- Itt látunk egy tüneményes mosolygós kislányt, ugye senki nem hinné el, hogy négy nappal van a motoros nyitott szívmûtét után, és tegnap már a hátán...

- Közben a mi mennyezetünkön lévõ rajzokat interpretálta a nõvéreknek, és magyarázta el, hogy mit lát a feje fölött nagy-nagy derõvel és békével, és hát most éppen rajzol, és rendkívül jókedvû. Nagyon jól sikerült mûtét, gyakorlatilag nincsen vele semmi probléma, nagyon-nagyon kiegyensúlyozott, nagyon békés, derûs baba, úgyhogy ez egyébként biztos segített abban, hogy ilyen hamar talpra állt, hogy ilyen derûs lélek, persze hát ehhez ilyen háttér is kell, ilyen szülõk és ilyen mama.

- Ja.

- Hogy hívnak?

- Kálózi Noémi.

- Kettõ, kettõ.

- Hát azt nem tudom.

- Igen, nagyon jól van, a problémája végül is az volt, hogy a jobb kamrájában volt egy izomgerenda, ami kettéosztotta a jobb kamrát, és ez egy ilyen négyszeres nyomást jelentett abban a jobb kamrában, és hát ezt kellett megoldani, hogy ez ne tegye tönkre a szívfalat. Ezt a kis izomgerendát kimetszették, és hál' Istennek napról napra jobban van, hát elõször az õrzõben amikor megláttam kedden, akkor még egy kicsit megijedtem, mert ugye lógtak belõle mindenféle madzagok, de amikor észlelte, hogy ott vagyok, akkor már egybõl élénk lett és fel akart ülni, az volt a legnagyobb bánata, hogy nem tudtam ölbe venni, mert ölembe akartam ültetni...

- Igen, nem lehetett, ültethették az ölembe, de az neki nem volt elég, õ meg akart ölelni, de azt még akkor még nem lehetett, de már másnap akkor sikerült, és akkor megnyugodott.

- Én teljesen megnyugodtam. Amikor háromnapos volt Angéla, akkor mondták meg, hogy egy kis lyuk van a szívén. Na hát akkor átmentem egy ilyen mély krízisen, szóval hogy miért is beteg a gyerek, mi történhetett, az ember akkor magába néz, hogy mi is volt a terhesség alatt, hogy esetleg mi, mitõl lehetett, de hát a dokik se tudják konkrétan megmondani, hogy egy ilyen vele született szívhiba mitõl alakul ki, és akkor el tudtuk fogadni, hogy bíztunk abban, hogy meg fog gyógyulni, és akkor hál' Istennek az a lyuk záródott spontán, azt nem kellett bántani, viszont...

- Valószínû, és aztán egyéves korában vették ezt észre tulajdonképpen, hogy a luk az ugye kezd záródni, de mellette van ez az izomgerenda, ami a nyomást ott megváltoztatja, és hogyha ezt most nem operálják meg, akkor a nyomás tovább romlott volna, tönkretette volna a jobb szívnek a falát, ez megvastagodott volna, ez visszafordíthatatlan folyamatot indított volna el, ami aztán átterjedt volna a bal kamrára is, és az meg már halálos, tehát az már életveszélyes, úgyhogy ezt megfelelõ idõben most ezt elvégezték és megoldották, és így meggyógyult az Angéla. És most gyakorlatilag teljesen egészséges, és ezt humorosan mondom, hogy a Szalráczky professzor mûtötte, és azt mondta, hogy õ kergethet bárkit, csak õt ne kergessék, tehát végül is teljesen normál életet élhet, és hát ez egy nagyon nagy szó. Tulajdonképpen nem volt olyan nagy tünete a betegségének igazából, tehát nem volt az, hogy most, most én látom, hogy õ most szívbeteg, tehát eleve is egy virgonc kislány, egyedül amit én észrevettem az, hogy egy kicsit néha hallottam, hogy lélegzik, és kicsit ilyen hörgõ légzése volt. Most abszolút nem hallom, tehát lehet, hogy ez velejárója volt, de egyébként teljesen úgy élt, mint egy normális, egészséges gyerek.

- Hát akkor hozzáteszem, hogy én még gyógytornász is vagyok ráadásul civilben, úgyhogy nekem eleve az az elvem, hogy nem szabad túlfélteni, szóval az se jó, ha én eleve úgy burokban nevelem, akkor õ se lesz egészséges, meg egyébként. Szóval úgy álltam hozzá, hogy, hogy a lehetõség szerint persze óvtam, védtem, de mint egy normális gyereket, teljesen úgy kezeltem, és hát vidám gyerek, és reméljük, hogy nem lesz semmi gond. Hát persze azért izgulunk, hogy nehogy valami fertõzést összeszedjen, azért még mindig úgy az egy anyai aggódások, de azért, azért bízunk abban, hogy minden rendben van, és tényleg ahogy eddig ment, hát csodálatos volt, hogy megvolt az idõpont...

- Persze, igen, amikor a fõorvos úrral beszélgettünk, akkor õ részletesen elmondta, hogy mire számíthatunk, a szövõdményeket mind elmondta, hogy mik lehetnének esetleg, de hát ez hál' Istennek ez a gyakorlatban nem, nem nagyon szokott elõfordulni, de azért errõl tudni kell egy anyának.

- Igen, hát ez úgy volt, hogy csütörtökön kellett bejönnünk egy ilyen elõvizsgálatra, az Angélát ugye bevitték a vérvételre, és mondtam Angélának, hogy Angéla figyelj, most lesz egy kis szuri, ez olyan lesz, mint egy szúnyogcsípés, de te...

...de te, igen...

- És akkor mondtam neki, hogy te egy ügyes, bátor gyerek vagy, és majd ügyes leszel ugye, és azt mondta, hogy ügyes lesz, és akkor szépen bevitték a kezelõbe, csönd, semmi sírás, kijön a nõvér, hogy õ még ilyet nem látott, hogy nem sír a gyerek, és utána meg annak örült, hogy a vérvétel helyén kapott egy kis karkötõt, és annak örült, hogy õ egy karkötõt kapott, úgyhogy... Szóval megbeszéltük elõtte, és a mûtét elõtt is beszélgettünk, és már a mûtét elõtti elõkészítõként kapott egy kis nyugtatót, akkor már ugye kezdett úgy elálmosodni, és akkor én felkísérhettem a mûtõbe egészen, és el is búcsúzhattam tõle, tehát ez is egy ilyen nagyon emberi dolog, hogy tehát én öltöztethetem le, levethetek róla mindent, én bugyolálhattam be abba a zöld steril anyagba, akkor ott ugye megpusziltam, és hát elõtte meg mindent elmondtam, amit õ megérthet az õ szintjén, azért elmondtam, hogy meg kell õt gyógyítani, és a doktor bácsik meggyógyítják, és lehet, hogy lesz majd fájdalom, meg lesz, olyan is lesz, hogy felébred, és nem leszek ott, és lesz sok-sok nõvérke lesz, és hogy ne sírjon, és, és majd jövünk, és nagyon jól viselte ezt a megpróbáltatást. Tegnapelõtt mondta magának, hogy nem félek, nem félek, szóval...

- Akkor már túl volt rajta, csak még akkor voltak benne a nyaki kanül, és gondolom, idegesíthette, meg gondolom, azért fájhatott a helye, és akkor, akkor nyugtatta magát, hogy nem félek, nem félek, és akkor mondtam, hogy hát egy ügyes gyerek. Na, Angéla, milyen, ügyes, bátor gyerek van?

Dr. Király László szívsebész: - A mi betegeinknek a nagyobb része az csecsemõkorú.

Dr. Király László szívsebész: - Õket felkészítjük, de másképpen. Akiket nagyon fel kell készítenünk, azok a szülõk és a hozzátartozók, mert az õ együttmûködésükön múlik a munkánknak nem kis mértékben a sikere. Rendkívül fontos az, hogy pontosan azt értsék, amit mi mondunk és egyet is értsenek azzal, amit mindahányan szeretnénk tenni a kisgyerekekkel. Egy jó módszer, hogy az ember megpróbálja rajzban elmagyarázni a szülõknek azt a néha bonyolult formát, amiben a szív fejlõdési rendellenessége áll és azt a mûtétet, amit próbálunk tenni.

Dr. Király László szívsebész: - Igen, én, én mindig azt szoktam csinálni, hogy rajzolok nekik egy kártyaszívet, a kártyaszívre rámondom, hogy ennek van egy jobb oldala, bal oldala, azt egy fal választja el, illetve billentyûk vannak, és ez a normális módja a keringés menetének. Mégis egy rajz az többet mond akár ezer szónál is.

Dr. Király László szívsebész: - Igen, ez pontosan így van, ugye kérdezik, hogy ez mennyire veszélyes mûtét, és akkor szoktunk rajzolni egy arcocskát, ami mosolyog, és mondjuk, hogy itt vannak azok a mûtétek, amik nagyon egyszerûek, és a lapnak a másik szélére rajzolunk egy lefelé biggyedõ szájat meg egy arcocskát, és mondjuk, hogy ezek a mûtétek, amik olyan nehezek, hogy még a hajunk is égnek áll tõle, és akkor a hajunkat égnek állítjuk, s akkor ebben a skálában könnyen el lehet helyezni, hogy az a mûtét, amit éppen tervezünk az hol van. Ez egy másik egyszerû módja annak, hogy hogy próbáljunk nem orvosi szavakkal, hanem azokra a kérdésekre válaszolva, amikre igazából õk akarják hallani a választ, mert nagyon sokszor nem úgy teszik fel a kérdéseket, hogy doktor úr, hány százalék az esélyem, hanem sokszor egy egészen más módon, mert ezt a kérdést nem is merik megkérdezni a betegeink vagy a betegeknek a hozzátartozói.

Dr. Király László szívsebész: - A gyerekek óriási nagy harcosok, õk mindig azt akarják, amit mi akarunk, tulajdonképpen meggyógyulni, és õk nagyon sokszor sokkal jobban átlátják a helyzetet, mint egy felnõtt. A mi kis betegeink fantasztikusan jól tudnak velünk együttmûködni, õk akarnak meggyógyulni, és ez egy nagyon biztos alap, amire tudjuk az egész kezelésünket meg a terveinket alapozni.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - A harmadik emeleti intenzív õrzõbe, mégpedig azért sietünk ennyire, mert most hoztak ki a mûtõbõl egy kislányt, akinek pacemaker generátorcseréje és elektródacsere-mûtétje történt, és most fogjuk átvenni a beteget. Tízéves kislány, aki egy komplex szívhibával született.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Persze, a születése után rögtön ismert volt a szívhibája, csecsemõkorában egy úgynevezett palliatív kisegítõ szívmûtétet csináltak nála.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Ami azt jelenti, hogy úgynevezett zárt mûtét, tehát magához a szívhez nem nyúltak, hanem a két nagy ér között egy mesterséges összeköttetést létesítettek. Ezt követõen '98-ban, akkor már õ volt ugye hatéves, csak lihegünk a lépcsõn...

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - ...volt a végleges rekonstrukciós mûtét, aminek ugye célja egy közel normális anatómiának a kialakítása, a mûtét nagyon jól sikerült, de egy sebészi komplett pitvarkamráiból kialakult...

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Igen, igen, és kapott akkor egy pacemakert, amivel gondozzuk azóta is, és 2000-ben már szükség volt egy elektródaigazításra, mert hát az az igazság, hogy ezek a gyerekek nõnek szerencsére, fejlõdnek, és az elektróda megnyúlik, hát azt is mondhatnám csúnyán, hogy kinõtte az elektródát. Itt voltak nem olyan régen a szívsebésznél konzíliumra, kontrollon, és õ akkor már konstatálta, hogy a generátor kezd kimerülni. Akkor elõjegyeztük mûtétre, hogy kicseréljük a generátorát, de ez azért lett fölgyorsítva most, mert volt egy megszédülése két nappal ezelõtt, úgyhogy ezért sürgõssé vált a mûtét, ma reggel jöttek, egy félóra múlva már a mûtõben voltak, és most itt van az õrzõben, és...

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Remélem, hogy jól, most megyünk oda.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Pici baba is sír, õt is most mûtötték?

Nem, ezek vagy már mûtétre várnak, vagy mûtét után vannak.

- Igen, minden rendben van abszolút. Ha fáj, akkor szólsz ugye, a sebed fájhat szívem, és akkor adunk bele tudod a infúzióba, nem szúrunk, hanem belecsurgatunk fájdalomcsillapítót. Ha lehet, azt a kis kezed ne mozgasd meg, még most egy picit nem iszunk, jó, amíg egészen fel nem ébredsz, és akkor egy pár korty teát, és akkor az anya hoz valami más innivalót, és délután már ehetsz is valamit, jó szívem?

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Be igen, látszik, hogy jól mûködik a pacemaker, jó a vérnyomása, az látszik a monitoron, 98/66-os vérnyomása van, viszi a pacemaker.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Igen, ezek a gyerekek ezek véglegesen arra szorulnak, hát aztán ahogy múlik az idõ, egyre jobbak a készülékek, a generátorok, tehát arra van remény, hogy egyre ritkábban kell cserélni, illetve hát hogyha eléri a végleges testhosszát, mert az elektródák is feszülnek, mert mondjuk úgy teszik be, hogy lazán, és van lehetõség arra, hogy kvázi az elektróda utána menjen a növekedõ gyereknek. De aztán ez a kislány is nyilván most tízéves, majd 16-17 éves korára eléri a végleges testhosszát, tehát remélhetõleg sok cserére nem lesz szükség. Ez most nagyon nagy gondnak tûnik, de hát az õ súlyos betegségéhez mérten, meg ahhoz, hogy, hogy végül is ezzel a pacemakerrel teljes életet él, ha így nézem...

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Igen, hát egy óvatosabb élet, egy nagyobb odafigyelés, de egyébként nem határozza meg a késõbbi életét. Miután kislányról van szó, nyugodtan szülhet, kihordhat terhességet, és egy megfelelõen vezetett terhességgel és szüléssel nyugodtan családanyává válhat, és egy olyan pályaválasztás, ami nem a fizikumra épül, hanem az õ egyéb képességeire, egyébként egy rendkívül értelmes kislány, úgyhogy bízunk benne, hogy teljes élete lesz így is.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Nem, ez az átlagos kép, úgyhogy általában ennyi kisbaba van, a ritkább, hogy nagyobb gyerekek vannak, úgyhogy jellemzõbbek az újszülöttek. Nem számít az életkor, hogy hány órás, hány napos, ha mûtét kell, azt azonnal elvégezzük, éjjel-nappal, bármikor.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Egynapos baba, éppen most érkezett szerintem egy félórával ezelõtt, Kaposvárról kaptuk. Az a gyanú merült fel, hogy a fõ verõerén, az aortában lévõ billentyûn egy nagyon súlyos szûkület van.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Nem mûtjük, hanem hogyha ez a gyanú beigazolódik, akkor van egy olyan lehetõség, hogy mûtét nélkül be tudunk avatkozni, ez pedig a katéteres úton történõ billentyûtágítás, ami természetesen altatásban mûtõben történik. Egy speciális katéterrel, a ballonkatéterrel ezt a szûkült billentyût kitágítjuk, és így tulajdonképpen kiváltjuk a szívmûtétet, és hát természetesen a gyerek élete meg meg van mentve ezzel.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Egynapos baba, úgyhogy itt...

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - A mama kórházban van, ilyenkor az a gyakorlat, hogy általában a papa meg a nagyszülõk jönnek fel a baba után, és a mama ahogy föl tud jönni, jön, és szeretjük is, hogyha itt vannak, és van is rá lehetõség, van olyan szállás és együtt lehetnek a babákkal, nyilván 3-4 nap múlva a mama is meg fog érkezni. Természetesen hogyha a beavatkozás, egy szívmûtét után úgy ítéljük meg, hogy a baba van olyan állapotban, hogy képes arra az igen megterhelõ dologra, hogy szopjon, akkor azonnal megpróbáljuk, úgyhogy törekszünk rá. Az anyák itt vannak - hogy úgy mondjam - készenlétben, és abban az esetben, hogy ez kivitelezhetõ, akkor akár öt grammért is, de elkezdjük a szoptatásukat, és ebben partnerek az édesanyák is.

Dr. Király László szívsebész: - Az, hogy körülbelül 1%-a a születéseknek jelent valamiféle szívhibát, ez egy spektrum, tehát a legsúlyosabbak és a legenyhébbek is beletartoznak. Általában azt lehet mondani, hogy a betegeknek durván a kétharmada fog valamilyen szívmûtétet igényelni az életük során, és õbelõlük általában a betegeknek a fele az elsõ mûtétjét már az élete elsõ hat hónapjában meg kell, hogy kapja ahhoz, hogy túl tudjon élni. A probléma ugyanis a szívfejlõdési rendellenességek vonatkozásában az, hogy a szív a legelsõ szerv, amelyik a kis magzatkában elkezd aktuálisan mûködni, ugye miközben növekszik a magzat, aközben természetesen a szerveit is fejleszti ki, és ez a szívcsõ, amelyik eredetileg egy csõ, az úgy kanyarodik és csavarodik, hogy egy egészen bonyolult háromdimenziós struktúra jön ki a végén, de ez már szinte a 21. nap környékén elkezd pulzálni, tehát ilyen értelemben mûködni, és a továbbiakban már õ tartja fönn a magzatnak a keringését, azonban ez a folyamat noha ilyen korán elkezdõdik, még a mama talán nem is tudja, hogy kisbabája lesz.

Dr. Király László szívsebész: - Így van, így van, így van, ugyanakkor viszont ez a fejlõdési folyamat egészen a születéséig nem fejezõdik be 100%-osan, ugyanis a születéséig nincsen a magzatnak saját tüdõlégzése, és ilyen formában a keringése nem olyan, mint születés után, tehát ezért azok a szívhibák, amelyek igazán komoly kihívást jelentenek a doktorok számára, azok a magzat számára nem jelentenek olyan nagy kihívást, mint magzat, mert a tüdõkeringés hiánya miatt az egyik kamra a másik kamrának a mûködését, az egyik szívfél a másik szívfélnek a mûködését egész jól át tudja venni, tehát kiválóan jól tudja saját maga korrigálni ezeket a problémákat. Ezért a mi kis betegeinknek nagyobb része normális fejlettséggel születik, többi szerveik, egyéb testrészeik ezek mind-mind normális fejlettségûek. A problémák ezután következnek be, mert a tüdõkeringés megindulásával az egész keringés egy perc alatt átrendezõdik, és ami addig kompenzált és jó volt, az most már a továbbiakban nem lesz az, ekkor kerülnek egy nagyon kritikus állapotba, kerülhetnek, nem feltétlenül, mert nem mindenkinél azonos súlyosságú a probléma.

Dr. Király László szívsebész: - Egy résznél nem derül ki.

Dr. Király László szívsebész: - Természetesen a legnagyobb valószínûség valahol a genetikai problémák környékén keresendõ, nem is feltétlen talán az öröklöttségnek a szintjén, noha erre is van számtalan példa, hanem inkább ahhoz lehetne hasonlítani, hogy amikor egy házat építenek, akkor ahhoz, hogy minden emeletre kerüljön víz, gáz, elektromosság, és egyáltalán ajtók és falak legyenek benne, ahhoz külön-külön brigádoknak kell megjelenni. Ha most a szív fejlõdését nézzük, a szív is tulajdonképpen emeletekbõl áll, és az emeletekhez egy csomó-csomó sejtbrigád jön, hogy a megfelelõ részeket kialakítsák, mert a szívnek nagyon sok része van, nemcsak egy pumpa, amelyik mûködik, hanem billentyûk is vannak benne, koszorúerek vannak, egy igazán bonyolult szisztéma. Itt a probléma az, hogyha az egyik vagy a másik brigád lekési a csatlakozást, és...

Dr. Király László szívsebész: - A legtöbb esetben valószínûleg errõl van szó, hogy van egy olyan félnapos, egynapos vírusfertõzése a mamának, amit a mama észre sem vesz, mert a szervezet pillanatok alatt legyõzi, de ez a vírus elegendõ ahhoz, hogy megállítsa az éppen ott folyó fejlõdési folyamatot, ezért egy sejtcsoport nem érkezik meg oda, ahova meg kellene érkeznie, természetesen az a dolog ott hiányozni fog, mert az építkezés megy tovább, tehát...

Dr. Király László szívsebész: - Lesz egy luk ott, vagy lesz egy hiányzó kapcsolat, természetesen minden olyan körülmény, tehát akár fizikai, akár kémiai ártalom, akár - ahogy említettem - egy vírusfertõzés ez mind-mind okozhat szívfejlõdési rendellenességet, s ahogyan az elõbb elmondottakból nyilvánvaló, elég hosszú az az idõ, ami sajnos erre rendelkezésre áll.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Azt hiszem, hogy egy terhességet akarni kell, mind a kettõnek akarni kell, jó körülmények között megpróbálni egy normális életet élni.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Mindenképpen, tehát én azt gondolom, hogy egy babát ha lehet, akkor ideális körülmények között kell várni, úgyse lehet az életbõl a rizikófaktorokat teljesen kizárni, de legalább a mikrokörnyezetében próbálja ezt elérni. Na most egy dolog van, amiben tudunk azért segíteni, hogy azok a szülõpárok, akik itt ma megfordultak, mert volt egy beteg babájuk, akkor mi mindig azt mondjuk, hogy azután, hogy ez megtörtént, próbáljanak talpra állni, egy alapos genetikai vizsgálatot elvégezni, és utána mi egy újabb terhességet, ha a genetika nem fedez fel olyan rendellenességet, mindenképpen javaslunk, és azt tudjuk nekik fölajánlani, hogy a 18. terhességi héttõl itt magzati ultrahang vizsgálatot végzünk ezeknél a kismamáknál, és célzottan a szívét nézzük a magzatnak. Ha valamilyen fejlõdési rendellenességet észlelünk, szépen megbeszélve a szülõkkel elmondjuk, hogy mit találunk, mi várható, és ez egy közös konszenzus lesz, hogy mi legyen a döntés. Na most az eseteknek a szinte 100%-ában egészséges babák születnek, úgyhogy a rábeszélésünk az mindig nagy örömet okoz, nagyon-nagyon ritkán fordul elõ, hogy az újabb baba is beteg lesz, de akkor segítünk, mert ha csak a pitvari vagy a kamrai sövényen van egy pici luk, akkor attól még nyugodtan meg lehet szülni egy új babát is nálunk, és várjuk a babát, készen állunk, és a késõbbiekben is ennek a babának a gondozásában és utánkövetésében úgy, mint a megelõzõ beteg testvérénél.

Dr. Koncz Erzsébet gyermekkardiológus: - Hát ebben van rossz emlék is természetesen, de ez a rossz emlék ugyanakkor egy gyönyörû emlék is, mert ez egy aranyos baba volt, akit nagyon fiatalon elveszítettünk, három hónapos korában. Ez nem most volt, 15 évvel legalább ezelõtt, nagyon szimpatikus fiatal házaspár, akik ebbe nagyon belerokkantak, próbáltunk melléjük állni, és biztatni újabb terhességre, és megszült azóta két gyönyörû egészséges kisfiút, illetve kislányt, és hát nincsen velük semmi, de megtisztel azóta is, tíz éve legalább, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és idõnként megjelenik a két gyönyörûséggel, és akkor együtt örvendezünk úgy, hogy visszaemlékszünk arra a babára is, akit, akit együtt veszítettünk el nagy gyötrelemmel, de hát ez a történet ettõl szép lett.