- Gyerekekrõl felnõtteknek.

- Jó napot kívánok! Én hallgatom ezt a mûsort nap mint nap és aggódom a kis unokámért, és tanácsot szeretnék kérni, a magasságával kapcsolatban szeretnék beszélni vele.

- Öt éves és 102 centi. 93 centi volt három éves korában és azóta évente csak négy centit nõ.

- Kislány.

- Tizenöt kiló. Mindene olyan kis húsos, csak a magasságával van gondom.

- A papa az 180 centi, a mama az 160.

- Az édesanyának az édesanyja vagyok.

- Igen

- Igen, úgy emlékszem, hogy õ nagyobb volt és van egy fiam, aki szintén kicsi volt, de aztán megnyúlt, úgyhogy õ elérte azt a 175 magasságot.

- Hát az édesanyja is, igen, mindig mondogassa, hogy a Karola kicsi, mert óvodába jár és jóval magasabbak a csoporttársai.

- Én megkérdeztük az orvost, és azt mondta, hogy az átlagon belül van.

- Én 150 centi vagyok.

- Hát igen, csak hát szeretnénk, hogyha egy kicsit magasabb lenne és lehet-e az, hogy esetleg késõbb indul meg nála a növés.

- Engem nem, de viszont a lányom meg most is úgy érzi, hogy õ kicsi.

- Hát igen, és tündériek. Esetleg fogok majd jelentkezni egy év múlva, hogy alakult.

- Jó.

- Én is köszönöm. Viszonthallásra!

-dr.Szamosfalvi Imre gyermekorvos: Nincsenek elõttem a táblázatok, ez valóban kevesebb, abban biztos vagyok, hogy az ötéves középértéknek nem felel meg. Hát alacsonyabb ez a gyerek és ugye a nagymama meg van elégedve a súlyfejlõdésével, de az is valószínûleg még a 100 centihez kevés. Nem tudok mást javasolni a nagymamának, mint hogy türelmesen várjon, ugyanis az könnyen elõfordulhat, hogy ez az unoka ez pont õrá fog ütni, és akkor csak annyit lehetne elérni fárasztó vizsgálatoknak a során, hogy tényleg az a helyzet.

- SzI.: Ebben a helyzetben 99 és fél százalékra merem tenni azt, hogy itt beavatkozásnak nincs oka és nincs lehetõsége sem. Az a helyzet, hogy valódi törpenövéseknél, ez messze nem az az elmondás alapján, amikor kimutatható a hormon apparátusnak valamilyen sérülése. Ott már vannak beavatkozási lehetõségek, tehát lehet pótolni a növekedési hormont, de a legjobb tudomásom szerint ott sem lehet egészen megnyugtató és egészen tökéletes eredményeket elérni. Arról nem beszélve, hogy minden kezelésnek vannak kockázatai. Most természetes, hogy ha azt mondja a nagymama, hogy ez a gyerek 65 centi magas ötéves korában, akkor azt mondom, hogy hiába van kockázata vagy hiába kellemetlen és hiába jár naponta vagy kétnaponta vagy háromnaponta szúrásokra a gyerek, számára mégis meg kell kísérelni azt, hogy behozzuk az elfogadható átlagba a gyermeknek a testmagasságát.

- SzI.: Minden komolyabb, nagyobb gyerekkórháznak, klinikáknak általában van endokrinológus specialistája. Ezzel nem zárom ki azt, hogy más gyerekkórházaknak, tehát esetleg kisebb megyei kórházban is nem fordulhat elõ, hogy endokrinológiához jobban értõ szakember, tehát nem ezt akartam mondani, én azt mondtam, hogy a nagy kórházaknak gyakorlatilag biztosan van endokrinológus specialistája és akkor ott meg tudják csinálni akkor azt a néhány alapvizsgálatot, aminek a segítségével eldöntik azt, hogy van-e egyáltalán, szóba jön-e beavatkozásnak a szükségessége, vagy pedig nem.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy van egy három és féléves kisunokám és ha olyan problémánk van, hogy észrevettük, hogy este kancsal a gyerek. Mikor - az egyik szemével - és elvittük a szemészetre. Három napig kellett csepegtetni a szemét, a negyedik napon kellett vinni kiméretni és már szeptember óta szemüveget hord. Megállapították, hogy hat dioptriás...

- Hat. És fizettünk - nem is tudom, huszon-valamennyi ezer forintot a szemüvegért, de nem is ezt akarom elmondani. Már borzasztó sokban van, attól függetlenül, hogy elvált a lányom és kicsi nyugdíjból élünk, meg gyesen volt még akkor, és vissza kellett egy fél év múlva vinni. Hát nem mertük oda visszavinni, egy maszek orvoshoz vittük ki a klinikára. Õ kimért neki 3 dioptriát az egyik szemére, a másikra 3.5-et. És újra vissza kelett vinni egy fél év múlva. Na most ott vagyunk, hogy romlott egy felet - hordja a szemüveget, azt, amit ez a fõorvosnõ írt neki, és visszavittük újra kivizsgálásra és romlott a kis szeme. Pedig hordja a szemüveget. De azt mondta a fõorvosnõ, hogy ne legyünk kétségbeesve, mert mire iskolába kerül, mert plusz...

- És azt mondja, hogy ez kialakul, szóval szépen rendbe jön, ha hordja a szemüveget. Na de a borzasztó a borzasztóban, azt mondja a lányom, hogy már ha itt vagyunk, vigyük már vissza ahhoz a másik doktornõhöz is, ki van tágítva szeme, és akkor vigyük vissza ahhoz, aki a legelõször a hatot mérte neki és képzelje el, visszavittük oda, és megint hatot mért neki. Elõtte egy félórával a másik rendelõben hármat mértek.

- Mind a kettõ, mind a kettõ, mind a kettõ és nagyon híres mind a kettõ.

- Na, ezt szeretném kérni, hogy hallgatom mindig a mûsorukat, hogy megkérni, hogy ez egy rettenet. Most azt mondta a lányom, ott tartunk, hogy vissza kell vinni megint a gyereket, azt mondja, de ha megint azt mondják, hogy romlott a szeme...

- És az egyik ilyet mond, a másik olyat mond, mert az óvó néni is azt mondja, mert tökéletesen látott a gyerek eddig is, csak este mi észrevettük, hogy úgy érdekesen befele néz az egyikkel és ezért vittük el. Nem azért, mert nem látott, hát még mászott, még menni nem tudott, a szemüvegem, ha egy morzsa leesett, azt felvette és megette.

- Nem, nem, nem, semmit, és szívesen hordja most is a szemüveget, szóval nincs olyan probléma, hogy na, Vivikém, vedd fel a szemüvegedet, mert megyünk, ugye felkeltünk, megfésülködtünk, megmosdottunk, megyünk az óvodába, veszi fel a szemüveget, szívesen veszi fel.

- Na, ezt nem tudom.

- Hát nem?

- Hogy most, ha visszavisszük ugye?

- Valami rettenet, amiben élünk. Az óvodában is mondják, hogy el se vitték volna, mert ezt a gyerekek hatéves korukra kinövik. Ez annyira bánt bennünket.

- dr.Sényi Katalin gyermekszemész. Hát elég gyakori probléma ez. Ugye, ha egy kisgyerek elkezd kancsalítani, az egy jel arra, hogy valami problémája van, nem tudja kiélesíteni a képet az egyik szemmel. Nagyon jól mondta a nagymama, estére elfárad, kikapcsol. Egyik szemét tökéletesen kiélesíti, a másikat pihenteti. Van amikor csak egy szemmel kancsalít, itt azt hallottuk, hogy a jobb szeme, de elõfordul, hogy váltva, egyiket-másikat váltva kancsalítja. A kancsalság kezelése az lépcsõfokokból áll. Elõször pupillatágításban a legtökéletesebb szemüveget kell feladni. A pupillatágításnak a módjáról, a minõségérõl megoszlanak a vélemények, egy a lényeg, hogy az alkalmazkodást teljesen ki kell szûrnünk.

- SK.: Három és féléves gyermeknek be lehet csöppenteni három nap alatt is annyi mennyiségû atropint, hogy bénuljon az alkalmazkodás, de ez szülõtõl is függ, hogy vajon belecsöppentette-e, valóban belejutott-e az a szemcsepp, hogyan tágult meg. Tehát a tágítás minõségétõl is függ, mert háza válogatja, van aki öt napig tágít, van aki atropin kenõcsöt használ, van aki atropin-cseppet, ez már lényegtelen, hogy mivel és mennyi idõ alatt. Van olyan szemész, aki ott helyben saját maga csöpögteti, legalább háromszor-négyszer az alkalmazkodásbénító cseppet. Az egy rövid hatású tágító, az is hasonló eredményt tud hozni. Manapság már sokan használnak komputereket, gyerekeknél ez nem nagyon bevált módszer, hiszen a gyerek bele se ül a komputerbe, de ha beleül, akkor nagyon tud alkalmazkodni, sokkal inkább, mint egy felnõtt, de komputerrel is lehet ellenõrizni azt, hogy vajon tényleg annyi dioptriája van-e, mint amennyit mért az orvos. A differencia, amit itt elmondanak, az adódhatott abból is, hogy elõször megkapta a jó tágítás, a háromnapos tágítás után a maximális korrekciót. Ez a helyes kezelés. Utána el kell dönteni, hogy a szemüveg alatt is kancsalít-e, vagy nem. Mert ha szemüveggel együtt kancsalít, akkor az azt jelenti, hogy még mindig nem használja a teljes korrekciót. Hat dioptriánál valószínû nem kancsalított, csak sokallták a dioptriát és ezért elmentek megkeresni egy másik szemorvost, aki - ezt nem tudom, aki szûken mérte meg valószínûleg elõször, hiszen csak másodszori alkalommal hallottam azt, hogy tág volt a szembogár és tágan elvittük mindkét helyre.

- SK.: Tehát elsõ alkalommal õ megmérte azt, amennyi hiányzott a gyereknek ahhoz, hogy élesen lásson. Tehát nem a teljes értéket, csak annyit, amennyi hiánya van az egyik szemen, hármat mért a másikon, a másikon három és felet, annyi hiánya volt akkor éppen, ami azt jelenti, hogy a maradék három dioptriát vagy négyet, vagy amennyi hiányzott, még a valódi értékhez képest azt õ le tudta alkalmazkodni. Na most felírta valószínû, hogy készített is róla egy jegyzetet, és amikor visszajött tágításban a gyerek három hónap múlva, láthatta, és azért emelte meg az értéket, mert nem volt elegendõ az érték.

- SK.: Azért mondta, hogy romlott, nem volt elegendõ. Látta, hogy a szemüveg alatt van egy kis beigazító mozgás, különben nem emeljük meg a szemüveget ok nélkül. Tehát nem elegendõ a dioptria, valószínû több kell. Nem az, hogy romlott a szeme, hanem nem kapta meg a teljes értéket. És ezért mondjuk négyest írt vagy három és felest írt mind a kettõre, ez most nem derült ki. Akkor gyorsan elmentek a másikhoz, õ is látta a maga jegyzetét, hogy hatost mért, miért nem hordja ezt a hatost, hát fél év alatt nem nõhet három dioptriát a szem, tehát ez emberi tényezõ. Elõször azt akartam mondani, hogy a gyerekem lázas, akkor többféle módszerrel tudom kezelni. Rögtön adhatok neki antibiotikumot, lázcsillapítót vagy betehetem a fürdõkádba és megpróbálom konzervatív módszerrel lecsökkenteni a lázát és adni vitaminokat és akkor azzal próbálom erõsíteni az õ ellenállóképességét és megfigyelni, hogy mi okozza a lázat. Ezek szemléletbeli kérdések. Itt a legfontosabb az, hogy az ember ténylegesen rábízza arra a kollégára, akinek van gyakorlata a gyerek kezelését és természetesen értse is, hogy mit kezelt.

- SK.: Mindenképpen ha szót értek én vagy hasonló helyzetbe kerülök saját magam, ha azt látom, hogy a gyerek nem hordja a hat dioptriás szemüveget vagy kétségbe van esve a család a hatostól, de én hatost mérek, akkor mérlegelem, hogy mivel csinálok nagyobb jót a gyereknek, azt, hogy hordatom vele egy kicsit alulkorrigált, gyengébb szemüveget és állandóan alkalmazkodásra késztetem és tovább fog tartani a kancsalság kezelése, vagy mégis leülök a szülõkkel és megbeszélem, hogy nem rosszabb a szeme, mint fél évvel ezelõtt, csak még nem nõtte ki azt a dioptriát, ami kell. Higgyék el, hogy nekem sem érdekem az, hogy hányasat írok fel, az a lényeg, hogy a gyerek gyógyuljon és jól lásson. Mint hallottuk, nem vettek észre különbséget a viselkedésében, szemüveg nélkül, szemüveggel egyformán jól látott mind a két szemüveggel vagy mind a hárommal...

- SK.: Összességében azt tudom mondani tehát, hogy picit több idõt kell rászánni arra, hogy elmagyarázzuk ha kell a nagymamának, a nagypapának, a testvérnek, aki még beleszól, mindenkinek, aki a gyerek környezetébe kerül és jót akar neki, hogy ne ötféle véleménye közül aztán ne tudják kétségbeesetten, hogy mi a következõ lépcsõfok. Én le szoktam rajzolni egy ilyen kis táblázat formájában, hogy elsõ lépés a legtökéletesebb szemüveg, a második a legtökéletesebb látás mind a két szemen, nem baj, ha kancsalít. Ehhez le kell tapasztani azt a szemet, amelyik a vezérszem, utána váltva kell takarni, hogy ne legyen kóros kapcsolat a két szem között, de ha a hatos dioptria rögtön párhuzamosba hozza a szemeket és azt látom, hogy mindkét szemet egyformán használja, akkor egyáltalán nem is kell takarni. Itt nem is volt szó takarásról, tehát azt kell gondolnom, hogy talán mégis az az elsõ kezelés, az a számomra szimpatikusabb. Az a szabály, hogyha pluszos dioptriát mérünk a gyereknek, akkor a maximumot kell odaadni, amit elfogad és csak nagyon-nagyon lassan, nagyon-nagyon óvatosan kell csökkenteni, akkor sokkal gyorsabban gyógyul, mintha levennénk. A mínuszosból meg a leggyengébbet kell adni, amivel boldogul. Tehát ha nem boldogul szemüveg nélkül, oda kell adni, de ha boldogul, nem kell. Ezek olyan egyszerû szabályok, amit mindenki megért. El kell, hogy fogadjon, leszámítva az optikusokat, akik abból élnek, hogy negyed dioptriát is felírhatunk.

- SK.: Hát meg kellene õvele beszélni azt, hogy mit szól a másik véleményéhez és én úgy gondolom, hogy én is el kell, hogy ismerjem, ha tévedek. Tehát lehet, hogy a hatdioptriásnak is azt kellene mondani, hogy lehet, hogy nem hat van már csak, hanem öt, de mérlegelni kell, ha a gyerek látott hat dioptriával is, akkor nagy valószínûséggel az a jó, a legtöbb.

- Én a szemüveggel kapcsolatos riporthoz szeretnék hozzászólni.

- Az én kisfiam, aki most már harminc éves elmúlt, az is szemüveges lett kancsalság miatt olyan négyéves korában körülbelül. Ez a letakarásos módszer volt, mindig három szemüvegünk volt: egy a gyereken, egy a fiókban, egy az ofotértnél, mert hát gyereknél bizony sokszor tönkrement a szemüveg. Tizenkét éves korában eldobhattuk és azóta ragyogóan lát. A kancsalsága is rendbejött és teljesen megszabadult a szemüvegtõl. Csak alváskor nem volt rajta szemüveg. Következetes, szigorú és nagyon sokszor mondja a kisfiam, hogy de jó, anyu, hogy te ilyen szigorú voltál.

- Semmi problémája nincsen. Nagyon-nagyon szigorú voltam. Mindig volt, mondom, három szemüveg, egy a gyereken, egy az ofotértban, egy a fiókban. Nehéz volt, nehéz volt, nem mondom, nagy teher volt, de végigcsináltam és most hallom, hogy de jó, anyu, hogy ilyen szigorú voltál!