-Rick Istvánné tanítónõ: Elsõsorban ez a döntés a szülõ feladata, hiszen a saját gyerekérõl van szó. Mindenképpen helyes, hogyha kikéri az óvónõ véleményét és ezt a kettõt megpróbálja összehozni. Hogyha ez a kettõ nem elegendõ ahhoz, hogy el tudja dönteni, akkor érdemes szakirányban tovább gondolkodni, ami azt jelenti, hogy az óvónõ véleménye vagy tanácsa alapján fölkereshet egy nevelési tanácsadót vagy pszichológust, ahol a nevelési tanácsadóban pszichopedagógusok vizsgálata vagy velük együtt történõ beszélgetés alapján dõlhet el, hogy õk javasolják-e az iskolakezdést a kisgyermek számára vagy sem.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Az iskolaérettségnek számtalan összetevõje van. Ez egy pszichés, egy szociális egy fizikai, egy szellemi érettséget jelent az iskolaérettség, ami megnyilvánul a kisgyermek viselkedésében, magatartásában, a különbözõ viszonyulásaiban. Ezt most hosszadalmas volna részletezni, csak néhány dolgot ragadnék ki belõle. Például megnyilvánul abban, hogy hogyan viszonyul egy feladathoz. Észre lehet venni a gyereknek a rajzában, hogy iskolaérett-e vagy sem. Tudatosabban rajzol például. A játékaiban céltudatosabbá válik. A gondolkodása is egy kicsit más irányba terelõdik, az is céltudatosabb lesz, összetettebb lesz. Ok, okozati összefüggésekben kezd gondolkodni. Például a beszélgetésében jól használjam helyesen használja a múlt idõt egy iskolaérett gyermek, illetve hát várja magát az iskolát. Kérdezi a szüleit errõl. Ha a gyereknél ilyesmit lehet tapasztalni, akkor érdemes ebbe az irányba haladni. Ha viszont nem, akkor megfontolandó, hogy esetleg adunk úgymond még egy évet a kisgyermeknek. Hiszen ma jellemzõen a gyerekek 70, 80, van olyan iskola, ahol a 90 %-ka is hét, hét és fél évesen kezdi az iskolát.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Én azt gondolom, hogy semmiféleképpen sem üdülés. Nem pusztán arról van szó, hogyha egy évet ott tölt, akkor az az egy év eltelik. Mindenképpen az alatt az egy év alatt rengeteget változik. Eleve fizikai változásokban is kell gondolkodni, hiszen fizikailag fejlõdik, nõ, erõsebb lesz. Például egy kis termetû gyereknél kifejezetten hasznos lehet, hogyha a fizikai teherbírása az egy év elteltével pozitív irányba változik. Az alatt az egy év alatt fejlõdik a gondolkodása. Számtalan olyan spontán hatás éri, amibõl profitálhat tulajdonképpen, ami hát kvázi felkészíti az iskolás életre.

Rick Istvánné tanítónõ.: - Én azt hiszem, hogy az elsõdleges célja minden szülõnek az, hogy a gyermekének az iskolakezdése sikeres legyen. Én önmagam számára is megfogalmaztam, hiszen a saját gyermekemet is tartottam egy évet az óvodában és én magamnak azt mondtam, ha csak egy százalék esélyt látok arra, hogy valami úgymond nem jön be, akkor nekem az a kötelességem, mint szülõnek, hogy ott tartsam még egy évet az óvodában, mert a legfontosabb az, hogy az iskolakezdés a gyermek számára sikeres legyen.

- Hét éves elmúlt, amikor az iskolába került. Kétszer volt nagycsoportos. Az volt a probléma, hogy több irányban volt a figyelme, mint egy konkrét dologra. Nagyon sok cikket is olvastam evvel kapcsolatban, hogy ez nem egy kis probléma, ez egy általános probléma, hogy a gyerekek nagyon sokrétû figyelmet bonyolítanak egy idõben és ezért egy kicsit túl fokozottak is. Annyiban változott ez az egy év, hogy tényleg kicsit komolyabb is lett és hát ezidõ alatt megtanult írni, olvasni. Szerintem egy kicsit összefogottabb lett, kicsit fegyelmezettebb lett, kicsit ez a szétszórtsága egy kicsit összpontosult bizonyos dolgok felé.

- Hát mivelhogy lényegében úgy készültünk, hogy esetleg megy iskolába, úgyhogy születésnapjára õ egy íróasztalt kért, amit már gyönyörûen berendezett és a kincsei és a gyûjtögetései vannak. Azon kívül hát azért vannak neki olyan elõkészületes füzetei, amibe õ ilyen kis feladatokat készít. Úgyhogy ezeket szereti, figyelmesen csinálja. Hát próbálunk tényleg arra összpontosítani, hogy amit csinál, akkor arra a konkrét feladatra figyeljen és azt hiszem ez az elsõdleges ami fontos, hogyha elsõ osztályba került ezt a negyvenöt percet tényleg végig tudja ülni és arra figyeljen, amire a feladat õt kötelezi.

- Igen. Hát kézügyesség, vonalvezetésre jó. Egyébként ami hasznos, mert hogyha az iskolába ugye fogják tanulni, meg õ is már kezdi, hogy hogy kell a mamát, a saját nevét ugye le tudja írni, de egy kicsit a forma, a vonalvezetés, a magasságok tartása, logikai feladatok.

- Nem. Ezt én nem erõltetem. Szóval ez nem úgy van, hogy most leül és negyven percig, vagy negyvenöt percig játszik, vagyis hogy feladatot készít, hanem egy picit arra próbál összpontosítani, hogyha öt percig is, vagy ha csak egy sort csinál, de akkor arra figyeljen. Hát az óvodában ugyanaz. Ott is vannak ilyen játékos feladatok, ugyanúgy saját maguk készítenek dolgokat, rajzolnak, festenek, számolnak ugye hát nem papíron, de logikailag és evvel semmi probléma nincs. Ezek csak azért vannak, hogy tudja azt, hogyha majd iskolába kell kerülni, akkor ez a feladat, akkor arra az idõre arra kell figyelni és az alatt nem lehet mondjuk játszani.

- Ezt mi megbeszéltük egyébként a Dominikkal és hasznos az íróasztal, mert azért ezeket a dolgokat, meg õ állandóan gyûjtöget különbözõ képeket, matricákat, matricás füzeteink vannak. Szóval ennek mindennek meg van a helye és mindenféle dobozkát és szögeket, mert azt mondta, hogyha majd õ megöregszik és nagy lesz és valakinek szüksége lesz rá, akkor tud adni belõle. Úgyhogy semmiféle lelki válságot nem okozott. Azon kívül a csoportjában nagyon sok gyermek maradt, úgyhogy ebbõl nekünk semmiféle nézeteltérés, vagy probléma nem volt, mivelhogy így jó néhány gyermek barátja esetleg egy iskolába mennek.