- Jó napot kívánok! S. Józsefné vagyok, Debrecenbõl beszélek. Van egy 20 hónapos kisunokám és olyan borzasztó nagy problémánk van, hogy nem rág, mindent turmixolni kell neki, mindent megeszik amúgy, mert megeszi például a gulyáslevest, no de hát könyörgöm 20 hónapos, gyönyörû fogai vannak, nagyon szépen fejlett, mert 15 kiló 20 deka, vagy még lehet, hogy több is egy kicsit, csak nem akar enni.

- De igen kapott, de akkor kihányta, amit elõzõleg evett. Ezzel orvoshoz forduljunk, hogy valamit vizsgáljanak ki nála, hogy a nyelésével van probléma? Mert kapott és egyszerûen nem nyelte le. Ha a Kata lenyelné, akkor a torkára szaladt, mert mondtuk neki, hogy le kell nyelni és akkor kihányta még amit elõzõleg evett is.

- Nem, egyszerûen mondom, hogy oda adjuk neki, elveszi, mert látja, hogy eszünk és odaültetjük az asztalhoz, de rágja is, csak nem nyeli le. Már mondtam a lányomnak, nem tudom egyetért-e vele, ha lefogy egy-két kilót tanuljon meg, éhezzen és tudja lenyelni. De hát a lányom nem engedi, mert olyan gyönyörû, meg olyan szépen, meg most akkor nézzük, hogy hány?

- hát szerintem igen.

- Igen, mert például hogyha valami betesszük a kiságyba, hogy nem akarjuk most valamit csinálunk és betesszük oda, addig sír, amikor rá nem jön a hányinger. Például.

-Dr.Szamosvalvi Imre gyermekorvos: A gyerekeknek általában a súlyát úgy szoktuk megítélni, hogy az egyesztendõs korban valahol tíz kiló körül legyen a gyereknek a súlya és a kettõ esztendõs korban pedig 12 kiló.

- Szinte kórosnak nevezhetõ ez a súlyfölösleg. Azt teszem szintén hozzá, mert látni kell a gyereket. Ugye magasságáról nem esett szó, hogy milyen arányos, mert lehet ez egy óriásbébi és akkor nem kell föltétlenül betegséget keresni a hátterében az ügynek.

dr.Sz.I.: - Igen, mert általában hát a tapasztalat szerint az idõsebb emberek látják minél kövérebb a gyerek, annál szebbnek. Ez valami régi egészen messzire visszanyúló hagyomány, hogy az egészségnek az egyik jelképe a kövérség. Nagyon sokszor látja ezt az ember még a fölnõttekre vonatkozó megítélésben is, hogy jó egészséges, mert van 20 kiló. Van 20 vagy 30 kiló súlyfölöslege. Valóban van egy ideje a gyerekek rágásra tanításának. Valamikor a nyolcadik, tizedik hónap körül szoktuk tanácsolni, hogy már ne legyen teljesen pépes az étel, hanem akár turmixoljuk, akár villával nyomjuk szét.

dr.Sz.I.: - Igen, mert hát a turmixgépet azt meg lehet állítani korábban is és megnézni, hogy mekkora darabkák vannak benne.

dr.Sz.I.: - Én úgy gondolom, hogy az igazság az egy, de a hozzá vezetõ út az számos. Tehát hogyha az anyuka ezt úgy oldja meg, hogy hamarabb állítja meg a turmixgépet és figyelmesen megnézi, hogy na körülbelül mekkora darabkák maradtak benne, vagy pedig villával nyomkodja szét, az teljesen mindegy. A lényeg az az, hogy rizsszemnyi, lencsényi félborsó szemnyi darabkák legyenek az ennivalójában a gyereknek. Lehet, hogy az elsõ egy-két alkalommal egyet-kettõt öklendezik, amikor az így elkészített fõzeléket eszi, de megtanulja a darabos ételnek a lenyelését. Ha egy gyereknél ez 20 hónapos korban is itt tart, már sokkal nehezebb föladat megtanítani rá, hogy darabos ételt le tudja nyelni és nem egészen helytelen az a gondolat, amit a nagymama fölvetett, hogy bizony ilyenkor gégész, esetleg egy nyelõcsõvizsgálat szükséges ahhoz, hogy megnézzük és biztosan jó lelkiismerettel ajánlhassuk a szülõknek azt, hogy itt nincs semmiféle anatómiai oka annak, hogy a gyerek ne tudja lenyelni a darabos ételt és igenis valamilyen rafirénériával vagy azzal, amit a nagymama tanácsol rá kell szoktatni a gyereket arra, hogy úgy is megél az ember, ha pici darabkák vannak az ennivalójában és azt úgy fogyasztja el.

dr.Sz.I.: - Valahol még valami olyasmi utalást is olvastam, hogy még az agyi vérellátásra is hat az arcizmainak a mozgása. Tehát ez valóban nem nélkülözhetõ dolog a gyerek egészséges fejlõdése szempontjából. Ha most fognak hozzá, hamarabb túlesni rajta.

- Jó napot kívánok! Sz.V. Edina vagyok. Egy konkrét betegség iránt szeretnék érdeklõdni. Van egy 3 éves kisfiam és egy 5 hónapos kislányom és a kislánynál születése után egy-két nappal derült ki, hogy lágyszájpad hasadékja van. Ez majd 9 hónapos kora körül fogják mûteni, hogy errõl a témáról egy kicsit bõvebben, hogy a mûsorukban tudnának nekem segíteni, hogy mivel jár a mûtét, utána hogy fog gyógyulni a kislány.

Sz.V.e.: - Madarász utcában

Sz.V.E.: - Igen, a hát a kórházban, õ a Dél-Pesti Kórházban született és ott ezt ajánlották nekünk.

Sz.V.E.: - Hát azt mondták, hogy egyszer fogják kilenc hónapos kora körül és utána, hogyha esetleg ez a beszédnél valamilyen hát ki szusszan ott a levegõ így mondták, akkor esetleg egy korrekciós mûtét lesz óvodás korában.

Sz.V.E.: - Hát nem nagyon. Úgy derült ki, hogy nem tudott szopni a kislány a kórházban és hát annyira szerettem volna szoptatni, de nem tudott vákuumot képezni, így nem tudott szopni. És hát szépen most már eszik kanállal, meg cumisüvegbõl.

Sz.V.E.: - Igen, 7 kiló, 4 kilóval született nagy baba.

Sz.V.E.: - Ha nyitva van a szája, nagyon ki van nyitva, ásít, akkor látom hát olyan egy centi hosszú körülbelül az a nyílás, de kívülrõl semmi nem látszik.

Sz.V.E.: - Igen. Mert így most nem látok nála semmit, esetleg ha egy picit büfög, az orrán jön ki. Ez ijesztõ volt legelõször, de most már megszoktuk. Neki ez nem okoz semmi gondot. Csak nekem volt nagyon rossz lelkileg, hogy nem tudtam õt szoptatni és hát nagyon megviselt.

Sz.V.E.: - Jaj, nagyon-nagyon. Hát van egy kisfiam õ 3 éves, õ nagyon eleven, de nagyon értelmes gyerek és õ meg olyan, hogy szinte érzi, hogy a naggyal kell többet foglalkozni, mert egész nap csendben van, játszik, alszik, vele tényleg nincs semmi gond.

dr.Hirschberg Jenõ fül, orr, gégész orvos: - Kezdjük azzal, hogy a szájpadhasadék elõfordulhat önállóan, elõfordulhat ajakhasadékkal kombináltan és elõfordulhat bizonyos szindrómák tünetegyüttesek részeként. A megoldás tulajdonképpen ugyanaz, ha ajakhasadéka is van a gyermeknek azt általában 3 hónapos korban operáljuk. Valóban, ahogy az anyuka is elmondta, a lágyszájpad mûtétre 8-10 hónapos korban kerül sor. A mõtét mindig altatásban történik, tehát a gyermeknek nem fáj. A lágyszájpad mûtét tulajdonképpen egy választott idõpontban végezhetõ mûtét. Van, ahol az egész szájpadot egyszerre zárják és van elég sok helyen, ahol ezt két lépcsõben végzik ezt a mûtétet. Elõször csak a lágyszájpadot operálják, aztán késõbb 3-4 éves korban a keményszájpad maradék nyílását is zárják.

Dr.H.J.: - Ez azt jelenti, hogy összevarrják. Tehát semmiféle idegen anyagot nem kell oda beültetni, a mûtét lényege az, hogy a hasadék két oldalán levõ részeket mobilizáljuk, középre összetoljuk és három rétegben zárjuk. Elõször az orr felé esõ nyálkahártyát, aztán izmokat varrjuk össze és a végül a szájnyálkahártyáját operáljuk meg. Ami viszont nagyon fontos, hogy nem elég a hasadékot zárni mûtéti úton, hanem a hasadékos gyermek minden problémáját, tehát légzési, nyelési, beszéd és hallászavarát is rendezni kell.

dr.H.J.: - A mûtét után az elsõ napon a gyerek a biztonság kedvéért egy napig az intenzív osztályon van. Utána hét napot tölt még el a kórházban, ezen idõ alatt elsõ nap csak infúzión keresztül kapja a táplálékot, elsõ nap estéjén már egy kis folyadékot kap és utána folyékony koszton van, amíg a kórházban van. Természetesen a hazamenetel után is bizonyos felügyeletre szorul még és azonnal nem lehet neki kiflivéget, kemény darabos ételeket adni, hanem egy hétig még megfelelõ diétára szorul a kisbaba. Hadd nyugtassam meg a kedves szülõket és a kérdezõ anyukát is attól, hogy valakinek szájpadhasadéka van, attól soha nem fulladhat meg.

dr.H.J.: - Emiatt nem tudott szopni, illetõleg a szopás probléma fõleg akkor jelentkezik, ha ajakhasadéka is van a gyermeknek, mert akkor a szopáshoz szükséges ajakzárak és szájüregi nyomást nem tudja létrehozni. De ilyenkor is forszírozzuk és javasoljuk a kisbabának ismételt anyamellre tételét, mert az anyamellrõl való szopás nagyon sok elõnnyel jár. Azért is, mert a szopás kapcsán megnövekedõ szájizomat kedvezõt feltételeket teremt a késõbbi mûtét számára. Ezen kívül a fiziológiás élettani nyelési reflexeket is elõsegíti, valamint és ez megint csak nagyon fontos dolog biztosítja a garatot a füllel összekötõ úgynevezett fülkürtnek az élettani mûködését. Ha ezt nem biztosítjuk, akkor elõfordul, hogy ezen a fülkürtön keresztül egyrészt baktériumok, gyulladás juthat a középfülbe, másrészt ha ez a fülkürt elzáródik, a dobüregben negatív nyomás alakul ki, nincs elegendõ levegõ ott, savó szivárog és középfülgyulladás alakulhat ki. Ezért fontos, hogy a hasadékos gyermeknek a fülét és a hallását rendszeresen a megfelelõ centrumokban ellenõrizni kell. A másik a beszédzavar. Amire az anyuka hivatkozott valóban úgy van, hogy sor kerülhet éppen a beszédjavítás céljából beszédjavító mûtétre. No nem minden esetben. Körülbelül öt gyermek közül egynél kerül sor ilyen mûtétre. Egyébként a beszédzavarok rendezése logopédiai feladat. Mik ezek a beszédzavarok? Elõször is megkéshet a beszéd fejlõdése. Ép körülmények között a gyermek élete ötödik negyedévében mondja ki az  elsõ szót, szájpadhasadékosoknál általában fél évvel késõbb. A másik, hogy a beszéd orrhangzós lehet, mert levegõ szökik ki az orron keresztül és végül bizonyos artikulációs kiejtési hibák is elõfordulhatnak a gyermek egyes hangzókat nem tud jól képezni. Nos ezek rendezése logopédiai feladat, akkor kell a logopédiai kezelést elkezdeni, ha a beszédzavar nyilvánvaló és ha a gyermek a logopédussal együttmûködik. Ha ez a logopédiai kezelés nem eredményes négy-hat hónap alatt, nem látszik javulás, akkor jöhet szóba 5 éves kor körül ennek a bizonyos beszédjavító mûtétnek a végzése, amirõl az anyuka is beszélt. És ha netán a kemény szájpadon kis nyílás, sipoly maradt vissza, annak a zárása is ebben az életkorban történik.

- Bemutatkozom Hné vagyok, H. Barnáné. És azt szeretném öntõl megkérdezni, itt elhangzott a gyermek, a pici gyerek beszédjével kapcsolatban tulajdonképpen egy 24 hónapos gyereknek már beszélnie kell. Most nem tudom Szomor Éva az a

H.Bné.: - Igen. Tehát én azt szeretném öntõl kérdezni, hogyha a kislány 2 éves és csak a két szót a mama, papa mondja és mindent meg tud értetni, nem szavakkal, hogy baj-e ez?

H.Bné.: - Kettõ éves.

- Igen.

H.Bné.: - Igen. Tehát õ most 2 éves lesz jövõ hónapban. Mi az, ami azt bizonyítja, hogy esetleg nem így lesz? Tehát amire oda kellene figyelni. Emlékszik is nagyon sok mindenre, például azt is meg tudja hát jelekkel mutatni, hogy például vécére kell mennie. Szóval azért ez elég fejlett. Nem?

H.Bné.: - Igen.

- Jó napot kívánok, Gy. Miklósné vagyok. Nekem 2 éves lányom és hát szóval a baba, hamm, vau, vau, ez a maximum, amit úgy igazán nyújt beszéd szinten. Ezeket már kombinálja, meg elmutogat õ mindent. De megszólalni nem hajlandó.

Gy.Mné.: - Nem, nem, nem. Tehát õ mondja, hogy a vau, vau az most vonyít és akkor szóval ezt így kombinálja, meg amit tud, azt mond és kombinálja mutogatással. Tehát kifejezi õ magát. Meg van mondanivalója és azt megpróbálja elmondani, csak hát ez a papa dolgozni, szóval ettõl nagyon messze vagyunk még.

Gy.Mné.: - Lehet. Szóval hova fordulhatok én ezzel vagy egyáltalán probléma ez, hogy ettõl én legalábbis úgy érzem, hogy messze vagyunk. Esetleg az elképzelhetõ, hogy úgymond segít ezen a problémán, hogy bölcsõdébe fog járni?

- Jó napot kívánok, R. Judit vagyok. Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a kisfiam 26 és fél hónapos és még nem beszél.

R.J.: - Nem. Hát jó, úgy mondja, hogy apa helyett papa, tütü, de vonatra huhu ilyesmiket. Mondom, hogy vonat, mondd hogy akármi és mindenre azt mondja, hogy tátátá.

Szomor Éva, a Nyelv és Kommunikáció Fejlesztõ Központ vezetõje: - Nem, nincsenek, nincsenek, közel sincsenek ilyen éles sorompók. Tulajdonképpen a 24 hónap, az egy elég mérföldkõ, de azért az, hogy most 23, 24, 25 vagy 26 ez tényleg nem így mûködik. És ebben a rengeteg az egyéni szóródás. Egy percig sem akartam megijeszteni senkit. De azt azért én hogy úgy mondjam elég boldogan hallgatom, hogy egyszer csak elkezdtek odafigyelni és nem legyintenek és nem mondják azt, hogy majd fog, meg még pici, hanem valahol megértették az emberek azt, hogy rettenetesen fontos, hogy a gyerek ki tudja magát fejezni. Amiben nagyon-nagy különbség van, az az, hogy kétszavas úgymond pici, rövid mondatocskákat, amiket nem biztos, hogy mondatnak kell hívni, mond a gyerek, vagy mondjuk mond öt szót. aztán abban van borzasztó nagy különbség, ami itt elhangzott, hogy miközben mutogat, közben beszél. Hát úgy mondja, ahogy mondja.

Sz.É.: - Igen, ez egy rettenetesen fontos dolog, hogy gesztusokat használ, hogy testnyelvet használ, hogy mimikát használ, mert ezzel õ a mondandóját szeretné egyéb eszköz híján, ez az eszköz a beszéd, egyéb eszköz híján kifejezni. Csak ott jön a nagyon-nagy kérdés, hogy ezt ki, mikor és hogyan érti meg? Mert azt azért valljuk meg egész õszintén, hogyha nem vagyunk a szituációban benne, hogyha ahogy szoktuk mondani nem vagyunk képben, akkor bizony ezeket a jeleket igen rendesen félre is lehet érteni és az a gyerek számára borzasztó rossz, hogy õ valamit elõad és ezt nem értik.

Sz.É.: - Egyelõre ott van jeltolmácsként a mama és én szeretném mindenkinek elmondani, mert éppen ma volt nálam egy olyan kisgyerek az anyukájával, ahol a mama elmondta, hogy õt szakemberek is arra biztatják, hogy ne értse meg, mert akkor majd a gyerek megszólal. No ennél borzasztóbbat én nem tudok elképzelni. Tehát az, hogy a mama mindig, minden körülmények között és mindent megértsen, az a legeslegfontosabb. De térjünk vissza ezekre a telefonokra. Tehát, hogy végül is ott tartunk, hogy a gyerek beszél, mond egy-két dolgot. Na most a kérdés az, hogy õ ahogy itt elhangzott, hogy mindenre azt mondja, hogy mindenre ugyanazt mondja, ott egy picit már oda kell figyelni kicsit jobban, mint az, hogy várjunk még egy kicsit. Nagyon-nagy kérdés, hogy rendben van, ennyit mond most pillanatnyilag. No de ha ön odaadja neki a poharat, mert éppen rámutatott a pohárra és azt szeretné és közben azt mondja, hogy igen, itt a pohár. Akkor erre jön-e egy valamiféle hasonló visszamondás, mert akkor már ott vagyunk a kapuban és akkor én azt tudom mondani, hogy no ez már holnapra meg is oldódik, de ezt meg kell nézni. Szóval itt mindig arról van szó, hogy itt nem azt kell feltételezni, hogy jajajaj nagyon-nagy baj van, hanem pillantsunk rá, nézzük meg és az, hogy valaki azt kérdezi, azt mondja, hogy a gyerekem mindent megért, ez egy veszélyes és csalóka játék. Fontos, hogy a szülõ ezt így látja, de azért elõfordult már olyan is, hogy végül is kiderült, hogy ez nem így van, mert nem vesszük észre, hiszen mi is használunk gesztusokat, mi is használunk testnyelvet, mi is használunk mimikát és a szituáció is ad egy csomó mindent. Tehát hogy úgy mondjam, hogy mi egy kicsit gorombábban, durvábban szoktuk megfigyelni a gyerekeket és keményebben megnézni azt, hogy valóban arról van-e szó, hogy mindent megért a gyerek és ez a legfontosabb része ennek.

Sz.É.: - Soha. Soha. Erre olyan egyszerû a válasz tényleg, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szeretnénk papagájokat, senki nem szeretne magának papagájt, a gyereket is szomorúvá és elkeseredetté teszi egy ilyen helyzet még akkor is, ha ezt nem vesszük rögtön észre. És ahogy én szoktam mondani nem attól nem beszél a gyerek, hogy még senki nem mondta, neki azt, hogy mondd! Tehát azt, hogy azt kérni egy gyerektõl, hogy most mondjad azt, hogy, ezt ne csináljuk. Nem jó, nem vezet sehova.

Sz.É.: - A beszédindítás az arról szól, hogy olyan helyzeteket teremtenek, ahol a gyerek elkezdi õket utánozni, hangokat utánoz, olyan helyzetet teremtenek, hogy a gyerekbõl szinte kényszerként kijöjjön az, hogy megpróbál egyszerû szavakat, hangutánzó szavakat, állathangokat utánozni.

Sz.É.: - Mindig, minden játékról szól. Szituációt teremtek, feszültséget érek el, a feszültség jó értelemben, ami kihozza belõlem azt, hogy egyszer csak összecseng ebben a helyzetben vagy erre a dologra, ezt szoktuk mondani.

Sz.É.: - Lehet ilyen, lehet olyan. A normál beszédfejlõdés az egy folyamat. De tényleg így van, hogy bizonyos esetekben, meg bizonyos gyerekeknél, bizonyos helyzetekben valóban ilyen robbanásszerû és hát nálunk nagyon gyakran megfordul a központban olyan gyerek, akinél egy-két alkalommal együtt vagyunk, egy-két tanáccsal a szülõt ellátjuk, a szülõk otthon ennek megfelelõen élnek, mozognak, játszanak és akkor valóban történik egyszer csak egy nagy ugrás és elindul a gyerek.

Sz.É.: - Igen, bár azt kell mondjam, hogy azt nem hiszem és soha nem is hittem, hogy írassuk be bölcsõdébe és ott ettõl fog majd a dolog megváltozni. De olyan beszédpéldát kapnak a gyerekek a gondozónõtõl és egymástól, ez nagyon fontos, ami valóban a már megindult, tehát már félig átlépte a küszöböt gyereknél bizony sokat tud segíteni. Tehát nem felülrõl jövõ kívülrõl jövõ szülõi irányítás által, hanem belõle hozza ki azt, amit ki kell hozzon.

Sz.É.: - Nem, nem, ezért ne.