- A testvéremmel, mert a testvérem, az nagyon szeret játszani.

- A matchboxokkal.

- Olyan történetek, hogy van egy rabló, akit el kell kapni a rendõröknek.

- Olykor rendõr szoktam lenni sok rabló és az egyik rablóval.

- Olyat lehet játszani, hogy mondjuk az apuval építünk egy nagyon jó várat és azzal játszunk, meg ilyen.

- Szokta ilyeneket mondani.

- Nem.

- Mert szeretjük, hogyha a papi abbahagyja egy picit a játszást és együtt játszhatunk a Csabival.

- Lehet olyat játszani, hogy fõzünk vagy igaziból fõzünk.

- Szoktunk játék fõzést is csinálni.

- Az igazi, mert ott igaziból mi amit sütöttünk ki lehet próbálni, hogy milyen íze van.

- A Csabival.

- Van egy ilyen kis szobros játék és akkor azt szeretem a legjobban.

- Hát ott a Kati néni kettõ tapsol, akkor meg kell állni és akkor szoborban kell maradni.

- Hát szoktam barbiezni a barátnõimmel otthon.

- Sokfélét, fel szoktuk öltöztetni õket.

- Hát most kaptam a születésnapomra egy menyasszonyit.

- Igen. Nekem majd lesz egy ferrarim a születésnapomra.

- Hát még nem tudom.

- Piros.

- Ühm. Meg a versenykocsikat.

- Kicsibõl tíz, nyolc és régen nagyból egy volt.

- Igen, nagy lesz.

- Meg a puzzlet, azt is szeretem.

- Van, még egy ezres is van.

- Hát még nem raktunk ki.

- Egy társasjátékot. Hát hogy kettõt föl kell fordítani és, ha pár, akkor még egyet húzok.

- Igen, valamikor a nagyival is szoktunk játszani.

- Ühm.

- Öt unokám van és vegyesen fiúk, lányok és nekik nézem, választok. Most nézem a babákat, az egyik kislány unokának, de az is olyat szeretnék, ami cumis és mikor kiveszik a cumit sír, mert avval manipulál, szerepjátékot játszik. Hát én mindig úgy veszem a játékot, foglalkozásom is volt, hogy ne csak szép legyen, hanem célszerû.

- Óvónõ voltam.

- Igen, mondjuk fejlessze is, de azért tetszeni is mutatós is, célszerû is, lemosható is, szóval sok minden szempontot figyelembe veszek.

- A legnagyobb most elsõ osztályos, 6 éves és a legkisebb 3 hónapos, akkor van egy 5 hónapos, egy 3 éves, meg egy 2 éves úgy, hogy így sorban öt.

- Igen, igen. Mindig valami alkalomra bár tudnék venni sûrûbben, de így is öten vannak, hol születésnap, hol valamilyen ünnep, családi ünnep.

- Nem szólnak bele, de az ember azt figyeli, hogy õk mit szeretnének. A legnagyobbnak már nem is annyira játékot veszünk, játékot, de társasjátékot, együtt játszunk. Különféle olyan játékot, ami már egy fejleszti õket, de hát már a nagy ritkán babázik, õ már kimondottan varr például, gobelinezik, azt vettem legutoljára neki, együtt varrunk és jön utánam, hogy gyere mama varrjunk. És olyan jó együtt varrni.

- Úgy, hogy a lányomékkal együtt élünk. Külön lakásban, de együtt élünk és õ látja, hogy én varrok, akkor mama vegyél nekem is. Akkor vettem neki is egy születésnapra. És akkor együtt játszunk, mindig figyeljük azt, hogy mikor a kicsik alszanak, akkor õvele társasjátékozok, õvele varrok. Be kell osztani, hogy kivel, mikor.

- Van. Még óvódás korban volt a Barbie korszak. Na most a lányom kijelentette, hogy õ nem vesz Barbiet a gyereknek, de azért kapott a rokonoktól és én örültem neki, mert azt nem szeretem, amikor egy gyerek örökké sóvárog a másik játéka után még akkor is, ha az elve az az embernek, hogy nem. Akkor is úgy vagyok vele, hogy teljesen nem lehet kizárni. Nem azt mondom, hogy árasszuk el Barbieval, de egy legyen, hogy neki is, õ is tudja mondani, hogy neki van, ne fájjon a szíve. Én már ezt nagymama szemszögbõl nézem, de a szakmában is úgy volt, hogy mikor bejöttek a Barbiek és borzasztó divat volt, akkor azt mondtuk, hogy mi nem veszünk, aztán csak rákényszerültünk mi is a barbiekra, mert a gyereknek az volt az igénye, hiába volt stószokban a babák, ha egyszer õk hozták otthonról a Barbie babát és avval játszottak.

- Hát én igyekszem a hagyományosat, ez is a foglalkozásomból eredendõ, de azon túl még, hogy nagyon mutatósak, szépek ezek a mai játékok, de rettenetes drágák. És hát mindenféle szempontból inkább próbálom keresni a hagyományosat. Na most a gyerekek, hát ezek a csipogó, már nem csipogó, hanem elemes játékok, ezek nem szolgálják a fejlesztést a gyereknek, mert bekapcsoljak, benyom egy gombot és akkor megy. Nincs mit játszani vele. De ha esetleg összeépíti és úgy autózik vele, az már valami.

- A szakmában elfogadták a gyerekek, a szakmában építkeztek, az ember megtanította õket játszani. Az egy más dolog. De családon belül is úgy van, hogy, három lány unokám van, nem a kisebbek, a 3 évesek, azért kell az a cumis baba, mert sír, látja otthon, ahogy anyja foglalkozik a kicsikkel, bedugja a cumit, ringatja, eteti, kiveszi, megint megeteti, sír, akkor visszadugja, tehát evvel szerepjátékot játszik. Nem azt mondom, a Barbieval is játszanak, tehát félre ne essék, az is szerepjáték, csak az ember azt furcsa formáját, meg szokatlan, szerintem szokatlan.

- Mert ott kapok sok érdekes dolgot és már azon a napon játszok, hogyha olyan az apucival vagy az anyával.

- Egy Lego kastélyra, ami egy nagyon jó csapat, az Oroszlánszívû Richárd csapata és a Zedrik csapata, õk a gonoszok, õk el akarják foglalni a várkastélyt.

- Már egy nagy Lego gyûjteményem van és szerintem ez pont illene bele.

- Akkor például szeretnék Technic Lego Forma 1-es autót.

- Akkor azt még nem tudom, hogy mi lesz belõle.

- Például vágyódom arra, hogy minél jobban csináljam a karatét, mert még sok javítani való van, egyre jobban teniszezzek, minél jobb helyezést érjek el a versenyeken. Akkor az edzõm is büszke lesz rám, meg én is magamra.

- Például egy számítógépet. Mert nincs és már régóta szeretnék egy számítógépet, mert néha azért jó, hogyha van.

- Apáéknak az is nagy segítség lenne.

- Én hét és fél.

- Nem kell mindennap, mert szinte minden nap van valami, ami miatt nem biztos, hogy tudnék számítógépezni.

- Mert már a barátaimnak is van, meg a barátnõimnek is és egyedül még nekem nincs.

- Hát nemcsak, hanem azért is, mert például akkor a Moncsenek nem kéne mindig az APEH-nek írni, hogy hadd címezzen a számítógépen, a laptopon, hanem ott van a számítógép.

Háy János: A Jézuska-teszt. (részlet) 

- Olyan játékokat szeretek vásárolni, ami az életkorukhoz megfelelõ. Két kislányom van, úgyhogy a kicsinek nagyon nehéz már ajándékot, játékot választani. Nálunk általában ajándékba kapnak a gyerekek játékot és hát már elég sok játékunk van otthon, úgyhogy most már egyre nehezebb és nehezebb. Rengeteg féle játék van, típus szerint vannak a fajátékok, hagyományos mûanyag játékok, kirakósok, társasjátékok, babák, plüssállatok. Én már úgy érzem, hogy túl sok játékunk is van odahaza. Idõnként próbálok arra javaslatot tenni a nagyobbik lányomnál, hogy esetleg egy részétõl szabaduljunk meg úgymond ajándékozzuk el, játszóháznak vagy az óvodába vigye be, hadd örüljenek a gyerekek.

- Két oka van. Egyrészt már fizikai képtelenség a játékokat elhelyezni a gyerekszobában, a másik dolog az pedig, hogy én azt veszem észre, hogyha túl sok játék van, a gyerekeket már nem köti le, nem is érdekli. Sokszor bemennek a szobába és úgy, mintha nem látnák a játékokat. Tehát átnéznek már rajtuk. Nagyon sok olyan játék van, ami csak hever a szekrényben vagy a polcon. Úgyhogy én most már azt vettem észre, hogy úgy érdemes a gyerekszobában rendet rakni, hogy persze megvan mondjuk az építõkockáknak a saját tárolóhelye, a könyvespolcon megvannak a könyveknek a helyei, de változtatom a helyeket. Tehát helyet cserélgetnek a játékok. Alsó polc, lejjebb jön, ide-oda elrakosgatom õket és akkor újdonságként élik meg a játékokat és most már a kisebbik kislányommal tényleg ezt csinálom, hogy a szekrénybõl kiveszek egy-egy játékot.

- Tulajdonképpen benne van a szekrényben, vagy a polcon fönn van, ha akarná levehetné, de valahogy már a sûrûjében elvesznek ezek a játékok, tehát tényleg rengeteg olyan dolog van, ami kedves, aranyos, jó emlék, meg lehetett vele jót játszani, de a feledés homályába merült, mert tényleg a fától nem látja az erdõt a gyerek. És akkor a kicsivel, a 2 évessel szoktam azt csinálni, hogy egy-egy játékot kiemelek és az egy nap akkor elõl van és megmutatom neki, hogy nézd csak evvel így és így lehet játszani és vannak mondjuk olyan dolgok, amiket egyfolytában elõl tartunk a babák, a kisbabakocsi, az nálunk minden nap bekerül a játékba. Ezekkel nincs is ilyen gondom. Mondjuk van egy kis játék házikójuk, amiben egy babakonyha van, ott rengeteg kis mûanyag tányér, kis pohár, kis doboz, rengeteg minden van, ami egy darabig nagyon érdekes, rendben van, tetszik de aztán elfelejtik és akkor marad a nagy felfordulás. Tehát én most egyre inkább azt érzem, hogy a túl sok már nem jó, tehát jobb lenne egy kicsit leszûkíteni a játékoknak a mennyiségét, amit végül is én látom rajtuk, hogy ezt önmaguk meg is teszik azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a nagy tömegû játékot. A másik pedig a minõség, amit én most szeretnék egy kicsit más irányba elvinni. Ez egy nagyon nehéz dolog, hogy ajándékot kapunk, milyen ajándékot kapunk. Ugye a gyerek örül minden ajándéknak, minden játéknak. Azt most én nem értek egyet azzal a játékkal, én nem vásárolnám meg, hogy magyarázzam meg, vagy hogy értessem meg, hogy szerintem ezzel a játékkal nem kéne játszani, értem ez alatt a grimaszoló babákat, a furcsa formájú plüss állatokat, furcsa pofájú állatokat, ami teljesen elszakítja a gyereket a valóságtól. Vagy olyan mesekönyveket, amik rajzfilm meséknek az alapján készültek, amiket nem is szívesen olvasok el. A képek esetleg még érdekesek is, de a szöveget már nem szívesen olvasom el úgy, ahogy oda le van írva. És az nehéz, hogy megmondjam a gyereknek, hogy te várjál csak, nem biztos, hogy ilyen irányba kéne nekünk menni. És hát ekkor is bejön az, hogy jó, egy darabig elõl van a játék, örülünk neki, elõl van és aztán elrakom.

- Igen, egy idõ után ki.

- Ez egy nehéz kérdés, igen. Is-is. Tehát meghatározó az, hogy nekünk már mi van otthon, amikor egy játékot választok, milyen játék lehet az, ami még nincs otthon és még felkeltheti az érdeklõdését.

- Ez a rákfenéje a dolognak, hogy szerintem már bõven elég lenne az a játék mennyiség, ami otthon van. Van az emberekben általában, szerintem nagyon sok családban így mûködik, hogy a gyerekeknek ajándékot kell vásárolni, de most már egyre inkább az a tendencia kezd mûködõképessé válni, hogy a családtagokkal megbeszéljük, hogy ki, mit hozzon, illetve már ez is elõfordul, hogy pénzt adnak csak és akkor abból veszünk mondjuk egy biciklit, vagy esetleg egy bordásfalat és akkor olyan dolog kerül be az otthonomba, ami még nincsen és hasznos. Tényleg most már mindenbõl rengeteg minden van, úgyhogy ezt nehéz fokozni.