Vendég a háznál
2003. Február. 26.
Kossuth rádió, 13.05

Mv.: - Kétéves korára rossz állapotban vannak a fogai?

Név nélkül: - Igen, borzalmas rossz állapotban van minden foga.

Mv.: - És mitõl?

Név nélkül: - Hát, én nem tudom, talán az édesanyja, hát nézze, én nagymama vagyok...

Mv.: - Cukros teát itat vele cumisüvegbõl, vagy...

Név nélkül: - Így van, így van, meg a szörpök, meg mit tudom én. Hát, én mondtam neki, hogy esetleg teát is lehetne adni egy kis citrommal, vagy kevés cukorral. De hát, végül is az a gondom, hogy a gyerek annyira nyáladzik reggeltõl estig, hogy az valami borzalmas mértékû nála.

Mv.: - És a fogorvos mit mondott erre?

Név nélkül: - Hát, a fogorvos azt mondta, hogy hát, én nem voltam ott ugye, az édesanyja volt ott vele, hogy még az utolsó két foga jön ki neki, de hát, én szerintem biztos nem, mert én megszámoltam a kiskölöknek a fogait...

Mv.: - És hányat talált?

Név nélkül: - Huszonegy foga van, és szerintem minden foga megvan, bár azok mondom, borzalmas állapotban vannak. De ez az állandó nyáladzás, ez hát, gyereket különösebben nem zavarja, de hát, engem mondjuk zavar, már olyanképpen ugye, hogy...

Mv.: - Fél, gondolom, hogy így marad.

Név nélkül: - Így van, pontosan, pontosan. Szóval ez nem szép dolog.

Mv.: - Azt hiszem, a nagymama egy kicsit sokat számolt ezzel a huszoneggyel, ugye?

- Igen, hát, mondjuk rendkívüli esetek vannak, hogy esetleg szám feletti tejfog is elõfordul a szájban, nagyon-nagyon ritka.

Mv.: - Dr. Czukor József, gyermekfogorvos.

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Úgy emlékszem, hogy kétévest mondott.

Mv.: - Igen.

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Na most, kétéves korban még az úgynevezett második tejõrlõk még nem szoktak a szájban lenni általában, tehát még mondjuk a fogorvostól el kell fogadni azt, hogy még a leghátsó úgynevezett, hát, a négy darab második tejõrlõfog, amivel együtt ugye, húsz fog lesz, és nem huszonegy, az most fog elõtörni. Na most, a gyerekek nyálzása: hát, ez egy olyan kérdés, egyébként késõbbiek folyamán ez meg fog szûnni. A gyerek mindent a szájába vesz, a játék mackójától kezdve mindent, és az állandó ingert jelent, és állandó hát, úgynevezett ingernyál képzõdik. Nem hiszem, hogy mondjuk a kifejezetten rossz fogazatával van összefüggésben. Elég szomorú, hogy ilyen rossz fogazata van. Nekem az az érzésem, hogy van egy rossz szokás is benne, hogy kétéves létére, amikor már azért annyira nem szoktak mindent a szájba venni a gyerekek, általában ez az elsõ évnek a privilégiuma, hogy valami ilyesmi is van a háttérben.

Mv.: - Tehát, próbálják meg azt elérni a szülõk, hogy ne vegyen mindent a szájába?

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Hát, oda kell figyelni egyszerûen, errõl van szó.

Mv.: - Mert ez fokozza a nyáltermelést?

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Mindenképpen. Ha idegen test kerül a szájba, az mindenképpen fokozza. Hát, tulajdonképpen ez egy fiziológiás dolog, és azért van, hogyha elkezdünk táplálkozni, akkor nyáltermelés. Ha beteszünk ugye, akármilyen táplálékot a szájüregbe, akár felnõtt korban is, akkor észrevehetjük, hogy a nyálképzõdés, az fokozódik. Vagy amikor fogorvosi rendelõben egy gyermeket vizsgálok, és ugye, egyszerûen csak egy mûszerrel a szájüregben megvizsgálom, abban a pillanatban a nyáltermelés fokozódik, sokszor olyannyira, hogy a kezelés is nehézkessé válik.

Mv.: - Van valami olyan betegség, ami kiváltja ezt a fokozott nyálképzõdést?

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Na most, ezt akartam én mondani, hogy azért ennek gyerekgyógyász oldalon is utána kellene nézni, mert ajánlatos megvizsgálni, hogy miért van ilyen fokozott nyáltermelés.

Mv.: - Mi lehet?

Dr. Czukor József, gyermekfogorvos: - Annyi minden okozhatja, hogy ez egy gyerekgyógyász kivizsgálást igényel.

(Zene)

- Kérdéseiket a 328-8972-es számon várjuk!

(Zene)

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Én szeretnék kérdezni Önöktõl valamit.

Mv.: - Hallgatom!

Telefonáló: - Van egy majdnem hároméves kisfiam, és szeretném megkérdezni, hogy lábujjhegyen jár, és ha rászólunk, akkor utána simán, aztán megint.

Mv.: - Le tudja tenni a lábát?

Telefonáló: - Le tudja, persze!

Mv.: - És mikor jár lábujjhegyen?

Telefonáló: - Amikor itthon vagyunk, meg néha az utcán is, a cipõben.

Mv.: - Önök voltak nyilván csípõszûrésen.

Telefonáló: - Persze, voltunk. Én tavaly is elvittem, mert mondtam az ortopéd orvosnak, és azt mondta, hogy rendben van. És az úgy jó, ha rászólunk, hogy rendesen menjen, vagy...

Mv.: - Mert ha nem szólnak rá, akkor meddig csinálná vajon?

Telefonáló: - Hát, nem tudom. Van, amikor úgy tényleg lábujjhegyen jár, és akkor nézem, és akkor utána jön-megy a szobában, és utána lerakja. De van, amikor úgy már, amikor úgy látom, egy kicsit hosszabb ideig, akkor rászólok, hogy rendesen menjél!

Mv.: - Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.

Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos: - A lábujjhegyen járás, az általában megijeszti a szülõket. És hát ugye, nem tudják beilleszteni a normál variációknak a sorába, és ezért aggódnak miatta, hogy a gyereknek valamiféle elváltozása van. Én azt is sokszor elmondtam, hogy a gyerekrõl véleményt igazándiból úgy lehet mondani, hogyha megnézi az ember. Hát, ez a lehetõség most nem áll rendelkezésemre, tehát nekem így kell azt mondanom, hogy az esetek kilencvenvalahány százalékában megengedhetõ az, hogy egy néhány esztendõs gyerek lábujjhegyen járjon, ha ezt õ tudja tenni, akkor talán még a mozgásfejlõdésében is egy érdekes elem jelenhet meg. De azért azt hozzátenném, ami itt egyrészt megtörtént, hogy az ortopédiai szakorvosi vizsgálat, az nem nélkülözhetõ ebben az esetben. Amit még egyszer valamikor meg lehet tenni, hogy egy neurológus nézze meg, hogy biztosan nincs-e beidegzési zavar a hátterében a lábujjhegyen járásnak.

Mv.: - Gondolom, ez attól függ, hogy mennyit jár lábujjhegyen, nem?

Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos: - Hát, azért mondom, hogy látni kellene, tehát pontosabb adatok azért nem ártanának hozzá. De azért valamikor, egyszer majd egy neurológiai kivizsgálat megtörténjen egy gyereknél, az talán nem olyan kivihetetlen, hogy ne lenne érdemes ezt megkockáztatni.

(Zene)

- Megismétlem most hívható telefonszámunkat: 328-8972.

(Zene)

Mv.: - Jó napot kívánok, parancsoljon!

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Itt a helyzet az, hogy van egy fiam, aki huszonhárom-huszonnégy, most diplomázik, és udvarol egy kislánynak. Kiderült, hogy a kislánynak veleszületett dongalába volt, amikor megszületett, de most semmi, most aerobikozik, sõt, oktat is, most jól van. Én azt szeretném megkérdezni, mint anya aggódom, hogy a gyerekénél várható ez? Tehát örökölhetõ ez?

Mv.: - De hát, ugye látja, hogy ennek a kislánynak is milyen remekül megoldották ezt a dongalábát.

Telefonáló: - Igen, igen, igen. Én a fiamnak se említettem, csak így magamban, miután hallottam vagy felmerült bennem, hogy egy kicsit néha eszembe jut, és akkor azért gondoltam, hogy megkérdezem.

Mv.: - Dr. Balla Mária, ortopéd orvos: -

Dr. Balla Mária, ortopéd orvos: - Elõször is tudni kellene, hogy mi volt ez a dongaláb.

Mv.: - Mert többféle van?

Dr. Balla Mária, ortopéd orvos: - Többféle dongaláb van, igen. Általában azt is dongalábnak nevezik, hogyha születéskor egy kicsikét befele fordítja a gyerek a lábát.

Mv.: - Ez a méhen belüli rossz tartás.

Dr. Balla Mária, ortopéd orvos: - Ez a méhen belüli rossz tartás, de nagyon sokan úgy küldik már a sajnos, a háziorvosok is, hogy a szülõ kissé meg van rémítve, mert azt mondják neki, hogy dongalábas a gyerek. Ezek nem valódi dongalábak, tornáztatással, esetleg egy-két gipsszel tökéletesen rendbe hozhatók, és soha az életben nem lesz belõle semmi probléma. Egészen más kérdés az úgynevezett valódi, veleszületett dongaláb, amelyiknek ugye, többféle formája van, az enyhébb formától a nagyon súlyos formáig. Van olyan, amelyiket ugye, gipszeléssel többnyire lehet kezelni, van, amelyiket csak mûtéttel lehet kezelni. Van az a nagyon súlyos forma, amelyik egyéb fejlõdési rendellenességnek a részjelensége. De ha az említett kis hölgy, aki aerobik oktató, és mindent meg tud csinálni, én azt hiszem, hogy ez nem tartozhat a súlyos formák közé.

Mv.: - Ezzel együtt elképzelhetõ-e, hogy öröklõdik?

Dr. Balla Mária, ortopéd orvos: - A dongaláb öröklõdik. Hogy öröklõdni fog-e, vagy nem, ezt nem tudja senki megmondani, de tekintettel arra, hogy ezek a dongalábak azért a mai korszerû mûtéti és egyéb technikával gyógyíthatók, ez nem lehet kizáró ok egy gyereknek a világrajöttéhez.

(Zene)

- Tapasztalataikat, véleményüket is várjuk: 328-8972.

(Zene)

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Hallgattam a mûsorukat, Kecskemétrõl egy nagymama vagyok. Pattanásról volt szó...

Mv.: - Igen.

Telefonáló: - Nekem van egy harminckét éves lányom, és most már évek óta pattanásos. És annak a gyógyszernek a nevét szeretném megkérdezni.

Mv.: - Értem. Újonnan jelentkeztek egyébként, vagy korábban, egész életében ez volt?

Telefonáló: - Hát, két gyereket szült már, és valahogy a szülés után alakult ki nála ez.

Telefonáló: - Kezét csókolom, én Giczy Zsolt vagyok Szegedrõl. Hallottam az Önök mûsorában egy gyógyszerrõl, amivel állítólag nagyon jól lehet kezelni az aknét.

Telefonáló: - Jó napot kívánok, Makaráné vagyok. Hallottam egy riportot pattanásos bõrrel kapcsolatban. Egy gyógyszert emlegettek, de a nevét nem mondták.

Mv.: - Mennyi idõs gyerekrõl van szó?

Telefonáló: - Már huszonhárom éves, de jó pár éve ilyen problémánk van. Nem annyira súlyos, de elég csúnya a háta.

Mv.: - Háta? Arca nem?

Telefonáló: - Arca nem, arca nem, csak a háta. Idõnként szebb a háta, idõnként csúnyább, tehát változó, ilyen, én az étrendnek tudtam be.

Mv.: - Néhány, néhány telefon volt csak abból a nagyon-nagyon sokból, ami azután a mûsor után érkezett, amelyben a pattanásokról beszéltünk. Nem mondtuk a gyógyszer nevét - mondta mindenki -, nem mondjuk, mert nem tehetjük. Tehát a vényre felírható gyógyszerek nevét, és ez olyan, mert olyan is volt, aki azt reklamálta, hogy a gyógyszertárban nem adtak neki, szóval a vényre felírható gyógyszerek nevét nem mondhatjuk ki. De ugye, minden bõrgyógyásznak tudnia kell, hogy mi mirõl beszélünk?

- Természetesen.

Mv.: - Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász.

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Ez a gyógyszer, amirõl most itt szó volt, ami egy A-vitaminsav tulajdonképpen, és ezt nyugodtan, azt hiszem, mondhatom, ez csak bõrgyógyász által felírható, hiszen ezeket a betegeket, amikor az ember megcsináltatja a laborvizsgálatokat, és elindítja a kezelést, ezeket bizony hát, ellenõrizni kell. Hiszen maga a kezelés, a legrövidebb idõt mondanám, az négy-öt hónap, de általában hosszabb szokott lenni. Mindig attól tesszük függõvé, hogy hogyan tudjuk adagolni a gyógyszert, tehát rettenetesen fontos, hogy mennyire tûri a beteg, hiszen testsúly kilogrammonként számítjuk ki a napi adagot. Mindig meg szoktam kérni a beteget, ezt csak zárójelben mondom, hogy amikor kinyitják a dobozt, akkor egy ilyen végtelen hosszú mellékhatás-lista van, de nem szabad mindegyiket az embernek saját magára vonatkoztatni, hiszen mi úgyis elmondjuk, hogy az igazi mellékhatása az, hogy ki fog száradni a bõre, nyálkahártyája, hiszen ez egy olyan nem hormon, nem antibiotikum, hanem egy A-vitamin származék, aminek ez a mellékhatása. Na most, a többinek az ellenõrzésére szolgálnak, tehát a többi mellékhatások ellenõrzésére szolgálnak a laborvizsgálatok. Tehát hogy mennyiben befolyásolja a vérképet, májfunkciót, zsíranyagcserét stb. Most hangsúlyozom, hogy ez a gyógyszer fényérzékenyít. Ezért mindenképpen úgy kell elkezdeni a kezelést, hogy beleférjünk még a nyári hónapokig, tehát június-július-augusztus kiesik, tehát akkor vissza kell számolnunk, maximum február az utolsó hónap, amikor el tudjuk még kezdeni, mert nem érdemes rövidebb ideig adni. Tehát ha én a gyógyszert nem megfelelõ dózisban adom, akár úgy, hogy kevesebbet adok, mint a testsúlya az illetõnek, tehát amit arra kiszámolok, vagy összdózisban kevesebbet adok, tehát aluldozírozom, akkor csak egy úgynevezett pirusszi gyõzelem van, ami azt jelenti, hogy pillanatnyilag szed, örül, és utána, amikor abbahagyta, három hónapon belül újra kezdõdik az egész. Amikor jön egy ilyen beteg, akkor hát, elég hosszú idõt szoktam én is arra fordítani, hogy megbeszélem vele, elmagyarázom, hogy mirõl van szó. Ugyanis a kollegáknak a nagy része, tehát legyen az akár belgyógyász, családorvos, nõgyógyász, nem nagyon tudja, és nem is kell nekik pontosan tudni, hogy milyen ez a gyógyszer, és sok esetben azt szokták mondani a betegnek, hogy ó, az egy nagyon erõs és olyan gyógyszer, aminek rengeteg mellékhatása van. És erre azt szoktam mondani, tehát lebeszélik róla sajnos a betegeket. És azt szoktam erre mondani, hogy tulajdonképpen a jó gyógyszernek van tényleg sok mellékhatása, tehát ami nem gyógyszer, annak nincs mellékhatása, ez természetes. Minden gyógyszernek van. Attól már megriadnak, hogy azt mondjuk, hogy a lányok ugye, a kezelés alatt és még utána kettõ hónapig, tehát hangsúlyozom, nem két évig, ahogy szokták a betegek mondani, kettõ hónapig nem lehet terhes. De hiszen fogamzásgátlóval adjuk általában, vagy ha az illetõ nem szeretne szedni fogamzásgátlót, akkor figyelembe vesszük, hogy nem szedi, és természetesen, aláíratjuk vele a betegtájékoztatót, hogy õ tudja, hogy nem lehet terhes még a kezelés után két hónapig. De tudnék mondani még legalább öt olyan gyógyszert, ami alatt nem lehet az illetõ terhes. Tehát mondjuk, itt azt kell mindig mérlegelni, hogyha tényleg olyan súlyos az a betegség, és a normálistól, tehát egy közepesnél erõsebb a pattanásos megbetegedés, akkor fontos, hogy az illetõnek olyan gyógyszere legyen, amivel én tünetmentessé tudom tenni a bõrét, és azt a meglévõ heges területeket, amiket hát, sajnos már nem tudok rajta nagyon korrigálni, de számban csökkenthetem azzal, ha adom idõben a gyógyszert. Ha pedig harmincéves korban vagy huszonéves korban jut el valakihez, aki elkezdi neki adni a gyógyszert, akkor számolnia kell azzal, hogy a régi bûnöknek ott marad a maradványa.

Mv.: - Igen, hát itt van például ez az édesanya, akivel kapcsolatban hallottuk, hogy szülés után jött...

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen, igen.

Mv.: - ...neki ez a hormonváltozással...

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Pontosan. Mégpedig nagyon érdekes, a szülés után kialakulóknál, biztos, hogy neki mindig volt egy kicsit hajlama a pattanásokra, de a szülés az egy jó, és egy rossz irányba is befolyásolhatja a hormonrendszert. Tehát van olyan, akinek utána soha többet semmilyen problémája nincsen. És az eseteknek egy részében van ez, amit õ mondott, hogy a szülés után romlik a bõre, mégpedig azért, mert a hormonális, tehát a hormonszintben, hormonháztartásban történik egy változás. Jelen esetben majdnem biztos, hogy arról van szó, hogy õneki egy picikét alacsonyabb a nõihormon-szintje, tehát az ösztrogén szint, és a mellékvesekéreg termelte férfihormon, ami minden nõben van, így relatíve többnek tûnik, és akkor kialakul egy ilyen szakáll területére lokalizálódó mély, kellemetlen, fájdalmas elváltozás, ami már nem egy tinédzserkori akne, felnõttkori aknénak hívjuk, de ugyanígy kezelhetõ természetesen.

Mv.: - A másik, ami nekem feltûnt, hogy a hátakra panaszkodnak nagyon sokan a telefonálók közül, tehát nem is annyira az arcnak a pattanásos voltára.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Õk a szerencsésebbek, meg kell mondani.

Mv.: - Mert nem látszik.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen, mert nem látszik. Ez általában férfiaknál szokott lenni, tehát a fiúknak a nagy részénél nem, érdekes módon az arc viszonylag szép, nem azt mondom, hogy tökéletes, de a mellkas és a hát, az viszont általában érintett, hiszen az az egyik legerõsebb seborreás terület. Most ezek azok a betegségek, ezek azok a formái az aknénak, amik nagyon komoly és nagyon hosszú kezelést igényelnek, mert innen nehezebb gyakorlatilag ezeket eltüntetni.

Mv.: - Errõl is lesz még szó, bár azt hiszem, hogy annak az édesanyának, aki ezután telefonált, már válaszoltunk.

Telefonáló: - Jó napot kívánok! Az a kérdésem, nem tudom, a Doktornõtõl, hogy a lányom huszonhét éves és eléggé pattanásos volt a háta, és elment egy bõrgyógyászhoz, kapott egy gyógyszert. Nos, és hát eléggé vészjelzõ a mellékhatás, hogy mennyire fog ez késõbbiekben õrá hatni netán?

Mv.: - Azt hiszem, hogy megnyugtattuk már az édesanyát, de a késõbbiekre vonatkozólag kérdezi õt. Arra semmi hatása nem lesz.

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Semmi, ugyanis ez egy, ahogy mondtam is az elõzõekben, hogy ez a betegség, ez ugye, hosszú kezelést igényel. Nemcsak a betegség természetébõl adódóan kell hosszan kezelnünk, hanem azért, mert a gyógyszer olyan, hogy egy összterápiás adagot kell megadnom. És amikor ezt az illetõ megkapja, akkor valóban tünetmentessé válik a bõre, de utána két-három héten belül ez a gyógyszer kiürül. Tehát rátartással szoktuk mondani, hogy utána még két hónappal, az illetõ két hónapon belül még nem lehet terhes, hangsúlyozzuk, sõt, a beteggel alá is íratjuk. De utána, mikor ez kiürült, a világon semmi mellékhatás. Ami le van írva a gyógyszer mellé adott ilyen kis papíron, ami mondom, meglehetõsen hosszú és tele van mellékhatások felsorolásával, akkor azokkal már nem kell számolni.

Mv.: - Van olyan hallgató is, aki szedte már ezt a gyógyszert, és csalódott benne.

Telefonáló: - Én a saját esetünkrõl beszélek. Nem pattanás ez, kérem szépen, kelés. Van egy unokám, tíz éve kínlódunk vele. Rengeteget, mindenki ugyanazt a gyógyszert adta, mindenki, és már a végén azt mondta az unokám, hogy nem hajlandó szedni. Most huszonöt éves. Annyit nem tudott elérni az anyja, hogy csináljanak belõle, vegyenek le belõle és oltsák le, lássuk, mi ez? Kisült, hogy statilococcus. Most egy ideig kapott õ injekciókat, akkor szûnt, most újra visszajött, most egy még erõsebb formája van. Hát, ez végleges? Elmúlt egy ideig, mindig visszajön, valami elkeserítõ, el van keseredve, jogosan.

Mv.: - Elhiszem. És mindig ugyanott jönnek vissza?

Telefonáló: - Igen. Csak a háton van, az arcon sehol nincs, csak a hátán. De a baj az, hogy rendkívül fájdalmasak.

Mv.: - Igen.

Telefonáló: - Ezek kelések.

Mv.: - Igen, és megfelelõ dózisban írják ezt föl?

Telefonáló: - Már nem szedi. Már nem szedi, mert látja, hogy nem használ. Nem fedeztük fel idejében, tizennyolc éves korban kezdtük, vagy még hamarabb, tizenhét, de már akkor is késõ volt, akkor elmúlt. És állandóan visszajön, hiába csinálnak akármit, ez visszajön, elkeserítõ. Nem mer elmenni egy fürdõbe, egy strandra, sehová levetkezni, ez egy szörnyû, és nincs mit csinálni, nincs orvosság.

Mv.: - Tényleg nincs mit csinálni? Mert neki ez a bizonyos gyógyszer ezek szerint nem segített, vagy rossz volt a dózis?

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Nagyon jó lett volna tudni, hogy mennyit kapott belõle, mert azért általában hogyha ilyen beteg jön, hozzám is szokott ilyen jönni, akkor pillanatokon belül kiderül, hogy õ nem kapott eleget. Tehát egy ilyen nagyon súlyos, ahogy elmondta a nagymama, hogy ez egy ilyen kelésszerû, ezt mi úgy hívjuk, hogy konglobált akné. Ez valóban az aknénak, de ez még nem a legsúlyosabb formája, ennél sokkal súlyosabb is van még sajnos, de sokszor egy évig adjuk a gyógyszert. Nyári hónapokra kihagyjuk, és akkor utána folytatjuk. Tehát mindig egyénileg kell elbírálni az eseteket, nincs két egyforma eset.

Mv.: - Kezdje újra?

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Én biztos, hogy újra kezdeném a helyében. Természetesen, laborvizsgálatok után, és lehet azért helyi kezelésekkel ezt kiegészíteni. De miután ugye, csak a hátán van, és ezt hangsúlyoztam, hogy azok rendkívül makacsak, nagyon-nagyon nehezen befolyásolhatók, de igenis lehet. Volt olyan betegem, akinek négyszer kezdtük újra.

Mv.: - És sikerült?

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Sikerült. Besegít ebbe, elárulom, az is, hogy az õ hormonrendszere ez idõ alatt igenis változni fog, és jó irányba fog változni. Tehát, az nekünk nagyon nagy segítség. Na most, azt nem tudom, hogy õ fiú-e vagy lány.

Mv.: - Fiúnak érzem.

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Én is úgy érzem, hogy fiú, mert ott egy kicsit nehezebb a dolgunk valóban, mert a lányoknál rá tudunk segíteni a fogamzásgátlókkal. Na most, hogy a fiúknál nem, tehát a fiúknál mindig én is azt szoktam mondani, már amikor meglátom, mondom, hogy biztos, hogy nem lesz elég egy kúra.

Mv.: - Most még februárban vagyunk, az utolsó pillanat, amikor elindulhatnak még a betegek.

Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Igen, igen. És ez a legjobb gyógyszer. Szóval hiába, mert antibiotikumokat, ugye õ elmondta, hogy statilococcus, én ezt látatlanban tudtam volna mondani, hogy az, hiszen egy csomó kórokozóval együtt élünk, és ezekben a típusúakban ugye, a bõr felszínén patogén statilococcusaink is vannak, és ezekben tényleg azt lehet kitenyészteni. De most akkor egy ilyen többhónapos antibiotikus kezelésnek vetné alá magát a gyerek. Hát, ez legalább olyan rossz mondjuk, mint hogyha esetleg nem csinál semmit. Mert az is csak egy pirusszi gyõzelem, egy pillanatnyi gyõzelem, és nem tartós. Tehát nem szabad elkeseredni, mert ezt igenis, rendbe lehet ma hozni.

(Zene)

- Mint minden szerdán, ma is 14 óráig hívható mûsorunk a 328-8972-es számon.

Mv.: - Bizonyára emlékeznek, néhány héttel ezelõtt egy édesanya azért hívott fel bennünket, mert egy olyan játékot vásárolt kisfiának, amely nem használható. Ezt hallva, érkezett a következõ telefon:

Telefonáló: - Jó napot kívánok, Gubács Tímea vagyok, a Lego Magyarország cégtõl. Igazság szerint ez a termék, ez a Stybotix, ez ugye, a Lego központjában készül, Dániában. Van hozzá magyar útmutató, csak a CD, amit mellékelnek, amit ugye számítógéppel kell használni, az nincsen magyar nyelven. Az lesz a megoldás, hogy egyrészt, külön ennek a játéknak lesz egy olyan boltja, ahol csak ezeket a játékokat fogják forgalmazni, ahol külön megpróbálunk majd magyar útmutatást adni akár a CD-hez is. A másik megoldás az, hogy még az idén csinálunk egy honlapot az interneten, ahol megpróbáljuk megoldani ezt, tehát megpróbáljuk majd a dán központunktól a leírását ennek a játéknak, ami a CD-n van, megszerezni, és akkor nyilván, magyarra ezt lefordítani, és azok a gyerekek, akik ugye a számítógéphez értenek, és játszanak, azok majd meg tudják nézni a honlapon. Tehát a dobozban ez nem lesz hozzácsomagolva, hanem majd a honlapon meg lehet esetleg nézni.

Mv.: - Talán a dobozon fel kéne tüntetni, hogy felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy a játékban található CD magyar nyelven nem használható.

Gubács Tímea, Lego Magyarország: - Ez is egy megoldás, de szerintem egyszerûbb az, hogyha, mivel ott a címünk a dobozon, minket keresnek meg a vevõk, és akkor mi megpróbálunk itt segíteni. Hát külön-külön ugye, hogyha valakinek igénye van rá, vagy nincs a családban az, aki angolul tud, és le tudja fordítani, annak esetleg lefordítjuk, de ez egy nagyon ritka dolog.

(Zene)

- Holnapi mûsorunk tartalmából: Ûr tátong az óvoda és az iskola között. Van, aki hamisan énekel, van, aki csúnyán ír. Ki kapjon felmentést és miért ne?