- Mert anya levágta a hajam és tetves voltam.

- Elkaptam valakitõl, de nem tudom kitõl.

- Óvodában.

- Hogy nagyon vakartam a fejemet, meg anya bekente nekem mindenfélével. Olyan 2 napot hagytuk rajta és utána lemostam.

- Igen.

- A vállamig ért.

- Nem.

- Igen, mert anya megmutatta.

- Ilyen picike, olyan, mint a hangya, csak szürke.

- Nem.

- Nagyon sok.

- Nincs.

- Igen.

- Anya mindig nézegetni fogja, nem jövök oviba.

- Nem.

- Nem tudom.

- Hogy vakarom.

- Igen és anya megnézi.

- Igen, az Aidának, a Huginak, a többieknek nem tudom.

- Nem.

- Igen. Azért használok sapkát, mert rövid a hajam.

- De tetszik, csak nagyon fiús.

- Nem. Nekem nem tetszik, a bugyim is fiús.

- Mindig olyan, mint egy fiú.

- Ilyen kutyás vagy valami.

- Van lányos bugyim, csak mindig a Betti használja, a tesóm.

- Igen.

- Csatokat, gumit, mindent, ami szép.

- Akkor nem.

- Igen.

- Mert akkor minden hajam kihullott avval a szar izével, amivel levágta. Még a szemembe is ment, nagyon szar volt.

- Nem tudom.

- Igen.

-Orosz Erzsébet, óvónõ: Hosszú évek sora óta dolgozom már és úgy idõközönként felbukkan. Nálunk is 4 éven keresztül nem volt, most a 4. év végén bukkant föl, olyan március-április környékén. Akkor egy kislány behozta és olyan alattomosan fertõz ez a kór, hogy szinte észrevétlenül elterjedt és több kislány, fõleg a hosszú hajú szõke kislányok körében nagyon elterjedt. És mire észbe kaptunk, bizony nagyon nehéz volt kiirtani. Akkor sikerült, ilyenkor persze a gyerekek nem jöhetnek óvodába addig, amíg a védõnõtõl nem hoznak igazolást, hogy teljesen megszûnt ez a probléma. És amikor újrajönnek, akkor úgy néz ki a dolog, hogy megszabadultak tõle a gyerekek, le vannak ápolva, lekezelve, és aztán egy kis idõ múlva újra elõbukkan. Nagyon makacs, nagyon makacs a fejtetû. Egyszerûen alig lehet tõle megszabadulni. Most sajnos mi is beleestünk a kolléganõmmel együtt, mi is elkaptuk. És tapasztalatból tudom, hogy szinte ezek a vegyszerek, amik most vannak forgalomban, egyszerûen vagy nem irtják ki vagy a sertékre nem hatnak, de nagyon nehéz megszabadulni. Folyamatosan kezelni kell, ápolni, nézegetni. Hetek elteltével is. Tehát senki ne legyen nyugodt felõle, hogy most egyszer kiirtotta és utána megszabadult tõle, mert vissza-visszatérhet.

Orosz Erzsébet: - Ezt nem tudtam, hogy elvileg járhatnak, mert nálunk az a szokás, hogy védõnõi igazolással jöhetnek csak. Én most saját magamon tapasztaltam, soha nem volt még fejtetûm, ez valami iszonyú. Iszonyú. Az ember vakaródzik lépten-nyomon, kellemetlen. Bármikor, bárhol meg kell vakarni a fejbõrét és én is jó sokáig fel sem fogtam, hetek teltek el, mindenre gondoltam. Korpára, minden egyéb fejbetegségre. Eszembe nem jutott, hogy tetû. Annak elõtte én megnézettem a barátnõmmel a fejemet, amikor ez felbukkant nálunk és akkor nem volt. Igen, csak ez olyan alattomos, hogy amikor még pici a serke, alig látszik a hajon és amikor kikelnek egyszerre, az a töméntelen mennyiségû tetû, az meg nagyon gyorsan szaporodik. Pillanatok alatt szaporodik. Újabb tetûk keletkeznek és míg az ember észbe kap, addigra szinte alig bírja kiirtani. Úgyhogy lehet, hogy nem betegség, az ÁNTSZ szerint nem, de viszont nagyon-nagyon kellemetlen dolog. Úgyhogy ezt mindenképpen vissza kellene szorítani.

Orosz Erzsébet: - Igen, csak azt tudjuk tenni, hogy felhívjuk a szülõk figyelmét, megkérjük, nagyon szépen megkérjük, hogy irtsa ki, szedje le, minden egyes serkét a hajszálakról húzza le, mert csak ez lehet eredményes. Tehát önmagában az, hogyha szerrel, különbözõ szerek vannak erre, hogyha azzal lekezeljük, az még nem jelenti a végleges megoldást.

Orosz Erzsébet: - Egy részük igen, egy részük nagyon fél tõle és nagyon-nagyon ódzkodik a fejtetûtõl és ahogy meghallja, szinte pánikszerûen menekül és menekíti ki a gyerekét a közösségbõl és leápolja és csak úgy hozza, tényleg nagyon gondosan. Más részük viszont és õk azok, akik folyton behozzák az óvodába, más részük viszont nem elég gondos, nem ápolja le rendesen és nem szedi le a serkéket a hajszálakról és mondom, elég, hogyha csak 1-2 marad, hogyha újra fertõzheti. És szinte nekünk kell leellenõrizni. Szégyen ide, szégyen oda, bogarásszuk a gyerekek fejét és nézzük, mert a védõnõk is sajnos nagyon túlterheltek, nincs erre szabadidejüket, hogy folyton ellenõrizgessék az óvodákat. Idõnként persze megteszik, de ez nagyon kevés és sajnos ezt nekünk is kell csinálnunk.

Orosz Erzsébet: - Annyira szerencsére nem terjedt még el.

Orosz Erzsébet: - Igen, de már szinte fóbiám van, egy picit viszket a fejem, rögtön lekezelem. Úgyhogy szinte nem akarom elhinni, hogy már nincs benne.

- Különbözõ helyeken feljelentettek lakossági bejelentés alapján. Egyik esetben pl. pont azért, hogy a gyerekeimet, 3 gyereket nevelünk, védelem alá helyezzék.

- Az állt, hogy nálunk látogatást tett egy kisgyerek és feltehetõen tõlünk tetût kapott és hogy a gyerek elmondása szerint a mi lakásunk leírhatatlan állapotú. Kosz-piszok és rendetlenség van. Ez az anyuka, aki tette a bejelentést, az is volt egyszer a gyerekért és elképesztõ állapotok vannak a mi lakásunkba. Ebbõl indult ki az egész. Amikor én ezt megtudtam, akkor azonnal bementem az iskolába, ahová a gyerekek járnak, ill. hát a 3 gyerekbõl 2 és kértem a védõnõt, hogy megnézné-e a gyerekeimet most itt rögtön. Lement az osztályokba, mind a két osztályt komplett végignézte és kiadta nekem a papírt, hogy a gyerekeknek semmiféle problémájuk nincsen.

- Igen, ez az, amit nem értett igazándiból senki és tulajdonképpen, aki a gyámhatóságtól, ill. a gyermekjóléti szolgálattól kint volt, õ is azt mondta, hogy hát õk ahogy meglátták ezt a levelet, õk rögtön érezték, hogy itt ez egy rosszindulatú dolog, de hát nekik ennek ellenére van egy bejelentést ki kell vizsgálni. Nekem a hivatallal szemben tulajdonképpen nem lehet semmi kifogásom. Nagyon rendesek voltak, nagyon kedvesek voltak, amikor kijöttek környezettanulmányra. Még elnézést is kért tõlem a hölgy, de hát neki ezt le kell folytatni ezt a vizsgálatot, sõt még az iskolákat is meg kellett keresni, hogy a gyerekekrõl pedagógiai szakvéleményt kérjenek.

- Hál istennek nem jelentette igazán a gyerekeknél. Azt hiszem sokkal inkább engem és a férjemet viselt meg ez az egész dolog, mert egyszerûen felfogni nem tudtuk, hogy ilyen velünk megtörténhet. Egy teljesen alaptalan, bár hát ezt egy hatóság nem tudhatja elõre, ez nyilvánvaló, de egy egész egyszerûen rosszindulatú bejelentés alapján bárkivel elõfordulhat az, hogy a hatóságok, bármelyik hatóság, mert itt a mi esetünkben a gyámhatóságtól egészen a KÖJÁL-ig került a dolog. Tehát több helyre is elment ugyanaz a levél. Feljelenthet bárki bárkit bármivel. Nem nézik a bejelentõ személyét, nem ellenõrzik le, hogy ez bármilyen szinten is valós lenne. Azonnal elindul egy vizsgálat. Ennek a vizsgálatnak utána lesz egy eredménye, ami még ha negatív, akkor is születik az emberrõl egy akta, ahol a nevem meghurcolják és én nem tehetek ez ellen semmit. Egyszerûen nem tudtam felfogni azt napokon keresztül, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy egy teljesen normális hétköznapi családban, aminek én magunkat tartom, meg lehet azt csinálni, hogy egy teljesen alaptalan rágalmazó dologból elindul egy vizsgálat. Környezettanulmányra kijönnek többen is és az iskolákat is megzavarják azzal, hogy a gyerekekrõl szakvéleményt kérnek. És nem azért kérik, merthogy nálunk ténylegesen probléma lenne, ne adj isten, én válok, vagy verem a gyerekeket és a férjem el akarja vinni, hanem egy teljesen alaptalan dologból dolgoztatnak embereket. Számomra érthetetlen volt az egész.

- 3 gyereket nevelünk, van egy 17 éves nagyfiú, egy 14 éves leányzó és egy 12 éves kisfiú. Ez egy 5 tagú család, aki kicsit szétszórt, bohókás életet él, ha úgy tetszik. Nálunk nincs olyan tüchtig rend, de én azt hiszem, ez nem jelenti azt, hogy ettõl bármilyen veszélynek is lennének kitéve a gyerekek. Hozzáteszem, a gyerekek közül a 2 fiú nagyon jó tanuló, a kicsi kitûnõ, rendszeresen matematikaversenyre jár, a kisvasútnak jelen pillanatban már oszlopos tagja. A nagyfiú az biológiaversenyekre jár, kémiaversenyre, sõt idén történelemversenyen is volt és nagyon szép eredményeket értek el. A leányzó nem igazán jó tanuló, viszont nagyon jól sportol. Öttusázik. Azt hiszem, egy teljesen átlagos családnak vagyok mondható. Tehát semmi extra nincs bennünk, max. annyi, hogy talán tényleg nagyon rendesek nem vagyunk. Néha a mosogatóban is marad elmosatlan csésze, de azt hiszem, ez egy normál családi életbe belefér.

- Valószínû egy személyes ellentét egy rosszindulatú ember részérõl, aki több helyen már följelentett minket, sõt bírósági tárgyalások is voltak egy társasházi konfliktus alapján. Mibelénk egyszerûen nem tudott másképp belekötni. Én azt hiszem ez lehetett a dolgok háta mögött, megpróbálta, valakitõl hallotta, hogy ilyet esetleg lehet csinálni. Csendes normális életet élünk, akkor mi az, amibe bele lehet kötni, hát egy ilyenbe bele lehet kötni.

- Az önkormányzat részérõl, ami ellen fellebbezni lehetne. Arról szól, hogy elutasítják a kiskorúak védelembe vételét. Indoklásnak azt írják, hogy az eljárás lakossági bejelentés alapján indult, melynek alapján egészségügyi problémák, zárójelben tetvesség gyanúja vannak a családban. A Gyermekjóléti Szolgálat által végzett környezettanulmány tapasztalatai azt bizonyították, hogy a lakásban tisztaság van, a szülõk a gyermekeket megfelelõen nevelik. Ezt a két pedagógiai vélemények is megerõsítették. Az a bejelentés, miszerint a gyerekek tetvesek alaptalan volt, az édesanya errõl orvosi igazolást is hozott.

- Nem, hát erre semmiképpen nincs mód, mert hisz a hivatal csak eljár az ügyben.

- Nahát ez a másik, hogy az én nevemet meghurcolják. Az én nevem szerepel, de a bejelentõ neve gyakorlatilag nem. Én nem tudhatom meg csak abban az esetben, hogyha rendõrségi feljelentést teszek rágalmazás, becsületsértés, egyéb téren. Elõször arra gondoltam, hogy megteszem, majd rájöttem, hogy azzal semmi mást nem érek el, mint születik egy újabb akta, eredménye nem lesz, mert aki szerepel a papíron név szerint, valószínû nem egy létezõ személy, hiszen csak nevet írt, címet nem. Aláírt egy nevet, amit én nem tudok, hogy ki volt.

- Ehhez a tetûhöz szeretnék hozzászólni. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy ez a budapesti ÁNTSZ-hez tartozó hölgy mit szólna, ha az õ gyereke mellett lenne egy tetves gyerek? Mert azért ezt nem lehet így elintézni, hogy nem lehet a gyereket kirakni. Hát amíg serke van a fején, tessék, pucolja ki az anyja, beszéljék meg vele. Vagy vágják le kopaszra a haját és mire megnõ, akkorra nem lesz tetves. Hát ilyen nincsen.

- De az õ hozzáállásuk nem jó. Amíg tetves a gyerek, meg serkés, addig nem mehet a közösségbe. Hát itt van 40 gyerek, akkor 3 gyerek összetetvezi az egész társaságot? Hát ezek a kisgyerekek ezek összebújnak, meg együttjátszanak, meg minden. Hát ilyen nincsen.

- Jó napot kívánok, a fejtetvességhez szeretnék hozzászólni.

- Én óvónõ vagyok és sajnálattal kell közölnöm, hogy én a gyerekektõl, akik le voltak kezelve elkaptam a fejtetvességet.

- És felháborít az ÁNTSZ-nek ez a vélekedése, hogy igenis mehet közösségbe, mert igenis nem kellemes mikor az ember még egy tudatlanul haza is hurcolja és a családját is tovább fertõzi. Vagy netalántán a fodrász veszi észre, hogy mozog a fejedben valami, mert azért naponta nem nézzük.

- A kislány, akitõl elkaptam naponta le volt kezelve, éreztük a szagát a gyerek fején, de mégsem hatott eléggé és a fejtetvek kikeltek.

- Én hathatósabb intézkedést várnék ez ügyben, annál is inkább, mert ez a kislány egy kicsit igényesebb családból jött és ott, ahol még nem is törõdnek a gyerekekkel, hát nagy veszélyben vannak és azok is, akik velük járnak. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnõttek is. Megmondom Önnek, hogy olyan családok, ahol az anyukák anyaságin vannak otthon és nem törõdnek a gyerekekkel, különösen itt háborít fel a dolog, hogy még azoknak mi nem is szólhatunk, hogy igenis emiatt nem járhat közösségbe. Engem rendkívül elkeserített és felháborított ez a tény, hogy mindig úgy tudtam, hogy igenis kizárható az óvodából.

- Én vidékrõl, Szabolcs megyébõl.

- Rakamazról telefonálok.

- Igen, igen, napi probléma. Végül is mi mindig írunk egy felszólító levelet, hogy amíg a gyereke, addig nem járhat óvodába. Ezek szerint akkor ezt törvénytelenül tettük.

- Én egy gyakorlott nagymama vagyok és én azért szeretnék hozzászólni, mert volt tapasztalatom ezzel a tetvességgel kapcsolatosan, hogy hogyan lehet ezt megelõzni. Én ugyanis javasoltam, hogy amin a gyerekek alszanak, ágyakat, ez ilyen összecsukhatós.

- Összecsukják, egymás tetejére rakják, rajtavannak azok a netántán azok a fejpárnának használható vagy mondják, azok a kis huzatok.

- Tetszik érteni?

- Hát hogyha egy gyermek tetves, alszik, az ott kimászik. Összerakják a nem tetveseknek az ágyával, az ágynemûbe az belefészkelõdik. Javasolni lehetne az olyan óvodáknál, meg esetleg a bölcsödében is ugyanazt csinálják, hogy ezt aki tetves, annak az ágynemûjét küldjék minden áldott nap haza, a szülõ mossa ki, vasalja át és úgy vigye vissza.

- Jó napot kívánok, A. Mária vagyok Pancsováról Jugoszláviából.

- Annak idején a gyerekeim, nálunk is divatban volt itt Vajdaságban, hogy mondjuk 10 napra elmentek, volt ilyen iskola a természetben és elkapták. Szóval ágynemû, párnahuzat, akármirõl. Valószínû az elsõ, elõzõ váltásnál nem fõzték ki ugye azt az egész cuccot, nem fertõtlenítették, ahogy kellett volna.

- És a lányom, akinek addig hát olyan hosszú haja volt, majdnem derékig érõ, ne mondjam, hetekig kínlódtam vele. Mi is végigéltünk mindenféle szert, mindent, nem segített a serkék ellen. Abba a hosszú dús hajba, azt egyszerûen nem lehetett mind kiszedni.

- És én végül a kínomban megmondom megmondom mihez fordultam. Annak idején volt ez a hajfesték, ez, ami hajfestõ sampon.

- Ugyanilyen van, ami savas bázisú. Megpróbáltam venni olyat, ami az õ hajszínének legjobban megfelel.

- És azt úgy bekentem, végigcsináltam, ahogy írtam a nagykönyvbe és megmondjam, hogy akkor irtottam ki vagy úgy. Nekem ez segített.

- Jó napot kívánok, dr. J. Antalné vagyok. A tetût a petróleum egyszerû egyszeri kezeléssel megszûntetheti. A serkéket sûrû fésûs ecettel lehet eltávolítani. Egyszeri kezelés tökéletes és soha vissza nem térõ eredményt hozott.

- Igen. Nem kellett a pénzéhez gyógyszergyárak drága készítményeihez fordulni. Egy petróleumos és egy ecetes sûrû fésûs kifésülés meghozta a végleges eredményt.

- A gyerekeknek érzékeny a bõrük erre a szerre.

- Igen és nagyon erõs a szer, borzalmas büdös, nagyon erõs szaga van és a legrosszabb, hogy elég drága és nem használ. Elmondom mit lehet tenni. Fõzzenek egy nagy 3 l-es edénybe legalább, tegyenek bele bõven diólevelet, egy nagy marok diólevél, csalán, vöröshagymahaj, kamillatea. Mikor felforrt a víz beleraktuk, beleraktam és hagytam abba a fõzetbe ezt kihûlni, ezt leszûrtem. Akkor megmostuk a gyerek fejét és leöntöm a gyerek fejét és utána még jól megpaskolni vele a hajat, fejbõrt, mindent, betakarni a gyerek fejét kendõvel és egy fél óráig nyugodtan legyen rajta. Ezt többször megcsinálják, azt nem kell húzogatni fésûvel, mert én lehet, de csak nosztalgia, hogy lejön.

dr. Nagy Éva, bõrgyógyász: - Hát sok jó tanácsot hallgattunk, de maradjuk azért ez elsõ telefonálóknál, azoknál, akik bizony nem nagyon értenek egyet azzal a rendszerrel, hogy a gyerek nem zárható ki óvodából, bölcsõdébõl. Ugye a rendelet felsorolja, hogy melyek azok a fertõzõ betegségek, amelyekkel kitiltható, a tetvességet nem tartja ilyennek. Magyarul, a szülõnek joga van a lekezelt gyereket bevinni. Régen, ha belegondolunk, sok-sok évvel ezelõtt bizony az általános iskolának az alsó tagozata, sõt még a felsõben is védõnõk rendszeresen, nem azt mondom, hogy minden áldott nap, de hetente egyszer biztos, hogy végignézték a gyerekeket. Mégpedig rögtön a fül mögötti területet nézték meg, mert ha serkéje volt, azt ott lehetett látni. Tehát rátapad a hajszálra.

dr. Nagy Éva: - És elküldték a gyereket, való igaz. Való igaz, hogy hazaküldték azzal, hogy kezelje le az anyuka, megmondták, hogy mivel-hogyan. Menjen el a bõrgyógyászhoz és hozzon egy igazolást. Tehát tulajdonképpen nekünk volt kötelességünk az, hogy leellenõrizzük, hogy a gyerek le lett kezelve, tehát az anyuka megcsinálta a kezelést, a gyereket másnap hozzánk visszahozta. És hogyha mi is átnéztünk nagyon alaposan és akkor odaírtuk, hogy igenis közösségbe mehet. Hát régen ez így volt.

dr. Nagy Éva: - Szerintem feltétlenül jó lenne. Szóval valamit kellene tényleg, mert annyira fel vannak háborodva a szülõk, mert ez egy olyan egyszerû dolog tulajdonképpen és az az anyuka vagy az a nagymama, aki ezt olyan okosan elmondta, hogy nem kellene drága szerek csak a jó régi bevált dolgokhoz kell visszamenni, pl. a petróleumhoz. És nincs az a tetû, én is azt állítom, hiszen az én gyerekem is ugyanígy volt iskolában tetves és én is ugyanígy megcsináltam a kezelést. Tehát ha petróleummal bekeni, leköti, utána ecetes sûrû fésûvel átfésüli, mert ugye a serkéket nem lehet másképp leszedni, csak mechanikusan és az ecetnek az a feladata, akár öblítés, de jobb az õ ötlete, hogy azt mondja, hogy ecetbe mártja, tehát ez még egy jobb ötlet is a sûrû fésût, hogy mechanikusan leszedjük a serkéket. Le kell szedni a serkéket és az biztos, hogy meggyógyul. Tehát az nem létezik, hogy ne gyógyulna meg. Az is igaz, hogy ezekkel a modern szerekkel, amiket hát egy héten keresztül kell rátenni, meg megvan, hogy mennyi ideig marad rajta, nem tökéletes a kezelés és nagyon sok mama valóban minket keres meg, akik gondosak és odafigyelnek, hogy hát õ úgy látja, hogy a gyereknek még mindig serkés, pedig már megcsinálta a kezelést.

dr. Nagy Éva: - Igen. És igaza van.

dr. Nagy Éva: - Nem, hát a rendelet az rendelet.

dr. Nagy Éva: - De végül is otthon sem kell szinte tartani, mert hogyha õ hazahozza az iskolából, megcsinálja délután és este a kezelést, annak a gyereknek már reggelre semmi baja.

dr. Nagy Éva: - Hát tökéletesen. Nem kell azt napokig a fején tartani. Tehát az megöli a tetveket és után a serkéket gyakorlatilag el kell távolítani. Hát ez egyszeri kezelés, ezt nem kell agyonkezelni ezt a szegény gyereket.