- Hét és féléves.

- Hát diszlexiája és diszgráfia, már meg is állapították.

- Már középsõben kiderült, csak hát nem igazán figyeltek rá. És nem volt fejlesztve eléggé a gyerek. Az óvodából küldtek el a nevelési tanácsadóba és ott állapították meg, hogy milyen magatartászavara van a gyereknek. De a diszlexia az most derült ki, most elsõ osztályban. Hiába foglalkozott vele 4 éves korától pszichopedagógus, nem jöttek rá, hogy a gyerek diszlexiás.

- Járt egy általános iskolába elsõ osztályba és év vége fele elvittem egy magánpszichológushoz és az állapította meg.

- Igen.

- Nem derült ki, mert senki nem figyelt rá, hiába vizsgálták, nem tudták, hogy miért van ez, hogy nem tud se olvasni, se írni rendesen.

- A Romankovics módszerrel, hangokat kell keresni és az egyáltalán nem ment a gyereknek.

- Nem. Senki nem és még az iskolai pszichológust is úgy kellett kérni, de még egyszer vizsgálja meg a gyereket, mert ennek a gyereknek valami baja van. Hát én se ismertem ezt a részképesség kieséseket, csak hallottam róla. Elkerültem egy munkahelyre és mondtam, hogy nekem ez a problémám a gyerekkel és mindjárt ajánlották a Meixner Ildikót, hogy vigyem el oda és ott megállapították, hogy ez a baja a gyereknek.

- Nagyon. Nem szeretett leülni tanulni, mindig húzta az idõt, hogy ne tanuljunk, de viszont olvasni az elején nagyon szeretett, tehát jött, hogy az olvasással kezdjük és azt csináljuk, de aztán a vége felé már semmi. Tehát hogy ne tanuljunk, nem akar másik iskolába menni, nagyon nehezen barátkozik. Viszont matematikából nagyon jó, négyesre írta meg az év végi felmérõjét.

- Igen. Betûket kihagyott, szótagokat kihagyott, nem hallotta a hangokat a szavakban és nem írta bele. Egybe írt mondatokat, már igazából 4 éves korában ki tudták volna deríteni ezt az egészet és senki nem foglalkozott vele és ez a legborzasztóbb, hogy nem jöttek rá elõbb. Mert most nem így állnánk, nem újból járnánk az elsõ osztályt, ha tudjuk, hogy van egy elõkészítõ osztály, akkor oda viszem a gyereket és akkor utána normál általános iskolában kezdheti az elsõ osztályt.

- Csabay Katalin a Beszédvizsgáló Országos Szakértõ Bizottság igazgatója: Nem, hát azért 4 éves korban egy természetes érési folyamat még folyamatban van. Ezek az úgynevezett részképesség funkciók, azok a cenzorok, mint az érzékszervek, amik a késõbbi tanulásnál is nélkülözhetetlenek ugye a szemünk, a látás, tehát a tekintet egy pontra fixáló képessége, ez általában 6 éves kor körül alakul ki. De a legfontosabb, ami jelen esetben fennáll, ez az úgynevezett hallási észlelés, tehát hogy ez a kisgyerek azzal együtt, hogy a Romakovics módszerû olvasókönyv szintén egy hangoztató, szótagoló olvasástanítási módszer, de nem volt képes ugye, hogy az anyuka többször említi a hangok keresésére.

Cs.K.: - Borsi Mária kutatásai is bizonyítják, hogy az úgynevezett beszédhangok kihallása, meghallása a szavakból általában a gyerekeknél 6 éves korban még 40 százalékánál nem érett be. Tehát azt jelenti, hogy 6 éves korban a gyerekek 40 százaléka még nem képes arra, hogy a beszédhangokat, azoknak a helyét, azoknak az egymásutániságát, hallás után a szóból ki tudja emelni.

Cs.K.: - Majdnem a fele nem tudja a hangokat egymás után kódolni, nem képes a hangokat kiemelni a szóból, hogy például a szó elején, a szó belsejében, vagy a szó végén hallja-e és nem képes, ami a magyar nyelvben rendkívüli jelentõséggel bír a zöngés, zöngétlen mássalhangzókat megkülönböztetni egymástól. Hogy most azt kell leírnia, hogy papa, vagy azt kell leírnia, hogy baba. Kép vagy gép stb. Valószínû, hogy ennél a kislánynál iskolába menetel elõtt volt egy olyan probléma, hogy a hallási észlelés még nem érett be. Akkor, hogyha ezt szakember meglátta volna, akkor itt a hallási észlelést lehetett volna fejleszteni.

Cs.K.: - Hát ezt 5 és fél, nagycsoportos óvódás korban el lehet kezdeni,

Cs.K.: - Igen, hát mondjuk ezért készültek a Lexi-könyvek is, hogy ebben segítségére legyen a szülõnek, hogy amilyen területen a gyerek elmaradt még a fejlõdésben vagy az érésben, ami nem kóros elmaradás hangsúlyozom. Na most ennek a szegény gyermeknek hiába volt egy relatív jó módszerû olvasókönyve, hogyha ezt rosszul tolmácsolták, márpedig ezt nagyon rosszul tolmácsolták. Ez akkor sült ki, amikor azt mondja az édesanya, hogy az elsõ osztályos gyerek mondatokat egybeírt. Tehát mirõl van szó? A túlzott követelmény-rendszerünkkel, elsõ osztályban hogy lehet egy gyereknek tollbamondást mondatokban diktálni? Nem szabad. Elrontják, hogyha túlzott követelményeket állítanak. Gondoljunk abba bele, hogy ennek a gyereknek még technikailag az íráskészsége nem alakult ki, még a beszédhang kihallása nem érett be és akkor ilyen magas mércét állítanak. Ebbõl lesz aztán a késõbbiek során valóban, amire azt hisszük, hogy diszlexia, diszgráfia. Na most itt nem a pszichopedagógus feltárása, felderítése kellett volna, hanem itt az óvodákban általában nagycsoportban már ez a szûrés megtörténik. Tehát a mulasztás itt történt. Akkor szoktuk azt javasolni, hogy a gyerek egy olyan beszédjavító vagy logopédiai elsõ osztályban kezdje meg a tanulmányait, ahol ehhez megkapja a megfelelõ szakirányú fejlesztés.

Cs.K.: - A fõvárosban már egyre több van, sajnos csak elsõ, második osztályok többnyire, kisebb létszámmal mûködnek és a követelményük messze nem olyan magas, mint sajnos a többségi iskoláknak, de reméljük, hogy most az Oktatási Minisztériumban igen intenzíven foglalkoznak azzal, hogy egy igen alapozó, részletes minimum két évig olvasni, írni tanító alapozó osztályokat indítsanak.

- Hat éves múlt januárban, tehát elvileg idén iskolába kellett volna neki menni, de Ezsivel (Nagy Erzsébet logopédus) úgy döntöttünk, hogy inkább okosodjon még egy kicsit, mert nagyon késõn kezdett el beszélni és a kitartás az 10 perc, 15 perc, ami úgy leköti és utána egész mással kezd foglalkozni, úgyhogy jobb, hogyha marad gyereknek.

- Az óvodában kiszûrték, hogy ugye, mivel nagyok voltak a mandulái és ki kellett venni a manduláit, ugye ebbõl adódóan nem hallott rendesen. És kaptunk egy ilyen listát, amit elkezdtem olvasni és nem tudtam, hogy mi a baj, hogy most a gyerek rosszul hall vagy egyáltalán mi az, amire oda kéne figyelnem, hogy foglalkozni, hogy leülni és játszani vele, vagy betûket rajzolgatni vagy rajzoltatni és így aztán van egy ismerõsöm, akit az Erzsi ismert és így kerültünk hozzá.

- Már jó egy éve.

- Amíg iskolába nem járunk, de hát azért én szeretném, hogyha idõnként még utána is maradnánk egy kicsit, látszik az, hogy tanítják, nagyon szépen beszél.

- Persze, persze. Sokat. Hát ugye ez a vers is, hogy tanuljunk és akkor így jött ez a vers, ez a Móra Ferenc: Zengõ abc-je, mióta megvan ez a Játékház könyv, meg munkafüzet, azóta otthon is van egy füzetünk, ahol ugye gyakorolunk, hogy kis vonal, nagy vonal, kis vonal, nagy vonal. Akkor u-betû, az írás randa volt nem figyelt oda. És hát gyakorolunk. Úgy gondolom, hogy az elsõ osztályban, ha õ már ennyit tud, azt csak szépen tovább kell fejleszteni, hogy szebben írjon, jobban olvasson és akkor könnyebb lesz vele foglalkozni.

N.E.: - Hát az anyuka nagyon sok mindenben tud segíteni, hiszen ha megy az utcán, akkor azt mondja, hogy ugye elõször balra nézünk, jobbra nézünk, jön az autó, már ezzel tulajdonképpen egy téri orientációs feladatot old meg. Otthon ha a mindennapi életben tulajdonképpen egy picit odafigyel az édesanya erre, akkor állandóan lehet egy ilyet gyakorolni. Tehát, hogy nézd csak meg, hogy ez kerek, az pedig tojás alakú, ez ovális, ez pedig gömbölyû, tehát ezeket a formákat, amiknek a felismerése szintén nehézséget jelent ezeknél a gyerekeknél. Én azt mondom, hogy meg kell elõzni a diszlexia kialakulását. Mert abban a pillanatban, amikor a gyereknek az iskolában csupa kudarc, csupa elégtelen, csupa szidás, csupa negatívum, minden, mindig negatív, akkor a gyerek egyszerûen már nem akarja csinálni és azt mondja, hogy tojok az egészre, hagyjatok békén. Bohóckodik, idétlenkedik az iskolában, magatartási zavarai lesznek, de ezek már ráépült problémák. Tehát én azt mondom, hogy megelõzni kell a bajt és nem amikor már nagy baj van, akkor a tüzet oltani.

Csépe Valéria a Pszichológiai Intézet munkatársa: - Van egy olyan színvizsgálat, amelyik újszülött kortól kezdve nagyon sokféle dolgot vizsgál. Az emlékezet fejlõdését, a nyelv fejlõdését. Ebben a vizsgálatban most 8 évesek a gyerekek és most próbálnak visszafelé keresni, hogy mik azok a mintázatok, ahogy mondani szoktuk a pszichológiában a megismerõ rendszerben, amik arra utalnak, hogy diszlexia alakul ki. Az intõ jel nagyon sokszor az, amikor nagyon késve indul a beszéd fejlõdése, ebbõl persze nagyon sok minden lehet, nem feltétlenül diszlexia, de másfél, két évet késik a beszéd, tehát 3 éves, 4 éves a gyerekecskénk és még mindig nem beszél, akkor azért nagyon érdemes szakemberhez menni. Az is nagyon figyelmeztetõ, hogy a rosszul fejlõdõ nyelvi rendszer azt eredményezi, hogy ezek a gyerekek nem szeretnek a nyelvvel foglalkozni. Tehát nem, ahogy szokták mondani nem vevõk a mesére, nem szeretnek verset tanulni, visszahúzódnak, keveset beszélnek.

Cs.V.: - Így van, sõt a korai fejlõdésnél egy jól felkészült védõnõ is észreveheti. Tehát amikor elmarad a gügyögés korszaka, tehát a gyerek nem játszik a szájával, nem fúj, prüszköl, berreg, nem képez hangokat, már az is egy olyan elõjel lehet, amire érdemes felfigyelni. Nagyon sok kutató laboratórium ezzel foglalkozik, amivel jobban lehet megfogni ennek a zavarnak a jellegzetességeit.

Cs.V.: - Nagyon sok olyan eredmény van, ami azt mutatja, hogy a súlyos olvasási zavar biológiai okokra vezethetõ vissza, tehát a másfajta agyfejlõdésre. Sok mindent tudunk arról, hogy milyen úgynevezett kapcsolat szakadás lehet az egyes féltekék között, a bal féltekén belül, ami elsõsorban a nyelvvel foglalkozik az egyes területek között és hogyan kényszeríthetõ ez az úgynevezett rugalmas hardver arra, hogy amit adunk neki programot, azzal új kapcsolatokat és jól mûködõ kapcsolatokat alakítson ki. Tehát olyan eredmények vannak, amelyek azt mutatják, hogy jól kialakított, célzott fejlesztõ módszerekkel az agy áttanítható körülbelül 8-10 éves korig. Tehát utána már sokkal nehezebb. Na most, ami a problémát szokta okozni, hogy a technikát elsajátítják és utána az értõ olvasással lesz problémájuk és ennek már nemcsak nyelvi okai vannak, hanem az emlékezeti funkcióknak a zavarai, amit úgy szoktunk hívni, hogy munkaemlékezet, tehát megtartani a mondatokat. Tehát nagyon sok olyan diszlexiás fiatallal találkozunk, aki a negyedik, ötödik mondatnál már nem tudja, hogy mi volt a szöveg eleje. Nagyon sok multimédiás lehetõség van. Van a számítógép, tehát nagyon sok olyan lehetõsége van ezeknek a gyerekeknek, amit használni tudnak. Nagyon sok eleme van annak, hogy miért maradnak rejtve a diszlexiás gyerekek, hiszen ha elég intelligens, jó az emlékezeti - így szoktuk mondani - kapacitása, tehát sok mindent meg tud fejben tartani, akkor nagyon sokáig nem látszik a tanító számára, hogy õneki olvasási problémái vannak. Nagy tévedés, amikor olyasmiket hallunk, hogy olvasás tanítási módszer diszlexiát okoz, nem okoz, hanem rejtve maradnak azok a gyerekek, akik problematikusak és majd negyedik, ötödik osztályban derül ki, hogy lám, lám, Pistikének ugye súlyos problémái vannak azzal, hogy olvasson és ez akkor derül ki, amikor oldalszám kapja a tanulnivalót és nem tud vele megküzdeni.

Cs.V.: - Én örülök a kérdésének, mert én azt gondolom, hogy persze, hogy van olyan módszer, ma a diszlexiás gyerek az úgynevezett Meixner módszerrel tanul, ami hát nagyon sokféle törvényszerûséget figyelembe vesz. Én nem azt mondom, hogy ez az egyedül üdvözítõ módszer. Tehát az a gyerek, akinek semmilyen problémája nincsen, mindenféle olvasástanítási módszerrel meg tud tanulni. Egyébként azok a jó módszerek, amivel a tanító jól tud dolgozni, de ha visszagondolunk arra, hogy mi milyen módszerrel tanultunk, tehát az én korosztályomnak azt gondolom, hogy az öné is, tehát külön betûket tanultunk, aztán szótagokat és aztán szótagolva összeolvastuk. Ez a jó. Különösen ez a jó a magyar nyelvnek. Például a finnek soha nem tértek át semmilyen más olvasás tanítási módszerre, mint ahogy az olaszok is csak egy kis idõre, a görögök egyáltalán nem, tehát minden olyan nyelvben, ahol nincs az a fajta nagy különbség az írott és a beszélt nyelv között, mint az angolban, ezeket a hagyományos módszereket használják. Ezek a módszerek pontosan arra építenek, hogy fölbontani a nyelvet, egymáshoz rendelni a hangot, a betût, megtanulni a betûhang szabályt, fölépíteni. Tehát elõször lebontani, fölépíteni kell és utána lehet majd áttérni, hiszen az úgynevezett szóalak szótár az úgyis abból fog kialakulni, hogy sokszor olvasom ugyanazt a szót. Nem kell már elemezni, de erre a lebontásra mindig szükségem lesz, amikor ismeretlen szóval találkozom és szükségem van ahhoz, hogy meg tudjak tanulni írni. Ami nagyon érdekes és a saját kutatásaink is azt mutatják, hogy a gyerekek olyan 6 éves kor körül rendelkeznek egy természetesen kifejlett érzékenységgel arra, hogy a szavak hangokból állnak. Na most ezt vétek nem kihasználni és azonnal erre építeni. Ugyanis kétféle olvasási mód van. Tehát mindig elemzek, amikor le van írva valami furaság. Hát gondoljon arra, hogyha nem ismerek egy angol szót, mert sose hallottam kiejtve, akkor azt úgy fogom elolvasni, ahogy a magyarban szoktam úgy, hogy így lesz Shakespearebõl shakespeare ugye, de a magyar nyelvben ez egy nagyon jól használható módszer, tehát nem kell megtanulnom, hogy ezt másféleképpen ejtik ki. Azt gondolom, hogy diszlexiásoknak és nem diszlexiásoknak alapvetõen ugyanaz a fajta olvasástanítási módszer a jó.