- A testvéremmel, mert a testvérem, az nagyon szeret játszani.
R.: - Mit szoktatok együtt játszani?
- A matchboxokkal.
R.: - És ilyenkor milyen játékok vannak, milyen történetek
jönnek elõ?
- Olyan történetek, hogy van egy rabló, akit el kell kapni a
rendõröknek.
R.: - Te ki szoktál lenni rabló vagy rendõr?
- Olykor rendõr szoktam lenni sok rabló és az egyik rablóval.
R.: - Apával, anyával lehet játszani?
- Olyat lehet játszani, hogy mondjuk az apuval építünk egy
nagyon jó várat és azzal játszunk, meg ilyen.
R.: - Ilyenkor apa nem szokott elfáradni, nem szokta azt
mondani, hogy én most megyek telefonálni, újságot olvasni.
- Szokta ilyeneket mondani.
R.: - És akkor ez nem rossz?
- Nem.
R.: - Miért?
- Mert szeretjük, hogyha a papi abbahagyja egy picit a
játszást és együtt játszhatunk a Csabival.
R.: - Anyával mit lehet játszani?
- Lehet olyat játszani, hogy fõzünk vagy igaziból fõzünk.
R.: - Ez játék fõzés vagy igazi fõzés?
- Szoktunk játék fõzést is csinálni.
R.: - Mi a jobb az igaz, vagy a játék fõzés?
- Az igazi, mert ott igaziból mi amit sütöttünk ki lehet
próbálni, hogy milyen íze van.
R.: - És kivel a legjobb játszani.
- A Csabival.
R.: - Mi a kedvenc játékod, hogyha mondjuk lemennél most a
csoportba, mit választanál, mivel játszanál?
- Van egy ilyen kis szobros játék és akkor azt szeretem a
legjobban.
R.: - Az mi, hogy szobros?
- Hát ott a Kati néni kettõ tapsol, akkor meg kell
állni és akkor szoborban kell maradni.
R.: - Ja, értem. És otthon melyik a kedvenc játékod?
- Hát szoktam barbiezni a barátnõimmel otthon.
R.: - És mit játszotok a Barbieval?
- Sokfélét, fel szoktuk öltöztetni õket.
R.: - Milyen ruhák vannak?
- Hát most kaptam a születésnapomra egy menyasszonyit.
R.: - Biztos az a kedvenced most.
- Igen. Nekem majd lesz egy ferrarim a születésnapomra.
R.: - Egy ferrarid? Elemmel megy majd, vagy hogyan?
- Hát még nem tudom.
R.: - És milyen színe lesz?
- Piros.
R.: - Te az autókat szereted a legjobban?
- Ühm. Meg a versenykocsikat.
R.: - Hány versenykocsid van már?
- Kicsibõl tíz, nyolc és régen nagyból egy volt.
R.: - És most ez is nagy lesz?
- Igen, nagy lesz.
R.: - És hogyha így bemehetnél egy játékboltba, akkor is
csak autót választanád?
- Meg a puzzlet, azt is szeretem.
R.: - És van sok puzzle-d?
- Van, még egy ezres is van.
R.: - Hú, de azt még nem tudod kirakni.
- Hát még nem raktunk ki.
R.: - És itt az oviban mit szeretsz játszani?
- Egy társasjátékot. Hát hogy kettõt föl kell fordítani
és, ha pár, akkor még egyet húzok.
R.: - Ez a memória játék ugye? Te ügyes vagy ebben?
- Igen, valamikor a nagyival is szoktunk játszani.
R.: - És jó az, hogy mindig te gyõzõl?
- Ühm.



- Öt unokám van és vegyesen fiúk, lányok és nekik nézem,
választok. Most nézem a babákat, az egyik kislány unokának,
de az is olyat szeretnék, ami cumis és mikor kiveszik a cumit
sír, mert avval manipulál, szerepjátékot játszik. Hát én
mindig úgy veszem a játékot, foglalkozásom is volt, hogy ne
csak szép legyen, hanem célszerû.
R.: - Mi volt a foglalkozása?
- Óvónõ voltam.
R.: - Akkor szakember.
- Igen, mondjuk fejlessze is, de azért tetszeni is mutatós
is, célszerû is, lemosható is, szóval sok minden szempontot
figyelembe veszek.
R.: - Mekkora a legnagyobb unoka?
- A legnagyobb most elsõ osztályos, 6 éves és a legkisebb 3
hónapos, akkor van egy 5 hónapos, egy 3 éves, meg egy 2 éves
úgy, hogy így sorban öt.
R.: - És mindig valamilyen alkalomra kapják a játékot?
- Igen, igen. Mindig valami alkalomra bár tudnék venni sûrûbben,
de így is öten vannak, hol születésnap, hol valamilyen ünnep,
családi ünnep.
R.: - A nagyobbak mennyire szólnak már bele abba, hogy
õk milyen játékot szeretnének?
- Nem szólnak bele, de az ember azt figyeli, hogy õk mit
szeretnének. A legnagyobbnak már nem is annyira játékot
veszünk, játékot, de társasjátékot, együtt játszunk.
Különféle olyan játékot, ami már egy fejleszti õket, de
hát már a nagy ritkán babázik, õ már kimondottan varr
például, gobelinezik, azt vettem legutoljára neki, együtt
varrunk és jön utánam, hogy gyere mama varrjunk. És olyan jó
együtt varrni.
R.: - És az hogy alakult ki benne, látta a környezetébõl?
- Úgy, hogy a lányomékkal együtt élünk. Külön
lakásban, de együtt élünk és õ látja, hogy én
varrok, akkor mama vegyél nekem is. Akkor vettem neki is egy
születésnapra. És akkor együtt játszunk, mindig figyeljük
azt, hogy mikor a kicsik alszanak, akkor õvele
társasjátékozok, õvele varrok. Be kell osztani, hogy kivel,
mikor.
R.: - Hogy így nagyobbak lesznek egyre több hatás éri õket,
televíziót néznek, reklámokat is látnak, van-e ilyen vágyuk,
amiket ilyen forrásból szereznek? Vagy a társuknak milyen van.
- Van. Még óvódás korban volt a Barbie korszak. Na most a
lányom kijelentette, hogy õ nem vesz Barbiet a gyereknek, de
azért kapott a rokonoktól és én örültem neki, mert azt nem
szeretem, amikor egy gyerek örökké sóvárog a másik játéka
után még akkor is, ha az elve az az embernek, hogy nem. Akkor is
úgy vagyok vele, hogy teljesen nem lehet kizárni. Nem azt
mondom, hogy árasszuk el Barbieval, de egy legyen, hogy neki is,
õ is tudja mondani, hogy neki van, ne fájjon a szíve. Én
már ezt nagymama szemszögbõl nézem, de a szakmában is úgy
volt, hogy mikor bejöttek a Barbiek és borzasztó divat volt,
akkor azt mondtuk, hogy mi nem veszünk, aztán csak
rákényszerültünk mi is a barbiekra, mert a gyereknek az volt
az igénye, hiába volt stószokban a babák, ha egyszer õk
hozták otthonról a Barbie babát és avval játszottak.
R.: - Mennyire tetszenek önnek ez a modern színes, elemes,
most is halljuk itt csipogó játékok, vagy mennyire próbálja a
hagyományos játékait a gyerekek kezébe adni?
- Hát én igyekszem a hagyományosat, ez is a
foglalkozásomból eredendõ, de azon túl még, hogy nagyon
mutatósak, szépek ezek a mai játékok, de rettenetes drágák.
És hát mindenféle szempontból inkább próbálom keresni a
hagyományosat. Na most a gyerekek, hát ezek a csipogó, már nem
csipogó, hanem elemes játékok, ezek nem szolgálják a
fejlesztést a gyereknek, mert bekapcsoljak, benyom egy gombot és
akkor megy. Nincs mit játszani vele. De ha esetleg összeépíti
és úgy autózik vele, az már valami.
R.: - És ezt a gyerekek is elfogadják? Mert õk meg vágynak
arra, hogy nekik is legyen egy ilyen bekapcsolom és forog,
csörög játékuk.
- A szakmában elfogadták a gyerekek, a szakmában
építkeztek, az ember megtanította õket játszani. Az egy más
dolog. De családon belül is úgy van, hogy, három lány unokám
van, nem a kisebbek, a 3 évesek, azért kell az a cumis baba,
mert sír, látja otthon, ahogy anyja foglalkozik a kicsikkel,
bedugja a cumit, ringatja, eteti, kiveszi, megint megeteti, sír,
akkor visszadugja, tehát evvel szerepjátékot játszik. Nem azt
mondom, a Barbieval is játszanak, tehát félre ne essék, az is
szerepjáték, csak az ember azt furcsa formáját, meg szokatlan,
szerintem szokatlan.



R.: - Miért várod a karácsonyt?
- Mert ott kapok sok érdekes dolgot és már azon a napon
játszok, hogyha olyan az apucival vagy az anyával.
R.: - Mire vágysz a legjobban?
- Egy Lego kastélyra, ami egy nagyon jó csapat, az
Oroszlánszívû Richárd csapata és a Zedrik csapata, õk
a gonoszok, õk el akarják foglalni a várkastélyt.
R.: - Miért szeretnéd ezt az ajándékot?
- Már egy nagy Lego gyûjteményem van és szerintem ez pont
illene bele.
R.: - És ha nem teljesül ez a vágyad, akkor mi lesz?
- Akkor például szeretnék Technic Lego Forma 1-es autót.
R.: - És ha véletlenül ez a vágyad sem teljesül?
- Akkor azt még nem tudom, hogy mi lesz belõle.
R.: - Vágyódsz-e olyanra, ami nem ajándék?
- Például vágyódom arra, hogy minél jobban csináljam a
karatét, mert még sok javítani való van, egyre jobban
teniszezzek, minél jobb helyezést érjek el a versenyeken. Akkor
az edzõm is büszke lesz rám, meg én is magamra.
R.: - Mi az, amit még nagyon szeretnél?
- Például egy számítógépet. Mert nincs és már régóta
szeretnék egy számítógépet, mert néha azért jó, hogyha
van.
R.: - Mire használnád?
- Apáéknak az is nagy segítség lenne.
R.: - Hány éves vagy te?
- Én hét és fél.
R.: - Hét és félévesen miért kell neked mindennapi
használatra egy számítógép?
- Nem kell mindennap, mert szinte minden nap van valami, ami
miatt nem biztos, hogy tudnék számítógépezni.
R.: - Miért hiányzik neked a számítógép?
- Mert már a barátaimnak is van, meg a barátnõimnek is és
egyedül még nekem nincs.
R.: - Azért, mert másoknak van, azért kell neked is?
- Hát nemcsak, hanem azért is, mert például akkor a
Moncsenek nem kéne mindig az APEH-nek írni, hogy hadd címezzen
a számítógépen, a laptopon, hanem ott van a számítógép.
Háy János: A Jézuska-teszt. (részlet)



- Olyan játékokat szeretek vásárolni, ami az életkorukhoz
megfelelõ. Két kislányom van, úgyhogy a kicsinek nagyon nehéz
már ajándékot, játékot választani. Nálunk általában
ajándékba kapnak a gyerekek játékot és hát már elég sok
játékunk van otthon, úgyhogy most már egyre nehezebb és
nehezebb. Rengeteg féle játék van, típus szerint vannak a
fajátékok, hagyományos mûanyag játékok, kirakósok,
társasjátékok, babák, plüssállatok. Én már úgy érzem,
hogy túl sok játékunk is van odahaza. Idõnként próbálok
arra javaslatot tenni a nagyobbik lányomnál, hogy esetleg egy
részétõl szabaduljunk meg úgymond ajándékozzuk el,
játszóháznak vagy az óvodába vigye be, hadd örüljenek a
gyerekek.
R.: -Miért baj az, hogy túl sok játékuk van?
- Két oka van. Egyrészt már fizikai képtelenség a
játékokat elhelyezni a gyerekszobában, a másik dolog az pedig,
hogy én azt veszem észre, hogyha túl sok játék van, a
gyerekeket már nem köti le, nem is érdekli. Sokszor bemennek a
szobába és úgy, mintha nem látnák a játékokat. Tehát
átnéznek már rajtuk. Nagyon sok olyan játék van, ami csak
hever a szekrényben vagy a polcon. Úgyhogy én most már azt
vettem észre, hogy úgy érdemes a gyerekszobában rendet rakni,
hogy persze megvan mondjuk az építõkockáknak a saját
tárolóhelye, a könyvespolcon megvannak a könyveknek a helyei,
de változtatom a helyeket. Tehát helyet cserélgetnek a
játékok. Alsó polc, lejjebb jön, ide-oda elrakosgatom õket
és akkor újdonságként élik meg a játékokat és most már a
kisebbik kislányommal tényleg ezt csinálom, hogy a szekrénybõl
kiveszek egy-egy játékot.
R.: - Tehát akkor el is rak néhány játékot a szemük elõl?
- Tulajdonképpen benne van a szekrényben, vagy a polcon fönn
van, ha akarná levehetné, de valahogy már a sûrûjében
elvesznek ezek a játékok, tehát tényleg rengeteg olyan dolog
van, ami kedves, aranyos, jó emlék, meg lehetett vele jót
játszani, de a feledés homályába merült, mert tényleg a
fától nem látja az erdõt a gyerek. És akkor a kicsivel, a 2
évessel szoktam azt csinálni, hogy egy-egy játékot kiemelek
és az egy nap akkor elõl van és megmutatom neki, hogy nézd
csak evvel így és így lehet játszani és vannak mondjuk olyan
dolgok, amiket egyfolytában elõl tartunk a babák, a
kisbabakocsi, az nálunk minden nap bekerül a játékba. Ezekkel
nincs is ilyen gondom. Mondjuk van egy kis játék házikójuk,
amiben egy babakonyha van, ott rengeteg kis mûanyag tányér, kis
pohár, kis doboz, rengeteg minden van, ami egy darabig nagyon
érdekes, rendben van, tetszik de aztán elfelejtik és akkor
marad a nagy felfordulás. Tehát én most egyre inkább azt
érzem, hogy a túl sok már nem jó, tehát jobb lenne egy kicsit
leszûkíteni a játékoknak a mennyiségét, amit végül is én
látom rajtuk, hogy ezt önmaguk meg is teszik azzal, hogy
figyelmen kívül hagyják a nagy tömegû játékot. A másik
pedig a minõség, amit én most szeretnék egy kicsit más
irányba elvinni. Ez egy nagyon nehéz dolog, hogy ajándékot
kapunk, milyen ajándékot kapunk. Ugye a gyerek örül minden
ajándéknak, minden játéknak. Azt most én nem értek egyet
azzal a játékkal, én nem vásárolnám meg, hogy magyarázzam
meg, vagy hogy értessem meg, hogy szerintem ezzel a játékkal
nem kéne játszani, értem ez alatt a grimaszoló babákat, a
furcsa formájú plüss állatokat, furcsa pofájú állatokat,
ami teljesen elszakítja a gyereket a valóságtól. Vagy olyan
mesekönyveket, amik rajzfilm meséknek az alapján készültek,
amiket nem is szívesen olvasok el. A képek esetleg még
érdekesek is, de a szöveget már nem szívesen olvasom el úgy,
ahogy oda le van írva. És az nehéz, hogy megmondjam a
gyereknek, hogy te várjál csak, nem biztos, hogy ilyen irányba
kéne nekünk menni. És hát ekkor is bejön az, hogy jó, egy
darabig elõl van a játék, örülünk neki, elõl van és aztán
elrakom.
R.: - Végül is saját magukat kiszelektálják ezek a
játékok?
- Igen, egy idõ után ki.
R.: - Igazából mi elõbb a tyúk vagy a tojás? Vagyis arra
gondolok, hogy mi határozza meg a játékválasztást, a
játékvásárlást? Az, hogy a gyermeke hogyan, mivel játszik
vagy az, hogy ma mit hozott a saját családjából, hogy milyenek
a gondolatai a vágyai, hogy mivel játszanak majd a gyerekei
- Ez egy nehéz kérdés, igen. Is-is. Tehát meghatározó az,
hogy nekünk már mi van otthon, amikor egy játékot választok,
milyen játék lehet az, ami még nincs otthon és még
felkeltheti az érdeklõdését.
R.: - És valójában ezek fontosak vagy anélkül is el
tudnának õk játszani?
- Ez a rákfenéje a dolognak, hogy szerintem már bõven elég
lenne az a játék mennyiség, ami otthon van. Van az emberekben
általában, szerintem nagyon sok családban így mûködik, hogy
a gyerekeknek ajándékot kell vásárolni, de most már egyre
inkább az a tendencia kezd mûködõképessé válni, hogy a
családtagokkal megbeszéljük, hogy ki, mit hozzon, illetve már
ez is elõfordul, hogy pénzt adnak csak és akkor abból veszünk
mondjuk egy biciklit, vagy esetleg egy bordásfalat és akkor
olyan dolog kerül be az otthonomba, ami még nincsen és hasznos.
Tényleg most már mindenbõl rengeteg minden van, úgyhogy ezt
nehéz fokozni.