|
Vendég a háznál
2003. Január. 20.
Kossuth rádió, 13.05
R.: - Anyagilag hogy álltok, fiatal házasként, kicsi gyerekkel, új lakásban?
- Hát, most mondjam azt, hogy szörnyen? Szörnyen, a lakásrészletek kifizetése az elég nagy terhet ró ránk, ugye, ezen felül még, ami a munkáltatói kölcsönünk is van, mind a kettõnknek.
R.: - Mennyi a havi lakásrészletetek, amit törlesztetek?
- Hát, amit úgy minden kölcsönt, amit felvettünk, az 65 ezer forint. Ugye, 30 ezer forint a rezsi, és akkor marad 10 ezer forintunk.
R.: - És hogyan, hogyan teszitek ezt?
- Az elsõ ugye a gyerek, a pelenka, a kislányom még nem iszik tejet, tehát a tápszert azt meg kell vásárolni, és akkor hát, utána ahogy boldogulunk. Hát, nem mondom, hogy nem kényszerülünk idõnként arra, hogy innen-onnan kölcsön kérjünk, amit ugye, visszaadunk.
R.: - Na de, várjál. 10 ezer forint marad arra, hogy a gyereknek minden, a kettõtök étkezése, ruházkodása, és a plusz összes minden egyéb?
- Igen, igen. Tehát nálunk mondjuk nagy tragédia az, hogyha mondjuk betegek leszünk, mert ugye a gyógyszerárak miatt az elég egy megrázó élmény. Akkor, ha tönkre megy ugye az autó, mert a férjemnek a munkaeszköz az autó.
R.: - Hogy csinálod ezt?
- Idõnként olvasni valónak szakácskönyvet olvasok, és akkor megnézem, mi van otthon, és összerakom abból.
R.: - De mit raksz össze ebbõl? Két kiadós vásárlás már elviszi a 10 ezer forintot.
- Csak egy apróság, hogy fõzeléknek feltétnek én nem eszek húst, hanem eszek mondjuk kemény tojást, a gyerek meg eszi a húst, mert ugye neki a fontos. Nem egy helyen vásárolok. Tehát össze-vissza járom ott a környéket, és ahol, ami olcsó, ott megveszem. Bevallom becsülettel, hogy befõztem, mert én úgy gondolom, hogy így is lehet azért spórolni. Azért nem vállalunk még egy gyereket most, hogy amíg a Csilla pelusos, addig nem fogunk még egy gyereket, mert nem bírjuk anyagilag megfizetni, és azért ezt szomorú dolognak tartom, hogy azt, hogy gyerek legyen, az anyagi helyzetem döntse el.
R.: - És az nem merült fel annakidején, Csilla nemrégen született, 14 hónapja, hogy most rossz az anyagi helyzetünk, hát akkor majd az elsõ gyereket is késõbbre tesszük.
- Semmiképpen, semmiképpen. Hát, 28 évesen szültem Csillát. Én mindenképpen szeretnék még egyet, és én már akkor is szerettem volna még egyet, mielõtt Csilla megszületett. Én közalkalmazott vagyok, a férjem köztisztviselõ, nem hiszem, hogy bármennyire is szorgalmasan dolgoznánk, annyi pénzt össze tudnánk gyûjteni, hogy meg tudjunk teremteni egy olyan hátteret, ahol azt mondom, hogy oké megvan, és most jöhet a gyerek.
R.: - Hát, akkor sokkal inkább így, mint nem így, vagy csak így.
- Igen, mert én úgy gondolom, hogy azért az ember folytatása a gyereke, és õ kell.
R.: - 4 hónapos a kislányod, neked mennyibe került ez a szülés?
- Sokba. Maga a szülés volt 15 ezer forint, mikor visszamentünk kontroll vizsgálatra.
R.: - Ezt az orvosnak kellett adni?
- Ezt az orvos kapta, igen, és plusz a kontroll vizsgálat volt 5 ezer, és elõtte, még amikor kismama voltam, akkor olyan kéthavonta 4 ezer forint volt a vizsgálat.
R.: - A kórházban nem kellett másnak fizetni, csak a szülész-orvosnak?
- Hát, mi csak a szülésznek fizettünk, de elsõ gyereknél is sokan vannak, akik még adnak a nõvérkének, a szülésznõnek szoktak még adni, még egy 5 ezrest, de mi a harmadik gyereknél már nem, már mi csak az orvosnak fizettünk.
R.: - Ha lett volna, akkor adtatok volna a többieknek is?
- Hát, ha lett volna pénzünk, akkor adunk, igen, de örültünk, hogy összehoztuk ezt a pénzmennyiséget. És akkor, ugye, amikor hazajön az ember a kórházból, akkor még kiderül, hogy ez nincs, az nincs, amaz nincs, úgyhogy ez még körülbelül még egy húszas, meg amit kivált recepteket.
R.: - Sokba kerül a gyógyszer is?
- Sok, sokba. Tehát, amit indulásnál, ezt a kis csomagot ki kell váltani, amit minden védõnõ felír, az egy olyan 3-4 ezer forint. És akkor ehhez jön még a popsitörlõ, pelenka. Csak a pelenkát számolom egy hónapban, az majdnem 10 ezer forint.
R.: - És neked még szerencséd is volt, mert õ a harmadik gyereked, tehát nem kellett mindent újból venni. Mennyibe került az, amikor az elsõt felruháztátok, és bebútoroztátok a szobáját?
- Hát hál isten, azzal is szerencsém volt, mert azt meg az anyukám, amit eltett, mindent, azt használtuk fel, mert különben nem lett volna gyerekem, tehát, ha azon gondolkozom, hogy mennyi pénz a gyerekszülés, akkor nekem nincs gyerekem a mai napig, mert nem tudom elõteremteni. Egy kiságy az 10 ezer forint, egy pólyázó a másik 15, akkor ugye még szekrény hozzá, másik 15, úgyhogy, úgy akkor nem vállalok gyereket, hogyha ezt nekem kell elõteremteni, az biztos.
R.: - Gyerekkocsi, gyerekruha?
- Hát, egy babakocsi, amire az ember azt mondja, hogy szép, meg minden, az 40 ezer. Használtan lehet kapni 15-ért, de hát azt ugye, egy gyerek használja még ki, aztán a következõnél megint másikat kell venni. Gyerekruháknak, rugdalódzó, darabja 3 ezer, és egy hónapig hordja jó esetben. Rossz esetben egy hónapig se, csak két hétig.
R.: - Neked most kellett ruhát venni a kicsinek, vagy örökölte a nagyok után?
- Nem, én hál isten, csak ilyen luxusruhákat vettünk, tehát, ami nagyon-nagyon tetszett és szerettük volna neki, de különben nem kellett ruhát venni, mert örököltük a családból, meg ismerõsöktõl.
R.: - Bútorra?
- Hát, egy beépített szekrényt csináltattunk a szobába, hogy elférjenek, az volt 85 ezer forint. Kiságyat azt kaptunk, meg pólyázót is kaptunk, hál isten, de ha azokat nem kapjuk, akkor egy olyan jó 150-be lett volna a bútorozás.
R.: - Gyerekorvosnak kell-e adni?
- Nem, a körzeti orvosnak nem, de sokan vannak, akik magánorvoshoz járnak, õneki ad az ember és ez általában úgy van, hogyha oda viszi az ember a magánorvoshoz, akkor 500.- Ft a tarifa, ha kihívja, akkor 1.000, de mi körzeti gyerekorvoshoz járunk, neki nem adunk.
R.: - Még szerencse, hogy tudtátok vállalni ezt a harmadik gyereket, tudtátok ezeket a költségeket fizetni.
- Az az igazság, ha az ember ebbe így belegondol, akkor nem vállalja. Úgyhogy ezt úgy kell vállalni, hogy vállalom, aztán majd megoldom a pénzt, ahogy tudom.
R.: - Mikor született a második kisbaba?
- 2002. április 26-án.
R.: - Hogy sikerült a szülési segélyhez hozzájutni?
- Az még viszonylag egyszerûen ment, mert az Államháztartási Hivatalba kell bemenni, és ott egy papírt kell kitölteni, aminek alapján felvehetõ a pénz. Na most, ezt a papírt, ezt általában az anyukáknak személyesen kell kitölteni, ha apuka megy, akkor ez egy kicsit problémás, mert ha esetleg nem tudja, hogy meghatalmazásra van szüksége, akkor gyakorlatilag kútba fulladt az egész intézés. Az Államháztartási Hivatalba is történt olyan, hogy bizony az anyukák vitték magukkal a gyereket, és volt olyan, aki három gyerekkel ott sorakozott, a gyerek kúsztak a földön, de hát az anyukák sokszor nem is tudtak az ügyintéznivaló dolgok mellett a gyerekre figyelni. Maximum a biztonsági õr, aki úgy szemmel tartotta a gyereket. A biztonsági õr egyébként amellett, hogy ilyenben segítõkész, nagyon katonás rendet tart, aki esetleg a telefonját bekapcsolja, keményen kiutasítják akkor a hivatalból.
R.: - Ez a váróterem fel van arra készülve, hogy gyerekek is hosszasan, félóráig, óráig sorba állnak?
- Hát nem igazán, mert még arra is alig van hely, hogy az ember leüljön és kitöltse azt a papírt, amit ott helyben el szeretne intézni.
R.: - Tehát a szülési segély, az viszonylag könnyû volt. Hogy történt a terhességi gyermekágyi segély megszerzése?
- Elõször is, ugye, az ember azt se tudja, hogy hol tudja ezt felvenni, és akkor veszi a telefont és érdeklõdik, hogyha tudja egyáltalán, hogy mi jár neki, és mirõl érdeklõdjön. Na most, ehhez szokott segítséget nyújtani általában a védõnõ, adnak egy ilyen kis könyvet minden várandós anyukának, aminek az a címe, hogy Várandós mamák könyve. Ez egy jó út ahhoz, hogy elinduljon az ember. Na most, ha ezt a nyomtatványt be akarja szerezni az ember, akkor oda kell menni a Teve utcába, és ott ugye személyesen megszerezni, erre más mód nincsen.
R.: - Tehát újabb út a szülõanyának.
- Így van, egy újabb út. Ha azt pontosan szeretné kitölteni, akkor ajánlom, hogy vigye haza, és otthon böngéssze át, mert korántsem olyan egyszerû ennek a kitöltése. Velünk is ez történt, hazahoztuk, megnéztük a papírt, és hát bizony félreérthetõ. Akkor vettük a telefont, és felhívtuk a legilletékesebbet, hogy talán õk tudnak ebben segíteni.
R.: - Tudtak telefonálni? Mert én többször próbáltam, és bizony nekem napokon keresztül foglalt volt a vonal.
- Hát, ez így történt velünk is, úgyhogy nagyon kitartónak kell lenni az embernek, hogy egyáltalán meg tudja kérdezni, hogy melyik rubrikába, mit kell beírni. Én a pici mellett nem tudtam a telefont kézbe venni, a nõvérem segített ebben, õneki készségesen segítettek, bár az az igazság, hogy akik ott dolgoznak, azok sem igazán értik ezt a papírt, illetve a kitöltését. A nõvérem elmondta, hogy a mi esetünkben, mi a helyzet, hogy van egy idõsebb gyerekünk, és abban az esetben mit kell a papírra kitölteni. Az ott dolgozó hölgy elmondta, hogy õ szerinte hova, mit írjunk. Ezzel mi kitöltöttük a papírt, és megnyugodva bevittük a Teve utcába leadni, ahol egy igen hosszú várakozásnak kellett megtörténnie, míg az ember a sorát kiállja. Itt újra a nõvérem volt az áldozat. Beadta a papírt ott a hölgynek, aki ott dolgozik, megmutatta a papírt, aki átnézte, és mindent rendben talált.
R.: - Tehát, ez most már a harmadik út.
- Így van, ez már a harmadik út, amikor is azt gondolja az ember, hogy összeköti a kellemest a hasznossal, és akkor gyorsan elõre is néz egy kicsit, és akkor egyúttal a GYED-es papírokat is beszerzi. Ez nem sikerült, ugyanis ott a hölgy megkérdezte, hogy van-e már 4 hónapos, mondta a nõvérem, hogy nincs, akkor nem adhatja oda a papírt, mondta a hölgy, merthogy összekeveredik a GYÁS-os és GYED-es papír, tehát össze találjuk keverni, és rosszul adjuk be. Úgyhogy menjen vissza négyhónapos korában, és akkor megkapja a papírokat. Tehát, ez egy újabb út volt. Ezután mi megnyugodva vártunk itthon, hogy akkor számítottunk rá, hogy egy-két hónapos átfutási idõ.
R.: - Mennyi idõs volt a baba, amikor sikerült a papírokat beadni?
- Június 27-én sikerült beadni, tehát ez már, akkor cirka két hónap eltelt.
R.: - És akkor kezdõdött a türelmes várakozás.
- Hát igen, vártunk, ültünk nyugodtan és vártuk, hogy megérkezik a pénz. A pénz viszont nem érkezett, a türelem viszont fogyott, meg a családi kassza is, úgyhogy nálunk sajnos, vagy hál istennek, azt kell mondjam, az a helyzet állt elõ, hogy a szüleimhez hazautaztunk ahhoz, hogy a rezsit, meg ezeket ki tudjunk fizetni. És hát bizony két hónapig a szüleimmel éltünk együtt azért, hogy valahogyan megéljünk. Akkor ugye a nõvérem, õ fent maradt Pesten, és továbbra is ugye telefonálgatott, amennyire tudott, hogy mi történt a pénzzel, hol van? Na most, õk megnyugtatták azzal, hogy augusztus 29-én küldik a pénzt.
R.: - Tehát, ez három hónap.
- Ez már a harmadik hónap volt, igen. Szintén vártunk megnyugodva, hogy most már akkor csak napok kérdése, és megérkezik a pénz.
R.: - Mennyi pénzrõl van itt szó havonta?
- Ezt is ugye senki igazán nem tudja, hogy kinek mennyi pénz jár, mert errõl se egy kimutatást nem kap, mert ugye ez fizetésfüggõ, úgy tudom, hogy a fizetésnek a 70 %-a, semmilyen papírt nem kapunk errõl, hogy mennyi járna.
R.: - Tehát Ön se tudta, hogy mire vár.
- Nem tudtam igazán, csak úgy sejtettem, hogy vártuk a postást, hogy hozza a hõn áhított pénzt, a postás megérkezett, csak éppen nem pénzzel, hanem egy levéllel. Idegesen bontogattam ki a levelet, amiben az állt, hogy az a papír, amit mi már egyszer beküldtünk, töltsük ki újra, merthogy nem egyértelmû.
R.: - De hiszen ezért kérdezték meg telefonon, hogy hogyan kell kitölteni.
- Így van, és ami ezek szerint mégsem sikerült egyértelmûen kitölteni, tehát, aszerint a papír szerint, mi már a gyerek után kapunk valamilyen ellátást, és ezért megkértek, hogy töltsük ki újra a papírt.
R.: - Azt megmondták, hogy újra hogy kell kitölteni?
- Nem, nem, hanem újra telefonhívás, hivatal és segítségkérés, ahol ugye az ember megkérdezte, hogy akkor most mondják meg, hogyan kell, mert mi már ugye segítséget kértünk egyszer, az alapján töltöttük ki a papírt, mégsem jó, akkor most már mit kell beírni, mert most már tényleg nem tudjuk. Ott elmondták, írjuk be a gyerek nevét, összvissz a papírra, és írjam alá a papírt. Na most, így ment nõvérem újra be a Teve utcába, hogy leadja a papírt.
R.: - Nem lehet postán beküldeni a papírt, muszáj újból bemenni személyesen, sorban állni és leadni?
- Hivatalosan úgy van, hogy beküldhetõ, viszont az anyakönyvi kivonatba minden bejegyzésre kerül, minden egyes dátum, hogy melyik papír, mikor lett leadva. Na most, az ember egy ilyen hivatalos okiratot nem szívesen ad ki a kezébõl, úgyhogy inkább vállalja azt, hogy személyesen odamegyek, minthogy a postán esetleg elkeveredjen ez a fontos okirat. Úgyhogy a nõvérem bevitte, ott megnézték a papírt, javasolták még, hogy mit írjon bele, tehát a gyereknek az adatait újra be kellett írni, ami szerintem ugye, megint ugyanaz az ördögi kör, de ezt a papírt már elfogadhatónak találták, úgyhogy ezek után vártuk a pénzt újra.
R.: - Nem vagyok teljesen képben, mert nem láttam még ilyen papírt, de most akkor melyik gyereknek az adatait, a nagyobbiknak, vagy a kicsinek az adatait kellett újból beírni?
- Ez a papír szerintem borzasztóan félreérthetõ, és ezt a hivatal is bevallja, viszont változás nem történik, egyelõre legalábbis.
R.: - Tehát, hogy pontosítsunk, az elsõ papírra Önök a kisebbik, vagy a nagyobbik gyerek adatait írták?
- Elõször a kisebbiké lett, és úgy a nagyobbiké. Na most, a hivatalban a kisebbik gyereknek az adatai áthúzásra kerültek, úgyhogy a nagyobbik gyereknek az adatai maradtak meg, ami ezek szerint mégsem volt jó.
R.: - Akkor pontosítsunk még egyszer, tehát az elsõ papírra a nagyobbik gyerek adatait írták be, azt mondták, hogy az nem jó, írják be a kicsiét. Beírták a kicsiét, bevitték személyesen a papírt, ott az ottani ügyintézõ azt mondta, hogy nem jó, mégsem a kicsié, hanem a nagynak az adatai kellenek. Az elsõ papíron húzták át a kicsi adatait, és a nagyé maradt és ez nem volt jó.
- Igazán nem értem, még a mai napig sem, mert a papírnak a megfogalmazása szerint arra utal, hogy esetleg én már kapok valamilyen ellátást valahonnan, tehát GYES-t, GYED-et, és a harmadik, ami nagyon félreérthetõ, a gyermeknevelési támogatás. Na most, ezt nagyon sokan családi pótlékként értelmezik. Mi is ezért telefonáltunk igazán, hogy ez egyértelmûvé váljon, és a magyarázat szerint így is értelmeztük mi, hogy családi pótlékot. Na most, mi nyilván a nagynak az adatait írtuk ezután be.
R.: - Hiszen azután kapják a családi pótlékot.
- Így van. Viszont igazából nem volt jó, tehát a második papírra került a kicsinek az adata. És ez már ezek szerint elfogadható volt.
R.: - Tehát akkor bekerült a papír már szeptemberben vagyunk, vagy még augusztusban?
- Már szeptember volt, igen, és a telefonhívásokra megerõsítették, hogy szeptember 29-én megérkezik a pénz, úgyhogy megnyugodtunk, vártuk a pénzt. Pénz még mindig nem érkezett meg, hanem helyette kaptam egy papírt, ami sajnos egy picit morbid volt, mert arról értesítettek ki, hogy X. hó 8-án megszüntetik ennek a GYÁS-nak a folyósítását, amibõl még gyakorlatilag egy fillért nem láttunk. Tehát egyszerûen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, szóval ilyen létezik, hogy arról már kiértesítenek, hogy …
R.: - Megszüntetik azt, amit még meg sem kapott.
- Így van, akkor ezek után még mindig nem, és a végén október 24-én telefonáltam én, ugye türelmem elfogyott, hogy hol van a pénz, hibás-e a papír, amit beküldtünk, és ezért nem érkezik a pénz, vagy mi van. Megnyugtattak, minden rendben, 21-én elment a pénz. Vártam, vártam, pénz semmi. Na most, édesanyám is már itt lépett, ugye képbe, amikor már az õ türelme is elfogyott, és azt mondta, hogy ilyen nincsen, na, akkor vette a papírt tollat, és írt a Népszabadságnak egy levelet, amiben megpróbálja felhívni az embereknek a figyelmét arra, hogy azért ezzel is számoljanak, ezzel a dologgal, és gondolta, hogy hátha ezzel egy kicsit elõrébb lépés történik a dologban.
R.: - Történt elõrelépés?
- Az újságban megjelent a cikk, a hivatal részérõl akkor történt erre egy kis mozgás, amikor oda is ment egy levél. Akkor még nem tudtuk, hogy egyáltalán meg fog-e érkezni a pénz, vagy esetleg az a helyzet fog elõállni, hogy lejár a határidõ, és akkor mondják, hogy lejár a határidõ, és akkor már tovább nem folyósítják, és akkor írt édesanyám az újság mellett a Minisztériumnak, és a TB-nek is levelet. És felhívta õket, és akkor azt mondta a hölgy október 29-én, hogy aznap biztosan, nyugodjunk meg, aznap ment el a pénz. Õ volt az, aki egyedül megadta a nevét, akire lehetett hivatkozni késõbb is, de itt már akkor nem volt probléma, és egyben megérkezett a pénz.
R.: - Azt megmondták, hogy mennyit fognak küldeni?
- Egy összegben mondták meg, de ez a pénz sem az a pénz volt, mert hál istennek, mondjuk, többet küldtek, ami ugye, a reklamációra némi kamatot számítottak fel, de hogy ez hogyan került elszámolásra, ezt nem tudjuk.
R.: - Tehát október végén, 6 hónapnyi ellátmányt kaptak.
- Igen, igen megkaptam.
R.: - Plusz valami kis kamatot azért, mert reklamált.
- Így van. Aminek az összegét ugye, nem tudjuk, hogy az hogy lett elszámolva.
R.: - Akkorra kapták meg a gyermekágyi segélyt, amikor már a GYED-es papírokat is be kellett volna adni.
- Így van, az utolsó levelükben felhívták a figyelmet, hogy be kell adni a GYED-es papírjainkat, postafordultával, szóval ez, ami szép volt az egészben, hogy õket ugye nem köti a határidõ, csak minket.
R.: - De Önök siessenek.
- Igen, siessünk. November eleje volt, a társadalombiztosító részérõl telefonhívás érkezett, az volt a problémájuk, mert ott volt a két papír, ami ugye beérkezett, és nem tudták eldönteni, hogy a kettõ közül most akkor melyiket kell számításba venniük.
R.: - Tehát Önöktõl kérdezték meg, hogy melyik a jó papír?
- Igen, igen, így van. Akkor már nem volt probléma. A Minisztérium részérõl is megérkezett aztán a válasz, ahol viszont annak könyvelik el ezt az egész dolgot, hogy mi adtuk be késõn a papírokat.
R.: - Merthogy, mikor kellett volna a papírokat beadni?
- Nem tudom, nem tudom, hogy ezt kisgyerek mellett hogyan lehet intézni, és egyszerûen nem tudom azt, hogy aki például egyedül neveli a gyerekét, és nem számíthat segítségre, az hogyan intézi el.
R.: - Vége most a hivataljárásnak, tehát többet már nem kell menni, vagy majd még mikor a GYES-re jogosult, akkor majd még újabb tortúra lesz.
- Így van, igen, igen, még ha kétéves lesz a gyerek, és megszûnik a GYED-nek a folyósítása, akkor még a GYES-es papírok beadása következik, amit ha jól tudom, már az újra az Államháztartási Hivatalba kerül beadásra, ott mondjuk, szerencsés annyiból a dolog, hogy ott adnak egy papírt, hogy náluk miket lehet beadni.
R.: - De hát akkor van két év, hogy kipihenje a fáradtságokat.
- Igen, remélem elég lesz az idõ hozzá, és elfelejti az ember, hogy min ment keresztül. És megmarad a gyerek fölötti öröm.
|
