Babanet - Vendég a Háznál 03.01.08

	Mûsorarchiv
	Mûsortörténelem
	Stáblista

Vendég a háznál
2003. Január. 8.
Kossuth rádió, 13.05

M.v.: - Ma 14 óráig tartunk telefonügyeletet a 328-89-72-es számon.

- Nekem is két gyerekem van, az egyik 6,5 éves, a másik 5 éves, mind a kettõ császárral született nekem, sajnos azért, mert gyenge a szemem nagyon, és nem mertük megkockáztatni a természetes szülést. Az elsõ spinális volt, a második epidurális, és nagyon szerettem volna a fájdalmat érezni, meg egyáltalán azt, hogy megszenvedek a gyerekért. Ez nagyon nagy bánatom volt nekem, hogy nekem ez sajnos nem juthatott, de együtt voltam a gyerekkel, rooming-in volt természetesen. Ugyanezt a másodiknál már nem mertem, mert 19 hónap van köztük, és úgy voltam vele, hogy pici gyerekkel hazajövök, nekem kell az energia, és nem mertem együtt lenni. Viszont megbeszéltük, hogy mindig megyek szoptatni, hogyha kell, és hát csodálatos volt, a kislányommal együtt voltam, és nem éreztem egyáltalán a fájdalmamat szinte.

M.v.: - Nagyon érdekes, amit mond egyébként, ahogy a császárról nyilatkozik, mert nagyon jellegzetes jelenség, amivel találkozom, hogy csalódás a mamáknak az, hogyha császárral szülnek.

- Hát nekem igen, nekem is csalódás volt valahol. Nekem annyiból talán ezt tompította, hogy már elsõ pillanattól kezdve tudtuk, hogy ez császár lesz, és így készültünk mindannyian. Szóval nekem fájdalom volt az, hogy nem szenvedtem meg érte, hanem csak kivették belõlem, és megmutatták nekem, de hát mondom, az mindennél, az kárpótolt mindenért, amikor együtt lehettünk utána.

M.v.: - Akkor harmadik gyerek?

- Hát az az igazság, hogy mivel 10 hónap van a két gyerek között, eléggé megviselt. Semmi gond, mind a kettõt szépen kihordtam, egészségesek. Sajnos nekem nagyon gyenge a szemem, 18-as, 18 dioptriás, és ezért kellett mindenképpen a császár, egyébként fizikailag teljesen egészséges vagyok, semmi gond nincsen. Viszont, hát már 35 éves elmúltam márciusban, szóval nem tudom, hogy merjünk-e vállalkozni egyáltalán harmadik gyerekre, meg hogy ilyen kis különbség volt a két mûtét között, hogy mennyire regenerálódott a méhem, meg minden, szóval nem tudom.

M.v.: - Az orvos mit mond? Vagy nem kérdezte még?

- Hát azt mondta, hogy mindenképpen gondoljuk meg, és genetikai vizsgálat szükséges, na, szóval, ezt én is tudtam magamtól is, hogy megállapítsák, hogy rendben van-e minden. Meg az az igazság, van bennem egy olyan érzés, most tavaly nyáron láttam egy Down-kóros kisgyereket közelrõl, és hát most nagyon megfordult bennem minden. Nagyon-nagyon szeretnék, meg mindig beindul bennem, mikor meglátok egy pici babát, én imádtam szoptatni, meg szóval, én tényleg nagyon-nagyon szerettem ezt a részét, meg most is, mindegyiknek megvan a maga szépsége, minden kornak, de hogy láttam ezt a kisgyereket, én annyira megijedtem, úristen, mondom, hát egyre jobban telik az idõ, az évek múlnak, akkor egyre nagyobb a valószínûsége. Hát nem tudom, szóval tényleg nem tudom, hogy. Meg az az igazság, hogy tényleg okosak, szépek, és fõleg egészségesek, ez a legfontosabb, egyik sem örökölt semmit sem a szemproblémából, hát én meg úgy örököltem sajnos a szüleimtõl, hogy ilyen erõs lett...

M.v.: - Értem.

- ...de mint a sas, mint a kettõ úgy lát, és annyira okosak és gyönyörûek, szóval nem merem a sorsot megkísérteni azzal, hogy most lehet, hogy egy beteg gyerekem lenne, és az nekem egy szörnyû. Szóval, nem tudom, de, nem tudom.

M.v.: - Nehéz döntés.

- Nagyon, nagyon nehéz. Holott én nagyon szeretném. Mostanában akárhányszor látok pici babát, hát mindig megkívánom ezt a dolgot.

M.v.: - Ha ilyen nagy a vágy az emberben, akkor azért utána lehetne nézni a dolognak, esetleg még egyszer utána érdeklõdni, hogy hogyan is vannak a dolgok, mert ma már a 35 éves kor nem igazán kor.

- Ennek a dolognak még nagyon sok része van aztán, az anyagiak, na. Pedagógus vagyok, a férjemnek új munkahelye van, két gyereket etetni, taníttatni, ruházni kell, és nem mindegy, hogy hogy nõ fel. Szóval értékeket kell neki mutatni, úgy érzem, hogy pici korától kezdve lássa azt, hogy milyen szép az élet, meg egyáltalán, akármilyen sok nehézség ellenére, és nem biztos, hogy annak a gyereknek akkor, a harmadiknak meg tudnám azt adni. Most a munka ideje van. Most munka mellett vállalkozó, meg nagyon sokat dolgozom, éppen most estem ki egy picit a sorból, mert a vérnyomásom felment, meg ingadozik, meg minden, aztán most fentrõl kaptam egy jelet, hogy na, akkor kész, megállni és gondolkozni, hogy most mi a fontos. De szóval, nem tudom, hogy lehetek-e annyira önzõ, hogy merjek-e vállalni csak azért egy gyereket, hogy nem biztos, hogy úgy el tudom, úgy fel tudom nevelni, ahogy én szeretném.

M.v.: - Én hallom a mama hangján, hogy mennyire vágyja ezt a harmadik gyereket. Induljunk az elejébõl. Tehát kettõ gyereket szült, 9-10 hónap különbséggel. Nagyon hamar van ez?

Rákóczi István: - A két gyermekvállalás között van egy ilyen optimális idõ.

M.v.: - Dr. Rákóczi István, szülész-nõgyógyász.

Rákóczi István: - Azt szoktuk mondani, hogy egy, minimum egy év. Persze, ez nem mondjuk szigorú szabály.

M.v.: - A szülés és a teherbe esés között?

Rákóczi István: - Igen, igen, igen. A másik dolog pedig hát, ha császármetszéssel szült valaki, egy kicsit akkor modifikálódik a dolog. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy azért jobb, hogyha két év van, akkor erõsödik meg a heg, amely a császármetszésnél tulajdonképpen, hát történt a méhen. Tehát a biztonságos kihordás szempontjából ez az ideális. Persze, nem kell ezt sem szabálynak venni. Tehát, a biológiában sokszor azért nem szabályok szerint történnek a dolgok. De mondjuk, a kedves telefonálónak azt mondhatom, hogy a két császármetszés, az abszolút nem akadály. Hát, tudunk olyan extrém dolgokat is, például Angliában az egyik hercegnõ hét császármetszést élt túl, és minden probléma nélkül, hét gyermeke született. Tehát orvosi szempontból két évet várva, nyugodtan vállalhatja a terhességet. Tehát ez volt...

M.v.: - Tehát ez önmagában nem probléma.

Rákóczi István: - Abszolút semmi probléma.

M.v.: - 35 éves.

Rákóczi István: - Igen, hát a 35 éves kor, mint annyiszor a telefonokban itt visszahalljuk, félnek a fejlõdési rendellenességtõl, és itt hallottuk, hogy látott egy Down-kóros gyereket, az érthetõ módon elgondolkodtatta. De azt kell mondanom, hogy ma rendelkezünk olyan szûrõvizsgálatokkal, amelyek egyszerûek, és benne vannak tulajdonképpen a rutin terhesgondozási vizsgálatokban, amely felveti a gyanúját annak, hogy ha valamiféle ilyen Down-kóros elváltozásról van szó, és akkor utána második lépésként, ma már rendelkezésre állnak olyan diagnosztikus módszerek, amelyek abszolút kizárják azt, hogy Down-kóros gyerek születik, vagy nem. Tehát én azt hiszem, hogy ez sem lehet akadálya annak, hogy õ még egy, vagy még két gyermeket vállaljon. A megfelelõ idõben elvégzett szûrõvizsgálatok, és amennyiben kis gyanú van, akkor a diagnosztikus vizsgálat elvégzése kizárja ezt. Még azt is kell mondanom, hogy már a 12. héten kezdõdik a szûrõvizsgálat. Ma már elfogadott, hogy Down-korban a nyaki redõ 3 mm-nél nagyobb, vastagabb, pontosan nem tudjuk miért, de kialakul egy kis vizenyõ ott a nyakon lévõ redõben. Lehet mérni ultrahanggal. A 12. héten még a szûrõvizsgálat, a vér szûrõvizsgálatok elõtt már felvetõdik annak a gyanúja. Tehát mind több olyan szûrõvizsgálatot ismerünk, amely egyrészt feleslegessé teszi a diagnosztikus, komolyabb beavatkozásokat, másrészt pedig felhívja a gyanúját, és akkor pedig el tudjuk végezni.

M.v.: - Még esetleg a teherbeesés elõtt mehet-e valahova a mama, megvizsgáltathatja-e magát valamilyen szempontból, hogy egy picit nyugodtabban vállalkozzon a fogamzásra?

Rákóczi István: - Fejlõdési rendellenesség szempontjából nem hiszem, hogy szükség van rá. Hogyha õneki már van két egészséges gyermeke, és a családban nem volt semmiféle fejlõdési rendellenesség, akkor nincs semmi szükség rá. Én azt hiszem, a szülésre való felkészítésnek két mozzanatát javaslom. Pszichésen fel kell készülni rá, hogy jön egy újabb gyerek, és hogy hallottuk a telefonálásból, ez nemcsak egészségi és perszonális probléma, már úgy értve, hogy az õ pszichés problémája ez, hanem ennek vannak gazdasági vonatkozásai, de két egészséges gyermeket szült, tehát speciális vizsgálatokra nincs szükség.

- Jó napot kívánok! Én egy új kezdeményezésrõl szeretnék beszámolni.

M.v.: - Hallgatom.

- Arról van szó, hogy januárban egy olyan angol tanfolyam fog indulni a Bálint Zsidó Közösségi Házban, amelyet kimondottan GYES-en lévõ kismamáknak, anyukáknak szervezünk, mégpedig olyan formán, hogy amíg az anyukák tanulnak, addig a gyerekek ugyanabban az épületben a játszóházban játszhatnak.

M.v.: - Tehát ez a specialitása a dolognak.

- Igen.

M.v.: - 1-tõl 3 éves korú gyerekek mamáit várják?

- Így van. Így van. Lesz két pedagógus, akik, mialatt az anyukák tanulnak, õk játszanak a gyerekekkel.

M.v.: - Össze kell hozni, persze, olyan csoportokat, ahol viszonylag homogén tudású anyukák vannak.

- Így van, így van.

M.v.: - Mi vezette önöket arra, hogy ezt nyélbe üssék?

- Az az igazság, hogy nekem is van két gyerekem, és amikor otthon voltam GYES-en, akkor találkoztam ezzel az érzéssel, hogy míg otthon vagyok, ki kéne használni ezt az idõszakot valami olyanra, ami hasznos, természetesen a gyereknevelés mellett, és hátha belefér valami olyasmi, ami hát a gyereknek is abban az idõszakban, vagy idõpontban is, élvezetes lehet.

M.v.: - Legtöbben ilyenkor ilyen baba-mama tornára mennek, ugye, ezeket hallottuk.

- Igen, igen, ilyen is létezik. De tudtommal hasonló még nem.

M.v.: - Maga ott anyukaként, tanárként, vagy szervezõként lesz jelen?

- Én tanárként. És anyukaként természetesen, aki át tudja érezni ennek a korosztálynak az érzéseit.

M.v.: - Drága lesz a tanfolyam?

- Nem lesz drágább, mint egy sima angol tanfolyam. A játszóházért kell fizetni, de kevesebbet, mint egy szokványos játszóházban.

M.v.: - Milyen szinten indítják a tanfolyamokat?

- Kezdõ, középhaladó és haladó. Ez heti kétszer két óra.

M.v.: - Bárki mehet, aki Budapestrõl önöket a Révay utcában, ha jól tudom...

- Így van, így van.

M.v.: - ...meg tudja közelíteni, ugye?

- Így van, pontosan.