- Én azért megpróbálok mindent megtenni, próbálok mindent elolvasni a témában az adott szakfolyóiratokon át a szakkönyveken keresztül, tornázni járok, tehát próbálom magamat is, illetve hát tudomásom szerint a babának is nagyon jó. Bár tudom, hogy még ezen kívül sokkal többet tehetnék, például elõírás szerint úsznom kellene, csak nehezen oldható meg, illetve hát az életmóddal van egy kis problémám, tehát egyrészt hogy még dolgozni járok, ott nem mindig tudom azt enni például, amire tudom, hogy szükségem lenne, és hát nehezen tudok még válogatni az ételek között is. Azt mondják, hogy változatosan és vitamindús, rostban gazdag élelmiszereket kellene fogyasztani. Itt gondolok olyan problémákra is, hogy mondjuk vegyszerezett élelmiszerek, milyen módon tudom ezt kizárni, hogyan tudok ezzel együtt élni és mégis bevinni azt a vitaminmennyiséget. Nagy problémám tehát, hogy ebben az idõszakban, amikor nem adott olyan sok friss zöldség-gyümölcs, a saját kertbõl például hogyan juttassam be azt a vitaminmennyiséget a szervezetembe, ami a babának alapvetõen szükséges lenne, illetve szedjek-e pótlólagosan bármiféle vitaminkészítményeket. Megmondom õszintén, hogy igen félek attól, hogy majd a késõbbiekben nem tudok szoptatni, nem tudom, hogy ez a félelmem ez jogos-e. Igazából bizonytalan vagyok abban, hogy kell-e valamit, tudok-e valamit tenni annak érdekében már most, hogy a késõbbiekben tényleg elegendõ tejem legyen és meg tudjam valósítani azt az igény szerinti szoptatást, amire készülök. A másik, ami engem nagyon elbizonytalanít, hogy, hogy milyen gyógyszereket szabad szednem, illetve úgy veszem észre, hogy valahogy az orvosok is kicsit nehézkesen kezelik a témát. Ugyanis egy elég súlyos megfázáson estem át még a kora tavasszal, és orvostól orvosig jártam, nem mertek szinte hozzám nyúlni, a végén már olyannyira elhatalmasodott rajtam ez a fertõzés, két hétig tartott a betegség, és hát végén erõs antibiotikumokkal kellett rendbe hozni engem, nem tudnak mit kezdeni sokszor a kismamákkal, nem mertek gyógyszert felírni, ezáltal rosszabbodott a helyzet.

- Allergiás vagyok sajnos mindenféle pollenre meg háziporra, és ez is a másik gondom. Nem szívesen szednék most erõs szteroidokat, amik ugye az allergiát visszaszorítanák, viszont kérdés az, hogy melyikkel teszek rosszabbat, azzal, hogy nem szedem a gyógyszert, és esetleg folyamatosan én is rosszul érzem magam, vagy pedig szedném a gyógyszert, de annak esetleg olyan mellékhatásai vannak, ami mondjuk a babára nézve károsak lehetnek.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Igen, hát az allergia népbetegség, úgyhogy nemcsak terheseknél, és valójában ez problémát okoz, ugye van egy steroid tartalmú orrspray a terhesnek, amelyet használt a terhesség elõtt, és akkor most mi legyen, és dilemma. Na most azt szeretném erre mondani, és ez is egy kicsit úgy mindig összezavarodik a szakemberek fejében is, meg a laikusokat meg szegényeket még jobban összezavarjuk, szóval ez a terhesség alatti gyógyszerszedés, ugye a klasszikus Talidemidolt, ami egy nyugtató volt, és akkor szedték, és akkor ezek a fókás kezû gyerekek születtek, azóta egy kicsit mindenki szigorúbb ebben, fõleg a szakemberek, de azért egyet szeretnék itt hangsúlyozni, hogy jelenleg 8-10 olyan gyógyszert tudunk, ami biztos, a terhesség bizonyos idõszakában egyértelmûen okoz valamit. Azonkívül hát ezernyi gyógyszer van, ugye az alapszabály az, hogy a terhesség elsõ három hónapjában ha lehet, semmi gyógyszert, de ez nem azt jelenti, hogyha valakinek valami gyógyszert kell adni, akkor ne adjunk. Tehát itt most konkrétan visszatérek arra, hogy nyugodtan szedhet szteroid tartalmú, hisz ezek nem olyan nagy szteroid tartalmú orrsprayt, hogyha ez oldja meg az õ problémáját. Erre megint mondok egy példát, vannak olyan betegségek, ahol szteroidhiány van, és végig nagy dózisú szteroidot kap a terhes, és nekem is volt ilyen páciensem, végig nagy dózisú szteroidot elsõ naptól kezdve, és annál se semmiféle fejlõdési rendellenesség nem alakult ki. Nota bene ugye arra számítani lehetett, hogy mondjuk hogyha lány, akkor egy ilyen fiús átalakulás, ezt se lehetett megfigyelni, persze mondjuk ebbõl nincs sok, ez nem azt jelenti, hogy egy harmadik esetben nem alakult ki, szóval ez egy nagyon rossz gyakorlat, hogy mert félünk tõle, akkor azt mondjuk, hogy ne szedje...

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - ...ha kell, akkor kell szedni, s antibiotikumot kell, akkor ki kell választani azt, sok antibiotikum van, amirõl biztos tudjuk, hogy nem okoz semmiféle problémát, ha kell, akkor igenis meg kell nyugtatni a terhest, mert akkor abban él, hogy most ezt szedte, akkor mi lehet belõle.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Igen?

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Én azt hiszem, hogy a családorvosok is ma már fölütik azt a könyvet, amely rendelkezésükre áll, és én azt hiszem, hogy õk is meg tudják állapítani, hogy melyik szedhetõ. Természetesen a megnyugtatásképpen megbeszéli még a terhességét kísérõ orvossal, akkor még egy biztosíték, de én azt hiszem, hogy a családorvosok is ebbõl a szempontból utána néznek a dolgoknak, hiszen a terhesség egy speciális eset.

Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Hát hogy mit eszünk, azt nem tudom én se, meg hogy kémiai szerek mikor vannak benne, meg a húsban van-e valami antibiotikum, ezekrõl hallunk, én azt hiszem, hogy hát ezt nagyon nehéz kivédeni. Inkább érdekesebb az, hogy ezt a terhességi vitamint szedjük, vagy nem szedjük, mert ez is egy olyan dolog, hogy ma már a terhesek elsõ jelentkezésükkor már hozzák a zsebükbe a terhességi vitamint. Nagyon érdekes a dolog, ugye Magyarországon mondjuk a terhesek nagy része azért normálisan táplálkozik, tehát nincs alultápláltság, hát van egy olyan szociális osztály, de mondjuk a fejlõdõ országokban ez komolyabb probléma, azért bejutnak a vitaminok megfelelõ mennyiségben. Ezt is kell hangsúlyozni, most nem azért, mert a cégek ellen beszélek, de ez a szakma álláspontja. Tulajdonképpen két olyan anyag van, amit pótolni kell, ugye az egyik a folsav, amit már a terhesség elõtt jó pótolni, és fõleg a terhesség 7. hete körül megfelelõ folsavmennyiségnek kell lenni, és akkor záródik a gerinc, és annak a kialakulásában, vagyis a záródásában szerepe van, a másik pedig a vas, az esetek egy nagy részében a 20. hét után, tehát nem mindjárt el kell kezdeni az elsõ pillanatban, és ott ellenõrizni lehet. Ha a vasszint alacsony, akkor nagyobb mennyiséget adni, tehát tulajdonképpen ha valaki normálisan táplálkozik, s ebbe beleértve a hús, fehérjék, vitamin tartalmú különbözõ hát zöldségek is, akkor terhességi vitaminokra tulajdonképpen nincs szükség. Na most hangsúlyoznám: többféle vitamin van, ezek valójában a nem terhes felnõtteknek vagy nem felnõtteknek van, és nagyon jó. De amit szeretnék hangsúlyozni, ha eldönti valaki, akkor a terheseknek összeállított terhességi vitamin szedése helyes, mert azért egy-két vitamin van, amelynek a túlzott szedése nem jó, például az A vitamin fejlõdési rendellenességet okozhat, de abban a terhességi vitaminban úgy van összeállítva minden, hogy a terhesség igényeinek megfelelõen.

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Hát az elsõ perctõl kezdve mindenképpen tudomásul kell venni, hogy ha nem figyelünk oda a legelején, akkor pillanatok alatt sok-sok plusz kilót tudunk magunkra szedni. A súlygyarapodás az egy 8-10 kilónál ne legyen több, mert olyan jellegû megterhelésnek is ki lesz téve, a súlypontja is máshova kerül, ahogy növekszik a pocakja, tehát elõre kerül a súlypont, akkor ezzel mit fogunk csinálni, elkezd a vállával kompenzálni...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Éppen hat, tehát mindenképpen az lesz, hogy a hasizmok megnyúlnak, a derék körüli izmok azok megrövidülnek, ennek következtében lehetnek hátfájdalmak, vállfájdalmak, ha nagyon nagy a súlytöbblet, akkor viszont térd- és boka-, csípõfájdalmak is elõfordulnak.

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Mindenképpen szüksége van mozgásra a kismamának, de nem ugyanolyan jellegû mozgásra s ugyanolyan megterhelésre, mint amit a normál állapotában eddig végzett. Tehát ha valaki aerobikozni járt, akkor egy ideig még mindenképpen tudja csinálni, aki eddig lovagolt, az mondjuk lovagolni nem lovagolhat, a kerékpározás az mondjuk ne hegymenetnek történjen, hanem sík terepen, az is egy bizonyos ideig, mert elõbb-utóbb már akadályokba fog ütközni az, hogy ezt az ember meg tudja tenni. A nagyon megerõltetõ mozgásokat kell kerülni, de a rendszeres mozgás az azt jelenti, hogy hetente kétszer-háromszor egy-egy órát mindenképpen mozogni kell. Na most a mozgás abból is állhat, hogy elmegy egy nagyot sétálni, ha rendszeresen tornázott, akkor tornázni is lehet, de egy bizonyos idõ után például megerõltetõ hasizomgyakorlatokat kerülni kell. Mindenképpen erõsíteni kell a hátizmokat, a mellizmok tornáztatására szükség van, a keringési rendszer miatt a vénás torna nagyon fontos...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Az a lábizmoknak a tornáztatása. Nagyon sok kismamánál alakulnak ki visszeres problémák, ez egy hajlam is részben...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - ...plusz a súlytöbblet, ami ilyenkor természetes módon fölrakódik. Edzeni kell, legalább 10-15 perces napi vénás torna az azt jelenti, hogy majd a kis amplitudójú gyors mozgásokat végzünk, tehát a pumpáló mozgást mindenképpen segítsük, tehát a vénás visszafolyást segítsük a szervezetben.

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Az úszás az mindenképpen jó a kismamáknak, az egész szervezetre, a légzésre is nagyon-nagyon jó hatással van. Mert a kismamatornának az egyik fõ jellemzõje, hogy a helyes légzésmódokat megtanuljuk, amit majd a szülésnél alkalmazni tudunk, mert a szülés különbözõ szakaszaiban különbözõ légzésmódozatokra van szükség. Na most csak légzés nem elég a szülés közben arra, hogy az oxigén mennyiségének a növelését elérjük, hanem mindenképpen tudnunk kell azt is, hogy meg kell tanulnunk ellazulni. Na most az ellazulás képessége az azt hiszi az ember, hogy akkor én bármilyen körülmények között tudok relaxálni...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Én most pihenek, igen, és akkor az tökéletes, mert akkor, úgy érzem, hogy most nem gondolok semmi rosszra, akkor megpróbálom ellazítani az izmaimat, azért ezt is tanulni kell, hogy a légzés és a relaxáció együtt menjen.

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Hát a kismamatornára azért érdemes eljárni, mert ott ezeket a gyakorlatokat megtanítják a mamáknak, mert akkor már nincs idõ a szülés közben arra, hogy ezt végiggondoljuk és megcsináljuk, tehát ezt olyan szinten kell begyakorolni, hogy amikor odakerülünk, hogy ezt a nagy feladatot végrehajtsuk, akkor már ne kelljen rajta gondolkozni. Tehát mindenképpen lehet otthon gyakorolni, megfelelõ környezet kell hozzá, teljesen nyugodt környezet, ha az ember szeret zenét hallgatni, akkor egy nagyon kellemes zenét föltesz magának...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Hát egészen biztos a csemetéjére fog gondolni. Az, hogy a kicsi ott van velünk kilenc hónapon keresztül, ez azt jelenti, hogy nagyon sokszor beszélgetünk is vele, meg is nyugszik, végig hallja a hangunkat, végig hallja a szívdobogásunkat, és õ nagyon nagy zajban él, mert a körülötte levõ világot is érzékeli, reagál is rá, tehát ami neki nem tetszik, akkor bizony azt nagyobb mozgásokkal jelzi, hogy ezt azért mégse kellene...

Krizsánné Búcsú Andrea gyógytornász: - Ez így van, neki is egy nyugalmi állapot, és nekünk is a mindennapi hajtás után nagyon jól esik, ezt lehet fekve, lehet, ülve, megfelelõ alátámasztásokkal, tehát a megfelelõ alátámasztások azt jelentik, hogy az ember megkeresi azt a helyzetet, legelõször fekve, ahol úgy érzi, hogy a legnagyobb nyugalomba tud ellazulni. Na most ezt a laza állapotot ezt meg kell tudni érezni, tehát az, hogy én lefekszem, kényelmesen lefekszem, és azt mondom, hogy én most ellazultam, az még nem biztos, hogy el is lazultam, tehát ezt mindenképpen úgy kell megtanulni, hogy izomcsoportonként elõször meg kell feszíteni az izmokat, azt mindenképpen mindenki érzi, és utána egészen lassan lazán el kell engedni. Azt érzi az ember, hogy ránehezedik az ágyra, ha földre fekszik, akkor a földre, úgy terülünk el, hogy súlya van minden négyzetcentiméteren a saját testünknek. Na most ez eleinte fárasztó, mert ezt végig kell gondolni egészen attól, hogy most a nyakizmokat, a vállizmokat, a karizmokat, a törzsizmokat, a lábat, a mindenfélét ellazítsunk, akkor mondhatjuk azt, hogy el tudunk lazulni, hogyha szinte azt érzi az ember, hogy elfolyik. Na most ha ezt az állapotot elérte, akkor kell összekötni még a megfelelõ légzéstechnikával, tehát a mélylégzéseket kell megtanulni, normál állapotban viszonylag felületesen vesszük a levegõt, de szülésnél jóval nagyobb oxigénmennyiségre van szükségünk, és azt pedig úgy tudjuk elérni, hogy nagyon erõteljes belégzéssel, ami már föltételezi azt, hogy amint kiengedtük a levegõt, akkor kívánjuk azt, hogy mélyen lélegezzünk be, tehát jóval több oxigén jut a szervezetünkbe, tehát amikor már jönnek az összehúzódások és szülni fogunk, akkor az alatt az idõ alatt kell tudni magunkat kipihenni, amíg, tehát a két összehúzódás közti idõ az, ami eleinte hosszabb, a vége felé pedig egy-két percet jelent, és egy-két perc az nagyon rövid idõ, de ha ezt megfelelõ módon begyakoroltuk, akkor azalatt a nagyon rövid idõ alatt ki tudjuk kapcsolni a külvilágot. Ami nagyon lényeges, csak magunkkal, csak a csemetével tudunk foglalkozni, és sokkal könnyebben tudunk a következõre fölkészülni.

- Az elsõ gyermekem születése abszolút kórházi körülmények között zajlott, és a jelenlegi kórházi szülészeti gyakorlatnak, ami velem történt, az teljesen megfelel. tehát az orvosok szemére hányni nem lehet semmit. A természetes szülés elveinek nem felel meg az, ami velem történt, oxitocinos infúziót adnak, ami egészen másféle típusú fájdalmakat eredményez, és egészen másképp éli meg az ember a kívülrõl jövõ fájdalmat, mint azt a féle fájdalmat, ami a te saját testedbõl jön és származik. A lábtartó is beletartozik a jelenlegi szülészeti gyakorlatba, a legtöbb orvos még ma sem hajlandó más pozíciót váltani, hiszen a szülõ nõ ha térden áll, vagy, vagy négykézláb áll, vagy egyszerûen áll, akkor nem alkalmazhatók azok a fogások, amik egy háton fekvõ kõmetszõ helyzetben alkalmazhatóak, és ezt a legtöbb orvos ma még nem tartja elfogadhatónak, és az utolsó pillanatban arra kéri a nõt, hogy feküdjön föl az ágyra. Számomra az orvosi beavatkozásokkal tarkított szülés az egyrészt olyan következményekkel jár, fizikális következményekkel járt, ami miatt én nagyon nehezen épültem föl, és nagyon sokáig tartott pszichésen feldolgozni ezt az élményt.

- Megpróbáltam legalábbis máshogy, másféle úton elindulni, és éppen azért kerültem egy kelepcébe, amikor kiderült, hogy farfekvéses, mert az is kiderült, hogy ennek az esélyei sokkal kisebbek, mint egy fej végû fekvés esetén.

- Kislányunk, akirõl szó van, õ éppen most lett az elõbb egészen frissiben hatéves, ez tehát hat éve történik a dolog.

- Az aktualitása, amiért én telefonáltam magának, az az volt, hogy volt egy olyan mûsor, amelyben egy asszony betelefonál maguknak, hogy hát õ szeretett volna a faros apróságát mondjuk hát rendesen és nem császárral hozta volna a világra, de nem volt senki, aki itt Pesten vállalta volna, hát erre föl telefonáltam, hogy van orvos, aki roppant lelkiismeretes, nagy hozzáértéssel ezt megcsinálja, hát õt úgy hívják, hogy Pethõ Zsolt, és a MÁV Kórháznak az egyik szülész orvosa.

- Hogyne. Amikor mi kezdtünk hozzá járni rendszeresen ugye a terhesség alatt, akkor õ tisztában volt azzal, hogy asszonykám ad 1 nem akar érzéstelenítést a gerincvelõbe...

- Ad 2 nem akar császárt, hanem õ természetesen akar részt venni az egész szülési munkában, osztozkodni az õ kicsi aprósággal, és hát végül ez is egy trauma mind a kettõjük számára...

- ...és ebbõl õ nem akart menekülni. Na most Zsolt ezt nemcsak hogy akceptálta, hanem messzemenõ tiszteletben tartotta. Amikor itt volt az ideje mindennek, és minden szépen sikerült ugye, akkor bent voltunk, s még most is emlékszem rá, ez egy reggel történt, nagyon szép, nagyon jó minden, kezd a méhszáj nyílni, és mondja a Zsolt, hogy na, jöttök ti vissza egy napon belül. Nem nagyon hittem, de neki igaza volt, mert még aznap este egy hatalmas nagy tornamutatvány volt asszonykám hasikájában, ezt lehetett érezni, egészen szokatlanul nagy volt az izgésmozgás...

- Hát mi ezt nem tudtuk felfogni, hanem aztán éjszaka háromkor gyorsan be az autóba, és mentünk a kórházba, na ott az ügyeletes orvos megnézte, minden szép, minden rendben van, nem kell nagyon izgulni, mind a négy szülõszoba üres volt, úgyhogy mi válogathattunk. Hármat a négybõl ki is használtunk, minden a rendelkezésünkre állt, a bordásfal, meg a nagy matracok, meg a tusolási lehetõséget, szóval minden-minden, ugyanis az egész vajúdási idõ az körülbelül öt órát tartott, elsõ babánál volt ez, ez azt hiszem, hogy nem is olyan szörnyûség.

- Nos, hát anyukának azért elég sok volt...

- ...a rossz, és rosszabb is van, nos, Zsolt úgy hét óra tájban bejött, mert hát ugye szóltak neki, egy kicsikét elõbb jöjjön, megnézi Évát, s azt mondja, hogy huhu, itt valami egészen váratlan dolog történt, a kisbabának ugyanis a popsija van ott, ahol a fejének kéne lenni.

- Ez este történhetett akkor, igen, és Zsolt erre azt mondta, hogy na, nincs széken, tehát ülõ helyzetben való szülés, amit asszonykám szeretett volna...

- ...hanem bizony ez ágyas lesz, ám õ saját maga fogja levezetni a szülést. Ez így is lett. Mellette volt két fiatal bába, ilyen szülésznõ, akik semmi mást nem csináltak, csak asszisztáltak neki. Zsolt fölvette a szép nagy kötényt, odaült az ágy lábához, és kezdett vezényelni, amikor ennek itt volt az ideje, na most nyomjál, na most pihenjél, na most szuszogjál, és így tovább. Na most én ott állok Zsolt mellett, az egyik kezemmel fogtam asszonykám kezét, s mindent nagyszerûen láttam, Zsolt ugyanis azt mondta nekem, hogy hát akkor õ vezeti a szülést ugye, és majd jön a mesterfogás.

- Ezt én nem értettem, hogy mirõl van szó...

- ...hanem hamarosan rájöttem, amikor is megfogta erõteljesen így oldalról a csípõjét, és egy nagyon határozott gyors mozdulattal 90 fokot csavart a gyereken, én akkor értettem meg, hogy aha, szóval ez volt a mesterfogás...

- ...nagy valószínûséggel õ úgy ítélte, hogy a kicsi fej akkor csúszik be a csontok között abba a szûk helyre, amit, amit nem szabad ugye reszkírozni, tehát õ pontosan kiszámította. Na most ennek megvan a maga rizikója.

- Az egész szülés nagyszerûen, szépen sikerült, hamarosan Zsolt majdnem hogy olyan picit olyan örömmel, örömmámorban felkiáltott, nézzétek, milyen szép szõke egy lányka! Hát ezt megörökítettem, egy kis diktafon azért volt, és ezt majd idõnként elõvesszük, és hát megkönnyezve végighallgatjuk mondjuk az egész kicsit tortúrát, de felemelõ dolgokat.

- Szép, ma már a copfja olyan hosszú, hogy rá tud ülni, sose vágtuk le, erre õ büszke is az óvodában, mert õneki van a leghosszabb haja. Itt körülbelül véget is ért a történet, de hát Bori ma mondom, hatéves, 120 centi és 26 kiló, és mit mondjak, nagyon nagy a szókincse, az elképzelhetõ összes mesekönyv vagy megvan, vagy könyvtárból viszem, õ szépen, igényesen fejezi ki magát, hát körülbelül így van.

- Mi ebbe teljesen bizonyosak vagyunk.