- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.11.06
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. november. 6.
Kossuth rádió, 13.05

Vendég a háznál, jó napot kívánok!

- Kezit csókolom! Van nekem egy 11 éves unokám, és kérem szépen olyan gondom van, ezt szeretném mondjuk a Nagy Évától, a haján, a fején itt elöl, közvetlenül a haj elején, kérem szépen, van neki egy ilyen sebes állapota. Mostantól én, mint aki nem tudom, hogy mitõl van, arra gondolok, hogy a kislány elég régóta maga mossa a fejét, lehetséges az, hogy a sampont töményen odalöki, rögtön fölmegy, a kezibe kerül, és attól? Valaki azt mondta neki, hogy ez pikkelysömör.

R.: - Hát annak azért nyilván megvannak a jellegzetes tünetei is, és ez csak egy...

- Hát sebes is egy kicsikét.

R.: - ...és ez csak egy ilyen foltban van ott a fején?

- Nem, sebben, és sebes az egész, a homlokán körülbelül 15 centiben elöl, ahol a haj kezdõdik, ottan.

R.: - Ott kezdõdik ez a sebesedés?

- Igen, igen.

R.: - És csak a homlokán van, tehát a hátsó részén, a tarkóján nincsen?

- Nincsen.

R.: - És mikor kezdõdött ez?

- Hát egy féléve.

R.: - És nem voltak orvosnál?

- De, de, na most a bõrgyógyászaton azt mondották a múlt héten, hogy hagyja abba tíz napig, utána jöjjön be, a sebrõl vesznek egy anyagot, és a...

R.: - Már hogy amit abba kell hagyni, az az a gyógyszer, amit korábban adott a háziorvos?

- Igen, igen.

R.: - És ez milyen gyógyszer, azt tudja?

- Hát valami kenõcs. Most aztán azt mondta, azt mondták a Mária utcában, hogy kérem szépen egy tíz nap után ha bejön, akkor be van rendelve, akkor veszünk le mintát a sebrõl, és kitenyésszük, hogy nem-e valami más.

R.: - Gomba vagy baktérium?

- Igen, igen. Maradjak nyugodtan, várjam azt meg?

R.: - Hát azt akkor szerintem mindenképpen várják meg persze, mert az a biztos, ami meg tudja ezt mutatni.

- Igen.

R.: - És történt valami egyébként félévvel ezelõtt a kislánnyal, vagy az így egyik napról a másikra?

- Hát az, hogy történt, hát az iskolában eléggé ideges állapot uralkodik nála, és mit tudom én, lehet, hogy az is befolyással van?

R.: - Hát én azt gondolom, hogyha megindult egy kezelés, azt végig kell csinálni, de mirõl lehet itt szó, egy seb a fejen?

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Természetesen én is ezt javasolom, hogyha azt tanácsolták a klinikán, hogy most álljon le minden kezeléssel, akkor álljon le, mert csak úgy lehet korrekt laboratóriumi vizsgálati eredményt kapni, hogyha nincs kezelve az a terület. Nyilván azt akarják eldönteni, hogy véletlenül nincs-e egy gombás fertõzése is, mert ugye azt gyönyörûen ki lehet mutatni, de csak úgy, ha kezeletlen a bõr. Na most a másik, ez az egyik lehetõség, a másik lehetõség pedig ami így az elmondás, a nagypapa elmondásából is adódna, az pedig az, hogy egy seborrhoeas dermatitise van a kislánynak, ami azt jelenti, hogy fokozott faggyúmirigy-termelésre való hajlam a hajas fejbõrön, és ennek a gyulladásos része az pedig a koronarészen jelentkezik, tehát a hajas fejbõr-haj határán, s valóban úgy néz ki, mintha sebes lenne, piros, hámló, általában viszket is, csúnya is, kellemetlen. Na most ilyenkor azt szoktuk tanácsolni, hogy olyan sampont kell választani, amit ne illatszerboltban, hanem lehetõleg gyógyszertárban válasszon, speciálisan zsíros, korpás fejbõrre, majd ezt követõen, amikor már megmosta a haját, errõl a részrõl ahogy leválnak ezek a kis hámló pikkelyes gyulladt elváltozások, a helye egy ilyen piros gyulladás formájában ott marad a bõrön. Tehát ott lehet látni, hogy az a terület beteg, s arra a bõrgyógyász szokott írni egy enyhe gyulladáscsökkentõ, általában oldatot, nem krémet, hogy ne zsírozzuk össze a hajat. Na most ez csak tüneti kezelés, tehát ez nem egy oki kezelés, mert ebben az esetben õneki erre hajlama van, de gyönyörûen karbantartható.

R.: - Éppen ezt akartam kérdezni, hogy ez meggyógyítható, vagy karbantartható?

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Karbantartható, karban, amíg a gombásodás meggyógyítható, addig ez csak karbantartható, hiszen ez egy öröklött hajlam, ami a tinédzserkor kezdetével szokott sajnos elindulni. Na most ahogy a nagypapa mondta, hogy idegeskedés, feszültség, izgalom, persze hogy rontja ezt az állapotot. Például nyáron sokkal szebbek ezek a fejbõrök, õsszel, télen, amikor kezdõdik az iskola, biztos, hogy csúnyább, de mondom, hangsúlyozom, hogy mindenféleképpen tisztázni kell valóban, hogy nincs-e egy gombásodása, és azt csak laboratóriumi vizsgálattal lehet eldönteni, tehát semmiféleképpen addig a pár napig ne kezelje semmivel, vigye vissza a kislányt, és akkor utána pedig az eredményt úgyis ugyanott meg fogják mondani, és gondolom, hogy ugyanezt a kezelést elõ is fogják neki írni.

R.: - Ha jól értem, akkor ez az elváltozás a fején jelentkezik mindig?

Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Általában a hajas fejbõrön, igen, és nemcsak a homlok felületén, hanem ahogy a koronálisan, ezért mondjuk, hogy koronaszerûen, hátul is, fül mögött, tarkó tájon ugyanígy jelentkezhet. Csatlakozhat hozzá természetesen az arcbõrön is egy speciális kis bõrgyulladás, akkor az arcra lokalizálódó formájáról beszélünk. Nem kötelezõ, hogy a kettõ együtt legyen, van, akinek csak az arcon, de általában ha valakinek nagyon erõs a hajas fejbõr elváltozása, azért az orrháton, orr-, két, orrnyereg két oldalán, vagy esetleg a szemöldökök vonalába, vagy esetleg az állon igen, szokott hozzá társulni valóban egy ugyanilyen jellegû, csak enyhébb gyulladás.

- Jó napot kívánok! Szeretnék egy tanácsot kérni. Lehet, hogy a doktor úr gyakorlatában vagy valahonnan valaki tudja, hároméves és nyolchónapos az unokám és óvodás és körülötte az óvodában mindenki tudja fújni az orrát, és õ nem, még soha meg se próbálta, hogy hogy lehetne rávenni, van-e valamilyen fortély, vagy rafináció, mert már mindent kipróbáltunk, és meg se próbálja.

R.: - Hát erre sok-sok tanácsot szoktak adni, attól kezdve, hogy fújjuk a gyertyát, és akkor ezzel...

- Igen, ilyeneket mi is csináltunk, és valóban tud is fújni, odatesszük a kezünket, érezzük, hogy fúj, de abba még nincs az az erõ, amivel ki tudná fújni az orrát. Tehát a Bethesdába kell járni leszívatni az orrát.

R.: - Otthon miért nem tudják leszívni neki?

- Hát mert nekünk nincsen készülékünk, nem is voltunk erre fölkészülve, gondolja, hogy még egy ekkora gyereknek érdemes ilyesmit venni?

R.: - Hát nézze, ha más megoldás nincs, egyszerûbb, mint a Bethesdába futkosni. Egy ilyen orrszívó porszívóval a dolog megoldható, és azt is el tudom képzelni, hogy a gyerek olyan nagyon nem rajongana ezért, és hát...

- ...is tõle, azért is nem vettük meg, mert féltünk ettõl az  erõszakos módszertõl, majd csak megtanulja. Borzasztó náthás, ezért is hívtam most Önöket.

R.: - Tényleg, most is?

- Mert most iszonyúan el van dugulva az orra, alig alszik, alig tud szuszogni.

R.: - És az orrcsepp?

- Orrcsepp igen, hát azt használjuk persze, na de hát végül is megszüntetné ezt az egész dolgot az, ha békésen kifújná az orrát idõnként!

R.: - El fog jönni asszonyom, de most vennék egy olyat.

- Gondolja, hogy ezt így magától késõbb azért meg fogja tudni csinálni?

R.: - Ez egészen biztos, ez egészen biztos, de én most ebben a pillanatban vennék egy orrszívó porszívót.

- Leginkább az kellene.

R.: - Vegyen egy orrszívó porszívót!

- Én gondoltam rá, csak azt hittem, hogy ahhoz õ már túl nagy, hogy most kezdjünk ilyen csecsemõ módszerekkel, de hát ezek szerint talán jobb, mint a semmi. És hogy fogja utálni!

R.: - Vagy építsünk kártyavárat, próbáljuk a kártyavárat elfújni, az gyõz, aki hamarabb az orrán keresztül...

- Jaj, de jó, na ez is nagyon jó, köszönöm. Mondom én, hogy maguknak több a tapasztalatuk, mint nekünk.

R.: - Az embernek kínjába sok minden eszébe jut.

- Énnekem a lányommal ilyen problémám nem volt, tehát nekem semmi tapasztalatom nincs. Hát nagyon köszönöm, megpróbálom, és ha minden kötél szakad, akkor meg ezt a vacakot meg kell venni.

R.: - Vegye meg, jó?

- Viszonthallásra, köszönöm.

R.: - Viszonthallásra. Még mindig nagyon sokan idegenkednek ettõl az orrszívó porszívótól?

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen, és a használata körül is vannak bizonytalanságok, bár aki valóban súlyt fektet rá, azért elég könnyen meg tudja tanulni a használatát. Miközben hallgattam itt a nagymamát, nem tudtam követni, hogy mi történik itt tulajdonképpen, mert volt egy olyan érzésem, három és fél esztendõs gyerek, szó nem esett arról, hogy, hogy bármiféle vonatkozásban károsodott lenne a fölfogó képessége vagy az utánzókészsége...

R.: - Nem.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - ...vagy beszélni ne tudna, hogy ne értené meg, hogyha azt mondják neki, hogy, hogy tegyél oda egy pohár vizet, vagy tegyél odébb egy pohár vizet, itt ez nem merül föl. Azon törtem a fejemet, hogy, hogy vajon mi van neki abból, hogy õ nem tudja, vagy nem akarja kifújni az orrát? Én csak ennyit tennék az egész ügyhöz hozzá, hogy ezen próbáljanak meg elgondolkodni, hogy nem sokkal izgalmasabb-e ez a még a tortúrával együtt is a gyerek számára az a kravál, amit létre tud hozni maga körül azáltal, hogy az istennek nem fújja ki az orrát?

R.: - Lehet, hogy van valami nyeresége - idézõjelbe téve.

Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen igen, nagyon drágán szerzett nyereség, mert én is azt hiszem, hogy, hogy nem igazi élvezet, akár a Bethesdában szívogatják ki az orrából a váladékot, akár otthon majd a megszerzendõ porszívóval, de ennek a gyereknek úgy néz ki, hogy ez valamiért mégis megéri. Azon kellene gondolkodni, hogy mivel lehetne ezt helyettesíteni, tehát ami miatt a gyerek ezt hajlandó fölvállalni, hogy lehetne ezt kiváltani, hogy mit lehetne helyette adni az õ számára, amitõl aztán egyszer csak el lenne felejtve ez az egész, és foglalkozna a neki nyújtott valami mással, és mellesleg amikor éppen erre szüksége lenne, akkor kifújná az orrát.

- Jó napot kívánok! Ötéves a kislányom, és eléggé szeret rajzolni, írogatni, színezni, az íróasztalomnál amikor dolgozunk, úgy hetenként egyszer elõfordul, hogy az íróasztali lámpa nem felé van ugyan irányítva, mégis azt mondja, hogy viszket a szeme és zavarja a lámpa. Ez elég okot ad arra, hogy orvoshoz forduljak vele? Ez ilyen 40 wattos égõ.

R.: - Nem tudom, hogy fontos-e, hogy mennyi az égõ, de azért megkérdeztem, szóval viszket a kislány szeme.

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Van, hogy viszket, van, hogy könnyezik, van, hogy egy kicsit életlenebbül lát, ezek a fényérzékenységek felhívják a figyelmet két dologra. Egyrészt arra, hogy esetleg tényleg allergiás, tehát...

R.: - Allergia?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - ...van valami, valami érzékenysége, és ezek a provokáló tényezõk, mint a légkondicionálás, a szél, az erõs fény, a valamilyen spray használata az felfokozza az allergiás hajlamot, ez az egyik dolog, tehát a viszketésnek lehet ez az egyik oka. Másik pedig, hogyha fény hatására lép fel, akkor lehetséges oka az is, hogy van egy krónikus gyulladása.

R.: - Tehát egy kis kötõhártyagyulladás?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Valamilyen gyulladást a fény provokálja, hiszen a gyulladás az fénykerülõvé teszi a szemeket. Azért azt mérlegelni kell, hogyha ugyanennél a lámpánál csokit eszik vagy játszik, és nem viszket a szeme, akkor lehet, hogy csak tanulni nem szeret, no de hát ez mondjuk csak az anyaság beszél belõlem.

R.: - Itt még csak egy óvodásról van szó és a rajzolásról, de lehet adott esetben arra is kényszeríteni a gyereket.

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Ez a többi gyereknek szól.

R.: - Ilyenkor télidõn különösen nehéz azt mondani egy gyereknek, hogy ne töltse a napját a számítógép és ne töltse a napját a televízió elõtt. Ezt mindig meg szokták szemészektõl ugyan kérdezni, mindig kevéssé hisszük el, mikor inkább megnyugtató szavakat hallunk, hogy nem árt az a gyereknek, tényleg nem árt?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Igyekeznek a számítógépeket úgy elkészíteni, hogy minél kisebb kisugárzása legyen, van mérés, ami kimutatja, hogy az alfa részek a fényvédõ vagy a védõréteg ellenére hatvan centire kilépnek, hogy ezek tényleg egy katód sugárcsõbõl kilépõ alfarészek vagy nem, ezt a fizikusok mérlegelik. Azt mindenképpen tapasztaljuk, hogy megváltoztatják mindazok az eszközök, amelyek elektrosztatikus erõteret teremtenek maguk körül a levegõnek az összetételét, mert maguk felé vonzzák azokat a kis részeket, melyek töltéssel rendelkeznek, és a víz például egy dipólus molekula, és a víz-, tehát a páratartalom megváltozik azokban a szobákban, ahol a számítógép folyamatosan mûködik.

R.: - Magasabb, vagy alacsonyabb lesz?

Dr. Sényi Katalin gyermek szemész orvos: - Ha azon a területen a por és a víz koncentrálódik, máshol meg kevesebb lesz. Most még a tetejébe a fénykép, a képet, a színes képet nézi a gyerek merev, nyitva tartott szemmel...

R.: - Mozog is a kép.

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Mozog, de nemcsak az van, általában egy picit magasabban van, tehát nem lefelé néz, mint ahogy az olvasáskor lefelé nézünk, hanem egy picit fölfelé, ennek következtében a szemek tágassága nagyobb, mint egy lefele nézett olvasáskor, jobban kiszárad a szem az amúgy is száraz szoba levegõjében, mereven nyitva tartja, hogy egy mozzanatot se veszítsen el abból a képbõl, amit õ nézni akar, kevesebbet pislog, és mind a szemével, mind az egész idegrendszerével arra figyel, hogy õ azt a jelenetet, amit ott lát, minél gyorsabban és ügyesebben észlelje, építhessen házakat, lelõhesse, akit le kell lõni a játékokban. Mindezek nem a szemet elsõsorban, hanem az idegrendszert veszik igénybe, az agykérget, tehát én azt mondom, hogy a számítógép nem direkt rossz hatású, hogy most lövöldözi a betegre azt a káros sugárzást, hanem összességében hat az egész emberre. És ha egy számítógépes munkahelyen dolgozó embernek, felnõtt embernek azt mondjuk, hogy háromnegyed óra után negyedóra szünetet kell tartani, és ez nem vonható össze, mert ugye ez a munkavédelmi szabály, s nem adható ki a munkaidõ befejeztével, hanem háromnegyed óránként fel kell állni, akkor egy gyereknek minimum ennyit, ennél hosszabb idõt nem szabadna töltenie a számítógép elõtt, és nem így szokott ez történni, tehát valami idõszerkezetet be kell építenünk, hogy lekapcsoljam utána, és kikapcsoljam a készüléket.

R.: - Mennyi idõ után kapcsolhat vissza újra a készülék, negyedóra múlva?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Nem, utána szaladjon le a kertbe, és focizzon, vagy menjen el a barátjával egyet úszni. Nem baj, hogy ismerik a számítógépet, én nem mondom, meg használják is sokkal gyorsabban és ügyesebben használják, de az egészségükre vigyázzanak. Azt sem mondom, hogy állandóan fussanak, mert hát az is egy szélsõség, de mindenképpen tudjanak felmászni egy kötélhágcsóra, mindig mondom, mikor a gyerekek jönnek, hogy mentsem föl tornából õket, hogyha kiüt a tûz, akkor hogy mászik ki az ablakon, hogy menekíti ki magát, hogyha nem tudott, mert végig föl volt mentve tornából? Hát van kezünk, lábunk, azt is tudjuk használni! Legalább olyan öröm egy gyereknek más élményekben is gazdagnak lenni, minthogy állandóan a számítógép elõtt ülnek, silánnyá válik az életük, nem lesznek olyan sokoldalúak. Csak úgy viccbõl mondom el, hogy én elmondhatom az életrajzomban, hogy mi mindent csináltam, de õk azt az egyet tudják mondani, hogy egész nap ülnek a számítógép elõtt, és nincs barátjuk, maximum interneten leveleznek. Azt gondolom, hogy elvonjuk a gyerekektõl ezt az örömet és ezt a lehetõséget, hogy sokoldalúbbá tegyük õket, úgyhogy, persze több energiát igényel a szülõtõl is, ezt nagyon jól tudom.

R.: - Ez így van, de hogyha föláll a számítógép elõl, akkor hajrá most beülni a tévé elé. A televízió az kevésbé veszélyes, vagy kevésbé ártalmas, egyáltalán milyen távolról nézze a gyerek a tévét?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Hát a tévét azt három, ha van olyan nagy szoba, három méter minimum.

R.: - Ez elég messze van!

Dr. Sényi Katalin gyermek szemész orvos: - Az messze van, a gyerekek tapintani szeretik mindazt a dolgot, amivel játszanak, vagy amit foglalkoznak, úgyhogy látniuk kéne három méterrõl is, hacsak nem egy ilyen mikroképernyõs számítógép, tévé. Hogy nézzék-e a tévét?

R.: - Ne nézzék, de ha már nézik, akkor milyen távolról, és vajon, vajon ez árt-e a szemüknek?

Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Hát a tévé, ha meg van világítva a szoba, tehát nem egy teljesen sötét és nagyon kontrasztos terembe nézzük, mert az akkor ugye nagyon kifárasztja a szemet, hogyha nagy a kontraszt, akkor nézhetnek egy mesét, de mondjuk a híradót azt nem feltétlenül nézzék, mert az szörnyû, mondjuk nagyobb gyerekek nézhetik, de kisgyerek az csak tragédiákat lát, és nem mer majd az utcára sem kimenni, mert minden nap történik valami baj. Ez nevelési probléma, most hogyha orvosi problémára kellene áttérnem, akkor azt mondom, hogy a zaj, állandó nyugtalanná tétele az embernek nem biztos, hogy cél, tehát kell csöndnek is lenni, meg lehet élvezni egy halk zenét is, meg egy kellemes beszélgetést is, tehát mindennek lenne értéke, és nem válnának süket felnõttekké az emberek, ha erre is tudnánk figyelni. Hát ilyen álmodozó vagyok, ez az igazság. 

- Hallgatom a mûsorukat, és én is szeretnék az ortopédorvostól kérdezni valamit.

R.: - Parancsoljon.

- Feltehetem a kérdést?

R.: - Hogyne.

- Van egy 14 hónapos kisunokám, aki még egyedül nem tud járni, mindig menni szeretne, de olyan érdekesen kifordítja a lábait, fõleg a jobb lábát egészen jobbra elfordítja, és akkor a kis bokája majdnem a földön van, úgy jár. Ez így majd ki fog alakulni, így jó-e, vagy majd kialakul, és tud rendesen járni?

R.: - Nyilván voltak Önök csípõszûrésen, ugye?

- Igen, igen.

R.: - És ott semmi problémát nem találtak?

- Nem volt probléma.

R.: - Tehát még annyit se mondtak, hogy hát jó lenne terpeszbetétes pelenkát, vagy ilyesmit, nem mondták, hogy kötöttek...

- Nem, nem, azt mondja a kis menyem, hogy nem, és látta egy otthoni orvos, körzeti, háziorvos, aki nem tudom biztosan, hogy gyermekorvos-e, nem valószínû, hanem háziorvos, csak általános orvos, õ sem mondta, hogy probléma lenne, de olyan különösnek találom, ahogy jár, olyan, hát nem tud egyedül megállni sem még, meg járni sem.

R.: - De egyébként a mozgásfejlõdésében nem voltak gondok?

- Nem, nem volt probléma, nagyon ügyes, nagyon értelmes kisbaba, és ezért félek, hogy esetleg probléma lesz késõbb, hogy... Az lenne a kérdésem, hogy vigyük-e újra ortopédorvoshoz, mutassuk meg, vagy mit tegyünk? Nagyon furcsa, hát nekem is voltak gyerekeim, meg láttam gyermekeket, de hát õk nem így kezdtek járni, nekem nagyon különösen, hogy nagyon kifordítja jobbra a kis lábát.

R.: - Mind a két bokáját egyébként?

- Szinte mind a kettõt, de a jobbat azt jobban.

R.: - Azt jobban.

- És azt, ott már a kis bokája majdnem leér a földre, annyira úgy, ahogy ránehezedik a lábára, majdnem a földet éri.

R.: - Nincs arról szó ugye, hogy Önök erõltetnék ezt a járást?

- Nem, nem, nem, õ nagyon szeret menni, egy kézzel, ha fogjuk, akkor õ szinte kilométernyi utakat is meg tud tenni.

R.: - Muszáj õt vezetgetni, nem lehet lemondani errõl a tevékenységrõl? Azért kérdezem, hogy nem korán terhelik-e meg a gyereket ezzel a...

- Hát õ akar, mászik is, különben amikor elengedjük, meg a szobájában mászik, de egyébként nagyon szeret menni, kapaszkodik, feláll, és akkor kéri, hogy menjünk vele, és körbe-körbemegy mindenfele, jár, lépcsõkön, tehát megyünk mindenhol, csak hát ezt tartom különösnek, ezt a lábtartást.

R.: - Nagyon szeret menni a gyerek, de nem tud, és a szülõ ilyenkor segítségre siet.

Dr. Balla Mária ortopédorvos: - El kell mondanom, hogy a mozgásfejlõdés egy spontán folyamat, aminek a lényege a folyamat. Hogy a gyermek mikor fog önállóan fölállni, járni, ez mindig egyéni sajátosság, a babakönyvekben olvasott adatok átlagértékekbõl adódnak, hogy a legtöbb ebben a korban teszi, de ebbe belefér az is, hogy van olyan gyerek, amelyik hathónapos korában már feláll és elkezd lépkedni, és van olyan is, amelyik csak másfél éves korába kezdi ugyanezt. Ez attól függ, hogy mit örökölt, milyenek az egyéni sajátosságai, milyen a körülmény, milyen a súlya, milyen az alkata. A gyerek nem azért nem kezd járni önállóan, mert õ nem tudja, hogy neki járni kell, neki meg kell tanítani, mert még nem elég erõsek a lábacskái, a térde, a csípõje ahhoz, hogy õ elinduljon, neki ehhez gyakorlásra van szükség.

R.: - Gyakoroltatják a szülõk, nem tehetünk szemrehányást.

Dr. Balla Mária ortopédorvos: - A gyakorlás nem abból áll, hogy járatom, az egy erõltetett, mesterséges dolog, igaz, hogy a baba szereti, de hát minden gyerek szereti, ha foglalkoznak vele, ha egy üvegpoharat adok a kezébe, azt is szereti, ha esetleg felültetem a szekrény tetejére, azt is szereti. A segítség elsõsorban az, hogy lehetõséget biztosítok ahhoz, hogy az önálló álláshoz, járáshoz szükséges izomerõ kifejlõdjön, tehát olyan helyen legyen, ahol a baba mászhat, föltérdelhet, fölállhat, letottyanhat, megint kezdheti elölrõl, mert ezekkel a mozgásokkal erõsíti és gyakoroltatja az izmokat, erõsíti az izmait, és gyakorolja azokat a mozgáselemeket, amelyek ahhoz kell, hogy meg tudjon önállóan indulni. Ebben a folyamatban valóban gyakran látjuk, hogy vagy kifele, vagy befele fordítják a lábacskáikat, vagy a belsõ szélen állnak, de ezek általában mire a gyerek önállóan megtanul állni vagy elindul, rendszerint szépen maguktól rendezõdnek.

R.: - Árthatnak a gyerek lábának akkor, ha most erõltetik ezt a gyerek kedvére való jártatást?

Dr. Balla Mária ortopédorvos: - Igen, árthatnak vele, a gyereknek nem elég erõs az izomzata ahhoz, hogy a normál helyzetbe megtartsa a testsúlyát, mert még nem elég erõs a lába. Tehát nem kell õt járatni, azt lehet, ha foglalkozni akarok vele, dobok neki egy labdát, õ akkor ugye mászni fog, utána fog mászni, nem arról van szó, hogy 5-10 percet, ha õ éppen szeretne járni, akkor nem járatom, de hosszú idõn tartó, lépcsõjáratás és vezetgetés csak azért, mert a gyerek segít, szereti, sajnos ezzel a segítéssel a nagy szeretet mellett ártanak a gyereknek!

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?