Vendég a háznál
2003. Február. 10.
Kossuth rádió, 13.05

Rip.: - Ismersz vicces meséket?

- Igen. Apa mindig olyat szokott olvasni, ami nagyon vicces. Van olyan is, amikor egy szegény asszony buta, az ember meg okos, és akkor elmegy az ember városba, hoz a zsákban haza rizst, de kilyukad a zacskó és kifolyik, kiesik a rizs, amire hazaér, és akkor az asszony lekiabálja, hogy menjen vissza és szedje össze. De neki már sötét volt, és akkor megkérte a napot, meg a holdat, szedje össze, mert a napnak adja a legfiatalabb lányát, a holdnak a középsõt, és varjúnak meg, hogyha segítene neki összecsipkedni, akkor meg a legkisebbet. És akkor megtörténik ez, segítenek neki összeszedni, nekik is adja és akkor, amikor hozzá van adva, meg jól megy minden a dolog, elõször meg akarja látogatni a legnagyobb lányát a napnál. És akkor elmegy oda, megkéri a nap az asszonyt, akit elvett, hogy süssön nekik lángost, és ráteszi az ura fejére tállal együtt, és nyomban megsül. És akkor hazamegy az ember, meséli, hogy mi történt. Erre azt mondja az asszony, én is akarok ilyen lángost. Kigyúrja a lángosát, ráteszi az úr a fejére. De várnak egy órát, nem sikerül neki, felborítja az ura fejére. Aztán el akar menni a középsõ lányához, aki a holdhoz ment. A hold is nagyon elõkészítõ volt. Csinált neki azon nyomban egy tál fürdõvizet, hogy megfürödjön. Csak a fürdõszoba koromsötét volt, a hold bedugta a kisujját, azzal világított. És így megfürdött az ember, és hazament, és mesélte, hogy hogy-mint járt. És akkor azt mondja az asszony, ezt is ki akarom próbálni. Én bemegyek fürdeni, de meg majd nyújtsd a kisujjad. Hát, asszony az nem lesz jó. De én abba akarok fürödni. Jól van, elõkészítette a fürdõvizet a teknõbe. Bemegy fürdeni, ura bedugja a kisujját. Asszony már kotorászik, hogy megtalálja az izét, végül magára borítja a teknõt. Aztán kimegy, jól megveri az urát, azt mondja, te hazudtál, te hazudsz nekem. Jó van, az ember tûri a szidást. Akkor el szeretne menni a legkisebb lányához. Elmegy a hollóhoz, fából készült fészkükre. A holló egy szép nagy ágból feszített neki ágyat a fa tetején, és ott aludt az ember egy nagyon jót. Hazamegy, és meséli az asszonynak, hogy milyen jót aludt a fa tetején. Ringatta a holló. Uram, én is szeretnék ilyet. Jó. Kimászik este az asszony a diófára, ura meg mellé, és ringatja. Az ember elszenderedett, elaludt, asszony meg leesett, és össze-vissza törte magát. Vége a mesének, fussatok el véle.

Rip.: - Mi volt vicces ebben a mesében?

- Például az, amikor magára borította a teknõt.

Rip.: - Miért borítja magára a teknõt ez az asszony?

- Mert nem lát a sötétben. És kotorászik, és felborítja a teknõt, és ráömlik a víz. Buta. Mert tudhatná, hogy neki a férjének nem tud világítani az ujja. Meg azt is tudja, nem forró a férjének a feje, mint a napnak, ezért buta.

Rip.: - A buta embereken lehet nevetni?

- Hát, nem szabad nevetni, de hát, hogyha mesében van, meg olyan amilyen, annyira buta ember nem is létezik. Úgy lehet rajta nevetni, hogy jaj, de buta. Igazi embereken azért nem illik nevetni, hogyha buták. Végül is minden ember, amikor felnõtt lesz, már nem olyan buta.

Rip.: - Az ilyen mesékbõl lehet tanulni?

- Lehet. Hogy ne legyek buta.

Rip.: - És hogy éred el azt, hogy nem vagy buta?

- Hát, hogy sok mindent megtanulok az iskolában. De, viszont szeretek rosszalkodni a kertben.

- Egy gyermek életében igen meghatározó élmény, és az egész életére kihat az olvasás, az írás megtanulása. Nem mindegy az, hogy szeretettel, örömmel teszi ezt, vagy nem.

- Itt most két nagy csoportot hadd különítsek el.

Bem.: - Nagy Attila, olvasáskutató.

Nagy Attila, olvasáskutató.: - Az egyik, ha a gyerekeket megkérdezzük, maguk is azt mondják, hogy miért olvasok? Hát azért, mert okosabb leszek, ismereteket szerzek, bõvül a szókincsem, jobb jegyet kapok az iskolában, azért, mert kötelezõ. Ez egy domináns választípus. Aztán van egy közbensõ, igen gyakori választípus, amely azt mondta, hát csak azért, hogy kikapcsolódjak, hogy szórakozzam, hogy elüssem az idõt, az unalom ellen olvasok. És végül van egy harmadik, amelyik azt mondja, és itt is persze azért több köteg van, aki azt mondja, hogy újszerû dolgokat értek meg a világból, összefüggéseket látok meg. Példát jelent az életemben és gyönyörûséget okoz. Na most, ezek az utóbbi motívumok, ez, hogy összefüggéseket fogalmaz meg, hogy példát jelent, hogy gyönyörködtet, ezek sajnos a tanulóknak mind kisebb hányadát érinti. A többség az olvasást ma már inkább csak, mint az iskolai kötelezõ tevékenységek egyikét nevezi meg, és jó eset, ha még átélte azt, hogy pihentet, meg kikapcsol. És akkor nem mondom, mert csak ismétlésnek hatna, hogy legalább annyira fontos lenne ez a harmadik kötet, amikor a gyerekek, egy középiskolás leányka fogalmazott így egy kötetlen interjúban, hogy azért olvasok, mert szeretnék az élet dolgaiba belelátni. Hát, meg van az a motívum, hogy a könyv, az hozzásegít ahhoz, hogy tovább gondolkodjam az engem is érdeklõ problémákon. Megértsem azt a világot, ami egyelõre még csak úgy dereng, sejlik elõttem, de nem átlátható.

Rip.: - Abban a pillanatban, hogy a gyermekek megtanulnak saját maguktól olvasni, jelentkezik az a probléma, hogy mit adjunk a gyermek kezébe. Azt látom, hogy az én fiamnak is jobban tetszenek azok a gyerekkönyvek, amik nekünk tetszettek, mint a modern, újfajta mesék.

Nagy Attila, olvasáskutató.: - Nagyon bátortalanul merek itt kritikát mondani, mert az ember ne bántson. Egész egyszerûen pedagógiai okoknál fogva sikeresebb, és értelmesebb a pozitív példákat emlegetni, hogy melyek azok, amelyek a gyerekeket lekötik. Kérem, Lázár Ervin, szinte minden korosztálynak van könyve. Szabó Magdának nem csak az Abigél, ami nagyon sikeres középiskolásoknak és felsõtagozatosoknak, de a Szigetkék és a Tündér Lala, Gyurkovits Tibornak könyvei ugyancsak több korosztálynak szólnak. Csukás könyvei, Kormos István könyvei az alsó tagozatosokat végigkísérheti. Mondjuk azt, hogy kedves szülõk, ami önöknek keze ügyében van, ami önöknek fontos volt, mert ezt is mondhatjuk, azt meséljék és fejbõl meséljék, ha lehet. De ha nem tudnak fejbõl mondani meséket, akkor szerezzék be a megfelelõ segédeszközöket. A Kiskakas gyémántfélkrajcárjától kezdve, az Iciri piciriig, vagy a Farkastanyától kezdve a Kiskondásig. Illyés Gyulától Benedek Elekig, Kányádi Sándortól Nemes Nagy Ágnesig, a skála a magyar könyvkiadásban, és még egyszer mondom, gyerekkönyvtárakban hála istennek, és hála az elõzõ évtizedek könyvkiadásának, nagyon széles, és akiben van szándék, van igyekezet, az megtalálja ezeket a könyveket. Még, ha könyvesboltban nem is sikerül mindig, mindet beszerezni.

Rip.: - A gyermekkönyvtár egy hálózat volt?

- Nem. Ez a megyei könyvtárnak egy része volt és késõbb, mintegy tíz év múlva, kialakult a városi könyvtár hálózat. Annak már volt egy hálózata, és annak mindegyiknek volt gyermekrészlege.

Bem.: - Kertész Gyuláné, könyvtáros.

Kertész Gyuláné, könyvtáros.: - De a gyerekkönyvtárak külön nem alkottak hálózatot. Ez mindig egy-egy felnõtt könyvtárral volt együtt, és ez így is volt jó, mert nagyon sok gyereknél nem lehetett éles különbséget tenni, hogy mit olvas. Mert némelyik az életkoránál jóval érettebb volt, és akkor, ha csak gyerekkönyveket olvasott volna ,és én magam is ezzel értettem egyet, hogy mindig legyenek a felnõtt könyvek is a közelükben, hogy az átívelés a felnõtt könyvek olvasásához könnyû legyen, és az érettebb gyerekeknek rögtön adhassuk a kezébe azt, ami a beszélgetés során kiderül, hogy már az õ érdeklõdési körükhöz tartozik.

Rip.: - Ha jól gondolom, akkor a gyermekkönyvtárak mellett léteztek az iskolai könytárak.

Kertész Gyuláné, könyvtáros.: - Így van. Ma már, miután most tíz évet én eltöltöttem egy iskolai könyvtárba, ma már a szívem arra húz, hogy azt mondjam, hogy mégiscsak az iskolába kell elsõsorban annak az anyagnak lenni, annak a könyvanyagnak, mert most már az én tíz éves legutóbbi idõszakom tapasztalatából látom, hogy mi minden praktikus lehetõség van akkor egy könyvtárosnak és az iskolai pedagógusoknak a kezében, hogyha ott helyben van a könyvtár. Tehát. ha már én azt mondtam volna, hogy menjen át az általános mûvelõdési központba. akár a pedagógusnak, akár gyereknek, és ott kapja meg a könyvet, egész biztos a hatásából és a lelkesedésébõl mind a kettõ veszített volna. Tehát azok a jók szerintem, amikor, ha van is egy ilyen általános mûvelõdési központ egy településen, de az iskolában mindenképpen ott legyen a könyvtár.

Rip.: - Mi lesz ezek után? Hiszen megjelentek az elektronikus könyvtárak az interneten? Hiszen a mai gyerekek már a számítógép elõtt ülve olyan adatbázishoz juthatnak hozzá, amivel egy iskolai könyvtár nem vetekedhet.

Kertész Gyuláné, könyvtáros.: - Én azt tapasztaltam, hogy nagyon sok, barátok ott ültek traccspartira, és ott beszélgettek. Tehát, ezeknek a találkozási intim hangulatoknak, aminek egy könyvtárba helye lehet, ezeknek a varázsát, azt hiszem, hogy tovább lehet õrizni, de egy tény, hogy az internettel, különösen a felsõ tagozatosoknál, nem fogjuk tudni a versenyt felvenni. De már az alsó tagozatban is annyira fogékonyak, annyira fogékonyak, hogy a gép, az Internet, az hihetetlenül leköti õket, és nem tudom. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mi lesz a jövõ útja. Mennyire fogja meg ez a materiális könyvszeretet, hogy a gyerekeket mennyire tartja meg könyv közelben, és mennyire viszi el. Nem tudom. Ezt, annyira fáj arra gondolni, hogy a könyv a gyerek kezébõl kikerül, és nem lapozgatja, nem látja az illusztrációkat benne, hogy én ezt inkább el is hessentem magamtól, ennek a gondolatát. Még akkor is, hogyha szép, ha tudom, hogy ez a fejlõdés útja, de nekem, én már így maradtam. Hogy én erre vágyom, hogy ennek a közelébe maradjanak a gyerekek.