyen részképességét nem találták hiányosnak a nevelési tanácsadóba, csak pont az élettani érettségét hiányolták még, de most már kezdek meggyõzve lenni arról, hogy maradjon egy évet még óvodába.

Mv.: - Igen, mikor töltötte be a hatodik évét?

- Most ebben a hónapban, márciusban.

Mv.: - Márciusban, tehát éppen - hogy úgy mondjuk -, a határán van annak, hogy naptár szerint iskolába való-e, vagy sem. A másik kettõ mennyi idõs?

- Igen. Tizennyolc és tizenkettõ, és a középsõ visszamaradt, szóval nem maga ellen, ez ellen a bejárás ellen lenne kifogásom, csak mi olyan oviba járunk, ahol teljesen vegyes csoport.

Mv.: - Hát, az jó nem? Ebbõl a szempontból nagyon jó!

- De a vele korabeliek alig maradnak, tehát egyetlenegy kisfiú, a többi, mind most jönnek a háromévesek, és nem látom azt, hogy õ ezalatt az egy év alatt, ha, ha õ visszamarad, hogy, hogy megfelelõen fejlõdne, emiatt aggódom.

Mv.: - Értem, hogy maga mitõl fél, attól, hogy esetleg a kicsik visszahúzzák, vagy attól, hogy nem kap az életkorának megfelelõ kiemelt foglalkozást, holott itt egy belsõ érésrõl van szó, nem pedig valami másról. Azt, hogy esetleg emiatt óvodát váltsanak, nem ajánlanám, mert egy teljesen idegen közegbe egy évre betenni a gyereket, az nem hiszem, hogy jó megoldás lenne. Nem tudom, idén jár-e a gyerek az óvodán kívül bárhova?

- Igen.

Mv.: - Jár, hova?

- Járunk uszodába, meg ilyen iskola-elõkészítõ.

Mv.: - Ó, oda miért jár?

- Hát, mert szeptemberben sem tudtam eldönteni, hogy most mi megyünk, vagy maradunk, s ez azóta nekem akkora gond, hogy...

Mv.: - Én, én nem hiszem, hogy hibát követ el, ha maradnak, szóval veszteség biztos nem éri a gyereket. Ebbe az iskola-elõkészítõbe nem vittem volna, mert ezzel egy picit megnehezítette a saját és a gyerek helyzetét.

- Igen.

Mv.: - Igen.

- Az enyémet biztos, mert...

Mv.: - A gyerekét is.

- ...rengeteg álmatlan éjszakám van miatta.

Mv.: - A gyerekét is, mert most egy picit bonyolultabb lesz elmagyarázni, hogyha már egyszer iskola-elõkészítõbe is járt, akkor miért is nem megy iskolába, mit fog mondani?

- Hát szóval, az elején már úgy állítottam be neki, hogy lehet, hogy megyünk, lehet, hogy nem, pont a bizonytalanság miatt, és nem tudja még azt felmérni, hogy egy év, hogy még mi maradunk, szóval õ most ez, ezzel nincs igazán tisztába.

Mv.: - És akkor most mit fog mondani?

- Hát, hogy mi mégis maradunk az oviba, és hogy még játszani fogunk.

Mv.: - Ezt ilyen hangsúllyal fogja mondani?

- Nem, meggyõzõbben.

Mv.: - A maga helyében biztos azt mondanám, hogy képzeld, van egy nagyon jó hírem, sikerült elintézni, hogy még egy évig ovis legyél.

- Igen, igen, hogy ez nekünk egy nagy öröm.

Mv.: - Tudniillik a gyerek úgy fog a dologhoz viszonyulni, ahogy maga viszonyul, amit a maga arcán lát, õ is úgy fog rá reagálni.

- Igen, ezt már most is érzem rajta, hogy hiába nem mondom neki az én aggályaimat, ezt õ érzi.

R.: - Óvodai csoportjában mi a tapasztalata, a szülõk hogyan állnak az iskolaválasztás elõtt, egyáltalán hogyan választottak iskolát?

- Nagyon sok szülõ már december óta elkezdi a tájékozódást, és nagyon sok iskola is rákészül a szülõk fogadására - úgymond. Ugyanis folyamatosan, január elejétõl kezdve bemutatkozó órákat, bemutatkozó délutánokat szerveznek a leendõ elsõsöknek, és ez mindenkinek jó. A tanító néni megismeri a leendõ gyermekanyagot, a gyerekek és a szülõk megismerik a tanító nénit, ugyanis ez, ez nagyon fontos mostanában a szülõk szempontjából, hogy nemcsak az iskola a meghatározó, hanem sokkal inkább fontos a tanító néni személyisége, és inkább a tanító néni személyiségére koncentrálnak, inkább õt szeretnék - úgymond - kiválasztani.

R.: - A maguk csoportjában minden szülõ megnyugodott, minden szülõ biztos a választásában?

- Nagyon sok szülõ van, aki még mindig bizonytalan, és még mindig nem tudja, hogy helyesen döntött-e, mert számtalan olyan tényezõ van, amit figyelembe kell venniük. Például, hogy milyen messze van az iskola a lakhelyétõl, útba esik-e a munkahelyéhez menet az iskola, otthonos-e az az iskola, vagy pedig csak délelõtt, és még este, munka után, késõn kell foglalkozniuk a gyerekkel, amikor munka után fáradtan hazatérnek. Vagy hány gyerek megy oda az adott csoportból, késõbb el tud-e majd menni a gyerek esetleg már egyedül az iskolába, jár-e oda ismerõs, nagyobb gyerek, akit, aki esetleg majd - úgymond - szárnyai alá veszi?

R.: - Hány gyerek jár a csoportjukba?

- Huszonhat beírt kisgyerek van, ebbõl huszonnégy tanköteles korú, aki, aki iskolába fog menni az idén.

R.: - Mikor lesz az iskolába a beiratkozás?

- Április elsõ hetében.

R.: - Vannak-e félelmek, bizonytalanságok a szülõkben?

- Szerintem igen, mert aki már eldöntötte, hogy hová fog menni a gyereke, még az is, ha jön egy újabb meghívó egy másik iskolába, akkor még oda is elmegy, és még ott is tájékozódik, ott is ismerkedik leendõ szülõkkel, tanító nénikkel, hogy meggyõzõdjön, hogy tényleg jól választott. És iszonyú, iszonyú nagy, nagy döntés elõtt állnak a szülõk, és az, azt gondolom, hogy próbálunk nekik segíteni, tehát, amikor már elmondják, hogy mit választottak, és miért próbáltak emellett dönteni, akkor próbáljuk õket meggyõzni, hogy persze, ez, ez így volt a legesleghelyesebb.

R.: - Nagyon közelrõl, mélyen három éve ismerik a gyerekeket, és lehet, hogy a szülõk nem is tudják, hogy bizonyos képességekben mennyire fejlettek a gyerekek, vagy mennyire elmaradottak, és maguk tudnának egy olyan iskolát ajánlani, ami a megfelelõ.

- Hát, már ötéves kor végén tájékoztatjuk a szülõket, ha elmaradást tapasztalunk egy-egy gyereknél, vagy valamilyen képessége, vagy részképessége kevésbé fejlett, vagy korához képest vissza, visszamaradt egy picit, már a szülõk is tudják, hogy a gyerekük nagyon jó mozgású gyerek, vagy, vagy nagyon jó a hallása, és, és ezeket figyelembe veszik.

R.: - Mit tud arról, mi volt a meghatározó a szülõk iskolaválasztásában?

- A tanítónéni-választás, lehet, hogy az óvónõ személyisége is befolyásolja ezt.

R.: - Miért?

- Azért, mert lehet érzelmileg determinált mindkét óvodapedagógus ebben a csoportban, és talán sokkal inkább, mint, mint más csoportokban, és, és a szülõk már ráhangolódtak erre a fajta - úgymond - pedagógiára, és ezt, ezt szeretnék, ha a gyerekben nem lenne törés, hanem ez folytatódna az iskola, iskola falain belül is.

R.: - Nem tapasztalta, hogy szülõk olyan iskolát választanak, ami nem megfelelõ a gyereknek, csak azért, hogy plusz speciális képzéseken vegyen részt?

- Voltak ilyen szülõk, akik próbálkoztak, de igyekeztünk lebeszélni õket.

R.: - Sikerült?

- Meggyõztük õket arról, hogy, hogy ilyen kicsi korban az a legesleglényegesebb, hogy a gyerek jól érezze magát, érezze azt, hogy õt elfogadják olyannak, amilyen, érezze, hogy õt szeretik, találjon magának barátokat, érezze magát biztonságban, legyen magabiztos, ne szorongva, félelmekkel üljön be az iskolapadba, hanem örömmel, bátran menjen.

R.: - Ezekben a napokban, hetekben a szülõk teljesen megnyugodtak, vagy még mindig bombázzák kérdéseikkel, félelmeikkel magukat?

- Igazából még semmiképpen nem, nem nevezhetõ megnyugodott, megnyugvásnak, amit éreznek, nagyon-nagyon izgatottan várják a beiratkozást, mert még addig bármi történhet, megváltoztathatják az elképzeléseiket. Igen, igen, folyamatosan mesélik a tapasztalataikat, mert még folynak ezek a bemutató órák, nyílt órák, nyílt napok az iskolákban, az iskolák is bombáznak bennünket, küldjünk minél több kisgyereket, tehát még, még igazából nincs - úgymond - nyugalom.

R.: - Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje.

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Elsõsorban szülõk igényeihez alkalmazkodunk, szeptembertõl júniusig mûködik a centrum, amikor nincs beiskolázási idõszak, akkor ritkábban, hetente egyszer, de az év nagy részében, heti 2-3 alkalommal délutáni idõpontokban. Amikor hat évvel ezelõtt elkezdõdött ez a tevékenység, akkor hatéves beiskolázás elõtti gyerekekkel foglalkoztunk, bár úgy láttuk, hogy a szülõk nagyon kevéssé tapasztaltak, kevés ismeretük van az alternatív és magániskolák iránt, és mi elsõsorban ezeket az iskolákat ajánljuk, ezeket ismerjük jól. S ahogy teltek az évek, egyre több szülõ fordult hozzánk nagyobb gyerek problémájával, iskolai kommunikációs nehézségekkel, iskolaváltási igénnyel. És éppen most az elõbb arról beszélgettünk, hogy milyen érdekes, hogy átfordult a minket igénybe vevõknek az aránya, és egyre kevesebb az - úgymond - problémátlan gyerek, aki óvodás nagycsoportos, és iskolát keresnek számára a szülõk, és egyre több a nagyobb gyerek, így aztán általános és középiskolát is ajánlunk a hozzánk fordulóknak.

R.: - Tehát csak alapítványi és magániskolák az a kör, amelyek közül ajánlani tudnak?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Mivel egy olyan gyógypedagógus kolleganõnk is dolgozik velünk, aki nevelési tanácsadóban dolgozik fõállásban, és van szociális munkásunk is, és mi magunk valamennyien iskolákhoz kapcsolódunk, pedagógusok vagyunk, pszichológus kolleganõnk is van, ezért nyilván az alapítványi és magániskolák körén kívül önkormányzati iskolákat is ismerünk. De azt szoktuk mondani, hogy az alapítványi és magániskolákban vagyunk igazán jártasak, azért tudunk felelõsséget vállalni, s aki éppen tanácsot ad, az természetesen elképzelhetõ, hogy tud más iskolát is mondani a lakókörnyezetébõl, a gyerekei életébõl a különbözõ szakmai kapcsolatok révén.

R.: - És akkor mi történt itt, az történt, hogy egyre több a problematikus gyerek, aki nem talál magának egy sima iskolát ott a sarkon, vagy az történt, hogy azok találják meg ezt az Iskolaválasztási Tanácsadót, akiknek valamilyen speciális gondjuk van a gyerekekkel?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Mindkettõ igaz, mert egyrészt úgy tûnik, hogy az a tendencia erõsödik, hogy egyre több a magatartás- és figyelem- vagy tanulási nehézségekkel küzdõ gyerek, másrészt pedig, hogy, hogy most már mintha az oktatásügy is tudomást venne arról, hogy vannak speciális bánásmódot igénylõ gyerekek, és az alapítványi és magániskolák ebben nagy gyakorlatot szereztek az elmúlt tíz évben.

R.: - Elsõsorban milyen gyerekbõl van sok, a figyelemzavaros, az iskola éretlen, a magatartászavaros, szóval mi a jellemzõ, vagy pedig a szülõk azt keresik, hogy legyen ez az iskola egy olyan, amely a gyerekem egész napját lefedi, és egy sokirányú tevékenységet biztosít a számára?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Tavaly 120 család járt itt nálunk tanácsadáson, és a statisztikák azt mutatják, hogy, hogy több, mint a fele valamilyen konkrét problémával fordult hozzánk, de a beszélgetés során aztán kiderült, hogy a konkrét probléma megoldásán túl, tulajdonképpen a szülõk azt szeretnék, hogyha jó helyen lenne a gyerek. Lehetõleg minél hosszabb idõt, hogyha kisgyerekrõl van szó, tehát hogy akár egész napos elfoglaltságot biztosítson az iskola, és hogy, hogy nagyon sokféle igénynek feleljen meg. Az alapítványi és magániskolák nagy része, úgynevezett személyközpontú pedagógia alapján dolgozik, ami azt jelenti, hogy elsõdlegesen figyelembe veszi a gyerek igényeit, fejlettségi szintjét, korához képest és önmagához képest való fejlettségét, és amikor a szülõk ezt a kínálatot vagy ezt a választékot jobban megismerik, akkor, akkor úgy tûnik, hogy, hogy megnyugszanak. S nyilván nagy problémát jelent, hogy a magániskolák egy része tandíjas, vannak olyan alternatív iskolák, amelyek önkormányzati fenntartásúak, vannak olyanok, akiknek vannak támogatóik, és ezáltal kevesebb pénzt kell, hogy szedjenek a szülõktõl, de hogy most nekünk az igazi nehézségünk, az nem az, hogy megfelelõ intézményt találjunk, hanem, hogy a család anyagi helyzetének megfelelõ intézményt találjunk.

R.: - Igen, ez az örök probléma, miközben azt hiszem, hogy a szülõk jó része ma már tudja, hogy az alapítványi és magániskolák nem azért kérnek pénzt, mert jó sokat szeretnének keresni, hanem azért, mert sajnos nem kapják meg azt a kiegészítõ támogatást, amelyet más iskolák megkapnak.

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Hát részben így van, részben pedig hogy általában ezek kis intézmények, ezért a mûködési költségeik fajlagosan sokkal magasabbak. Egész egyszerûen a tanárok bérét fizetik sokszor a szülõktõl beszedett tandíjból, és hát persze, van egy csomó olyan iskola is, amelyik nem tandíjat, hanem költségtérítést szed, az pedig azt jelenti, hogy a gyerekekre fordított eszközöknek az árát, vagy a programoknak az árát kéri, de mivel sokszínûek ezek a programok, sokfélék az eszközök, ezért egy hagyományos iskolánál, vagy önkormányzati iskolánál drágább üzem az ilyen típusú iskola mindenképpen.

R.: - Azt mondja, hogy 120 család volt a tavalyi évben, hány volt ezek közül olyan, aki alapítványi és magániskolában szeretett volna kezdeni, és hány volt olyan, aki egy önkormányzati iskola kudarca után próbált efelé tájékozódni?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Nincsenek elõttem a számok, ezért csak ilyen durva arányokat tudnék mondani. Aki iskolát választani jött, az tudta, hogy ezen a helyen ilyen típusú iskolákat ajánlunk, tehát, hogy õk mondjuk, szinte 100%-ban, aki iskolát akart váltani, az talán egy-két esettõl eltekintve önkormányzatiból alapítványiba akart menni, azt remélve, hogy a kisebb létszám, a gondosabb törõdés, a személy központú a pedagógia, a differenciálás. Tehát, hogy nem egyforma ütemben tanítják az összes gyereket, hanem a gyermek fejlettségi szintjének, a tudásának megfelelõen, ez aztán arra késztette a szülõket, hogy önkormányzatiból alapítványi, vagy magániskolát keressenek. Olyan is elõfordult egy-kettõ, hogy alapítványi magániskolából alapítványi magániskolába, ez fõleg ilyen anyagi okok voltak, hogy mondjuk, megemelték a tandíjat, a szülõ ragaszkodott ehhez a nevelési formához, de másik iskolát keresett.

R.: - Nincs ma már a szülõkben az az aggódó félelem, ami évekkel ezelõtt volt, hogy na jó, jó, de tessék megmondani, tényleg meg fog ott tanulni a gyerekem írni-olvasni, elhiszem, hogy jól fogja érezni magát, ez most már csökkent?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Ez, ez érezhetõen csökkent. Egyrészt azért, mert ezek az iskolák nagyobb gondot fordítanak arra, hogy ne legyen felróható nekik se harmadik év végén, se ötödik év végén, sem akár nyolcadik év végén, hogy az õ gyerekeik le vannak maradva, egyrészrõl ez jellemzõ, másrészrõl jellemzõ, hogy talán az egész társadalom meg oktatásügy elõrébb helyezte azokat az értékeket, tehát ez az elmúlt években egyszerûen elõrébb kerültek, amit ezek az iskolák nyújtani tudnak. Nevezetesen a szociális készségek fejlettsége, a kommunikáció, az önkifejezés, az érdekérvényesítés képessége, ezek olyan képességek és készségek, amelyek ezekben az iskolákban középpontban állnak. És én egy olyan középiskolában tanítok például, ami egy hat évfolyamos középiskola, és az a tapasztalatom, hogy mondjuk, jönnek a hetedikesek, nyolcadikosok, és mindenféle elfogultság nélkül megállapítható az érkezõ gyerekekrõl elég pontosan, hogy, hogy milyen, milyen iskolából jöttek, mert hát, egyszerûen az alapítványi és magániskolákból jövõ gyerekek elfogulatlanabbak, könnyebben alkalmazkodnak. Tehát pont ellenkezõleg, szokták régebben mondani, hogy hát majd elvesznek az igazi világban, meg amikor a hagyományosabb iskolába kerülnek, az elõzõ évek, az alapítványi magániskolákban töltött évek arra teszik õket képessé, hogy jobban beilleszkedjenek, hogy kevésbé legyenek ilyen típusú problémáik, és a tanulásban sincsenek lemaradva.

R.: - Akkor valamit arról, hogy mi a mechanizmus, mondjuk, egy szülõ meghallotta, hogy létezik egy ilyen iskolaválasztási tanácsadás, mit kell tennie?

Fehér Márta, az Iskolaválasztási Centrum szakmai vezetõje: - Ez egy irodaként is mûködik, ez az Iskolaválasztási Centrum. Tehát elõször azt szoktuk kérni a szülõktõl, hogy telefonon idõpontot egyeztessenek - 212-1303, ez az Iskolaválasztási Centrum telefonszáma -, idõpont egyeztetés után kétféle tanácsadással tudunk szolgálni, az egyik típusú az egy hosszabb, ilyenkor a szülõk a gyerekekkel érkeznek, ezt elõzetesen megbeszéljük, és ilyenkor a tanácsadón kívül egy gyógypedagógus kolleganõm is jelen van. Elõször beszélgetünk az egész családdal, elmondják, hogy miért jöttek, miben kérnek tanácsot, és a gyógypedagógus kolleganõm félrevonul a gyerekkel 30-40 percre, ez nem egy klasszikus gyógypedagógiai vizsgálat vagy iskolaérettségi vizsgálat, ez egyszerûen egy benyomásszerzés arról, hogy esetleg milyen nehézségei lehetnek a gyereknek, mi az, amiben jó. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy szakvéleményt nem adunk, és ez nem egy szakmai értelemben korrekt vizsgálat, ez egy rátekintés tulajdonképpen a gyerekre. Közben a tanácsadó a szülõvel folytatja a beszélgetést, és a beszélgetés végén újra az összes szereplõ jelen van, és összegzik, hogy végül is az egyórás beszélgetésbõl, vizsgálatból mire jutottak. A másik vizsgálati típus az, amikor a szülõ egyedül jön, és akkor a tanácsadóval négyszemközt, egy félórás beszélgetésben próbálnak valamilyen eredményre jutni.

R.: - Megismételjük az Iskolaválasztási Centrum telefonszámát: 212-1303.

- Mûsoraink szövege olvasható az interneten a rádió, a Babanet, a Kölöknet honlapján.