- Harmadik.

- Jártam a Waldorfba, a Móra Ferencbe és a Csesbe.

- Ez az iskola, ahova most járok.

- Waldorfban kicsit engedékenyebbek voltak a tanárok, és a Mórában meg kicsit olyan szigorúak, meg csúnyán beszéltek, s engem az kiborított, itt meg azért jobban tudok dolgozni, gyorsabban, és már jól megy a magyar, magyar az jól megy, csak a matekban...

- Harmadikos.

- Nem, csak a napközis tanáromat nem bírtam, meg ott a gyerekek kicsit idegesítettek ott a Mórában azért.

- Hát azt csinálták például, hogy valaki véletlenül ott, ezt most nem akarom kimondani, hogy, hogy ott elkezdtek nekem ott nevetgélni, és akkor énnekem az kellemetlen volt.

- Igen.

- Rosszak, rosszalkodtak.

- Hát egyik igen.

- Fenekembe rúgott az egyik.

- Persze az igen, de azt nem akarom elmondani, amit én csináltam vele mondjuk, mert...

- Igen.

- Hát akkor még nem voltam olyan jó, mint most, mert én nem tudtam jól írni, olvasni.

- Nem ment, nem.

- Olvasni és írni.

- El tudok.

- Elkezdtem egy könyvet, csak elakadtam, mert az elsõ fejezetet befejeztem, de a másodikat nem bírtam.

- E.T., a földönkívüli.

- Igen, meg hogy milyen technikák vannak benne, meg ilyenek.

- Parkot csinálnék, meg olyat, hogy a gyerekekrõl, gyerekeket ne üssék el, mint itt néha a kocsisok szokták azok, akik így nem figyelnek, meg amik ilyen jók lennének.

- Nagy.

- Igen.

- Hogy nem káromkodnának, mint a napközis tanárom.

- Ez azért mondjuk el kéne egy kicsit.

- Igen.

- Nemcsak az hanem biztatni kell õket.

Kristóf édesanyja: Szerintem már egész pici korában megfogalmazni nem tudtam, hogy miben más, de valahogy úgy egy ilyen érzés volt, talán hároméves lehetett, mikor elõször oda a nevelési tanácsadóba elmentünk, és szerettem volna segítséget kapni.

- Õ az elsõ gyerek, és nagyon várt gyerek, készültünk rá, tehát minden, minden tökéletes volt körülötte. Tulajdonképpen addig is tökéletes volt, és akkor kezdett úgy feltûnni, mikor más gyerekeket láttam magam körül, hogy azok valahogy mégiscsak másképp mûködnek.

- A legmegrázóbb élményem az volt, hogy úgy elindult a játszótéren, és nem fordult hátra. Egy normál kisgyerek azért úgy körülnéz, visszanéz, hol a mama, visszaszalad, bóklászik egy kicsit, megint vissza, szóval õ nem, õ elindult. Sokszor elõfordult, hogy például az Állatkertben elveszett, egy pillanat alatt el tud ott egy ilyen kicsi gyerek tûnni, és nincs annál szörnyûbb érzés, mint amikor az ember jár, és nem találja a gyerekét. Ez volt az õ belsõ világa, ezt aztán késõbb meg is fogalmazta egy kirándulásunkon. Ugyanígy elbóklászott, és azt mondta, hogy mit izgultok, én tudom, hogy hol vagyok, azt is tudom, hogy ti hol vagytok, csak ti nem tudjátok, hogy én hol vagyok, és erre született egy kifejezése, nagyon sok ilyen saját megfogalmazása van, hogy õ most magányéletet él, és valahol tényleg ez benne van, hogy az õ magánya, és a saját élete az, amit, amibe mi úgy nem fértünk nagyon bele.

- Körülbelül hároméves volt, igen.

- Igen, onnan aztán mentünk tovább a korai fejlesztõbe, ott ilyen játékos terápián vettünk részt, aztán, aztán eljutottunk a Budai Gyerekkórház neurológiájára, ahol elõbb-utóbb minden ilyen hiperaktívnak minõsített gyerek felbukkan.

- Mert azt mondták, hogy hiperaktív akkoriban, és akkor már javasolták nekünk a gyógyszert. Megpróbáltuk, de nem volt olyan hatása, hogy azt mondtam volna, hogy hosszú távon ez kell, szóval nem vált be nálunk. Jártunk gyógyúszásra, alapozó terápiára, tehát ami csak létezik, és amit az ember így össze tudott információt szedni, azt én megpróbáltam, és nem rövid ideig, hanem egy évig, másfél évig, két évekig jártunk ezekre a helyekre. Aztán az óvoda elküldte erre az iskolaérettségi vizsgálatra, ahol a figyelemzavara miatt olyan alacsony teljesítményt nyújtott, hogy felhívták a figyelmet, hogy maradjon még egy évet az oviban. Akkor volt hatéves, és akkor kerültünk egy fejlesztõ óvodába. Végül is másfél évet ott töltött, és ott nagyon-nagyon sokat behozott a hátrányából. Akkor úgy döntöttem, hogy mintegy kétéves késéssel, tehát nyolcévesen mégiscsak megpróbáljuk az iskolát, természetesen szó se lehetett arról, hogy normál általános iskola, nagy létszámú osztály, én tudtam, hogy van ott a közelünkben egy Waldorf iskola, és azt gondoltam, hogy az a fajta nem padba kényszerített, hanem sok mozgással, sok zenével, nagyon muzikális, tehát van érzéke a zenéhez, szereti a meséket, hallgatja, minden este olvasunk is, hátha avval be tudja hozni ezt a hátrányát. Ott két évet csináltunk végig, de nem tudtak vele külön foglalkozni, ott is viszonylag nagy létszámú osztály volt, tehát nem vált be a módszer nála, úgyhogy eljöttünk onnan, és akkor született egy olyan kényszermegoldás, hogy próbáljuk meg a kerületben, tõlünk pár percre lévõ nem tudom most pontosan mi a neve, indult pedagógiai kisegítõ iskola, ahol kis létszám volt, tehát 10-12 gyerek, és ahova betették õt a harmadik osztályba, de tulajdonképpen bizonyos alapkészségekben, alaptárgyakban, mint az írás, olvasás, számolás nem érte el a harmadik osztályos szintet.

- Még abban az iskolában sem, mert azok a gyerekek azért viszonylag jól haladtak.

- Igen, igen.

- Igen, nagy meglepetésünkre saját problémámmal fordultam egy logopédushoz, aki elmondta, hogy ennek tulajdonképpen pszichés okai is lehetnek, hogy nekem így a hangszálam idõnként berezeg, és mondtam, hogy van egy ilyen problémás gyermekem, akivel nagyon sokat küzdünk jobbra, balra, mert még mindig nem tudom, hogy mi lesz az õ sorsa, és akkor azt mondta, hogy ez nagyon érdekli, mert õ egyébként foglalkozik ilyen gyerekekkel, menjünk el. Elmentünk, és legnagyobb megdöbbenésemre ránézett tíz méter távolságról, és azt mondta, hogy ennek a gyereknek Szedlacskova szindrómája van.

- Szedlacskova szindróma, amit addig még soha nem hallottam, pedig elég sok szakemberrel találkoztam.

Simonné Nagy Erzsébet, logopédus: - A logopédus ránéz a gyerek arcára, és a külsõ jegyekbõl felmerülhet benne, hogy a gyereknek ilyen problémája van, abból, hogy van egy szûk szemrés, széles, lapos orrgyök, a fülkagyló-anomália, illetve a száj, a fölsõ ajak egy kicsit fel van húzódva. Abban a pillanatban, ha ez a gyermek megszólal, akkor azt fogja hallani a logopédus, hogy a gyerek így beszél, egy nyílt orrhangzós beszéde van, tehát ez a szindrómához még hozzátartozik, hogy a szájpadlása rövidebb, vagy nem mozog, vagy valamilyen lágy szájpadrendellenesség is tartozik. Ezeknél a gyerekeknél általában van egy értelmi elmaradás is, de ez az értelmi elmaradás nem behozhatatlan, én mindig itt érzem ennek az ellentmondását, hogy a logopédushoz ötéves korban kerülnek a gyerekek, amikor ha három- vagy négyéves korban legalább szûrésszerûen bekerülnének egy logopédiai szûrõvizsgálatra, a logopédus kiszûrheti már száz gyerekbõl azt az egy kis arcocskát, amelyik egy picit más, mint a megszokott. Ha három- és négyéves kor között ezt észrevesszük, akkor egy nagyon speciális fejlesztési módszerrel ezek a gyerekek hat-hétéves korra behozhatják az elmaradásukat. Nyilvánvaló, hogy nem lesz belõlük egyetemi professzor, de az általános iskolát közepes eredménnyel általában el tudják végezni. Általában matematikából, olvasásból, írásból gyengébbek ezek a gyerekek, lassabban tudnak haladni.

Simonné Nagy Erzsébet, logopédus: - Persze. Nagyon sok ilyen gyereket tudok mondani, akit Szedlacskova szindrómával kezeltünk, és utána az derült ki, hogy a gyerek mehetett normál iskolába, és semmiféle problémája nem volt. Igen, nem õ volt az osztály legjobb tanulója, de nem is ezt vártuk tõle, azt várjuk tõle, hogy elvégezze az általános iskolát, és tanulhasson egy szakmát, be tudjon illeszkedni a társadalomba. Sajnos ezek a gyerekek a kisegítõ iskolában kötnek ki, ahol nagyon sok nagyon jó szakember foglalkozik velük, nyilvánvaló, hogy megpróbálják behozatni velük az elmaradásukat, de ahol már sokkal nehezebb.

Simonné Nagy Erzsébet, logopédus: - Hát utána el kell küldeni a foniáter orvoshoz, õk megállapítják, hogy a logopédus jól gondolta-e, jól vette észre ezt a problémát, és akkor õk továbbküldik genetikai vizsgálatra, kromoszómavizsgálatra, ahol a kromoszóma rendellenesség kimutatható, és ez alátámasztja a logopédus sejtését.

Dr. Hirschberg Jenõ professzor, fül-orr-gégész: - Ma már több mint 205 olyan szindrómát, vagyis tünetegyüttest, tünetcsoportot ismerünk, ami ajak- és szájpadhasadékkal, köznapi megfogalmazás szerint nyúlajakkal és farkastorokkal, vagy valamilyen egyéni szájpad rendellenességgel jár, tehát a szájpad rövidülésével, fejletlenségével vagy mûködészavarával.

Dr. Hirschberg Jenõ professzor, fül-orr-gégész: - Ez az egyik, de az egyik legfontosabb. Az édesanya is felismerheti, a gyerekorvos is annak alapján, hogy a gyermek orrhangzósan beszél, tehát ha ezt tapasztalja akár az anyuka, akár a gyermekorvos, akkor meg kell az orrhangzós beszédnek az okát találni. Erre logopédus, fül-orr-gégész és foniáter orvos segítségét kell igénybe venni, mert ha késlekedünk, vagy bárki által helytelenül indikált garatmandula-mûtétet végzünk, amit néha - meg kell mondjam - még a szülõ is úgymond kierõszakol, azzal a hallást nem javítjuk, a beszédet pedig egyértelmûen rontjuk.

Dr. Hirschberg Jenõ professzor, fül-orr-gégész: - Három- hatezer szülés között egy esetben elõfordulhat. Ez génkárosodás eredménye, a 22. kromoszómának a hosszú szára sérült általunk nem ismert ok folytán, és ezért a kromoszómának a géntulajdonságai sérülnek. Ma már egyesek azt is feltételezik, hogy ennek a szindrómának a hátterében egy speciális gén lapul meg, ezért nemzetközi vizsgálatok is folynak ezen a téren, amibe mi magyarok, a mi Hasadék Centrumunk is bekapcsolódik. Hát amennyiben ezt sikerül felfedezni, nyilván nagyot fogunk elõrelépni a kezelés terén. Az is egy érdekes megfigyelés, hogy a betegség öröklõdhet, nem dominánsan, hanem ahogy szoktuk mondani: sporádikusan, és magam is tapasztaltam, hogy néha az utódokban nem ugyanolyan formában jelentkezik a génmutáció, hanem valamilyen hasonló elváltozás formájában, például rejtett szájpadhasadék formájában.

Dr. Hirschberg Jenõ professzor, fül-orr-gégész: - A logopédiai kezelést akkor helyes és célszerû elkezdeni, ha a beszédzavar nyilvánvaló, és a gyermek a kezelést vállaló logopédussal együttmûködik. Ha a logopédiai kezelés nem jár eredménnyel, akkor a beszédjavító mûtétet is még az iskoláskor elõtt célszerû elvégezni, általában ötéves korban, hogy a mûtétet követõ logopédiai kezelést még a beiskolázás elõtt befejezhessük.

Kristóf jelenlegi iskolájának, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központjának vezetõje, Baraksó Gábor: Olyan gyerekek jönnek hozzánk, akik más iskolából kiszorulnak, vagy a szülõk észreveszik, hogy nem igazán közösségbe valók a gyermekek, vagy óvodás korban, amikor a játszótéren esetleg nem tudnak játszani a többi gyerekkel, vagy akkor, amikor az iskolába bekerülve problémát jelent az, hogy a tanárok nem úgy foglalkoznak velük, mint a többi gyerekkel.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van, rengeteg gyerek van, azonban ez az oktatás, amikor minden tanár egy gyerekkel foglalkozik, rendkívül költséges.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Gyógypedagógus, fejlesztõ pedagógus és szaktanár, tehát ezt úgy kell látni, hogy egy órán belül egy tanár foglalkozik, azonban egy-egy gyerekkel 4-5-6 pedagógus, pszichológus, pszichopedagógus foglalkozik.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Igen, igen, illetve egyéni oktatási rendszerben tanuló diákok õk. Minden gyermek valamely inter magániskola tanulója.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van, így van. Ez több lépcsõn keresztül mehet, hozzánk kerül egy gyermek egy iskolából, lehet, hogy csak egy-két órát fog felkészítést kapni nálunk egy héten, és az összes többit az iskolában tölti, azonban van olyan diák, aki minden órát nálunk tanul, minden tantárgyat a mi tanárainktól sajátít el, és esetleg egy év múlva, két év múlva folyamatosan visszakerül az adott anyaiskolába.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Jelen pillanatban 22, ami a körülményeknek megfelelõen a maximális létszámot jelenti, többet nem is tudunk egy tanévben foglalkoztatni.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Egyelõre két lakásban dolgozunk, és a két lakás nem enged több gyermeket. Eddig több mint húsz gyerek került vissza az anyaiskolába, és egyéb gyerekek pedig sikeresen tettek pótvizsgát több mint százötvenen, miután hozzánk kerültek.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - És középiskolásokról. Magatartásproblémás gyerekekrõl éppúgy szó van, mint ahogy egyéb hiperaktív, részképesség zavaros gyerekekrõl.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Jelen helyzetben várunk arra, hogy hivatalosan bejegyezhetõ iskola legyünk, aminek azonban olyan feltételei vannak, amelyeknek inkább financiális okoknál fogva nem tudunk eleget tenni.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Például nem tudunk négy vécét szolgáltatni egy ötszobás lakásban, mert hiába is próbálnánk ezt megtenni, egy szoba maradna arra, hogy tanítsunk, és akkor a 22 gyerek helyett egy gyerekkel tudunk foglalkozni.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Igen, helyiség is elég lenne, bármilyen iskolában bármilyen olyan helyre, amelyben igazán nem tudnak mit tenni, szívesen mennénk.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van, sõt többünk önkormányzat által támogatott is.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van, így van, ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az anyaiskolán keresztül fizet nekünk több önkormányzat is, aminek egyetlenegy oka van: a magániskolák sem képesek már ezeket a gyerekeket foglalkoztatni, ez nem egy nyereséges üzletág egy gyereket külön tanítani, merthogy hogyha csak az önköltségét nézzük, háromszor négy órának egy hónapra az több mint 76 ezer forint. Több mint 76 ezer forint, ezt nem tudja kifizetni egy szülõ sem, tehát az önkormányzatoknak viszont van egy kényszerük, hogy ezeket a gyerekeket taníttassák.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Az önkormányzatokkal, illetve az iskolákkal, így van.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Jelen pillanatban négy ilyen önkormányzat van.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van.

Baraksó Gábor, a Cognito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Ez egy nagyon jó kérdés, a kérdésre a válasz is igazán az lenne most, hogy semmibõl, mert jelen pillanatban veszteséget veszteségre halmozunk, azonban olyan emberek dolgoznak nálam, olyan pedagógusok, akiknek a türelme végtelen, nemcsak...

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Több mint huszonnyolcan tanítanak huszonkét gyereket.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Fõállásban, mellékállásban, illetve, illetve tanlétszámon kívül még vannak óraadó tanárok is. Vannak szülõk, akik tudnak befizetni összegeket, és hát ez bizony java részét képezi a bevételeinknek.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Gyakorlatilag az óradíjban számolva, amit a szülõknek kéne kifizetni az 1.500 forint.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Így van.

Simonné Nagy Erzsébet logopédus: - Én azt hiszem, alapvetõen az lenne a cél, hogy maga az állami oktatás keretei bõvüljenek úgy ki, hogy minden fajta gyereket be tudjanak fogadni, tudniillik erre külföldi példák vannak. Én az amerikait vizsgáltam meg, és ott azt csinálják, hogy amint felmerül egy ilyen probléma valamely gyerekkel, rögtön föláll egy úgynevezett segítõ team, akik kivizsgálják a jelen állapotot, megnézik, hogy mi az elérendõ cél, és ehhez bevonják a különbözõ szakembereket, a pszichológust, a logopédust, a gyógypedagógust, a nem tudom kicsodát, akire csak szükség van, ugyanakkor...

Simonné Nagy Erzsébet logopédus: - A gyerek marad az iskolában, a saját közösségében, csak köré jönnek, szervezõdnek, ha õ csak matematikából gyenge, akkor a matematika óráról kiemelik, és ott egy egyéni fejlesztést kap, ha több tárgyból, akkor többõl is, de van egy csomó tárgy, amibe be tud kapcsolódni, a többibõl megkapja az egyéni fejlesztést, amit most mi itt külön csinálunk teljesen, elszakítva tulajdonképpen a kortársaitól.

Baraksó Gábor, a Cogito Ergo Sum Oktatási Központ vezetõje: - Én azt gondolom, hogyha ez így megvalósulhatna, akkor az ideális megoldás lenne. Itt a probléma pontosan ebbõl fakad, hogy egyrészt az intézményrendszer sincsen kiépítve még teljes mértékben, másrészrõl pedig az információk sem áramlanak igazán. De további probléma is van: az államnak a szerepe rendkívül fontos, nagyon fontos, mert az állam nélkül egyetlenegy iskola vagy egyetlenegy iskolarendszeren kívüli, de fontos célt ellátó intézmény sem tud megélni.

- Igen, most kilencre járok.

- Zsuzsa néni, meg van egy néni, akit úgy hívnak, hogy Kati néni.

- Igen, hát négy órám van.

- Igen, de van olyan, amikor áttanulom a szünetet, mert nincs kedvem kimozdulni.

- Gyerekkel?

- De szünetben igen, hát ilyen nagyobbakkal, ekkora most még nincs, de azt mondták, hogy valami jövõre vagy nem tudom mikor lesz.

- Hát ahogy ezt elvégzem, úgy bemennék oda társalogni, azt nem szeretem, hogy így egyedül ülök, de mondjuk azért ez is jó nekem.