Vendég a háznál
2003. Január. 21.
Kossuth rádió, 13.05

M.v.: - Egyáltalán nem reggelizel?

- Hát, nem szoktam.

M.v.: - Semmit nem is iszol, egy pohár kakaót, tejet sem?

- Nem, nem szoktam éhes lenni. Tízórait eszem.

M.v.: - Az iskolában az elsõ szünetben, vagy a második szünetben?

- Az elsõ szünetben.

M.v.: - Mit csomagol anya?

- Szendvicset, vajas kenyeret, hol péksüteményt, vagy sima vajas, vagy ilyen szalámi van benne.

M.v.: - Mellé van ilyen, hogy paradicsom, vagy paprika, vagy retek, vagy valami, ami éppen van itthon?

- Szokott.

M.v.: - Melyiket szereted a legjobban?

- Hát, én inkább az uborkát.

M.v.: - Azt hittem, azt mondod, hogy egyiket sem, ahogy közben nézted az arcod. Gyümölcsöt is szokott anya mellérakni, vagy kérsz anyától gyümölcsöt?

- Hát, nem szoktam.

M.v.: - És inni szoktál valamit, viszel valami innivalót?

- Viszek magammal szódavizet, vagy sima csapvizet.

M.v.: - De üvegben viszel?

- Kulacsban.

M.v.: - Az osztálytársaid is ilyen otthonról hozott ennivalót esznek?

- Hát ki hoz, ki megy a boltba, ki megy a büfébe.

M.v.: - Mit szoktak venni a boltban?

- Hát édességet, csokit is szoktak, cukrot is.

M.v.: - Fruzsit hány órakor kelted reggelente most, hogy iskola van már?

- Nem kell kelteni, korán kelõ. Mi lent vagyunk a mûhelyben, dolgozunk, van egy üzenetjelünk, és akkor õ lekopog nekünk a fûtéscsövén, hogy õ már fent van, és akkor feljövök hozzá.

M.v.: - Hogy szokott kopogni, mit kopog?

- Ez az üzenet. Én visszakopogok, és tudja, hogy jövök.

M.v.: - Reggelit készítesz neki?

- Nem szoktam neki reggelit csinálni, mert nem igényli.

M.v.: - Úgyhogy nem reggelizik?

- Nem kéri, nem éhes még. Egészen, pedig van, amikor, ma reggel például háromnegyed hatkor kelt, és még elindultunk az iskolába, mindaddig nem mondta, hogy õ éhes. Nem, nem, ez nem volt szokása a nagynak sem. Én annak idején õt elkezdtem reggeliztetni, a nagyobbikat, mikor ilyen idõs volt, de nem tudott enni még. Talán eleinte az izgalomtól, aztán, mert késõbb így szokott hozzá.

M.v.: - És most a Fruzsi is így van.

- Így van, igen.

M.v.: - Ti felnõttek sem reggeliztek?

- De, de, mi mindig együtt étkezünk, minden fõétkezést ugye, abból kifolyólag, hogy itthon vagyunk. A reggelink az fél kilenc, akkor szokott õ reggelizni hétvégén velünk. Hét közben azért nem igényli korábban, mert így van hozzászokva.

M.v.: - Akkor viszont valami olyasmit kell neki berámolni a táskába, hogy õ azt reggeliként meg tudja enni. Akkor mit rámolsz be neki?

- Hát általában szendvicset, ami egy zsömle valamilyen felvágottal, vagy pedig vesszük, a boltban lehet kapni a fornettis pogácsát, vagy fánkot, az mellé gyümölcsöt, innivalót.

M.v.: - Mit adsz neki innivalónak?

- Általában ezeket a rostos italokat, mert ez a legpraktikusabb.

M.v.: - És akkor õ ezt mikor eszi meg? Az elsõ szünetben?

- Hát, konkrétan én tõle még nem kérdeztem, de a múltkor bementem, és láttam, hogy akkor reggeliztek az elsõ szünetben, szépen ügyesen ültek a padoknál, és minden csemete evett.

M.v.: - Ez úgy néz ki, hogy akkor olyan háromnegyed kilenc és 9 között eszik elõször a » gyerek.

- Igen.

M.v..- És a nagy lányoddal, vele hogy volt ez?

- A nagy lányom is így volt, hogy eleinte elfogadta azt, amit én készítettem neki reggelit, de aztán késõbb, amikor már nagyobb lett, és tudott a pénzzel bánni, tudta, hogy neki mennyi pénze van, akkor szívesebben fogyasztott a büfébõl reggelit.

M.v.: - Megkérdezted tõle, hogy mit vesz a büfében?

- Igen, megkérdeztem tõle.

M.v.: - Bár ne kérdezted volna?

- Édességek voltak legtöbbször. Hát nem csokoládé, cukorka, hanem ilyen, hogy somlói, meg mindenféle rétesek, meg hát, amit lehet kapni, isler, ilyesmi.

M.v.: - Akkor azt leöblítette egy kis kólával, vagy valami hasonlóval?

- Igen, így volt.

M.v.: - És nem beszéltetek arról itthon, hogy hát azért mégsem kellene vennie magának, ha már nem eszi meg azt, amit te beraksz neki?

- Úgy voltam én is vele, mint a legtöbb szülõ, hogy örültem, hogy egyáltalán evett valamit.

- Dr. Borodi Judit, belgyógyász.

Borodi Judit: - Nagyon sokan már követik azt, hogy otthonról folyadékot, tehát visznek, vagy ásványvizet visznek magukkal, és én azt gondolom, hogy ez egy fontos dolog. Tapasztaltam azt a saját gyerekeimen is, hogy amikor hazajöttek az iskolából, az elsõ dolog az volt, hogy feltépték a hûtõszekrény ajtaját, és azonnal valamit enni kellett. És semmi mást nem tettem, mint amikor hazajöttek a gyerekek, egy pohár narancslét kitettem az asztalra. Abban a pillanatban, ahogy megérkezett, táskával a hátán felkapta a narancslevet, megitta, ezt követõen levetkõzött, kezet mosott, megkérdezte, hogy mi az ebéd, mit lehet enni. Eltûnt az a hirtelen éhség, ami adott esetben szomjúság volt. Nagyon gyakran halljuk azt, hogy a helytelen táplálkozásnak a következménye lehet a fogszuvasodás. A korábbi õsi táplálkozási szokásoknál a rostok fogyasztása intenzív rágást igényelt. Ez az intenzív rágás egyre jobban háttérbe szorul, de nagyon komolyan kellene venni azt, hogy a táplálékot fontos megrágni oly mértékben, hogy gyakorlatilag bármit folyékony formában kell lenyelni. Itt nemcsak a fogakról van szó, hanem arról, hogy a szájüregben lévõ emésztõenzim, a nyál nélkülözhetetlen az emésztéshez. A nyálban lévõ emésztõenzimek a szénhidrátokat, tehát az édesség, kenyérféléket emésztik, és azoknak az emésztését készítik elõ. Ha ezt a falatot úgy nyeljük le, hogy nem megfelelõen elegyítettük a nyállal, tehát nem folyékony állapotban, akkor a gyomorba érve már csak savakkal találkozik a lenyelt falat, és ezek a savak már ezt a típusú emésztési feladatot nem tudják elvégezni, tehát úgy megy végig az elfogyasztott szénhidrát, hogy nem tud normálisan felszívódni, nem tud megemésztõdni. Tehát a nyálmirigyek, a fogazat és a szájüreg az emésztésnek az elsõ kapuja, és ezt a fázist nem lehet kihagyni, mert ha kihagyjuk, ez körülbelül olyan lenne, mint hogyha a házat az elsõ emeleten kezdenénk építeni.

M.v.: - Hányadikos vagy?

- Hatodikos.

M.v.: - Te szoktál otthon reggelizni?

- Nem.

M.v.: - Te sem szoktál otthon reggelizni? És éhgyomorra indulsz el otthonról, vagy azért bekapsz egy-egy kekszet, vagy ropit, vagy valami ilyesmit?

- Nagyon ritkán, amikor úgy tényleg van idõm, akkor bekapok valamit.

M.v.: - Tehát, azért nem reggelizel, mert kiugrasz az ágyból, és már irány az iskola, mert mindig késésben vagy, vagy azért nem reggelizel, mert nincs étvágyad, vagy nem készít anya reggelit?

- Hát, inkább nincs étvágyam, azért korán reggel még nem vagyok annyira éhes.

M.v.: - És anya nem szokta elkészíteni a reggelit, és ott vár az asztalon, és akkor veszekszik veled, hogy, már megint nem etted meg a reggelit?

- Nem, szokott adni pénzt, és akkor az iskolában meg veszek magamnak valami ennivalót reggel.

M.v.: - Sokan vásároltok ott a büfében?

- Hát igen, ezért szoktam én, ahogy bemegyek az iskolába, egybõl megvenni, mert a második szünetben már nem lehet, ott annyian állnak.

M.v.: - És mit szoktál vásárolni?

- Melegszendvicset, vagy valami péksüteményt.

M.v.: - Mi a melegszendvics, mibõl van?

- Hát, egy hosszú kifli félbevágva májkrémmel, megszórva sajttal, és úgy felmelegítve.

M.v.: - És mellé innivalót, azt mit szoktál inni?

- Hát azt szoktam vinni, egy félliteres üvegben szörpöt, aztán néha veszek ott.

M.v.: - Ezt az egy kiflit, melegszendvicset, azt reggel 8 órára már megeszed?

- Igen, és utána meg veszek, hogyha éhes vagyok, szendvicset, túrós táskát, ilyesmit, ilyen gyengébb kaját.

M.v.: - Te, és mi van a büfében egyébként, mit lehet kapni ezen kívül?

- Ó, nagyon sok dolgot, chips-et, cukrot, csokit, minden van szerintem, amire szükség van reggelire.

M.v.: - Somlói galuska.

- Igen, az is szokott lenni, meg gesztenyepüré.

M.v.: - Nem szóltak a tanárok, hogy te gyerek, hát reggelire ne édességet egyél?

- Szóltak, de nem sokat ért, hogyha a gyerek azt akar enni, akkor azt eszik.

M.v.: - És akkor leöblítettétek kólával, vagy mivel öblítettétek le?

- Mondjuk a csapvizet, azt nem nagyon szoktam inni, mert nem tudom, valahogy ilyen különös íze van, nem valami jó.

M.v.: - Te, és az üdítõitalokon kívül van ilyen, hogy iskolatej, kakaó?

- Hát volt, most már nem szoktam látni.

M.v.: - Amikor a gyerekek nem reggeliznek, akkor bizony még inkább gond a mama számára, hogy mi az a tízórai, amit becsomagoljon. Én halálosan unom minden nap, de bevallom, majdnem mindig ugyanazt csinálom, megkenem a kenyeret, rárakom az illetékes felvágottat, egy kis sajtot, de unom, unom, évek óta ezt készítem. Mit lehet mást adni a gyereknek, amit magával vihet az iskolába?

Lajos Mari: - Hát, nagyon, valóban attól is függ, hogy a mamának mennyi ideje van reggel az uzsonnakészítésre.

M.v.: - Lajos Mari, gasztronómus.

Lajos Mari: - Amíg kisgyermekem volt, addig mindig este készítettem el az uzsonnát.

M.v.: - Nem szárad meg?

Lajos Mari: - Nem, becsomagoltam szalvétába, azt alufóliába, nylon zacskóba, és be a hûtõbe.

M.v.: - Már ....

Lajos Mari: - És másnap csak be kell nyúlni érte, és már szaladhat, és esetleg, akkor inkább rá lehetne venni azt a gyereket, hogy reggel igya meg a kakaóját. Ne engedjünk el gyereket reggeli nélkül. Tehát, hogy ne legyen a gyomrában valami.

M.v.: -- Elég egy kakaó reggel?

Lajos Mari: - A kakaó az egy zseniális ital, minden benne van, ami a gyereknek a reggeli beindulásához kell. Egyszerûen a boldogságérzetét, a kedvét hozza meg a napnak. Amikor ez meleg, nem forró, azt próbáljuk meg olyanra csinálni, hogy azonnal ihassa, semmi más, nyomja le, és szaladjon.

M.v.: - Mi legyen az uzsonnával? Elõzõ este megcsináltam, de mit?

Lajos Mari: - Na most, ha például marad az elõzõ esti vacsoráról, vagy ebédrõl egy kis szelet sült hús, szóval ezt a párizsit, meg a szalámit, ezt tulajdonképpen el kellene felejteni. Akkor ezt apróra össze lehet vágni. Én majonézpárti vagyok, mert hogyha a majonézzel, és nem vajjal kenjük meg a kenyeret, nem esik ki belõle.

M.v.: - Majonézzel kenjem meg a kenyeret?

Lajos Mari: - Vékonyan. Vékonyan megkenjük majonézzel a kenyeret, és máris minden benne marad, nem csúszik ki semmi, amit beleteszünk. Télidõben mindannyian tudjuk, hogy tele vannak tartósítószerrel a paprika, paradicsom, uborka, saláta. Mégis amondó vagyok, hogy néhány szelet uborka, ha a gyerek szereti, nagyon jót tesz a szendvicsbe, amit készítünk.

M.v.: - Nyers uborkára gondolsz?

Lajos Mari: - Nyers uborkára. Egy-két szelet nyers uborkára. Mert a friss ízével egyszerûen sokkal inkább fogyaszthatóvá teszi az uzsonnát. Kitûnõ ízeket varázsolhatunk például a feta névre hallgató, dobozban árusított görög típusú sajt. Ez egy viszonylag, egy a túró és a kemény sajtok között van, enyhén sós. Most ez kitûnõ alap arra, hogy bármit belekeverjünk. Belekeverhetünk snidlinget, belekeverhetünk például durvára vágott diót, dió, olajos magvak nagyon fontosak, különösen télen, serkentik az agymûködést. Szóval jót tesznek, minden, tele vannak e vitaminnal, most nem sorolom, d vitaminnal.

M.v.: - Ez kemény, ez a feta sajt?

Lajos Mari: - Villával eltördeljük, egy pici olíva olajjal lazítjuk, és akkor akár még azt is tehetjük, hogy megkenjük vele a kenyeret, és a közepére almakarikát teszünk, vagy almakarikát, vagy körtét, vagy ami gyümölcsök vannak. De nyugodtan lehet aszalt gyümölcsöket is beletenni, egy-két aszalt...

M.v.. - A kenyérbe?

Lajos Mari: - Igen.

M.v.: - Aszalt szilvát, aszalt barackot?

Lajos Mari: - Akár aszalt barackot, igen. És nem persze egészben, hanem egy-két mozdulattal megvagdossuk, és rászórjuk a tetejére. Mert mondjuk, tényleg, a zöldségek tele vannak tartósítószerekkel, vegyszerekkel. Akkor adjunk a gyerek olyat, eltehetünk a nyárból, a talán kevésbé tartósítószeres idõkbõl. Nagyon jó uzsonna a tojáskrém. Nem fõzzük meg egészen keményre a tojásokat, megreszeljük vagy megdaráljuk, és akkor ezt egy kis túróval, kis majonézzel, hogy kenhetõ legyen...

M.v.: - Ez a lengyel tojás, ugye?

Lajos Mari: - Ez a lengyel tojás, de nem kell beletenni hagymát, meg ilyesmit, mert ugye közösségbe megy a gyerek, hát nem. De fûszerezni azért lehet, mert egy pici fûszer mindig kelendõbbé teszi az árut, hogy úgy mondjam. És ecetes uborkát belevagdoshatunk vagy belereszelhetünk. Ez körülbelül három mozdulat. De nagyon finom a hideg rántotta. Tehát, amikor este mondjuk, valami tojásétel van, próbáljunk meg belecsempészni valami kis zöldséget a tojásba, és...

M.v.. - Igen, ez azért hidegen olyan nagyon...

Lajos Mari: - Az nagyon jó tud lenni hidegen is, semmi baj nincsen vele. De például a kenhetõ sajtok, ilyen kockasajtok, azokat is szépen vékonyan el tudjuk kenni a kenyéren. Ott is közbe tudunk tenni gyümölcsöt, vagy néhány salátalevelet, és már nem a szokásos vajas kenyér. És még adhatunk ilyet is, hogy túró. A túró is nagyon jó alap, a normális tehéntúró.

M.v.. - Pici dobozba beletesszük, ilyen kis mûanyag dobozba, vagy hogy?

Lajos Mari: - Nem. Például úgy, hogy egy zsemlét kivájunk, és közben teletömjük mazsolás túróval, kicsit édesen. Teszünk bele egy kis narancsot, gyümölcsöt, ilyesmit. Csak tessék megnézni, hogy hogyan fog sorba állni az uzsonnáért, és nem fogja odaadni a kutyának hazafelé jövet. Jó, ha rá tudjuk szoktatni a gyereket arra, hogy ha éhes, akkor nem csokoládét kellene enni, hanem esetleg küzdjünk azért, hogy legyen az uzsonnás zacskójában egy-két megpucolt sárgarépa...

M.v.: - Alma.

Lajos Mari: - Alma, ilyesmi, amit hogyha éhes, akkor el tud ropogtatni.

- Jó napot kívánok! 2 éves a kisfiam, és a táplálkozásával kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy olyan nagy problémánk nincsen, csak annyi, hogy a fõzeléket nem nagyon akarja megenni.

M.v.: - Nem is ette, kicsinek sem?

- De, kicsinek falta, nagyon sok fõzeléket evett. A tökfõzeléket és a spenótot megeszi, azon kívül semmi fõzeléket nem. Ha nem fõzeléket csinálok, tésztafélét inkább, és ezekkel semmi gondom nincsen. Na most, ez nem gond neki, hogy kevés zöldségfélét eszik?

M.v.: - És más módon nem próbálta, hiszen hogyha már kétéves, nem muszáj neki pép formában enni a zöldségeket.

- Hát, próbáltam ilyen párolt zöldségeket, vagy párolt karfiolt vagy rántott karfiolt, nem, nem megy.

M.v.: - És leves formájában?

- A leves, az megy.

M.v.: - Hát, abban van egy csomó zöldség.

- Jobban mondva, nem eszi meg belõle a zöldséget, a levest nagyon szereti,...

M.v.: - Ja, csak a levet.

- ...igen, csak kiturkálja, és a zöldborsót megeszi, de répát turkálja, és mindent turkál benne.

M.v.: - Hát, nekem lenne egy ötletem, de nyilván meg fogunk kérdezni hozzá egy szakembert. A tésztát szereti, ugye, azt mondja?

- Hát igen, de hát tudom, hogy az nem olyan vitaminforrás, ami...

M.v.: - Hát, van azért a tészták között olyan, ami tojás nélkül készül, teljes kiõrlésû lisztbõl, ami azért egészséges, könnyebb megfõzni is, nem telíti annyira tele a pocakját, és hogyha ezekre ilyen zöldségbõl készült mártásokat csinálna, brokkoliból, sárgarépából, sárgarépából meg paradicsomból, és ezt egy pici sajttal megszórja...

- Semmiféle paradicsomos ételt nem szeret.

M.v.: - ...hogyha a tésztát szereti, akkor ezekkel a szószokkal kellene.

- Inkább szószokkal. Most nemrég csináltam egy szószt, kaporszószt, amit nem evett, de mondjuk a többit, azt lehet, hogy meg fogom próbálni.

M.v.: - Ginzner Zénó, élelmiszerkémikus.

Ginzner Zénó: - Itt, azt hiszem, hogy nincsen különösebb gond, ez hozzátartozik a sokféleséghez, a gyerek, ha nincs elkényeztetve, akkor körülbelül össze tudja ösztönösen magának állítani, azaz megmutatja, hogy mit kíván, és mit nem. Nem kell aggódni amiatt, hogy a zöldséget nem eszi, vagy a fõzeléket, nyilván más forrásokból, mint említette a levest.

M.v.: - Abból sem eszi meg a zöldséget.

Ginzner Zénó: - Nem számít, mert ha bele van fõzve zöldség, akkor azért jó néhány komponens kioldódik belõle. Illetve nyilván az édesanyja konyhai trükkjeinek köszönhetõen, azért sok minden dolgot meg tud neki csinálni, amiben nem veszi észre, hogy benne van a zöldség. Gondolok itt ilyen töltött dolgokra, amibe belepépesítve belerakja fõzeléket, vagy gondolok itt mondjuk, a vitaminokra a gyümölcsök esetén, ugye nem csak zöldségrõl van itt szó. Gyümölcsturmixokat megissza szívesen, akár sárgarépa turmixot hozzátesz almához, nagyon finom ital, észre sem veszi, hogy sárgarépát iszik. Tehát rengeteg trükk van. De önmagában az egész kérdés szerintem nem igazán probléma. Nyilvánvaló, hogy ez változik. Nyilvánvaló, hogyha észrevesz valamilyen, esetleg hiánytünetre utaló jelet, akkor orvoshoz kell fordulni. Egyébként pedig a gyakorlatban ez magától mûködik.

M.v.: Normális, hogy egy gyerek szervezete nem kívánja a zöldséget, vagy azokat a vitaminokat, amelyek csak abban vannak benne?

Ginzner Zénó: - Nem, nem, ez nem vitaminra van lebontva, ez inkább egy összetett komplex hatás, a gyerek szervezete még nagyon intenzíven megmondja ezt, hiszen gyerekrõl van szó, és nem egy rengeteg tudással, és rengeteg lexikális adattal felvértezett felnõttrõl. Tehát, néha úgy viszonyul az ételekhez, hogy szívesen megeszi, néha meg nem. Sokszor ezt befolyásolja olyan élmény, hogy valahol undort keltett egy adott élelmiszer nála, valakinél, vagy egy partin vagy önmagában, vagy valami kötõdik hozzá, és akkor most nem eszi meg. De ez nem azt jelenti, hogy hiánybetegség alakulhat ki.

M.v.: - Ne erõltesse semmiképpen sem a mama. Elõbb-utóbb majd megkívánja a többi zöldséget, gyümölcsöt?

Ginzner Zénó: - Így van, tehát ne erõltesse, hanem mondom, konyhatechnikai eszközökkel csempéssze bele azokat a dolgokat, ami hiányzik a gyerek étrendjébõl és kész, és akkor magától a dolgok megoldódnak, átlép az idõ és a fejlõdés ezen.

M.v.: - Lajos Mari.

Lajos Mari: - Eleve csak egy szóval térnék vissza. A gyerek nevelése mindenféle szempontból világra jötte elsõ percében elkezdõdik, élelemre való szoktatás. Mindent szeretni fog, amíg arra a boldog csecsemõkori öntudatlan állapotára emlékeztet, ezért eszünk aztán majd rengeteg csokoládét, meg franciakrémest, meg egyebeket.

M.v.: - De ezzel együtt én azt mondom, hogy az elsõ fõzelékeket ne cukrozzuk.

Lajos Mari: - Nem. De mondjuk, nem feltétlenül zöldbabfõzelékkel kell kezdeni a dolgot, hanem....

M.v.: - Hanem sárgarépával.

Lajos Mari: - ...sütõtökkel, krumplival, amit amúgy is ajánlanak ugye a hozzáértõ szakemberek, de akár még gyümölcslevesekkel, például egy almalevest nyugodtan lehet adni, nyugodtan össze lehet keverni a kettõt, a krumplit össze lehet keverni az almával, össze lehet keverni a sárgarépával. Én emlékszem, hogy sok-sok évvel ezelõtt volt egy ilyen hosszú nyakú üveg, nem a reklám helye, tehát nem, mondhatom, talán már nincs is meg a gyártója, isteni rostos gyümölcsleveket csinált ilyen váratlan gyümölcsökbõl, hogy sárgarépa és sütõtök és így tovább. Na most, ezeket, ezeket kellene valahogy becsempészni, hogyha például itt vannak ezek a szép téli esték, picit elõre gondolkozva be kellene kapcsolni a sütõt, beletenni olyan ujjnyi vastag szeletekre felvágott sütõtököt, elõször picit alufóliával megpárolni, aztán pirosra sütni, mellétenni egy-két alufóliába csomagolt krumplit, mondjuk. És ezek az édes, kellemes ízek, ezek biztos, hogy rá fogják vezetni a gyereket arra, hogy nem csak az édességek léteznek a világon.

M.v.: - Meg én azt gondolom, hogy az elkészítési mód is olyan, ami esetleg a gyereknek kedves lehet, tehát ha nem eszi a fõzeléket, akkor mondjuk, hátha megeszi a franciasalátát.

Lajos Mari: - Errõl van szó. A franciasalátába is sok mindent bele tudunk csempészni. Még egy, a gyerekek által nagyon kedvelt dolog, az a kukorica, ez a tapasztalatom. Aztán beletehetünk egy kis hagymát, aztán beletehetünk egy kis maradék csirkehúst, aztán beletehetünk egy kis zöldséget, ezt, azt, amazt, észre sem fogja venni, és szépen megkedvelte a zöldségeket. A másik, ebben is többféle filozófia van. Van, aki azt mondja, hogy nem feltétlenül muszáj fõtt ételt enni, nyugodtan lehet nyers ételekkel, sõt sokkal egészségesebb. Én azt mondom, hogyha egy gyerek nem szereti fõzeléknek, akkor tessék neki odaadni saláta formájában egy kis mézes dresszinggel megöntözve, citromlét teszünk, egy pár mazsolát, egy pici olíva olajat, mert ugye az A vitaminnak pici olajra van szükséges ahhoz, hogy be tudjon épülni a szervezetbe, és akkor már teljesítettük a gondos anya, háziasszony tisztjét, mert csak az a lényeg, hogy értékes dolgokat egyen. Hogy most ezt fõzelék formájában, vagy leves formájában, vagy nyersen teszi, teljesen mindegy.

M.v.: - Ez teljesen mindegy, és azt gondolom, hogy a másik talán a fûszerezés, amitõl nagyon sokan félnek mondván, hogy hát a gyereknek azért még nem adunk. Mik azok a fûszerek, amik a gyerekhez esetleg már közel állhatnak?

Lajos Mari: - Hát, mondjuk a borsot és a csípõs paprikát...

M.v.: - Azt nem.

Lajos Mari: - ...azt célszerû egy picit kiemelni. De vannak olyan illatos fûszerek, mint például a szerecsendió, illatos zöldfûszerek, a menta, már csak a rágógumiból is ismeri, tehát biztos, hogy az nem lesz tõle idegen. Nagyon jó étvágygerjesztõ a menta. Mondjuk, a kakukkfû az egy...

M.v.: - Az is erõs.

Lajos Mari: - ...kakukkfû, kapor erõs, de általában véve is azt mondom, hogy keveset tegyünk bele, és utólag, utána ízesítjük. Viszont a petrezselymet pedig, azt tapasztaltam, hogy szeretik, még a kisgyerek is szereti, csak nagyon apróra kell vágni, hogy azokat a zöld vacakokat onnan ki ne piszkálja.

M.v.: - Talán még egy, hogy a gyereknek az is számít, hogy hogyan néz ki az az étel, és a zöldségeknek a gyönyörû színe lehet olyan, amivel megbarátkozik.

Lajos Mari: - Az nagyon fontos. Én azt gondolom, hogy amíg a gyerek ott ül mellettünk az asztalnál, az etetõszékben, és már nyúl a saját kis ujjacskájával a tányérba, olyankor kell többfélét elé tenni, és hagyni kell, hogy õ ezeket megkóstolja, megtapasztalja. A világgal való megismerkedés alapvetõen az ízlésen keresztül történik. Hogyha erre még rásegít valóban a színes paprika, tehát gusztusosan kell elõadni, akkor biztos, hogy ebbõl a gyerekbõl nem lesz egy ilyen nyávogó, válogatós felnõtt, vagy kamasz, mondjuk.