Vendég a háznál
2003. Február. 5.
Kossuth rádió, 13.05

R.: - És miért kellett megröntgenezni szegényt? Olyan nagy baja volt?

- Sípolt a mellkasa és nem találta a doktor úr az okát.

R.: - Ahhoz nem volt elegendõ az elsõ röntgen?

- Hát, az elsõ röntgen azt bizonyította be, hogy nincs idegen tárgy a tüdejében, a második röntgen pedig, azt hiszem, tüdõgyulladás-gyanúval volt, mert az egyik tüdejében lecsökkent a levegõáramlás.

R.: - És ezt az elsõ röntgenbõl nem lehetett látni?

- Hát, elsõ röntgen is negatív volt, de azért csináltak a biztonság kedvéért egy másikat.

R.: - Mondott valamit a röntgenasszisztens, hogy õ mitõl tart, vagy milyen problémája lehet?

- Nem, csak azt, hogy hát, õ a saját gyerekét nem engedné, és azt mondták, hogy megcsinálják, de akkor hosszú ideig tartózkodnia kell a kislánynak a röntgenezéstõl.

- Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos.

Dr. Szamosfalvi Imre, gyermekorvos: - A röntgenasszisztensnek, hogyha ilyenfajta aggodalmai vannak, akkor a röntgenorvossal kellene megbeszélnie ezt, illetve a röntgenasszisztensnek, hogyha nincs ott az orvos, akkor az elrendelõ orvossal kellene ezt megbeszélnie, esetleg a röntgenorvos és az elrendelõ orvosnak kellene konzultálnia ezzel az üggyel kapcsolatban.

R.: - Ez az õ etikai problémája akkor, nézzük a mamát.

Dr. Szamosfalvi Imre: - Na most, a többi része pedig az, hogy én azt hiszem, hogy nem elhamarkodott az a nyilatkozat a részemrõl, hogy ebbõl a két röntgenezésbõl, a mai készülékek mellett, nem lehet baja. Természetesen igyekszünk nem ilyen gyakran röntgenezni a gyerekeket. Ma már olyan alacsony sugárdózisokkal történnek a röntgenezések, hogyha annak a kellõ orvosi indikációja megvan, mint ahogy ebben az esetben úgy tûnik, hogy megvolt. Mert arról nem beszélt az anyuka, hogy az orvos azért kérte, mert az volt a gyanúja, hogy idegen testet lélegzett be a gyerek, ami életveszélyes állapotba sodorhatja. Mint ahogy ugye, azt mondta, hogy a második fölvétel alkalmával csökkent légtartalmú tüdõt, csökkent légzésû tüdõt láttak az egyik oldalon, ami mondhatni, megerõsítette ezt az úgynevezett idegen test gyanút. Ez sokkal nagyobb veszély, ennek az elnézése, vagy figyelmen kívül hagyása, vagy nem észrevevése, mint az a veszély, hogy kétszer röntgenezték meg a gyereket. Azt gondolom, hogy lehetõleg el kell kerülni a gyakori röntgeneztetését a gyerekeknek, de vannak bizonyos életveszélyes helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk ezt megtenni.

- Jó napot kívánok! Van egy olyan kérdésem a kisgyerekkel, õ 9 éves, és 3 éves kora óta dadog, hogy ez egyáltalán megszûnik a gyereknél? Mai napig is járunk logopédushoz magánúton. Iskolás a gyerek, harmadikos, gyönyörûen olvas, énekel, akkor semmi dadogása nincsen, de amikor beszélni kell neki, akkor a levegõt rettenetesen rosszul veszi, és ezáltal, hát megvan ez a dadogása neki.

R.: - És hány éve járnak logopédushoz?

- 3 éves kora óta.

R.: - De õ 3 évesen kezdett el beszélni, vagy már korábban is?

- 3 éves korában kezdett el dadogni. Na most, akkor történt egy olyan eset, hogy egy farkaskutya ráugrott a gyerekre.

R.: - Ó, szegény.

- Teljes testmagasságba, tehát, és akkor egy-két nap múlva tapasztaltuk ezt a dadogását.

R.: - És azóta ez meg is maradt?

- Meg, sajnos meg.

R.: - És a pszichológus sem tudott neki segíteni?

- Nem.

R.: - Mert hát ennek nyilvánvaló, hogy akkor, hogyha egy ilyen rossz történt vele, akkor egyértelmûen ezzel van összefüggésben.

- Igen, mi is erre gondoltunk, de ezt nem támasztotta alá senki még. Jártunk ilyen köves, mit tudom én, mikhez, ilyen követ tettek a gyereknek a mellkasára, meg stb., stb., az sem segített rajta. Na most, van ilyen idõváltozás, mikor mit tudom én, hidegebb-melegebb stb., akkor is tapasztaljuk, hogy egyszer jobb a gyereknek a beszéde, utána megváltozik teljesen. Úgyhogy rá kell szólnunk, hogy nem értjük, amit mond. Nagyon jó tanuló, rendes iskolába jár, mondom, olvasással, énekléssel, versmondással a világon semmi baj nincsen, de amikor így beszélgetünk, akkor sajnos ez elõjön a gyereknél. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ez elmúlik nála, vagy ezzel fog élni? Bennem felvetõdött, csak hát én, a nagymama és a menyem nem találta helyesnek az én kérésemet tõle, hogy esetleg egy tüdõgyógyászhoz, hogy nem-e volna érdemes, vagy egy gégészetre elvinni a kisgyereket, hogy ez a levegõvétel miatt, hogy esetleg egy vizsgálatot, vagy ilyesmit.

R.: - Igen.

- Tanító néni is már üldözi a szülõket tulajdonképpen, mert ugye, hogy harmadikos a gyerek, jövõre negyedikes, ötödik, felnõtt korba kerül, és hát, hogy nehogy csúfolásnak legyen kitéve ez az apróság. Úgyhogy egy borzasztó aranyos, értelmes kisfiúról van szó, és ezért én rettenetesen aggódom, mint nagymama.

R.: - Én mindig kétkedve hallgatom, de nem tudom igazam van-e, ezeket a kutyás történeteket. Igaz, hogy bizonyos dadogások hátterében mindig van egy kutya?

Csabai Katalin, igazgató, Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság: - Lehet az a kutya, lehet az a vonatfütyülés, lehet a szomszéd kiabálása, mirõl van szó?

- Csabai Katalin, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság igazgatója.

Csabai Katalin: - Nagymama annyiban helyesen látja, hogy légzéstechnika. De semmi esetre sem látja helyesen a tüdõgyógyászt, a gégészt, a kavicsos megoldást és a többit. Ezek a visszatérõ kutyaugatásoktól való ijedtség, tehát maga az ijedtség, attól senki sem lesz dadogóvá. Az lesz dadogóvá, aki magában hordja a hajlamosító tényezõt az úgynevezett görcskészségre. Mindannyian gyerekkorunkban megijedtünk valamitõl, de nem váltunk dadogóvá. Ez a kisgyerek, aki most ugye, 9 éves, amikor megijedt, akkor hirtelen elállt a lélegzete. Na most, elképzelhetõ, hogy nem igazán jól közelítettek ehhez a problémához akkor, és ennek következtében egy rossz légzéstechnika alakult ki, azaz beszívott, belélegzett levegõvel kezdett el a gyerek beszélni. Na most, ha kipróbáljuk azt, hogy lehet-e úgy beszélni, hogy közben beszélünk, ugye nem, elakad a lélegzetünk. Na most, ha erre több lehetõsége volt, idézõjelben mondom a lehetõséget, akkor nyilvánvaló, hogy ez szinte egy feltételes reflexé alakul ki, és rossz a légzéstechnikája.

R.: - Tehát, ha jól értem, nem sikerült a gyereknek ezt a kutyával való konfliktusát esetleg jól rendezni, és ez váltotta ki az egyébként benne meglévõ görcskészség következtében a dadogást?

Csabai Katalin: - Igen. A beszéd optimális ideje azt mondjuk, hogy 2, 2 és fél éves korra és 3 éves korra igencsak felszaporodik az aktív szókincse, amivel beszél a gyerek. Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor a gondolatai elõbb járnak, mint amennyit már meg tud fogalmazni. Elõfordulhat az, hogy õ gyorsan szeretne mondani, de még nem találja meg azt a szót. Ilyenkor is felléphet a dadogás. Na most, ahogy a nagymama megfogalmazza, hogy olvasásnál, éneklésnél nem dadog a gyerek. Miért nem? Azért, mert egyértelmûen a rossz légzéstechnika következtében beszél így, hisz közben, ahogy beszél, ugye, gondolkodik. Amikor olvas, vagy énekel, akkor egy teljesen szabályozott légzéstechnika áll be.

R.: - Miért nem sikerül az egyiket a másikra átvinni? Tehát azt a technikát, amit a betanult szövegnél tud, azt miért nem tudja a …?

Csabai Katalin: - Mert nem tudatos a légzéstechnika.

R.: - És nem lehet ezt tudatosítani?

Csabai Katalin: - Hát 9 éves korban már lehet. 9 éves korban lehet, tehát egy jó logopédus ebben tud segíteni. Én úgy gondolnám, hogy itt a 9 éves gyermeket jó lenne nem elsõsorban privát úton foglalkoztatni. Fel tudom ajánlani, hogy a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottságban az édesanya közremûködésével megvizsgáljuk, megnézzük, és a szerint tanácsokkal látjuk el, illetve elirányítjuk olyan helyre, ahol tudnának rajta segíteni.

R.: - Tehát terápiát az intézetben nem kaphat a szakértõi bizottságnál?

Csabai Katalin: - Sajnos nem, nem kaphat terápiát, mert mi országos szakértõi bizottság vagyunk, és csak a diagnózis felállításában tudunk segíteni, illetve tanácsot tudunk adni, illetve a megfelelõ terápiára irányítani.

R.: - Egy korábbi adásunkban beszéltünk arról, hogy bizony van olyan, hogy valaki nem tud szoptatni, és emiatt nem feltétlenül kell depresszióssá válnia, nem feltétlenül kell súlyos bûntudatot éreznie. Efölötti örömében hívott bennünket egy anyuka.

- Jó napot kívánok, Holló Mária vagyok Egerbõl. Hallgattam a mai mûsort, és ugye, az anyatejes, a szoptatásról volt szó.

R.: - Igen.

- Az a hölgy beszélt. És végre valahol hallok ilyet, mert ugyanebben a cipõben jártam, és borzalmasan rosszul esett nekem, hogy, most 14 hónapos a babám, nem tudtam szoptatni. Ami létezik, mindent elkövettem, és azt mondják, hogy kismamák ugye, mert féltik a mellüket, ami nekem olyan csúnya volt, hogy kék, zöld, lila, amit létezik, megtettem vele. És nem is ez volt a gond, hogy nem tudtam szoptatni, nem fogadta el a tejet. Egyszerûen nem kívánta.

R.: - Nem fogadta el?

- És soha nem hallok ilyet, hogy egy baba nem issza meg az anyatejet. Ott kezdõdött a gond, hogy nagyon kicsit szívott, és mi elkezdtünk ezzel a nagyon kis lyukú, tehát, ilyen teás cumisüvegbõl, tehát, hogy nehezen szopjon, tehát, hogy jobban visszaszoktassuk. Nem kívánta, nem akarta, és akkor hát kifejtem, akkor könnyebb volt.

R.: - Igen.

- És amikor hát, ki kellett pótolni, mert kevés volt a tejem, rájött, hogy sokkal finomabb a tápszer.

R.: - Tényleg?

- Innentõl kezdve össze kellett keverni, de ha nem volt jó az arány, tehát, egy olyan, hogy 1:3-ba kellett a tápszernek lenni, akkor már kiköpte, és egész nap nem evett.

R.: - Hát, faxnis kis ember.

- Hát, mondjuk ilyen természetû kislány, tehát egy elég akaratos, és képes volt egész nap nem enni. Tehát, én is úgy voltam, hogy elõször csak a tejet, és inkább éhezett, és senki nem beszél errõl, hogy hát, mindig ezt hallom én is, hogy a 98%-a az anyukáknak tud szoptatni.

R.: - Igen.

- De hát, én is hiába. 14 hónapos, még mindig tudnék adni tejet, tehát reggelente, este, még ha zuhanyozok, folyik, van benne, a mellembe tej, amellett, hogy 5 hónapos koráig tudtam adni neki. Jó, hogy kell propagálni az anyatejet, én ezt megértem, de mellette azért jó volna néha hallani ezt, hogy vannak ilyen gondok. Nekem az volt a szerencsém, hogy úgy tettem túl magam, hogy láttam, hogy nem is kívánta.

R.: - Igen, igen.

- Tehát nem tudtam mást tenni. Nagyon megviselt az, hogy én szoptatnám, de õ nem akarja. Vagyis hát, végül is, nem is szopott, hanem kifejve kellett. Amikor propagálják, néha azért mondják el, mert biztos, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket...

R.: - Biztos így van.

- Ennyire nagyon bánt.

R.: - Biztos így van. És biztos vagyok benne, hogy majd a második gyereknél egész máshogy lesz. Maga lesz a legjobban meglepve, hogy az meg majd zabálja az anyatejet, ugye?

- Hát, én nagyon bízom benne tényleg, mert jó volna. Mert biztos, hogy jobban esik az anyának, meg jobb érzés az, hogy eleve hogy szopik.

R.: - Igen.

- Nekem az is már rossz volt, hogy kifejtem, és úgy adom oda. Annyira rideggé teszi a kapcsolatot.

R.: - Hát, egyrészt dupla munka, fele öröm.

- Igen, hát ez az. Ott marad a sok mosogatás, kínlódás.

R.: - Igen.

- Az egyik etetéstõl a másikig éltünk, és egyszerûen nem ment, nem mûködött.

R.: - Van olyan, elhisszük ennek a mamának, és most nagyon idézõjelbe teszem, hogy ez a baba nem kívánta az anyatejet?

Szõdi Judit, pszichológus, szoptatási tanácsadó: - Hát, ez nagyon meglepõ, és így ebbõl, tehát, amit elmondott, én elhiszem.

- Szõdi Judit pszichológus, szoptatási tanácsadó.

Szõdi Judit: - Tehát én nem mondhatom azt, hogy nem hiszem el, mert egész biztos vagyok benne, hogy a gyerek viselkedése nem átlagos volt. Ilyen helyzetben kéne Magyarországon is alkalmazni hivatásos szoptatási tanácsadókat, akiknek nem az a dolguk, hogy amit mi csinálunk most így magánszorgalomból, hogy fölhívnak telefonon, és akkor van rá 10 percünk, hogy elmagyarázzuk ezt az egész folyamatot, hanem oda kéne ülni az anyuka mellé, a gyerek mellé, napokig kijárni segíteni, megnézni, hogy tényleg mi a baj. Hogyha látja a tanácsadó, hogy valóban olyan probléma van, amit nem tudnak megoldani, akkor õ maga nyugtassa meg az anyukát, hogy fel tud nõni az a gyerek másképp is, és hogyha szeretetet adnak neki, és közelséget, testi közelséget is, akkor nem fog nagyon megrövidülni azért, mert nem kap anyatejet. Lehet, hogy ebben az esetben is, hogyha egy olyan ember, aki nagyon ért hozzá, és a gyakorlatban is ért hozzá, odaült volna melléjük, akkor lehet, hogy lett volna segítség.

R.: - Úgy fogalmaztál, hogy amit mi csinálunk. Ki az a mi?

Szõdi Judit: - Hát Magyarországon két ilyen társaság van, akik a szoptatással foglalkozunk. Az egyik a La Leche Liga, már talán többször volt szó róluk, itt a mûsorban is. Ennek az a lényege, hogy az ötvenes években 5-6 amerikai anyukának föltûnt, hogy alig szopnak a gyerekek Amerikában, és hogy nekik pedig sikerült valamilyen módon, és elkezdték a saját tapasztalataikat összevetni, és azután egyre több anyuka gyûlt köréjük. És végül is, ez egy ilyen teljesen alulról jövõ kezdeményezés volt, ami most már ott tart, hogy az egész világon, szinte minden országban mûködnek ilyen anyacsoportok, ahol anyukák adnak tanácsot anyukáknak.

R.: - Hogy lehet megtalálni a La Leche-es mamákat?

Szõdi Judit: - Van egy olyan információs telefon, amin, ha felhívja az édesanya, akkor az üzenetrögzítõ bemondja neki, hogy éppen ki van ügyeletben. Tehát van 6-8 ügyeletes, telefonügyeletes anyuka, aki készenlétben áll, és van most már országszerte, de sajnos, fõleg inkább Budapest környékén, és Budapesten néhány La Leche-es csoport, ahova havonta egyszer vagy kétszer el lehet menni. És ami nagyon fontos, hogy a csoportvezetõk viszont nagyon szigorúan kiképzett anyukák. Tehát amellett, hogy a saját gyerekeiket szoptatták elég hosszú idõn keresztül, vizsgát kell tenniük.

R.: - Azt mondtad, hogy nálunk is jó lenne az, ami külföldön van. Mert külföldön mi az, ami ehhez képest még van?

Szõdi Judit: - Hát külföldön, például Svájcban, van egy olyan szakma, hogy szoptatási tanácsadó, ha jól tudom, Németországban is. És ez ugyanúgy, mint egy orvos, vagy egy pszichológus, van egy rendelése, ahová be lehet menni, és a társadalombiztosítás téríti ezt. Addig téríti, hogy egy csecsemõvel két kimerítõ tanácsadást ad. Ez azt jelenti, hogy órákig ott lehet a mama, vagy pedig kimehet a családhoz a tanácsadó, és ebbõl él a tanácsadó, és az anyukának pedig ingyenes. Na most, két ilyen kimerítõ tanácsadás, az rettentõ sok. Tehát, ha kétszer két napot ott ül valakinél egy szakember, akkor már szinte biztos, hogy tudott segíteni a problémám. A másik szervezetet nem mondtam, az a Szoptatásért Magyar Egyesület. Hát, mi is csinálunk ilyen telefonügyeletet, és amikor úgy érzem, hogy nagyon fontos odamenni, akkor én azért oda szoktam menni, és van, amikor egyszerûen csak látom, hogy nagyon rossz a testhelyzet például, ahogy szoptat a mama, és csak egy ilyen apróság, ami telefonon nem látszik.

R.: - Milyen rossz testhelyzet például? Mereven ül, vagy?

Szõdi Judit: - Nem, hanem a kórházban valahogy császáros kismama volt, és a kórházban nagyon ügyesen kialakítottak egy ilyen helyet neki az ágyban, hogy a babát is fölrakták párnára, meg neki is úgy alátámasztották mindenféle párnákkal a testét, hogy kényelmes legyen, és ezt megpróbálta megvalósítani otthon. Csakhogy az otthoni ágyuk teljesen más volt, és a baba magasabbra került, mint a mama. És ez így nevetségesnek hangzik, mert hát most miért nem vették észre. De hát, abban a helyzetben, amikor az elsõ babával hazakerül valaki, és tudja, hogy a kórházban ez így volt jó, akkor ennek így kell mûködni, akkor õ nem látta. Én odaértem, és észrevettem, hogy szegény gyereknek nyújtogatni kell a nyakát, hogy elérje a mellett. Kivettünk alóla egy takarót, és máris tudott szopni. És elõtte sírva hívott föl az anyuka, hogy éhen fog pusztulni a gyereke. Szóval, egyrészt ez egy más tudatállapot szülés után, tehát nem objektíven nézi az ember a dolgokat. Nagyon-nagyon erõs érzelmi támaszt is kell adni ilyenkor, és hát azt a biztonságot, amit mondjuk egy szakember tud magával hozni.

R.: - Igen és ilyen helyzetben nem biztos, hogy a nagymamák sokat tudnak segíteni, csak esetleg éppen idegesítik a mamát ebben a helyzetben.

Szõdi Judit: - Igen, meg még akkor is, hogyha ugyanezt mondanám esetleg, mint egy külsõ ember, máshogy viszonyulunk hozzá. Ez ugyanaz, mint a matektanár nem biztos, hogy tudja saját gyerekét korrepetálni. Egy külsõ tanácsadó sokkal hatékonyabb.

R.: - A La Leche Liga telefonos tanácsadó vonalának száma 214-33-09. A Szoptatásért Magyar Egyesület a 316-67-62-es számon hívható. Megismétlem a két telefonszámot: 214-33-09 és 316-67-62.

Dr. Nékán Kristóf, allergológus: - Az anyatej két okból kifolyólag fontos. Egyrészt, mert a gyermekben, magában az anyatejfehérjével szemben nem egy immunreakció, hanem miután a születése táján nagy mennyiségben ezeket a fehérjéket fogyasztja, egy tolerancia, egy eltûrés alakul ki.

- Dr. Nékán Kristóf, allergológus.

Dr. Nékán Kristóf: - Tehát a kisgyerek attól fogva, hogy elkezd anyatejet szopni, attól fogva az õ immunrendszere ennek az eltûrésére specializálódik. Most ez esetleg egy napokkal késõbb, vagy egy héttel késõbb, vagy akár órákkal késõbb, egy tehéntej fehérjével nem ez a helyzet. Lehet, hogy ez lenne, ilyen példákat ugye, soha nem szoktunk csinálni. De hogyha valaki csak tehéntejet kapna tömény mennyiségben, egy újszülött, ez egy olyan érdekes kérdés lenne. Én azt hiszem, hogy ebbe talán nem kéne most belemennünk, de mindenesetre a folyamatos fogyasztott anyatej egyik tulajdonsága, hogy a gyereket az eltûrésére, a megszokására nevelje, a gyereknek az immunrendszerét és a bélrendszerét. Na most, a másik, amiért még szükség van az anyatejre, az az, hogy a tejbe, magába nemcsak tápláló fehérjék, meg kalória van, meg hát vitaminok, meg nyomelemek és mindenféle más dolog, hanem olyan immunszabályzó anyagok is vannak. Sejtek átkerülnek az anyatejbe, immunmûködésnek a reguráló és mediátor, tehát az üzenetközvetítõ, vagy az egyes reakciókat bekapcsoló, vagy kikapcsoló anyagai is, amelyek kellenek a gyereknek a normál fejlõdéséhez. Érdekes módon a bélfalnak a normál fejlõdése is zavart szenvedhet az anyatejnek a hiányában. Másfelõl azonban a normál immunrendszeri mûködésnek a létrejöttére is.

R.: - Ahhoz, hogy egy mama, aki nem szült, tudjon szoptatni, tehát egy örökbefogadó mama, ahhoz valóban semmi más nem kell, mint az, hogy ezt õ elhatározza, és stimulálja a mellét, és ettõl ugyanúgy fog tudni szoptatni?

Dr. Sarlai Katalin, újszülöttorvos, a Szoptatásért Magyar Egyesület elnöke: - Igen, hát ehhez az kell, hogy lelkileg elszánja magát és tudja azt, hogy mit várhat a dologtól.

- Dr. Sarlai Katalin újszülöttorvos, a Szoptatásért Magyar Egyesület elnöke.

Dr. Sarlai Katalin: - Tehát tudnia kell, hogy nagyon kellemes lesz, hogy õ szoptatja a csecsemõjét, de a csecsemõjének is nagyon jó lesz. De tudnia kell, hogy elég nehezen fog megindulni a tejtermelése. Hosszú hetek fognak eltelni, amíg néhány csepp esetleg megjelenik.

R.: - Ezt még, mielõtt a babát hazavinné, õ tudja stimulálni? Tehát, tud tenni valamit azért, hogy mire már a baba hazakerül, addigra ez már elérjen valami szintet?

Dr. Sarlai Katalin: - Úgy kezdi, hogy elkezdi masszírozni finoman a mellét, és elkezdi stimulálni az emlõbimbóját, és elkezd fejni egy pár percet rendszeresen, egy nap többször. Így kell kezdeni a stimulációt, és ez alapozza meg az örökbefogadó szoptatást.

R.: - És az a tej, amit ilyenkor vagy ezután nyújtani tudnak ezek a mamák, az végül is ugyanolyan értékes tápanyagokban, és minden tekintetben, mint az, amit egy szülõ nõ tud adni?

Dr. Sarlai Katalin: - Voltak vizsgálatok, amik azt mutatták, hogy az összetétele nagyon hasonló a szülõ nõk tejéhez, csak a mennyisége kevesebb, tehát ugyanolyan értékes. A legfõbb értéke az, hogy immunológiailag, szóval védi a gyereket. Na most, lehet kapni itt Magyarországon egy ilyen szoptatási segédeszközt. Nagyon buta neve van, az a neve, hogy Szoptanít, ami a szopni-tanítnak az összevonása. És ez egy kis tartály, amibõl egy vékony csõ jön ki, amit az anya az emlõbimbójához vezet, és a kiegészítést, azt beleteszi ebbe a tartályba, és mellre teszi a csecsemõt. Tehát minden tápanyagot, minden tejet ezen a szondán keresztül, szopás közben kap a csecsemõ. És ez egy nagy stimulus is, és ugyanakkor nem fusztrálja az a gyereket, hogy az esetleg az üres emlõt szívja eleinte.

R.: - És akkor ettõl még jobban be tud indulni ez a tejtermelés.

Dr. Sarlai Katalin: - Attól indul be, hogy sûrûn van rátéve a csecsemõ.