- Szerintem most rendbe rakom, mert el fog aludni. Hogy kapaszkodsz! Hogy kapaszkodsz!

- Én még hosszabbra is szoktam állítani, és akkor valahogy távolabb van tõlem, és nem érzi magát annyira bezárva.

- Tulajdonképpen igen.

- Igen. Az újságokban láttuk, de én nem mertem volna megvenni anélkül, de így, talán Évának volt elõször?

- Évának volt elõször, igen. Elhozta a klubba, akkor bemutatta. Neki négy gyermeke van, és egy kicsivel, naggyal be tudta mutatni, hogy milyen jó.

- Ugyanúgy, mint a többiek. Én most friss pomázi lakos vagyok, márciusban költöztünk, és a védõnõktõl kaptam meg a papírt, hogy szervezõdik egy kismama klub, és ennek nagyon örülök, mert így Pomázon teljesen más volt a fogadtatás az önkormányzatnál, a postán, a zöldségesnél, az orvosnál, egybõl pomázi lakos lettem, és nagyon jól érzem itt magam. Nagyon örülök, hogy egy jó közösségbe járhatok. Végül is így történt ez, és most már nem budapesti vagyok, hanem pomázi.

- Hogyne, hogyne segítette volna. Nemcsak most már lányok, asszonykák jövünk össze, hanem most már sikerült egyszer a férjeinket is összehozni. Bár elõször húzódoztak, de aztán látták, hogy egyívásúak vagyunk, és volt már egy nagy kirándulás. Felmentünk a Normafához piknikezni, és hát féltünk, hogy végül is annyi lesz belõle, hogy felmegyünk, kipakolunk, jól beeszünk és elmegy az idõ, de szerencsére utána sétáltunk egy nagyot, elõvettünk labdát, játszottunk, kiterítettük a plédet, sétáltunk.

- Hát persze, az én párom is azt mondta, hogy mit fog õ csinálni annyi kismama között, mirõl fogunk beszélgetni, majd pelenkákról meg tejrõl, de pillanatok alatt a fiúk is megtalálták egymással a hangot.

- Persze, persze, egész héten készülünk rá. Most már persze minden napnak megvan a maga kis programja. Majdnem mindennap találunk arra idõt, hogy sétáljunk, barátokat látogassunk meg, vagy jön a doki néni, jön a védõnõ, megcsináljuk a házimunkát, de ez a csütörtök délelõtt ez fix pont, erre készülünk. Van külön kismama klubos ruhácska, azt vesszük fel, én most már kezdem felvenni a magas sarkú cipõket is, mert az eddig nem jött fel. Igen, nagyon várjuk ezeket a csütörtököket.

- Hogyne, kirándulások vannak, szakértõket hívunk meg. Ha jól tudom, akkor most legközelebb babamasszázs tanfolyam lesz nálunk. De volt szoptatási tanácsadó, igaz, ha jól emlékszem. Még mi volt?

- Egy úr volt nálunk, aki beszélt, de szerintem a legfontosabb az az volt, hogy egymásnak adtuk át a tapasztalatainkat, meg hogy ki mit érez, ki hogy gondolja, ki hogy érzi magát, és ezek nagyon nagy segítséget jelentettek már a várandóság alatt is, és most meg különösen jól mûködik. Én ezt akkor éreztem, amikor mi voltunk kórházban a Domival, és a lányok ugyanúgy összejöttek, mint annak elõtte.

- Hát a mag az tulajdonképpen olyan 10 fõbõl áll.

- Igen, elsõbabások vagyunk, ketten vannak a magból, akiknek már második, illetve negyedik babájuk van, úgyhogy ez nagyon jó, mert tapasztalatcserét is tud, tehát egyáltalán tudjuk õket kérdezni, hogy hogy s mint.

- Igen, megkaptam a levelet, amit Lilla fogalmazott, már a levél tartalma is nagyon megnyerõ volt, és egy percig nem gondolkodtam rajta, úgyhogy én azonnal fel is hívtam telefonon, hogy szeretnék. 32 hetes terhes voltam.

- Hogyne, persze, január közepe, január végén volt az elsõ találkozásunk, és onnantól folyamatosan hetente találkozunk.

- Amíg nem szültünk meg, akkor mindig valakinél találkoztunk, tehát lakásokra mentünk egymáshoz. Akkor beszélgettünk, és egyáltalán felkészítettük magunkat meg egymást, hogy mi várható ránk a szüléskor, és egyáltalán utána, legalábbis én részemrõl nagyon féltem az egésztõl. Aztán amikor megszültünk, akkor bejött a jó idõ, a nyár, akkor sétáltunk nagyokat, és várom is mindig az alkalmakat. Éppen csak akkor hiányoztam tényleg, amikor megszültem, és négyhetes volt a gyerek, amikor már visszacsatlakoztam a társasághoz. És mindig az adott problémát megkérdeztem, megbeszéltük, tanácsokat kértem, elmondtam, úgyhogy én részemrõl nem úgy élem meg, hogy a gyerek nem tud és nem akar dolgokat, hanem inkább a saját kudarcomnak fogom fel, és úgy próbálom kezelni az ügyet. Tehát bármilyen problémám van, akkor úgy gondolom, hogy ezt én nem tudom, ezt meg kell oldani, kérdezem a lányokat telefonon is akár, úgyhogy nagyon jó, jól érzem magam itt.

- Az is benne van, az is benne van, hogy barátokra találunk. Itt Pomázom többnyire akik itt összejöttünk, új lakók, új betelepülõk vagyunk, nem számíthatunk többségében nagymamai segítségre, nincsenek itt barátok. Adódik, hogy akkor szervezni kell egyet, és hát a védõnõk segítségét kértem, akik, én is meglepõdtem, hogy mennyire örülnek ennek, hogy lesz egy ilyen lehetõség, mert hogy milyen nagy szükség van rá, hogy az anyák találkozzanak és próbáljanak segíteni egymáson. Például elõfordult már, hogy a te gyereked tegnap nyûgös volt? Az enyém is. Folyton sírt? Igen. Akkor front volt bizonyára. És ezt azért nagyon fontos tudni, mert az ember nem önmagában keresi a hibát, nem azt gondolja, hogy én voltam rossz, én szúrtam el valamit, hanem tudja, hogy ez így van, hogy ez mással is megtörténik, és ez nagyon sokat segít abban, hogy az anyaság érzése ne sérüljön, hanem hogy éppen hogy kiteljesedjen, és ne vádolja az ember önmagát, és ebben, ebben tud óriási segítséget jelenteni a másik tapasztalata, vagy élménye. Én nagyon büszke vagyok például arra, hogy itt mindenki szoptat. Tehát féléves korig mindenki természetes módon szoptat, és ha elmegyünk sétálni, vagy ahogy most itt vagyunk a játszótéren, mindig szoptat valaki, és hogy ezt teljesen természetes.

- Valószínûleg ezek az anyák akkor is szoptatnának, de talán nem ennyire felszabadultan, vagy másképp, és hogy együtt vagyunk és rendezünk egy ilyen közös szoptatást, ez olyan, mint egy nagy reneszánsz festmény, ahogy szoktam mondani, és kövér csecsemõinket szoptatjuk, és szerintem gyönyörûek vagyunk.

- Ez is például, hogy sokan próbálnak minket lebeszélni úgy mond a szoptatásról, mert vannak ilyen megjegyzések, hogy és féléves koráig tényleg nem kap semmi mást, csak anyatejet, hogy ez a mi idõnkben nem így volt, és hogy ezt kellene már kapnia valami gyümölcsöt, barackot, almát. Mi tudjuk abban egymást erõsíteni, hogy ez úgy van jól, ahogy mi csináljuk, és azok, akik mást mondanak, azok még egy másik gondolatrendszerben nõttek fel és szoktak hozzá, és ezt mi így gondoljuk és így csináljuk, mert szerintünk ez így helyes, és a babának is és nekünk is ez a jó.

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász:- Mindenképpen szülés után pár órát pihentetik a mamát, tehát a legelsõ dolog, amit már szülés után végezhetünk, azok az olyan jellegû izomösszehúzások, amik még nagy elmozdulással nem járnak. A szülés nagyon kimerítõ, sokkal fáradtabbak leszünk, mint amit elõtte gondoltunk. Annyit tegyünk meg, hogy összehúzzuk az izmainkat, megtartjuk, és utána ellazítjuk. Tehát tulajdonképpen egy ízületi elmozdulás nélküli izomösszehúzódással is tudunk annyit segíteni magunkon, hogy egy picit a keringésünkön javítsunk.

Krizsánné Búcsú Andrea: - Na most ez is attól függ, hogy a szülés teljesen normális mederben zajlódott, vagy pedig volt valami komplikáció. Például császármetszés után hosszabb idõt vesz igénybe, egy normál szülés után a könnyû mozgásokat másnaptól el lehet kezdeni. Az igazi komoly megterheléssel, viszonylagos megterheléssel járó mozgást azt a gyerekágyi idõszak után, tehát a hat hét után kezdhetünk el. A hasizom gyakorlatok azok lassan jöhetnek, tehát elõször nem az erõteljes, hanem a könnyebb hasizom gyakorlatok, késõbb az erõsebbek, és a gátizom környékét mindenképpen mozgatni kell. A gátizom lazítását kell megtanulnunk akkor, amikor kismamaként felkészülünk, mert arra mindenképpen, akkor arra van a legnagyobb szükség. Utána pedig mindenképpen rendbe kell szednünk az összes hasizmunkat, kinyúlt szalagjainkat és a gát környéki izmok tornáját kell elsõsorban fontosnak tartanunk ahhoz, hogy az elkövetkezõ idõszakban semmiféle problémánk ne legyen.

Krizsánné Búcsú Andrea: - Elsõsorban a hátizmainak kell erõsnek lennie, mert bármennyire is úgy tûnik, például pici gyerek nagyon pici és nagyon kis súlyú, ezért 20-25 percig bizony, amíg szoptat az ember, addig nem mindegy, hogy hajlott háttal vagy pedig egyenes háttal tudja magát tartani. Na most az sem mindegy azért, hogy a mellizmok erõssége milyen.

Krizsánné Búcsú Andrea: - Hát a mellizom gyakorlat végzése az nagyon jó a tartáshoz, nem mindegy, hogy hogy tartjuk magunkat, hogy a melleink hogy állnak szoptatás után is, de a tej mennyiségéhez ahhoz nincs köze.

Krizsánné Búcsú Andrea: - Nem. Szóval hogyha csak a mellizmok gyakorlataiban esünk túlzásba, izomlázunk az lehet, de attól kevesebb tejünk nem lesz. Viszont a napi megterhelés, ami eleve az elsõ pár hónapban sokkal nagyobb, mint amire számítunk, mert a napi rendszerességgel ötször, hatszor, hétszer kell szoptatnunk, tehát meg kell találnunk azt az optimális lehetõséget, hogy mi is tudjunk valamit pihenni, de a kicsi is tökéletesen el legyen látva. Na most akkor lesz több tejünk, hogyha nyugodtak vagyunk, ha tudunk pihenni, tehát ilyenkor érdemes elhagyni egy kicsit azt, hogy most most porszívózom, most takarítok, most ezt, azt, amazt csinálok, az mind, mind meg fog bennünket várni. De sokkal fontosabb az, hogy nyugodtabbak legyünk, kialudtak legyünk, amennyire lehetséges, mert azért az éjszakai szoptatás még az elsõ pár hónapban benne van az életünkben. Tehát délután mondjuk egy-két órát lefekszünk a kicsivel. Ezzel elérhetjük azt, hogy megfelelõ tejmennyiség lesz, nagy idegi megterhelésnél szokott még elõfordulni, hogy apad a tej.

Krizsánné Búcsú Andrea: - A mozgás, az hogy nyugodtabbak legyünk, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk, mindenképpen.

Krizsánné Búcsú Andrea: - Így van, hogy jól érezzük magunkat a bõrünkben, és hogy vissza tudunk térni a normál mindennapi életünkhöz azzal együtt, hogy már családként élünk a kicsivel.

Dr. Sarlai Katalin újszülött orvos, a Szoptatásért Magyar Egyesület elnöke Elõször is már az újszülött korban védi a csecsemõt. A méhen kívüli élethez való alkalmazkodását segíti. Könnyebben ki fogja üríteni azt az elsõ szurokszékletet, kevésbé fog fájni a hasa, az elõtej, tehát a kolosztrum bevonja a bél nyálkahártyáját belülrõl, és megakadályozza, hogy a bélfalon átjussanak különbözõ baktériumok, amik kórosak lehetnek, különbözõ ételallergének átjussanak. Tehát mintegy védi a csecsemõt. Mint a tetõt a cserepek, úgy fedi be az elõtej a kis csecsemõnek a bél nyálkahártyáját, és védi a külsõ hatásoktól. Azon kívül immunrendszer stimuláló hatása van. Egyrészt rengeteg szekretoros IGA-nak nevezett immunanyag van az anyatejben, ami védi ugyancsak a csecsemõt. Azon kívül mindenféle sejtek, élõ sejtek, amik ha bekerül egy baktérium, azt egyszerûen megeszik, elpusztítják, és hát sok minden egyéb ilyen védelem van a tejben. Most azon kívül védi a csecsemõket a különbözõ késõbb elõforduló fertõzõ betegségektõl, tehát kevesebb a hasmenés a szoptatott csecsemõk között, kevesebb a középfül gyulladás, kevesebb más egyéb felsõ légúti betegség. Azután védi az allergiás betegségek kialakulásától, egy bizonyos fajta cukorbetegséget megelõzhet, kevesebb a szoptatott csecsemõk között késõbb a rosszindulatú daganat, a nyirokrendszernek bizonyos daganatai. És hát azt mondják, hogy magasabb az intelligencia szintje a szoptatott csecsemõnek, jobb a látásélessége.

Sarlai Katalin: - Arról is, meg arról is, hogy az idegrendszer a születéskor még nem fejlõdött ki. Az elsõ év során fejlõdik ki az agy, az idegrendszer, és az ehhez szükséges zsírsavak vannak az anyatejben, és ha ezt megkapja a csecsemõ, akkor a fejlõdés tökéletes lesz.

Sarlai Katalin: - Vannak bizonyos betegségek, amik ritkábban fordulnak elõ a gyerekeiket szoptató anyáknál. Ilyen például az emlõrák. Minél hosszabb ideig szoptat egy anya az élete során, annál kisebb az esélye arra, hogy emlõrákja legyen. Kevesebb a petefészek rák, kevesebb a csontritkulás a szoptató anyák között.

Sarlai Katalin: - Igen, de hát a terhesség alatt bizonyos zsírszövetek felszaporodnak, különösen a csípõn és a combokon, és a hosszan tartó szoptatásnál ezek a zsírszövetek jönnek le az anyáról. Tehát ha valaki hat hónapon túl szoptat, akkor ez a zsír, ami ott raktározódik, el fog tûnni a szoptatás végére.

Sarlai Katalin: - Drasztikusan nem szabad, mert az nem tesz jót. A tejnek is káros, tehát kevesebb lesz a mennyisége, de nagyon kellemes kis enyhe testmozgásokat szabad, sõt kell is végezni, és ... azt ajánlja, hogy mindig kösse az anya magára a csecsemõt, és menjen vele sétálni, és persze ne egyen többet, mint amennyit kellene, tehát maximum egy 700 kalóriával kell többet fogyasztani, és akkor le fog fogyni, mire véget ér a szoptatás. 

- Másabb. Tehát most, én eddig nem nagyon jártam ilyen klubokba, nem is itt laktam Pomázon, egy éve lakunk itt, és hát az itteni beilleszkedésben meg tényleg nagyon jó volt hogy ez a klub egyáltalán létrejött. Szóval nekem ez egy nagyon-nagyon jó. Sokkal jobb, mint otthon ülni a négy fal között, és akkor egész nap csak gyerekekkel lenni, hazavárni a páromat, hogy majd jön, és akkor majd felnõttel is beszélhetek. Nem, ez így nagyon jó, nagyon jó. Tehát én szerintem mindenkinek kellene járni ilyen klubba, ha csak teheti.

- Nem tudom, szerintem nekem jó érzés, hogy tõlem kérnek tanácsot és én adhatok, pláne akkor, hogyha ez a tanács be is válik. Mert hát az a baj, hogy minden gyerek más, tehát én tudok adni egy-két tanácsot, és ha az másnak használ, az nekem nagyon jó. Egy kicsit olyan, mint hogyha dolgoznék, mondjuk úgy. Pótolja a munkát is ilyen, meg ez úgy, végül is õk is adnak tanácsot, mert nekik is gyûlik a tapasztalatuk, õk így tudják, így olvasták vagy így csinálják, ez vált be, és ez így jó, hogy kölcsönösen, szerintem.

- Én 96. óta.

- Nem annyira, mint sokan gondolják. De voltak persze, voltak nehezebb idõszakok, amikor úgy kicsit bezártabbnak éreztem magam, de ez annyira átmeneti volt, hogy igazából nem. Ennyi gyerek mellett már nem nagyon ér rá unatkozni az ember, illetve azt siratni, hogy milyen volt munkába járni, vagy ilyenek, tehát ez nem. Meg szerintem megéri a ráfordított idõt mindenképpen. Most ekkorák, utána már nem lesznek soha többet ekkorák, tehát most ha ezt kihagyom, akkor kész. Ez pótolhatatlan.

- Egyrészt kimozdulunk, tehát nem vagyunk otthon, nem vagyunk bent. Ez a gyereknek is jó, mert ugye levegõzni mindenkinek kell. Ha érdekel bennünket egy-egy téma mélyebben is, akkor tudunk elõadót hívni, vagy olyan szakembert, aki ebben jártas, és akkor ez megint egy olyan dolog, amit egyedül ha valaki otthon van, akkor vagy utána olvas, vagy internetezik, de mégsem olyan, mint mikor közösen megkérdezem a másikat, a szakembertõl, hogy na mit gondolsz errõl, arról. És ez szerintem nagyon jó. Meg sokat nevetünk, és a nevetés az nagyon fontos. Tehát ez megint egy olyan dolog. Tényleg hogyha rosszabb napom van elõtte, vagy mert az bárkinek lehet, akkor úgy feldobódik az ember. Minden héten várom, hogy na most csütörtök, éljen, megyünk a csajokkal kismama klubba, úgyhogy ez szerintem nagyon, nagyon jó dolog.

- Nem, valójában nekem már van egy nagyobb gyerekem, és én otthon voltam vele egy évig, és ez az egy év ez meglehetõsen magányosan telt. Akkor még a belvárosban éltünk, és a szüleim nem budapestiek, nem itt élnek a környéken, és ezért aztán semmilyen segítségre nem számíthattam, és nem csak hogy segítségre, hanem nem volt kihez szólni egy egész napon keresztül, amíg a férjem haza nem jött. Mi baj van? És én ezt nagyon rosszul viseltem, és azt gondoltam, hogy ez így nincsen jól, és nincsen rendjén, és hogy szeretnék nemcsak egy évet itthon tölteni a gyerekkel, hanem többet is, és hogy ezt másképp, valahogy másképp kell csinálni. És hogyha senki nem szervez helyettem, akkor majd én szervezek.

- Szerintem igen. Tehát ennek semmi akadálya nincs, mert kell egy kis bátorság, meg egy kis lendület, és én nagyon biztatnék mindenkit, hogy csinálja meg a maga kis klubját, mert csak öröm származik belõle, és csak haszna lesz belõle, a gyerekének késõbb lesznek játszótársai, neki barátnõje, akivel meg tudja beszélni a problémáit. Esetleg még vigyázhatunk is egymás gyerekére, és úgy teljesen ingyen, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, illetve hát a kölcsönösség alapján mûködhet. Szerintem ez csak örömet okozhat.