Vendég a háznál
2003. Január. 29.
Kossuth rádió, 13.05

- Szeretnék érdeklõdni, nekem van egy pici félelmem, van egy hathónapos kis unokám, és egyszer az önök mûsorában volt egy ilyen, egy kismama szintén betelefonált, hogy a kisgyerek állandóan egyik felére fordítja a fejét.

R.: - Igen.

- Na most, nálunk is ugyanez a helyzet. Az egyik felén szinte háromszög már a kicsinek a feje, és akármit csinálunk vele, hogyha kitámasztja a kislányom pelenkával, addig fordítja, míg visszafordítja a gyerek a fejét. Most egy érdekes tüntet, nem tudom, hogy összefügg-e vele, de például most már ugye kellene, hathónapos, pont most volt vasárnap, és ugye most már kellene úgy nyúlni a dolgokért. Próbálkozik is a gyerek, sõt, meg is fogja, meg már a cumit is beteszi, de csak a jobb kézzel. Na most, a jobb felén van ez a feje.

R.: - Értem.

- És szintén a jobb kézzel nyúl, a jobb kézzel teszi a cumit, de bal valahogy nem aktív. Ha oda teszem neki a kezéhez, akkor összeszorítja. Na most, ezen kívül nem nyúl a tárgyakért úgy, hogyha õ saját maga az ágyában, egyáltalán nem próbálkozik a tárgyakért nyúlni.

R.: - Értem. Megfordult már?

- Most próbálkozik. Nem fordult meg, úgy fél oldalra már megpróbál megfordul, de szóval azt se igazán.

R.: - Igen. És hiába próbálják az ágyban a helyzetét változtatni.

- Megfordította már a kislányom a fejét, ne a fal felé nézzen, hogy kifelé fordítja. Nem.

R.: - Orvos mit mond?

- Majd ha megfordul, meg minden, akkor majd helyrejön a feje. De hát teljesen szabadok az izmok, Timi tornáztatta is a fejét, úgyhogy az izomzat, az teljesen szabadon van. Azt mondta még a doktornõ, hogy esetleg azért, hogy nehogy félrenyeljen, ezért automatikusan õ arra fordítja a fejét önvédelmi reflex. Hát, nem tudom.

R.: - Voltak például 3 hónapos korban csípõszûrésen?

- Igen, a csípõjével nem volt probléma.

R.: - A csípõjével nem volt gond. És akkor ott a lánya nem említette esetleg.

- Akkor még nem volt olyan feltûnõ, talán a fej. Utána olyan hirtelen kezdett, amit a doktornõ vett, tulajdonképpen azt hiszem, nem is vette észre elõször a lányom, illetve, hogy észrevette, de nem tulajdonított különösebben szerepet neki. A doktornõ vette legelõször észre.

R.: - Egyébként a gyerek figyel, ha beszélnek hozzá?

- Nagyon, nagyon figyelmes, sõt most már ott tart, hogy az anyja például, mit tudom én, odaveszi mellé, és hogyha elmegy onnan, akkor elkezd utána sírni. Jól hall, jól lát. Mikor terhes volt a kislányom, akkor elment õ a genetikára, most már van ez a kötelezõ genetikai vizsgálat. A genetikus fõorvos azt mondta neki, hogy kettõ darab cisztát lát a babának a fején. Azt mondta, hogy elküldik ugye, magzatvíz vizsgálatra. Na most, akkor azt mondta ez az orvos, hát ez egy nagyon, mondjuk én még ilyet nem hallottam, hogy a legújabb kutatások szerint ez a ciszta 90 százalékban rendkívül értelmes gyerekeknél, de 10 százalékban genetikai rendellenességeket is okozhat. Nem mutatott ki a genetikai vizsgálat semmiféle rendellenességet.

R.: - Van olyan ultrahangos vizsgálat, amely képes ezeket a cisztákat jobban látni, mint egy rutin ultrahang. Ilyet végeztek?

- Ez a professzor kétszer is megnézte a kezelõorvos, az azt mondta, hogy látok ott valamit, de igazán õ nem tudja, nem hiszi, nem érti.

R.: - És azt se tudjuk ugye, hogy ez a ciszta esetleg felszívódott.

- Felszívódott, igen, mert három nap múlva már nem találták, és akkor mondta is, hogy ennek az a jellegzetessége, hogy egy pár nap alatt tökéletesen elmúlik.

R.: - Elég sok információhoz jutottunk, mi az, amit esetleg biztosan hall az ortopéd orvos?

dr. Balla Mária: - A gyereket feltétlenül meg kellene ortopéd orvosnak mutatni. A csecsemõkori ferde tartás, tehát, hogy a csecsemõ újszülött korától inkább csak az egyik oldalát szereti, ez egy ismert kórkép, következetes átforgatással, tornával, figyelemfelkeltéssel ezeket azért nagyjából négy, öt, hathónapos korra azért meg lehet szüntetni.

R.: - Mi az, hogy ismert kórkép? Magyarul, ez maga egy betegség?

B.M.: - Inkább egy állapotnak nevezendõ, tehát nem betegség, hanem inkább egy látható olyan elváltozás, amin lehet segíteni. Nem egy komoly probléma, csak következetesen, tehát a gyerek születésétõl kezdõdõen figyelni kell arra, hogy egyformán feküdjön, egyforma terpesztett csípõvel, fejét ne mindig egy oldalon terhelje. Mert még a csecsemõnek puha kis koponyája nagyon hamar lelapul, lapos lesz a fejecskéje, de ezt hogyha megfelelõen forgatjuk, akkor ez egy idõ után elmúlik.

R.: - No, dehát forgatták, csak nem volt hajlandó a gyerek elfogadni a forgatást.

B.M.: - Na most, a forgatással az a probléma, hogy a csecsemõnél, tehát fõleg az újszülöttnél, a fej és a törzs még egységes mozgásegységet képez. A fejét elfogatja, vele fordul a törzs is, illetve ha a törzsét nem fordítom, akkor nem fogja tartósan otthagyni a fejecskéjét.

R.: - Tehát nem lehet csak a fejét fordítani.

B.M.: - Nem lehet, hiába támasztja ki a fejét, a baba kettõt izeg-mozog, és arról a kitámasztásról le fog, idézõjelben, lemozogja magát, tehát, csak úgy tudjuk a babát megfelelõ fektetésre késztetni, ha a törzsét is egy picit megbillentjük. Tanácsolni szoktuk, hogy a féloldalasra tenni akár az egész matracot, hogy a baba, amikor fekszik, akkor a hátán feküdjön, és szimmetrikusan tartja két oldalra mind a két csípõjét, kezecskéjét is, és a fejét mindkét oldalra forgassa.

R.: - Tehát, hol itt támasztom alá a matracot, hol ott támasztom alá.

B.M.: - Ha féloldalas a baba, akkor csak azon az oldalon emelem meg, amelyikrõl át akarom egyenes helyzetbe forgatni. A féloldalas fektetés nem jó. Tehát, amit tanácsolnak ugye újszülött korban, ami esetleg az elsõ hetekben talán elfogadható, hogy a csecsemõt oldalra fektessék, nem jó. Nem jó. Nem szabad. Az újszülött csecsemõ és az egészséges gyerek oldalra forgatja a fejét. Egyik oldalra is, másik oldalra is, spontán folyamat. Nem kell még forgatni se. Tehát felesleges ezért oldalra fektetni a csecsemõt, pláne ezekkel a többnyire nagyobb súlyú kis csecsemõk elég hamar befordulnak az anyuci hasában ugye, egy pozitúrában, és ezt a helyzetet õrzik. Na most, a gyerek ebben a helyzetben megnyugszik. Hát, tisztelet a kivételnek, most melyik az a kismama, amelyik végre elaludt a csecsemõm, jóízûen alszik, ugye, egyik oldalon most csak azért, hogy ne feküdjön féloldalasan, felébresztem, átforgatom a másik oldalra, hogy a gyerek lehetõség szerint ne szokja azt meg, a gyerek sír. Én tudom, hogy ez egy nagyon nehéz dolog, de azért ezt fokozatosan szépen, türelmesen csinálva, el lehet jutni, hogy hathónapos koráig ez teljesen rendezõdjön. Én azt tanácsolom az anyukának, hogy vigye el azért ezt a gyereket egy ortopéd orvosi vizsgálatra, ha ott nem találnak eredményt, érdemes egyébként egy neurológiai vizsgálatra elvinni. Lehet, hogy nincs mögötte semmi, de hát, ha csak a szülõt megnyugtatja, már az is egy eredmény.

R.: - És gondolom, ezt a ciszta történetet ott elõ kellene adni.

B.M.: - Természetesen, ennek megvannak a megfelelõ vizsgálati módszerek, megvannak a megfelelõ lehetõségek, hogy ezt kiderítsék, és természetesen minden olyan kétely, amikor fölmerül bármelyik szülõben, mert hadd tegyem hozzá, a szülõ is csak ember, járjunk utána. Egy felesleges vizsgálattal sokkal többet érünk el, mintha elmulasztunk esetleg egy fontos vizsgálatot.

R.: - Azt mondja a nagymama, már háromszög alakú a gyerek feje, ez még korrigálható?

B.M.: - Ez korrigálható, fõleg, hogyha a gyereknek még ugye, képlékenyek a csontjai, de ez egy összetett dolog, tehát, itt nem lehet elválasztani külön a fejemet, külön a figyelmet, külön, hogy a gyerek nem nyúl. A gyerek egy egységes egész, ezért kell õt még egyszer megvizsgáltatni, és ha kell, akkor tovább küldeni, az orvos tovább küldi, több fórumot megkérdezni. Ha kiderül, hogy semmi baja nincs a gyereknek, majd kinövi, mindenki megnyugszik. Ha valami eltérést találnak, minél korábbi kezeléssel, minél hamarabb eredményt tudunk elérni.

- Várjuk kérdéseiket és tapasztalataikat a 328-8972-es számon.

- Van egy kilenc hónapos kisfiam. Bejött ez a rossz idõ, és õ ugyan állni tud, de még nem megy, mivel nagyon pici, viszont fázik a kis tappancsa, és ezzel vagyunk gondban. Szerettünk volna neki venni egy igazi babacipõt, ami ilyen béléses, bundás, azonban a cipõboltban azt javasolták, hogy ne vegyünk még neki, mert ez hátrányos lehet a lábára.

R.: - Jó lenne neki a 18-as cipõ már?

- Most egy kis mamuszt vettünk, ami 19-es. Van ilyen puha talpú cipõje, van egy kis tornacipõje is, meg egy ilyen kis nemez mamusza, de ezek most már, én úgy érzem, hiába van bundazsák, hiába tekerem be pokrócba, amikor viszem sétálni úgy érzem, hogy amikor hazajövünk, leveszem a harisnyát, leveszem a kis zoknit, és hidegek a kis lábujjai.

R.: - Nem arra a célra akarja venni ezt a cipõt, hogy a gyerek ebben mondjuk, menetgyakorlatokat végezzen, vagy akár ebben álljon, hanem pusztán azért akarja venni, hogy a gyereknek ne fázzon a lába.

- Pontosan. Én úgy éreztem, hogy szinte tuszkolnának ki minket az ajtón, hogy minek akarunk mi gyerekcipõt venni. Azt mondták, hogy húzzak rá két vastag zoknit. Úgy érzem, hogy a zokni, az nem megoldás, mert megpróbáltuk azt is, frottír zoknit, kettõt is ráhúzok a lábára, de nem az igazi. És ehhez kapcsolódik a másik része is, hogy itthon ugye, laminált padló van, a kis zokniban, hiába ilyen, gumi tappancsok vannak a talpán, abban is elcsúszik. Már a mászással nem elégszik meg, minden bútorra fölkapaszkodik, és ácsorog egész nap, valamint rugózik. Ezt a kis tornacipõt, ami nem kemény talpú, hanem puha talpú kis cipõ, ezt szoktuk ráadni. Nem tudom, hogy ez baj-e. Neki, mint ácsorgó kisbabának, már érdemes lenne rendes, ami a bokáját tartja, kis szandált itthon húznia?

Dr.Szamosvalvi Imre, gyermekorvos: - Két kérdés merült föl itt. Az elsõ, az az, hogy hideg a gyereknek a lába. Itt mindjárt meg kell állnunk egy pillanatra, mert a gyerekeknek a végtagjai egy picikét mindig hûvösek. Erre én a megszületéskor szoktam figyelmeztetni a szülõket, hogy azt ritkán tudjuk elérni, hogy kifejezetten meleg legyen a keze, vagy pedig a lába. Elõször is tisztázni kellene az anyukának, hogy most igazándiból hideg a gyereknek a lába, vagy csak egy kicsikét hûvösebb, amire oda se kell figyelni. Na most, hogyha hidegségrõl van szó, tehát, valóban hideg a gyereknek a lába, akkor viszont valóban ettõl meg kell óvni. Már ezerféle cipõt láttam bõrbõl, irhából, amik nem járásra valók, és azt nyugodtan föl lehet húzni.
És a következõ, az pedig az, hogy meg kéne nézni, hogy hogyan áll ez a gyerek. Vannak gyerekek, akik alapvetõen, amikor legelõször leteszik a lábukat, akkor is gyönyörûen állnak és nem dõl a lábuk se befelé, se kifelé, és akkor ezeket a gyerekeket nem kell félteni semmitõl sem. Ha õ úgy áll meg kilenc hónaposan, hogy a két bokáján támaszkodik, mondjuk a belsõ bokáján, tehát annyira be van dõlve a két lába, akkor természetesen nem tesz jót neki, hogyha ezekbõl a szokványos cipõkbõl ráadunk a lábára valamit. De akkor viszont meg kell keresni olyan cipõket, ami kifejezetten emelik a belsõ oldalát a lábnak, hogy nehogy valami óriási lúdtalppal nõjön föl a gyerek. Ennyi idõs korban rendkívüli mértékben lehet még befolyásolni a láb csontozatát, és a lábnak az alakulását. Ezt az utolsó három-négy évtizedben csodálkozva néztük, hogy még ezelõtt negyven esztendõvel nagyon sok dongalábú gyerek volt, hogyha ezeknek a kezelését néhány hetes, néhány hónapos korban elkezdjük, gyakorlatilag mûtét és mindenféle extrém beavatkozás nélkül rendezhetõ a lábnak a csontozata. Persze kivételek itt is vannak. Ugyanígy a másik irányban, hogyha eldõl egy gyereknek a lába, és akkor olyan speciális cipõt kerítünk rá, akkor ugyanúgy befolyásolni lehet a gyerek lábának az állását, és egy-két esztendõs korra, amikor már igazán járni kezd, és igazán terhelni kezdi, akkor már rendezni lehet, akármilyen problémája van. De induljunk ki abból, hogy a gyerek normális, egészséges, és nincs semmiféle baja, akkor én úgy gondolom, hogy eltúlzottak az anyukának az aggodalmai. Akkor rá lehet adni azt a kis tornacipõt, és lehet engedni, hogy egy-egy lépést kapaszkodva a könyvespolc vagy a másmilyen polc mellett megtegyen, attól nem fog az õ lábának a statikája súlyos károsodásokat szenvedni.

R.: - De azért akkor, amikor elkezd egy gyerek már járni, mondjuk, 1 évesen totyogni, akkor ugye, azért már meg kell vennünk ezt a jó drága, betétes cipõt neki?

dr.Sz.I.: - Igen, én ezt általában ajánlani szoktam, hogy egy picit emelve legyen a belsõ oldala a cipõnek, utána kell menni, és meg kell keresni, hogy melyikek azok a cipõk, melyik cégek gyártják azokat a cipõket, amik a legideálisabban formázzák, és segítik a láb kialakulását.

R.: - Igen, és még egy talán, amit biztos doktor úr is tapasztalt, látjuk a gyerekeket, mennek hazafelé az óvodából, a jó kis betétes cipõkben. Igen ám, de az óvodába váltó cipõt kell vinni, és oda gyakran megvesszük a kínai tornacipõt.

dr.Sz.I.: - Ebben ugye, azért nehéz állást foglalni, mert elképesztõ áraik vannak a cipõknek. Hogy egy cipõben jár haza, meg egy cipõben van az óvodában, nehéz erre azt mondani, hogy tessék megvenni mind a kettõt, 6-8-10 ezer forintost.

R.: - De ha valaki megengedheti magának?

dr.Sz.I.: - Ha megengedheti magának, akkor az természetesen egy másik változat, akkor engedje meg magának, mert azért a gyerek lába mindennél többet ér, meg a jövõje miatt, mert mégis borzasztó sok múlik azon, hogy mennyire terhelhetõ egy láb, mennyiféle baja lesz, vagy nem lesz 10, 15, 20, 50 éves korában abból, hogy milyen cipõt hordott a járástanulás során.

R.: - Egyébként én azt hallom a szülõktõl, hogyha a kis ruhát, azt meg is vesszük másodkézbõl, meg el is örököljük a szomszédtól, de ez már azért benne van a köztudatban, hogy a cipõnél szabad a legkevésbé spórolni.

dr.Sz.I.: - Hát, ennek én csak örülni tudok, hogyha ez így van, ha az a cipõ nincs teljesen széttaposva az elõzõ testvér vagy az unokatestvér által, azért én nem látom az igazi akadályát annak, hogy ne legyen teljesen új az a cipõ. Nagyon gyorsan növik ki a gyerekek ezeket a drága cipõket is. Szóval úgy, hogy ritkán tudják elkoptatni, két-három éves korig nem tud a gyerek annyi kárt tenni a cipõjében, hogy azt el kelljen dobni.

- Ma 14 óráig hívhatják mûsorunkat a 328-8972-es számon.

- Vásároltunk a gyerekünknek a legnagyobb körültekintéssel, a 9 éves gyerekünknek ajándékot születésnapjára. Körültekintõ szülõ vagyok, mert tényleg végignézzük, végiggondoljuk, megnézzük. Egy olyan játék volt, amivel úgy gondoltam, hogy kreatív, a Lego-t nagyon jónak tartom, egy olyan játék, amihez egy CD is tartozik, egy kis autót kell összeépíteni, és a CD-rõl a kisautót programozni lehet.

R.: - Ez nagyon bonyolult.

- Nem bonyolult ez, 2002-t írunk. A számítógépek világában a gyerekek nagyon könnyen meg tudják mindezt tanulni. Minden nagyon szép és jó volt a születésnapon addig, amíg a kisautót össze is raktuk, nagyon tetszett a gyereknek, és akkor utána gond onnan indult, hogy a CD, amit mellékelnek, az mindenféle nyelven van, csak magyarul nincs. A játék 9 éves kortól ajánlott. A családban többen nagyon jól beszélnek különbözõ idegen nyelveket, de nekik sem volt egyszerû. Azt mondtam, hogy rendben, van mellette egy CD. Betettük a számítógépbe a CD-t, csak utána a gyerek nem tudja használni, mert ennek a játéknak éppen az lenne a lényege, hogy minden egyes alkalommal, amikor õ játszani akar, ezt használni kell hozzá. Tehát a játék nagyon jó, az ötlet nagyon jó, csak meg szeretném kérdezni, az én gyerekem miért rosszabb, mint bármely más országbeli gyerek? Mert az õ nyelvükre minden le van fordítva, az enyémrõl pedig feltételezik azt, hogy 9 évesen, vagy akár 12 évesen, profi módon fog beszélni németül, angolul, japánul vagy franciául. Én ezt mind nagyon szeretném.

R.: - Még nem tartanak itt.

- A másik, én úgy gondolom, hogy itthon vagyok, én ebben az országban élek, én itt keresem forintban jelen pillanatban a fizetésemet, úgy érzem, hogy nem kevés pénzt fizettünk ki mindezért, huszon-valahányezer forint egy ilyen játék. Nem is csak a pénz, mert egy kétezer forintos játék is mûködjön.

R.: - És tegyük hozzá, hogy egy olyan országban él, ahol kötelezõ magyar nyelvû használati utasítást adni mindenhez.

- Én azért nem vagyok rest, felhívtam a cégnek a magyarországi igazgatóját, aki annyit mondott mindehhez, hogy õ ezt nagyon sajnálja, a gyerek majd biztos meg fog tanulni angolul. Mondtam, az lehetséges. Merthogy õk nagyon keveset adnak el ebbõl. Mondtam, hogy azt is elhiszem, csak meg szeretném kérdezni, hogy most akkor én mit csináljak?

R.: - És mit mondott?

- Semmit. A gyerekemnek elrontották a születésnapját, mert ugyan most van egy kisautója, ami ugye ott van, de a papa vagy a mama nélkül nem üzemel.

R.: - Világos. És a Lego céget hívta föl?

- A LEGO Magyarországot hívtuk föl, ott beszéltünk az úrral, aki a magyarországi cégnek a vezetõje, és õ mindezt mondta, hogy hát, ez sajnos nincsen lefordítva magyarra, és nem is lesz. Tehát a CD-t nem írják át magyarra. Én azért ezen egy kicsit elgondolkozom, hogy egy ekkora cégnél nem hiszem el, hogy egy CD-nek az átírása ilyen hatalmas nagy összeg lenne. És akkor azon is elgondolkoztam, hogy mit okoztam én most a gyerekemnek? Egy kellemes születésnapot szerettem volna neki, ehelyett ott egy játék, amit õ is lát, hogy itt van 9 évesen, rá is van írva, mégsem tudja azt használni.

R.: - Világos, és hát a másik ugye, hogy ezek gondosan becsomagolt játékok, tehát csak otthon derül ki, hogy a CD nincsen magyarul.

- Igen. Na most, õ erre azt mondta nekem, hogy csak akkor szokták ráírni, hogyha van benne magyar nyelvû. Mondtam, hogy tudja mit? A Lego-nak az eddigi összerakásához tényleg nem nagyon kell sok verbális információ, mert a képek mutatják, hogy hogy kell összerakni. De egy számítógéphez kapcsolható játéknál kell, hogy az a CD magyarul beszéljen. A játékot vissza nem veszik tõlem, mert a játék nem hibás. Tehát, én hiába megyek vissza a kereskedõhöz, szét fogja tenni a kezét, és azt fogja mondani, hogy õ minderrõl nem tehet. Nem is ez a szándékom, én csak a gyerekemet sajnálom, akinek nagyon jót akartam.

- Ma az önök kérdéseire válaszolunk.

- Van egy 22 éves nagylányom, és a testét szanaszét anyajegyek borították, kisebbek, nagyobbak. Elvittük õt bõrgyógyászhoz, és mondta, hogy 18 éves kora után javasolja, hogy lézerrel vegyék le ezeket az anyajegyeket. Ez meg is történt, és utána a gyereknek visszajöttek ezek az anyajegyek, csak ilyen bõrszínûek, nem ilyen sötétbarnák. És még azt szeretném megkérdezni, hogy úgy született, hogy az egyik mellén egy ilyen hatalmas kiterjedésû anyagjegy volt, és az a melle nem is fejlõdött úgy, mint a másik, szóval kisebb, mint a másik melle. És hát elvittük már Pestre is. Ott azt mondták, hogyha nincs elváltozás, hogy nem nõ, vagy nincs vele más probléma, nem nyúlnak hozzá. Nem vettek szövetmintát. A mellével kapcsolatban van-e, hogy az anyajegy miatt nem nõtt meg, hogy probléma-e, hogy ezek az anyajegyek visszajöttek, csak ilyen testszínûre. Nem ugyanolyanra, amilyenek voltak.

R.: - Lézerrel vették le?

- Igen.

R.: - Visszajöttek az anyajegyek, vagy csak megmaradt a folt?

- Nem. Visszajöttek, ugyanúgy anyajegyszerûen, csak ilyen bõrszínûek maradtak. Szóval nem ez a sötétbarna, mint szokásos.

R.: - Értem, és utána nem mentek el újra a bõrgyógyászhoz?

- Hát, utána volt a gyerek bõrgyógyásznál, és hát azt mondja, hogy hát, ki volt, aki ezt javasolta, ez hiba volt, hogy így levegyék ezeket az anyajegyeket, mûtéttel kellett volna eltávolítani. Ott viszont, ahol levették, ott is bõrgyógyász nézte meg, és õ meg ezt javasolta.

R.: - És bõrgyógyász-onkológus nézte meg?

- Hát, nem onkológus. Nem küldték, és mi hát, nem voltunk tájékozottak ez irányban.

R.: - Miért lett volna az édesanya tájékozott, és õ mindent megtett, kettõ darab bõrgyógyászhoz is elment. Történt itt valami hiba?

Dr.Nagy Éva, bõrgyógyász: - Nagyon nehéz így megítélni, amit az anyuka mond, hogy visszanõtt az anyajegy, mert ez nem szokott soha visszanõni. Tehát, az rendesen ki van véve, akkor legfeljebb az a testszínû növedék, amit õ esetleg ugyanolyan nagyságúnak tart, mint az anyajegy, az heg, illetve keloid lehet. És ugye, ezt csak akkor lehet eldönteni, ha az ember megnézi. Nos, a másik probléma, amiben a kislánynak a mellén lévõ sötét színû anyajeggyel kapcsolatban, amit az anyuka felvetett, mindenféleképpen azt sugallja, hogy onkológus-bõrgyógyászhoz kellene elvinni a kislányt, és akkor õneki elmondani az egész történetet, valamit megmutatni ezt az anyajegyét a mellén, hogy a kettõnek van-e valami kapcsolata. Annak, hogy nem nõ az az oldali melle neki, tehát, hogy milyen kapcsolatban van a két jelenség egymással. Azon kívül pedig, hogy kell-e vele valamit tenni.

R.: - Egyáltalában szabad volt ezt lézerrel levenni?

Dr.N.É.: - Nagyon nehéz erre is válaszolni, mert a laikusok, azok minden elváltozást anyajegynek hisznek. Na most, azoknak egy nagy része nem anyajegy, annak dacára, hogy esetleg sötétebb egy kicsit a színe, hanem esetleg lehet egy kötõszöveti jóindulatú elváltozás. A klasszikus anyajegyek, tehát mindenképpen, amire úgy gondolnánk, hogy születés óta van és sötét színû, színét változtató esetleg, vagy növekedõ, annál az a szabály, hogy onkológus-bõrgyógyász, természetesen dermateszkóppal megnézi, utána pedig sebészeti úton, tehát szikével, hagyományos módon szoktuk, megfelelõ ép terület ráhagyásával kivágatni az elváltozást, az anyajegyet, és az egész anyagot, úgy ahogy van, szövettanra küldjük. És a szövettannak az eredménye fogja igazolni, hogy az valóban az volt, valamint azt, hogy nincs benne semmifajta rosszindulatúságra utaló jel, és tökéletesen ép szövettel együtt történt az eltávolítása.

R.: - Hát ott maradtak a hegek, mondja a mama. Ezekkel lehet még valamit csinálni?

dr.N.É.: - Nehéz, biztos, hogy lehet, csak ezt azért nehéz megítélni most, mert nem lehet tudni, hogy mekkora volt az elváltozás, egyáltalán milyen elváltozásról volt szó, mennyire mélyen vették ki. Mert valóban az a tapasztalatunk, hogyha nagyon mélyrõl vesznek ki valamit, akkor mindenféleképpen lesz ott egy heg, vagy hegtúltengés. Tehát, és a bõrrel megegyezõ színû általában, tehát, ezért nagyon nehéz ezt most eldönteni, hogy ez most egy visszanõtt, nem hiszem, hogy visszanõtt anyajegy.