- Én egy kérdéssel fordulnák önökhöz. Van egy kisunokám, aki a legkisebb feladatra is annyira ideges lesz, hogy izzad a keze. Reggel még az is elõfordul mikor iskolába megy, hogy rájön a hányás. Rágja a kis szája szélét úgy, hogy körbe olyan, mintha be lenne rúzsozva, piros festék lenne. A kérdésem az lenne, hogy hova lehetne fordulni, hova vihetnénk el?

- Tíz éves most.

- Negyedikes. És rettenetesen izgul. Egyébként kiváló tanuló.

- És örökmozgó.

- Nem, fiú.

- Igen.

- Hát ha valami apró feladatot kapott, vagy készültünk valahova, hogy elmegyünk kirándulni, vagy megnézni valamit, elõtte általában ideges, szóval nem jó kifejezés, hogy ideges volt, látszott, hogy úgy nem találja a helyét. Elkezdett sétálni lefele a folyosón amíg meg nem történt az elindulás, vagy valami.

- Igen azt hiszem.

- Általában igen, csak ez most fokozódott.

- Volt barátja nem túl sok. Egy, két barát van, sajnos szerintem elég ritkán találkoznak. Örökké a számítógép mellett ül. Közben én is beszólok a nagymama.

- Hát igen azt próbáljuk eltiltani, de nagyon nehéz. A szülõk nagyon elfoglaltak.

- Így igaz, ezt lehet látni rajta.

- Elnézést, hogyha szólhatok közbe. A mama ott vannak idegproblémák, úgyhogy állandóan jár kezelésre is.

- Most már gyógyszert kap. Változó idõnként egész jól van.

- Szülés utáni depresszió lépett fel nála és hát ez van kihatással, de hát gyógyszert kap szóval most már jól van, hogy így mondjuk.

- Utána, utána igen egy fél évre rá.

- Hát igen ez a másik problémánk. Nem tudom, nem tudom, hogy miért húzódik ez ennyi ideig. Annyira, mint hogyha nem vennék egész komolyan és itt is tehetetlenek vagyunk.

-Hódi Ágnes pszichológus. Nem, ez egész biztos, hogy nem a szülés utáni depresszió. Egy hormonális háttérrel kialakuló betegség ami rendezõdik és nagyon ritkán súlyosbodik olyan fokon, hogy tényleg akadályozza a mamát abban, hogy ellássa a kisbabát. Nagyon sokszor mondjuk szülés utáni depressziónak azt az állapotot, amin majdnem minden anyuka átesik ami egy kicsit inkább kétségbeesettség, meg tehetetlenség az új helyzettel való megküzdésnek a nehézségei. Vélhetõen azért itt valóban egy komoly állapotról, vagy súlyos állapotról lehetett szó, ami valószínûleg aztán abban a formában lecsengett. Mert hiszen hallottuk, hogy a mama munkaképességét visszanyerve kezelésre jár. Egy súlyos depressziós állapotban ezek sem történnek meg, egy teljes passzivitás és csak a sírás az, ami ilyenkor megy. Tehát nem gondolom, hogy a szülés utáni depresszióról lenne még mindig szó, de lehet, hogy depresszióról.

H.Á.: - Szerintem pontosan ezek azok a kérdések, amiket feltesznek nap, mint nap a nagyszülõk és amiket ez a kisfiú feltesz. Aki nem tudom, hogy milyennek látja a mamáját, de talán amikor hallja ezeket a családi tanakodásokat akkor megfogalmazódik benne, hogy én is ilyen leszek? És egy beteg szülõ akkor is, hogyha testi betegsége van, de ha lelki akkor még inkább nagyon ijesztõ egy gyerek számára. Nagyon bizonytalanná teszi a gyerekeket.

H.Á.: - Bizonytalanná. Nem tud kire támaszkodni és ez nagyon, nagyon sokféle tünet elõidézésében vehet részt, de a gondolat az mindig ott motoszkál a gyerekekben. Egyrészt, hogy õk ilyenné válhatnak, másrészt, hogy õk tehetnek róla. Egy gyerek teljesen egocentrikus világban él. Minden ami a világban történik valahogyan az õ személyével kapcsolatos. Ha jó, ha rossz mindenképpen. Tehát akármilyen baj történik egy családban azzal mindig számolni kell, hogyha erre nem fektetünk elég nagy hangsúlyt, hogy ezt valahogyan tisztázzuk, akkor a gyerekek mindig vádolják magukat emiatt.

H.Á.: - Én nem voltam elég jó, a mama attól beteg, hogy én megszülettem. Ezek nagyon rövidre zárt gondolatok, de a gyerekek nem nagyon bonyolítják, evvel megelégszenek és ez éppen elég arra, hogy lehessen tõle szorongani nagyon sokat, vagy ahányszor a mama kiborul, akkor mindig nagyon súlyos bûntudatot lehessen érezni és tanulni és hajtani és közben izzadni és rágni a szánk szélét. Mert közben meg nem csak a mamáért izgulunk, hanem saját magunkért is.

H.Á.: - A dolgok nem találkoznak. Már csak azért sem, mert nem tudom, hogy ez a kezelés mit jelent a mama esetében, de valamiért azt gondolom, talán a tapasztalat, rossz tapasztalatok mondatják ezt velem, hogy ez azt jelenti, hogy havonta egyszer megkapja a receptet ez a mama és megkapja ezzel a gyógyszerét, de igazából mindazok a bajok, amik õt ilyen állapotban tartják amik ilyen állapotba kergették azokkal nem történik semmi. Más esetekben, ha a gyógyszeres segítség mellett valódi támogatást is kap egy szülõ, akkor nagyon sokszor az õ kezelõje az, aki felhívja arra a figyelmet, hogy szükség volna segítségre annak a gyereknek is és akkor ki szokott alakulni egy jó fajta közös munka gyerekpszichológus és felnõtt pszichiáter, terapeuta között.

H.Á.: - Összefüggést lehet látni a kettõ között és ez azt mutatja, hogy a megoldás is valahogyan úgy lenne elképzelhetõ, hogy együtt. Annyit mondanék még ehhez, hogy hallottuk a hányást, mint tünetet. Tíz éves kor körül nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy testi tüneteket mutatnak gyerekek szorongásos háttéren hányást, hasmenést, hasfájást, fejfájást. Nagyon hosszú orvosi kivizsgálási karrier után szoktak hozzánk eljutni ezek a gyerekek. Ennyi idõs gyerekeknél érdemes elég hamar arra gondolni, hogy valamilyen pszichológiai oka van ezeknek a tüneteknek, mert ez az életkorra jellemzõ átfordítása a lelki panaszoknak testi panaszokká. Ezt azért tartom fontosnak, mert a kettõt párhuzamosan érdemes elindítani. Ha egy gyereknek masszívan elkezd minden reggel fájni a hasa és délután háromkor már kutya baja, akkor mielõtt a hasi ultrahang, a tükrözés nem tudom milyen kínzó vizsgálatokon mind keresztülhajszolnánk érdemes pszichológussal konzultálni.

- Következõ a problémám. A gyermekemnek bélférge van, ez a giliszta és két oldal vetekszik itt egymással. Az egyik oldalon a doktornõnk, aki azt mondja, hogy ÁNTSZ felmérése szerint a gyerekek 70 %-a 3 és 6 éves kor között, óvodás a gyermekem bélféreggel bír. Ez egy normális állapot a 3 és 6 év közötti gyerekeknél. Mert a homokozót nem eléggé takarítják, mert kóbor kutyák vannak, mert nem mosnak alaposan kezet és millió egy dolgot tudnék ez ügyben, mert ilyenek. Ez tény, vagy hát nem tudom, hogy tény-e.

- Én egészen váratlanul vettem észre, mert egyik alkalommal olyan helyzetbe kerültünk, hogy az erdõ közepén kellett elvégezni a dolgát szegény gyereknek és hát akkor láttuk döbbenten.

- Semmilyen tünete nincsen. Nem is volt, meg nem is lett. Ami volt is mondjuk három darabot találtam benne ilyen ránézésre, tehát nem nyüzsgõ tenyészetünk volt még és eléggé aprók is voltak, és az óvónõk azok egyértelmûen kitiltották a gyerekemet az óvodából mondván, hogy így nem járhat óvodába.

- Igen. Na most hozzáteszem azt, hogy a nagyobbik lányom az már három éve jár óvodába és a kisebbik és semmilyen problémánk nem volt. Tehát nagy valószínûséggel õ is az óvodából szedte össze mármint a kisebbik gyerekem. Úgyhogy igazából arra lennék kíváncsi, hogy most akkor ilyenkor mi a teendõ? Ki lehet-e tiltani egy gyereket, hogyha másik 70 % is elméletileg ugye hasonló cipõben jár, csak hát az õ szüleik azok nem mondják, vagy nem kérdezik, vagy nem tudják, vagy észre se veszik. Ráadásul azt mondja a doktornõ, hogy ez a bélféreg ez van akinél látható eredményt hoz, tehát a széklettel ürül és van olyan gyerek akinél még csak nem is ürül.

- Csak benne van igen. Mégis kinek van igaza? Én végül is úgy is vagyok vele, hogy én most kikezelem az én gyerekemet két hét alatt.

- És utána két hét múlva megint kezdjük elölrõl a dolgot? Mi a megoldás itt, vagy egyáltalán van-e megoldás?

-Dr. Szamosfalvi Imre gyerekorvos: A bélférgesség az egy folyamatosan és állandóan meglévõ probléma a gyerekközösségekben. A szülõk idõnként megjelennek, hogy bélférget ürített a gyerek, akkor az ember megpróbálja azonosítani, hogy melyik féregrõl van szó. Általában az derül ki, hogy az úgynevezett oxiuris ami cérnagilisztát jelent. Tizenöt, húsz milliméter hosszúságú és tényleg úgy néz ki, mint a cérnaszál csak mozog. És ez lehet kevesebb vagy több a gyereknek a székletében. Nem mindig teljesen tünetmentes, mert néha étvágytalanságot, néha hasi panaszokat okoz, néha fogyást hoz létre a gyerekeknek, néha viszketõ érzést a feneke, vagy a genitáliáknak a környékén. De van úgy, hogy valóban tünetmentesen csak üríti. A kitiltással kapcsolatban hát sok minden szabály nem egészen pontosan körülírt a mai életünkben. Ez is azok közé tartozik valószínûleg.

Dr. Sz.I.: - Mert hivatalosan nincs olyan szabály, hogy kötelezõen ki kell tiltani a bélférges gyereket. Már csak azért sem, mert ez egy néhány tabletta beadása után féregmentessé válik. Nagyon jó szereink vannak a bélférgességnek a kezelésére. Ha kiderült egy gyerekrõl, akkor adjuk a gyógyszert és néhány nap után gyakorlatilag biztosak lehetünk benne, hogy annak a gyereknek nincs bélférge. A 70 %-kos átfertõzöttség ez sokszor fölmerül. Változó, hogy ki, milyen számokat mond. Nekem az az érzésem, hogy az átfertõzöttségen azt kell érteni, hogy a gyerekek 70 %-ka valamikor az élete folyamán ürít férget. De az, hogyha bemegyek egy óvodába és ott megvizsgálok harminc gyereket, hogy azok közül huszonegy bélférges abban az adott helyzetben azt nem hiszem el. Itt az anyukának be kell adni azt a gyógyszert amivel féregmentessé teszi a gyereket és rá kell szoknia arra, hogy ne csak az erdõben nézze meg a székletét, hanem amikor ürít, akkor legyen egy olyan megegyezés közöttük, hogy megmutatja neki a gyerek, hogy mi van ott.

Dr. Sz.I.: - Én azt gondolom, hogy az óvodás korig ez célszerû. Ez már nem a bélférgességgel függ össze, de egy négy esztendõs gyerektõl, hogyha megkérdezem, hogy volt-e hasmenése, vagy nem, hogy híg a széklete, vagy kemény a széklete erre nem tud igazán választ adni. Ez a szülõnek a kötelme. Még valami van. Hogy egy gyerektõl én legalábbis nem várom azt el, hogy számon tartsa, hogy volt-e aznap széklete és ugye a napi székletürítés az ugye az egészségnek az egyik eleme. A szülõnek tudni kell arról, hogy megvolt-e az aznapra rendelt széklete a gyereknek. Ezért én kérem a szülõkkel akikkel én kapcsolatba kerülök, hogy igenis legyen tudomásuk róla és lássák is azt a székletet. Na most én nem érzem úgy, hogy ez valami nagyon nagy követelmény velük szemben, mert hát ha a gyereket utána egy kicsit úgyis tisztába kell tenni.

Dr. Sz.I.: - Az meg az óvónõ feladata. Már elnézést de legalább az ellenõrzése annak, hogyan törli ki a popsiját, hogyha megvan arra a lehetõség, akkor esetleg kicsikét mossa is meg. Ha fogmosásra tanítja az óvónõ a gyereket, legalább olyan fontos, hogy ezt az oldalát is a higiéniának tanítsa meg a gyerek számára.

Rip.: - Koros nagymama vagyok, szeretem hallgatni mûsorukat. Sajnos nem mindig tehetem. Elmesélem az én tragédiámat. Bár idejétmúlt történet, hátha mégis a mai modern világban is tanulságos lehet. Több mint negyven évvel ezelõtt született a kislányom. Igazán szép volt és egészséges. Mikor óvodába került körülbelül négy éves korában elkezdett romlani az étvágya. Már ott tartottunk, hogy a legkedvesebb ételeit készítettem, mire õ bájos mozdulattal elhárította mondva köszönöm nem esik jól. Rémes érzés volt. Ekkor már el akartam vinni orvoshoz. De ekkor az én szigorú idõs anyósom keményen rendreutasított, mondva én csak urizálok egészséges gyermeket nem viszünk orvoshoz. Majd megint eltelt néhány hónap. Egyszer látogatóba mentünk vidéki rokonainkhoz, hogy a kicsinek ne kelljen messzire mennie hoztak egy bilikét. Nem sokára a kis unokahúgom rohant hozzám mondva, hogy a székleten két giliszta mászik. Pattantam, de így is épphogy csak elkaptam a látványt. A giliszták menekülve bújtak el. Bizonyára ezért nem vettem észre hamarabb. Most már szabad volt orvoshoz vinnem. Próbálkoztunk. Akkoriban a leghatásosabb gyógyszer a foghagyma volt. A helyzet javult, de igazi javulás csak egy év múlva állt be amikor megjelent egy újonnan feltalált gyógyszer. Tabletták, a nevére most nem tudok emlékezni. Úgy nézett ki a gondunk megoldódott. Egy év múlva megint nyugtalan lettem és kértem újabb székletvizsgálatot. Az eredmény megint rossz volt és egy újabb kúrát végeztünk a gyógyszerrel. Ekkora már másik orvoshoz kerültünk, aki csodálkozva és kicsit feddõen azt mondta nekem hogy szabad egy ilyen giliszta problémából ekkora gondot csinálni. A kislányom felnõtt, szép, kecses hölgy lett belõle, de törékeny csontozatú alkat és a mai napig vashiányos vérszegény. Hangsúlyozottan kívánom megjegyezni, hogy a legrosszabb korszakában is egyetlen ételt fogyasztott csak szívesen, a kakaót. Mikor felnõtt és már az elsõ gyereke megszületett, akkor került terítékre ez a téma. És azt mondta: Édesanyám hosszú ideig a legrémesebb élményem az ebédek voltak. Enni kellett. Természetesen keveset bírt csak enni parancsszóra. Majd egy, két óra múlva, gondolom addigra megnyugodott kezdett egy kicsit éhes lenni. Akkor már evett volna. Hátha valakinek segíteni tudok az idejétmúlt történettel. Tisztelõ szeretettel egy meleg szívû nagymama. 

- Jó napot kívánok! Bné vagyok. Egy olyan üggyel kapcsolatban szeretném a segítségüket kérni, hogy a kisfiamnak az a problémája, hogy most már hetente akár háromszor is elõfordul, hogy vérzik az orra. Napközben, éjjel is nagyon ügyes egyébként, mert fölébred rá és rögtön jön és szól. Meg már nappal is olyan rutinos benne. Elkezdett vérezni és hát jön.

- Három éves múlt augusztusban.

- Igen, igen.

- Na most hát nem tudom, hogy mondjuk ebbe van-e valami, hogy ez lehet-e örökletes, de nekem ugyanilyen problémám volt az én gyerekkoromban és hát akkor azt úgy oldották meg, hogy hát kiégették gyakorlatilag az eret. Amire hát a dolog minden részletére emlékszem és nagyon rossz érzés volt és nagyon fájó emlék úgymond és hát ettõl végül is szeretném õt megkímélni és nem tudom, hogy van-e esetleg manapság erre valami humánusabb módszer amivel lehet kezelni.

- Nem igazán. Még ezzel kapcsolatban lenne egy olyan kérdésem, hogy nem tudom, hogy ez összefüggésben állhat esetleg olyan dologgal, hogy az orrmandulájával valami probléma lehet. Észreveszem most már egyre gyakrabban, hogy nehezen kap levegõt, szóval olyan szuszogósan veszi a levegõt és ez nálam ugyanúgy, tehát nekem is ki kellett vetetni az orrmandulámat. Hogy ezzel esetleg van-e valami kapcsolata a dolognak nem tudom.

- De, de voltunk is, mert volt neki középfülgyulladása és akkor õt megvizsgálta, de még akkor nem volt ez az állandó vérzéses dolog. Úgyhogy akkor õt megnézte, azt mondta, hogy minden rendben. Mármint, hogy az orrával kapcsolatban. Hát azóta még nem voltunk, de már gondoltam rá csak most hirtelen eszembe jutott, hogy telefonálok.

Dr. Hirschberg Jenõ fül-orr gégész.: - Valóban egy gyakori probléma a gyerekkori orrvérzés. Mindjárt azzal kezdem amit a szülõ felvetett, örökletesség kizárható. Az orrvérzésnek vagy valamilyen helyi oka van vagy általános oka. Amennyiben általános oka, akkor valamilyen hematológiai - vérképzõszervi betegség bújhat meg a háttérben. Tehát ha egy gyereknek gyakran ismétlõdõ orrvérzése van, kötelezõ a hematológiai kivizsgálás. Ami a helyi elváltozásokat illeti annak a diagnosztizálása természetesen gyermek fül-orr gégésznek a feladata. Az a kérdés, hogy vajon egy nagyobb orrmandula okozhat-e gyakori orrvérzést az a válaszom, hogy áttételesen következményesen esetleg igen. Tudniillik a nagyobb orrmandula gyakran tart fenn orrhurutot, orrnyálkahártya gyulladást és a gyulladásos nyálkahártya esetén az orrban levõ erek kitágulnak és könnyen megpattannak. Egy köhögés, egy lehajlás, stb kapcsán. Tehát amennyiben a gyerek egyébként is nyitott szájjal lélegzik, gyakran van orrvérzése, esetleg középfül gyulladása, visszatérõ arcüreggyulladásai vannak, akkor az orrmandula kivétele feltétlenül indokolt. Nem pusztán természetesen a vérzés megelõzése céljából. Már most az a kérdés, hogy mit tegyen a szülõ otthon, ha a gyermekének az orra vérzik és mi a feladata a szakembernek? Egyet nem szabad tenni, hogy a gyermeket lefektetjük. Maradjon ülve. Az orrba egy kis vattagombócot kell helyezni. Tudniillik az orrvérzésnek a helye gyermekkorban szinte törvényszerûen az orrsövény legelsõ része. Arra rá kell szorítani a vattagombócot és az azonos oldali orrszárnyat rányomni. Erre rendszerint a vérzés megszûnik. Ami még szóba jöhet a tarkóra tett hideg vizes borogatás, viszont az orrot vizes ruhával törölgetni nem szabad, mert az az alvadást gátolja. Természetesen, ha a vérzés néhány perc alatt nem áll el, akkor kórházba, ambulanciára kell vinni, ahol a megfelelõ gyerekorvosi ellátás megtörténik.

Dr. H.J.: - Fül-orr gégészetre, mert ott sokkal gyakoribb a helyi elváltozás. Tehát az egyik lehetõség, hogy a gyermek éppen náthás. Felsõléguti hurutja van. Ilyenkor orrcseppet szoktunk adni, mert az orrcsepp lelohasztja a nyálkahártyát, ezáltal szûkíti az ereket és a vérzést megszüntetni. De ezt csak heveny nátha esetén ajánlatos. Nagyon gyakori az úgynevezett elülsõ száraz orrhurut. Ez azt jelenti, hogy az orrbemenetben száraz pörkök vannak. Amik akár spontán leválnak, akár a gyermek piszkálja könnyen megsérti az orrnak a rendkívül érzékeny nyálkahártyáját, az ereket is és vérzést idéz elõ. Ilyenkor az orvos kenõcsöt szokott ajánlani. És hát több féle kenõcs van, de a patikában recept nélkül kapható borvazelin borsónyi mennyiségben reggel, este az orrbemenetbe ezeket a panaszokat megszüntetheti. Ezáltal nem jön létre ez a következményes orrvérzés. Természetesen, ha a hematológiai okokat kizártuk és ilyen lokális elváltozást nem találunk, akkor valamit tennie kell az orvosnak. A vérzõ ereknek valamilyen formában történõ elzárása. Ez történhet ecseteléssel, történhet kiégetéssel, ahogy az anyuka mondta.

Dr. H.J.: - Ez még mindig szóba jöhet, de sokkal kíméletesebb formája a lézerrel történõ kiégetés. Természetesen ezeknek a kiégetéseknek igazán csak akkor van haszna, ha egészen a porcig elroncsoljuk a vérzõ ereket.

Dr. H.J.: - Aminek bizonyos következményei is lehetnek, tehát általában nem szívesen alkalmazzuk. Sokkal jobb, ha be tudjuk érni kenõcsök alkalmazásával, esetleg a nátha megelõzésével, esetleg a vérzést közvetett módon elõidézõ orrmandulák eltávolításával.