Vendég a háznál
2003. Február. 19.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Hogy a nyár veszélyes a bõrünkre, mert ugye a napfénynek sok káros hatása van, ezt nagyjából tudjuk. De hogy a tél is mindenféle gondot és megbetegedést okozhat, arról talán kevésbé veszünk tudomást.

dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Pedig most nagyon jó lenne, ha tudnánk, mert hiszen a rendelõbe nincs olyan nap, hogyne jöjjön egy fiatal tinédzser vagy egy idõsebb beteg, középkorú azzal, hogy azt vette észre, hogy a lába fáj, tehát az ujjai fájnak. Azt hiszik, hogy gombás, pedig nem gombás, csak egyszerûen bevörösödik a kisujj, vagy esetleg az egész lábfejnek a vége, és különösen este ég, viszket, fájdalmas.

- Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász.

dr. Nagy Éva: - Gyakorlatilag arról van szó, hogy megfagyott.

R.: - Megfagyott?

dr. Nagy Éva: - Megfagyott, sajnos igen. Mégpedig ebbe nagyon-nagyon belesegít, nemcsak a mínusz fokok, tehát hogy esetleg most valóban hidegebb van, mint máskor szokott lenni, hanem a nedvesség. Még egy +1-2 foknál is lehet fagyási sérülés, ha nedvesség van.

R.: - Tehát, hogy átázik a cipõ?

dr. Nagy Éva: - Igen. Pontosan így van, hogy átázik a cipõ vagy a kezem, vagy egyszerûen olyan körülmények között ácsorgok, és várok, ahol hóba kell vagy latyakba tapicskálnom. A másik pedig a cipõ, tehát, hogy szûk a cipõ. Tehát hogy ilyenkor télen azt szoktuk mondani, hogy célszerûbb egy kicsit tágasabb, mint egy számmal nagyobbat venni, és abba egy meleg zoknit, mert az mostani divatos, szûk orrú csizmák és a cipõk kiváló alapot teremtenek a fagyásos sérüléshez, hiszen összenyomják a lábfejet és a keringés lassul. Fontos a keringés is, és ezért van az, hogy a nagyon magasra nõtt kamaszgyerekeknél hosszú lábú, ugye vékony gyerekeknél még nagyobb az esélye a fagyásnak, mint az alacsonyabbaknál. Rosszabb a keringésük.

R.: - Piros lesz a lábam és fáj. Mit kell tennem?

dr. Nagy Éva: - Igen fáj. Fagykenõcsöt adunk rá természetesen.

R.: - Fagykenõcs? Ilyen van?

dr. Nagy Éva: - Igen van, még mindig van. Bizony a fagykenõcs, amivel megpróbáljuk a gyulladást csökkenteni, és hát természetesen lelkére kötjük az illetõnek, hogy tág cipõt, vastag, jó meleg zoknit húzzon fel. Szépen el szokott múlni, csak egy baj van, hogy következõ télen ez bizony megint elõjön.

R.: - És ez jellemzõen a lábon jelentkezik.

dr. Nagy Éva: - Lábon.

R.: - Tehát, akkor a fülünk nem fagyhat le.

dr. Nagy Éva: - De a fülön is, bizony a fülön is. Ezt akartam mondani, hogy a kiálló testrészeken, tehát az akrákon, tehát a kézen-lábon és a fül. Orron is.

R.: - Az orrommal mit csináljak?

dr. Nagy Éva: - Hát azzal nem túl sokat tudunk csinálni.

R.: - Kenjük? Kenhetem valamivel?

dr. Nagy Éva: - Lehet kenni. Gyerekeknél feltétlenül, kisgyerekeknél, akár testápolóval. Egy picikét zsírosabbal kenje be az arcát, igenis véd.

R.: - Nagyon sokan síelnek ilyenkor, gyerekek is. Ha szép idõ van, süt a nap, az legalább olyan erõs, mint nyáron, a tengerparton. Ugyanazt a napvédõt kell használni ilyenkor, mint amit teszünk nyáron?

dr. Nagy Éva: - Nagyon magas faktorszámú kell a fényvédõbõl. Tehát ilyenkor speciális, ún. hegyre, tehát hegyi sporthoz alkalmas fényvédõket szoktak ezeken a turistahelyeken árulni. Jól megszûri a fényt, tehát nagyon magas faktorszámúak, speciális a krémnek az állaga is, sokkal sûrûbb, jól tapad, és bizony az orrot ilyen esetbe is be kell kenni, szájat feltétlenül, mert hiszen, ha nem ég le, akkor legalább viszont herpesze lesz az illetõnek. És a gyerekeknél pedig ún. símaszkot húznak a szülõk a fejükre, tehát a bukósisak alá, amivel gyakorlatilag csak a kis szemük, és a szájuk, meg az orruk vége van kint.

R.: - Eddig arról beszéltünk, hogy az egészséges emberek a tél hidege ellen hogyan tudnak védekezni, legalábbis a bõrüket hogyan tudják védeni. De akiknek van valami bõrproblémájuk, azoknak romlik ez esetleg télen, és ha igen, akkor kiknek?

dr. Nagy Éva: - Nagyon sok olyan bõrbetegség van, amelyiknek a tél nem tesz jót. Pl. a legeslegegyszerûbbet mondom csak, amivel szerintem nagyon sokan szenvedünk, a korpás fejbõr pl. A tél nagyon-nagyon rontja ezt. Vagy sapkát húz az illetõ, de ha nem húz, az sem jó tulajdonképpen, mert akkor meg a hideg és a szél. És akkor ezek a lemezes, hámló részek a fejbõrön, összeállnak és mintegy olyan légmentesen, sapkaszerûen lezárják a fejbõrt. A fejbõr viszket, begyullad, állandóan vakarja az illetõ. Rendkívül kellemetlen. Azonkívül ugye, nem is szép, hiszen lehullik a fölsõ rétege. Nagyon kellemetlen tud lenni. Tehát egy ilyen egyszerû dolog nagyon kellemetlen tud lenni, és akkor még mondhatnám, hogy számos olyan betegség van, amelynél kifejezetten azt szoktuk a betegnek mondani, hogy hát a tél nem tesz jót. Gyerek ekcémáknak, felnõtt ekcémáknak kifejezetten rossz a tél.

- Jó napot kívánok. Nekem van 3 nagy gyerekem, aki sajátom, de már nagykorúak, tehát a legkisebb is 14 éves, a legnagyobb 21. De örökbe fogadtunk egy kisfiút 2 napos korába, és most lesz 3 éves, de annyira nem tud tõlünk elszakadni, tehát bárhová be szeretném adni oviba, vagy valamibe nem megy, mert szóval, de fáj is a szívem is beadni, és szeretném, hogy hol lehetne megcsinálni azt, hogy a gyest meghosszabbítani.

R.: - Ehhez többnyire orvosi javaslatot szoktak kérni.

- A családorvostól tulajdonképpen. Mert egyszer úgy hallottam, csak akkor még picike volt, és akkor még fel sem merült bennem, hogy tulajdonképpen, ha a család, ez maradt meg az Önök mûsorából, hogy 8 éves koráig otthon lehet maradni, hogyha családorvos igazolja, hogy tehát nem a betegséget kell igazolni, mert hál istennek egészséges baba, hanem azt, hogy nem tud beilleszkedni.

R.: - Értem.

- Mert ugye van a másik, amikor meg kimondottan beteg, hál istennek nincs errõl szó, akkor meg 10 éves korig lehet.

- Forgó Györgyné, az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium fõosztályvezetõje.

Forgó Györgyné, fõosztályvezetõ, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium: - Sok igazság van abban, ami itt most elhangzott. Valóban, ha tartósan beteg és súlyosan fogyatékos gyermeket nevel a szülõ, a gyermek 10 éves koráig jogszabály alapján megilleti. Vagyis ha a gyermek betegsége a magasabb összegû családi pótlékra jogosít. Sõt, ebben az esetekben még további 4 évre méltányossági alapon is van lehetõség a gyermekgondozási segély megállapítására vagy meghosszabbítására. Abban az esetben, amikor a gyermek egészséges, valóban van lehetõség méltányossági alapon a gyermekgondozási segély megállapítására, ill. meghosszabbítására a gyermek 3 éves kora után. Ehhez szükséges a szakorvos, valamelyik fekvõ gyógyintézet szakorvosának igazolása, hogy az otthongondozás indokolt. Ilyenkor a tankötelezett korig vagy max. a gyermek 8 éves koráig engedélyezhetõ. Errõl szól a jogszabály. A területi államháztartási hivatalhoz kell benyújtani az igényt, az orvosi igazolás mellékelésével, melyet az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumba terjesztenek fel, és a miniszter jogkörébe tartozik az engedély, méltányosságból történõ engedélyezés.

R.: - Ennek a kisgyermeknek beilleszkedési zavara van, tehát nem tud beilleszkedni az óvodában, ami azért nem egészségügyi probléma, nem arról van szó, hogy beteges. Ebben az esetben is fordulhat az anyuka a gyes meghosszabbításáért?

Forgó Györgyné: - Természetesen. Ha netán ilyen beilleszkedési gondok, meg problémák, akkor egészen biztos, hogy a pszichiáter szakorvos fogja õt neki ezt az igazolást kiadni. Ennek is megvan a megfelelõ szakorvosa.

R.: - Ezt méltányossági alapon dönti el a minisztérium. Általában meg szokták adni ezt?

Forgó Györgyné: - Minden esetben, amit felterjesztenek, megadjuk, ha jogszabály ad rá lehetõséget, és megfelel a törvényi elõírásnak, hogy kinek adható, akkor minden esetben, a minisztériumba engedélyezésrõl szóló határozat megy ki.

R.: - Kell ehhez valamilyen papírt kérni elõre az édesanyának valahonnan?

Forgó Györgyné: - A területi államháztartási hivatalhoz kell benyújtani. Abban az esetben, ha õ mondjuk munkaviszonyban áll, akkor természetesen a gyerek ápolása címén fizetés nélküli szabadságot kell kérni, azt is mellékelni kell. De abban az esetben, hogyha valakinek nincs munkaviszonya, vagy közben megszûnt már, abban az esetben pl. nem kérünk fizetési nélküli szabadságot, hiszen nincs munkáltató, amely ezt adja. Akkor erre az igazolásra nincs szükség. Van, igaz, szükség a gyermek születési anyakönyvi kivonatára, az orvosi igazolásra, és van egy igénybejelentõ lap, amit értelemszerûen ki kell tölteni. Bármelyik szülõ igényelheti, a családtámogatási törvény ellátásai nem anyához vagy apához kötöttek, hanem szülõhöz kötött. Az elmúlt idõben is volt lehetõség arra, hogy a gyermekgondozási segélyt a nagyszülõ igénybe vegye. De az a nagyszülõ nem tehette ezt meg, aki nyugdíjas volt. Kedvezõ változás az, hogy ez már nem kizáró ok, hogy a nagymama vagy a nagypapa, mert nagyszülõrõl beszélünk ismételten, jogosult legyen, igénybe vegye a gyermekgondozási segélyt a nyugdíja teljes megtartása mellett, ill. annak folyósítása mellett. De nemcsak a nyugdíjas nagyszülõ veheti igénybe, igazán plusz az a döntés vagy az a változás, amikor a szülõ is igénybe veheti, mondjuk nyugdíja mellett. Ez idáig erre nem volt lehetõség. A napokban kaptam egy olyan levelet, hogy mind a ketten rokkantnyugdíjasak vagyunk, gyermekünk nemrégiben született, most valóban ránk is vonatkozik ez a törvény? Igen, a szülõ is igénybe veheti a gyermekgondozási segélyt, és nem kizáró az, hogy õ nyugdíjas. A gyerek 3 éves koráig veheti igénybe. Ha netán tartósan vagy súlyosan beteg, akkor a gyermek 10 éves koráig. De még a méltányossági lehetõségek, az is a rendelkezésünkre áll. A nagyszülõ gyermekgondozási segélynél azt azért tudni kell, hogyha a nagyszülõ igénybe veszi, az mindegy, hogy nyugdíjas vagy nem nyugdíjas, a gyermek 3 éves koráig nem vállalhat munkát. Még ha a szülõ igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt, a gyerek másfél éves kora után munkát vállalhat. De arra is felhívom a figyelmet, ha a nagyszülõ otthon van az unokájával a gyermekgondozási segélyen, és mondjuk, a gyermek megbetegszik, gyermekápolási táppénzt a szülõ igénybe veheti, mert tulajdonképpen a nagyszülõi gyermekgondozás, az kvázi a bölcsödét váltja ki. És ha a gyermek beteg, akkor a szülõi ápolásra van lehetõség.

R.: - Hol kell igényelni ezt?

Forgó Györgyné: - A nagyszülõk esetében a gyermekgondozási segélyt csak a területi államháztartási hivatalnál lehet igényelni, benyújtani.

- Jó napot kívánok. Nekem van egy problémám, hogy a 4 hónapos kisfiamnak székrekedése van. Próbáltam már õszibarackot adni neki, tehát ilyen természetesen, akkor szilvát és párszor hõmérõt dugtam a kis popsijába, és arra sikerült csak elindulni a kakinak.

R.: - És mit csinál egyébként ez a kisfiú? Szopik?

- Igen, teljesen anyatejes. És csak ezeket a plusz dolgokat adtam neki, amivel megpróbáltam elindítani a székletét.

R.: - És nem vált be.

- Nem, egyszerûen nem, és van olyan, hogy 5 napig várok, 6 napig várok.

R.: - Az sok.

- Utána fogom, és már nem bírom tovább, mert szegénykém már látszik, hogy feszül a pocakja. Akkor meghõmérõzöm egy kicsit, és akkor elindul, és egy õrült nagy adagot kakil. Kb. egy hónapja kezdõdött el ez nála. Elõtte pedig napjában 5-6-szor is kakilt, minden pelenkacserénél volt kaki a pelenkában.

R.: - Értem. És nem történt semmi akkor, amikor elkezdõdött ez a székrekedéses állapot, vagy volt valami kis megfázás?

- Semmi nem történt.

R.: - Nem tetszett akkor valami új ételt bevezetni még?

- 3 hónapos koráig abszolút minden rendbe volt vele, és akkor utána elkezdõdött ez, és most hát egy már majdnem lassan 4 hete már szenvedek vele.

R.: - Mit mond az orvos vagy a védõnõ?

- Az orvos azt mondja, hogy glicerinkúpot adjak neki. De hát, nem igazán merem elkezdeni, mert nem akarom, hogy rászokjon arra, meg a hõmérõzést is igazából nem tartom jó módszernek, mert félek attól, hogy hozzászokik.

R.: - Ehhez mit szólt egyébként az orvos, hogy maga ad neki gyümölcsöt?

- Õ mondta, azt is mondta, hogy elõször kezdjem el õszibarackkal.

R.: - Igen.

- Adtam neki egy õszibarackot, egy teljes õszibarackot odaadtam neki, és semmi eredmény.

R.: - Alma?

- Utána, almát azt nem. Pontosabban egyszer kapott almát, de az, amikor még normálisan kakilt, és az visszafogta. Szóval, az alma nem igazán befolyásolta.

R.: - Talán az egy egész õszibarack, az nem volt egy picit sok?

- Már azért, már elkeseredésemben adtam neki ennyit, de hát ez sem indította meg. Akkor utána kapott két szilvát, akkor mondom, több gyümölcsöt adok neki, csak elinduljon, minthogy valami gyógyszeres, vagy kúpos megoldást.

R.: - Egy anyatejes gyerek, az lehet székrekedéses?

dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos: - Nagyon gyakran látjuk, hogy az anyatejes gyerekek székrekedésesek.

- Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.

dr. Szamosfalvi Imre: - Az elsõ idõszakban, tehát az elsõ néhány hétben, egy-két-három-négy hetes korig általában a béltraktus alkalmazkodik a kapott anyatejnek a feldolgozásához. És ez az állapot nagyon gyakran együtt jár híg székleteknek az ürítésével, mert relatív tejérzékenység, relatív laktózérzékenység van még ebben a korban. Ezen változó, hogy melyik gyerek milyen gyorsan esik át, és akkor utána bekövetkezik az, ami szokásos, meg kívánatos, hogy naponta egyszer, kétnaponként egyszer egy normális széklete legyen a gyereknek.

R.: - De hát ennek a kisfiúnak, azt mondja a mama, 5-6 napig nincsen széklete.

dr. Szamosfalvi Imre: - A következõ probléma, és ez nagyon típusos, és ezért egy kicsit érthetetlen a számomra, hogy miért okoz ez ilyen nagy gondot, mert 2-3 hónapos korban viszont a fordítottja, amivel ez az anyuka is birkózik, a székrekedéses problémák szoktak bekövetkezni. Azért vagyok egy kicsit értetlen, mert túl nagy jelentõséget tulajdonítunk annak, hogy ezt a helyzetet egy pillanat alatt egy kúppal meg lehet oldani. Egy ügyes anyuka a lázmérõvel meg tudja oldani. De ebbõl soha hozzászokás nincsen. A kúpból sincsen. Ezt egy néhány, uram bocsá’, héten keresztül folytatja az ember, és utána a gyerek rátanul arra, hogy hogyan kell úgy a székletét üríteni, hogy a hasprést mûködteti, a végbél záróizomzatát meg elengedi. De hogyha ez 3 hónapig tart, akkor sincs semmi veszedelme. Én olyan gyereket nem láttam, hát 31 néhány esztendeje csinálom a munkámat, és nem találkoztam olyan gyerekkel a 31 néhány esztendõ alatt, akit 6-8 vagy 10 esztendõs korában ebbõl kifolyólag kellett volna kúpozni, vagy pedig lázmérõvel rábírni arra, hogy széklelet ürítsen. Ezt el kellene felejteni.

R.: - Tehát fontosabb mindennél, hogy legyen rendszeresen széklete.

dr. Szamosfalvi Imre: - Igen.

R.: - Annál mindenesetre, hogy tanítsuk rá.

dr. Szamosfalvi Imre: - Na most, azért a székletürítésnek a gyakorisága körül vannak viták. Van egy álláspont, az enyém is az, hogy azért 48 óránként ragaszkodjunk ahhoz, hogy a gyereknek széklete legyen.

R.: - 2 naponta magyarul.

dr. Szamosfalvi Imre: - 2 naponta. Van, aki megengedi azt, hogy 3-4 napon keresztül ne legyen széklete egy gyereknek. De én azt hiszem, hogy ennél tovább nem szabad elengedni. Akkor már olyan székletdugó alakulhat ki, ami már komolyan megterheli a végbélnek a táguló képességét, hogy így fejezzem ki magamat, berepedés keletkezhet, és akkor onnantól kezdve már a gyerek azért nem kakil, mert fél a székelésnek a fájdalmaitól, a tortúrájától. Na most, ugye annak a feltétele, hogy a 2 vagy 3 napig engedjük meg, vagy uram bocsá’, 4 napig, az függjön attól, hogy a gyerek milyen mértékben puffad föl, milyen mértékben válik nyugtalanná. Étvágytalanná is válhat, mert hát már nem fér hová. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor adjuk be azt a kúpot, próbáljuk meg a lázmérõvel rábírni a gyereket arra, hogy széklete legyen. Ezektõl a problémáktól egészen messze és távol vannak azok a székletürítési zavarok, amik valami bérfejlõdési rendellenességen alapulnak, de hát azok más képet is mutatnak, azok a gyerekek nem fejlõdnek normálisan, azoknak egészen furcsa alkatuk kezd kialakulni, óriási has és vékony végtagok, és egyéb betegségtüneteknek a mutatására is hajlamosak. Tehát kedvetlenekké válnak, mondhatni mérgezéses tüneteket produkálnak, vérszegényekké válnak, és így tovább. De hát ez már orvosi feladat, hogy ezt kiderítse. Na most, abban az esetben, hogyha az anyukának idáig a lázmérõvel mindig sikerült a székletet megszerezni a gyerektõl, és az egy normális mennyiségû széklet volt, akkor én azt gondolom, hogy ne idegesítse magát tovább ezzel az üggyel. Higgye el, hogy ha 1 hónap vagy 2 hónapig csinálnia is kell azt, hogy 2 naponként egy kicsikét a lázmérõt bedugja a gyereknek a fenekébe, a harmadik hónapon már rendes, normális székleteket fog üríteni a gyerek, és ez a probléma elfelejthetõvé válik.

- Jó napot kívánok. Azt szeretném kérdezni, hogy 3 és fél éves gyerekem van, és most át fogunk költözni, eddig egy ilyen kertes házban laktunk, és most 6. emeleten fogunk lakni, és azt szeretném kérdezni, hogy Önök szerint csináltassuk-e az erkélyre ráccsal, és nem tudom, valaki azt mondta, hogy az ablakba is valamit kellene tenni, hogy nehogy a gyerek kiessen. Én nem, nem tudom. Annyi tanácsot hallok, hogy igen, csináltassuk, nem, ne csináltassuk meg, mert akkor a gyerek sír és fölöslegen. És akkor, Ön szerint?

R.: - Miért költöznek?

- Mert addig, ahol béreltük, nem tudjuk tovább meghosszabbítani a szerzõdést, és akkor át kell, el kell költöznünk, és akkor bérelünk egy másik helyet.

R.: - És maga fél ettõl a változástól?

- Hát, egy kicsit igen.

R.: - Igen, mert azt gondolom, hogy a maga félelme az, ami elsõsorban a kérdésében van, hogy mivel fog járni ez?

- Hát lehet, mert én azt gondoltam, hogy elég az erkélyen, sõt én azt gondoltam, hogy elég az, hogy ha majd csinálok, egy ilyen fal, virágokból.

R.: - Igen, igen.

- És az elég, mert a lányom nem olyan, hogy kihajol, mert amikor voltunk vendégségben, akkor igen, kihajolt egy kicsit óvatosan, megnézte, hogy milyen magasan vagyunk, és nem volt ez olyan veszélyes. Csak vannak a családban, akik mondják, hogy feltétlenül, mert nem tudom, mert veszélyes, mert kieshet.

R.: - Most vajon ezek a rácsok, amiket készülünk megépíteni, megvédenek majd minket a saját félelmeinktõl?

Kozek Lilla, pszichológus: - Valószínûleg nem, egyrészt, mert a rácsok kívül lesznek, másrészt meg elzárnak minket a tapasztalattól, ami ellentmondhatna annak, hogy muszáj félnünk.

- Kozek Lilla, pszichológus.

Kozek Lilla: - Hogy ez érthetõbb legyen, arról van szó, hogy valamit meg akarunk elõzni, valami rosszat, amit úgy gondolunk, hogyha legjobb, hogyha fizikailag megakadályozzuk. Nem bízunk meg a gyerekben annyira, hogy elhiggyük azt, hogy õ képes lesz felmérni ezt a veszélyt, és nem fog kihajolni, nem fog kiesni. Tehát ez egyrészt bizalom a gyerekben. A rokonság nem bízik meg az anyában, a gondviselõben annyira, hogy képesnek tartsa õt arra, hogy vigyáz a gyerekre. És megelõzi azokat a helyzeteket, amik valóban veszélyesek lehetnek. Most képzeljék el azt a helyzetet, hogy ez a család fölszerelteti a rácsokat, és a kislánynak valóban semmi gondja nem lesz, és az elsõ osztálykiránduláson nem a 6. emeletrõl, csak 2 méter magasról lép mellé véletlenül, mert nem szokott hozzá ahhoz, hogy magasan veszély van. Nehéz azt mondani ebben a helyzetben, hogy ne szereltessünk rácsokat vagy szereltessünk rácsokat, hiszen a szülõ ismeri a gyerekét, a szülõ ismeri saját magát, hogy mennyire következetes, hogy mennyire szórakozott, vagy mennyire odafigyelõ. Tehát ez biztos, hogy egy fokozott felelõsséggel jár, hogy egy olyan gyerek, aki eddig kertes házban lakott, fölköltözik a hatodikra. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a rács az egyetlen megoldás. És ezt az édesanya is érzi, hogy õ bízhat a gyerekében. Van az életnek olyan szakasza, amikor kell rácsokat építenünk, amikor van gyerekzár a szemetesen, meg van gyerekzár az evõeszközös fiókon, hogy a nagykést az egy éves, két éves, három éves ne kaparintsa meg, mert az kell. Az nem arról van szó, hogy én bízom a gyerekben, vagy nem bízom a gyerekben, hanem tudom, hogy õ nem méri fel ezt. De ha már képes felmérni, akkor van mire alapoznom a bizalmamat.

R.: - Igen, itt nekem pontosan ez volt az érdekes, hogy az az édesanya, akiben hát a legerõsebb a védelmi ösztön a saját gyereke iránt, õ mondja azt, hogy de hát az én lányom nem olyan. Õbenne van ez a bizalom vagy egyfajta biztonság, és a külvilágban kevesebb.

Kozek Lilla: - Néha valóban a szülõnek a külvilágtól is meg kell védenie magát, meg a gyerekét. Mások jobban aggódnak, és az anyák valóban néha hajlamosak átvenni ezt a félelmet, hogy ó, én nem féltem eléggé a gyerekem, hát tényleg ki fog esni, a fene vigye el, inkább legyenek rácsok. Ha bizalmatlan velünk szemben a környezetünk, hogyha nem bízik meg abban, hogy mi elég jó szülõk vagyunk, vagy elég jó anyák vagyunk, akkor nem az elbizakodottság ennek az ellenszere, hogy ó, ,de én tudom, hogy én jó anya vagyok, hanem hogyha van egy, vagy két olyan ember az életünkben, aki hasonló élethelyzetben van, mondjuk maga is szülõ. Nem az apánk, nem az anyánk és õszintén azt meri mondani, hogy ezt jól csinálod, ezt meg rosszul csinálod. Legyen mindenkinek, most fogalmazzam így, egy gyóntatója? Ahová el tud menni, és meg tudja beszélni ezeket a dolgait, hogy nézd, én most bajba vagyok ezekkel a rácsokkal, én nem szeretném, én bízom a gyerekbe. Ne is azt kérdezzük meg, hogy neked mi a véleményed, te mit csinálnál, hanem szerinted én képes leszek megvédeni a gyereket akkor, hogyha veszélybe kerül? És akkor azt mondhatja a barátunk, aki valóban jól ismer, és látott már együtt lenni a saját gyerekünkkel minket, hogy igen, te elég körültekintõ vagy. Vagy azt mondhatja, nem, te túl szórakozott vagy. Gondoljátok azért meg azokat a rácsokat. A nevelés is ott kezdõdik, hogy én megbízom-e magamban, hogy elég következetes vagyok, hogy nem hagyom nyitva az ablakot, hogy becsukom, ha szellõztettem, hogy ott vagyok a gyerekkel, ha ki akar nézni a nyitott ablakon, és hogy vagyok-e elég játékos, elég merész ahhoz, hogy kidobjunk egy kiló cukrot. A gravitáció, az egy tapasztalható dolog. A magasság, az egy tapasztalható dolog. Persze, ne akkor dobjuk ki, amikor a szomszéd néni kijön. Mondjuk, apa lemehet és megkérheti az embereket, akik éppen ki akarnak jönni, hogy most egy kicsit várj, mert kísérlet zajlik. És a gyerek látja, hogy az a cukor, az kiszakad, és szétmegy, és szétterül.