Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát ez hagyomány volt Szoboszlón, hogy mindig volt egy, régebben úgy hívták, hogy kis létszámú osztály, ma már fejlesztõ osztály, és ez az iskola vállalta föl tulajdonképpen az egész városból, de utalnak ide gyerekeket a nevelési tanácsadó vagy a tanulói képességet vizsgáló szakértõi bizottság Debrecenbõl. Tehát ide csak úgy jöhetnek gyerekek, hogy szakvéleménnyel ellátva, hogy miért kerülnek ide, és ha a szülõ nyilván elfogadja, mert ez is lényeg.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát magyarból igazán nem nagyon vagyunk lemaradva, sõt a felméréseink szinte jobbak lettek, mint a normál osztályé, tehát itt több lehetõség van a fejlesztésre, mivel hát ez úgynevezett fejlesztõ osztály is, meg egyéni bánásmódra sokkal nagyobb a lehetõség, ezért így jobbak lettek, mint egy átlaggyerek.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Nehézséget jelent, mivel az azért már borzasztó nagy hátrány, és borzasztó nagy lemaradás. Én gyógypedagógus is vagyok, meg tanító is vagyok, tehát körülbelül tudom, hogy hogyan kell vele bánni, meg hát ugye minden gyerek más tulajdonképpen. Év elején nagyon nehezen indultunk vele, hát õ is inkább figyelemzavarral küzd, nagyon nagyfokú figyelemzavarral, és hát most már azért õ is olvasgat, vannak vele magatartásbeli gondok.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Mindegyik osztályunkban még volt olyan szülõ, akire lehetett számítani, hát most is van 3-4 család, akire nagyon lehet számítani akár anyagiakban, akár segítségben. Hiszen ez a program, amivel dolgozunk, ez igényli a családi ház segítségét is, és a többi hát az meg úgy viszi, mert próbáljuk õket nevelni. Tehát mindenre tulajdonképpen a szülõk is, vagy ha fiatal szülõ, ezt meg kellene tanítani, úgyhogy szülõi értekezleteken sokszor nyolc óráig is itt vagyunk, mert szeretnek beszélgetni velünk, és annyiszor elmondtam, hogy amit a szülõ elsõbe befektet egy gyerekbe, az mindig visszatérül. És aki az anyagiakat hajtja, annak is elmondom mindig, hogy gondoljon arra, hogy ez legalább olyan befektetés, mint hogyha a legnagyobb vállalkozásába dolgozik, hogyha a gyerekével, különösen elsõ osztályba foglalkozik, hiszen az elsõ év az egy meghatározó a gyerek életében.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát igen, az a neve, hogy Lépésrõl lépésre, ezt valamikor Soros György hozta be Magyarországra, és õ finanszírozta. Tehát az iskolánknak nagyon nagy szerencséje volt, hogy az elsõk között be tudtunk ebbe lépni, és a Soros György által írt pályázatból nagyon sok pénzt nyertünk, hiszen látod, hogy az osztály berendezése is teljesen más, mint egy hagyományos iskola, ugye itt a gyerekek asztaloknál ülnek, nincs állandó helye, szõnyeg van, játéksarok van, ezek az építõelemek, amit itt látsz a sarokba, ezek a faépítõk, ezt még a Soros alapítványától kaptuk tulajdonképpen. Hát sajnos õ már kilépett ebbõl a programból, de megmaradt Magyarországon.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - A lakásomon is megkeresnek, mert tényleg olyan viszonyban voltunk, meg a szülõkkel ha találkozunk, hát tulajdonképpen nehezen ment a beilleszkedés, de aránylag tudnak.

- Csongi.

- Nyolc.

- Igen.

- Jó.

- Játszottam, akkor írtam, tanár, óvó néni mondta, el kell pakolni, diktál szavakat, akkor leírtam, és megdicsért, ha jól leírtam.

- Ezt írni kell.

- Ja, akkor tornázni, olvasni, oda kell figyelni a tanár néni mond.

- Nem.

- Igen.

- Hegesztõ.

- Velünk van.

- Ketten, én vagyok és Bendzsi.

- Nagyobb.

- Másodikos.

- Anya? Fõz nekünk.

- Délben.

- Nem.

- Délután.

- Hát tanulni kell.

- ...

- Igen.

- Szerelõ.

- Kocsikat.

- Igen.

- Igen.

- Olyan szavakat, írni, a tanár néni adja fel, és van nekem olyan ... kisbetû van benne, és felismerem, és otthon van, olvasok.

- Csomót.

- Van, Pali.

- És Morzsa.

- Ebbõl az iskolából a...

- Harmadikos.

- Igen.

- Iskolában.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - B.Tamást hallottuk beszélni, aki nyolcévesen került ebbe az osztályba, és szinte alig érthetõ volt, ahogy beszélt, és hát látni, hogy szinte félév alatt rengeteget fejlõdött, hát jár logopédiára is, külön még egy logopédus is foglalkozik vele, de maga szerintem az olvasás-írás tanítás, tehát ez a módszer rengeteget jelentett a beszédfejlõdésében is.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Igazából nem tudták megállapítani, hordták a szülõk mindenhova. A valóságban beszédfejlesztõ osztályba kellett volna neki menni, de ugye a szülõnek ma már joga, hogyha nem adja, mert ez egy gyógypedagógiai intézményben van itt Szoboszlón, ezért a szülõ nem volt hajlandó adni, és akkor más lehetõség nem volt, csak egy, egy ilyen fejlesztõ osztályba kerüljön, ahol kevesebben vannak, és több idõ van velük foglalkozni. Így egyénileg is tudunk velük foglalkozni, tehát hogyha például neki ilyen problémája van, hogy nem tud beszélni, vagy nem tud mondani valamit, ezeket a gyerekeket intenzívebben kell beszéltetni, mert utánmondással. Hát én mondjuk gyógypedagógus is vagyok, de logopédus nem vagyok, tehát én gyakoroltatni tudom már, ha megvan a hangja, amit a logopédus ugye elõhoz náluk, és akkor mindent megteszünk azért, hogy minél többet beszéljen. Hát sajnos az osztályban öt legalább, amelyik nehezen tud beszélni, tehát súlyos beszédproblémákkal küzdenek, elég sokat fejlõdtek, hiszen mindent megpróbálunk azért, hogy fejlõdjenek. Kitaláltam, hogy járjanak furulyára, hiszen sok oldalon kell fejleszteni õket, tehát igyekeztünk minden oldalról, ami lehetséges, Katika, a kolleganõ õ mozgásterápiát vezetett be nekik, azt csinálja, bevezettük ugye a relaxációt is, akkor plusz még ez a furulyaoktatás, hiszen azt gondoltam, hogy van, amelyik gyereknek azért van a súlyos beszédhibája, mert nagyon renyhe a szájmozgása, na most arra gondoltam, hogy esetleg ez a furulyaoktatással ugye a szájizmok fejlõdnek, és nagyon aranyos volt a tanár bácsi, mert elvállalta õket, és amint hallom, egész szép sikereket érnek el.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát tulajdonképpen õk négyen is nagyon nehezen fértek be, meg ennek anyagi vonzata is van, tehát egy az, hogy a furulya is több ezer forintba kerül, aztán maga az oktatásért is fizetni kell, és ezért hát nem minden gyerek teheti meg, hogy ezt igénybe vegye, meg nem is fértek volna már be, ezt a négyet is a tanár bácsi nagyon nagy jóindulatán múlt, hogy befértek.

Vargáné Cige Melinda pedagógusasszisztens: - Az én munkám a pedagógusok segítése, mivel ez rengeteg plusz tevékenységgel jár, értem ezalatt a fénymásolástól kezdve a mindenféle bedolgozást, az, ami egyébként a pedagógust terhelné, és ezt én veszem át, ezt a szerepet.

Vargáné Cige Melinda pedagógusasszisztens: - A gyengébb gyerekek mellé ülni külön, segíteni fölvenni az óra ritmusát, hogy fel tudja venni ezt a tempót, amellyel a jobb képességû esetleg gyorsabban tud haladni.

Vargáné Cige Melinda pedagógusasszisztens: - Igen, irányítanom kell nekem is a gyerekeket a differenciált feladatoknál.

Vargáné Cige Melinda pedagógusasszisztens: - Csoportokban dolgozunk, igen, asztaloknál ülnek a gyerekek, kiscsoportokban dolgoznak, van olyan asztal, amelyiknél önálló munkára képesek a gyerekek, van olyan, amelyiknél lassabban haladók és a lassabban haladókhoz megyek oda, és akkor külön leülök, és mi külön dolgozunk.

- Minket ha, ha nem tudunk valamit, akkor tanít, segít Melinda néni, meg aztat is, ha például megakadunk, akkor õ szokott nekünk nagyon sokat segíteni, és mond, és mondja, és hova kell húzni, hát így összeolvassuk, hogy például kocsi vagy autó és oda kell húzni az autóhoz, vagy ásó meg virág, azt oda kell húzni például.

- Igen, meg össze szoktuk olvasni is.

- Igen.

- Igen, és Melinda néni is nekem is segített olvasásból, hogy hova kell húzni az olvasókönyvbe, és, és abba is segít nekünk, hogy fénymásol nekünk ilyen papírokat, amit lehet játszani, meg megenged is nekünk mindent.

- Igen.

- Igen.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Olyan képességproblémákkal jöttek ide, amit év elején mi felmértünk Borikával együtt különbözõ tesztek alapján, és kiderült az, hogy eleve a figyelemkoncentrációtól kezdve a finom motorikáig minden képességben jóval alul vannak, viszont a motivációnak meg a szorgalmuknak köszönhetõen nagyon sokat be tudnak hozni. Vannak olyan gyerekek, akiknek családi problémáik vannak, és úgy jönnek iskolába például, hogy nem aludtak egész éjszaka, tehát ilyen is volt tavaly is.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Szülõk veszekednek, ez már személyes problémák.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Igen, pontosan, tehát itt van szõnyegünk, ahol lefekszik, mert ezzel a gyerekkel akkor semmiképpen semmit nem lehet tenni.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Minden nap van nálunk reggeli beszélgetés, és ott elmondják, hogyha problémájuk van. Vannak például olyan gyerekek, akiket örökbe fogadtak, és régi problémák derülnek ki, és azért nem alszik, tehát jó családi körülmények között él most már a kislány, de...

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Igen, visszajönnek, és sokszor elmondja reggeli beszélgetésnél, amikor elkezdjük, hogy rosszat álmodott, és ilyenkor mi is megértõbbek vagyunk, és akkor tudjuk, hogy azért idegesebb, vagy másabb, mint a többiek.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát elõször is szerintem a legfontosabb a matematika tanításában, hogy megszeressék a gyerekek a matematikát. Ugyanis sokszor azt mondják, hogy a matematikához érzék kell, hát én ebben nem nagyon hiszek, s olvastam is errõl néhány könyvet, hogy nem attól függ, hanem az a legfontosabb, hogy a gyerek eléggé motiválva legyen, hát erre nagyon sok játékot szerkesztünk, vannak különbözõ társasjátékok, akkor vannak olyan játékok, amik didaktikai játékok a gyerekekkel együtt játsszuk, vannak körjátékok, amit használunk. Tavaly indítottunk már év vége fele versenyeket, a gyerekek körében nagyon népszerû volt, versenyeztek a gyerekek, hogy ki mennyit tud megoldani a feladatok közül. És volt egy aranyos eset, amikor az anyuka feljött hozzám, és mondta, hogy egy nagy baj van, hát kérdeztem tõle, hogy mi az a nagy baj, tessék már ennek a gyereknek megmondani, hogy ne éjfélig csinálja a házi feladatot meg a szorgalmit, mert egyszerûen nem tudom róla lebeszélni, és akkor nagyot nevettem, és mondtam, hogy csak ennyi baj legyen mindig az életben.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Nagyon jó eredményeink voltak most a tesztekben, pár hónap alatt nagyon sokat fejlõdtek, most már a leggyengébb 60%-os volt, és 80-90%-os volt a legtöbb gyereknek a tesztje.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Matematikán kívül rajzot, technikát és testnevelést tanítok, és a testnevelés keretében mozgásterápiát, de hogyha nincs testnevelés óránk, akkor is minden nap csináljuk a mozgásterápiát, mert ez is képességfejlesztõ.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Igen, igen, mindenképpen, hát eleve a mozgás és a szellemi fejlõdés az kicsi kortól kezdve összefügg, és sajnos a mozgásukon ezeknek a gyerekeknek már látszik.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Nem, nem, én önszorgalomból végeztem a mozgásterápiát és megyek fejlesztõ pedagógia szakra másoddiplomára, mert ez érdekel, hát mivel mind a ketten szeretjük ezeket a gyerekeket és azért vállaltuk ezt a munkát, mert nem mindenki vállalja és szereti, és nagyon sok türelmet igényel.

Újhelyi Katalin, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát igen, szeretik, csak az a baj, hogy annyi a tananyagunk, hogy kevés idõ van ezekkel játszani. Ez tulajdonképpen, a háló arra szolgál, hogy ebbe bezárunk egy gyereket, nyilván önként vállalkozó, mert van, aki nem akar belemenni, ez azt utánozza, mintha anyaméhben lenne, tehát ez a ringás, abszolút instabil helyzet, állítólag ez nagyon jó, különösen ezeknek a fejlesztõ osztályba járó gyerekeknek.

- Enikõ.

- Enikõ, igen, és össze-vissza dobáltuk, és én meg majdnem elszédültem.

- Nem, nem mindig.

- Jó vagy, akkor játszunk.

- Igen.

- Igen, meg szoktunk relaxálni.

- Igen.

- Igen, és van egy ilyen zene...

- Kézmosós, egy mérges és egy, és egy jó...

- Vidám.

- Egy vidám.

- Tanító néni, meg néni.

- A magnóban egy néni.

- Mérges nyuszi.

- Vidám nyuszi.

- Igen.

- Igen, és a néni azt mondja, hogy el kell engedni, és akkor sóhajtani.

- Mindkét lábunkat, és hogyha vége, akkor fel kell ébredni.

- Meg azt mondja, meg azt mondja, hogy be kell csukni a szemünket, s akkor ellazulni, a hármas szám mondva az az ellazulás.

- Sokszor.

- Sokszor.

- És úgy lazulunk el, hogy mondanak számokat, és aztat ezt úgy mondani kell magunkba, és akkor ellazul mindenünk.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Nálunk egy rituáléval kezdõdik a reggel, ami minden nap visszatér. Körbeülünk a szõnyegen, köszöntjük egymást, hát ez különbözõ köszöntési forma lehet, és utána elmondjuk, hogy milyen nap van ma, milyen év, tehát a dátumot, és ezek után mindenki elmondja, hogy mi történt vele, mióta nem találkoztunk, hát a saját élményeit.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Igen, minden reggel van egy reggeli üzenet, amibe egyrészt köszöntöm õket, másrészt fölírom azt, hogy mit fogunk azon a napon csinálni, és egy kellemes napot vagy jó munkát kívánok nekik.

- Jó reggelt, elsõsök, ma a...

- ...tanult betût kell...

- Felismerését összeolvasását gyakoroljuk.

- Jó munkát, Borika néni.

- Fiatal.

- Tanul, meg...

- tat, tanultat.

- Olvasni, írni.

- Meg összeolvasni betûket, meg õ mondja nekünk, hogy mit játsszunk, és itt lehet játszani többet, mint...

- Rajzolni, rajzolni, amikor még tanulunk.

- Hogy összeolvassunk, meg hogy eltapsoljunk.

- Az ilyen szótagokat, hogy hány szóból áll, igen, és utána meg mindig szoktunk építeni.

- Hát ilyen várat szoktunk, és egy ilyen várat Bencével, egy ilyen magasat, igaz Bence?

- Igen.

- Szoktunk tankot, várat, és még csinálunk hozzá egy ilyen szökõkutat, egy ilyen izékbõl, olyan formákból, amik ott vannak, abból ilyen folyót is csinálunk, egy ilyen hullámosokból olyan folyót is csinálunk, és majd, és úgy már készen is van egy ilyen vár, meg Palival mindig katonavárt szoktunk építeni, Palival.

- Meg ha a tanár néni mondja, hogy el kell kapolni, akkor el szoktunk kapolni.

- Én már tudom.

- Elpakolni.

- Elpakolni, ugye hogy rend legyen.

- Igen.

- Mert nincsen rumli.

- Igen.

- Meg, meg mi, mi mondjuk, hogy amikor tanulni kell, ilyen szótagokat, le kell írni, hogy hány szóból áll, le kell írni, hogy Éva és vagy ilyesmiket, le kell írni, és utána akkor mindig elpakoljuk, mert el kell pakolni, mert mindig szoktunk tanulni, és, és úgy mondtuk hangosan, hogy például É-va, É-a, Év-a.

- Meg, meg úgy is szoktunk, hogy, hogy tanár néni diktál szavakat, és eltapsoljuk, és úgy kell, hogy le-, leírjuk aztat, hogy például Éva, É és a szavakat aki szépen leírja, hibátlanul és nem kell neki radírozni, nagy mosit kap.

- Vigyorog.

- Igen.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - És ami még nagyon fontos, hogy bármit tanulunk, amihez lehet, mozgást tanulunk, és ezáltal sokkal hamarabb megtanulják. Ugyanígy amikor a betûket tanuljuk, és minden betûnek van egy mozgásos jele, s akkor így bármikor ha valami nem jut eszébe, akkor ehhez a mozgási jelhez tud folyamodni.

Kuruczné Korda Borbála, a Hajdúszoboszlói 4. sz. Általános Iskola tanítója: - Hát szünetben is együtt vagyunk, mert az iskolaotthonos a gyerek sosincs egyedül.