- Kezit csókolom! Van nekem egy 11 éves unokám, és kérem
szépen olyan gondom van, ezt szeretném mondjuk a Nagy Évától, a
haján, a fején itt elöl, közvetlenül a haj elején, kérem
szépen, van neki egy ilyen sebes állapota. Mostantól én, mint
aki nem tudom, hogy mitõl van, arra gondolok, hogy a kislány elég
régóta maga mossa a fejét, lehetséges az, hogy a sampont
töményen odalöki, rögtön fölmegy, a kezibe kerül, és attól?
Valaki azt mondta neki, hogy ez pikkelysömör.
R.: - Hát annak azért nyilván megvannak a jellegzetes tünetei
is, és ez csak egy...
- Hát sebes is egy kicsikét.
R.: - ...és ez csak egy ilyen foltban van ott a fején?
- Nem, sebben, és sebes az egész, a homlokán körülbelül 15
centiben elöl, ahol a haj kezdõdik, ottan.
R.: - Ott kezdõdik ez a sebesedés?
- Igen, igen.
R.: - És csak a homlokán van, tehát a hátsó részén, a
tarkóján nincsen?
- Nincsen.
R.: - És mikor kezdõdött ez?
- Hát egy féléve.
R.: - És nem voltak orvosnál?
- De, de, na most a bõrgyógyászaton azt mondották a
múlt héten, hogy hagyja abba tíz napig, utána jöjjön be, a
sebrõl vesznek egy anyagot, és a...
R.: - Már hogy amit abba kell hagyni, az az a gyógyszer, amit
korábban adott a háziorvos?
- Igen, igen.
R.: - És ez milyen gyógyszer, azt tudja?
- Hát valami kenõcs. Most aztán azt mondta, azt mondták a
Mária utcában, hogy kérem szépen egy tíz nap után ha bejön,
akkor be van rendelve, akkor veszünk le mintát a sebrõl, és
kitenyésszük, hogy nem-e valami más.
R.: - Gomba vagy baktérium?
- Igen, igen. Maradjak nyugodtan, várjam azt meg?
R.: - Hát azt akkor szerintem mindenképpen várják meg persze,
mert az a biztos, ami meg tudja ezt mutatni.
- Igen.
R.: - És történt valami egyébként félévvel ezelõtt a
kislánnyal, vagy az így egyik napról a másikra?
- Hát az, hogy történt, hát az iskolában eléggé ideges
állapot uralkodik nála, és mit tudom én, lehet, hogy az is
befolyással van?
R.: - Hát én azt gondolom, hogyha megindult egy kezelés, azt
végig kell csinálni, de mirõl lehet itt szó, egy seb a fejen?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Természetesen én is ezt
javasolom, hogyha azt tanácsolták a klinikán, hogy most álljon
le minden kezeléssel, akkor álljon le, mert csak úgy lehet
korrekt laboratóriumi vizsgálati eredményt kapni, hogyha nincs
kezelve az a terület. Nyilván azt akarják eldönteni, hogy
véletlenül nincs-e egy gombás fertõzése is, mert ugye azt
gyönyörûen ki lehet mutatni, de csak úgy, ha kezeletlen a
bõr. Na most a másik, ez az egyik lehetõség, a másik
lehetõség pedig ami így az elmondás, a nagypapa elmondásából
is adódna, az pedig az, hogy egy seborrhoeas dermatitise van a
kislánynak, ami azt jelenti, hogy fokozott
faggyúmirigy-termelésre való hajlam a hajas fejbõrön, és ennek
a gyulladásos része az pedig a koronarészen jelentkezik, tehát a
hajas fejbõr-haj határán, s valóban úgy néz ki, mintha
sebes lenne, piros, hámló, általában viszket is, csúnya is,
kellemetlen. Na most ilyenkor azt szoktuk tanácsolni, hogy olyan
sampont kell választani, amit ne illatszerboltban, hanem lehetõleg
gyógyszertárban válasszon, speciálisan zsíros, korpás fejbõrre,
majd ezt követõen, amikor már megmosta a haját, errõl a részrõl
ahogy leválnak ezek a kis hámló pikkelyes gyulladt
elváltozások, a helye egy ilyen piros gyulladás formájában ott
marad a bõrön. Tehát ott lehet látni, hogy az a terület beteg,
s arra a bõrgyógyász szokott írni egy enyhe
gyulladáscsökkentõ, általában oldatot, nem krémet, hogy ne
zsírozzuk össze a hajat. Na most ez csak tüneti kezelés, tehát
ez nem egy oki kezelés, mert ebben az esetben õneki erre hajlama
van, de gyönyörûen karbantartható.
R.: - Éppen ezt akartam kérdezni, hogy ez meggyógyítható,
vagy karbantartható?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Karbantartható, karban, amíg a
gombásodás meggyógyítható, addig ez csak karbantartható,
hiszen ez egy öröklött hajlam, ami a tinédzserkor kezdetével
szokott sajnos elindulni. Na most ahogy a nagypapa mondta, hogy
idegeskedés, feszültség, izgalom, persze hogy rontja ezt az
állapotot. Például nyáron sokkal szebbek ezek a fejbõrök, õsszel,
télen, amikor kezdõdik az iskola, biztos, hogy csúnyább, de
mondom, hangsúlyozom, hogy mindenféleképpen tisztázni kell
valóban, hogy nincs-e egy gombásodása, és azt csak
laboratóriumi vizsgálattal lehet eldönteni, tehát
semmiféleképpen addig a pár napig ne kezelje semmivel, vigye
vissza a kislányt, és akkor utána pedig az eredményt úgyis
ugyanott meg fogják mondani, és gondolom, hogy ugyanezt a
kezelést elõ is fogják neki írni.
R.: - Ha jól értem, akkor ez az elváltozás a fején
jelentkezik mindig?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Általában a hajas fejbõrön,
igen, és nemcsak a homlok felületén, hanem ahogy a koronálisan,
ezért mondjuk, hogy koronaszerûen, hátul is, fül mögött,
tarkó tájon ugyanígy jelentkezhet. Csatlakozhat hozzá
természetesen az arcbõrön is egy speciális kis
bõrgyulladás, akkor az arcra lokalizálódó formájáról
beszélünk. Nem kötelezõ, hogy a kettõ együtt legyen, van,
akinek csak az arcon, de általában ha valakinek nagyon erõs a
hajas fejbõr elváltozása, azért az orrháton, orr-, két,
orrnyereg két oldalán, vagy esetleg a szemöldökök vonalába,
vagy esetleg az állon igen, szokott hozzá társulni valóban egy
ugyanilyen jellegû, csak enyhébb gyulladás.



- Jó napot kívánok! Szeretnék egy tanácsot kérni. Lehet,
hogy a doktor úr gyakorlatában vagy valahonnan valaki tudja,
hároméves és nyolchónapos az unokám és óvodás és
körülötte az óvodában mindenki tudja fújni az orrát, és
õ nem, még soha meg se próbálta, hogy hogy lehetne
rávenni, van-e valamilyen fortély, vagy rafináció, mert már
mindent kipróbáltunk, és meg se próbálja.
R.: - Hát erre sok-sok tanácsot szoktak adni, attól kezdve,
hogy fújjuk a gyertyát, és akkor ezzel...
- Igen, ilyeneket mi is csináltunk, és valóban tud is
fújni, odatesszük a kezünket, érezzük, hogy fúj, de abba
még nincs az az erõ, amivel ki tudná fújni az orrát. Tehát a
Bethesdába kell járni leszívatni az orrát.
R.: - Otthon miért nem tudják leszívni neki?
- Hát mert nekünk nincsen készülékünk, nem is voltunk
erre fölkészülve, gondolja, hogy még egy ekkora gyereknek
érdemes ilyesmit venni?
R.: - Hát nézze, ha más megoldás nincs, egyszerûbb, mint a
Bethesdába futkosni. Egy ilyen orrszívó porszívóval a dolog
megoldható, és azt is el tudom képzelni, hogy a gyerek olyan
nagyon nem rajongana ezért, és hát...
- ...is tõle, azért is nem vettük meg, mert féltünk ettõl
az erõszakos módszertõl, majd csak megtanulja. Borzasztó
náthás, ezért is hívtam most Önöket.
R.: - Tényleg, most is?
- Mert most iszonyúan el van dugulva az orra, alig alszik,
alig tud szuszogni.
R.: - És az orrcsepp?
- Orrcsepp igen, hát azt használjuk persze, na de hát
végül is megszüntetné ezt az egész dolgot az, ha békésen
kifújná az orrát idõnként!
R.: - El fog jönni asszonyom, de most vennék egy olyat.
- Gondolja, hogy ezt így magától késõbb azért meg fogja
tudni csinálni?
R.: - Ez egészen biztos, ez egészen biztos, de én most ebben
a pillanatban vennék egy orrszívó porszívót.
- Leginkább az kellene.
R.: - Vegyen egy orrszívó porszívót!
- Én gondoltam rá, csak azt hittem, hogy ahhoz õ már túl
nagy, hogy most kezdjünk ilyen csecsemõ módszerekkel, de hát
ezek szerint talán jobb, mint a semmi. És hogy fogja utálni!
R.: - Vagy építsünk kártyavárat, próbáljuk a
kártyavárat elfújni, az gyõz, aki hamarabb az orrán
keresztül...
- Jaj, de jó, na ez is nagyon jó, köszönöm. Mondom én,
hogy maguknak több a tapasztalatuk, mint nekünk.
R.: - Az embernek kínjába sok minden eszébe jut.
- Énnekem a lányommal ilyen problémám nem volt, tehát
nekem semmi tapasztalatom nincs. Hát nagyon köszönöm,
megpróbálom, és ha minden kötél szakad, akkor meg ezt a
vacakot meg kell venni.
R.: - Vegye meg, jó?
- Viszonthallásra, köszönöm.
R.: - Viszonthallásra. Még mindig nagyon sokan idegenkednek
ettõl az orrszívó porszívótól?
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen, és a
használata körül is vannak bizonytalanságok, bár aki valóban
súlyt fektet rá, azért elég könnyen meg tudja tanulni a
használatát. Miközben hallgattam itt a nagymamát, nem tudtam
követni, hogy mi történik itt tulajdonképpen, mert volt egy
olyan érzésem, három és fél esztendõs gyerek, szó nem esett
arról, hogy, hogy bármiféle vonatkozásban károsodott lenne a
fölfogó képessége vagy az utánzókészsége...
R.: - Nem.
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - ...vagy beszélni ne
tudna, hogy ne értené meg, hogyha azt mondják neki, hogy, hogy
tegyél oda egy pohár vizet, vagy tegyél odébb egy pohár
vizet, itt ez nem merül föl. Azon törtem a fejemet, hogy, hogy
vajon mi van neki abból, hogy õ nem tudja, vagy nem akarja
kifújni az orrát? Én csak ennyit tennék az egész ügyhöz
hozzá, hogy ezen próbáljanak meg elgondolkodni, hogy nem sokkal
izgalmasabb-e ez a még a tortúrával együtt is a gyerek
számára az a kravál, amit létre tud hozni maga körül
azáltal, hogy az istennek nem fújja ki az orrát?
R.: - Lehet, hogy van valami nyeresége - idézõjelbe téve.
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Igen igen, nagyon drágán
szerzett nyereség, mert én is azt hiszem, hogy, hogy nem igazi
élvezet, akár a Bethesdában szívogatják ki az orrából a
váladékot, akár otthon majd a megszerzendõ porszívóval, de
ennek a gyereknek úgy néz ki, hogy ez valamiért mégis megéri.
Azon kellene gondolkodni, hogy mivel lehetne ezt helyettesíteni,
tehát ami miatt a gyerek ezt hajlandó fölvállalni, hogy
lehetne ezt kiváltani, hogy mit lehetne helyette adni az õ
számára, amitõl aztán egyszer csak el lenne felejtve ez az
egész, és foglalkozna a neki nyújtott valami mással, és
mellesleg amikor éppen erre szüksége lenne, akkor kifújná az
orrát.



- Jó napot kívánok! Ötéves a kislányom, és eléggé
szeret rajzolni, írogatni, színezni, az íróasztalomnál amikor
dolgozunk, úgy hetenként egyszer elõfordul, hogy az
íróasztali lámpa nem felé van ugyan irányítva, mégis azt
mondja, hogy viszket a szeme és zavarja a lámpa. Ez elég okot
ad arra, hogy orvoshoz forduljak vele? Ez ilyen 40 wattos égõ.
R.: - Nem tudom, hogy fontos-e, hogy mennyi az égõ, de azért
megkérdeztem, szóval viszket a kislány szeme.
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Van, hogy
viszket, van, hogy könnyezik, van, hogy egy kicsit életlenebbül
lát, ezek a fényérzékenységek felhívják a figyelmet két
dologra. Egyrészt arra, hogy esetleg tényleg allergiás,
tehát...
R.: - Allergia?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - ...van valami,
valami érzékenysége, és ezek a provokáló tényezõk, mint a
légkondicionálás, a szél, az erõs fény, a valamilyen spray
használata az felfokozza az allergiás hajlamot, ez az egyik
dolog, tehát a viszketésnek lehet ez az egyik oka. Másik pedig,
hogyha fény hatására lép fel, akkor lehetséges oka az is,
hogy van egy krónikus gyulladása.
R.: - Tehát egy kis kötõhártyagyulladás?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Valamilyen
gyulladást a fény provokálja, hiszen a gyulladás az
fénykerülõvé teszi a szemeket. Azért azt mérlegelni kell,
hogyha ugyanennél a lámpánál csokit eszik vagy játszik, és
nem viszket a szeme, akkor lehet, hogy csak tanulni nem szeret, no
de hát ez mondjuk csak az anyaság beszél belõlem.
R.: - Itt még csak egy óvodásról van szó és a
rajzolásról, de lehet adott esetben arra is kényszeríteni a
gyereket.
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Ez a többi
gyereknek szól.
R.: - Ilyenkor télidõn különösen nehéz azt mondani egy
gyereknek, hogy ne töltse a napját a számítógép és ne
töltse a napját a televízió elõtt. Ezt mindig meg szokták
szemészektõl ugyan kérdezni, mindig kevéssé hisszük el,
mikor inkább megnyugtató szavakat hallunk, hogy nem árt az a
gyereknek, tényleg nem árt?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Igyekeznek a
számítógépeket úgy elkészíteni, hogy minél kisebb
kisugárzása legyen, van mérés, ami kimutatja, hogy az alfa
részek a fényvédõ vagy a védõréteg ellenére hatvan centire
kilépnek, hogy ezek tényleg egy katód sugárcsõbõl kilépõ
alfarészek vagy nem, ezt a fizikusok mérlegelik. Azt
mindenképpen tapasztaljuk, hogy megváltoztatják mindazok az
eszközök, amelyek elektrosztatikus erõteret teremtenek maguk
körül a levegõnek az összetételét, mert maguk felé vonzzák
azokat a kis részeket, melyek töltéssel rendelkeznek, és a
víz például egy dipólus molekula, és a víz-, tehát a
páratartalom megváltozik azokban a szobákban, ahol a
számítógép folyamatosan mûködik.
R.: - Magasabb, vagy alacsonyabb lesz?
Dr. Sényi Katalin gyermek szemész orvos: - Ha azon a
területen a por és a víz koncentrálódik, máshol meg kevesebb
lesz. Most még a tetejébe a fénykép, a képet, a színes
képet nézi a gyerek merev, nyitva tartott szemmel...
R.: - Mozog is a kép.
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Mozog, de nemcsak
az van, általában egy picit magasabban van, tehát nem lefelé
néz, mint ahogy az olvasáskor lefelé nézünk, hanem egy picit
fölfelé, ennek következtében a szemek tágassága nagyobb,
mint egy lefele nézett olvasáskor, jobban kiszárad a szem az
amúgy is száraz szoba levegõjében, mereven nyitva tartja, hogy
egy mozzanatot se veszítsen el abból a képbõl, amit õ nézni
akar, kevesebbet pislog, és mind a szemével, mind az egész
idegrendszerével arra figyel, hogy õ azt a jelenetet, amit ott
lát, minél gyorsabban és ügyesebben észlelje, építhessen
házakat, lelõhesse, akit le kell lõni a játékokban. Mindezek
nem a szemet elsõsorban, hanem az idegrendszert veszik igénybe,
az agykérget, tehát én azt mondom, hogy a számítógép nem
direkt rossz hatású, hogy most lövöldözi a betegre azt a
káros sugárzást, hanem összességében hat az egész emberre.
És ha egy számítógépes munkahelyen dolgozó embernek, felnõtt
embernek azt mondjuk, hogy háromnegyed óra után negyedóra
szünetet kell tartani, és ez nem vonható össze, mert ugye ez a
munkavédelmi szabály, s nem adható ki a munkaidõ
befejeztével, hanem háromnegyed óránként fel kell állni,
akkor egy gyereknek minimum ennyit, ennél hosszabb idõt nem
szabadna töltenie a számítógép elõtt, és nem így szokott
ez történni, tehát valami idõszerkezetet be kell építenünk,
hogy lekapcsoljam utána, és kikapcsoljam a készüléket.
R.: - Mennyi idõ után kapcsolhat vissza újra a készülék,
negyedóra múlva?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Nem, utána
szaladjon le a kertbe, és focizzon, vagy menjen el a barátjával
egyet úszni. Nem baj, hogy ismerik a számítógépet, én nem
mondom, meg használják is sokkal gyorsabban és ügyesebben
használják, de az egészségükre vigyázzanak. Azt sem mondom,
hogy állandóan fussanak, mert hát az is egy szélsõség, de
mindenképpen tudjanak felmászni egy kötélhágcsóra, mindig
mondom, mikor a gyerekek jönnek, hogy mentsem föl tornából õket,
hogyha kiüt a tûz, akkor hogy mászik ki az ablakon, hogy
menekíti ki magát, hogyha nem tudott, mert végig föl volt
mentve tornából? Hát van kezünk, lábunk, azt is tudjuk
használni! Legalább olyan öröm egy gyereknek más
élményekben is gazdagnak lenni, minthogy állandóan a
számítógép elõtt ülnek, silánnyá válik az életük, nem
lesznek olyan sokoldalúak. Csak úgy viccbõl mondom el, hogy én
elmondhatom az életrajzomban, hogy mi mindent csináltam, de õk
azt az egyet tudják mondani, hogy egész nap ülnek a
számítógép elõtt, és nincs barátjuk, maximum interneten
leveleznek. Azt gondolom, hogy elvonjuk a gyerekektõl ezt az
örömet és ezt a lehetõséget, hogy sokoldalúbbá tegyük õket,
úgyhogy, persze több energiát igényel a szülõtõl is, ezt
nagyon jól tudom.
R.: - Ez így van, de hogyha föláll a számítógép elõl,
akkor hajrá most beülni a tévé elé. A televízió az
kevésbé veszélyes, vagy kevésbé ártalmas, egyáltalán
milyen távolról nézze a gyerek a tévét?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Hát a tévét azt
három, ha van olyan nagy szoba, három méter minimum.
R.: - Ez elég messze van!
Dr. Sényi Katalin gyermek szemész orvos: - Az messze van, a
gyerekek tapintani szeretik mindazt a dolgot, amivel játszanak,
vagy amit foglalkoznak, úgyhogy látniuk kéne három méterrõl
is, hacsak nem egy ilyen mikroképernyõs számítógép, tévé.
Hogy nézzék-e a tévét?
R.: - Ne nézzék, de ha már nézik, akkor milyen távolról,
és vajon, vajon ez árt-e a szemüknek?
Dr. Sényi Katalin gyermekszemész orvos: - Hát a tévé, ha
meg van világítva a szoba, tehát nem egy teljesen sötét és
nagyon kontrasztos terembe nézzük, mert az akkor ugye nagyon
kifárasztja a szemet, hogyha nagy a kontraszt, akkor nézhetnek
egy mesét, de mondjuk a híradót azt nem feltétlenül nézzék,
mert az szörnyû, mondjuk nagyobb gyerekek nézhetik, de
kisgyerek az csak tragédiákat lát, és nem mer majd az utcára
sem kimenni, mert minden nap történik valami baj. Ez nevelési
probléma, most hogyha orvosi problémára kellene áttérnem,
akkor azt mondom, hogy a zaj, állandó nyugtalanná tétele az
embernek nem biztos, hogy cél, tehát kell csöndnek is lenni,
meg lehet élvezni egy halk zenét is, meg egy kellemes
beszélgetést is, tehát mindennek lenne értéke, és nem
válnának süket felnõttekké az emberek, ha erre is tudnánk
figyelni. Hát ilyen álmodozó vagyok, ez az igazság.



- Hallgatom a mûsorukat, és én is szeretnék az
ortopédorvostól kérdezni valamit.
R.: - Parancsoljon.
- Feltehetem a kérdést?
R.: - Hogyne.
- Van egy 14 hónapos kisunokám, aki még egyedül nem tud
járni, mindig menni szeretne, de olyan érdekesen kifordítja a
lábait, fõleg a jobb lábát egészen jobbra elfordítja, és
akkor a kis bokája majdnem a földön van, úgy jár. Ez így
majd ki fog alakulni, így jó-e, vagy majd kialakul, és tud
rendesen járni?
R.: - Nyilván voltak Önök csípõszûrésen, ugye?
- Igen, igen.
R.: - És ott semmi problémát nem találtak?
- Nem volt probléma.
R.: - Tehát még annyit se mondtak, hogy hát jó lenne
terpeszbetétes pelenkát, vagy ilyesmit, nem mondták, hogy
kötöttek...
- Nem, nem, azt mondja a kis menyem, hogy nem, és látta egy
otthoni orvos, körzeti, háziorvos, aki nem tudom biztosan, hogy
gyermekorvos-e, nem valószínû, hanem háziorvos, csak
általános orvos, õ sem mondta, hogy probléma lenne, de olyan
különösnek találom, ahogy jár, olyan, hát nem tud egyedül
megállni sem még, meg járni sem.
R.: - De egyébként a mozgásfejlõdésében nem voltak
gondok?
- Nem, nem volt probléma, nagyon ügyes, nagyon értelmes
kisbaba, és ezért félek, hogy esetleg probléma lesz késõbb,
hogy... Az lenne a kérdésem, hogy vigyük-e újra
ortopédorvoshoz, mutassuk meg, vagy mit tegyünk? Nagyon furcsa,
hát nekem is voltak gyerekeim, meg láttam gyermekeket, de hát
õk nem így kezdtek járni, nekem nagyon különösen, hogy
nagyon kifordítja jobbra a kis lábát.
R.: - Mind a két bokáját egyébként?
- Szinte mind a kettõt, de a jobbat azt jobban.
R.: - Azt jobban.
- És azt, ott már a kis bokája majdnem leér a földre,
annyira úgy, ahogy ránehezedik a lábára, majdnem a földet
éri.
R.: - Nincs arról szó ugye, hogy Önök erõltetnék ezt a
járást?
- Nem, nem, nem, õ nagyon szeret menni, egy kézzel, ha
fogjuk, akkor õ szinte kilométernyi utakat is meg tud
tenni.
R.: - Muszáj õt vezetgetni, nem lehet lemondani errõl a
tevékenységrõl? Azért kérdezem, hogy nem korán terhelik-e
meg a gyereket ezzel a...
- Hát õ akar, mászik is, különben amikor
elengedjük, meg a szobájában mászik, de egyébként nagyon
szeret menni, kapaszkodik, feláll, és akkor kéri, hogy menjünk
vele, és körbe-körbemegy mindenfele, jár, lépcsõkön, tehát
megyünk mindenhol, csak hát ezt tartom különösnek, ezt a
lábtartást.
R.: - Nagyon szeret menni a gyerek, de nem tud, és a szülõ
ilyenkor segítségre siet.
Dr. Balla Mária ortopédorvos: - El kell mondanom, hogy a
mozgásfejlõdés egy spontán folyamat, aminek a lényege a
folyamat. Hogy a gyermek mikor fog önállóan fölállni, járni,
ez mindig egyéni sajátosság, a babakönyvekben olvasott adatok
átlagértékekbõl adódnak, hogy a legtöbb ebben a korban
teszi, de ebbe belefér az is, hogy van olyan gyerek, amelyik
hathónapos korában már feláll és elkezd lépkedni, és van
olyan is, amelyik csak másfél éves korába kezdi ugyanezt. Ez
attól függ, hogy mit örökölt, milyenek az egyéni
sajátosságai, milyen a körülmény, milyen a súlya, milyen az
alkata. A gyerek nem azért nem kezd járni önállóan, mert õ
nem tudja, hogy neki járni kell, neki meg kell tanítani, mert
még nem elég erõsek a lábacskái, a térde, a csípõje ahhoz,
hogy õ elinduljon, neki ehhez gyakorlásra van szükség.
R.: - Gyakoroltatják a szülõk, nem tehetünk
szemrehányást.
Dr. Balla Mária ortopédorvos: - A gyakorlás nem abból áll,
hogy járatom, az egy erõltetett, mesterséges dolog, igaz, hogy
a baba szereti, de hát minden gyerek szereti, ha foglalkoznak
vele, ha egy üvegpoharat adok a kezébe, azt is szereti, ha
esetleg felültetem a szekrény tetejére, azt is szereti. A
segítség elsõsorban az, hogy lehetõséget biztosítok ahhoz,
hogy az önálló álláshoz, járáshoz szükséges izomerõ
kifejlõdjön, tehát olyan helyen legyen, ahol a baba mászhat,
föltérdelhet, fölállhat, letottyanhat, megint kezdheti elölrõl,
mert ezekkel a mozgásokkal erõsíti és gyakoroltatja az
izmokat, erõsíti az izmait, és gyakorolja azokat a
mozgáselemeket, amelyek ahhoz kell, hogy meg tudjon önállóan
indulni. Ebben a folyamatban valóban gyakran látjuk, hogy vagy
kifele, vagy befele fordítják a lábacskáikat, vagy a belsõ
szélen állnak, de ezek általában mire a gyerek önállóan
megtanul állni vagy elindul, rendszerint szépen maguktól rendezõdnek.
R.: - Árthatnak a gyerek lábának akkor, ha most erõltetik
ezt a gyerek kedvére való jártatást?
Dr. Balla Mária ortopédorvos: - Igen, árthatnak vele, a
gyereknek nem elég erõs az izomzata ahhoz, hogy a normál
helyzetbe megtartsa a testsúlyát, mert még nem elég erõs a
lába. Tehát nem kell õt járatni, azt lehet, ha foglalkozni
akarok vele, dobok neki egy labdát, õ akkor ugye mászni
fog, utána fog mászni, nem arról van szó, hogy 5-10 percet, ha
õ éppen szeretne járni, akkor nem járatom, de hosszú idõn
tartó, lépcsõjáratás és vezetgetés csak azért, mert a
gyerek segít, szereti, sajnos ezzel a segítéssel a nagy
szeretet mellett ártanak a gyereknek!