- Igen, a megfelelõ szóval.

- Igen. Be kell karikázni... ja, a betûket azokat nem kell beírni, mert egy azért, mert az elõzõbe se írtam bele és akkor is csillagot kaptam, meg senki nem írja be.

- Pulcsi.

- Ja, az dzseki mondjuk.

- Hallottam már azt a szót, hogy bunda.

- Azt ide.

- B - u - sz.

- L - u -k.

- De. L - u - k. Az a jó!

- A leckébõl még ebben is van egy lecke.

- Az, hogy vannak betûk és olyan betû, ami be van karikázva kékkel és megnézed, hogy milyen az a három betû, a kis u, meg m-betû meg egy hosszú ú és ezt a betût ki kell keresni a sorból, ezt a szavat és akkor azt kell bekarikázni. A legutolsó az és akkor azt karikázom be, és egy darab van csak, ha jól látom és akkor ezt kell csak bekarikázni.

- Azt hiszem, van, ez az írás lecke. Abban most nincsen lecke...

- Ebben az a lecke, hogy a különbözõ szavakat kell olvasni, most pedig az van ide írva, hogy a-i-n-i-a-...

- Igen és ami mögötte van kép, négy betû meg ott van egy-két háttér és akkor azokat a betûket - azt a négy betût el kell olvasni és ki kell mondani, hogy mi az.

- /Érthetetlen./ Miau.

- Ez a macskának a hangja, és akkor itt pedig az a feladat itt pedig, hogy ezt már megoldottuk, de azért még egyszer csinálom, hogy el kell mondani, vannak itt ... csak két betû vagy három betû van meg belõle...

- És azt el kell olvasni és hogyha az lenne odaírva, hogy majom, akkor csak két betû van belõle odarakva, például a közepébõl van két betû odarakva, akkor a közepébõl.

- Ki kell találni, hogy mi az a szó és a megfelelõ képhez kell kötni. Most például ide az van írva, hogy é-b.

- Ez nem lehet benne semmilyen szó, mert az se jó, hogy ha a ... gyereknek fáj az ujja, akkor se mondhatja, hogy..., akkor nincsen semmilyen szóval benne, hogy im, legfeljebb ... benne van, de az se nincsen...

- Nincs ilyen szó itt. Így akkor ennek a ...

- Ez az a-m... Ennek van egy párja, azt még nem kötöttük be, mert még ebben nincsen meg minden. Mert még nem tanultunk belõlük sok betût és akkor azokat még megtanuljuk a következõ ... megtanuljuk, és akkor aztán írjuk ezt meg.

- Nagyon várom már, akkor például hogyha anyuval olvasnánk olyan mesét, amiben nincsen kép, akkor én is úgy tudok olyat, hogy anyu olvassa a mesét és amikor már elolvasta, mindig azt mondta, hogy amikor elolvassa a mesét és kijönnek, akkor még ébren vagyok egy darabig és akkor el tudnám olvasni a többi részét a mesének, hogy ne legyek annyira holnapig, a másik napig izgatott.

- Igen, hogyha érdekes a mese, akkor izgatott egy kicsit.

- Hát sokszor szeretném, amikor például izgalmas a mese meg ilyenek.

- Igen, akkor be tudnám fejezni és akkor már a másik nap a másik mondattal már....

- Erre nagyon nehéz válaszolni. Azt hallottuk, hogy ez a tanév kezdetekor történt rögtön ez a felvétel, tehát ez második-harmadik hét követelménye volt.

- Csabay Katalin, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi Bizottság igazgatója: A tanítás harmadik hetében, amikor az elsõ két hónap kifejezetten csak az elõkészítõ idõszak lehetne, amikor játékosan, hallás után ismerkedik bizonyos hangokkal, itt ennek a gyereknek szókép-tárgykép egyeztetési feladatokat adnak, azon kívül pedig olyan számára elvont nyelvtani ismereteket követelnek tõle, amibe szegénykém bele is keveredik, hisz halljuk ugye, hogy az u, hol a hang, hol a betû, hol a szótag hol hallatszik. Hogy elsõ osztályban ilyen feladatot kapjon egyrészt a harmadik héten és otthon még lecke és feladat és még tanulni, hát ez valami egész egyszerûen azt tudom mondani, hogy ez fizikailag is, pszichésen is a gyerekek többsége nem bírja, nem tudja, és ilyenkor szoktam azt mondani, hogy nem a gyerek fogyatékos, hanem az oktatási rendszerünk fogyatékos. Ennek a kisgyereknek, akinek otthon tudnak segíteni nagy-nagy türelemmel és a gyerekben is még van tolerancia és nem annyira fáradt, hogy tud is még otthon tanulni, de akinek nem tudnak itt segíteni a szülei, vagy késõ este kezdenek el még a házi feladattal megbirkózni, kifejezetten veszélyeztetettek, de nem azért veszélyeztetettek, mert bennük van a hiba, mert magukban hordják a veszélyeztetõ tényezõt, amit ráfognak sokszor a részképesség gyengeségre, hanem hangsúlyozom, a helytelen követelménycentrikus, úgynevezett alapozó általános iskolai oktatásra, mert ez nem alapozás.

- CsK.: Hát ez a fölösleges kör, a követelményrendszer.

- CsK.: Hát természetesen, mert nyilvánvaló elkezd számlálni, ugye?

- CsK.: Elkezdi, hogy vajon hány betûbõl áll. Itt megint más a betû meg a hang, ugye, mert például az sz-hangot egy hangnak ejtjük, két betûvel jelöljük.

- CsK.: Hogy a furulyáról nem is beszélve, plusz az elipszilonos ly elsõ osztályban.

- CsK.: Szóval erre mondtam azt, hogy itt a gyereknek már ugye magyar nyelvtant is tanítanak. Nem lenne szabad, három hónapig kifejezetten csak játékosan a hangoztatás, hangokkal játszunk különbözõ játékos feladatokkal, ehhez vannak segédeszközök, tankönyvek. A tér tájékozódást fejleszteni, a hallási figyelmet fejleszteni, a ritmusérzéket, tapsolni, mozgás, játékos feladatokkal, de semmiféleképpen sem ilyen szinten, ilyen helytelenül harmadik héten a gyerekekkel tanítani.

- CsK.: Igen, és hát ezért fordul elõ például, hogy októberben, novemberben nem egyszer küldenek hozzánk szülõket a pedagógusok, hogy a gyereket vizsgáltassa meg, mert még mindig nem tud összeolvasni és biztos diszlexiás. Hát szóval ez egész egyszerûen tragédia. Nem lehet egy gyerek diszlexiás és nem is mondjuk ki második elõtt sohasem, sõt, második év végén, addig legfeljebb probléma volt a tanítási módszerrel és a begyakorlásra szánt idõvel.