- Én négy hónapos terhes voltam, mikor mentem ultrahang
vizsgálatra, és teljesen váratlanul az orvos azt állapította
meg, hogy nincs szívhang, úgyhogy semmi elõzménye igazából nem
volt, teljesen felkészületlenül ért a dolog, és így meg
kellett szakítani a terhességet, ami inkább lelkileg viselt meg,
mint egészségileg, mert egészségügyi kihatása nem volt, mert
minden rendbe jött egy-két héten belül, csak hát ezt lelkileg
nagyon nehéz feldolgozni. És ami engem igazából érdekelne, hogy
az orvos és a védõnõ is a lelkemre kötötte, hogy ilyenkor egy
5-6 hónap türelmi idõt kell hagyni, amíg az ember újra
próbálkozik. Na most a kérdésem pont ezzel kapcsolatos, hogy a
barátnõmnek - õ külföldön él - viszont az õ orvosa csak két
hónapot mondott, hogy két periódus kihagyása után simán lehet
próbálkozni, hogy most ez az orvosok felfogása közti
különbség, vagy...
R.: - Biztos vagyok benne.
- ...és akkor az ember ilyenkor kire hallgasson, mindegyikünk
hallgasson a saját orvosára, vagy?
R.: - Hát meg saját magára, hogy maga hogy érzi. Én azt
gondolom, hogy valamilyen szinten azért az ember szervezete jelzi
azt, hogyha már újra fel tud készülni egy másik baba
befogadására!
- Aha.
R.: - Tehát lelkileg Ön mondta, hogy nagyon megviselte,
tehát...
- Igen...
R.: - ...lehet, hogy lelkileg sincs fölkészülve, vagy kell,
akár lehet, hogy egy félév is.
- Hát ilyenkor szerintem az ember, legalábbis úgy akikkel
beszélek, mert, mármint hogy itt a környezetemben mikor ezt
elmondtam, nagyon-nagyon sokan átesnek ilyenen, tehát ez egy elég
általános probléma.
R.: - És lehet tudni azt, hogy mi ennek az oka, hiszen akkor
magának - ha jól értettem - teljesen normális és egészséges
terhessége volt egészen a negyedik hónapig?
- Igen, igen, tehát ezért is érintett annyira meg, és az elsõ
terhességem is simán ment, egy egészséges gyereket szültem
természetes úton.
R.: - És mit mondott az orvos, hogy ennek mi volt az oka?
- Hát a szokásos vigasztaló, hogy ez a természet
szelekciója, hogy ezek a babák...
R.: - Tehát lehet, hogy õ beteg lett volna?
- Igen, azt mondta, hogy ezek a babák nagy valószínûséggel
betegek, tehát még ez a legjobb, ami történhet ilyenkor mind a
családdal, mind a babával, csak ilyenkor az emberben az is
motoszkál, hogy a következõnél...
R.: - Igen.
- ...akkor mi lesz.
R.: - Ugyanez nehogy elõforduljon.
- Igen. Beszéltem egy másik orvossal, aki kérdezte, hogy a
babát, amit elvettek, nem csináltak-e genetikai vizsgálatot azon
a négyhónapos kis kezdeményen, és én kérdeztem az orvosomat,
és azt mondta, hogy hát ilyenkor ennek úgysincs semmi eredménye,
tehát ezzel elintézte. Amiért ez bennem motoszkál, mert 34 éves
vagyok, tehát már az a határ ugye, amikor már bizonyos genetikai
vizsgálatokat elvégeznek, én erre el is akartam különben
menni...
R.: - Tehát az AFP-t azt kötelezõen megcsinálják.
- Az, ami nem, ez pont az AFP elõtt történt, tehát az AFP-t
már, már nem csinálták meg, és ott voltam a...
R.: - Ön a magzatvíz-vizsgálatra gondol, ugye?
- Igen, és ott voltam a tizedik héten egy ilyen
háromdimenziós ultrahang vizsgálaton, és az se mutatott ki
semmit, szóval, ugyanakkor amikor faggattam az orvosomat, azt
mondta, hogy lehet, hogy ez egy egyszerû anyagcserezavar volt,
szóval az a baj, hogy annyi oka lehet ezeknek. Körbenéztem, hogy,
vagy belegondoltam, hogy az én életmódomban volt-e valami olyan,
ami, ami esetleg ezt okozhatta...
R.: - És talált valamit?
- Nem, mert a másik gyerekkel ugyanilyen volt a terhességem,
volt benne idegeskedés, minden, szóval, és...
R.: - De káros szenvedélyek nem?
- Nem, nem, dehogy, nem, nem, semmi. Dolgozok mellette, de semmi
más körülmény nem volt, ami az elsõ gyerekkel ne lett volna. Ez
teljesen leülepedett bennem, engem most csak az zavar, hogy ez az
orvosok közti álláspont, azért fõleg ezt a barátnõmet
érdekli, aki most jár - azt hiszem - az elsõ hónapnál, és õ
filozofál azon, hogy most akkor az õ orvosára hallgasson, aki azt
mondta, hogy már két hónap után simán neki lehet vágni, vagy
az enyémre, aki azt mondja, hogy ilyenkor nagyon fennáll egy
másik vetélés esélye, hogyha nem adja meg ezt az 5-6 hónapos
várakozásit.
R.: - Hát nem tudom, hogy itt vannak-e szabályok, mert hiszen
tudom, szokta mondani professzor úr, hogy itt nincsenek
feketén-fehéren elmondható szabályok az esetek egy jó
részében.
Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Hát igen,
valójában így van, a biológiában nincsenek olyan szabályok,
mint a matematikában, de azért irányadó az, hogy mondjuk a
terhesség melyik idõszakában következett be az elhalás, négy
hónapos korban, 16. héten következett be. Hát elõször az
elhalás okairól, nincs semmi sajnos olyan módszer, amellyel ki
lehetne mutatni, ugye megszületik a kis abortuszmagzat, mert ez egy
pici magzat, a lepénnyel, a lepényt föl lehet dolgozni, meg lehet
szövettanilag nézni, de hát okot különösebben nem mutat,
makroszkóposan lehet látni esetleg valami fejlõdési
rendellenességet, de nincsenek is mindenhol felkészülve arra,
hogy ezt megcsinálják, de ilyen, hogy genetikai vizsgálat, nem,
nem, nincs is szükség rá, és ez a probléma erre a terhességre
vonatkozik. Itt történt valami olyan, mi lehet? Hát az anya
részérõl lehetett egy latens vírusfertõzés, a lepény nem
megfelelõen fejlõdött, a magzatban lehetett egy hiba, ami
elégséges volt addig, hogy eddig fejlõdjön, és akkor kialakult
egy elhalás, tehát számtalan oka lehet, és valójában pontosan
nem tudjuk megmondani, de hát azt is szoktuk mondani, hogyha egy
ilyen történik, az arra a terhességre vonatkozik, hogyha három
egymást követõ elhalás történik, akkor megvan az a
kivizsgálási menet, amit el kell végezni, mert akkor valami olyan
ok van, ami állandóan fennáll, de jelen esetben itt már szült
egy egészséges gyereket. A másik pedig, hogy mikor vállalható?
R.: - Igen.
Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Hát elõször
is ugye most ez majdnem azt mondhatnám, hogy a terhesség
megszakítása a 12. hétig történik, és akkor utána négy hét
múlva megjön az elsõ menstruáció, és azzal teljesen
helyreállt nõgyógyászati szempontból a szituáció, elvileg a
következõ hónapban teherbe lehet esni, tehát, tehát...
R.: - Helyreállt, regenerálódott a méh?
Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Igen
természetszerûleg, hát akkor utána megjött a menstruáció,
lelökõdött elõször a nyálkahártya, ez azt jelenti, hogy
teljesen visszaállt, tehát elvileg a következõ hónapban is
teherbe lehet esni, tehát ez egy ilyen teljesen mesterséges dolog,
hogy öt hónap, hát miért öt hónap. Szóval orvosi szempontból
egy ilyen korai vetélés után a következõ elsõ vagy második
hónapban teherbe esik, semmiféle ok nincs arra vonatkozóan, hogy
azt kell várni, hogy ezért el fog vetélni. Az más kérdés, hogy
ahogy õ is mondta a telefonáló, erre pszichésen föl kell
készülni, lelkileg föl kell készülni, és ilyenkor nem lehet
mondani azt most, hogy egy mesterséges öt hónap elégséges, mert
vannak, akik szeretnének azonnal teherbe esni, tehát én azt
hiszem, hogy ez egy abszolút mesterséges határ, hogy öt hónap,
hát miért öt hónap, akkor lehet hat is, meg egy is vagy kettõ
is. Az egy más kérdés, hogyha valaki császármetszés után
szeretne teherbe esni félév múlva, akkor azt mondjuk, hogy ne,
nem javasoljuk, tehát én azt hiszem, hogy egységesen nem lehet
ebben így állást foglalni, de nincs merev határ.
R.: - Itt inkább azt hiszem, hogy...
Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Ez például
igen, egy nagyon érdekes példa van erre, hogy sokáig az a tévhit
tartotta magát, hogyha valaki a fogamzásgátlót abbahagyja, akkor
három hónapot kell várni, mert akkor nem tudom, mi történik.
Hát semmi nem történik, ha elsõ hónapban megjött a vérzés,
teherbe esik, az égvilágon semmi nem történik, mert hisz tudjuk
azt, hogy van, aki nem tudta, hogy terhes, és szedte három
hónapig a fogamzásgátlót, és akkor se történt semmi fejlõdési
rendellenesség. Ha teherbe esik valaki, akkor a szervezet
fölkészült arra, hogy teherbe essen, és kihordja, tehát nem
azért fog elvetélni, mert fogamzásgátlót szedett, hát ez az
analógia ebbõl a szempontból is érvényes.
R.: - Én azt is el tudom képzelni egyébként, hogy a
telefonáló hölgynek és a barátnõjének a nõgyógyásza talán
jobb pszichológus volt, és látta azoknak az asszonyoknak a
lelkiállapotát, amibe a vetélés után kerültek, és talán
azért javasoltak különbözõ, eltérõ idõpontokat a
várakozásra!
Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász: - Igen, azt
hiszem, ez is, ez is közrejátszhat, és ez is aláhúzza azt, hogy
nincsenek szigorú szabályok.



- Mióta közösségbe jár, talán természetes is, hogy többet
volt beteg, de ami aggasztó, hogy mindig 40 fokos lázzal járó
betegségei vannak, tehát nagyon hamar fölmegy a láza. Fõleg a
nagymamák aggódnak, mert elég gyakran vigyáznak rá munkaidõben,
sajnos, ha beteg, akkor is már elõfordult, sõt nagyon gyakran
náluk kezd el beteg lenni, nem tudom, hogy van-e összefüggés
közte, nem tudom õket megnyugtatni, hogy ez nála egy ilyen
természetes dolog.
R.: - És akkor ez úgy van, hogy van egy nagy kiugró láza,
tart 24 órát, és utána szinte semmi?
- Nem, nem.
R.: - Hanem?
- Azért van, hogy 2-3 napot is fölmegy a láza, most legutóbb
például mandulagyulladásnál három napon keresztül is magas
láza volt, de mondjuk hamar le lehet vinni neki, tehát õ még
kúpot kap, mert a tablettát nem nyeli le, vagy hûtõfürdõt
mellette, és akkor egy félórán belül már lemegy a láza.
R.: - És újra visszamegy?
- De utána egy nap kétszer-háromszor biztos, hogy fölmegy
így, igen.
R.: - Masszívan neki 40 fokos láza lenne, ha...
- Igen.
R.: - ...maga nem adná a kúpot és a hûtõfürdõt.
- Igen, igen, igen, igen, igen.
R.: - És ez 2-3 napon át is elõfordul.
- Van, hogy igen, volt már rá példa, hogy több napig is
fölment a láza.
R.: - Megviseli?
- Érdekes módon nem, a fiam, akinek abszolút nem szokott ilyen
magas láza, sokkal betegebbnek tûnik 38 alatti lázzal is vagy hõemelkedéssel
is, mint õ.
R.: - Vannak ilyen alkatok, hogy az egyik gyereknél ez a magas
láz a jellemzõ egy betegségnél, a másiknál meg ez az alacsony,
mint amirõl a mama beszélt?
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - A szülõk gyakran
jönnek ezzel, de én fölnõttet is hallottam azt elmesélni, hogy
ha õneki már 37,6 a hõmérséklete, akkor félig halott. Na most
ezt az orvostudomány talán nem tette olyan nagyon részletes
kutatásoknak a témájává, nem esik olyan nagyon sok szó róla,
hogy egyéni különbözõségek vannak a lázasodásnak a
mikéntjében, de a tapasztalat alapján biztosan vannak
különbségek, ugyanaz a megbetegedés az egyik betegnél sokkal
magasabb hõmérsékletet vált ki, mint a másiknál. Én úgy
látom, megint azt mondom a gyakorlatomban, hogy vannak gyerekek,
akik hogyha görbén fúj a szél, akkor már komolyan
belázasodnak, a másik gyerek meg komoly megbetegedés mellett is
csak néhány tized fokos hõemelkedést produkál. Én a szülõknek
azt szoktam mondani, hogy örüljenek neki, hogyha nincs más
tünete ennek a láznak, tehát hogyha nem követi ezt lázgörcs,
mert biztos nem fogunk elnézni egyetlenegy betegséget se a
gyereknél. A lázcsillapító ott van, önmagában egy négy
esztendõs gyerek számára nem drámai veszély egy 39-40 fokos
láz, gondosan kell lázat csillapítani, hogy ne merüljön ki a
gyerek, hogy ne terhelõdjön túl a keringése.
R.: - Bármennyire laikus is a kérdés, ez valami olyasmit
jelez, hogy a szervezet jobban összpontosítja a védekezõképességét,
és ez nyilvánul meg ebben a magas lázban?
Dr. Szamosfalvi Imre gyermekorvos: - Én erre nem tudok ilyen
filozófiát teremteni, miért pont ebben ne lehetne különbség az
emberek között? Annyiféle módon különbözünk egymástól, a
fájdalomérzésben is nagyon nagy különbözõségek vannak, van,
aki egy vakbélgyulladástól félhalottnak érzi magát, és
összeesik, és teljesen padlón van - hogy ezt a kifejezést
használjam -, most itt inkább fölnõttrõl beszéltem, a
másiknál meg pont az okozza a komplikációt, hogy hát fájdogat
a hasam, és három nap múlva már egy perforált és nagyon
súlyos állapotú elhanyagolt vakbélgyulladással megy elõször
orvoshoz, mert az, hogy egy kicsit fájt a hasam, hát most akkor
ettõl menjek orvoshoz?



- Jó napot kívánok! M. Zoltánné vagyok Egerbõl, és olyan
kérdésem lenne, hogy én kismama vagyok, három hónapos, és
olvastam a Kismama magazinban vagy valamelyikben, hogy csak
pasztörizált tejet lehet inni, én pedig házi tejet veszek, és
felforralom, mert kisfiam is egyéves, illetve 14 hónapos,
felforralom, de a kefírt azt nem, meg tehát a túrót, mondjuk az
már hatvan fok, de a kefír az nincs még pasztörizálva.
R.: - Az elsõ gyerekénél ivott minden fajta tejet, vagy olyat,
amilyet most?
- Akkor még nem vettük ezt a házi tejet, tehát akkor rendesen
volt pasztörizált tej.
R.: - De nagyon megbízható helyrõl veszi - gondolom - ezt a
tejet.
- Rendes tejboltból, igen.
Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - A savanyítás, illetve
a különbözõ erjesztéses módszerekkel végeredményben azt nem
mondhatom, hogy 100%-ig kizárható a veszély, de nem szokott ezzel
gond lenni, tehát ezt nyugodtan fogyaszthatja, azonban azt helyesen
teszi, hogy a tejet fölforralja, mert elsõsorban a kisgyerekeknél
ez veszélyforrás lehet.
R.: - Nem pusztítja el ezzel azért azokat a vitaminokat,
amelyekre szükség lenne?
Ginszner Zénó élelmiszerkémikus: - Részben igen, részben
nem, ugyanis az egész hõkezelés gyakorlatilag nyilván csak a hõérzékeny
vegyületekre okoz bizonyos mértékû destrukciót, tehát ezt
külön kell választani ettõl, ez az egyik, azaz hogy csak a hõérzékeny
komponensek esetén jön ez szóba. És ott pedig a következõ van,
nem fehér-fekete, nem nulla és száz, azaz egy részük valóban
denaturálódik, egy részük valóban tönkremegy, de egy részük
benne marad, és ugyanúgy aktív komponens, tehát magyarul nem
kell ezeket úgy tekinteni, elsõsorban ez az egész kérdés a C
vitaminnal van kiélezve, nem, ez a C vitamin egy része valóban
inaktiválódik, de egy része megmarad.
R.: - Ami még kérdésként fel szokott merülni, hogy mi a
jobb, a tehéntej vagy a kecsketej, hogy miben van több
tápérték?
Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Ezt, erre megint nem lehet
úgy válaszolni, hogy ezt igyák, vagy azt igyák. Nagyon egyszerû
egyébként a válasz, fontos az is, hogy milyen az élvezeti
értéke. Na most a kecsketejrõl tudjuk azt, hogy van egy
speciális íze, amit vagy szeretünk vagy nem, éppen ezért ez
önmagában szabályozza a kérdést, hiszen nagyon sok ember nem
tudja meginni, nem szereti, és így a dolog megoldódott. Tehát
sok ember, aki azt mondja, hogy na, kecsketejet iszom, mert több
benne az ásványi anyag esetleg, de nem tudja inni.
R.: - De ha a gyerekek szeretik a kecsketejet, akkor nyugodtan
lehet nekik adni?
Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Nyugodtan ihatják, így
van, de általában nem szeretik, másrészt pedig mivel a kecsketej
úgyis drágább a tehéntejnél, ezért ez magában limitálja a
dolgot. Kecsketej bizonyos betegségek esetén vagy bizonyos
speciális esetekben ajánlható...
R.: - Milyen betegségeknél?
Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Például az, hogy más a
fehérjeösszetétele, tehát vannak, vannak olyan egyének, akik
tehéntejre allergiás, ... kecsketejet ki lehet próbálni, jó
alternatíva, de ezek marginális dolgok, úgyhogy nyugodtan lehet
mind a kettõt inni.



R.: - Jó napot kívánok! Vendég a háznál.
- Jó napot kívánok! Én csak érdeklõdni szeretnék, hogy a
múlt heti, tehát egy héttel ezelõtti adásban elhangzott egy
ilyen csodarecept a tejszaporításról, egy ilyen ánizs, én is
kipróbáltam, és nekem is mintha több tejem lenne, csak én ezt
ilyen fél füllel hallottam, és azt szeretném megkérdezni, hogy
hogy mondta pontosan ez az anyuka, hogy mennyi ánizst kell enni
egyszerre, mert igazából ezt nem hallottam, csak azt, hogy meg
kell pirítani.
R.: - Meg kell pirítani, és a megpirítás után porrá
zúzni...
- Igen.
R.: - ...és utána egy kanál reggel, este, és egy pohár
langyos tej, tehát gyakorlatilag napi két kanálnyi.
- Értem, nagyon szépen köszönöm.
R.: - Minden jót kívánok!
- Viszonthallásra.
R.: - Viszonthallásra.
- Jó napot kívánok! K. Zsuzsa vagyok, a múlt héten
telefonáltam Önnek ezért az ánizsos...
R.: - Igen, igen, igen.
- ...receptért, hogy úgy mondjam, és megígértem, hogy
visszatelefonálok.
R.: - Nagyon kíváncsi vagyok!
- Hát megmondom õszintén, hogy nekem most pillanatnyilag,
akkor kevesebb volt felénél, mint amire szükség lett volna, hát
nem duplázta még meg...
R.: - Igen?
- ...de azért én úgy érzem, hogy valamit javított...
R.: - Nagyon örülök!
- ...azért, hogy azért, azért valamivel több lett. Hát
eszem, olyan, mint egy marék homok.
R.: - Pocsék, ugye?
- Igen, de az íz nem vészes, csak az, hogy olyan, mintha egy
marék homok lenne az ember szájában, úgyhogy gyorsan le kell
nyelni tejjel az egészet, de úgy érzem azért, hogy gondolom,
hogy ezzel mást nem változtattam, hogy úgy azért segített,
tehát több, valamivel már több van...
R.: - Jaj, de jó!
- ...hát végül is péntek óta, tehát pár napja...
R.: - Az nem sok.
- Ez nem, úgyhogy még azért még kitartok, hátha.
R.: - Annyira megerõsítenek az ilyen hírek, hogy nem hiába
beszélünk itt, és hogy van valami haszna is a dolognak.
- Persze.
R.: - Köszönöm, hogy hívott!
- Nagyon szívesen, és én is köszönöm.
R.: - Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.



- Jó napot kívánok! Bõrgyógyászattal vagy bõrgyógyászhoz
szóló kérdésem lenne...
R.: - Igen?
- ...mégpedig az, hogy 14 éves lányomnak igen erõsen szõrös
a lába, keze, és hallgattam a mûsort, és volt benne a heges
pattanásokkal kapcsolatban valami tanács, és arról volt szó,
hogy akár belsõleg, tehát gyógyszerrel is lehet azt kezelni. Az
ilyen erõs szõrösödésre ilyen korban van valami esetleg, ami
elmulasztaná? Voltunk kozmetikusnál, aki gyantával leszedte a szõrét,
és piros foltok maradtak, hát annyira érzékeny a bõre, hogy ezt
nem tud, nem célszerû tovább, ezt a kozmetikus mondta, hogy hát
nem érdemes csinálni, mert nagyobb, többet ártunk vele. Most
borotválja a lábát, de szerintem ez sem egy jó megoldás.
R.: - Hát a kar esetében meg különösen nem!
- Azt nem borotválja, csak a lábát, és azt is csak ami
kilátszik a szoknyából, azt, odáig, de neki a combja is szõrös,
sõt a popsija is!
R.: - Hát elég kellemetlen lehet a 14 éves kislány számára.
Nos, van-e valami belsõ megoldás? - kérdi a mama.
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - 14 éves korban
tulajdonképpen a kisfokú szõrösödést még egészen
normálisnak vesszük. Itt megkérdeztem volna azt, hogy az édesapa
vajon mennyire szõrös, mert a kislányok általában az
édesapának a tulajdonságait vagy a jellemzõit szokták
örökölni, s általában szõrös apukának szõrösebb a
kislánya. Na most amit az anyuka elmond, az valóban az
átlagosnál egy kicsit erõsebb szõrösségnek tûnik, mert hiszen
azt mondja, a popsija is, combja is nagyon erõsen szõrös. Nos,
miután 14 éves korban van, ez pont a tinédzser kornak az ideje,
tehát mindenképpen várni kell a belsõ kezeléssel, amit õ
kérdezett, tehát egyelõre a külsõ kezelés nagyon jó, tehát a
tüneti, a gyantázás vagy a borotválás, attól nem lesznek erõsebb
a szõrszálak, viszont a késõbbiek során hogyha ez a szõrösödés
megmarad, vagy fokozódik, vagy esetleg egy nagyon erõs pattanásos
arcbõrrel is társul, mindenféleképpen endokrinológus orvoshoz,
tehát belgyógyászhoz kellene õt elvinni, tehát aki a
hormonszint meghatározásával azt tisztázná, hogy vajon ez a szõrösödés
egy tulajdonképpen a normál értéken belül, vagy pedig azon túl
van, mert abban az esetben, hogyha ez valóban egy, esetleg egy
nagyfokú hímhormonkoprodukciót is mutat a vizsgálat, a
laborvizsgálat, akkor viszont tényleg szoktunk belsõleg megfelelõ
kezelést adni.
R.: - De abból, amit a doktornõ mond, én úgy hallom, hogy
azért lehet ez egy átmeneti jelenség is...
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Igen természetesen.
R.: - ...tehát lehet, hogy itt a hormonok most nagyon-nagyon erõsen
dolgoznak.
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Ez az a kor, ez az a kor,
amikor valóban minden kislánynak egy picikét megindul a
másodlagos nemi jellegeknek a kialakulása, tehát elõfordul, hogy
tényleg kicsit szõrösebb, és akkor az úgy marad, vagy esetleg
még vissza is megy, tehát csökken, tehát itt az dönti majd el,
hogy mit kell, hogy kell-e valamit tenni, hogy õ a 17-18 éves kor
körül hogy fog kinézni, tehát hogy valóban nagyon erõsen, vagy
fokozódik a szõrösödése, avagy társul esetleg még más
problémákkal is, ami mindenféleképpen arra enged következtetni,
hogy valamilyen hormonális kis zavar is társul ehhez, s akkor
megfelelõ vizsgálatok kellenek, és természetesen kezelés.
R.: - Azt mondja itt az édesanya, hogy voltak kozmetikusnál, az
nem jött be, lehet, hogy nagyon erõs volt az a gyanta, amit õk...
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nem, nem a gyanta, hanem
én azt hiszem, hogy inkább az õ szõre volt egy kicsit erõsebb,
tehát a lábszõrök azok meglehetõsen erõsek, és nehezen
kihúzhatók, na most a gyantázásnál, ugye hiszen egy mechanikus
erõrõl van szó, akár meleg gyanta, akár hideg gyanta,
mindenféleképpen egy húzásról van szó, itt az történik, hogy
a kihúzott szõrszálaknak a helye bepirosodik, no most szerencsés
esetben egy nyugtató akármilyen krémmel vagy habbal ez
megnyugszik, és utána másnapra már eltûnik. Na most az
eseteknek egy részében viszont azt tapasztaljuk, hogy utána
sajnos nem múlik el ez a piros pöttyösödés, amit az anyuka
említett, sõt fokozódik, mert a kibújó szõrszálak
visszamásznak, tehát nem tudnak kibújni, hanem egy ilyen kis
gyulladás keletkezik a tetejükön, tehát a szõrtüszõnyílásokon,
és bizony azok nagyon kellemetlen gyulladást produkálnak, és
hogyha gyógyul, akkor maradandó barna pöttyökkel gyógyul. Ez
valóban az ilyen korú kislányoknak vagy 17-18 éveseknek nagyon
sokszor probléma, ilyenkor tulajdonképpen azt szoktuk tanácsolni,
amit õ is nagyon okosan csinált, hogy más technikára kell
áttérni, tehát akár a borotválás, akár pedig a krémmel
történõ eltávolítás, tehát lehetõleg ne húzni.
R.: - Ez a kislány akkor nem választhatja a gyantázást se a
kozmetikusnál, se otthon, de én annyi fajta ilyen gyantát látok
az üzletekben, hideg gyanta, meleg gyanta, jók ezek, vagy
veszélyesek?
Dr. Nagy Éva bõrgyógyász: - Nagyon jók a gyanták
abban az esetben, hogyha az illetõ nem érzékeny tulajdonképpen a
gyantának az anyagára, és az úgynevezett hideg gyanta ugye az
nagyon korszerû, mert ilyen patronosan, patronos kiszerelésben
van, otthon is nyugodtan használható, fölhúzza az illetõ a
lábára a csíkokat, s utána egy papír, megfelelõ papírcsíkot,
amit hozzácsomagolnak, azzal leszedve leszedi, tehát
tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint a meleg gyantánál, csak a
meleg gyantánál mikor picit kihûlt a gyanta, a kozmetikus a
kezével húzza ezt le. Tehát a lényeg az, hogy mind a két
esetben húzásról van szó, de mondjuk a hideg gyanta például
otthon veszélytelen, a meleget nem szoktuk tanácsolni, mert
miután nagyon magas a hõfoka, ezért lehet belõle égési
sérülés, tehát azt jobb, ha szakember csinálja.