Vendég a háznál
2002. október .11.
Kossuth rádió, 13.05
Mv.: - Mire vállalkozhat egy olyan honlap, amit kamaszoknak
indítottak és nem tudom, hogy hogy botlanak bele.
Takács Zsuzsa, a Net Önismereti Kamasziroda programvezetõje. -
Egymásnak adja át, megpróbálunk kapcsolatokat építeni az
interneten. Ami azt hiszem, hogy a legfontosabb, az ami
tulajdonképpen magja ennek, ez egy lelki tanácsadó szolgálat.
Teljesen ingyenes, teljesen anonim és pszichológus szakértõk
válaszolnak a gyerekeknek, hogyha elmennek oda. De ez nem jelent
komolykodást. Tehát attól függ, hogy milyen a téma súlya.
Hát, voltak olyan esetek, ami hosszabb levelezést igényelt és
komoly tanácsadást. Sõt, volt olyan, amikor tovább ajánlottuk,
tovább ajánlották a szakértõk a gyerekeket más szakértõnek.
De valamikor egyszerûen csak egy megbántottság, elhagyta a
barátja és ezen a kis lelki döccenõn kell átsegíteni és akkor
van ott valaki, aki õt meghallgatja, megnyugtatja. Nem mondja el
neki, hogy mit kellene csinálni, hanem elbeszélget és így
próbáljuk rávezetni a gyerekeket, hogy mi lenne a helyes
megoldás.
Mv.: - Mivel jönnek elõ a gyerekek? Hiszen kamasz 13 évesen
is, még kamasz 17 évesen is. Óriási nagy a különbség.
T.Zs.: - A több téma a párkapcsolati problémák. Vannak
bizonyos részletek, amiket ugyan nehéz szóba hozni, akármilyen
jó kapcsolat van a szülõkkel. Vannak, akik a barátnõjükkel meg
tudják osztani a problémáikat, de mégiscsak más, hogyha van egy
felnõtt, aki ért a lélek titkaihoz, egy kicsit úgy ránéz.
Biztos, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek sok gyereknek, akikkel
megosztják a problémájukat, de ez is egy lehetõség. De van más
is: van olyan fórum, ahol egymás között megbeszélhetik és
nagyon komolyan odafigyelnek egymásra a gyerekek. Itt korrekt
tanácsot adnak, hogy én mit csinálnék a helyedben. És
szerintem, egy ilyen, tehát ha valakinek van egy problémája és
különbözõ szempontokból kap útmutatást, gyerek tanácsot, egy
felnõttnek az együtt gondolkodását, akkor biztos, hogy többre
jut vele. Ráadásul van egy drogrovatunk is, ahol az addikció
kérdésérõl szó esik. Na most, az internet addig jó a
szakemberek szerint, szintén egy addikció fajta: hozzászokás,
szenvedélybetegség, cigaretta, alkohol, drog, sok minden,
játékszenvedély is van.
Mv.: - Szóba hozzák, vagy ez csak lappangva kerül bele a
beszélgetésekbe?
T.Zs.: - Már-már szinte ugye provokációnak tûnik, hogy
például a marihuána az ugyan-ugyan, az nem egy drog, ennél
sokkal károsabb a cigaretta, alkohol. Nem mi vetjük fel a témát,
hanem hogyha egy gyereknek, kamasznak, fiatal felnõttnek kérdése
van, akkor felteheti és azt kell, hogy mondjam, hogy erre egy
rendkívül intelligens, ám határozott véleménnyel rendelkezõ
drogszakértõnk van, aki erre válaszol.
Mv.: - Lehet, hogy látják, hogy az internet másik végén egy
olyan fiatal van, aki nagy bajban van, de hát ugye, arctalan a
kapcsolat. Volt olyan, hogy ki akart lépni valaki ebbõl az
anonimitásból és személyes kapcsolatot keres?
T.Zs.: - Szerintem ez az egyik legjobb az internetben, hogy egy
személytelen kapcsolatból kilépnek és találkoznak a való
életben. Amikor indult a honlap, akkor volt ilyen, hogy a szerelmi
ügyek fórumonkon akik beszélgettek egymással, találkozni is
szerettek volna, sõt, létre is jött egy találkozó. Szóba
került az is, hogy mi túlságosan anonimok vagyunk, mármint a
tanácsadók, de ez viszont a stábnak, a szakmai stábnak a
szigorú alapelve és nem lépnek ki ebbõl az anonimitásból.
Mv.: - Mondjuk, ha egy gyereknek szüksége van személyes
kontaktusú segítségre, akkor adnak címet, telefonszámot és
lehet, hogy utána tudják kontrollálni, hogy elkerült-e hozzád
az ilyen-olyan problémával küzdõ gyerek?
T.Zs.: - Pontosan úgy történik, hogy ajánlunk. Ráadásul
még az is szempont, hogy ingyenes helyre ajánljuk tovább a
gyereket és kérünk is visszajelzést.
Mv.: - Szülõk kerülnek az önök látókörébe?
T.Zs.: - Jól mûködött a szülõfórumunk. Nyilván az, hogy
kevesebben jelentkeznek szülõk, annak az az egyik oka, hogy ez egy
kamaszoknak szóló honlap, ahol módot akartunk nyújtani arra,
hogy teljes legyen a kör, hogy legyenek ott a szülõk is, hogy a
gyerekek lássák, hogy a szülõknek milyen problémájuk van és a
szülõk is talán könnyebben átlépnek egy ilyen fórumba, hogyha
nekik is van egy saját fórumuk.
Mv.: - Mi a legmegrázóbb tapasztalatuk, ami minden szakember
számára komoly tanulságokat hordozott?
T.Zs.: - Nem látok bele a lelki levelezésbe, de igenis, mi azt
ígérjük a gyerekeknek, hogy bekerül a levele egy dobozba és
onnan az aznapi ügyeletes elvisz egy levelet. Onnantól kezdve, ha
válaszolt, akkor már két ember közötti levelezés zajlik és az
az õ kettejük magánügye. Statisztikákat látok, illetve egy-egy
elvonatkoztatott esetet. A legnagyobb probléma a halál
témájának a feldolgozása. Volt olyan gyerek, akinek
halálközeli élményei voltak, kicsit olyan misztikus halálvágy
foglalkoztatta és ez bizony a szakembert is megviseli: hogy tudna
segíteni, mit tud tanácsot adni?
Mv.: - Mitõl hiszik el a gyerekek, 13-14-15 éves fiatalok, hogy
valóban olyan emberrel beszélgetnek, akiben megbízhatnak?
T.Zs.: - Bármennyire személytelennek tûnik az internet,
pontosan lehet érzékelni, hogy ki van a másik oldalon. Hogyha
valaki munkát fektet egy dologba, komolyan veszi a másikat, az
még azon a személytelen, írásképet is nélkülözõ interneten
is keresztülmegy.
Mv.: - Ezt azért vetettem föl, hiszen számtalanszor
találkoztunk azzal, hogy Hófehérke jelszóval is pornólapokhoz
kerültek a gyerekek, tehát nagyon nehéz egy szülõ számára
kontrollálni, hogy ez egy jó holnap, az meg az, amirõl el kell
tiltani.
T.Zs.: - Ez a kérdés bennünk is felmerült. Egy dolog az, hogy
én úgy gondolom, hogy a hitelesség az az interneten keresztül is
átjön, de mégis csak érdemes ennek valami látható jelét is
adni, valahogy bizalmat ébreszteni. Ezért kerestük meg az
Oktatási Minisztériumot, hogy szakmai támogatónk legyen.
  
Hangbejátszás:
- Abba belegondolok, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az
ember nem is tehet arról, hogy rászokott a drogra, mert elmegy a
diszkóba, kér egy pohár kólát és akár abban is lehet drog
és ez is nagyon veszélyes és ez az egész világ már tele van
ezzel
Mv.: - Ti találkoztok ilyennel a hétköznapokban, a
környezetetekben?
- Az utcán már láttam számtalan esetet, hogy ott feküdt az
ember és éppen belõtte magának és eldobta a tût.
Mv.: - Ilyenkor mit csinálsz, ilyen esetben?
- Ilyenkor tovább megyek, nem tudok mit csinálni.
- Nekem az ismeretségi körömben van egy fiú, aki úgymond
hát, keményen drogozik és szóval beszélgetni szoktunk vele
errõl, hogy ne tegye, de hát nem tudja megállni, nem tudja
abbahagyni. Szokott füves cigit, akkor már a Speedet is
kipróbálta meg ilyeneket.
Mv.: - Te láttál már Speedet? Felismernéd?
- Hát, nem, mert õ amikor ezeket csinálja, akkor
inkább elmegyünk máshova. Amikor be van lõve, akkor nem nagyon
szeretünk a közelébe menni, mert valahogy teljesen
megváltozik.
Mv.: - Õ mennyi idõs?
- 17 éves.
Mv.: - És a szülei tudják?
- Neki is úgy van, hogy a szülei miatt van ez, hogy õ
drogozik, mert az apját három éve nem látta körülbelül, az
anyja ugyanúgy drogozik meg iszik mint õ és ezért van neki ez
a dolog.
Mv.: - Szoktatok-e a saját tanáraitokkal errõl beszélgetni?
- Nem, de otthon szoktunk beszélgetni. Megmondják, hogy
milyen halálos, meg a rádiókban, tévékben is hallom, sõt, az
újságokban is olvasom, hogy sokan meg is haltak és akkor már
nem, annyira nem érdekel.
- Az iskolában beszéltünk róla, mert mondták, hogy
drogosok újra vannak az iskolák körül és már új
módszereket találtak ki, hogy hogyan csábítsák a gyerekeket
arra, hogy használják ezt, meg hogy ez milyen jó. Szóval
azért beszélünk róla az iskolában, mert akárhogy is,
szóval, hogy nem rokonunk a tanár, de azért odafigyel ránk,
mert hát, annyi idõ alatt, amennyit együtt töltünk, egy ilyen
hát, mondjuk kisebb család alakult ki körülöttünk és azért
figyelnek ránk.
Dr. Mizsei Ágota: - Dr. Mizsei Ágota vagyok. Csepelen, az
önkormányzat megalakított egy drogprevenciós bizottságot,
amely két éve mûködik, ennek vagyok a titkára. Nekem az a
tapasztalatom, hogy az iskolákban ott van már, az általános
iskolákban is, a középiskolákban is, úgyhogy nem módszer az,
hogy homokba dugjuk a fejünket és azt mondjuk, hogy nincs is. De
igen: ott van, a szórakozóhelyeken ott van, a nagy
üzlethálózatokban ott van. Pontosan tudjuk azt, hogy szegény
kerületekben a szegény gyerekek dílerekké válnak azért, mert
hogy meg akarják valamilyen módon szerezni az adagjukat, ott van
a drog. Hogyha nem szembesülünk ezzel a problémával, azt
gondolom, hogy ez semmire sem vezet.
Mv.: - És mivel lehetne megóvni õõket?
M.Á.: - Megóvni semmivel. Mindenhova be fog csatlakozni. Én
azt gondolom, hogy az önkormányzatok csak azt tudják tenni,
hogy minél elõbb elindítják a programjaikat és a prevenciós
tevékenységet. Elsõsorban a képzést tartanám nagyon
fontosnak. Ugyanis itt bármennyire vagyok én jó
mentálhigiénikus, ha én a gyerekekkel leülök a drogról
beszélni, többet tud mint én. Azt gondolom, hogy ez
nagyon-nagyon pénzkérdés.
  
|