Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Igen. Hát úgy kaptam, mint a Nevelési Tanácsadó igazgatója, de maga a tevékenység amiért én kaptam ez a kapcsolat ügyeleti munka. Egész hálózatot hoztunk létre, és talán az is benne van, hogy elég egyedülálló az, hogy egy civil szervezet létrehoz egy szolgáltatást és egyszer csak belekerül az a gyermekvédelmi törvénybe.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Az az érdekes, hogy Nyugat-Európában sincsen mindenütt. A hollandok például múltkor érdeklõdtek nálunk, hogy szeretnének ilyet csinálni. Olaszoknál talán tizennégy van, míg Angliában háromszáz mûködik már. Mindegyik más egy kicsikét, de a középmezõnytõl egy kicsit elõbbre tartunk. Módszerben is. Fõleg abban vagyunk most elõbbre, hogy törvény szabályozza most már azt, hogy minden negyvenezres létszám feletti településen 2003-tól kapcsolat ügyeletet kell létrehozni, hogy a gyerekek és a szülõk kapcsolata ne szakadjon meg olyan különleges helyzetekben sem, mint a válás vagy az intézetbe kerülés.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Ez az, hogy nálunk elég gyakori a válás. Náluk inkább az emberi jogok oldaláról indultak, hogy a gyereknek milyen jogai vannak. Tehát hamarabb felfedezték azt, hogy egy gyereknek joga van a szülõvel való rendszeres élõ kapcsolatra különbözõ helyzetekben, mint mi. Mi inkább a saját munkánk megkönnyítése miatt kezdtük el, hogy láttuk, hogy meg kell elõzni azokat a bajokat ami abból adódik, hogy egyedül nevelik a gyereket, vagy megszakad a szülõ-gyerek kapcsolat, vagy ellenséges lesz a szülõ-gyerek kapcsolatában élõ szülõ-gyerek között. És ettõl aztán késõbb mindenféle magatartási vagy beilleszkedési problémák lesznek. Ugye innen indultunk. Õk pedig gyermek jogok felé indultak.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Igen és azt akarják szabályozni, hogy hogyan nézzenek ki ezek a kapcsolat központok, amit mi kapcsolat ügyeletnek neveztünk el. Ez lehetséges. Azért hogyha mi most ebbe jól bele tudunk kapcsolódni, anyagot is kértek tõlünk, javaslatokat és ha ezeket elfogadják, tehát amit most mi kidolgozunk azok ránk is érvényesek lesznek majd amikor az Európai Unióba bekerülünk.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Hát ami nálunk még hiányzik, de most már nagyon közel van a megvalósításhoz, hogy a bíróságok mellett mûködjenek majd olyan mediátorok, vagy pedig a kapcsolat ügyeleteket kérik meg a bíróságok. A másik, a kereset beadásakor elõször küldjék hozzánk. Tehát megelõzendõ a háborúskodást egy egyezséget tudjanak összehozni és mindenféle sérülések nélkül simán rendezzék el a kapcsolattartást. A gyerekelhelyezést, kapcsolattartást, láthatási kérdések másik vonatkozásait is. Tehát anyagi kérdéseket is. Hát ez már nyugaton van.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Van érdeklõdés. Már egy- kétszer tartottam is elõadást, bírók felkértek rá és van egy ilyen igényük, igen van, határozottan van. A bírói kollégium elnökei meghívtak bennünket már a fõvárosban is és Pest megyében is vidéken is elhatároztuk, hogy megkeressük a bíróságokat és felajánljuk ezt a lehetõséget. Ki kellene terjeszteni. Azért, mert nem tudja a bíró, hogy mi ez. Ha nem is gyakorolja, de tudja ezt a módszert, akkor sokkal könnyebben alkalmazná.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Egy olyan módszer, ami hogyha elterjedne, akkor a konfliktusok megoldása kevésbé lenne agresszív vagy durva. Ez biztos, hogy egy másfajta szint lenne. Széles körben alkalmazni lehetne.

Tisztelt szerkesztõség! Huszonöt éve dolgozom családgondozó védõnõként. A huszonöt év alatt gyakran találkoztam a családon belüli erõszakkal. De csak néhány éve jelennek meg a tudományos eredményeket összegzõ mûvek, amelyekbõl megismerhetõ a bántalmazás természetrajza. A hatóságok a mai napig azt a jogellenes álláspontot képviselik, hogy magánügybe csak akkor avatkozunk be, ha vér folyik. E témával legátfogóbban Morvai Krisztina büntetõjogász: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog címû mûve foglalkozik. Részletesen ismerteti a bántalmazás természetrajzát. Megismerteti olvasóit az érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazással. Foglalkozik a bántalmazásnak az áldozatokra gyakorolt hatásával. Ismerteti azokat a hatályos jogszabályokat, melyek alkalmazása védelmet jelentene. Felhívja a figyelmet arra, hogy a joggyakorlatunkban igen gyakori eset, hogy a jogalkalmazók a családon belüli erõszak tényének fel nem ismerése, vagy figyelmen kívül hagyása miatt még olyan mértékben sem használják fel a meglevõ szabályozást a hatékony kezelés érdekében, amennyire erre lehetõség nyílna. Szerinte a nem kevés nem más, mint az erõszak alkalmazójával való cinkosság. A férjem családjában történtek a családon belüli erõszak megjelenési formáinak igen széles skáláját ölelte át. Apósom bántalmazó magatartásának egész életre kiható káros következményeit évtizedek óta kénytelen viselni a szûkebb és tágabb család egyaránt. Az eddigi mérleg: Két feleség halála, négy gyermekének egész életére kiható károsodása és ezekkel összefüggésben immár nyolc év alatt eddig öt polgári per. A bántalmazás természetrajzának megismerése döbbentett rá, hogy a férjem családjában évtizedek óta zajló, számomra sokszor érthetetlen történések oka apósom bántalmazó magatartása és kóros személyiségjegyeket mutató személyisége. A több mint hét éve zajló pere folyamán egyetlenegy bíró sem volt képes felismerni, hogy a perek oka valójában a bántalmazó magatartás. Még abban az esetben sem, ha a bíró elõtt ismertté vált a bántalmazó magatartás és a hozzá tartozó hatalomgyakorlás. Ismeretek hiányában képtelenek voltak feltárni, figyelembe venni a valóságban történteket, a bántalmazás következményeit. Ezért egy ideális családmodellbõl kiindulva vonták le következtetéseiket a valóság helyett. Egyetlen bíró sem tudta alkalmazni amit Morvai Krisztina ír le kollegáinak. Ezen túlmenõen az ellenérdekû ügyvédeknek eddigi munkájával sikerült a családtagokat véglegesen egymás ellenségévé tenni. Ezért családokat érintõ ügyekben mediátor közremûködése vezethet csak eredményre. Mint gyermekvédelemmel foglalkozó és mint családanya is kérem az önök segítségét. Mert mint védõnõ képtelen vagyok segíteni a rászorulóknak, mint anya pedig képtelen vagyok férjemmel együtt több tehet elviselni. Köszönettel név és cím.

- Én igazából én válok, illetve a feleségem akar tõlem válni és még csak most fog szeptemberben elkezdõdni a válóper és a kérdésem az az, hogy a feleségem hapsijával, aki néhány hetes, vagy mit tudom én másfél, két hónapos lehet, hogy a gyerekemet akár hétvégére is, illetve elmennek három hétre nyaralni, hogy el szabad-e engednem, vagy nem?

- Hát nézze egy idegen férfival vannak együtt, nyilvánvalóan egy szobában. Szeretkeznek, ezt látni fogja ez biztos, négy éves a kisfiú.

- A feleségem azért, mert amióta megszületett igazából engem nem akart, ezért azt csinálta, hogy állandóan a gyerek ott legyen bent egy szobában velünk és a gyerek nem nagyon tud, ha a feleségem ott van, akkor a feleségemmel egy szobában szeretne lenni. Egyébként most a feleségem elment nyaralni három hétre egyedül, akkor nagyon jól elvolt velem a kisfiam. Még talán az is egy fontos információ, hogy én nagyon szeretném a válóperben azt, hogy a gyerek hozzám kerüljön. Nem tudom, hogy ez persze mennyire lesz járható. De nekem ez volt az életem legfontosabb célja, már negyvennyolc éves vagyok. A feleségem az iszonyatosan gazdag lett és most neki egy gazdag hapsi kellett, én meg csak az átlagnál egy kicsit voltam gazdagabb. Most már nem a tízmilliók, hanem a százmilliók számítanak.

- Hogy a bíróság úgyis neki fogja ítélni, õ tovább fogja pénzzel bírni a pert és anyának szokták adni a gyereket és pont. De õneki alapvetõen csak presztízs okokból kell, mert most például, most, hogy hazaért a tizenhét napos útból, egy napot volt vele úgy, hogy bevitte a vállalkozásába, de amikor bementem két órával késõbb, már kiderült, hogy bébiszitternél van a gyerek. Akkor elvittem, hogy biciklizzek vele a Dunaparton. Következõ éjszaka elment a hapsijához, a gyerek meg össze-vissza sírt, mert tizenhét napig azt mondtam, hogy elmegy az anya és ekkora dátumnál jön. Számoltuk mikor jön vissza, és akkor majd vele lesz. Hát vele volt egy szûk estét, azt utána megy a hapsijához. Egy lehetõség lehet, hogy mivel õ közben iszonyatosan gazdag lett, azt mondtam neki, hogy én nem kérek tõle semmi pénzt csak a gyereket. Aztán elõször nem, most megbizonytalanodott, hogy lehetséges, hogy ebben benne van. De hát ezért ez teljesen bizonytalan. Meg most már, hogy mit mond, mi a valóság, meg mit mond az most már kiszámíthatatlan.

-Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: Hát igen azok a szülõk akik egyszerûen úgy érzik, hogy elhagytak, vagy õk kuncsorognak a gyerekért, azok eleve vesztes pozícióból indulnak, vagy úgy érzik legalábbis. És nagyon nehéz nekik aztán saját magukat is képviselni nyilvános helyeken, mert õk az idegesebbek, õk a frusztáltabbak. Tehát õk nem tudnak úgy viselkedni esetleg, hogy megnyerjék a hatóságokat, és azt éreztem még benne, hogy õ úgy látja, hogy rosszabb pozícióban van, mint a másik.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Egyedül van, meg a pénz miatt. Hát itt a bíróság, mert ugye tanuk, meg az ügyvédek döntenek majd, ilyenkor én a mediációt jobban szeretem. Mert azt szét tudjuk akkor választani egy közvetítõ vezetett összevetésben, hogy mi a házastársi kapcsolat és mi a szülõ, gyerek kapcsolat.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Hát igen. Sajnos felértékelõdött, mert ha valakinek pénze van, egyszerûen a büntetéseket könnyebben kifizeti és akár sárba tiporhatja a gyerek jogait. Tehát egyszerûen nem, szó nincs róla. Na most ilyenkor nagyon, nagyon fontos, hogy milyen a hatóság. Tehát, hogy mennyire kemény, mennyire tudja a gyereket képviselni ebben a dologban. Nem tudom. Szóval, hogyha elküldenék hozzánk akár a bíróság, akár a gyámhivatal ezt a családot, akkor a gyerek érdekében tudnánk közvetíteni. Az a tapasztalatunk az ügyvédek azok azt képviselik, aki megfizeti õket.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Hát igen csak hát az fáj nekem ebben a dologban, hogy miért nincsenek olyan ügyvédek, mint ahogy vannak gyerekpszichológusok, gyerekügyvédek mondjuk?

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Hát valami hiányosság van itt ebben a dologban.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Sokszor van ilyen. Igen. Szóval, ha a közvélemény elítéli azt az anyát, akinél nem helyezték el a gyereket, mert úgy fogják fel, hogy elvették tõle, pedig hát tulajdonképpen a bíróság oda helyezi a gyereket, ahol érzelmileg jobb pozícióba kerül. Hát lehet, hogy anyagilag is, de jobb lenne, hogyha inkább az érzelmi kapcsolatokat vennék figyelembe. Ha ezt így fognák fel az emberek, hogy semmi gond, attól az még ugyanolyan egészséges ember, sõt a gyereke érdekében képes volt átengedni a másik félnek, mert úgy gondolta, hogy most ott jobb helyzetben van, jobban ráérnek vele foglalkozni, hát akkor még nõne is a közvélemény szemében, de nagyon nagyon messze vagyunk ettõl, hogy ezt így lássák. Más a szemlélet is nálunk. Például most olvastam egy angol fordítást, ahol pontosan egy ilyen eset volt. Értelmiségiek, jómódúak váltak és az ügyész elküldte a házaspárt elõször egy mediátorhoz. Különválasztotta a vagyoni kérdést. Elõször tárgyalták át a mediátor segítségével a gyerek elhelyezést, meg a láthatást, hogy ne keverjék össze majd késõbb vagyonit. Nálunk meg fordítva van. Elõször ugye a vagyont elosztják és akkor eszköznek használják fel a gyereket, hogy most kapok, nem kapok. Mint itt is van, hogy a gyerek vagy pénz. Elõször is a gyereket rendezik, a gyerek kérdést rendezik le, és ezt kellene.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Külön kéne választani.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Igen. Márpedig egybemossák. Egybemossák. Most itt még az is benne van ugye, hogy hát friss a dolog még nagyon, és hát azt illene tudni azért, hogy ilyenkor a másikban nem csak a házastársi féltékenység, azon túl vannak õk, hanem a szülõi féltékenység is hát feltámad. Hogy õ mint apa nem kapja meg a gyereket, úgy érzi, hogy ott pedig egy új férj nem csak a feleséget vitte el, hanem még a gyerekkel is egy jó kapcsolat alakul ki, ami aztán késõbb befolyásolhatja majd késõbb a szakértõi véleményt is. Tehát tulajdonképpen ez a játszma már megindult itt köztük. Persze nem hallottuk a másik felet. Mert mikor bejön a másik fél, akkor egy homlokegyenest más történetet hallunk, de köze nem lenne a másikhoz és akkor derül ki, hogy itt a gyerek érdekében azt lássuk, hogy most ebbõl mit tudunk kihozni. Szóval egy egész más történetet is hallhatnánk most az anyától.

Kardos Ferenc gyermekpszichológus.: - Igen. Hát kiemeljük belõle azt, ami közelíti õket egymáshoz, a gyerek szempontjából jó és ezeket a közös pontokat kiemelve tudjunk egy egyezséget létrehozni. Ez lenne a lényege. 

- Három gyermekem van, két nagy lány és egy kései második házasságból egy fiú, aki most huszonegy éves. És addig, amíg a két lány mellett háromszázhatvan órákat kellett dolgoznom és nagyon fiatalon tizennyolc éves koromban jött az elsõ gyermek, rá két évre a második, ez a fiú, meg a csoda másik fele, mert õ meg harminckilenc éves koromban született. Nagyon nehéz terhesség után jött a világra. Tizenegy nap után hoztam haza õket a kórházból és attól kezdve elkezdõdött énnekem a dolgom. Mégpedig ugye tizenegy napos kora óta én fürösztöttem. Szétrobbant egy ér a kezén az édesanyjának és így nem tudta fürdetni. De hát szóval ez most furcsán hangzik, de õ nem akarta a gyermeket. Szóval nem volt nagy öröm.

- És én a két lánnyal ellentétben, ahol úgy féltem, hogy belefulladnak abba a pici vízbe és kimentem és nem tudtam nézni, itt egyszerûen nem volt más megoldás és megragadtam a gyermeket, betettem a kádba és amikor ott a kezemen volt a kis tarkója abban a kis vízben, akkor jöttem rá, hogy milyen buta voltam.

- Hogy mit veszítettem a két gyerekkel. És aztán három hónapig szopott a gyermek és akkor egyik pillanatról a másikra abbahagyta és evvel a mamánál mindenféle kötõdés megszûnt a gyerekkel.

- El is váltunk. Hát ivott a mama, az volt a baj.

- Nem, nem.

- A nevelésben az volt a borzasztó dolog, hogy én egyedül kellett mindent eldöntenem.

- Nem volt kivel megbeszélnem és ugye, ha benn áll az ember a füstbe akkor nem tudja, hogy merre megy. Ezt úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy ami szabadidõm csak volt, ami meglehetõsen soknak kellett lenni persze, ugye azt együtt töltöttük és állandóan beszélgettünk. Szóval én ezt borzasztóan élveztem és ami jót így gondoltam, meg ami tapasztalatom volt azt mind próbáltam így átadni. Rengeteg mese minden este. Költöttünk mindenre, õ is mondott és én is mondtam és úgy egy kicsit belül, bár mások elõtt soha, úgy olyan jó érzés volt ez, hogy én alkalmas voltam erre, hogy ezt csináljam. Meg voltam idõnként nyugodva. De hát most már a huszonegy éves ugye a gyerek, azért rájöttem arra, hogy szóval nem lehet pótolni egy jó anyukát.

- Most még mindig kettesben vagyunk. Együtt lakunk, õ most már fõiskolás. Egy nagy csoda történt azért az életünkben, én most körülbelül egy fél éve találkoztam egy nagyon régi kolléganõmmel, aki megözvegyült és amióta mi együtt vagyunk a gyerekkel ez az elsõ kapcsolatom.

- Jó napot kívánok, tiszteletem. Hát ugye nekem lenne egy nagy kérésem, hogy ne csak egyoldalúan tessék tájékoztatni a hogy mondjam, szóval a hallgatókat na.

- Tudom. Tudniillik nem most volt, hanem ezelõtt mit tudom én mondok egy számot, mert cirka körülbelül olyan hát két, három hónapja volt. Az én volt férjem betelefonált. Tetszik rá emlékezni, hogy a felesége nem tudta a gyereket megszülni na az én vagyok ugye, mert császároztak. Azért mondom el, és ugye, hogy akkor a feleség elment és ugye az illetõ úr, sajnos én ilyen rokkantnyugdíjas lettem közbe, a gerincemmel beteg vagyok. Na lényeg, hogy ugye én itt végighallgattam és nem igaz, amit a volt férjem bemondott a rádióba. Tetszik érteni?

- És engem az igazságérzetem. Most elnézést kérek ugye én úrinõ módjára viselkedtem a volt férjemmel. A gyereket megkérdeztem, csillagom kivel akarsz maradni, mikor tizenegy éves volt a gyerek mikor elváltunk ugye, mert megesküdtünk ugye 77-be, a gyerek született 80-ban, nem is elõbb jött a gyerek. Most azért gyorsan mondom, mert dadogok, mert gyorsan akarom mondani, nem akarom Önt fönntartani sokáig, a lényeg a gyerek megvolt a nyakamon, azt mondja téged rettentõen szeretlek, de az apucival maradok, mert az apuci vesz nekem olyan J.A.Joe bábut, meg kisautót, meg valutás csokoládét. Na tetszik látni.

- Hogy azért, azért mondom, hogyha valaki bemondja és akkor ugye, hogy õ találkozott egy volt kolleganõjével ugye és most ugye, hogy most már mit tudom én hat hónapja, hogy megint összetalálkoztak egy özvegyasszony kolleganõvel és most milyen ragyogóan van. Igen ám, de a bíróságon meg kijelentette, hogy neki nem kell nõ, neki elég a fia.

- Azért mondom ne tessék haragudni, csak tetszik tudni, hogy én akkor is be akartam telefonálni, vagy nem, hogy akartam, telefonáltam is, csak ugye foglalt volt a telefon.

- És tudniillik én megismertem a volt férjem hangját. Azt is elmondom, hogy általam lett õ maszek taxis, úriember. Na most hadd ne mondjam el tetszik érteni, a koszból kimostam na most, na kész. Ne tessék haragudni, de amikor ilyet beadnak szövegbe, hogy végre sikerült, hogy most õ összetalálkozott egy özvegyasszony izével hát na ja. Akkor a másikat is, mert akkor azt mondom, hogy az a hölgy aki volt a felesége az a gyereket miért nem tudta, meg miért ment el, meg, hogy, mint. Én nem azért mentem el, mert én a gyereket ott akartam hagyni. Hát pereskedtem, minden hadd ne mondjam, hogy nekem ez mibe került.