Vendég a háznál
2003. Február. 12.
Kossuth rádió, 13.05

M.v.: - És egyáltalán mi alapján tapasztalták? Tehát, mi történt? Antibiotikumot szedett?

- Tulajdonképpen õ most 8 hónapos, és 3 hónapos korában egy gennyes torokgyulladást kapott, amire kapott egy antibiotikumot, és ennek hatására kipusztult a bélflórája, másfél hónapig hasmenése volt.

M.v.. - Tehát maga abból tapasztalta, hogy ment a hasa?

- Igen, így van. És akkor...

M.v.: - És akkor orvos látta?

- Persze, látta. Azt mondta nekem az orvos, hogy szoptassam, majd attól meggyógyul a gyermek, aztán végül is Laktobact-ot kapott, amitõl ugye, visszanõtt a bélflóra.

M.v.: - És nem kapta a közben, miközben az antibiotikumot szedte?

- Nem, sajnos nem.

M.v.. - Mert azt úgy szokták, hogy már elõtte elkezdik adni a Laktobact-ot.

- Hát igen, csak ugye, õ elõször akkor kapott antibiotikumot, és nem tudtuk, hogy így fog rá reagálni, és ott az orvos engem nem figyelmeztetett, én nem tudtam, hogy esetleg azzal egyidejûleg már el kellene kezdeni. Most végül is nekem az a gondom, hogy tehát másfél hónapig tartott ez a hasmenéses állapot, és végül is egy hasfogóval sikerült úgy, ahogy megállítani. De azóta is nagyon érzékeny a pici, tehát 6 hónapos koráig õ szopott, és csak szopott, tehát 8 hónapos koráig, most álltam le tulajdonképpen a szoptatással, de már vegyes tápláláson volt a 6-7-8. hónapban.

M.v.: - Tehát eszik zöldséget, krumplit, húst, gyümölcsöt?

- Igen, krumplit, répát, almát, banánt, mindent én fõztem neki.

M.v.: - És ez sem állította helyre az emésztését? Nem lett jó?

- Nem. Az az igazság, hogy amit én fõzök neki, azt mindent elfogad, megeszik, és általában nincs tõle problémája, de húsos bébiételeket vettem most neki, és ezektõl a húsos bébiételektõl újra hasmenése van. Illetve egyáltalán, mondjuk, ha alma-burgonya szerepel az üvegen, akkor is meghajtja a gyereket, tehát végül is...

M.v.: - Úgy tûnik, hogy a húst nem tudja rendesen megemészteni.

- A húst is, és egyáltalán, hát a zöldséges bébiételeket sem nagyon. Én arra gyanakszom, hogy esetleg mégiscsak tartalmaznak ezek a bébiételek valamilyen tartósítószert, ugyanakkor tudom, hogy nincs ráírva, de hát a gyerek olyan hevesen reagál rájuk, hogy...

M.v.: - Csak erre, tehát ha maga fõzi meg a húst, a krumplit, meg a....

- Akkor semmi gondja nincsen.

M.v.: - Hát, akkor ezt kellene megpróbálni. És mennyi ideig szedte a Laktobact-ot utána, hogy kiderült, hogy a bélflóráját felborította?

- Hát, két sorozatot szedett, ha jól tudom, 10 ampulla van egy dobozban, tehát õ 20-at szedett be. Tulajdonképpen õ hasfájós is volt, tehát hogyha nem nagyon érdekelne a dolog, akkor úgymond ráfoghatnám arra, hogy mindig is érzékeny volt az emésztõrendszere, de hát bármilyen új ételt vezetünk be, illetve hogyha ezeket az üveges bébiételeket vezetjük be, akkor állandóan hasmenéses jellegû panaszai vannak. Végigalussza egyébként az éjszakát, de ilyen esetben az éjszaka folyamán is bekakil, és felkel, és fájlalja a hasát, úgyhogy nem tudom, hogy van-e esetleg valami megoldás erre.

M.v.: - Gintner Zénó, élelmiszerkémikus.

Gintner Zénó: - Ez egyrészt egy orvosi kérdés, nyilván az orvossal kell konzultálni a baba állapotáról, azonban a mama maga mondtam meg a megoldást, tehát csak meg tudom erõsíteni, ugyanis azt mondta, ha nem is szó szerint, hogy azzal nincs baj, amit én fõzök, csak amikor bébiételeket, akár ilyet, akár olyat adok neki. Tehát, itt van a megoldás. Csak õ fõzzön neki friss ételekbõl, azaz alapanyagokból, lehetõleg olyan anyagokat vásároljon, olyan élelmi anyagokat, ami nem primõr, tehát természetes, itt van az ideje magyarul, a zöldségre és a gyümölcsökre, tehát minél kisebb a kémiai terhelés bennük, ez az egyik. A másik pedig, ha esetleg valami húsfélét készít neki, nyilván pépesíti, akkor szintén olyan húst szerezzen be, ami könnyen emészthetõ, és természetes hús, azaz valóban természetes körülmények között tartott állatból származik. És még egyet hozzátennék, friss. Tehát, semmiféle fagyasztott húskészítményt ne vásároljon, tehát valamiképpen, úgy mondanám, hogy egy nagyon egyszerû, és egy nagyon puritán élelmiszer menübõl válasszon, amibõl aztán õ fõzhet, amit akar. Gyümölcsök, zöldségek, nyilván ilyen értelemben hüvelyeseket most nem tanácsolnék, de ugyanúgy húsfélék, szintén a tojásból lehet készíteni a gyereknek, gabonákat vásároljon, megfõzve nyák formájában, vagy pép formájában keverje a gyümölcshöz, zöldséghez, és kész, meg van oldva a dolog, lévén, hogy õ maga mondja, hogy amit én fõzök, azt õ jól viseli. Tehát ugye õ arra gondol, hogy amiatt, mert hogy volt ez az antibiotikumos kezelés, emiatt annyira megbolydult a bélflórája ott, az emésztõrendszerben, hogy ezért reagál ilyen rosszul arra, amit nem a mama fõz, tehát, hogy azt mégiscsak valahogy helyre kellene állítani.

M.v.: - Az magától helyreáll ennyi idõs korban?

Gintner Zénó: - Természetesen. Itt az a lényeg, a stratégia, vagy úgy, a javaslataim mögött az van, amit õ is tapasztalt, hogy a természetes élelmiszerekbõl, azaz a legkevésbé átalakított, mondhatnám azt, hogy szennyezett élelmiszerekbõl készíti az ételt, frissen. Magyarul, az emésztõrendszere számára, a baba emésztõrendszerének számára a legkisebb terhelés. Tehát van ideje, lehetõsége újra felépíteni a természetes bélflórát. Ha pedig olyan dolgokat ad neki, ami nehezen emészthetõ, illetve olyan anyagokat tartalmazhat, én sem tudom, de mindig legyen a fõ szempont, fõleg a csecsemõknél, akiket nem lehet megkérdezni, hogy ez most hogy ízlett, legyen a fõ szempont a tapasztalat, tehát olyasmit fõzzön neki, amit jól visel. És az idõ lassan nyilván helyreállítja a bélflórát, és ne kísérletezzen olyasmivel, amitõl nem, tehát amitõl, hasmenése van, vagy hasi görcsei.

M.v.: - Megtehetik-e azt a mamák, ez egy másik probléma ugye, hogy a babák nagyon keveset esznek, nagyon nehéz olyan keveset fõzni, ugye, nagyon sok megy pocsékba, hogy akkor a már elkészített ételt fagyasztják le, és azt adják a babának, vagy ezzel nagyon rosszat tesznek?

Gintner Zénó: - Mindig frisset. A kicsi babával a mama otthon van, tehát meg kell csinálni, fõleg, hogyha valami probléma van. Mindig frisset. Nem szabad sosem adni neki az újra melegítettet. A fagyasztás, az megint egy olyan fából vaskarika. Tehát, azzal is van annyi macera, hogy a végén jobb frisset készíteni.

M.v..- Télen, amikor mondjuk nincsen zöldborsó, és nincs egy csomó zöldség, akkor sem szabad elõvenni a fagyasztóból?

Gintner Zénó: - Az átlagos babának úgy sem probléma ez, lévén, hogy ki kell, hogy bírja ezeket. De én ennek az édesanyának javaslom, akinek ennyi baja van. Tehát, próbálja meg ezt a módszert, hogy csak természetes és frissen készült ételeket ad neki, és semmiféle bébiételt nem vásárol, semmiféle készítményt nem vásárol a gyereknek, csak otthon fõzi neki az ételt.

M.v.. - Joghurtot adhat neki? Ugye azt tudjuk, hogy a joghurtban van ez a laktobact, amire most szüksége lenne.

Gintner Zénó: - Csecsemõrõl van szó, tehát ez már inkább egy, lehet, meg lehet próbálni, de itt mindig az számít, hogy hogyan reagál rá. Tehát, ha jól reagál, akkor persze, hogy lehet adni, azonban ha nem, akkor nem.

- Üdvözlöm, bõrgyógyászati kérdésem lenne.

M.v.. - Parancsoljon!

- Ikreim vannak, 8 hónaposak, és a kislánynak a pociján megállapították, hogy pigment hiánya van. Na most, ami engem egy picit aggaszt, hogy én nem tudok arról, hogy a családban lenne pigment hiányos bárki is, és azt mondták, hogy ez genetikailag örökölhetõ. És a kérdésem igazán az lenne, hogy mit tudnánk tenni, hogy ez ne terjedjen tovább, vagy egyáltalán, milyen lehetõségeink lennének, vagy vannak az ügyben, hogy ne legyen ez olyan csúnya, amit látni lehet sok esetben.

M.v.. - Csak egyik gyerek esetében van, ugye?

- Igen, igen, ez a másik, ami érdekes. Még kétpetéjûek, mert egy kislány és egy kisfiú, és csak a kislánynál, hát a szeméremcsont, és a....

M.v.: - Pont a kislánynál.

- Igen.

M.v.. - És hol van ez?

- Hát jelenleg a szeméremcsontnál egy fehér pötty, és a pocaknál egy hosszabb, és most már én látok sokkal kisebb, tehát mellette ilyen kisebb fehér pöttyöket.

M.v.: - És erre azt mondták, hogy pigment hiány?

- Igen, igen, és mi gyermek bõrgyógyászaton voltunk.

M.v.: - Hát persze, 8 hónaposnál olyan nagy távlatokról nem tud beszámolni, hogy esetleg nyáron ez erõsebb-e, amikor hát, feltehetõen esetleg napfény éri a gyereket.

- Most azt mondták nekünk, hogy nagy faktorszámú védõkrémmel kenjük, tehát naptejjel kell bekenni, mert hogy igen, a napfény, az elõidézheti, hogy esetleg elszaporodik. És hogy három hónap múlva vigyük vissza a babát, és majd akkor megnézik, hogy terjedt-e tovább. Tehát igazán engem az érdekelne, hogy ez a pigment hiány, ez megáll-e úgy, hogy akkor most csak a pociján van ez a, mit tudom én, három foltocska, vagy ahogy nõ, úgy fog szaporodni, és esetleg az arcára, kezére, és a többi, hogy kiterjed-e máshová. És hangsúlyozom, hogy én nem tudok arról, hogy a családban bárkinek lett volna, akár a férjem részérõl, akár az én részemrõl.

M.v.: - Dr. Nagy Éva, bõrgyógyász.

Nagy Éva: - Ez egy nagyon érdekes dolog, a pigment hiány, vagyis a viciligo, mert bármely korban lehet, bármely korban kezdõdhet, ahogy az anyuka is mondja, hogy egész picike még a baba. Nem kötelezõ, hogy mind a két gyereken legyen, ugye, kétpetéjûek, tehát ez a kislányon van csak, és nem tudjuk megmondani, hogy tulajdonképpen mi váltja ki, mi okozza, épp ezért nem tudjuk gyógyítani. Tehát, csak azt tudom mondani neki, hogy nem kell elkeseredni, mert végül is, ez magától is, volt olyan eset, amikor magától visszapigmentálódik. Sajnos, viszont azt is meg kell, hogy mondjam, hogy viszont terjedhet. Tehát, ezt most meg nem tudja neki senki mondani, senki nem tudja ez irányban megnyugtatni, de mondom, ahogy az egyik, 50-50 % arra, hogy gyönyörûen, ahogy nõ, esetleg még észre sem veszi, és vissza fog pigmentálódni ez a terület, de sajnos, lehet rajta több ilyen kis foltocska is. Most nagyon jól mondták, hogy egyetlen teendõje van, hogy amennyiben ott azt a területet napoztatná, akkor nagyon magas faktorszámú fényvédõvel kenje, hiszen azon a területen a pigmentsejtek hiányoznak. Tehát egyelõre más teendõje valóban nincs, mint hogy visszaviszi a rendelésre, és akkor ott a bõrgyógyász megnézi.

M.v.: - De akkor miért viszi vissza? Miért viszi vissza, hogyha ez nem gyógyítható, és semmit nem lehet vele csinálni?

Nagy Éva: - Mert azért azt lehet látni, hogy szaporodik-e vagy nem.

M.v..- És akkor mi van?

Nagy Éva: - Semmit nem tudunk tenni, tehát ez mondom, bármely korban jöhet, jöhet felnõtt korban, tinédzser korban. Tehát egyszerûen nem kötelezõ, hogy többnek is legyen a családban. Van olyan valóban, amikor úgy jön a beteg, hogy anyukámnak is van, vagy édesapámnak is van, de az eseteknek a nagy részében ugyanúgy senkinek nincsen a családban, és mégsem, nem tudunk mit mondani rá, hiszen ma a világon sehol nem tudják gyógyítani. Nagyon sokat kísérleteznek vele, rengeteg ilyen közlemény jelenik meg, de tulajdonképpen még egyik sem olyan, hogy tökéletes lenne.

M.v.: - És elképzelhetõ, hogy a kontraszt egyre nõ, tehát egyre világosabb lesz az a hiányos terület és egyre sötétebb a mellette levõ?

Nagy Éva: - A kontraszt akkor szokott nõni, hogyha az illetõ például napoztatja a bõrét. Mert akkor az a terület ugye, ahol nincs pigment, az fehér marad, sõt bepirosodik és gyulladttá válik, míg az ép terület, tehát ahol van pigmentsejt, az meg megbarnul. Tehát ezért szoktuk mindenképpen azt tanácsolni, hogy fényvédõvel kenni. Tehát, ezt mondjuk a ruha által fedetlen területekre értem, mert ahol a ruha fedi, ott nem kell vele semmit csinálni. De ha kézháton, arcon van, tehát olyan területen, amit mondjuk a fény ér, mindenféleképpen érdemes a magas fényvédõ faktorokat alkalmazni, mert akkor a kontraszt nem lesz nagy. Tehát, akkor a kettõ szín összemosódik.

- Jó napot kívánok, én egy nagymama vagyok...

M.v.: - Parancsoljon!

- ...és borzasztó nagy problémát jelent nekem, meg a lányomnak az unokámmal kapcsolatban, hogy nem akarja elrakodni se az óvodában, sem odahaza a játékait. És ez olyan nagy konfliktust okoz náluk, hogy most már elvették a bizonyos játékokat tõle büntetésképpen, akkor nem mesélnek este lefekvéskor, legutóbb már vacsorát sem kapott büntetésbõl, és a kislány erre meg úgy reagál, hogy ha azt mondják, hogy tessék elpakolni, akkor bemegy és lefekszik, és képes elaludni.

M.v.: - És mit gondol, miért van ez így?

- El nem tudom képzelni.

M.v.: - Szerintem nem így kezdõdött, mert a gyerekek kezdetben olyan nagyon szívesen vesznek részt ilyen fajta munkákban.

- Igen, igen, õ is nagyon szeretett kezdetben pakolni. Na most, ez ugyanúgy megnyilvánul az óvodában is, hogy nagyon panaszosan jött haza valamelyik nap, hogy õt a babakonyhában nem engedték játszani a többi gyerekkel, és akkor kiderült, hogy azért, mert ott sem volt hajlandó elpakolni. És az óvónénik azzal büntették, hogy a többit odaengedték, õt meg nem. De hogy ez hogy, szóval ez a kislány nem akar fejlõdni. Amikor a születésétõl fogva, amikor egy fejlõdési sorozat egy lépcsõfokhoz érkezik, akkor õ leblokkol, és nem akar, és most is megmondja, hogy õ legszívesebben pici baba szeretne lenni.

M.v.: - Hát tudja, két dolog az, ami hirtelen eszembe jutott, egyrészt, hogy a büntetés vajon meddig fokozható.

- Hát, én már azt mondom a lányomnak, hogy ne csinálja, mert...

M.v.: - Hát nem is....

- ...teljesen megromlik a viszony közöttük.

M.v.: - Azon kell talán elgondolkodni, hogy miért szeretne ez a kislány kisbaba lenni. Talán azért, mert akkor nem volt olyan sok követelmény vele szemben? Talán azért, mert akkor nem várták el tõle, hogy ezt megcsinálja, azt megcsinálja? Nem arról van szó, hogy túl sokat várunk el a gyerektõl?

- Nem. Nem várnak tõle túl sokat, hanem inkább nagyon meg volt kímélve, nagyon kényeztetve volt, de most, ezt nem említettem, de a következõ probléma, ami arra ösztökélt, hogy én ezt önökkel próbáljam megbeszélni, hogy ma az óvónénik figyelmeztették a lányomat, hogy nem figyel. Vannak az óvodában ezek az iskola-elõkészítõ foglalkozások, és ebben egyáltalán nem akar részt venni a gyerek, és ott tartanak, hogy ha ezen nem sikerül változtatni, akkor nem javasolják neki, hogy iskolába menjen. Most ez a...

M.v.: - Mennyi idõs?

- ...kislány már a hat évet betöltötte júniusban, tehát most már hét évet fogja betölteni júniusban, és úgy menne iskolába jövõ õsszel, hogy már nyolcadik felé ballagna. Most hogyha még egy évet otthon marad, akkor már hát mennyi idõs lesz, mire bekerül az iskolába?

M.v.: - Amikor õ a tavalyi évben nem ment iskolába, akkor ez az óvoda döntése volt, vagy a szülõké, vagy hogy alakult ez?

- Ez a szülõké volt.

M.v.: - Szülõké volt.

- A lányom, az egész nap vele van, nem is ment vissza dolgozni, végig megszakítás nélkül õ neveli. Én nem tudtam velük foglalkozni, és, úgyhogy õ nevelte a kislányt, aki egy rendkívül értelmes, jó felfogású, és a magához, és intelligensnek tûnik a gyerek.

M.v.. - Ez az egy kislány van?

- Ez az egy. Mit tanácsol, hogy mi ebbõl a kiút? Hogy kezeljük ezt a kislányt?

M.v.: - Udi Ágnes, pszichológus.

Udi Ágnes: - Én azt hallom ebbõl a történetbõl, hogy itt most már egy kölcsönös elégedetlenség van a gyerek és az anyuka között. Még azt is kihallom, de ez már inkább az én képzetelemnek a terméke, és nem biztos, hogy így van, hogy egy olyan anyukáról van szó, aki közel 8 éve mást sem csinál, csak pakol, valaki után rendet rak, és úgy képzelem, hogy ez nagyon-nagyon megterhelõ, és nagyon rossz lehet ilyen hosszú idõn keresztül. Valamint én látok magam elõtt egy kislányt, akinek az óvodában a nem figyelése, az otthon a nem pakolása, az valamilyen rossz érzéseket juttat kifejezésre, vagy takar el elõlünk, és az óvónõk elõl egyaránt.

M.v.. - Én még látok egy olyan anyukát is, és továbbmegyek, mint amit itt az imént megfogalmazott, aki isten tudja, miért van otthon ilyen nagyon hosszú idõ óta, talán valami olyan érzése is van, hogy feladott valamit, feláldozott valamit, és mintha nem kapná meg érte a jutalmat.

Udi Ágnes: - Igen, én is úgy gondolom, hogy valamilyen csalódottság alakult ki a kettõjük között, hogy senki sem váltja be a hozzá fûzött reményeket. Amit ebbõl a történetbõl nagyon fontosnak tartok, és általános érvényûnek, hogy továbbfejlõdnek a bajok. Tehát, hogy kiterjednek a bajok. Egy ideig csak az a baj, hogy nem pakol, aztán az a baj, hogy nem vesz részt a foglalkozáson, és már ott tartunk, hogy mehet-e iskolába vagy nem mehet. Tehát, hogy valamiképpen ez a folyamat burjánzik, és gördül tovább az egész probléma, mire már az egész család nagyon rémült, és a kislány pedig felteszem, egyre rémültebb szintén, hogy mi lesz õvele.

M.v.: - Én nem ritkán hallom egyébként szülõktõl, nagyszülõktõl ezt a kisbaba akar lenni motívumot. Mi van e mögött?

Udi Ágnes: - Amit a nagymama mondott, abban volt egy nagyon fontos információ, az a megfigyelése, hogy új fejlõdési szakaszoknál ez a kislány nem jól veszi az akadályokat. Vannak olyan gyerekek, akik mindenféle új dologra nagyon nehezen tudnak ráállni. Ezt a mai tudásunk szerint, egy vele született adottságnak tekintjük, az új ingerekre való nyitottságot, vagy az azzal szembeni védekezést, tehát ebben nagyon különbözik minden csecsemõ már, hogy hogyan fogadja az új ingereket, és ez vonatkozik minden olyan új életszakaszra, ahol új követelményeknek kell megfelelni. Így az óvoda például egy ilyen, vagy aztán az iskola. Én azt gondolom, hogy amikor egy gyereknél azt vesszük észre, hogy megtorpan a fejlõdése minden alkalommal, ahányszor többet akarunk tõle, akkor az a megoldás, hogy egy picit kisebb gyerek módjára bánunk vele. Tehát, egy kicsit megelõzzük azt a vágyát, hogy õ akarjon pici lenni, mert ez a vágy sokszor abból fakad, hogy õ érzi, hogy nem tud megfelelõen teljesíteni, hogy nem tudja azt megtenni, amit várunk tõle, és valahogyan visszavágyik a tehetetlenebb állapotba. Ha egy mama ezt felismeri idõben, és mondjuk nincsenek azért emögött, a vágyak mögött olyan konkrét kiváltó események, mint például egy kistestvér születése, vagy más irigylésre méltó személy, akinek joga van kisbaba módjára viselkedni, bezzeg neki nincs, akkor nagyon sokszor ez önmagában elég. Például, ha beteg egy gyerek, akkor is ezt a módszert érdemes alkalmazni, mintha egy kicsit kisebb lenne, ahogy a felnõttek is ezt várják el, amikor nem jól érzik magukat.

M.v.: - Szóval lehet, hogy akkor itt két dolog összeadódik? Egyfelõl ez a kislány alkatilag is olyan, hogy nem szeretne egy lépcsõvel feljebb lépni, másrészt pedig van egy talán, sok saját vágyait is a kislányban megtestesíteni akaró édesanya, és a kettõ együtt eredményezi ezt a rossz utat, amire a kislány rálépett?

Udi Ágnes: - Egész biztos, hogy ez mind közrejátszik. Amikor otthon van egy szülõ ilyen tartósan egyedül, és beszûkíti a saját vágyait, akkor nagyon sokszor fennáll ennek a lehetõsége. Nem mondom, hogy a veszélye, mert nem akarnám eltúlozni ennek a szörnyûségét, de mindenesetre a lehetõsége annak nagyon fennáll, hogy vágyait az egy szem gyerekbe vetíti, és keresi benne, ami nem mindig sikerül, és ez nagyon nagy csalódást okoz.

M.v.: - Na most, akkor merre tovább? Mert hát a nagymamának is az a kérdése, hogy hogyan lehet itt valami új utat keresni.

Udi Ágnes: - Én az egyik megoldásnak mindenképpen azt látnám, hogy azon kellene egy picit gondolkozni, nagymamának talán azon, hogy miben tudna õ segíteni.

M.v.: - A lányának.

Udi Ágnes: - A lányának. Tehát, hogyan tudna abban segíteni, hogy a lánya, hogy úgy mondjam, önállósodjon, és kilépjen ebbõl a kisbaba szerepbõl, akik otthon voltak valaha gyerekkel bezárva, azok tudják, hogy az néha nagyon hasonlít a kisbabasághoz, a kiszolgáltatottság mentén...

M.v.: - ...kezdtünk beszélni.

Udi Ágnes: - Tehát nagyon nehéz a felnõtt világba visszaszokni. Én ezt mondanám a nagymamának, hogy próbáljanak kitalálni valami megoldást arra, hogy az anyukának a felnõtt világgal nagyobb kapcsolata legyen. A kislány ügyében pedig valahol ott kéne elkezdeni, ahol három évesek elkezdik, hogy van egy doboz, amiben õ rendet tart, vagy egy fiók, vagy egy valami, ami elfogadható mennyiségû munkát jelent. Idõben elkezdeni a pakolást, és nem akkor, amikor 5 perc múlva fürdünk, és már égnek áll a hajam, már ezerszer mondtam, hanem mondjuk, félórával korábban mondani, hogy most kezdd el bepakolni a dobozt. A gyerekek nem nézik a órát, viszont kell az idõ nekik. Az óvodával kapcsolatban pedig egy nagyon szoros kapcsolattartást javasolnék, hogy tisztázódjon a mama részérõl, és megint nem a nagymama részérõl, hogy tisztázódjon, hogy pontosan mit is takar ez, amire az óvónõk céloznak. Ha úgy látják, hogy ez valamilyen figyelem probléma, és ez több területen jelentkezik az óvodai, például a játékban, vagy a többi gyerekkel való együttlétek során, akkor pszichológus segítségét javaslom. Amennyiben ez inkább egy ijedelem, és egy figyelmeztetés az óvónõk részérõl, vagy a saját ijedelmük, hogy valamit nem jól csinálnak, akkor pedig egy konzultációt javasolnék az óvónõ és az anyuka, apuka között. Apukáról nem esett szó, de gondolom, hogy õ is rendelkezésre áll.

M.v.: - Tapasztalataikat, véleményüket, és természetesen kérdéseiket is elmondhatják, ha hívják telefonügyeletünket: 328-89-72.