- Jó napot kívánok, én T.Krisztina vagyok. 4 éves a fiam, nem rajzol. Aggaszt engem ez a dolog nem tudom, hogy kellene-e aggódnom. Nem szeret, nem akar, meg szoktam kínálni gyakran színezõvel, csak rajzoljak, csak én rajzoljak, csak te rajzoljál. Kezdd el és én majd folytatom. Ha mégiscsak ráveszem valamire, az esetleg inkább az ecsettel való festés és akkor is csak feketét használ. Van még egy ilyen adaléka a sztorinak, hogy egyszer óvodából jött haza és én próbálkoztam, de már azelõtt sem rajzolt, hogy no akkor gyere csináljunk valamit, találjunk valamit és azt mondja, hogy õ nem rajzol, mert õ nem tud.

- El tudom képzelni, de nem hiszem, hogy csak ez lehet, mert már ezelõtt sem, tehát én már azelõtt is vártam volna valamiket, nem. Õ nem tud, csak irkafirkát. Mondom, nem baj, én azt is szeretem, rajzoljál nekem. Tehát nem tudom, én azt hiszem hogy a lehetséges mindenfélével próbálkoztam, csakhogy ceruzát vegyen a kezébe és a papír mellett üljön. De nem járok sikerrel, mikortól kell igazából aggódni?

Kárpáti Andrea pedagógiai kutató: A gyerekek eltérõ idõpontokban kezdenek el rajzolni, attól függõen, hogy mennyire van indíttatásuk és mennyire van szükségük erre a kifejezõ rendszerre. Az indíttatás az belsõ késztetés arra, hogy a ceruzával, papírral bánjunk, megpróbáljuk õket uralmunk alá hajtani, valamit kezdeni velük. Lehet, hogy ez a kisfiú építeni szeret, tárgyakat készíteni, rakosgatni a dolgokat. Ez éppen olyan vizuális formáló kifejezõ tevékenység, mint a rajz. És mivel az íráshoz a nemsokára kezdõdõ iskolában mindenképp szüksége lesz rá, hogy az ujjai ügyesek legyenek, pszichomotoros képességei fejlettek legyenek, mindenképpen ajánlható, hogy valamilyen képalkotó, tárgyteremtõ tevékenységet folytasson. Próbálják meg, szeret-e mozaikot rakni. Nemcsak a puzzle játékokra gondolok, hanem olyan egyszerû kicsiknek szóló mozaikjátékokra, ahol például lombfûrésszel kivágott állatformákat kell adott alakzatokba beilleszteni, nagyon fejlesztõs hatású. Érdekesek a kocka és a Lego játékok. Nagyon kevés fiú van, akit egy jó kis váralkotó legóval ne lehetne izgalomba hozni és alkotásra, alakításra késztetni. Lehet, hogy a gyerek szívesen fûzne, szívesen nemezelni, dolgozna bõrrel vagy fával. Érdemes körülnézni a környéken, hátha akad olyan népmûvész mûhely, az iskolákban szoktak lenni kicsiknek is nyitott szakkörök. Mûvelõdési házakban is érdemes tájékozódni, ahol a gyerek a tárgyalkotás, térépítés technikáival kapcsolatba kerülhet. Lehet, hogy ez az õ útja. Nem tudom, hogyan beszél ez a gyerek. Jól beszélõ gyerekek, akiknek a szavak kitûnõ kifejezõeszközül szolgálnak, lényegesen kevesebbet és szegényesebben rajzolnak.

K.A.: - Ha ez a gyerek magatartási problémákkal szorongással küzdene, én azt hiszem az anyuka említette volna. Nem biztos, hogy jelent. A fekete is egy szín, méghozzá nagyon érdekes módon olyan, amely magába foglalja a teljes spektrumot. Nem kell félni tõle. Érdekes kontrasztot tud alkotni, például a fehéren hagyott papírlapon. A gyerekek színpreferenciáinak a vizsgálata, tehát színek kedvelésének a mérése összetett, pszichológus munkáját igénylõ vizsgálat sorozat. Gyerekrajzokra pillantva esetleg az indíttatásról, a színek kedvelésének irányáról tudunk tájékozódni, a gyerek pillanatnyi hangulatáról szerezhetünk benyomásokat, de a lelkialkatról, a habitusról nem mernék ezek alapján nyilatkozni. Nagyon sok óvodában tesznek elém olyan gyerekrajzokat, ahol egyesek egyetlen szín árnyalataiból alkotnak képet. Én inkább gyönyörködöm ezekben, minthogy meg lennék ijedve még akkor is, ha fekete ez a szín. Bár mi felnõttek a tiritarka képeket szeretjük, nagyon-nagyon sok gyerek van, aki ha színes ceruzakészletet kap, csak egy vagy két szín után nyúl. Ez nem baj.

K.A.: - Egészen biztosan problémát jelent az iskolába kerüléskor. Tehát az óvoda utolsó évében kiemelt szerepe van a rajznak, a ceruzával vagy filctollal papírra vetett rajznak. És természetesen a festésnek is, amely ezt segíti, gazdagítja, egy másik nyelvet nyújt, de a rajz kell, hogy a középpontba kerüljön a nemsokára már ceruzával, tollal, füzetbe író kisiskolás jelöltnél. Nos a 6. életévben valamilyen módon képesnek kell lennünk rá, hogy a kezünkkel, az ujjainkkal úgy bánjunk, hogy azt a vékony ceruzát, a kemény hegyével a kicsi füzetlapon tetszésünk szerint és a tanító instrukciója alapján legyünk képesek huzigálni. Hangsúlyozom nem arról van szó, nem az a probléma, hogy ez a gyerek nem fejezi ki önmagát, hiszen a dalaival, a szavaival, a mozgásával valószínûleg a tárgyaival és az építményeivel bõségesen elmondja, ami a szívén fekszik. Arról van szó, hogy meg kell tanulnia írni és az íráshoz a rajzoláson át vezet az út.

- Nekem van egy olyan kérdésem, problémám, hogy 10 hónapos a kisfiam, de még nem nagyon adok neki húst.

- Hát nem nagyon. Adtam már neki, de hasmenése lett tõle.

- Hát fõzelékeket, gyümölcsöt, meg anyatejet kap. Négyszer, ötször szopik nappal, éjszaka, ahányszor igénye van rá. És én azt hallottam a doktor néni azt mondta nekünk, hogy ilyen az agy fejlõdése vissza fog maradni, meg hiánybetegségei lesznek. És nagyon szépen fejlõdik, szóval nagyon értelmes és nem tudom, hogy honnan lehet ezt észrevenni, hogyha ezek kialakulnak, meg hogy mikor kell húst adni, vagy hogy van ez az egész kérdés. Szóval ilyen problémáim vannak.

- Hát elkezdtem neki adni egy idõben így mindent, mikor a védõnõ mondta, hogy 1 éves korára már mindent kell ennie, amit egy felnõtt ember eszik és akkor adtam neki túrót, sajtot, meg mindent. És akkor itt teljesen felborult a szóval hasmenése lett, megijedtem ettõl.

- Nem, nem. Délelõtti ilyen gyümölcsöt eszik, reggel szopik, délelõtt gyümölcs van és utána az ebéd, az fõzelék neki, aztán utána újból uzsonnára gyümölcsöt kap és aztán megint fõzeléket. Annyira figyeltem, hogy nekem van egy ilyen kis biokertem és mindent, a krumplit mindent ott termeltem.

-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Én erre azt tudom válaszolni, hogy egy néhány évvel ezelõtti kísérletrõl tudok, amit hát szegény ázsiai országban végeztek el tudósok nagy körültekintéssel. Több ezer gyereket vizsgáltak nullától egyesztendõs korig terjedõen. Az egyik csoportot, azt hagyták úgy etetni, fehérjeszegényen és mondhatni éhezve, ahogy az megszokott ebben a szegény országban és a másik csoportban pedig naponta kaptak tejet a gyerekek, amit kiszámítottak, hogy elégségesnek nevezhetõ fejérje forrásként szolgáljon a gyerek fejlõdéséhez. 1 esztendõs korban vizsgálták a gyereket és habár a szülõk azok azonos csoportba tartoztak, tehát nem befolyásolták, nem volt különbség az õ tevékenysége tehát nem volt azzal magyarázható, hogy az intelligenciája különbözik a két csoportnak, egyértelmûen és bizonyíthatóan magasabb volt az intelligenciahányadosa azoknak a gyerekeknek, akik fehérjével kielégítõ módon ellátva növekedtek egy évig. Ez azt mutatja, hogy az agy fejlõdéséhez 1 esztendõs korig nélkülözhetetlen az elegendõ mennyiségû fehérjének a biztosítása. Na most visszatérve az anyukára. Õ mindig húsról beszél. És itt megint csak egy pontatlanság van, elsõsorban nem húsról beszélünk, hanem fehérjérõl. Tehát egy gyerek növekedéséhez szükség van fehérjére, széndhidrátokra, zsírra, vitaminokra, ásványi sókra, rostanyagoknak. Most ezeknek a helyes aránya az, ami biztosítja a gyereknek a kifogástalan fejlõdését. Általános az a fölfogás, hogy 10 hónapos korban már kevés az anyatejnek a fehérje tartalma, tehát valamilyen fehérjepótlás és itt megint lehet az hús, de nem kötelezõen hús az, amit adni kell. Az én véleményem szerint azért jó, ha hús is van benne, mert a vérképzésnek, az alapelemeibõl többet tartalmaz a hús, min fehérjeforrás, mint esetleg az egyéb fehérjeforrások. De hát azt nem lehet, meg nem is mondanám, hogy csak hússal lehet tökéletes fehérjepótlást végrehajtani. A másik, ami nem igazán lelkesített abban, amit az anyuka mondott, hogy amikor húst adott a gyereknek, amikor valamiféle töményebb fehérje forráshoz jutatta a gyereket, akkor hasmenései támadtak. Na most én nem tudom, hogy jól gondolom-e, én azért ezt nagyon alaposan megkérdõjelezném és arra hívnám föl pont ennek kapcsán más szülõknek is a figyelmét, hogy nagyon gyakran látom azt, hogy a következtetések borzasztó gyorsan vonódnak le. Ha a gyerek egyszer kap valamiféle ételt, utána megjelenik egy neki nem tetszõ, vagy kórosnak minõsíthetõ reakció és akkor a szülõknek a 90 százaléka tapasztalatom szerint biztos abban, hogy annak csak az lehetett az oka. Na most az, hogy két esemény egymást követi idõrendben, az nem biztosítja és nem bizonyítja az oki összefüggést a kettõ között. Ezt én remélem, hogy érthetõen fogalmazom, de hogyha én életében elõször tökfõzeléket adok egy gyereknek és utána egy fél órával vagy órával hány a gyerek, az egyáltalán nem biztos, hogy a tökfõzeléktõl következett be. Lehet egy hányásnak nagyon sokféle oka lehet, azok közül az egyik az, hogy õ a tökkel valamilyen úton-módon nincs barátságban. Én azt szoktam kérni a szülõktõl, most akár tökfõzelékrõl, akár húsról akár másfajta táplálékról van szó, hogy soha elhamarkodott következetéseket ne vonjanak le. Hogyha kétszer, háromszor, négyszer ugyanazt a jelenséget ki tudják váltani ugyanazzal az étellel ugyanolyan körülmények között, csak akkor mondható ki az oki összefüggés a kettõ között. Még ami ezeket a hasmenéseket illeti, hát hogyha egy gyereknek idõrõl-idõre hasmenései támadnak, akkor ott viszont hát részletesebb vizsgálatra is sor kell, hogy kerüljön. Nem szabad ilyen elhamarkodott módon véleményt nyilvánítani és esetleg kitiltani valamiféle éppen hogy nagyon fontos táplálékot a gyereknek az étkezéseibõl.

dr.Sz.I.: - Így van, hús nélkül föl lehet nevelni gyereket, de én csak akkor gondolom, hogy hús nélkül kell fölnevelni egy gyereket, ha arra nyomós indokom van.

- Jó napot kívánok! T. Vera vagyok Szegedrõl. Azt szeretném kérni, hogy lehetne-e valamikor a lisztérzékenységrõl beszélni, mert jó lenne már pár dolgot tisztázni. A zabról, hogy a zabot szabad-e. Akkor, hogy a nulldiéta most kell tartani szigorúan vagy azért valami megengedett.

T.V.: - A gyerekem, február óta.

T.V.: - Hát igen, négy éves és a három éves státuszon derült ki a vérvételen, hogy nagyon alacsonyak az értékei, tehát nem voltak tünetei, csak a vére mutatta ki.

T.V.: - Semmi, semmi, tehát az, hogy nagyon alacsony volt a a vas, meg a kálcium. Elkezdtek ezen a nyomon haladni. És akkor voltunk egy immun vizsgálaton, ott minden negatív volt kivéve ezt az egyet, ez nagyon magas volt, tehát sajnos ez pozitív. Akkor ilyeneket mondta, hogy nem nõhetõ ki, akkor hallottam, hogy kinõhetõ. De olyan jó volna egy kicsit tisztába tenni, mert olyan nagy kavar van. És a másik, hogy nem tudunk egymásról, hogy vagyunk-e, kik vannak, hányan vannak. Mert hallottam egy számot, húszezer a magyarországi adat. De ennek nagy része nem kiderített, tehát ez csak ilyen statisztika, hogy beszorozták. Mondtak olyat, hogy Írországban van olyan falu, ahol minden negyedik újszülött így születik, akkor, hogy a svédeknél sokkal alacsonyabb, szóval nagyon-nagyon káosz van ebben és olyan jó volna egy kicsit úgy rendet tenni. Mert hogyha ez tényleg nulldiéta és annyira szigorúan mindent, akkor ez borzasztó pláne, hogy élete végéig.

T.V.: - Semmit.

T.V.: - Három és fél hónapos korától kezdtem a vegyest, mert nem volt elég a tej, de nem olyan töményen, tehát akkor még tizenegy hónapig még anyatejet is kapott, tehát úgy vegyesen.

T.V.: - Semmi nem volt, egyetlenegy ilyen árulkodó volt, ami az én túlzott óvatosságomnak tudható be, hogy két és fél, háromévesen, mikor strandon voltunk, azt figyeltem meg, hogy a többi babának olyan szép egyenesre kisimul a kis pocija, az övé meg olyan maradt, mint újszülött korában vagy egy-két éveseknek, olyan kidomborodó. És akkor azt mondtam a háziorvosnak és õ azt mondta, hogy no akkor nézzünk már meg meg egy vérképet. Tehát így indult az egész. Mondták is, hogy ez nagyon ritka, hogy ilyen hamar kiderül, ha nincs tünet. Tehát ez nem azonnal jelentkezik, ez fél év, két év.

T.V.: - Igen. És nem tudják ennek a biladin érzékenységnek, nem tudják az eredetét. Nagyon sok elõfordul, hogy örökletes, de ez se biztos. Elõfordul, hogy valamilyen vegyi anyag hatása, tehát mondjuk az élelmiszerben lévõ anyag, de ez is. Amerikai adatok nem mutatják. Akkor elõfordulhat, hogy gyógyszerérzékenység, szóval annyifélét mondanak, hogy egy teljes káosz az egész.

T.V.: - Hát eléggé. Most változtatja, mert hát most ugye kenyeret kell sütnöm, aztán minden élelmiszert nagyon alaposan megnézni, de azt se szabad elhinni, mert állítólag van ilyen, hogy Magyarországon 2 százalék alatt nem kell feltüntetni az összetevõket a termékeken és például ilyen olcsóbb fölvágottak esetében búzakeményítõt raknak a fölvágottba. Hát mit keres a búzakeményítõ a húsban, ezt nem tudom ma se. De mindent meg kell nézni. A cukrokat, mert abba is tesznek keményítõt, dúsító anyagként.

T.V.: - Csak hát akkor tényleg, hát például virsli, hát azt én nem tudom házilag elõállítani. Másik, hogy elég válogatós kislány, a fõzelékeket nagyon nehezen fogadja el, a gyümölcsökbõl is nagyon-nagyon válogatva, szóval itt a gond. Azért mondom ezeket a másik dolgot, hát például zabpehely, hogy az ugye sok ételben lehetne, tehát bele lehetne tenni könnyítené ilyen zabpelyhes fölfújtakat lehetne csinálni. Zabot eddig azt mondták, búza, árpa, rozs, zab, nem. És amit lehet, ez kukorica, meg a rizs, meg a szója. Hogyha zabot is lehetne, hát még jobban bõvülne egy kicsit a lehetséges evési dolognak köre.

Dr.Bodányszky Hedvig az I.sz.Gyermekklinika gasztroenterológusa: - A lisztérzékenység az gyakorlatilag egy öröklött betegség, de nem kötelezõen öröklött betegség. Tehát az elõfordul, hogy a családban egy vagy két tagnak van lisztérzékenysége, még az is van, hogy testvérek között nincs az egyiknek vagy másiknak. Általában régen egy határozott betegség volt, amikor elõször kapott lisztet a gyermek, akkor utána körülbelül egy fél év múlva alakultak ki a tünetek. Ma már ezt nem mondhatjuk részben azért, mert vegyesen táplálkoznak a gyerekek, több mindent esznek már korábban is, úgyhogy most ilyen biztos meghatározás nincsen. Mindenesetre az, hogyha sokáig szopik a gyerek, tehát anyatejjel táplálkozik, az mindenképpen segít abban, hogy vagy ne is alakuljon ki vagy minél késõbb alakuljon ki.

dr.B.H.: - Megváltozott a helyzet. Mert azelõtt volt egy módszer, jöttek a tünetek ugye, ami hát azt jelentette, hogy a gyerek nem fejlõdik rendesen, izomzata sorvad, nagy tömegû széklete van a gyereknek, idõnként hányogat, nagyon morózus, rosszkedvû a gyerek, sápadt, szemei aláárkoltak, a haja ritka volt törékeny. Érdekes módon a szempillái nagyon szépek és hosszúak ez még ma sincs eldöntve, hogy vajon mi lehet ennek az oka? Tulajdonképpen ez a diagnózist megadta egy ilyen típusú gyerek. Ma már egészen más a klinika megnyilvánulás, valószínûleg azért, mert más az étrend. Ma már valóban 4 éves gyereknél is felfedezhetõ, azon kívül a tünetek is megváltoztak. Lehet, hogy csak egyszerûen az a tünete a gyereknek, hogy nem nõ, tehát alacsonyabb a növekedése, mint a korátlagának. Vagy pedig elõfordulhat az, hogy hasmenései vannak anélkül, hogy bármi oka lehetne ennek 4 éves korban. Mert 4 éves korban, sõt felnõtt korban is alakulhat ki cöliákia, tehát teljesen megváltozott ez a forma.

dr.B.H.: - Ez abszolút jellemzõ, abszolút jellemzõ, ennél a gyereknél valószínûleg a végtagoknak az izomzata nem volt csökkentett, de a hasa megnövekedett. Ezért is azért van, mert vékonyabb az izomzat, nagy hasa van a gyereknek érdekes módon anélkül, hogy fájna vagy valami lenne. Érdekes, hogyha nagy hasa volt, hogy nem volt rossz széklete. Vagy esetleg a mama nem gondolta, hogy ez a széklet rossz, amit a gyerek ürít.

dr.B.H.: - Így van. Egyre többet látunk olyat, hogy csak egy tünet van. De vannak nagyon enyhe tünetek. Egy kicsit kevésbé izmos az a gyerek, hogy kicsit fáradékonyabb, magába húzódó, nem igazán játszik. Szóval ezek is lehetnek már a cöliákia jelzõ tünetei.

dr.B.H.: - Az nagyon súlyos következményekkel jár, ugye nem szívódik fel semmiféle olyan tápanyag, ami a gyerek fejlõdéséhez szükséges és hát halálos végzõdése is lehet.

dr.B.H.: - Hát végül is egy nagyon egyszerû dolog. Gluténmentes diétára tesszük a gyereket és tulajdonképpen az orvos részérõl ez egy nagyon sikerélmény betegség, hogyha felfedezi, mert a gyerek két-három héten, de legkésõbb hat héten belül kivirul. Megnõtt izomzata lesz, mosolyog, elkezd nõni a haja, jókedvû és teljesen más lesz. Tehát tulajdonképpen csak ez az egy módja a kezelésnek, nem kell gyógyszereket enni, csak a diétát tartani. Számos könyv jelent, meg Lisztérzékeny Társaság által kiadott könyvet említeném meg elõször, ennek a címe, hogy Gluténmentesen. Ez azért jó, mert egy kis részében röviden leírja, hogy tulajdonképpen mi ez a betegség, hol tartanak a kutatásában és számtalan receptet ad, lehetõségeket, illetõleg helyeket, ahol a lisztérzékenyek számára bevásárolhatók az élelmiszerek. Ezt a Lisztérzékenyek Társaságánál lehet megrendelni.

dr.B.H.: - Tulajdonképpen hát nem kell enni zabot. Hát végül is ne kísértsük a dolgokat, úgy tûnik, hogy ehetõ, de én nem hiszem, hogy olyan finom a zab, hogy azt enni kell. Tehát nemzetközileg elfogadott, hogy ehetõ a zab. De ez még igazándiból nincs bizonyítva.