- Szerintem most rendbe rakom, mert el fog aludni. Hogy
kapaszkodsz! Hogy kapaszkodsz!
- Én még hosszabbra is szoktam állítani, és akkor valahogy
távolabb van tõlem, és nem érzi magát annyira bezárva.
R.: - Ez a kendõ is már így a kismama klubnak a gyümölcse,
hogy így egymásnak ajánlgatjátok?
- Tulajdonképpen igen.
- Igen. Az újságokban láttuk, de én nem mertem volna megvenni
anélkül, de így, talán Évának volt elõször?
- Évának volt elõször, igen. Elhozta a klubba, akkor
bemutatta. Neki négy gyermeke van, és egy kicsivel, naggyal be
tudta mutatni, hogy milyen jó.
R.: - Neked még csak kéthónapos a kisbabád, a kislányod. Te
hogyan kerültél ebbe a társaságba?
- Ugyanúgy, mint a többiek. Én most friss pomázi lakos
vagyok, márciusban költöztünk, és a védõnõktõl kaptam meg a
papírt, hogy szervezõdik egy kismama klub, és ennek nagyon
örülök, mert így Pomázon teljesen más volt a fogadtatás az
önkormányzatnál, a postán, a zöldségesnél, az orvosnál, egybõl
pomázi lakos lettem, és nagyon jól érzem itt magam. Nagyon
örülök, hogy egy jó közösségbe járhatok. Végül is így
történt ez, és most már nem budapesti vagyok, hanem pomázi.
R.: - De ezt a pomáziságot azt gondolod, hogy az, hogy te
kismama voltál, vagy az, hogy ez a klub létrejött, ez segítette?
- Hogyne, hogyne segítette volna. Nemcsak most már lányok, asszonykák
jövünk össze, hanem most már sikerült egyszer a férjeinket is
összehozni. Bár elõször húzódoztak, de aztán látták, hogy
egyívásúak vagyunk, és volt már egy nagy kirándulás.
Felmentünk a Normafához piknikezni, és hát féltünk, hogy
végül is annyi lesz belõle, hogy felmegyünk, kipakolunk, jól
beeszünk és elmegy az idõ, de szerencsére utána sétáltunk egy
nagyot, elõvettünk labdát, játszottunk, kiterítettük a
plédet, sétáltunk.
R.: - A fiúkat vagy a férjeket nehezebb volt rávenni?
- Hát persze, az én párom is azt mondta, hogy mit fog õ
csinálni annyi kismama között, mirõl fogunk beszélgetni, majd
pelenkákról meg tejrõl, de pillanatok alatt a fiúk is
megtalálták egymással a hangot.
R.: - Várjátok már, hogy így eljöjjön a csütörtök délelõtt,
amikor találkoztok?
- Persze, persze, egész héten készülünk rá. Most már
persze minden napnak megvan a maga kis programja. Majdnem mindennap
találunk arra idõt, hogy sétáljunk, barátokat látogassunk meg,
vagy jön a doki néni, jön a védõnõ, megcsináljuk a
házimunkát, de ez a csütörtök délelõtt ez fix pont, erre
készülünk. Van külön kismama klubos ruhácska, azt vesszük
fel, én most már kezdem felvenni a magas sarkú cipõket is, mert
az eddig nem jött fel. Igen, nagyon várjuk ezeket a
csütörtököket.
R.: - Vannak olyanok, amikor ilyen extra programot is szerveztek?
Ezt a Normafát már említetted.
- Hogyne, kirándulások vannak, szakértõket hívunk meg. Ha
jól tudom, akkor most legközelebb babamasszázs tanfolyam lesz
nálunk. De volt szoptatási tanácsadó, igaz, ha jól emlékszem.
Még mi volt?
R.: - Gyere Lilla, gyere!
- Egy úr volt nálunk, aki beszélt, de szerintem a legfontosabb
az az volt, hogy egymásnak adtuk át a tapasztalatainkat, meg hogy
ki mit érez, ki hogy gondolja, ki hogy érzi magát, és ezek
nagyon nagy segítséget jelentettek már a várandóság alatt is,
és most meg különösen jól mûködik. Én ezt akkor éreztem,
amikor mi voltunk kórházban a Domival, és a lányok ugyanúgy
összejöttek, mint annak elõtte.
R.: - Hányan jártok ebbe a klubba?
- Hát a mag az tulajdonképpen olyan 10 fõbõl áll.
R.: - Fõleg elsõbabások vagytok?
- Igen, elsõbabások vagyunk, ketten vannak a magból, akiknek
már második, illetve negyedik babájuk van, úgyhogy ez nagyon
jó, mert tapasztalatcserét is tud, tehát egyáltalán tudjuk õket
kérdezni, hogy hogy s mint.
R.: - Te rögtön ráálltál erre, hogy ilyen kismama klubba
járj?
- Igen, megkaptam a levelet, amit Lilla fogalmazott, már a
levél tartalma is nagyon megnyerõ volt, és egy percig nem
gondolkodtam rajta, úgyhogy én azonnal fel is hívtam telefonon,
hogy szeretnék. 32 hetes terhes voltam.
R.: - És már kismama korotokban is találkoztatok?
- Hogyne, persze, január közepe, január végén volt az elsõ
találkozásunk, és onnantól folyamatosan hetente találkozunk.
R.: - Mit csináltok ilyenkor?
- Amíg nem szültünk meg, akkor mindig valakinél
találkoztunk, tehát lakásokra mentünk egymáshoz. Akkor
beszélgettünk, és egyáltalán felkészítettük magunkat meg
egymást, hogy mi várható ránk a szüléskor, és egyáltalán
utána, legalábbis én részemrõl nagyon féltem az egésztõl.
Aztán amikor megszültünk, akkor bejött a jó idõ, a nyár,
akkor sétáltunk nagyokat, és várom is mindig az alkalmakat.
Éppen csak akkor hiányoztam tényleg, amikor megszültem, és
négyhetes volt a gyerek, amikor már visszacsatlakoztam a
társasághoz. És mindig az adott problémát megkérdeztem,
megbeszéltük, tanácsokat kértem, elmondtam, úgyhogy én
részemrõl nem úgy élem meg, hogy a gyerek nem tud és nem akar
dolgokat, hanem inkább a saját kudarcomnak fogom fel, és úgy
próbálom kezelni az ügyet. Tehát bármilyen problémám van,
akkor úgy gondolom, hogy ezt én nem tudom, ezt meg kell oldani,
kérdezem a lányokat telefonon is akár, úgyhogy nagyon jó, jól
érzem magam itt.
R.: - Megnyugtatjátok egymást, hogy mi a probléma, és akkor
mi az, amiért aggódni kell, meg mi az, amiért nem?
- Az is benne van, az is benne van, hogy barátokra találunk.
Itt Pomázom többnyire akik itt összejöttünk, új lakók, új
betelepülõk vagyunk, nem számíthatunk többségében nagymamai
segítségre, nincsenek itt barátok. Adódik, hogy akkor szervezni
kell egyet, és hát a védõnõk segítségét kértem, akik, én
is meglepõdtem, hogy mennyire örülnek ennek, hogy lesz egy ilyen
lehetõség, mert hogy milyen nagy szükség van rá, hogy az anyák
találkozzanak és próbáljanak segíteni egymáson. Például elõfordult
már, hogy a te gyereked tegnap nyûgös volt? Az enyém is. Folyton
sírt? Igen. Akkor front volt bizonyára. És ezt azért nagyon
fontos tudni, mert az ember nem önmagában keresi a hibát, nem azt
gondolja, hogy én voltam rossz, én szúrtam el valamit, hanem
tudja, hogy ez így van, hogy ez mással is megtörténik, és ez
nagyon sokat segít abban, hogy az anyaság érzése ne sérüljön,
hanem hogy éppen hogy kiteljesedjen, és ne vádolja az ember
önmagát, és ebben, ebben tud óriási segítséget jelenteni a
másik tapasztalata, vagy élménye. Én nagyon büszke vagyok
például arra, hogy itt mindenki szoptat. Tehát féléves korig
mindenki természetes módon szoptat, és ha elmegyünk sétálni,
vagy ahogy most itt vagyunk a játszótéren, mindig szoptat valaki,
és hogy ezt teljesen természetes.
R.: - Gondolod, hogy a klub nélkül nem így lenne?
- Valószínûleg ezek az anyák akkor is szoptatnának, de
talán nem ennyire felszabadultan, vagy másképp, és hogy együtt
vagyunk és rendezünk egy ilyen közös szoptatást, ez olyan, mint
egy nagy reneszánsz festmény, ahogy szoktam mondani, és kövér
csecsemõinket szoptatjuk, és szerintem gyönyörûek vagyunk.
- Páromnak az anyukája azt mondta, hogy hagyjak már ki
egy-két etetést, mert szegény behízza a szívecskéjét, olyan
duci, attól fél, hogy behízza a szívecskéjét.
- Ez is például, hogy sokan próbálnak minket lebeszélni úgy
mond a szoptatásról, mert vannak ilyen megjegyzések, hogy és
féléves koráig tényleg nem kap semmi mást, csak anyatejet, hogy
ez a mi idõnkben nem így volt, és hogy ezt kellene már kapnia
valami gyümölcsöt, barackot, almát. Mi tudjuk abban egymást erõsíteni,
hogy ez úgy van jól, ahogy mi csináljuk, és azok, akik mást
mondanak, azok még egy másik gondolatrendszerben nõttek fel és
szoktak hozzá, és ezt mi így gondoljuk és így csináljuk, mert
szerintünk ez így helyes, és a babának is és nekünk is ez a
jó.



R.: - Akkor, hogyha már túlvan egy kismama a szülésen, akkor
mikor kezdhet el elõször mozogni?
Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász:- Mindenképpen
szülés után pár órát pihentetik a mamát, tehát a legelsõ
dolog, amit már szülés után végezhetünk, azok az olyan jellegû
izomösszehúzások, amik még nagy elmozdulással nem járnak. A
szülés nagyon kimerítõ, sokkal fáradtabbak leszünk, mint amit
elõtte gondoltunk. Annyit tegyünk meg, hogy összehúzzuk az
izmainkat, megtartjuk, és utána ellazítjuk. Tehát
tulajdonképpen egy ízületi elmozdulás nélküli
izomösszehúzódással is tudunk annyit segíteni magunkon, hogy
egy picit a keringésünkön javítsunk.
R.: - Mikor lehet már komolyabb mozgást végezni?
Krizsánné Búcsú Andrea: - Na most ez is attól függ, hogy a
szülés teljesen normális mederben zajlódott, vagy pedig volt
valami komplikáció. Például császármetszés után hosszabb idõt
vesz igénybe, egy normál szülés után a könnyû mozgásokat
másnaptól el lehet kezdeni. Az igazi komoly megterheléssel,
viszonylagos megterheléssel járó mozgást azt a gyerekágyi idõszak
után, tehát a hat hét után kezdhetünk el. A hasizom gyakorlatok
azok lassan jöhetnek, tehát elõször nem az erõteljes, hanem a
könnyebb hasizom gyakorlatok, késõbb az erõsebbek, és a
gátizom környékét mindenképpen mozgatni kell. A gátizom
lazítását kell megtanulnunk akkor, amikor kismamaként
felkészülünk, mert arra mindenképpen, akkor arra van a
legnagyobb szükség. Utána pedig mindenképpen rendbe kell
szednünk az összes hasizmunkat, kinyúlt szalagjainkat és a gát
környéki izmok tornáját kell elsõsorban fontosnak tartanunk
ahhoz, hogy az elkövetkezõ idõszakban semmiféle problémánk ne
legyen.
R.: - Mivel tud segíteni a mamának, milyen gyakorlatokkal tud
segíteni a mama akkor, amikor már szoptat?
Krizsánné Búcsú Andrea: - Elsõsorban a hátizmainak kell erõsnek
lennie, mert bármennyire is úgy tûnik, például pici gyerek
nagyon pici és nagyon kis súlyú, ezért 20-25 percig bizony,
amíg szoptat az ember, addig nem mindegy, hogy hajlott háttal vagy
pedig egyenes háttal tudja magát tartani. Na most az sem mindegy
azért, hogy a mellizmok erõssége milyen.
R.: - Ennek van köze egyébként a tejelválasztáshoz? Tehát
az segít, hogyha több mellizom gyakorlatot csinál valaki?
Krizsánné Búcsú Andrea: - Hát a mellizom gyakorlat végzése
az nagyon jó a tartáshoz, nem mindegy, hogy hogy tartjuk magunkat,
hogy a melleink hogy állnak szoptatás után is, de a tej
mennyiségéhez ahhoz nincs köze.
R.: - Ha megerõltetõ mozgást végzünk, akár megerõltetõ
mellizom gyakorlatot, az negatív hatással nincs a szoptatásra?
Akkor nem termelõdik kevesebb tej?
Krizsánné Búcsú Andrea: - Nem. Szóval hogyha csak a
mellizmok gyakorlataiban esünk túlzásba, izomlázunk az lehet, de
attól kevesebb tejünk nem lesz. Viszont a napi megterhelés, ami
eleve az elsõ pár hónapban sokkal nagyobb, mint amire
számítunk, mert a napi rendszerességgel ötször, hatszor,
hétszer kell szoptatnunk, tehát meg kell találnunk azt az
optimális lehetõséget, hogy mi is tudjunk valamit pihenni, de a
kicsi is tökéletesen el legyen látva. Na most akkor lesz több
tejünk, hogyha nyugodtak vagyunk, ha tudunk pihenni, tehát
ilyenkor érdemes elhagyni egy kicsit azt, hogy most most
porszívózom, most takarítok, most ezt, azt, amazt csinálok, az
mind, mind meg fog bennünket várni. De sokkal fontosabb az, hogy
nyugodtabbak legyünk, kialudtak legyünk, amennyire lehetséges,
mert azért az éjszakai szoptatás még az elsõ pár hónapban
benne van az életünkben. Tehát délután mondjuk egy-két órát
lefekszünk a kicsivel. Ezzel elérhetjük azt, hogy megfelelõ
tejmennyiség lesz, nagy idegi megterhelésnél szokott még elõfordulni,
hogy apad a tej.
R.: - Ebben például a mozgás tud segíteni, hiszen az az
idegrendszerre is jó hatással van.
Krizsánné Búcsú Andrea: - A mozgás, az hogy nyugodtabbak
legyünk, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk, mindenképpen.
R.: - Jól érezzük magunkat a bõrünkben.
Krizsánné Búcsú Andrea: - Így van, hogy jól érezzük
magunkat a bõrünkben, és hogy vissza tudunk térni a normál
mindennapi életünkhöz azzal együtt, hogy már családként
élünk a kicsivel.



R.: - A tej az immunrendszere a babának. Milyen betegségeket
tud megelõzni az, hogyha sokáig szopik?
Dr. Sarlai Katalin újszülött orvos, a Szoptatásért Magyar
Egyesület elnöke Elõször is már az újszülött korban
védi a csecsemõt. A méhen kívüli élethez való
alkalmazkodását segíti. Könnyebben ki fogja üríteni azt az elsõ
szurokszékletet, kevésbé fog fájni a hasa, az elõtej, tehát a
kolosztrum bevonja a bél nyálkahártyáját belülrõl, és
megakadályozza, hogy a bélfalon átjussanak különbözõ
baktériumok, amik kórosak lehetnek, különbözõ ételallergének
átjussanak. Tehát mintegy védi a csecsemõt. Mint a tetõt a
cserepek, úgy fedi be az elõtej a kis csecsemõnek a bél
nyálkahártyáját, és védi a külsõ hatásoktól. Azon kívül
immunrendszer stimuláló hatása van. Egyrészt rengeteg
szekretoros IGA-nak nevezett immunanyag van az anyatejben, ami védi
ugyancsak a csecsemõt. Azon kívül mindenféle sejtek, élõ
sejtek, amik ha bekerül egy baktérium, azt egyszerûen megeszik,
elpusztítják, és hát sok minden egyéb ilyen védelem van a
tejben. Most azon kívül védi a csecsemõket a különbözõ késõbb
elõforduló fertõzõ betegségektõl, tehát kevesebb a hasmenés
a szoptatott csecsemõk között, kevesebb a középfül gyulladás,
kevesebb más egyéb felsõ légúti betegség. Azután védi az
allergiás betegségek kialakulásától, egy bizonyos fajta
cukorbetegséget megelõzhet, kevesebb a szoptatott csecsemõk
között késõbb a rosszindulatú daganat, a nyirokrendszernek
bizonyos daganatai. És hát azt mondják, hogy magasabb az
intelligencia szintje a szoptatott csecsemõnek, jobb a
látásélessége.
R.: - Ez, hogy magasabb az intelligenciaszintje, ez is pusztán
biológia, tehát hogy nem csak arról a lelki közelségrõl van
szó?
Sarlai Katalin: - Arról is, meg arról is, hogy az idegrendszer
a születéskor még nem fejlõdött ki. Az elsõ év során fejlõdik
ki az agy, az idegrendszer, és az ehhez szükséges zsírsavak
vannak az anyatejben, és ha ezt megkapja a csecsemõ, akkor a fejlõdés
tökéletes lesz.
R: - Eddig ugye arról beszéltünk, hogy miért fontos a
babának az, hogyha a mama sokáig szoptat. De miért fontos a
mamának? Tehát számára mit nyújt még azon kívül, ami persze
a legfontosabb, hogy ugye közel kerül a babájához?
Sarlai Katalin: - Vannak bizonyos betegségek, amik ritkábban
fordulnak elõ a gyerekeiket szoptató anyáknál. Ilyen például
az emlõrák. Minél hosszabb ideig szoptat egy anya az élete
során, annál kisebb az esélye arra, hogy emlõrákja legyen.
Kevesebb a petefészek rák, kevesebb a csontritkulás a szoptató
anyák között.
R.: - Nagyon sokan ugye azért nem szoptatnak, ezt lehet hallani,
mert ugye féltik az alakjukat. De közben arról is lehet olvasni,
hogy a szoptatás az kifejezetten elõsegíti azt, hogy
visszanyerjék a szülés elõtti alakjukat. Ez most tudományosan
hogy áll?
Sarlai Katalin: - Igen, de hát a terhesség alatt bizonyos
zsírszövetek felszaporodnak, különösen a csípõn és a
combokon, és a hosszan tartó szoptatásnál ezek a zsírszövetek
jönnek le az anyáról. Tehát ha valaki hat hónapon túl szoptat,
akkor ez a zsír, ami ott raktározódik, el fog tûnni a szoptatás
végére.
R.: - Lehet fogyókúrázni egyébként szoptatás alatt?
Sarlai Katalin: - Drasztikusan nem szabad, mert az nem tesz jót.
A tejnek is káros, tehát kevesebb lesz a mennyisége, de nagyon
kellemes kis enyhe testmozgásokat szabad, sõt kell is végezni,
és ... azt ajánlja, hogy mindig kösse az anya magára a csecsemõt,
és menjen vele sétálni, és persze ne egyen többet, mint
amennyit kellene, tehát maximum egy 700 kalóriával kell többet
fogyasztani, és akkor le fog fogyni, mire véget ér a szoptatás.



R.: - Éva, te vagy a doktor néni a csoportban. Plusz ha doktor
néni nem lennél, akkor is négy gyermek anyukája, akinek azért
már bõven van tapasztalata. Neked másabb-e most ezzel a negyedik
kisbabával így, hogy egy klubba jársz, ebbe a közösségbe, mint
a másik hárommal volt?
- Másabb. Tehát most, én eddig nem nagyon jártam ilyen
klubokba, nem is itt laktam Pomázon, egy éve lakunk itt, és hát
az itteni beilleszkedésben meg tényleg nagyon jó volt hogy ez a
klub egyáltalán létrejött. Szóval nekem ez egy nagyon-nagyon
jó. Sokkal jobb, mint otthon ülni a négy fal között, és akkor
egész nap csak gyerekekkel lenni, hazavárni a páromat, hogy majd
jön, és akkor majd felnõttel is beszélhetek. Nem, ez így nagyon
jó, nagyon jó. Tehát én szerintem mindenkinek kellene járni
ilyen klubba, ha csak teheti.
R.: - A többi anyuka ugye számít arra, hogy tõled majd jókat
lehet kérdezni, és te majd egy csomó dologra fogsz tudni
megoldást vagy tanácsot adni. Neked miért jó ilyen elsõbabás
anyukák között, akik ilyen tapasztalatlan, ártatlan szemekkel
fordulnak hozzád?
- Nem tudom, szerintem nekem jó érzés, hogy tõlem kérnek
tanácsot és én adhatok, pláne akkor, hogyha ez a tanács be is
válik. Mert hát az a baj, hogy minden gyerek más, tehát én
tudok adni egy-két tanácsot, és ha az másnak használ, az nekem
nagyon jó. Egy kicsit olyan, mint hogyha dolgoznék, mondjuk úgy.
Pótolja a munkát is ilyen, meg ez úgy, végül is õk is adnak
tanácsot, mert nekik is gyûlik a tapasztalatuk, õk így tudják,
így olvasták vagy így csinálják, ez vált be, és ez így jó,
hogy kölcsönösen, szerintem.
R.: - Te mióta vagy otthon a gyerekekkel?
- Én 96. óta.
R.: - És nem viselt meg egy picit sem ez a hat év?
- Nem annyira, mint sokan gondolják. De voltak persze, voltak
nehezebb idõszakok, amikor úgy kicsit bezártabbnak éreztem
magam, de ez annyira átmeneti volt, hogy igazából nem. Ennyi
gyerek mellett már nem nagyon ér rá unatkozni az ember, illetve
azt siratni, hogy milyen volt munkába járni, vagy ilyenek, tehát
ez nem. Meg szerintem megéri a ráfordított idõt mindenképpen.
Most ekkorák, utána már nem lesznek soha többet ekkorák, tehát
most ha ezt kihagyom, akkor kész. Ez pótolhatatlan.
R.: - És miket szoktatok itt a klubban csinálni?
- Egyrészt kimozdulunk, tehát nem vagyunk otthon, nem vagyunk
bent. Ez a gyereknek is jó, mert ugye levegõzni mindenkinek kell.
Ha érdekel bennünket egy-egy téma mélyebben is, akkor tudunk elõadót
hívni, vagy olyan szakembert, aki ebben jártas, és akkor ez
megint egy olyan dolog, amit egyedül ha valaki otthon van, akkor
vagy utána olvas, vagy internetezik, de mégsem olyan, mint mikor
közösen megkérdezem a másikat, a szakembertõl, hogy na mit
gondolsz errõl, arról. És ez szerintem nagyon jó. Meg sokat
nevetünk, és a nevetés az nagyon fontos. Tehát ez megint egy
olyan dolog. Tényleg hogyha rosszabb napom van elõtte, vagy mert
az bárkinek lehet, akkor úgy feldobódik az ember. Minden héten
várom, hogy na most csütörtök, éljen, megyünk a csajokkal
kismama klubba, úgyhogy ez szerintem nagyon, nagyon jó dolog.
R.: - Ezt az egészet ezt te találtad ki annak idején. Hogyan?
Jártál-keltél pocakosan, és nézegetted a kismamákat Pomázon?
- Nem, valójában nekem már van egy nagyobb gyerekem, és én
otthon voltam vele egy évig, és ez az egy év ez meglehetõsen
magányosan telt. Akkor még a belvárosban éltünk, és a szüleim
nem budapestiek, nem itt élnek a környéken, és ezért aztán
semmilyen segítségre nem számíthattam, és nem csak hogy
segítségre, hanem nem volt kihez szólni egy egész napon
keresztül, amíg a férjem haza nem jött. Mi baj van? És én ezt
nagyon rosszul viseltem, és azt gondoltam, hogy ez így nincsen
jól, és nincsen rendjén, és hogy szeretnék nemcsak egy évet
itthon tölteni a gyerekkel, hanem többet is, és hogy ezt
másképp, valahogy másképp kell csinálni. És hogyha senki nem
szervez helyettem, akkor majd én szervezek.
R.: - Szerinted más településen vagy más helyen is ugyanígy
meg lehet-e ezt csinálni?
- Szerintem igen. Tehát ennek semmi akadálya nincs, mert kell
egy kis bátorság, meg egy kis lendület, és én nagyon biztatnék
mindenkit, hogy csinálja meg a maga kis klubját, mert csak öröm
származik belõle, és csak haszna lesz belõle, a gyerekének késõbb
lesznek játszótársai, neki barátnõje, akivel meg tudja
beszélni a problémáit. Esetleg még vigyázhatunk is egymás
gyerekére, és úgy teljesen ingyen, mindenféle
ellenszolgáltatás nélkül, illetve hát a kölcsönösség
alapján mûködhet. Szerintem ez csak örömet okozhat.