Vendég a háznál
2003. Február. 7.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - Hogyan reagálnak a szülõk a betegségekre?

Dr. Scharotz Judit, a Heim Pál Gyermekkórház orvosigazgatója: - Kétféle típusú, sõt hát, hogyha belevesszük a gyógyíthatatlan betegségeket, akkor ezt azért még egy külön kategóriának kell kezelnünk, betegséggel kell számolnunk a gyerekkorban.

R.: - Dr. Scharotz Judit, a Heim Pál Gyermekkórház orvosigazgatója.

Dr. Scharotz Judit, a Heim Pál Gyermekkórház orvosigazgatója: - Az egyik az akkut betegség, ami valamilyen kórokozó, ágens által kiváltott kórkép, ami néhány nap, esetleg egy-két hét, horribile dictum, néhány hónap kezelés után meggyógyul. A betegséget a szülõk mindenféleképpen nehezen fogadják el, természetes. A gyereknek az a természetes tulajdonsága, hogy egészséges, de ez az aggodalom ez nagyon érdekes, mi ellátunk kijáró ügyeletet is itt, a Heim Pál Kórházból, és mi a hétvégeken adunk ambulanciát is, valamint van felvételi részlegünk. Na most, a szülõk aggodalma egészen érdekes, és én, és én, most muszáj vagyok, hogy elmondjam azt, hogy elõfordul az, hogy rendkívül súlyos állapotú gyerek kerül be, aki már napok, esetleg hetek óta beteg, és a szülõ úgy gondolja, hogy majd elmúlik. Hál\' Istennek, ez a ritkább, de van egy másik véglet, amikor éjjel háromkor a szúnyogcsípéssel szaladnak be, és állítják munkába azt a kollégát, aki akkor már huszonnégy napja, huszonnégy órája esetleg dolgozik, merthogy õk rettenetesen megijedtek attól, hogy az a szúnyogcsípés beduzzadt. Tehát, hogy hogyan reagálja le a gyerekbetegséget egy szülõ, az függ a szülõ mentalitásától, és attól, hogy õ mennyire látta nagynak vagy kicsinek a problémát, tehát nem lehet elmondani, hogy a szülõ általában hogy reagálja le az akkut betegséget. A krónikus betegségnél van egy fázis, a krónikus betegség ugye, olyan betegség, ami nem gyógyul meg rövid idõ alatt, azzal nagyon hosszú ideig, vagy talán egy életen át együtt kell élni. Ilyenkor az elsõ periódus az, hogy a szülõ, szülõk többsége megpróbálja hárítani a tényt, ilyenkor orvost vált, mást is megkérdez, nem fogadja el a tényt. Aztán van egy, egy letörési periódus, amikor egy ilyen, egy ilyen ön- és gyermeksajnálatba megy át az egész dolog, és ezt követõen alakul ki az, amikor egy együtt élnek a betegséggel, és együtt tudnak a gyerekkel, a betegséggel, és az egészségügyi szakdolgozókkal tenni azért, hogy a gyerek minél jobb és minél teljesebb értékû emberi életet élhessen. Tehát, érdekes az, hogy ki, hogy ítéli meg a gyerek betegségét, de a krónikus betegségnél ez a bizonyos hullámzás, ez csaknem minden esetben megvan.

R.: - Itt a kórházban nyilván minden mûtét elõtt, vagy minden beavatkozás elõtt elmondták Önnek, hogy mi fog történni, hogy milyen következményei lehetnek, hogy milyen rizikója lehet egyáltalán annak a mûtétnek, ez jó, hogy ezt így tudja, vagy ettõl még jobban retteg az ember, szóval mi a jó ilyenkor?

- Én úgy gondolom, az, hogyha mindenrõl tudok. Én tudtam a mûtét elõtt is, hogy meghalhat, hogy elvérezhet, hogy bármi történhet, hogy akár az agyi infarktusa tovább romolhat, vagy, vagy bármi problémája lehet, de úgy gondolom, hogy erre is fel kell tudni készülni valahogy. Az, aki nem tud fölkészülni ezekre a dolgokra, az akár össze is roppanhat, vagy beleõrülhet szerintem. Én úgy gondolom, hogy ez is egyfajta segítés azért, hogy az emberek megfelelõen föl tudjanak készülni akár a legrosszabbra is. Elvárom, megkövetelem, hogy tudhassak mindenrõl, mert felelõsségteljesen a gyerek életérõl még így is nehéz dönteni, hiszen nem vagyok orvos, nem tudom, hogy mikor mi a legjobb, fõleg, amikor esetleg nem kardiológiai téren, de más téren volt, amikor két teljesen ellentétes véleményt kaptam, akkor én döntöttem. Úgy gondolom, hogy felelõsségteljesen a gyerekkel kapcsolatos dolgokról csak akkor lehet dönteni, hogyha az ember az összes körülményt ismeri, és az összes olyan információhoz hozzájut, ami, ami segíti az embert, ehhez meg csak úgy lehet hozzájutni, hogyha tényleg elmondanak az embernek mindent, és nem szépítik, hanem reálisan mondják meg, hogy, hogy mi várható.

R.: - És mennyit mondott el ebbõl a kislánynak, tehát õ azért már nagy, tehát ugye tízéves, érti, és hát õt is fel kell készíteni?

- Igen. Hát annyit, hogy lesz egy mûtét, elmondtam, hogy valószínûleg hogyan fog zajlani. Annyit kérdezett, hogy újra meg kell tanulnom járni? És azt mondtam, hogy nem, hát ebbe én se voltam biztos, de erre nem lehet mást mondani, mert úgy nem lehet behozni egy kórházba, hogy hát lehet, mert szerintem úgy nem, hanem biztos sikerülni fog, kisebb mûtét lesz, és ha nagyon akarsz gyógyulni, akkor gyorsan jövünk haza. De nyitva hagytam mindig a kérdést, hogy, hogy õ is tudjon kérdezni, hogyha esetleg valami érdekli.

R.: - S mit kérdezett?

- Annyit, hogy meddig kell ott lennie, mondtam, hogy tõle is függ, attól függ, hogy mennyire küzd, és mennyire akar gyógyulni. Õvele azért ezzel voltak problémák, de most úgy látom, hogy sokkal-sokkal jobban fogadta a dolgot, sokkal jobban küzdött.

R.: - Király László, fõorvossal most a mûtõben vagyunk.

Király László fõorvos: - Így van.

R.: - Hol búcsúzhatnak el a szülõk, tehát õk meddig jöhetnek a gyerekekkel?

Király László, fõorvos: - Egészen a mûtõ folyosójáig elkísérik a kisgyermeket a szülõk, ott elbúcsúznak, puszit meg ölelést váltanak.

R.: - Ilyenkor még teljesen maguknál vannak, vagy ilyenkor már nyugtatót kapnak?

Király László, fõorvos: - Ilyenkor egy, egy nyugtató gyógyszert, ami, amitõl egy picikét aluszékonyabbak, ami a szorongást is oldja, de valójában ilyenkor még teljesen ébren vannak, úgyhogy...

R.: - Hát, ez nagyon nehéz pillanat!

Király László, fõorvos: - Hát igen, de azt hiszem, inkább a szülõknek nehéz, mint a, mint a gyerekeknek.

R.: - És mit kezdenek azzal a helyzettel, hogyha egy gyerek nagyon-nagyon rosszul viseli ezt, tehát ami teljesen természetes, tehát ha sír, toporzékol, nem akarja elengedni a szülõje kezét?

Király László, fõorvos: - A mûtét elõtti nyugtatás tulajdonképpen ezt a célt szolgálja, hogy mind a szorongást, mind ezt a félelmet oldja, úgyhogy ha ez megfelelõ volt, akkor a kis betegek nem sírva, toporzékolva, hanem, ha nem is nagy mosollyal az arcukon, de bizonyos megnyugvással jönnek ide a mûtõbe. Természetesen nem is egy fronton, hanem több fronton történik ez a felvilágosító folyamat a szülõkkel, a gyógyító személyzet, a sebészek, az aneszteziológusok, a gyermekkardiológusok a mûtét elõtt nagyon hosszan beszélgetnek, rendszerint egy félóra, egy óra hosszú tartalommal folynak ezek a beszélgetések, amikor szabadon kérdezhetnek a szülõk vagy a gyerekek, hogyha olyan korúak.

R.: - Akkor az a jó, ha a szülõ elõtte végiggondolja, hogy mit szeretne tudni, és akár egy papírra leírja, hogy ne legyen olyan rossz érzése, hogy egy órát beszélgettem, de még mindig nem tudom, hogy nem tudom én mi fog történni a tizedik percben?

Király László, fõorvos: - Igen, igen, ez pontosan, pontosan így van. Ugye természetesen úgy jönnek már, hogy õk valamennyire tájékozódtak a szívbetegség mibenlétérõl, tájékozódtak azokról a lehetõségekrõl, azokról a nehézségekrõl, amik a gyerekekre várnak, azonban nagyon nehéz az a helyzet, amikor a betegség derült égbõl villámcsapásként egy születés után hirtelen egy családot érint. Vannak ilyen esetek is, ezek a legnehezebbek, mert a szülõk abba a krízishelyzetbe kerülnek, hogy nemcsak a szülésnek a traumáját, azt a nagy változást, amit mindez magával hoz, kell, hogy átéljék, hanem azt, hogy õk vártak egy teljesen egészséges kis jövevényt, és e helyett egy súlyosan károsodott, vagy legalábbis életveszélyben lévõ kisgyerek született, ami hát, nagyon nagy problémát jelent számukra. Sokszor az eseményeknek a sebessége is egy külön nehézséget okoz számukra, mert nincsen több hetünk, hónapunk arra, hogy várakozzunk, hanem a döntéseket adott esetben akár órákon belül kell meghoznunk.

R.: - Akár az õ beleegyezésük nélkül is, hogyha - gondolom - életmentõ...

Király László, fõorvos: - Erre nagyon ritkán kerül sor, hála Istennek ez, ez, ez nagyon ritkán, de hála Istennek ma már, és ez tulajdonképpen a munkánknak a másik aspektusa, a megfelelõ mûtéti elõkészítés, az, ami az eredményeket a legjobbra hozhatja, tehát majdnem mindig van legalábbis egy félnapnyi, egy napnyi idõnk arra, hogy várakozzunk, egy jobb helyzetbe hozzuk a betegeket.

R.: - És mi az Önök szempontjából a jobb, hogyha egy mama egyedül van itt a gyermekével, vagy hogyha mind a ketten itt vannak, mind a két szülõ, tehát a papa is és a mama is, és együtt kérdeznek, együtt tanakodnak, hogyha mondjuk valami döntést nekik kell meghozni?

Király László, fõorvos: - Természetesen, hogyha az egész család van, egy gyerek az sosem egy mamának, vagy egy papának születik, hanem egy családba születik bele, ennek következtében aztán a család hozza meg a döntéseket. Minden családnak másak az adott helyzetben a döntései, ezeket a döntéseket mi tudjuk támogatni egyik vagy másik irányból különbözõ adalékokkal a betegségrõl, a kimenetelrõl, a várható élettartamról, és ami mindennél fontosabb, a várható életminõségrõl. Nekünk itt, ebben a kórházban nem az az elsõdleges célunk, hogy mindenáron meghosszabbítsuk az életet, hanem az, hogy egy életminõséget ajánljunk fel, tehát a betegeknek nem az élethez van joguk, hanem egy életminõséghez, s az életminõséget fel tudjuk ajánlani, akkor ezt kell megcéloznunk, ha nem, akkor okosan kell vezetnünk a szülõket, hogy az õ legjobb döntésüket meg tudják hozni. A döntés az mindig az övéké lesz, ezt a döntést mi elfogadjuk, abba, abba...

R.: - Azt hiszem, útban vagyunk, mert mintha véget ért volna a mûtét, ugye?

Király László, fõorvos: - Mi, mi, mi történik ott?

R.: - Közben egy fiatalember kijött.

Király László, fõorvos: - Hát, a fiatalember, õ a Környei doktor.

- Annyi volt, hogy az elõzõ mûtét befejezésénél még egy jelentõs kiáramlási szûkület volt a jobb kamrán belül a billentyû alatt, ez látszott az ultrahangon, és újból visszamentek ugye, a szívmotorra, és a billentyû alatti fibriosztikus izmos gyûrût sikerült retraktálni, kivágni, és most nincs kiáramlási szûkület a jobb kamrán belül. Vérnyomása jelentõsen javult, jobb kamra funkciója szintén javult, úgyhogy...

R.: - Hány éves a gyermek?

- A gyermek ötéves.

Király László, fõorvos: - ...sok-sok évvel ezelõtt került be, ez a, ez a fõ probléma, hogy volt egy megelõzõ mûtét, és a megelõzõ mûtétnek a tulajdonképpen a következményeit kellett most ezzel a második segítséggel megoldani.

R.: - Akkor õ most már teljesen jól van, tehát több mûtét nem lesz, vagy ezt nem lehet elõre megmondani?

- Hát reméljük, igen, igen.

Király László, fõorvos: - Igen, igen.

- Szíven belül, és akkor még kicsi volt, nem lehetett ezt a lukat akkor még zárni, ezért kellett a tüdõ eret beszûkíteni, hogy a tüdõbe ne menjen a luk miatt sok vér. De emiatt a szívizom viszont megvastagodott, mert egy terhelés ellen dolgozott, és most ez a megvastagodott szívizom okozott egy szûkületet, tehát nemcsak azt a lukat kellett bezárni, hanem ezt a másodlagos szûkületet is csökkenteni kellett, de sikerült.

Fehér Sára, klinikai szakpszichológus: - A saját gyerekkoromból visszaemlékezve a mandulamûtétre, hát, nem volt elõkészítés, és hogy kellõképpen szorongtam is, és egyedül kellett megküzdeni ezzel a mûtéttel, mert ugye, akkor nem jöhettek be még a szülõk a kórházba.

R.: - Fehér Sára, klinikai szakpszichológus.

Fehér Sára, klinikai szakpszichológus: - De én valósággal úgy éltem meg ezt a mûtétet, miután mindenki kedves volt velem, mondták, hogy ez egy nemkívánatos kellemetlenség, õk sem akarják, hogy ez történjen velem, mégis meg kell tenni, mert megbetegedtem, és ettõl leszek csak jól. Én ezt tényleg egy gyõzelemnek éltem meg, hogy a mûtét után háromévesen én gyõztesként kerültem ki ebbõl a traumából. Na most, ezt nem véletlenül meséltem el, ezt a történetet, merthogy én nekem kicsit az a véleményem, hogy jobban fel van ez a dolog fújva, tehát már kezdünk a ló másik oldalára esni. Na most, itt nagyon sokszor arról van szó, hogy a szülõnek kell a szorongásait oldani. Persze, hát minden szülõ félti a gyerekét, de minden gyerek tudja azt, és hogy például az ilyen számítógépes megküzdések, amik ilyen szimulált, képernyõn történnek, és igazából nem tud azonosulni, vagy megélni a gyerek. Ezek az igazi megküzdések, hogyha megbetegszem, és tudom, hogy mindenki mellettem van, a szüleim, az orvosok, mindenki jóindulattal viseltetik irántam, és elmagyarázzák nekem, mint gyereknek, hogy ennek miért kell megtörténnie, akkor nekem ez egy valóságos igazi gyõzelem. Vagy pedig, hát egy ilyen jó pont lehet az életemben, tulajdonképpen, hogy megküzdöttem evvel a problémával, tehát megélheti a gyerek azt, hogy õ túl tudott ezen jutni, utána rendben van, tehát azt is megéli, hogy nem lesz beteg, jobban érzi magát, tehát azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat kell jobban kihangsúlyozni.

R.: - Mennyivel elõtte kell szólni a gyereknek, napokkal, hetekkel, tehát hogy mikor kezdõdjön az a folyamat, mert általában egy ilyen mûtétnek van egy elõre kiírt idõpontja, tehát nemcsak úgy véletlenül történik, hogy az ember nem tud rá fölkészülni, mennyivel elõtte kell elkezdeni?

Fehér Sára, klinikai szakpszichológus: - Amikor kiderül már, és eldõl, hogy a gyereknek mûtétre kell mennie, akkor megmondjuk a gyereknek is, illetve hát az orvos is közli vele, hogy ezt milyen módon lehet megszüntetni ezt a problémát, és a szülõ is ezt végighallgatja. Akkor, amikor megbeszélik ezt a mûtéti idõpontot, én utána nem beszélnék róla, csak ha a gyerek kérdez, tehát nem stresszelném azzal gyereket, hogy tudod, majd két hét múlva, és akkor, amikor megyünk a mûtétre, tehát a kijelölt nap elõtt egy-két nappal, hogy hát tudod, be kell, hogy menjünk, és akkor részletesen mesélném el, hogy mi után mi következik.

R.: - Sokat beszélünk arról, hogy hogyan kell egy gyereket mûtétre elõkészíteni, egy nagymama telefonált nekünk, egy furcsa módszert ajánlott erre:

- Öt mûtétje volt, mert volt egy mandulamûtéte is, azt is úgy csináltuk mindig, hogyha nagyon jó gyerek leszel, és remekül viselkedsz, és soha nem bosszantod a testvéred, akkor megtörténhet veled az a kitüntetés, hogy kivesszük a manduláidat...

R.: - Így csinálták?

- ...és utána mandula fagylaltot kapsz.

R.: - Így csinálták?

- Így.

R.: - Hány éves volt akkor?

- Négy.

R.: - És hatott?

- Hatott, hogyne, miért, ha a két gyereket egyszerre vitték, mert ha már ugye, és egymással vitatkoztak, hogy ki menjen elõször a mûtétbe.

R.: - Tehát úgy gondolja, hogy a gyerekeknek vonzóvá kell tenni a mûtéteket?

- Igen, vagy legalábbis, hát mondom, nálunk két gyerek volt ebben a kategóriába akkor, másfél év vagy két év különbséggel, és meg lehetett csinálni, hogy egymással vetekedtek, vetekedtek a mûtétért...

R.: - És utána...

- ...ugye, egy ilyen kis korban azért, az tényleg nem egy nagy mûtét, mert gyakorlatilag harmadik napja hazaküldik, és tényleg kapnak utána, fagylaltot szabad enni, ha mást nem is, meg jeges teát, de hát ez különlegesség volt, mert más nem kap mandulafagylaltot, csak ti, de meg lehetett ezt is csinálni velük, hát, minden elõkészítés dolga.

R.: - Miközben hallgattuk a telefont, rázta a fejét, nem ért egyet ezzel a módszerrel, professzor úr?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Ezzel a módszerrel nem értek egyet, valóban úgy tûnik, hogy vonzóvá sikerült tenni a mûtétet, de a gyermeket nem szabad becsapni.

R.: - Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos.

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Nekem az az érzésem, hogy elõkészítésre mindenképpen szükség van. Az elõkészítésnek egyik része orvosi feladat...

R.: - Az orvos elmondja a gyereknek, hogy most ez vár rád, az vár rád, ez fog veled történni, fáj, nem fáj?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Természetesen igaza van, a gyermekkel való kontaktus és a tények felfedése alapvetõen kötelezõ az orvos, és én úgy gondolom, a szülõ számára is. Tehát, el kell magyarázni, akár el kell játszani a gyereknek, hogy hogyan fog történni a mandulamûtét, mert nem azért vesszük ki a mandulát, hogy fagylaltot kapjon a gyerek, hanem azért vesszük ki a mandulát, mert arra szükség van, de a mandulamûtét nem fog fájni. Én mindig meg szoktam kérdezni a gyerektõl, hogy te mondd, fáj az neked, ha te alszol éjszaka? Miért fájna, doktor bácsi? Hát, mondom, látod, a mandulamûtét is úgy történik, hogy aludni fogsz, és mire fölébredsz, a mandulád már nem lesz a helyén. Tehát, fontos a gyereknek a realitást, a tényeket elmondani. Azt is el szoktuk mondani, hogy tudod be fogsz ülni egy székbe, az olyan, mint ûrhajós szék. Hát, minthogy aludni fogsz, természetesen le kell a kezedet kötni, hiszen leesnél a székrõl alvás közben, tudod ez elõfordulhat. De hát, ott aranyos nénik, bácsik vesznek körül, és mint az ûrhajósoknak egy, egy ilyen, ilyen nagyon szép maszkot tesznek az orrod elé, azon egy olyan kellemes szagot fogsz érezni, hát ha mégse szereted, elfújod, ha jó szagú, beszívod ezt a levegõt, és ettõl el fogsz aludni, semmit nem fogsz érezni, és mire fölébredsz, már anyukád mellett ott leszel az ágyban. Tehát, én azt hiszem, hogy ez az úgynevezett pszichés elõkészítés, ez nemcsak a pszichológus dolga. Nálunk, a Madarász Kórházban pszichológus is van, aki a gyerekkel és a szülõkkel is foglalkozik.

R.: - Ez az anyuka dolga is, nem?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - De, az anyuka dolga is, tehát én azt hiszem, hogy a gyermeket semmilyen szempontból félrevezetni, becsapni, akár ígérgetésekkel vonzóvá tenni egy mûtétet, ezt nem szabad. El kell mesélni, hogy hogyan történik, de megnyugtatni a gyereket, hogy a mûtéttel kapcsolatban neki semmiféle fájdalma, panasza, rossz érzése nem lesz. Azt is el kell mondani, hogy mûtét után kicsit fog fájni a torkod, tudod úgy, mint amikor beteg voltál. No de, most gondold el, mûtét után csak egyszer fáj rövid ideig, és nem is nagyon fog fájni, hiszen kapsz fájdalomcsillapítót. Ha meg nem vesszük ki a manduládat, képzeld el, az elmúlt évben már négyszer-ötször volt fájdalmas mandulagyulladásod, mindezektõl meg fogsz szabadulni, tehát a doktor bácsi jót akar neked, jót tesz neked. Fájdalom nélkül eltávolítja a beteg mandulákat, neked is közre kell mûködni, mert akkor sikerül a mûtét, hogyha a gyerek is közremûködik az orvosokkal, hát ha te ellenkezel, kiabálsz, kapálózol, akkor természetesen már az is fáj, hogy lekötnek. Nyugodtan kell viselkedni, hidd el, hogy mûtétre szükség van, semmiféle fájdalommal nem jár.

R.: - És a fagyi, tényleg fagyit kell utána enni?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Fagyit tényleg kaphat, valóban kaphat, de hát nem jutalomként, hanem egyszerûen azért szoktuk adni, mert a mûtét utáni vérzés, utóvérzés lehetõségét bizonyos fokig csökkenti. Nem óriási adagba adjuk, de egy-két gombócot kaphat a gyermek, fontos, hogy ne nyalogassa nagyon, hanem kis adagban nyelje le. Még néha a gyerek nyakára is hideg vizes borogatást teszünk, ez is, a fagylalt is, azt a célt szolgálja, hogy hideg hatás lévén az esetleges utóvérzést ezzel megelõzzük.

R.: - Mikor optimális kivenni a mandulát, mintha ezzel kapcsolatban nem volna egységes a vélemény, minél hamarabb kidobni, vagy minél inkább húzzuk az idõt?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Hát, elõször is különbséget kell tennünk kétféle mandulamûtét között, az egyik a torokmandulák kivétele, ez az, amit általában mandulamûtétnek hívunk. A másik mandula az a garatmandula, amit a köznapi nyelv orrmandulának hív, tehát a két mandula kivétele között lényeges különbség van. Mikor ajánlatos a torokmandulának a kivétele, tehát a mandulamûtét? - ahogy azt Ön kérdezte. Nincs alsó korhatára - ezt kell, hogy mondjam -, de minthogy az indikáció, a javallat úgy szól, hogy akkor ajánlatos kivenni, ha legalább két év óta évente 3-4-szer, vagy annál többször fordul elõ lázzal járó, tehát bakteriális mandulagyulladás, akkor indokolt a mûtét.

R.: - Tehát utána már ne húzzuk, ha egy gyerek egy évben 4-5-ször megbetegszik, akkor már ne húzzuk?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Hát mondjuk, ha két év alatt - így szoktuk mondani -, ha kétéves az anamnézis, és másodlagos megbetegedések, ízületi, szív-, vese-, bõr-, szembetegségek forrásává is válhat a beteg mandula. Pusztán azért, mert egy mandula nagy, nem kell eltávolítani, kivéve, ha légzési, nyelési vagy beszédzavarokat okoz. Manapság nagyon ráirányult a figyelem arra, hogy vajon hogy alszik a gyermek, a horkolás önmagában fiziológiás tevékenység, nem kóros, de ha nagyok a mandulák, akkor a két mandula között átsurranó levegõ a fizika törvénye értelmében felgyorsul, szívóhatást fejt ki, és a garatképletek még jobban összeesnek, és a garatot esetleg teljesen elzárják. Ilyenkor a horkolást már úgynevezett apnoés szünetek, légzéskimaradások színezik, szoktam utánozni is a szülõknek ezt a kettõt, hogy hogyan néz ki az egyik és a másik, ilyenkor a mûtét pusztán azért, mert a mandula igen nagy, ugyancsak indokolt, mert a légzéskimaradás a szervezet oxigénellátottságának a csökkenésével jár, aminek súlyos következményei lehetnek.

R.: - Meg tudjuk azt mutatni a szülõknek?

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Meg tudom mutatni, tehát ..., most csak horkoltam.

R.: - Ez még normális, ha ezt hallom a gyereknél.

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Ez még normális, most tessék figyelni!

R.: - Ahá, tehát egy hosszú kimaradás.

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Egy darabig légzésszünetem volt. Egy légzéskimaradás, ha ez tíz másodpercnél több, és egy éjszaka folyamán több, mint 20-30-szor ismétlõdik, ennek már komoly következményei vannak, mert ezen idõ alatt az oxigénellátása a szervezetnek csökken. Aztán a szén-dioxid felszaporodik, és akkor egy hirtelen horkantással kezdi a gyermek a légzést, de ezt nem szabad megvárni, és ennek a rendezésére nem mindig elegendõ az orrmandulának a kivétele, néha az összeérõ hatalmas torokmandulák kivételére is sor kerülhet.

R.: - Tehát érdemes belehallgatni a gyerekszoba éjszakai csendjébe, hogy a gyermek hogy szuszog.

Dr. Hirschberg Jenõ, fül-orr-gégész orvos: - Nem érdemes, hadd mondjam azt, hogy kötelezõ, mert igenis ez manapság elõtérbe került, hogy ezeket a légzéskimaradásokat meg kell elõzni a súlyos következmények miatt Egy valamit azonban tudni kell, hogy köhögés, torokköszörülés, fejfájás, lábzsibbadás - és még sorolhatnám tovább - miatt mandulát kivenni szigorúan tilos! Orrmandula-kivételnek egészen más indikációi vannak, ha a gyermek nyitott szájjal alszik, ismétlõdõ középfülgyulladásai vannak, ismétlõdõ arcüreggyulladásai, állandóan náthás, felsõlégúti hurutja van, és esetleg halláspanasza is van, ezek indokolttá teszik a garatmandula kivételét. Sokkal korábban elvégezhetõ a garatmandula mûtéte, mint a torokmanduláé, arra hát hároméves kor alatt ritkán kerül sor, de az orrmandulának a kivétele már 6-8 hónapos kor után indokolt lehet, ha a fenti panaszok fennállnak. Ez is általános érzéstelenítésben történik, és azt is tudni kell, hogy az orrmandula a pubertás korára visszafejlõdik. Van, aki úgy fogalmaz, hogy én magam is, hogy egy jól és idõben végzett orrmandula-mûtéttel nagyon sok torokmandula-mûtét elvégzése elkerülhetõ.