- BabaNet
#baba#anya
Babanet - Vendég a Háznál  02.10.11
   Mûsorarchiv
   Mûsortörténelem
   Stáblista

Vendég a háznál
2002. október .11.
Kossuth rádió, 13.05

Mv.: - Mire vállalkozhat egy olyan honlap, amit kamaszoknak indítottak és nem tudom, hogy hogy botlanak bele.

Takács Zsuzsa, a Net Önismereti Kamasziroda programvezetõje. - Egymásnak adja át, megpróbálunk kapcsolatokat építeni az interneten. Ami azt hiszem, hogy a legfontosabb, az ami tulajdonképpen magja ennek, ez egy lelki tanácsadó szolgálat. Teljesen ingyenes, teljesen anonim és pszichológus szakértõk válaszolnak a gyerekeknek, hogyha elmennek oda. De ez nem jelent komolykodást. Tehát attól függ, hogy milyen a téma súlya. Hát, voltak olyan esetek, ami hosszabb levelezést igényelt és komoly tanácsadást. Sõt, volt olyan, amikor tovább ajánlottuk, tovább ajánlották a szakértõk a gyerekeket más szakértõnek. De valamikor egyszerûen csak egy megbántottság, elhagyta a barátja és ezen a kis lelki döccenõn kell átsegíteni és akkor van ott valaki, aki õt meghallgatja, megnyugtatja. Nem mondja el neki, hogy mit kellene csinálni, hanem elbeszélget és így próbáljuk rávezetni a gyerekeket, hogy mi lenne a helyes megoldás.

Mv.: - Mivel jönnek elõ a gyerekek? Hiszen kamasz 13 évesen is, még kamasz 17 évesen is. Óriási nagy a különbség.

T.Zs.: - A több téma a párkapcsolati problémák. Vannak bizonyos részletek, amiket ugyan nehéz szóba hozni, akármilyen jó kapcsolat van a szülõkkel. Vannak, akik a barátnõjükkel meg tudják osztani a problémáikat, de mégiscsak más, hogyha van egy felnõtt, aki ért a lélek titkaihoz, egy kicsit úgy ránéz. Biztos, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek sok gyereknek, akikkel megosztják a problémájukat, de ez is egy lehetõség. De van más is: van olyan fórum, ahol egymás között megbeszélhetik és nagyon komolyan odafigyelnek egymásra a gyerekek. Itt korrekt tanácsot adnak, hogy én mit csinálnék a helyedben. És szerintem, egy ilyen, tehát ha valakinek van egy problémája és különbözõ szempontokból kap útmutatást, gyerek tanácsot, egy felnõttnek az együtt gondolkodását, akkor biztos, hogy többre jut vele. Ráadásul van egy drogrovatunk is, ahol az addikció kérdésérõl szó esik. Na most, az internet addig jó a szakemberek szerint, szintén egy addikció fajta: hozzászokás, szenvedélybetegség, cigaretta, alkohol, drog, sok minden, játékszenvedély is van.

Mv.: - Szóba hozzák, vagy ez csak lappangva kerül bele a beszélgetésekbe?

T.Zs.: - Már-már szinte ugye provokációnak tûnik, hogy például a marihuána az ugyan-ugyan, az nem egy drog, ennél sokkal károsabb a cigaretta, alkohol. Nem mi vetjük fel a témát, hanem hogyha egy gyereknek, kamasznak, fiatal felnõttnek kérdése van, akkor felteheti és azt kell, hogy mondjam, hogy erre egy rendkívül intelligens, ám határozott véleménnyel rendelkezõ drogszakértõnk van, aki erre válaszol.

Mv.: - Lehet, hogy látják, hogy az internet másik végén egy olyan fiatal van, aki nagy bajban van, de hát ugye, arctalan a kapcsolat. Volt olyan, hogy ki akart lépni valaki ebbõl az anonimitásból és személyes kapcsolatot keres?

T.Zs.: - Szerintem ez az egyik legjobb az internetben, hogy egy személytelen kapcsolatból kilépnek és találkoznak a való életben. Amikor indult a honlap, akkor volt ilyen, hogy a szerelmi ügyek fórumonkon akik beszélgettek egymással, találkozni is szerettek volna, sõt, létre is jött egy találkozó. Szóba került az is, hogy mi túlságosan anonimok vagyunk, mármint a tanácsadók, de ez viszont a stábnak, a szakmai stábnak a szigorú alapelve és nem lépnek ki ebbõl az anonimitásból.

Mv.: - Mondjuk, ha egy gyereknek szüksége van személyes kontaktusú segítségre, akkor adnak címet, telefonszámot és lehet, hogy utána tudják kontrollálni, hogy elkerült-e hozzád az ilyen-olyan problémával küzdõ gyerek?

T.Zs.: - Pontosan úgy történik, hogy ajánlunk. Ráadásul még az is szempont, hogy ingyenes helyre ajánljuk tovább a gyereket és kérünk is visszajelzést.

Mv.: - Szülõk kerülnek az önök látókörébe?

T.Zs.: - Jól mûködött a szülõfórumunk. Nyilván az, hogy kevesebben jelentkeznek szülõk, annak az az egyik oka, hogy ez egy kamaszoknak szóló honlap, ahol módot akartunk nyújtani arra, hogy teljes legyen a kör, hogy legyenek ott a szülõk is, hogy a gyerekek lássák, hogy a szülõknek milyen problémájuk van és a szülõk is talán könnyebben átlépnek egy ilyen fórumba, hogyha nekik is van egy saját fórumuk.

Mv.: - Mi a legmegrázóbb tapasztalatuk, ami minden szakember számára komoly tanulságokat hordozott?

T.Zs.: - Nem látok bele a lelki levelezésbe, de igenis, mi azt ígérjük a gyerekeknek, hogy bekerül a levele egy dobozba és onnan az aznapi ügyeletes elvisz egy levelet. Onnantól kezdve, ha válaszolt, akkor már két ember közötti levelezés zajlik és az az õ kettejük magánügye. Statisztikákat látok, illetve egy-egy elvonatkoztatott esetet. A legnagyobb probléma a halál témájának a feldolgozása. Volt olyan gyerek, akinek halálközeli élményei voltak, kicsit olyan misztikus halálvágy foglalkoztatta és ez bizony a szakembert is megviseli: hogy tudna segíteni, mit tud tanácsot adni?

Mv.: - Mitõl hiszik el a gyerekek, 13-14-15 éves fiatalok, hogy valóban olyan emberrel beszélgetnek, akiben megbízhatnak?

T.Zs.: - Bármennyire személytelennek tûnik az internet, pontosan lehet érzékelni, hogy ki van a másik oldalon. Hogyha valaki munkát fektet egy dologba, komolyan veszi a másikat, az még azon a személytelen, írásképet is nélkülözõ interneten is keresztülmegy.

Mv.: - Ezt azért vetettem föl, hiszen számtalanszor találkoztunk azzal, hogy Hófehérke jelszóval is pornólapokhoz kerültek a gyerekek, tehát nagyon nehéz egy szülõ számára kontrollálni, hogy ez egy jó holnap, az meg az, amirõl el kell tiltani.

T.Zs.: - Ez a kérdés bennünk is felmerült. Egy dolog az, hogy én úgy gondolom, hogy a hitelesség az az interneten keresztül is átjön, de mégis csak érdemes ennek valami látható jelét is adni, valahogy bizalmat ébreszteni. Ezért kerestük meg az Oktatási Minisztériumot, hogy szakmai támogatónk legyen.

Hangbejátszás:

- Abba belegondolok, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az ember nem is tehet arról, hogy rászokott a drogra, mert elmegy a diszkóba, kér egy pohár kólát és akár abban is lehet drog és ez is nagyon veszélyes és ez az egész világ már tele van ezzel

Mv.: - Ti találkoztok ilyennel a hétköznapokban, a környezetetekben?

- Az utcán már láttam számtalan esetet, hogy ott feküdt az ember és éppen belõtte magának és eldobta a tût.

Mv.: - Ilyenkor mit csinálsz, ilyen esetben?

- Ilyenkor tovább megyek, nem tudok mit csinálni.

- Nekem az ismeretségi körömben van egy fiú, aki úgymond hát, keményen drogozik és szóval beszélgetni szoktunk vele errõl, hogy ne tegye, de hát nem tudja megállni, nem tudja abbahagyni. Szokott füves cigit, akkor már a Speedet is kipróbálta meg ilyeneket.

Mv.: - Te láttál már Speedet? Felismernéd?

- Hát, nem, mert õ amikor ezeket csinálja, akkor inkább elmegyünk máshova. Amikor be van lõve, akkor nem nagyon szeretünk a közelébe menni, mert valahogy teljesen megváltozik.

Mv.: - Õ mennyi idõs?

- 17 éves.

Mv.: - És a szülei tudják?

- Neki is úgy van, hogy a szülei miatt van ez, hogy õ drogozik, mert az apját három éve nem látta körülbelül, az anyja ugyanúgy drogozik meg iszik mint õ és ezért van neki ez a dolog.

Mv.: - Szoktatok-e a saját tanáraitokkal errõl beszélgetni?

- Nem, de otthon szoktunk beszélgetni. Megmondják, hogy milyen halálos, meg a rádiókban, tévékben is hallom, sõt, az újságokban is olvasom, hogy sokan meg is haltak és akkor már nem, annyira nem érdekel.

- Az iskolában beszéltünk róla, mert mondták, hogy drogosok újra vannak az iskolák körül és már új módszereket találtak ki, hogy hogyan csábítsák a gyerekeket arra, hogy használják ezt, meg hogy ez milyen jó. Szóval azért beszélünk róla az iskolában, mert akárhogy is, szóval, hogy nem rokonunk a tanár, de azért odafigyel ránk, mert hát, annyi idõ alatt, amennyit együtt töltünk, egy ilyen hát, mondjuk kisebb család alakult ki körülöttünk és azért figyelnek ránk.

Dr. Mizsei Ágota: - Dr. Mizsei Ágota vagyok. Csepelen, az önkormányzat megalakított egy drogprevenciós bizottságot, amely két éve mûködik, ennek vagyok a titkára. Nekem az a tapasztalatom, hogy az iskolákban ott van már, az általános iskolákban is, a középiskolákban is, úgyhogy nem módszer az, hogy homokba dugjuk a fejünket és azt mondjuk, hogy nincs is. De igen: ott van, a szórakozóhelyeken ott van, a nagy üzlethálózatokban ott van. Pontosan tudjuk azt, hogy szegény kerületekben a szegény gyerekek dílerekké válnak azért, mert hogy meg akarják valamilyen módon szerezni az adagjukat, ott van a drog. Hogyha nem szembesülünk ezzel a problémával, azt gondolom, hogy ez semmire sem vezet.

Mv.: - És mivel lehetne megóvni õõket?

M.Á.: - Megóvni semmivel. Mindenhova be fog csatlakozni. Én azt gondolom, hogy az önkormányzatok csak azt tudják tenni, hogy minél elõbb elindítják a programjaikat és a prevenciós tevékenységet. Elsõsorban a képzést tartanám nagyon fontosnak. Ugyanis itt bármennyire vagyok én jó mentálhigiénikus, ha én a gyerekekkel leülök a drogról beszélni, többet tud mint én. Azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon pénzkérdés.

 

 

 

 


 

Szakértõink
  e-mail

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?