- Udvardi Balázs.

- Igen.

- Mert úgy tetszett nekik, hogy jó lesz ez a név.

- Olyan szép, meg mások is dicsérnek vele, és ezért nekem is tetszik, meg ahogy megszerettem, azért is.

- Hát a Krisztina az nagyon tetszik még, meg még talán a Bálint az, az nagyon is tetszik.

- Azt még nem tudom, majd eldöntöm akkor.

- Nagy Dominika Andreának. A férjemnek volt egy volt kollegája, és neki volt a kislánya Dominika, s mikor ezt meghallottuk, ezt a nevet, nagyon-nagyon megtetszett, és úgy döntöttünk, ha kislányunk lesz, Dominika lesz a neve.

- A hangzása olyan szép dallamos, lágy.

- Nem, nem feltétlenül, nekünk, nekünk ez a név tetszett. Fölírtunk egy listát, voltak benne magyar lánynevek, kevésbé magyar lánynevek, volt Alexandra, Eszter, Dóra, Márta, szóval nagyon-nagyon sok, és végül is kizárásos alapon megmaradt a Dominika.

- Igen, gondolkodtunk ezen, szerintem nagyon jól illik a Dominika név a kislányunkra, eléggé kis erõteljes, temperamentumos kislány, s úgy gondoltuk, hogy nem bánja meg ezt a névválasztást. Nagyon kis temperamentumos, tûzrõl pattant leányzó, és ha ránéz az ember, látja, hogy egy izgõ-mozgó, egyszerre tíz dolgot szeretne csinálni, egy kis vibráló egyéniség, õ számomra egyet jelent ezzel a névvel.

- Ez is eszünkbe jutott, bár a hagyományos régebbi neveket nem akartuk, Mária, mert azért tényleg elég sokan vannak Máriák, igen, volt benne ez is, hogy ez ritkább, ritkább név. Bár most már egyre gyakoribb a Dominika név is, de akkor, három éve kicsit ritkább volt a Dominika.

- Nagyon tetszik nekik, a szülõknek volt egy kicsit furcsa, mert õk jobban hozzászoktak a hagyományos, régi nõi nevekhez, és mindig is mondták, hogy ezt föl kell írni, hogy mire megtanulták, föl kellett nekik írni, hogy megtanulják a nevet.

- Nem gondolkoztak a szüleim elõre a születésem elõtt, hogy tulajdonképpen mit is adjanak nekem, mint más szülõk, hanem anyukám egyik barátnõje mondta pont születésem után, hogy mi lenne, ha Bettina lennék.

- Nem, nem, sok Bernadettet ismerek, de Bettinát egyáltalán nem.

- Igen, én örülök neki, ez különleges, és ez nagyon jó.

- Én szépnek tartom, olyan dallamosnak, olyan olaszosan dallamos, olaszok szeretik is, mikor Olaszországban voltunk, nagyon kedveltek a nevem miatt.

- Beddina, azt hiszem, hogy 'désen' egy kicsit.

- Tulajdonképpen szerintem nincs, én úgy tudom, a neveket emberekhez kötöm, és ha ismerem õket, az õ hangulatukból ítélem meg, hogy átlagosan milyennek viselkednek, és a nevük is számomra olyan lesz, mint amilyenek õk.

- Hát a barátnõm például Niki, ez a név számomra kedvességet, aranyosságot sugall, hát a másik, ami Berni, õ szintén egy barátnõm, õ is ugyanezeket, és szerintem ezek az 'is' vég, ezek a becézõ 'i' betû, ez, ez, ami olyan kedvességet és aranyosságot sugall nekem.

- Vannak igen ezek az unszimpatikusabb lányok az iskolában - ha mondhatom ezt -, például ilyen a Zsuzsa, ezt most ha úgy jobban belegondolok, nem is szeretném ezt a nevet magamnak, meg a másik ilyen az a Rita, ami a másik, szerintem az 'a' betû nekem valahogy nem szimpatikus.

- Hát szeretnék valami különlegeset, szóval nem tudom, hogy elõre el fogok-e gondolkodni rajta, lehet, hogy a szüleim példáját követem, és kérdezek valakitõl, mi illene erre a babára szerinte legjobban.

- Fiúnevek, hát valószínûleg egyik barátaimról nevezném el a leendõ gyerekemet, vagy esetleg a férjemrõl, szóval nem ismerõsöm, nem tudom, hogy keresnék-e új nevet.

- Nem, nem, szóval szerintem abszolút jó az is, ha az apukájától vagy valamelyik ismerõsünktõl örökli meg.

- Igen, nekem nagyon tetszik, fõleg az öcsém meg az apukám, õ is Zsolt, meg anyukámé is, mert Mária, persze mert vallásosak vagyunk, és ez a vallásban igen fontos, mert hitbeli szerepe van anyukám nevének, azért szép számomra. Mert igaz, hogy 'a' vége van, és ez, ez az elõbb kicsit mást mondtam errõl, más volt a véleményem, de szerintem ez szép, és az apukámé az szerintem illik rá ez a név, és szerintem ezért tetszhet nekem.

- A gyerekek névválasztásában egészen biztosan fontos szerepet játszott az, hogy a mi életünkben, a párom és az én életemben valahogy egy ilyen fontos momentum lett ez a név. Az én nevemmel kapcsolatosan az a sztori vagy történet, hogy Rékának hívnak, és Sátoraljaújhelyen, ahol születtem, ezt a nevet nem akarták anyakönyvezni, minthogy nem létezõ név, és a mamám ezért azt mondta, hogy legyen akkor Adrienne, tehát két 'n'-vel franciásan leírott Adrienne a második nevem, és így hajlandóak voltak beanyakönyvezni, ami persze nekem hát egész gyerekkoromat megkeserítette ez a két 'ne'-vel, Révai Réka Adrienne és ráadásul még Sátoraljaújhelyen születtem.

- Kizárólag a Rékát használtam. A férjem életében pedig volt egy névváltás ötvenéves kora környékén. Õt László Ákosnak hívják, és huszonéves koráig mindenki Lászlónak hívta, és aztán egy ilyen hirtelen ötlettõl vezérelve, gondolom, ez valamennyire a felnõtté válásával is összefüggött, gondolom, onnantól kezdve mindenkinek Ákosként mutatkozott be.

- Nem, Németh László Ákos, tehát volt két keresztneve, és jódarabig a Lászlót használta, és utána átváltott az Ákosra, és most már csak úgy írja alá a nevét, hogy Németh L. Ákos, tehát a László az most már egyre kisebb szerepet foglal el az õ nevében. Úgyhogy mivelhogy ez a háromnevûség valahogy meghatározta mind a kettõnk életét, ezért egyértelmû volt számunkra, hogy a gyermekeinknek is három nevet fogunk adni, jobban mondva hát a vezetéknevüket és két keresztnevet. Tulajdonképpen mindegyiknek van egy ilyen kis története. Az idõsebbik lányunknak Janka Rebeka lett a két keresztneve, és abszolút fiúra készültünk, tehát meg volt mindenki gyõzõdve róla, hogy ez egy kisfiú lesz, nem is volt egyáltalán lánynevünk, s megszületett, s ott volt egy kislány, fogalmuk sem volt, hogy hogy nevezzük, és a párom akkor közölte, hogy hát õ még csak az 'l' betûnél tart az utónévkönyvben, úgyhogy mindaddig, amíg ki nem olvassa az utónévkönyvet, addig tilos bárhogy nevezni a gyereket. És így bennem közben már megfogalmazódott, hogy Jankának szeretném nevezni, és én titokban Jankának neveztem, és hát Janka, számomra õ már Janka volt, és aztán hosszas rábeszélésre a harmadik napon, mire kiolvasta az utónévkönyvet, akkor sikerült vele megbeszélni, hogy jó, akkor legyen Janka.

- Három napig nem volt hivatalos neve. Az anyukája már nevezte valahogy, az apukája még nem nevezte õt sehogy, de ragaszkodott hozzá, hogy akkor a második nevet azt õ választhassa, és ez Rebeka lett.

- Ez teljesen egy ilyen megérzés volt. Úgy elõtte gondolkoztam, hogyha esetleg lány lenne, hát nem, semmi jó lánynév nem jutott az eszembe, és ez a Janka valahogy úgy a születés környékén úgy, úgy megcsendült a fülemben. A második gyermekünk, szintén egy kislány született, és úgy éreztem, hogy õ kislány lesz már várandósság ideje alatt, és elhatároztam, hogy Johannának szeretném nevezni, és hát mindenki mikor kérdezgette, hogy mi lesz a neve, mondtam, hogy Johanna, és ettõl mindenki elszörnyedt, hogy hát, hát ez nem normális, merthogy az ugyanaz a név, mint a Janka, tulajdonképpen a Johannának a becézése a Janka, tehát hogy nem tehetem azt meg, hogy ugyanazt a nevet adom a két gyermekemnek, és hát jó darabig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig ez a gyerek akkor is Johanna lesz. De aztán tényleg mindenki, akinek mondtam, mondta, hogy jé, hát ez ugyanaz, mint a Janka, tehát úgy látszik, hogy ezt rajtam kívül mindenki tudta, és akkor feladtam végül is ezt a nagyon makacs elképzelésemet, és már elkezdtem vajúdni délutánonként, voltak ilyen elõfájásaim vagy ilyesmik, és mindig lefeküdtem, és akkor úgy elmerültem ebben a dologban, és, és közben ugrott be nekem, hogy Liza, hát az nagyon jó lesz, hogy Liza, ez a kislány ez Liza lesz, és a második névnek meg megtartottuk azért, hogy Johanna.

- Valahogy ezt is úgy érzem, mintha egy üzenet lett volna, tehát hogy úgy feküdtem az ágyban, és nem olvastam most utónévkönyvet egyáltalán, tehát hogy úgy, úgy inkább csak úgy intuícióra hagyatkoztam, hogy mi legyen a kislány neve, mivelhogy ennyire határozott elképzelésem is volt, és úgy feküdtem, nem is tudtam, hogy van-e ilyen bejegyzett név, fogalmam nem volt, de elhatároztam, hogy most ez a gyerek ez tuti biztos Liza lesz, megküzdök érte, hogy a lizaságát azt megkaphassa.

- Elsõ gyermekünk hogyha megszületett volna, akkor Áron lett volna, és hát másodikra mindenki reménykedett, hogy kisfiú fog születni, mert hát az úgy szép, hogy egy fiú, egy lány, egy fiú, és hát másodikra is lány született, és amikor harmadikra kisfiú született, akkor mindenáron úgy neveztük el, hogy Áron, tehát végül is az a mindenáron próbálkozás, hogy legyen egy kisfiunk, valami ilyesmit tükröz számomra ez a név, hogy Áron.

- Én nem nagyon hiszek abban, hogy a név befolyásolná az embert. Inkább a másik irányban hiszek, hogy akkor, amikor ezeket a neveket kitaláltuk, és amikor úgy megcsendült a fülünkben, hogy így vagy úgy nevezzük a gyermekünket, akkor egy kicsit az õ szavukat hallottuk meg, vagy egy kicsit az õ milyenségüket hallottuk meg, és utólag úgy érzem, hogy így illenek is rájuk ezek a nevek.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Nagyon sokat nem változott az utónév divat, a hölgyeknél bár ezt egy kicsit cáfolja, amit mondani fogok, keresett utónév az Anna, aminek mi legalábbis anyakönyvvezetõk nagyon örülünk, aztán a Fanni, Viktória, Vivien, Eszter, õk a lányoknál a divatnevek, a fiúknál a Bálint, Bence, Dominik és a Máté vezet. Egy-két érdekes utónevet is tudok mondani, ami valóban nem mindennapi, a leányoknál Tifani, Zulejka, Zenóbia és Dzsamila, a fiúknál Timon, Zétény, Trisztán és Zádor, ezek azok a ritkább utónevek, amelyeket így anyakönyveztünk az újszülötteknél.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Szabályozva van természetesen, hogy mit anyakönyvezhetünk. A Belügyminisztérium adott ki egy hivatalos utónévkönyvet, amely utónevek ebben szerepelnek, azokat az anyakönyvvezetõ saját hatáskörben anyakönyvezheti. Amennyiben a szülõknek olyan igénye van, hogy ebben a könyvben nem szereplõ nevet akarnak adni az újszülöttnek, akkor azt külön kell engedélyeztetni, illetve véleményeztetni a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézeténél. Itt is általában elég nagy a szórás, vannak ugye sorozathoz kapcsolódó divatnevek, akár fölkapott regényekbõl utónevek, ezeket mérlegeli a Nyelvtudományi Intézet, és az általános íratlan szabály az, hogyha annak van magyar megfelelõje, akkor általában nem engedélyezik az idegen hangzású nevet.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Általában mi fölhívjuk a szülõ figyelmét, hogy nem anyakönyvezhetõ az az utónév, ugye ennek van egy bizonyos átfutási ideje a véleményezésnek, akkor anyakönyvezzük egy olyan névvel, amivel lehetséges az anyakönyvezés, és ha a Nyelvtudományi Intézet ajánlja anyakönyvezésre, akkor kijavítjuk az anyakönyvi bejegyzést, és akkor már a választott utónév kerül be az anyakönyvbe.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Nekem a Bendegúz, ez ugye egészen a pályám kezdetén, 1972-ben volt, és akkor még Indul a bakterház címû film nem volt, és hát annyira, annyira furán hangzott ez a Bendegúz utónév, hogy nagyon el is rontottam a születésnek az anyakönyvezését. Mit ad a sors, néhány évvel ezelõtt jött bejelentkezni házasságkötésre a fiatalember, és egybõl tudtam, hogy kirõl van szó, elmeséltem neki, hogy hát az õ születése volt az elsõk között, amit én önállóan anyakönyveztem, és hogy hogy bele is keveredtem, úgyhogy még a javítás is javítva van benne.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Mosolygott rajta. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy mindenki, illetve majdnem mindenki megbékél a saját utónevével, az neki már nem hangzik furcsán. Érdekes módon amióta a gyõri színházban ment az Indul a bakterház, ismételték több alkalommal és több csatornán az Indul a bakterház címû filmet, azóta újból a Bendegúz utónév nem azt mondom, hogy fölkapott lett, de néhány esetben megkapták az újszülöttek ezt a nevet.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - A törvény úgy rendelkezik, hogy 14 éves kor alatt a szülõk egy alkalommal kérhetik a gyermek utónevének módosítását, ezt az anyakönyvvezetõ saját hatáskörben teljesítheti. Ha betöltötte a 14 éves életkorát a gyermek, akkor ugyancsak a szülõk kérhetik közösen az utónévnek a megváltoztatását, de ez már csak belügyminisztériumi névváltoztatással lehetséges. Aztán ha betöltötte a gyermek a 18. életévét, akkor már õ saját maga kérheti nevének megváltoztatását.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Az anyakönyvi törvény szerint Magyarországon egy újszülött kettõ utónevet kaphat, ennek a sorrendjén lehet idõközben változtatni, vagy esetleg az egyiket törölni, erre is van lehetõség, de kettõnél több utónév nem szerepelhet magyar anyakönyvekben.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Igen, az állandó lakóhely vagy a születési helye szerinti anyakönyvvezetõhöz kell menni, és akkor ott kér egy utónév-törlést, ezt az anyakönyvvezetõ saját hatáskörben teljesítheti. Ezt azért mondom, ezt a saját hatáskört, mert ez annyi, hogy bejön az ügyfél az anyakönyvi hivatalba, megmondja, hogy mit akar, és akkor mi azonnal fölvesszük a kérelmet, kiadunk egy új születési kivonatot már a javított utónévvel, és akkor annak alapján már személyi igazolványt cseréltethet az okmányirodában.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Nem azt mondom, hogy tömegesen kapnak olyan utóneveket most az újszülöttek, mint István, vagy Mária, vagy Erzsébet, vagy Zsuzsanna, de azt hiszem, mint hogyha elindult volna valami számszerû növekedés ezeknél az utóneveknél.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Örül a lelkünk, mert én úgy vagyok vele, hogy a szülõk sokszor nem gondolják végig, hogy milyen utónevet adjanak az újszülött gyermeküknek. Ugye itt azért meg kell nézni, milyen a családi név, egytagú, többtagú, milyen hangzású, hosszú vagy rövid, akkor ehhöz milyen utónév illik, ha egy egyszerûbb családi névrõl van szó, akkor ahhoz lehet egy kicsit - idézõjelben téve - bonyolultabb utónevet választani, de hogyha maga a családnév is bonyolultabb összetételû, vagy netán többtagú, kéttagú, akkor ahhoz már énszerintem inkább egy egyszerûbb utónevet kellene választani. Ez nem mindig történik meg a szülõknél, ez a kicsit elõre gondolkodás.

Kerszó István anyakönyvvezetõ: - Én nem vettem észre, hogy különösebben utána néznének, hogy mit jelent az utónév. Egy konkrét esetre emlékszem, de õ nem magyar állampolgár volt, aki mindenáron szerette volna az õ nemzetisége által használt utóneveket adni, akkor ugye még nem volt ilyen lehetõség, és hát akkor mondogatta, hogy õ azért akarja ezt az utónevet adni a fiának, mert ez oroszlánt jelent.

- Legnagyobb Dóra, aztán Lilla, Áron és Juli.

- Hát a Dóra, én Nórát szerettem volna, és aztán ahogy ízlelgettük, ízlelgettük, és a Dóra jobban tetszett, aztán megnéztem az utónévkönyvben, hogy a Dóra az a Teodóra névbõl származik, Isten ajándéka a jelentése, és õ egy nem tervezett gyerek volt, hát még akkor nem terveztünk, mert nagyon fiatalok voltunk, és hát ezt ilyen égi jelnek tekintettem, és így lett, ezért aztán Dóra lett. Lilla õ teljesen földi dolgok miatt, én nagyon-nagyon szerettem az anyai nagymamámat, aki Emília volt, és õ volt a Lili nagyi, és mindenképpen azt szerettem volna, hogy Lili legyen a kislányom, de hát az Emíliában nem tudtunk kiegyezni, mindig az Ódor Emília ugrott be, és így aztán a Lillára rátaláltunk, amit szintén lehet Lilinek becézni, és õ így lett Lili.

- Nem, de volt egy ilyen, semmit nem tudok mondani, vagy csak tudom, hogy volt egy ilyen film, hogy Szeressétek Ódor Emíliát, ezért, amit már így felszólítanak, hogy szeressétek, azt már nem lehet szeretni.

- Igen, igen. A kisfiam azt nem tudom, az nem volt kérdés, a párom azt mondta, hogyha fiú lesz, Áron lesz, és kész, és énnekem tetszett, én elfogadtam, szerettem. A Juli pedig úgy lett, hogy nekem a második keresztnevem Júlia, és a párom szerette volna elõször, hogy Márta legyen, ha kislány, hogy az én nevem...

- És én viszont azt gondoltam, hogy ez egy bélyeg a gyereken, hogyha az édesanyja nevét viseli, nem biztos, hogy rossz, de mindenképpen bélyeg, és akkor, hogyha eleve úgy szólítják, hogy kis Márti, eleve is apró termetû, tehát semmiképpen nem jó, ha ez ráül, és akkor azt találtuk ki, hogyha már ennyire szeretné a párom, hogy az én nevemet, hát akkor a második nevemet, de akkor azt találtuk ki, hogy, hogy akkor ne Júlia legyen, hanem legyen Juli, és akkor a Nyelvtudományi Intézetben megkértük, hogy így rövidítve lehessen anyakönyvezni, hogy Juli, és így is van anyakönyvezve.

- Ezt én nem tudom megmondani, ezek ösztönök. Van egy barátnõm, aki azt mondta, hogy errõl a lányról ... Mayer Juli, ugye rövid, frappáns, csattanós, mindig azt mondta, hogy errõl a névrõl még hallani fogunk, és én is azt gondolom, hogy olyan kis belevaló csaj, hogy õróla még hallani fogunk.

- Nekem ez a második házasságom, tehát az elsõ két lány az az elsõ házasságból van, akkor fölvettem a férjem nevét. Két oka van, az egyik ez, egyszerûen azt gondoltam, hogy már én inkább megtartom a lánykori nevemet, másrészt pedig hát a Mayer az nem olyan szép név, már így hangzásilag, és akkor azt gondoltam, hogy a német pedig ilyen nomen est omen, és elég vidám alaptermészet vagyok, és akkor így inkább megtartottam a lánykori nevemet.

- Teljesen konszenzus volt. Az elsõnél semmiképpen nem akartam fölvenni a teljes nevét, tehát úgy voltam, hogy Csákváriné Víg Márta, hogy azért benne legyen az én nevem, tehát hogy azért tudják, hogy engem Mártának hívnak, szóval nekem ez fontos volt, ugye ez megint az én egyéniségem valószínûleg. Már ennek is utána néztem még hajdan, hogy a Márta az azt jelenti, hogy uralkodónõ vagy úrnõ, és én egy elég domináns személyiség vagyok, hát gondolom, és hogy ez biztos, hogy kifejezõdik ebben. Második alkalommal én megkérdeztem Pétert, hogy õ hogy szeretné, vegyem-e, és õ azt mondta, hogy õ teljesen rám bízza ezt, ahogy én szeretném, és akkor itt egyértelmõ volt, hogy én így szeretném, és ebben nem volt vita.

- Azt gondolom, hogy a név az egy dolog, sokkal fontosabb, hogy összetart ez a fészek, inkább azt gondolom, hogy akkor van egy közös vezetéknevünk, így szimbolikusan, és az a fészek, és ez a legfontosabb.

- Igen, ennek is van egy története. Az elsõ házasságomban én mint ifjú fiatal ... felvettem a férjem nevét, s akkor jött a bemutatkozás, és még másfél év múlva is, dadogva mutatkoztam be, mert elõször kezdtem a lánynevemmel, ja nem, akkor itt ja, szóval borzalom volt, akkor másfél év után leadtam, és a lánynevemet használtam, és amikor Ottóval összeházasodtunk, akkor számomra természetes volt, hogy én felveszem a nevét, merthogy mi egyek vagyunk, mert számomra ez ezt jelenti, és ezért nem Méhészné Éva, és nem mit tudom én milyen variáció, amit ma már mindenfélét lehetne, hanem egyszerûen Méhész Ottóné.

- Hát én ilyen konzervatív, ódivatú vagyok.