Bederna Judit: - Hát ezt talán az Oktatási Minisztérium tudná megmondani. Mi mint egészségügy ezt mindenképpen szeretnénk bevezetni.

Bederna Judit: - Igen, hát sajnos tudjuk, hogy a családban a higiéniés szemlélet nem egységes. Viszont ha jól képzett óvónõk, védõnõk, iskolaorvosok, pedagógusok, akik tudják egy jó tematikából, hogy mit kell elõadni akkor egy egyforma képet kapnának a gyerekek és nemcsak az otthonról hozott dolgokat tudnák elmondani, elsajátítani, hanem talán egy kicsit tudatosabban lennének nevelve.

Bederna Judit: - Borzasztó egészségtelenül élnek a gyerekeink. Nem mozognak, ülnek a tévé elõtt, a számítógép elõtt. Eszik a McDonalds ételeket és az egyéb dolgokat ahelyett, hogy zöldséget, gyümölcsöt ennének. Rossz példa, hogy dohányoznak sokszor a környezetükben a szülõk, a pedagógusok. Tehát mind ezeken kellene összességében javítani és akkor biztos, hogy a felnövekvõ generáció is sokkal egészségesebb lenne.

Bederna Judit: - Hát talán nem, mert a gyerek minél több helyen hallja és ugyanazt hallja többször, már elkezdve az óvodától végig az általános és a középiskoláig akkor azért csak megjegyzi magában, hogy nem az otthoni példa jó, ha már nekem ennyiszer elmondták, hogy azt hogy kéne másképp csinálni.

- Inkább az idõ, az ami szerintem függvénye az egészséges táplálkozásnak, hogy tényleg a nõk szakítsanak is rá idõt meg hát megtehessék, hogy fõznek otthon meg meg is tegyék. Na most még egy másik kérdésem lenne, nagyon rövid leszek, hogy az óvodákban és a bölcsõdékben bizonyos élelmiszereknek az adása szerencsés-e vagy nem szerencsés, mert van egy konkrét elõírás, hogy olyan például, hogy nem ajánlott például fekete teának az adása óvodákban vagy bölcsõdékben. Na most ezt az óvodák és bölcsõdék nagyon gyakran nem tartják be és a gyerekek sajnos fekete teát kapnak és nem frisset hanem állottat is. Nem tudom, hogy esetleg föl lehetnek hívni, hogy van-e rendeletben szabályozni, hogy olyan jellegû élelmiszereket ne kapjanak óvodások és bölcsõdések ami kifejezetten nem szerencsések az egészségük szempontjából. Sokat veszekedtem emiatt az óvodában meg a bölcsödében annak idején. Felajánlották a szülõk is, hogy visznek be gyümölcsteát és azt készítsék el a gyerekeknek, de azt mondták, hogy ennek az elkészítések túlságosan problémás és az óvodai dolgozóknak ez külön problémát jelent. Na most szerintem ez annyira nem jelent problémát.

- Meg a töpörtyûkrém, meg egyéb ilyen teljesen felesleges élelmiszerek. Azért kérdeztem, hogy lehetne-e valamiféle szabályozásra rávenni ezeket a gyermekétel készítõ intézményeket, hogy ne károsítsák a gyerekek egészségét. Tudom, hogy van egy minisztériumi szabályozás erre a kérdésre vonatkozólag és hiába hivatkoztam erre a szabályozásra az óvoda vezetõnél. Azt mondta, hogy ha nem tetszik vigyem a gyereket másik óvodába vagy bölcsödébe.

Ginzner Zénó élelmiszerkémikus: - Tudomásul kell venni azt, hogy a közétkeztetés egy üzlet. Tehát ott mindig hiába vannak rendeletek és szabványok, gyakorlatilag ott mindig az üzleti haszon is egy nagyon erõteljes szempont. Tehát amit itt a kérdezõ fölvetett arra sajnos azzal együtt, hogy most kár a teáról beszélni mert a fekete tea valóban izgató hatású. Az, hogy állott az természetesen a nemtörõdömség, illetve a spórolásnak az egyik jele és önmagában a fölvetett étkezés minõsége, a kicsi gyerekek étkezésének a minõségére óvodában, bölcsödében az valóban olyan amilyen. Ennek sajnos csak egyetlen megoldása van, az, hogy nem járatom bölcsödébe és óvodába a gyerekemet.

Ginzner Zénó: - Világos, ezt ilyen provokációnak szántam, de valóban csak ez a megoldás. Egyébként meg el kell fogadni azt, hogy ott olyan a rendszer, amilyen. Hiába van bármilyen szabályozás, gyakorlatilag mindig az határozza meg azt, hogy ott mit lehet csinálni, hogy az egész mûködtetõ érdekeltségek hol húzzák meg az optimumot. Ez most nagyon ilyen filozofikusan hangzik, de magyarul ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg az érdekeltség nem ott van, hogy a gyerekek egészséges, kiegyensúlyozott ételeket kapjanak, addig ezt nem is lehet elvárni. Kényszeríteni sem lehet, mert akkor jönnek azok a válaszok, amit szintén itt hallottunk ó, hogy kérem szépen ennyi pénzbõl nem lehet, ilyen felszereléssel és ilyen munkatársakkal nem lehet. Tehát az anyuka jobban teszi, hogyha elviszi a gyerekét egy másik óvodába.

Ginzner Zénó: - Én tudom, hogy ez sakkmatt helyzet. Tehát ez, amit mond ez mûködik de ez megint annyi macerával jár és annyi munkával, hogy akkor megint ott van a szülõ, választhat, hogy ha már ennyi munkát belefeccölök akkor egyszerûbb, hogyha itthon marad vagy valami vagy másképp megoldom. Ez megint egy olyan probléma, aminek a gyökerei nagyon messze nyúlnak a mai életformánkkal, a mai értékrendünkkel, a mai igényeinkkel, vágyainkkal és élethelyzetünkkel függ össze és ez bizony egy dilemma és egy nagy probléma minden szülõnek. Ezzel meg kell küzdeni, hiszen a gyerekét látja. Tehát föl van háborodva, mert hiszen látja, hogy a gyerek olyasmiket kap, amitõl nem mondom, hogy beteg lesz, de nem válik az egészségére.

Ginzner Zénó: - A töpörtyûkrém az csak szimbolizálja azt, hogy valami konzervált élelmiszert kapjon, valamit ami olcsó, nagy mennyiségben tárolható, könnyen kiszállítható, könnyen szétosztható és úgy tápláló, hogy megfelelõ zsír, szénhidrát, energia és egyéb tápanyagok kerüljenek a szervezetébe, de semmi más szempont nem játszik itt szerepet.

Ginzner Zénó: - Itt rengeteg probléma van, ez a jéghegy teteje ez a fekete tea. Gyakorlatilag ugyanis az étkezés, én láttam néhány ilyen jól összeállított, illetve klasszikusan összeállított óvodás étrendet. Részben mint szülõ én is érdekelt voltam. Alapvetõen itt mindent a norma határoz meg. Tehát hiába van például zöldségleves vagy fõzelék, ha az vagy mirelit vagy konzerv vagy pedig a legsilányabb minõség, vagy a hús. Hiába van ott hús, hogy ha senki nem eszi meg, mert olyan silány a minõsége, hogy már nem is nevezném étrendnek. Vagy ott van a krumpli, aminek a fele rossz vagy nincs megfõzve. Tehát amit kérdez arra nem lehet úgy válaszolni, hogy ez helytelen, ezen javítani kell mert az egész rossz.

Ginzner Zénó: - Nézze adhat, itt az a baj, hogy a minõséggel van a baj. Tehát az, hogy kap egy sárgarépafõzeléket az úgy rossz, ahogy van. Tehát ha otthon kap egy friss sárgarépából készült ízesen elkészített fõzeléket fasírozottal, azt ugyanúgy megeheti, mert az a táplálék. Az a probléma, hogy az ételek minõsége az nem üti meg azt az értéket, azt a tápértéket, amire szüksége lenne, hiszen itt nem kicsi állatokról van szó, ahol be kell pumpálni a kalóriát és a fehérjét, hanem kicsi gyerekekrõl és ha az a gyerek nem szereti, nem szokott hozzá, akkor nem fogja megenni, akkor megy az egész a moslékba, akkor marad a kenyér, a kóla, a rágcsálnivaló, mert éhes. Ez egy kicsit mondhatnám azt, hogy ez majdnem nem is kimondottan táplálkozástani kérdés. Mert sok óvodában megpróbálták, ugye divatos volt a reformétkezés egy idõben vagy most is az talán, de egy idõben nagyon divatossá vált, és akkor sok óvodában bevezették azt, hogy kaptak ilyen reformételeket a gyerekek. Sok salátát meg egyebeket és mindenki azért panaszkodott és a programok kudarcot vallottak, hogy a gyerekek nem eszik meg fúj, nem kell és minden ottmaradt, ment a moslékba. Így van. Miért? Mert a gyerek nem szokott hozzá. Ha nem szokott hozzá, akkor miért rágcsáljon õ sárgarépát és miért egyen kását. Nem tudja mi az, az ízét nem ismeri és akkor nem is beszélek arról, hogy esetleg nem volt úgy elkészítve, ahogy kellene, de a hagyományos étel sincs úgy elkészítve, ahogy kellene, hiszen ipari konyhákban fõzik õket, óriási mennyiségben és amíg mondjuk egy privát cég dolgozói azok esetleg megkövetelhetik azt, hogy jól fõzzenek vagy váltanak egy közétkeztetés céget, addig az óvoda ezt nem teheti meg, mert maximum azt mondja nem eszem meg, de õk gyerekek. Ezért a vezetõ óvónõ lenne a felelõs. De hát õ is fölsorol legalább 25 problémát, ami miatt azt mondja, hogy ezzel már nem tud foglalkozni.

- Igen, újra belevágok. Félállásban.

- Igen. Mondjuk vannak olyan típusú anyukák, ezt mindig úgy tiszteltem és becsültem, aki képes úgy 10 évig vagy bármeddig és élvezi is örömmel. Bennem öt év után is nagyon ott volt, hogy én vágytam már vissza. Éljeneztek a kollegák, a gyerekek. Mindenki kérdezi, hogy miért megyek vissza, meg nehéz, meg nem fizetik, meg stb.. De nekem mondjuk az a második otthonom. Nekem hiányzik.

- Igen, mert hogy ha én nem vagyok kiegyensúlyozott, én nem kapom meg azt, hogy én is megtettem azt, ami nekem jólesik. Akkor esetleg rajtuk vezetem le, vagy rajtuk akarom behajtani azt a hiányérzetet.

- Attól félek és lelkiismeretfurdalásom is van, hogy én milyen gonosz vagyok, hogy a gyereknek majd a menzán kell enni, a férjem is már egy kicsit kezd aggódni, neki se lesz betéve a dobozba a napi ebéd.

- Igen. Szóval mások ezt lazán és reggeltõl estig. Beadják a gyereket, eszik majd valami, sõt adnak neki egy huszast, hogy vegyen még tízórait is. Nem tudom, én ezt nagyon komolyan veszem vagy talán túl lelkiismeretesen akarom csinálni és azért úgy nehéz egyeztetni. Én azért mondtam a munkahelyemen, csak úgy jövök vissza, hogy ha félállásba visszavesznek. Tehát teljesen azt úgy nem adnám fel, hogy a gyerekek reggeltõl estig bent legyenek. Mondjuk nekem más, mert nekem a szakmám is olyan, hogy a pedagógusok délelõtt dolgoznak az intézetben. Tehát én délután hazajövök. Úgyhogy nem kell nekik napközibe menni, csak megebédelnek a menzán és utána hazajöhetnek.

- Igen, már ez is megfordult a fejemben. Elõször úgy beszéltük meg, hogy egész hétre majd õket beiratom, de már így gondolkodom, hogy csak a hétfõ, szerda, péntek, amikor dolgozom és kedd, csütörtökön fõzök, de végül is azért azt gondolom, hogy õk már iskolások, tehát nekik azért valamennyire ezt meg kell szokni. Most már egyedül közlekednek, egyedül jönnek haza, egyedül el tudnak menni reggel, úgyhogy egy kicsit edzõdnek õk is.

- Igen, de a gyerektõl is függ egyébként, mert nekem a nagylányom az nagyon nehezen szakadt el tõlem, mivel hogy õ volt az elsõ. Három évig utált oviba járni. A fiamat, hamar született utána, és õ elsõ naptól csak befutott az óvodába és attól kezdve nagyon szeretett járni és most megint aggodalmaskodva várom az óvodát, hogy most mi lesz. Én vagyok szerintem az egyetlen mama, aki már elkezdett bejárni, már most beszoktatni a gyereket, egy órát bemegyünk játszani, hogy majd szeptembertõl szegénynek ne legyen olyan nagy trauma.

- Igen. Igen. Van elõnye is meg hátránya is.

- Nem tudom, mert én is azt gondoltam, hogy õ majd megszületik, úgy rászántuk magunkat a férjemmel, hogy na akkor hosszú idõ után szülessen meg a harmadik. 8 éves volt a nagy, 6 éves a kisebb és gondoltuk, hogy majd vele, hát itt már én automatikusan fog minden menni és egész más, mint a másik kettõ volt. Szóval a kettõ nekem a kisujjamból. Biztos, hogy fiatalabb is voltam 10 évvel és azért is, de valahogy a Gyöngyinél már így betetõzõdött volna ez az egész, hogy õ sokkal betegesebb volt, rossz alvó. Nekem a másik kettõ átalussza az éjszakát, ahogy a könyvben szokták írni, hogy a gyerek hathetes kora után átalussza. Ezt mondták a többiek, hogy ilyen nincsen. Nálam ez megvalósult. Jól ettek. A Gyöngyinél minden másképp volt. Õ nem alszik éjszaka még ma is felkel. Az ember fáradtabb és akkor mellette meg van két iskolás, akikkel foglalkozni kell.

- Azt hiszem igen.

- Hát nem tudom. Nehéz. Úgy gondolom, hogy azért mi eléggé felelõsek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk azt, hogy anyagilag mi az, ami még belefér. Szóval hogyha én az alkalmas idõt vártam volna meg, azt hogy mi gazdagok legyünk akkor nekem egy gyerekem se volna, ezt tudom mondani, mert a férjem katona volt mikor az elsõt szültem. Már megvolt az Eszter, mikor katonának ment Feri, a másodikkal úgy lettem terhes, hogy a férjem katona volt. Közben õ elkezdett egyetemre járni, úgyhogy hat éven át járt le Szegedre, úgyhogy én a három gyerekkel itt voltam egyedül, de azt gondolom, hogy ezt még felelõsségteljesen fel tudom vállalni, úgyhogy még mindegyikre oda tudok figyelni. Még a család együttmûködik. Én úgy gondolom, hogy ennyi elég.