- Tizennyolc éve, hogy az unokákkal már foglalkozom, mert a legnagyobb Mityóka õ most töltötte a tizennyolc évet és hét hónapos kora óta már itt volt nálunk minden nyáron, sõt tavaszi szünetben, vagy téli szünetben már amikor az óvodában is szünet volt, akkor itt töltötte nálunk mindig ezt az idõt. Kisebb korában még az állatok érdekelték jobban. Hát itt falun Turán volt kis boci, nyuszi, pipi, kakas. Ezt õ mind végignézte és nagy örömmel utánozta a hangját mindegyiknek.

- Hát annyira volt megterhelõ, hogy jobban vigyáztunk a kisunokára, mint a saját gyerekünkre. Mert ez nagyobb felelõsség, legalábbis úgy éreztük mind a ketten. Volt, amikor õ a madárhangtól elõször megijedt. Nem tudtuk, hogy mitõl fél. Akkor kifigyeltük, hogy biztos a madárhang lehet az ami izgatja, mert akkor mindig sietett be a homokozóból. Úgyhogy rettegve figyeltük mindig és amikor a szülõk megérkeztek, akkor nagy örömmel adtuk át õket, hogy na hál istennek semmi baj nem történt velük.

- Hát Mityóka tizennyolc éves, Ildike tizenhat, Anna tizenkettõ, Zsófika pedig három éves. Négy unoka van egyelõre.

- Sikerült úgy megszervezni nagyon körülményesen és nehezen. Összeszedtük mind a négyet egyszerre és ez volt a legnagyobb boldogság. Úgyhogy készült róluk fénykép, videó felvétel és nem csak nappali programot készítettünk nekik, hanem egy esti udvari partit is csináltunk, ahol mindenki produkálta valamiben magát. Lampionnal földíszítettük az udvart és gyertyákat raktunk ki. Boldogan gyújtogatták a gyerekek, zenét õk maguk szolgáltattak és még a legkisebbik is a Zsófika még õ is táncolt, énekelt. Anna is énekelt, a két nagyobb pedig Mityó fagottozott, Ildike pedig zongorázott, aztán közösen énekeltünk, volt egy kis vacsora. Úgyhogy kint üldögéltünk, nagyon szép, kellemes este volt. Reméljük, hogy ezt meg tudjuk oldani még egyszer, hogy együtt legyünk négyen kertbe.

- Hát mindenképpen már mivel idõben, korban egy kicsit elõrehaladott az ember több energia kell, de a gyerekek mindent megérdemelnek, mert mind a négy nagyon aranyos, jó viseletûek és ilyenkor nekem nem számít az, hogy elfáradok, akkor pihenek, újra kezdem. Mindig a kedvencüket készítem el és hát gyümölcs minden esetre és hát a sok üditõ. Fagyit veszek hûtõbe és akkor onnan kapják a fagyit. Itthonról nem mennek el, hanem én adagolom nekik, uzsonnakor kapják a fagylaltot. Úgyhogy egy kicsivel több, de ez rájuk van szánva.

- A nagyobbak már vigyáznak a kicsire. Labdáznak, tollaslabdáznak, hinta van az udvaron, a papa csinált egy kis lanovkát amivel a kicsi le tud szaladni. Az egyik diófától a másikig ki van kötve és társasjátékoznak, kártyáznak, mindenféle lehetõség zenehallgatás megvan nekik, ami gyerekeknek kell.

- Énszerintem nekik azért másabb, mert ott emeletes lakásban laknak és hiába, hogy külön szoba minden gyereknek megvan, de ez az udvar, ez a lehetõség, hogy kiülnek a teraszra, hogy hintázhatnak, hogy a kertben bárhol elhelyezkedhetnek, a diófa alatt ülnek, jó levegõn vannak és hát azért csak a kedvencüket készítem el. Én ezt gondolom, hogy ezt õk nagyobb szabadságnak tartják, mint egy emeletes lakást, egy kertes házat. A legnagyobb unokám mondogatta még kisebb korában, hogyha meghaltok mama ne adjátok el a házat. Mondom nem adjuk el akkor már. Mert õ ide akar jönni lakni majd hogyha õ nagyobb lesz, ebbe a házba akar jönni lakni, azt mondta.

- Lesz most elõször, amióta a gyermekem született, lesz egy hét amikor én egyedül fogok elutazni. Ez egy nevezhetjük tulajdonképpen munkának is, de számomra óriási örömforrás, egy képzésen veszek részt és annak lesz egy egy hetes Budapesten kívüli kurzus része és arra nagyon nagy örömmel készülõdöm.

- Hát annyira még azért nem harangoztam be. Igyekszem majd a másik nagymamával, a párom szüleivel megbeszélni, hogy akkor legyen ez az õ idejük és nagyon szeretnek ott is lenni, nagyon szeretnek ott is aludni, úgyhogy majd igyekszem úgy szervezni, hogy ez lehetõleg számukra is élmény maradjon. Úgy tervezzük, nagyon sok program szokásos és ismerõs program vár ránk és egy óriási nagy kaland, hogy elõször fogunk így a gyerekekkel külföldre utazni. Bár én nem vagyok ennek különösebben híve, mert úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok élmény vár az emberre itt Magyarországon is, de egy dolog van, amit viszont szeretnénk nekik megmutatni és az a tenger. Úgyhogy a legközelebbi tengerparti strandot megcélozva a szokásos baráti társaságunkkal tengerpartra fogunk idén utazni. Úgyhogy ez lesz egy ilyen nagy próbatétel, hogy egy hosszú utazás, külföldi kaland vár ránk. Remélem, hogy jól fog sikerülni és a gyerekek megérzik ennek a légkörét, tehát azt, hogy valami miatt ez más és hogy érdemes emiatt elhagyni az országot.

Én nagyon készülök a mamámmal és a nevelõ papámmal a hétvégi házukba, ami egy kis faluban található a Balatontól nem messze. Tehát nem egy balatoni faluban, hanem egy igazi tyúkkal és tehénnel ellátott faluban, ahol az az óriási nagy segítség vár, vagy hát öröm vár, hogy a mamám gyakorlatilag teljesen ellát bennünket. Tehát ez az a nyaralás, ami nekem szól elsõsorban. Arról szól a dolog, hogy én a gyerekekkel kint ülök a medence szélén, vagy a Balaton parton, vagy nézzük a tyúkokat, teheneket, stb. állatokat és a drága jó édesanyám pedig elkészíti a reggelit, ebédet, vacsorát, az uzsonnát, a külön nyalánkságot, a külön gyümölcsöt, a külön finomságokat és ez egy óriási nagy dolog nekem, hogy tényleg csak kint kell lennem az udvaron, elleni a gyerekekkel, kertészkedni, vagy sétálni, vagy biciklizni és a mindennapos ellátási és beszerzési feladatok nem énrám várnak.