Vendég a háznál
2002. szeptember. 10.
Kossuth rádió, 13.05

Elias Canetti: A megõrzött nyelv. Egy ifjúkor története. Otthon a gyerekszobában többnyire egyedül játszottam. Tulajdonképpen nem is igen játszottam, hanem a tapéta figurákkal beszélgettem. A sötét karikákat a tapéta mintában embereknek láttam. Történeteket találtam ki, amelyekben szerepeltek. Ezeket hol elmeséltem nekik, hol meg eljátszották velem. Soha nem tudtam betelni a tapéta emberekkel. Képes voltam órákig is elszórakozni velük. Ha a nevelõnõ sétálni vitte két kisöcsémet mindent elkövettem, hogy otthon maradhassak a tapéta lakókkal.  Az õ társaságukat kedveltem a legjobban. Mindenesetre sokkal jobban, mint kistestvéreimét, akik csak ostobán felbosszantották és zaklatták az embert. Amikor a kicsik a közelemben voltak, csak suttogva beszélgettem a tapétaemberekkel. Ha a nevelõnõnk is jelen volt, akkor csupán gondolatban játszottam el történeteimet, még az  ajkamat sem mozgattam hozzá. De amikor mindnyájan elmentek, vártam egy kicsit aztán háborítatlanul hozzáfogtam. Nem sokára harsányan, izgatottam folyt a játék. Már csak arra emlékszem, hogy merész hõstettre iparkodtam rábeszélni a tapétabelieket és, ha vonakodtak, éreztettem velük megvetésemet. Buzdítottam, majd szidalmaztam õket. Ha ugyanis egyedül voltam mindig féltem egy kicsit, és amit én éreztem nekik róttam fel, õk voltak a gyávák. De õk is részt vettek a játékban. Meg is szólaltak néhányszor. Egyik különösen szembeötlõ karika például állandóan és önfejûen feleselt velem. És nem csekélyt éreztem, ha sikerült meggyõznöm valamirõl. Épp vele bonyolódtam nézeteltérésbe amikor nevelõnõnk váratlanul hamar hazaérkezett és hangokat hallott a gyerekszobából. Sietve benyitott és tetten ért. Titkom napvilágra került. Azontúl mindig elvittek sétálni engem is. égy vélték egészségtelen, ha olyan sokat hagynak magamra. A hangos tapéta mulatságoknak befellegzett. Ám de én szívós voltam és hozzászoktam, hogy némán bonyolítsam történeteimet akár még kisöcséim jelenlétében is. Sõt odáig vittem, hogy velük játszottam és közben kapcsolatban álltam a tapétaemberekkel is. Egyedül a nevelõnõnk bénított meg. Aki feladatának tekintette, hogy teljesen megszabadítson  az effajta egészségtelen hajlamoktól.  Az õ jelenlétében elnémultak a tapétabeliek.